Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-21 / 117. szám

Tavaszi koncért a Bartók-teremben Az Egri Zeneiskola tanárai — hagyományukhoz híven — az idén is megrendeztek hétfőn este a Bartók-terem­ben tavaszi hangversenyüket. A kamaraterem nem egy nagy sikerű vállalkozásnak volt már eddig is színhelye. Ez a hétfő esti műsor és hangulat, a zenei élmény is azt bizonyítja, hogy érdemes odafigyelni az egri zenepe­dagógusok vállalkozásaira: nemcsak a művészi pályára <észülő növendékeikben le­bet látni az elmélyült mun­va eredményét náluk, hanem jgy-egy produkciójukban is, amit mint hangversenyező művészek teljesítenek. Itt most nincs mód arra, hogy a műsorban szereplő tanárok egyéni teljesítmé­nyeit részletesen méltassuk. A triók és kvartettek arra utalnak, hogy az egy-egy szonátának, triónak az elját­szására összeszövetkező mű­vésztanárok zenei felfogás­ban és egyéniségben is kö­zelítik egymást. Ez a felfo­gás- és ízlésbeli harmónia is értékes eleme volt ennek a hangversenynek is. Más hangulata támad ugyanis a hallgatóságnak, ami-kor Te­lemann C-dúr szonátáját hallja Lórencz Péter, Pál- völgyi Ágnes és Farkas Ist­ván előadásában, mint ami­kor Haydn D-dúr trióját él­vezi Asztalos Lóráná, Papp János és Asztalos Lórándné megszólaltatásában. És nem­csak azért, mert a művek más-más tartalmat közvetí­tenek, azért is, mert az elő­adók a maguk érzelmi és felfogásbeli sajátosságait is beleélik, beleolvasztják a felhangzó zenébe. Sosztako- vics Gavottját és keringőjét Danhauser Zoltán, Szabó Jó­zsef né és Varga Mária ját­szották, míg a négy rene­szánsz táncot Asztalos Ló- ránd. Miklovitz László, Papp János és Szepesi György ad­ta elő. A zongoradarabok most is lényeges elemei voltak a műsornak. Suba Agnes Bee­thoven d-modl szonátájának első tételével a műnek in­kább a gondolati oldalát és nem az érzelmi tartalmát hangsúlyozta. Más egyéniség, más felfogás munkált Varga Máriában, amikor Chopin f-moll etűdjét játszotta. Brahms 7. magyar táncát viszont a Varga Mária, Ta­kács Dánielné kettős jókedv­vel, a vidámság hamisítatlan jegyeivel tűzdelte meg. Ebbe a feszes és komoly zenei anyagba — a kénysze­rű műsorváltozás okából — csöppent bele Massenet Elé­giája Szepesi György és Pál­völgyi Ágnes előadásában- Stílusban és tartalomban messze esett ez a szám a műsortól és mégis ez a parfőmösen franciás, bánatot is hordozó melankólia, a latin szellemiek er. a köny- nyed lírája felélénkítette az érzelmeket bennünk, akik az élő muzsikát szívesen hall­Négy éve működik a po­roszlói művelődési házban a 40 tagot számláló cigányklub — Váraljai István tanár ve­zetésével. Rendszeresen tart­ják foglalkozásaikat, szorgal-' másán készülődve fellépése­ikre, kulturális műsoraikra. Működésük óta állandó sze­replői a hagyományos „Tiszai napok" rendezvénysoroza­tának. Most újra nagyszerű sikert arattak jól összeállí­tott produkciójukkal. Jele­neteket mutattak be a ci­gányok életéből, meséket, ci­gánydalokat szólaltattak meg, majd tüzes ritmusú cigány­Segrfség a vidéki művelődési házaknak Az egri Megyei Művelő­dési Központ minden esz­tendőben anyagi támogatást nyújt azoknak a községi mű­velődési otthonoknak, ame­lyek leginkább rászorulnak a támogatásra. Az idén a ta­valyi évinél nagyobb össze­get, 268 ezer forintot osztot­tak szét. A járási-városi, il­letve nagyközségi művelődési központok munkatársai fel­mérték azt, hogy a hozzájuk tartozó körzetben hol szorít a cipő, a mostoha körülmé­nyek ellenére is hol dolgoz­nak lelkiismeretesen, s ennek alapján állították össze az ajánlási listát. Az MMK élt a differenciálás lehetőségé­vel is, azaz volt olyan intéz­mény, amely csak hat-, de akadt olyan is, amelyik 25 ezer forintot, illetve ilyen értékű berendezést kapott. Nemcsak lemezjátszókat, magnókat, tévéket, diavetí­tőket adtak az arra jogosul­taknak, hanem pénzt is biz­tosítottak arra, hogy megvá­sárolják g klubok számára nélkülözhetetlen .bútorokat. táncukkal ragadtatták taps­ra a színháztermet zsúfolásig megtöltő közönséget. Ügy tervezik, hogy műsorukat a környező községekben is be­mutatják majd. A „Tiszai napok” keddi programjában természetvé­delmi és halászati témájú filmek vetítése szerepelt. Ma, szerdán délelőtt, a po­roszlói apróságoknak rendez­nek ovi-mozit. Ezt követi az általános iskolások könyv­tárismereti vetélkedője, s le­vetítik majd a „Tiszai táj” című filmet. gátjuk. (farkas) Tiszai napok — Poroszlón A cigányklub sikeres műsora Régi idők pariamentje 3. Az Országház fény- és árnyoldalai Az Országház nemzeti büszkeségünk, de építése ide­jén bizony ,nem örvendett valami nagy népszerűségnek. Már 1880-ban törvénybe ik­tatták. hogy ..az országgyű­lés ^mindkét házát befogadó állandó országházának a fő­város ötödik kerületében lé­vő '■Tömő téren építése elren­deltetik ", Ezek után nemzet­közi pályázatot írtak ki, bár sokan azt követelték, hogy a magyar Parlament épületét csak magyar építészek ter­vezhessék. A vita úgy oldó­dott meg, hogy a nemzetkö­zi pályázatot a magyar Steindl Imre nyerte. Ö kapta aztán a megbízást, hogy az általa összeállított költség- vetésben megállapított 9 mil­lió 54-6 ezer 653 forint 88 krajcárért, 450 ezer forint­nyi jutalomdíjért 1894-ig építse fel az Országházat. Az összesén mintegy tíz­millió forintnyi költséget a képviselők meglehetősen sok­nak találták. Amikor a kép­viselőház az „Állandó Or- .szágház építési tervének jó­váhagyásáról és az építés végrehajtásáról” szóló 1884. évi XIX. tc.-t tárgyalta, sor­ra szólaltak fel a tiltakozó képviselők. Meszlényi Lajos szerint például az épület elkészülte után azt kellene felvésni egy márványtáblára, hogy „épült ... az ország akarata ellené­re. építették az adó execu- torok”. Ónody Géza: „Nagyon szép dolog a méltóság, t. Ház, de legyen arról mindenki meg­győződve. hogy valamint az egyes ember hiába igyekszik UnmiLMifí les». május 21., szerda anyagi helyzetét a legmaga­sabb méltóság színében fel­tüntetni luxuriosus építkezé­sek és más hasonló szem­fényvesztések által, de ha nincs meg az anyagi erő, ha segélyforrásokkal nem ren­delkezik, az semmi egyéb nem lesz a józanul ítélő em­ber előtt, mint még inkább disereditáló szédelgés: ép­pen úgy ia fényes Országház­zal nem leszünk képesek el­hitetni. hogy helyzetünk e fénnyel arányban áll.” Orbán Balázs arról szólt, hogy mindenünnét „a nyo­mor iszonytató képe mered” a képviselőkre. És: „Ezen nem segít az, hogy cifra Or­szágházból akarja a kor­mány nyomorgat-ni a nemze­tet, sőt az ellentétek hatása által még terhelőbbé teszi.” Jókai Mór, mint kormány- párti, védelmébe vette a ter­vet, de felhasználta az alkal­mat arra, hogy elmondja, milyen hatalmas adót kell fizetnie. „Kérem, nekem az adóm megy annyira, mint egy 1200 holdas birtok tulaj­donosáénak és én naponként 12 óra hosszat dolgozom azért, hogy az államnak az adómat fizethessem.” Ha a tízmilliót és az ere­detileg egy évtizedre terve­zett építési időt sokallták, mit szóltak volna a képvise­lők ahhoz, ha előre tudják: a költségek végül is 37 és fél millió forintot emészte­nek fel és 1894 helyett csu­pán 1902 őszére kerül az épület olyan állapotba, hogy az országgyűlés beköltözhes­sen. A bajok mindjárt az első kapavágás (1885. október 12.) után kezdődtek, az alapozás­sal. Az épület helyén a vá­rosi vízművek kútjai, aknái és csővezetékei nagyon meg­nehezítették a munkát. 1894- ben, az átadás eredeti idő­pontjában, csupán a bokré­taünnepséget tarthatták meg. Már számolniuk kellett vele, hogy az épület 1.896-ig, az ország-világra szólóra terve­zett millenhiumi ünnepsége­kig sem lesz kész. fgy hát megváltoztatták- az eredeti tervet, s gőzerővel hozzálát­tak a díszlépcsőház és a ku­polacsarnok belső kiképzésé­hez, hogy az ünnepséget leg­alább itt meg lehessen tar­tani. Ez sikerült is. 1896. június 8-án, a „hódoló fel­vonulás” napján, amikor 89 törvényhatóság bandériuma vonult a Várba, hogy meg­hajtsa a zászlóit Ferenc Jó­zsef, a szabadságharc vérbe fojtója előtt, már a kupola- csarnokban tarthatták meg az országgyűlés két házának együttes ünnepi ülését. Az igazi megnyitásról, amelyre 1902. október 8-án került sor, hiányzott a ki­rály. Az ellenzéki képviselők zajos közbekiáltásokkal tet­ték szóvá az uralkodó tünte­tő távolmaradását. Egyébként sem volt sem­mi ünnepélyes az új Ország­ház használatba vételében. A képviselőknek sehogyan sem tetszett, nagyon nehezen ba­rátkoztak meg vele. A Ma­gyar Nemzet című lap az első ülés alkalmából megle­hetősen szatirikus hangot ütött meg: „Dacára annak, hogy a Ház tagjainak már több ízben volt módjukban megszemlél­ni az új hajlékot, a tájéko­zatlanság általános volt. A ragyogó folyosók valóságos labirintusában negyedórá­kig keresték egymást, akik egyszer elszakadtak, s a tá­volságok oly nagyok, hogv még Széli Kálmán miniszter- elnök úr is kedétVes bosz- szúsággal humorizált ily képpen: Ha az összeférheted Fakult Beregovoj - fénykép Hatvan és környéke egy kis múzeumban tok. Pergamenpapíron, kallig­rafikus, festett betűk: „Ala­pító levél, melyben 1974. ja­nuár 12-én alapítványba fog­laltuk a honismereti szakkör megalakulását. Az alapít­ványba foglaltatik a tagság által megszavazott 10 forint tagdíj. Végezetül ezen ok­mány hitelesítse a szakkör létezését.” Beregnyei Miklós szakkörvezető, Utasi Ferenc szakkörvezető-helyettes, Zatykó Imre titkár, s még huszonkét honvéd neve. Az okirat á Hunyadi János Lak­tanya házi múzeumának fa­lán függ, üveg alatt, egyszerű keretben. Egyidős a szép, mindinkább gazdagodó hely- történeti gyűjteménnyel, amelynek vendégkönyvébe éppen tavaly ilyenkor ezf írta Máriássy Judit író: Némi irigységgel szemlélve a gyö­nyörű tárgyakat, gratulálok a múzeumhoz és kívánom, hogy gyarapítsák tovább... Az egység parancsnoka mondja: Örülök KISZ-eSeink hat esztendeje indult vállal­kozásának, amely harmóni- kusan beilleszkedik a hadse­regnél folyó nevelőmunkába. A gyűjtés, a környező táj, az itteni népélet tárgyi emlékei­nek felkutatása, azok bemu­tatása gazdagabbá, kulturál­tabbá formálja személyiségü­ket. Jobban megismerik ugyanekkor természeti kör­nyezetüket, tehát hívebben is kötődnek hozzá! Persze az alapítók jórészt már ki­kerültek a sorkatonaság kö­telékéből, szétszóródtak az országban, különböző civil pályákon dolgoznak. Munkás­ságuknak azonban mindig akad folytatója,# patrónusa. A gyűjtemény ezért gazdag­szik. S mi most már időn­ként, például eskütételkor, azt is lehetővé tesszük, hogy a város Vagy más környező falvak lakossága szintén hoz­záférjen, merítsen belőle. Az Országliáz építése lenségi törvény megengedné, valamelyik képviselő nagy joggal kérhetne engedélyt a folyosókon vógigrobogó vici­nális építésére. A tanácsko­zóterem, melynek szűk mé­rete nyomban szembetűnik, teljesen megtelik...” Egy dühös ellenzéki kép­viselő, Pap Zoltán, aki in­terpellált „az új Országház belső díszítése és az üléste­rem célszerűtlen volta” tár­gyában, mindenben kivetni valót keresett és talált: „A főrendiház üléstermé­ben éppen olyan az elrende­zés. mint a képviselőházban. Nevezetesen ott vannak azok a nagy boltíves oszlopok, amelyek a karzatot tartják, közbe pedig van ornamenti­kának három kis oszlop. Ez tervbe volt véve a képvise­lőház ülésterménél is, de ke­resztül' vitték a főrendiház ban. Ellenben nem vitték ke resztül a képviselőházban mert amikor észrevették, hogy el van szabva, kiszed­ték az ornamentális oszlopo­kat és azok helyére is pado­kat tettek. De még akkor sem volt elég a hely. Meg kellett szűkíteni az eredeti­leg 60 cm-ben megállapított ülőhelyeket. Míg az első so­rokban megmaradt a 60 cm, a hátsókban 40—50 cm. Aki sovány, az hátra kerül, fel­szólalása esetén az oszlo­poknak beszélhet, még az el­nököt sem látja ...” De egyáltalában érdemes volt-e ebben a képviselőház­ban beszélni? Egy keserű iróniájú kormánypárti kép­viselő, Barcsay Domonkos, miután végigjárta az új épü­letet. így foglalta össze a vé­leményét: — Van ebben nagyterem, kisterem, ülésterem, kupola­terem ... Van j tornác, terasz, torony . .. Van keskeny grá­dics. széles grádics, szűk fo- '””s0, tág folyosó... Van ,'ak. ajtó annyi, mint tienfáli sajtban1 a lyuk . .. Van itt minden a világom mí a parlamenthez kell. De hol a parlament ...” (Folytatjuk) Pásztor Imre Hogy mi sorakozik itt rendben? Fali polcokról, vit­rinből kínálva magát a kí­váncsi szemnek? Nehéz lenne számba venni. A „kereszt- metszet” azonban híven vall az anyag gazdagságáról. Itt tökhéjborítós köpülő, tiloló, rokka, amott malomkő, kézi­prés, asztali mécses, hurka­töltő, csizmahúzó, zabla utal például a lakosság életvitelé­re, az e tájon egykor honos, a szőlészetet is fölkaroló me­zőgazdasági kultúra jellegére. De a vállfára akasztott, egy­szerű lenvászon férfiviselet, vagy a valamivel hímesebb. díszesebb menyecskeruha megint arról beszél, hogy ezen a vidéken a paraszti munka volt valamikor az uralkodó. S mindnek kap­csán érdemes följegyeznünk, hogy hasznos módon egy-egy kis cédula illeszkedik a kü­lönböző tárgyi emlékekhez, tanúsítva a gyűjtés időpont­ját, őrizve azok nevét, akik­nek a szorgosságából össze­állt a múzeum. Külön fal — képek, cikk' másolatok, térképek, jegyze­tek — őrzi három jeles tör­ténelmi esemény emlékét, azok helyi vonatkozását is a házi gyűjteményben. 1848: Korabeli metszeten látjuk a Hatvanban elszállásolt oszt­rákok ellen vonuló honvéd­hadosztályt, Gáspár András lőporfüstben harcoló csapa­tait. Megjélenik Schlik altá­bornagy, aki fölrobbantatja a Zagyva-hidat... 1919. július 2.: Hajdú József tudatja a Pest megyei direktóriummal, hogy a boldogi földmunkások szakszervezetei óhajtanak ... 1945: Fakult Beregovoj-fény- kép, fotó a ma híres űrhajó­sáról, aki 35 esztendeje egy Hatvan környéki tábori re­pülőtérről indult gépével be­vetésre, hogy a fővárost fel­szabadító csapatokat támo­gassa...! Mennyi emlék, mennyi fontos dokumentum. Távozóban mi is Máriássy Judittal mondjuk, kívánjuk, hogy gyarapodjék tovább a köz hasznára. Moldvay Gvőző Nemzetközi könyvkiá’lítás Varsóban A magyar könyvkiadói legújabb kiadványait, is be­mutatják a május 21-én meg­nyíló varsói nemzetköz könyvkiállításon. A Kultúr; Külkereskedelmi Vállalat — amely 25. alkalommal képvi­seli hazánkat Európa e je­lentős nemzetközi könyvvá­sárán — 18 magyar kiadó gondozásában megjelent több mint ezer könyvet állít ki. Báli Károly tiszt ugyan nem tartozik az alapítók kö­zé, de jól ismeri a szakkör alakulásának körülményein kívül a házi múzeum létre­jöttének gondjait is. Muzeo­lógus, vállalkozó szellemű szakember nem akadt a kör­nyéken, hogy segítse a kibon­takozást. Németi Gábor, a Bajza Gimnázium igazgató- helyettese látogatott el oly­kor a laktanyába, hogy számba vegye, azonosítsa a lomtárakból, falusi padlá­sokról, régi kis lakásokból előkerült használati tárgya­kat, különböző háziipari ter­mékeket. Néhány értékes da­rabbal gyarapította is a gyűj­teményt. Azután Eger nyúj­tott segítő jobbot. Dr. Bakó Ferenctől, a Heves megyei Múzeumok korábbi igazgató­jától származik 8—10 olyan nagy méretű, tablóra kasíro­zom row), ameiy a aomyes. legsajátosabb népi építésze­ti emlékeit menti a jövendő­nek. Múzeumsarok: kiskatonák is merkednek a kiállítással (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents