Népújság, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
S I Á Z É V E 1 Magyarországi Általános ífefepárt és Heves megye Országos hírlap- és szakfolyóirat-kiállítás AZ 1SÍ17-ES KIEGYEZÉS Heves megyében is utat nyitott .ahhoz a szabad verse- nyes tőkés fejlődéshez, amelynek alapján megértek a telté elek a szegényparasz- és munkásmozgalmak ki- >.ilakozásához. Nagyipar, -lentős nehézipar nem alulit ki. a munkásság több- .ét 1B72-ig még a céhes kisipar foglalkoztatta. A ibadabb politikai cselekvési légkör mégsem ennek vagy a későbbi ipari munkásságnak. elnyomott, paraszti és egyéb rétegeknek kedvezett, hanem a gazdasági hatalmat kézben tartó, abból eredően társadalmi, politikai erővel rendelkező földbirtokosoknak és ipari, kereskedelmi tőkéseknek. Mivel jelentős iparvidékek vagy ipari központok nem alakultak ki a megyében, a munkásmozgalom abban az erős kispolgári befolyású Egerben indult útnak és izmosodott meg. amely egyben a vármegye és az egyházmegye központja volt. Mindez eleve meghatározta a küzdelem irányát, amely a kispolgári és egyházi eszmék ellenében a proletáregység és -mozgalom szocialista szellemű megteremtéséért folyt. Ugyanakkor példát nyújtott a megyének, elindítva a vidék munkás-, majd szegényparaszti mozgalmát. így sarjadt ki az 1867-ig is jelentős népi, nemzeti ellenállás talajából a társadalmi haladás élére álló egri ipari és agrárproletárok küzdelmes mozgalma. Az Eger nevű hetilap már 1863. júliusában ezt írta: Tömege a szegény munkásoknak most kezdi jogainak alapköveit követelni.’’ A HAZAI MUNKÁSMOZ- GÁLOM pesti központjával a r megye kiemelkedő mozgalmi vezetője, Szabó Sándor te- tk remt, kapcsolatot. A kispol- *™gári körből induló Szabó hamarosan a megyei küzdelem bátor szervezője és irányítója lett. Szocialista munkásvezetővé vált, aki helyet kapott az országos vezetők soraiban is. Ott volt az 1876 tavaszán tartott budapesti munkástanácskozáson, és az ő aláírása is rákerült a Szózat a választási joggal nem bitókhoz! című országos felhívásra. 1878-ban megismeri a tudományos szocializmus hazai és nemzetközi kiemelkedő harcosát, Frankel Leót, akinek kérésére elmegy a Nemválasztók Pártjának április 21-i kongresszusára is — képviselve a megye munkásságát. Újabb, országos tapasztalatokkal hazatérve az egri és a megyei ' munkásmozgalom tudatos fellendítéséhez látott. ■ Ekkorra a hazai munkás- mozgalomban megértek a feltételek az országos proletárpárt megteremtéséhez. 1880. május 16—17-én Budapesten egyesítő kongresszusra jöttek össze a Magyarországi Munkáspárt és a Nemválasztók Pártja vezetői. Ezen az úgynevezett húsvéti kongresszuson 115 fővárosi és vidéki munkásküldött jelent meg, közöttük 28 a vidéki helységek képviseletében. Heves megyéből, illetve Egerből Szabó Sándor volt a küldött. Szabót beválasztották az elnökség tagjai közé. Januárban a fővárosi munkásvezetők még a szociáldemokrati- kus (=szociáldemokrata) nevet választották az új pártnak. Most azonban a jelenlevő rendőrkapitány megakadályozta. Ekkor Szabó szót kért és kifejtette a névfelvétellel kapcsolatos állásfoglalását, amely szerint ..a szociáldemokrácia elnevezést maga részéről csakis a hatóság többször ismételt tilalma folytán hajlandó mellőzni”. A tanácskozás egyetértett Szabóval. Az elnökség a Magyarországi Általános Munkáspárt nevet adta. Az új párt vezetőséget sem választhatott, ez^rt e feladat ellátásával a kongresszus elnökségét bízták meg. Ennélfogva Szabó Sándor is bekerült a párt országos vezetői közé, a többek között Frankel Leó, Ihrlinger Antal, Kürschner Jakab és Politzer Zsigmond mellé. A vidék munkásszervezeteit is ő képviselte. ELSŐ SZOCIALISTA PARTJA volt hazánk proletariátusának a Magyarországi Általános Munkáspárt. A párt programja a szocialista mozgalom politikai, gazdasági és szociális követeléseit foglalta magában. Gazdasági és szociális téren követelte a napi 10 órás munkaidő bevezetését, a 14 éven aluliak foglalkoztatásának megtiltását, a vasárnapi és éjszakai munka korlátozását, az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesítését és balesetvédelmi intézkedéseket, Az utóbbihoz kapcsolódott a beteg- é.s rokkantpénztárak igazgatásának a munkásság kezébe adása. A program célul jelölte a vasutak, a hajózás, a bányák, valamint a biztosító intézetek államosítását. Lényeges cél volt (az első) az állami és községi birtokok használatba adása munkás termelőtársulatoknak. Ezzel a szocialista társadalom megteremtését tűzte végcélul. A közös tulajdon elvének programba foglalása. amelynek követelését nemzetközi vonatkozásban először az I. In- ternacíonálé 1868-as brüsz- szeli, majd 1869-es bázeli kongresszusa fogadta el, a magyar munkáspárt részéről hadüzenet volt a tőkés magántulajdonnak. Ugyanakkor ezzel határvonalat húzott a polgári demokrácia és szociáldemokrácia között. Végső soron elhatározta a pártot a munkásmozgalomban nyomon követhető anarchista, proudhonista és egyéb, az egyéni tulajdon elvén álló irányzatoktól. A PROGRAM (amelyet az 1881-es II. pártkongresszus véglegesített) a nemzetközi és hazai munkásmozgalom fejlődését egyaránt tükrözi. Alapmegállapítósai Marx és Engels eszméit hirdetik. Viszont kimaradtak a programból az általuk lépten-nyomon bírált lassalleónusi követelések, amelyet a német szociáldemokrata pártnak az 1875. évi gothai kongresszuson elfogadott tételei is felsoroltak (szabad népállam, állami hitellel támogatott termelő- társulatok). Taktikai -okokból a bevezető a munkáspárt törvényes jellegét hangsúlyozta. Ez, noha a párt legalitását védte, illetve igazolta az erősödő kormányterror ellen, azt a később káros következményekkel járó engedményt is tette, hogy ellenezte az illegális, de radikálisabb mozgalmi tevékenységet. Valószínű, hogy a nemzeti érzelmű munkásel- lenzékre, továbbá a függetlenségi párt néhány képviselőjével kialakított együttműködésre való tekintettel ma(Wdt ki a programból a szocialista mozgalom egyik sarkalatos tétele, a proletár internacionalizmus is. Országszerte a szocialista munkásmozgalom fellendülése követte az alakulókongresszust. A fővárosban bér- mozgalmak indultak. Június végén megkezdődött a párt belső szervezetének kiépítése is. A vezetőség tagsági kártyát adott ki, és a tagdíj befizetését bélyeggel igazolták. A tagságot kis létszámú csoportokba szervezték. A párt megszilárdította kapcsolatait a vidéki munkásegyletekkel, munkáskörökkel is. Heves megye munkásmozgalma részese volt ennek a fellendülésnek. Szabó Sándor gazdag szervezési és mozgalmi tapasztalatokkal tért haza a kongresszusról. Tovább folytatta az egri mozgalom irányítását és a program szellemében a megye munkásainak szervezését. Munkájában a megye- székhely munkás betegse- gélyző fiókegyletének és munkáscsoportoknak vezető férfiai segítettek, a többek között Hutter Károly. Schneller Sámuel, Czeizler Mór és Neubauer Sándor. HATÁSUKRA a megye polgári sajtója is felfigyelt, s bár ellenségesen, mégis egyre gyakrabban írt az egri és vidéki mozgalmak sikereiről. Cikksorozatban szólt a megyében terjedő szocialista eszméről, említette az I. In- ternacionálét, a Párizsi Kommünt, a nemzetközi munkástanácskozások közül a bázeli és hágai kongresszust. Idézte Marx megállapításait. A megye öntudatos, szervezett munkásait és a hazai munkásmozgalom számos tetteit látva borzong- va gondolt arra, hogy új erő áll a tőkések ellenében a nemzetközi küzdőtéren, az osztályharcos proletariátus. „Előzetes föladatának már eddig is hatalmasan megfelelt: sikerült felkeltenie minden ország munkásaiban... az osztálygyűlöletet, öntudattá nevelni bennük a végcélt, melynek elérése végett a forradalom jogára vannak utalva” — irta az egri lap augusztusban. A Magyarországi Általános Munkáspárt megalapítása beletartozott abba a küzdelembe. amelyet a magyar munkásság legjobbjai éveken át folytattak a szocialista párt megteremtéséért. Létrejöttével, tevékenységével és tapasztalataival utat mutatott az 1890-ben színre lépő Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulásához. Misóczki Lajos Jól megszervezett, díszes kiállítású vitrinek, rögtönzött hírlapárusítás fogadja Gyöngyösön a Mátra Művelődési Központba látogatókat a 49. országos hírlap- és szakfolyóirat-kiállításon. Napjainkban az írás szerepe soha nem látott mértékben növekszik. Ennek M*»- nyítéka, hogy a Magyar Posta jelenleg 650 féle magyar, és mintegy 15 ezer külföldi lapot terjeszt hazánkban, közel másfél milliárd példányban. A gazdag választékú, színes kiállítást május 22-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A posta százezer példányban levelezőlapot nyomtatott ki, melyet először Gyöngyösön forgalmaznak, s látnak el alkalmi bélyegzővel. A tárlat érdekessége az a tabló, amelyen a Népújság elkészülését — kézirattól a kinyomtatott formáig — követhetik nyomon a látogatók. (Fotó: Szabó Sándor.) Regi idők parlamentje A prs(i Redout-ban, a Vigadó elődjében ült öns/« 1848-ban a/ országgyűlés 1. Petőfi bukása Addig a karok és rendek küldték követeiket az országgyűlésbe, de 1848-ban, a szabadságharc és forradalom lázas napjaiban először választott népképviseleti országgyűlést az ország. Ez a parlament, néhány törvényével beírta magát nemcsak történelmünkbe, hanem a magyar nép szívébe is. Például ezek az 1848. június 15- én megválasztott követek mondták ki a Habsburg-ház trónfosztását, ők fogadták el a Függetlenségi Nyilatkozatot. De ezen a követválasztáson bukott meg Petőfi Sándor, a pesti március 15-e hőse. a magyar ifjúság bálványa. a magyar nép nagy költője, a szabadság és forradalom jelképe örök időkre. A magyar általános iskolákban Az apostol-t olvasva minden gyerek megtanulja: ennek az elbeszélő költeménynek írására mindenekelőtt a keserű csalódás ihlette a költőt. Az irodalomtörténetbe bevonult é.s a nemzet hálátlanságáról tanúskodó szabad- szállási választás jegyzőkönyve — Kerek József váOMbmM k. mn. május 18, vasárnap lasztási jegyző kézírásával — fennmaradt. A jegyzőn kívül Szeles László választási elnök, Balogh Lajos, Szilágyi Lajos és Józan István választmányi tag írta alá. S abban egyszerűen nem szerepelt Petőfi Sándor neve. Petőfi azért bukott meg, mert — legalábbis formailag — senki nem is ajánlotta képviselőül. A megválasztott Nagy Károly nevén kívül elhangzott még Tóth Károly, Balajthy Vendel, Tóth Pál, Kerek József és Virágh József neve, de mivel ezek mind visszaléptek, a választmányi bizottmány „köz akarattal kikiáltatván” — vagyis egyhangúlag — Nagy Kárblyt választotta meg országgyűlési követnek, , A jegyzőkönyv rögzíti, hogy a választó kerülethez tartozó „Laczháza, Kun Szent Miklós, Szabadszállás, Fü- löpszállás, Dorozsma Váro- sokbul öszvesen jelen vöt 760 Választók gyűltek össze a szabadszállási Város ház tág udvarán”. Hétszázhatvanan választottak: egy törpe kisebbség még a szavazásra jogosultak számét tekintve is, pedig az 1848. V. törvénycikk — bár a kor egyik leghaladóbb választási törvénye volt — a legszegényebbeket, a nép többségét eleve kizárta ennek a fontos állampolgári jognak gyakorlásából. És története van annak, hogy miért nem wit a ~áS0 között senki az országszerte ünnepelt költő hívei közül. Amikor az országgyűlési választásokat kiírták, Petőfi elhatározta, hogy szülőhelyén, a Kiskunságban lép fel követjelöltnek. Nyomtatott proklamáeióban fordult a több városból álló kerület választóihoz, hogy elfogadja a képviselőséget, ha megválasztják, de örülni fog, ha különb embert választanak nála. Ebben a röpiratban bemutatkozott. S magát gyaluhoz hasonlította a haza fölépítésének munkájában: „Magyarország az utóbbi időklren sokat tett. de még korán sem eleget arra, hogy boldog en szabad legyen .. . Magyarország eddig nyers fenyőfa volt — már le van vágva és fal deszkára fűrészelve, de még nincs ám meggyalulva, pedig előbb meg kell gyalulni, hogy asztal készüljön belőle — az a dicső asztal, melyhez majd odaül vendégeskedni a két földi istenség: a boldogság és a szabadság ... Annyi jó lélekkel mondhatok, hogy én már megpróbált gyalu vagyok, meggyalultam sok faragatlan tüskét, és nem esett rajtam csorba...” A proklamáeióban — akárcsak kétrendbeli választás előtti környékbeli kőrútjai alkalmával — Petőfi nem hí- zelgett a választóinak. Keleken megírta, megmondta: azt várja a kiskunoktól, hogy többet tesznek ma jd a' haza üdvéért, mint addig szállította a muníciót a kerület konzervatív, vagyonos elemeinek, az úgynevezett kaputosoknak. Már amikor június 12-én Petőfi Kunszentmiklósra érkezett és beszélni kívánt a néphez, Virágh Dénes városbíró azzal akarta ezt megtiltani, hogy a követjelölt majd „kommunisztikus tanokat hirdet és föl találja lázi tani a népet az urak ellen”. A népgyűlést megtartották, s Petőfi azzal a meggyőződéssel távozott, mint még ugyanaznap Szabad- szállásról: a nép majdnem kivétel nélkül őt támogatja, S aztán eljött a követválasztás napja. Nagy Károlyék már előző estére tökrészegre itatták a választó népet és az ivás. orditozás egész éjjel tartott. Az eredmény: a részeg^ csürhe megtámadta . a költőt., amikor a választás reggelén a szabadszállási városházára ment. A választáséi elnöktől és jegyzőtől pedig nem védelmet, hanem újabb fenyegetéseket kapott. Így kénytelen volt a felajánlott kocsit igénybe venni. Az pedig egy mellékúton vitte Kunszentmiklós felé, pedig az ottani és a lacházi Petőfi-választók a rendes megyei úton igyekeztek Szabadszállás felé. Amikor azok megérkeztek Szabadszállás határába, az oltani kortesek azzal fogadták őket, hogy Petőfi megszökött. A becsapott emberek csüggedten visszafordultak, nem várták be a szavazást. Elvégeztetett. Nagy Károly egyhangúlag lett követ. Petőfi Sándornak még a neve sem hangzott el! A szabadszállási visszaélések országszerte is felháborodást keltettek. Táncsics Mihály a Munkások Újságjában: „Gondoljátok csak meg barátaim, mennyi álnokságot, gazságot kelleü, némely kapatosnak elkövetni, hogy a kedves népem,- bért, Petőfit megbuktassák! És Petőfi: „De én azért nem a népet kárhoztatom, hanem ámított, félrevezetőit, kiket egykor a törvény és az isten egyaránt meglakoltat... a nép én előttem szen.t, annyival inkább szent, mert gyönge, mint az asszony, s mint • gyermek”. Pásztor Imre (Folyatjuk^ ! egy most non -.tettek. S eeadl waióeággal
