Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-21 / 117. szám
A vezető vezessen A HÁROMSZOROSAN IS „KIVÁLÓ’' címmel kitüntetett nagyvállalat élére új igazgató került. Igen: igazgató. és nem vezérigazgató... Nem kellett „megtanulnia’’ a céget, korábban ugyanis — vagy másfél évtizedig — helyettesi minőségben dolgozott. s ezért sem keltett meglepetést, hogy alig egy hónapnyi igazgatóság után, máris összehívta a politikai és a társadalmi szervezetek képviselőit, hogy ismertessen velük néhány szervezeti és vezetéstechnikai változtatást, A tájékoztató érdekesnek, mi több, izgalmasnak ígérkezett. Sokan, sokfélét rebesgettek. Voltak, akik holtbiztos információkat tudtak az egész vállalati hierarchiát átforgató személyi változtató- . sokról, mások pontos „elbocsátási” listával járták már napok óta az irodákat, a munkahelyeket. Az a délutáni értekezlet végül is sokaknak csalódást okozott. Se személycserék, se forradalmi változások, csak egy sor egyszerű, éssze-i rű és logikus hatáskörmódosítás. Hogy például: ezentúl nem a vállalati igazgató dolga a fizetés nélküli szabadságok engedélyezése. Vagy: nem kell igazgatói aláírás ahhoz, hogy bizonyos — és értékesebb — munkaeszközöket, bizonyos raktárakból a vállalat munkatársai kivegyenek ... Vagy: az igazgató a továbbiakban nem tartja fenn magának azt a jogot, hogy minden egyes jelentést, felmérést, statisztikai adatszolgáltatást személyesen lásson és szignáljon, amit csak a különböző fő- és alhatósá- gok kérnek a vállalattól. Nem folytatom. A lényeg: az igazgató szabadulni akart, egy sor olyan feladattól, ami nem rá tartozik, ami az ő pozíciójában csak felesleges és értelmetlen időrablást jelent, aminek elvégzésére ott vannak a vállalat különböző rangú más munkatársai. Ugyanezen az értekezleten viszont elhangzott egy olyan reális, pontos, és a további tennivalókat egyértelműen meghatározó helyzetelemzés, amire eddig még nem volt példa a vállalat életében. Sőt: elhangzott egy másik tájékoztató is, amely árról számolt be, hogy a vállalat vezetői mit tettek eddig — az új igazgató alig egy hónapnyi működése alatt — a tennivalók elvégzéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremtéséért, illetve, hogy a vállalati stratégiának milyen elemeivel foglalkoznak pillanatnyilag, s hogy milyen további feltételek biztosításán fáradoznak. Meglehet: kissé hosszan idéztem ezt az egyetlen vállalati példát, ám úgy vélem, nagyon is aktuális tanulságokat hordoz. NÉHÁNY ÉVE KERÜLT A KEZEMBE az a sajátságos időmérleg, ami vagy száz vállalati vezető napi munka- beosztását elemzi. A számsorokkal sűrűn tarkított elemzésből kiderült, hogy a vezetőknek mindenre van — kell,, hogy legyen — idejük, csak éppen a tulajdonképpeni irányításra futja a legkevesebb. A megkérdezettek napi munkaidejének jó negyedét tölti ki az általuk merőben feleslegesnek ítélt adminisztráció, és a legkülönbözőbb társadalmi kötelezettségek ellátása. További harminc százalékkal csökkentik — az egyébként nyolc óránál jóval hosszabb — napi munkaidőt az értekezletek, amelyek nagyobb részét a főhatóságok és a társadalmi szervezetek kezdeményezik. A napi feladatok, a hirtelen jelentkező operatív tennivalók elvégzése elvisz további két-két és fél órát. A maradék időt még. csökkenti a postabontás, a levelezés, a fogadóóra, a belső és a külső jelentések áttanulmányozása, s az egyéb „aprómunka”. Mindezek után alig egy-másfél óra marad a szakirodalom tanulmányozására, a vállalati stratégián és taktikán való munkálkodásra. Mi tagadás: nem éppen racionális munkaidő-beosztás. A vezető ugyanis nem reprezentatív személyiség, nem ügyintéző és nem adminisztrátor, nem egyszemélyes jóléti intézmény és nem „panaszláda”, nem anyagbeszerző. és nem a napi gondok megoldására hivatott „tűzoltó”. A vezető — ha úgy tetszik — stratéga. Eredményes munkájának első számú feltétele a jól képzett, és használható munkatársakból álló „vezérkar”, valamint az a fölismerés, hogy hagyja is dolgozni a munkatársait. És máris több ideje jut a szorosabb értelemben vett irányító munkára. Mi több: a vezető azért is vezető, hogy megértesse saját főnökeivel, felettes hatóságaival, neki egyéb dolga is van. minthogy szétaprózza az idejét csak azért, mert e főnökök és hatóságok presztízskérdést csinálnak abból, hogy' milyen papíron, kinek az aláírása szerepel. PERSZE: nehéz dolog ilyesfajta elhatározásokra jutni. Ám nem lehetetlen. Ezért is idéztem a bevezetőben rögzített példát. Vértes Csaba Felhívás a méhészekhez A MÉM állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai főosztálya felhívja a méheikkel vándorolni kívánó méhészek figyelmét, hogy a következő helyeken nem szabad méhekkel letelepedni: Szabolcs-Szaitmáir, Hajdú- Bihar, Békés megyékben, Csongrád megyének a Tiszától keletre fekvő és Borsod- Abaúj-Zemplén megye sátoraljaújhelyi járásának a csehszlovák határral érintkező 10 kilométeres részén. Győr-Sopron, Vas ©s Zala megyék osztrák határral kapcsolódó tíz kilométeres övezetében, továbbá BáeS-Kis- kun megyében. Kelebián és Tompán. Borsod-AbaújZemplén megyében Alsó- szuhán, Tiszalucon és Miskolc I. kerületében, Fejér megyében Rácalmáson, Haj- dú-Bihar ,megyében Fiilöpön, Nyírábrányban és Ebesen, Pest megyében Aporkán, Dömsödön és Dunavarsány- ban, Somogy megyében Bábonymegyeren és Tabon, Szabolcs-Szalmái' megyében Nagyhódoson, Nagyecseden, Őrön, Űjfehértón, Csarodán és Nyíregyházán, Szolnok megyében Tiszafüreden és Tiszaigaron, Tolna megyében Bíkácson, Győrkönyben, Koppányszántón és Pakson. Az „egy” megye: Heves megye, ahol a Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Oktatási Minisztérium még 1975-ben megjelent irányelveinek megfelelően — a többi megyéhez hasonlóan számos iskola és üzem rögzítette hosszú távon együttműködésük feladatait. De hát milyen együttműködés lehet egy iskola és egy üzem között? A kérdés meglehetősen formális, hiszen a választ már fél évtizede, sőt annál is Rosszabb ideje megadták, megadják és továbbra is meg fogják adni az üzemeli és az iskolák. Tudniillik arról van szó. hogy az iskolák, sőt újabban egy-egy osztály, egy-egy raj is kapcsolatot teremt valamelyik körzetéhez tartozó üzemmel, termelőszövetkezettel, szocialista brigáddal, hogy e kapcsolatnak mind a két fél — az iskola is, az üzem is — a hasznát láthassa. Hogy az üzemnek mi a haszna ebből a kapcsolatból? Nem nehéz a válaszadás, hiszen az üzemekben dolgozó szülők számára sem közömbös, hogy éppen e kapcsolatrendszer segítségével például Heves megyében az óvodák olyan nagyarányú támogatást kaptak, melynek keretében túltelje sitve az V. ötéves terv időszakának elképzeléseit. a megye óvodai ellátottsága jobb az országos átlagnál. Az üzemi kollektívák, szocialista brigádok Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban. Andor naktályán, Noszva jón, Bükkszéken, s még egy sor más helyen, nemcsak az óvoda építésében segédkeztek, de azok berendezésében, felszerelésében, sőt folyamatos karbantartásában is. Az általános iskolák és az üzemek kapcsolata, még mindig az üzemek „hasznát” figyelembe véve, igen gyümölcsöző. A gyerekek tudni, illik már az általános iskolában, a pályaválasztás előtt megismerhetik a patronáló üzemek munkáját, életét, segítséget kapva ezzel is a helyes pályaválasztás, ban és a helyes pályaválasztással majdan segítséget nyújtva a patronáló üzem munkaerőgondjainak enyhítésében. Ami' közös érdek, társadalmi szempont, túl az iskolák gondozásán, felsze. reltségük javításán, egész környezetük karbantartásán, talán az a leglényegesebb: a munkásosztály szellemének, a munka tiszteletének, a szocialista emberi maga. tartás kialakításának óriási lehetősége e kapcsolatok ke*, rétéin belül. A Csepel Autógyár, a Finomszerelvénygyár Egerben, az Egyesült Izzó Gyöngyösön, hogy csak néhány példát említsünk — jól szolgálja tevékenységével ezt a rendkívül fontos eszmei feladatot is. Bár kétségtelenek az eredmények, számos példa igazolja, hogy a termelőszövetkezetek is sikeresen próbálkoznak' a községi általános iskolák életének segítésével, szervezik a helyi üzémláto. gatást, igyekeznek vonzóvá tenni a mezőgazdasági pályát. — mégis az a tapasztalat, hogy e területen még lényegesen több a tennivaló. Célszerűnek látszik, hogy a községi tanácsok és elsődlegesen talán még inkább a községi és termelőszövetke. zeti pártszervezetek figyeljenek fel jobban a termelő- szövetkezetek és az iskolák kapcsolata fejlesztésében rejlő nagy lehetőségekre. A termelőszövetkezet is „üzem”, mégpedig olyan, amely ugyancsak kiválóan alkalmas arra, hogy tevékenységével. támogatásával praktikusan hozzájáruljon a községekben tanuló általános iskolások jellemének alakításához. (gyurkó g.) A VÍZRŐL KÉRDEZTÜNK Sokmilliós fejlesztés mellett is maradnak gondok A víz: örömünk és gondunk egyszerre szűkebb hazánkban is. Színével ellentétben, mint téma, örökzöld — mindig van róla mit beszélni. Hol a minősége, az elapadó csapok, egy-egy csőtörés, vagy éppenséggel a hiányzó csatornázás miatt. Horváth Jánossal, a Heves megyei Vízmű Vállalat főmérnökével történt legutóbbi találkozásunk -idejére is egész csokorra való gyűlt már össze a kérdésekből. Annyi, hogy nincs mód most a részletezésükre, tételes emlegetésük és megválaszolásuk helyett legfeljebb valamiféle szakmai összefoglalót adhatunk az olvasónak. Nos, mint a beszélgetés során kiderült: Heves megyében is a fontos feladatok között tartják számon a vizet. A jelenlegi ötéves terv időszakában például csupán a vállalat feladatkörében ösz- szesen 231 millió forintot szántak a helyzet további javítására, á fogyasztók igényeinek megfelelőbb kielégítésére, főleg vízművekre és szennyvíztisztító telepekre. A saját alapból, illetve a tanácsi és különböző ipari „forrásokból” — a ciklus folyamán létrehozott külön beruházási csoport igyekezetével, több későbbi program előbbre hozásával t— 223 milliós értékű fejlesztés még 1979 végéig megvalósult. Így, az idei 78 milliós tennivalóból — alig maradt valami. A törekvések hatására —, hogy éppen csak vázoljuk — új kutak fúrásával, bekötésével, az úttörő vállalkozásként számon tartott detk— halmajugra—visontai úgynevezett kis térségű vízmű létrehozásához hasonló munkákkal sikerült tovább növelni a hozamokat, javítani az elláA gyár jelölt Szókimondónak tartják, bátornak, határozottnak. Férfi munkatársai néha még olyat is mondanak róla. hogy erőszakos. Mert előttük sem hallgatja el a véleményét. Ám mbst. ahogy leülünk beszélgetni. némi bizonytalanság érződik a hangján. — Az utóbbi hetek eseményeitől van ez a bizonytalanság — mondja. — Most kezdem csak igazán érezni, mekkora felelősség vár rám. s mennyire nagy dolog is az ember életében egy ilyen megbízatás. Sokat, nagyon sokat kell tanulnom, ismerkednem a környékkel tájékozódnom az itt élők gondjairól. Ha méltó képviselő akarok lenni. .. Zsidei Istvánná, a recski központú választókerület országgyűlési képviselőjelöltje. Szülőfalujában. Verpeléten és munkahelyén, a Mátravidéki Fémművekben mindkét jelölőgyű’ésen egyhangú szavazással lett jelölt. Egyszeriben. hirtelen került a „nagy" közéletbe, az érdeklődés középpontiába. — Mit mondjak? Nagy meglepetés volt. Én nem szeretem a nagy szavakat, csak azt mondhatom, amit érzek: éltük a magunk életét a férjemmel együtt, nem i,s nagyon fordult meg a lejemben, hogy valami ...kiválasztott” leszek. Nem éreztem, nem érzem magamat különlegesnek. Közélet? Hát persze. Amikor az aktív sportolást abbahagytam, több időm jutott, s vállalkoztam is különböző megbízatásokra. Az ötös üzem nőfelelőse vagyok. 197ö-tól műhelybizotl- sági tagként tevékenykedem. 1977-ben vettek föl a pártba; szeretnék pártmegbízatásként egyéb társadalmi munkát is végezni. Ez különben nálunk családi vonás. Örököltem. . . Hogy mit örökölt? Édesapja 1948 óta tagja a pártnak. lakatosként dolgozik most is a Fémművekben. Édesanyja ugyanitt volt gép-, munkásnő. Testvérei munkások, szakmát tanultak. Ezt a szellemet, az ő életformájukat kapta örökül a fiatal . lány. Amint az élet kinyílt előtte, képességei folytán is előszói' a sport érdekelte inkább. Országos spartakiádot nyert asztaliteniszben, aztán kézilabdázóit. Akkoriban még megyei első helyezettek voltak a siroki kézilabdás lányok. kétszer is játszottak osztályozót a Nemzeti Bajnokságban. Zsideiné volt a kapus, és 1973-tól két évig a csapat edzője. — Amikor az általános iskolát befejeztem. SZÖVOSZ- iskolába iratkoztam be. a közgazdasági technikum kereskedelmi tagozatára. Budapestre is az asztalitenisz miatt mentem elsősorban. De aztán úgy alakult az élet. hogy a kereskedelmi pálya helyett ide kerültem a gyárba. Először gyártáselőkészítő lettem, most ' pedig anyag- diszpécserként dolgozom a láncüzemben. Szervező, irányító, sok emberrel kapcsolatot tartó beosztás ez. Rugalmas, gyors döntésekkel sokat lehet tenni a termelés folyamatosságáért. Szeretem a munkámat, úgy érzem, meg is becsülnek, fontosnak érzem magam. A férjem különben szintén a gyárban dolgozik, jó néhány esztendeje művezető. — Hát. ennyi az én „múltam”. Sok-e, vagy. kevés? Nem tudom. Nem érzem üresnek az eltöltött éveket, s persze, ha megválasztanak, mozgalmasak lesznek a. következők is. Ügy hiszem, őszintén bíznak bennem a munkatársaim, s a falumbéli emberek. Ezt tapasztaltam a jelölőgyűléseken, különösen Verpeléten, ahol azok’ szavaztak rám. akik között felnőttem, akik ismernek gyermekkorom óta. Persze, a bizalomért cserébe várnak valamit. Nekem is sok segítségre van szükségem ahhoz, hogy helyt tudjak állni. Támogatásra a vállalat vezetőitől, a munkatársaimtól. Eddig sem ereztem ennek hiányát. — Egy dologra azonban különösen büszke vagyok. A ielölőgyűlések után találkoztam egyik volt kézilabdás játékostársammal, ő mesélte, mit mondott neki az edzője: ..No. látod, ha igyekszel, més belőled is lehet valami, de olyan jó kapus, mint a Zsideiné volt, az már nem leszel. ..” Hckeli Sándor fást. így ma már vezetékes jó ivóvizet élvez, vagy legalábbis közel jutott ehhez Andornaktálya, Apc, Besenyőtelek, Boconád, Dormánd, Erk, Felnémet, Gyöngyös- oroszi, Heréd, Hevesvezekény, Nova), Ostoros, Szűcsi, Tárnáméra. Tarnazsadány és Zaránk is. Bővült a vízmű Horton. Pélyen és bővül Vá- mosgyörkön. Még a tavalyi év végéig 955 kilométerre nőtt a vízhálózat összes hosz- sza, a szennycsatornáké pedig 127,1 kilométerre. A vezetékes ivóvízellátásba a lakosság 83, a csatornázásba pedig valamivel több mint 40 százalékát tudták eddig bekapcsolni, csupán Gyöngyös, Egercsehi, Petőfi- bánya, Kál és Szihalom igényeinek kielégítése okoz napjainkban nagyobb gondot. Természetesen amellett, hogy 14 Heves megyei községben a veszélyességig szennyezett a víz. Demjénben, Egerszólá- ton az óvodásoknak. Bátorban, Bekölcén, Bükkszent- erzsébeten, Erdőkövésden, Fedémesen. Gyöngyösoroszi- ban. Hevesaranyoson, Istenmezején, Kisfüzesen. Nagytá- lyán. Makiáron és Váraszón pedig az egész lakosságnak' — jobb híján — lajttal hordják az iható vizet. Az idén Lőrinci térségében folynak nagyobb munkák, az egri. északi vízmezőn további két kút épül, Egercse- hiben forrásfoglalással biztosítanak a lakosságnak további 50—W0 köbméterrel több vizet naponta, amíg a bélapátfalvi regionális vízmű 1981—82-ben végérvényesen meg nem oldja a jelenlegi súlyos problémákat. Kaiban, Komlón és Nagyrédén is újabb kutakkal javítják az ellátást. Gyöngyösön — ahol a vízmező további kutakkal már nem terhelhető — a'meglevő nyerőhelyek melletti fúrásokkal növelték az igényelt napi 16,5 ezerből 15 ezer köbméterre a termelést, s folytatják a nagyszabású rekonstrukciót. Ez utóbbi során üzembe helyezték mór a távlati fogyasztásnak is megfelelő, napi 22 ezer köbméteres kapacitású álemelőtelepet — az egrihez hasonló energiatakarékos szivattyúkkal — s május végére elkészül az üzembiztonságot fokozó, s jelentős tartalékvizet is biztosító második 500 köbméteres. úgynevezett alacsony szintű tárolómedence. Ugyanekkor még az idén korszerűsítik a sárhegyi átemelöte- lepet, befejezik a Szurdok parton két, egyenként ezer köbméteres magaslati tároló építését, a vastalanítóval ellátott új szűrőház munkáit és a nagy keresztmetszetű fő- nyomó-összekötő vezeték lefektetését. Hatvanban — eredményes' vízkutatás után — lehetőség nyílt a termelés napi nyolcezer köbméterre történő növelésére, s három új kúttal máris hatezerre bővítették a kapacitást. Szintén új. nagy teljesítményű átemelőtelep is készülj a régóta sürgetett vastalanító' berendezés azonban — anyagiak híján — még egy jó ideig hiányzik. A hálózati veszteségek csökkentésére, másrészt az elöregedett vezetékek töréseinek megelőzésére, megszüntetésére. több helyütt is folytatják a csövek cseréjét. Ilyen munkákat láthatunk például Egerben, Egercsehi- ben, Gyöngyösön, Petőfibá- nyán vagy Rózsaszentmárton- ban. Egy csehszlovák vállalattal kialakított együttműködés eredményeként — televíziós vizsgálatokkal — nemcsak gyöngyösi, kompolti, petőfi- bányai kutak felújításához, hanem számos helyen többlettermeléshez is sikerült segítséget találni ami a helyzet további javulásához vezethet. Ugyanez a külföldi cég ugyanekkor megoldást teremteti gázleválasz- tók felszerelésére is, amelyekkel — tavalytól az idei év végéig tartó munkákkal — összesen 16 kútnál lehet a veszélyes robbanásokat megelőzni. A .kiszűrt és eltávozó gázok okozta talajszennyezés, ezen keresztül a — főleg langyos és meleg — vizek minősége veszélyeztetésének elkerülésére pedig az egri vállalat folytat önálló kísérleteket. Igyekezetben — ahogyan kitűnik — nincs éppen hiány. S ez talán megnyugtatóin™ hat azokra is, akik ma még a víz miatt — nyugtalankodnak. Hiszen előbb vagy utóbb, mindenre sor kerül, minden gond megoldódik. Addig sem árt azonban takarékoskodni a vízzel. Hiszen a pazarlás mellőzése — önmagában is csökkentheti a problémákat, javíthat a helyzeten. Gyóni Gyula Mb&kMi®j 19H0. május 21., szerda ▲ „Egy üzem-egy iskoIa“-egy menve
