Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

Fenyők - isrka nélkül fi biSrttfnnaplfit itt másként Írjeik látogatóban az állampusztai büntetésvégrehajtási teL„-i» Gombnyomásra szinte mél­tóságteljesen gördül el elő- lórik a hatalmas. rácsos vaskapu. A túloldalon, sapká­ját levéve, csíkos ruhás ügyeletes köszönti a látoga­tókat. Azonnal szembetűnik: sehol sem látni fegyveres őrí, a hasonló ..táborokat” körülvevő magaslati őrbódék 1» hiányoznak. Befelé halad­va pedánsan rendben tar­tótit betöri utakat, körülöttük zöld pázsitot pillantunk meg. A modern, földszintes épü­letekben Molnár Sándor, az intézet parancsnoka kalau­zol végig bennünket. — Ez az Állampuszta! Börtön solti körlete. Két év­vel ezelőtt alakítottuk ki ezt az új rendszert, amelynek lányege, az elítéltek öntevé­keny szervezetének létreho­zása volt. Novellista stúdióvezető Mindjárt az első épületben tágas terembe lépünk, itt « látogatóikat fogadhatják az elítéltek. A filmekből ismert beszélőnek nyoma sincs. A helyiség vitrinjeiben kiállí­tott, faragott dísztárgyak az itt lakók keze munkáját di­csérik. Az. irodákat a ha­talmas. világos étkezde kö­veti a hozzá tartozó, korsze­rűen felszerelt konyhával. A mindennapi élelmet az el­ítélt-szakácsok főzik. s mint mondják, számukra is meglepő volt a sok-sok mo­dern konyhagép, amit itt találtak. A következő épületben van az úgynevezett S2a- bad idő-központ, amely többek között négy szakkörnek ad heiyet. De található itt ve­títő- és tévészoba, több ezer kötetes könyvtár, sőt kiál- litöterem is. Érdekesség, hogy a felügyeletet mindenütt el­ítéltek látják el. Igv van ez a magnókkal, rádióval, hangfalakkal felszerelt stú­dióban is. Vezetője készsé­gesein válaszol: — Három évet kaptam, sikkasztásért, egyébként ci­vilben szőlész-borász va­gyok. A körletben különbö­ző közösségeket alakítottunk, tehát tulajdonképpen mi ma­gunk végezzük az itteni étet irányítását. Ezt igazol­ja az is. hogy javaslattevő jogkörük is van — például a feltételes szabad­ságra bocsátás kérdésében. Én jelenleg a kulturközösség vezetője vagyok, s egyben a helyi stúdió munkáját is szervezem. Rendszeresen, mindennap készítünk és adunk másfél órás műsort, á belső rádióhálózaton ke­resztül. Riportokat, beszél­getéseket készítek társaim­mal, problémáikról, elkép­zeléseikről, s ezt közvetítjük esténként, sok-sok zenei be­téttel. Még alkotómunkára is ma­rad idő, ennek bizonyítéka a könyvespolcon talált kék bőrkötésű füzetecske. amely­ben a stúdióvezető az itt­léte alatt írt novelláit gyűj­tötte össze. Csak a „legjobbak" Az elhelyezési körletbe él­ve az első. ami felkelti a fi­gyelmünket. hogy nincsenek a zárkák bezárva, továbbá, hogy a felügyeletet ugyan­csak maguk az elítéltek lát­ják el: Az egyik szobában a körletügyeletes fogad ben­nünket, Mielőtt Állampusz­tára került, egy Shell-kútnál dolgozott, pénzügyi manipu­lációkért ítélték tizhónapi szabadságvesztésre. — Ide azok kerülnek — világosít fel —. akiket # bíróság maximum három évig terjedő börtönbüntetés­re ítélt. Ebben a solti kör­letben háromszázan va­gyunk. Mivel nincs fegyve­res felügyelet, tehát az in­tézeten belül szabadon mo­zoghatunk, természetesen csak a jó magaviseletnek maradhatnak itt. Az öntevé­keny csoportok vezetőinek ki­választása is a bent tanúsí­tott magatartás alapján tör­ténik. Aki súlyosan vét a rend ellen, az más körletbe kerül. — Az Állampuszta! Börtön­nek ugyanis négy körlete van. A másik háromban már sokka! szigorúbbak a feltételek. A parancsnokság az elítélteket, három kategó­riába sorolja, s ennek alap­ján . a kevésbé veszélyesek, valamint a renitensek. a fegyveresen őrzött táborok­ban töltik le büntetésüket. — szolgál magyarázattal ké­sőbb az intézet pszichológu­sa. Távozásunk előtt a kapu­ügyeletest is szóra bírjuk. Kiderül: rokon szakmubelink, a foglalkozása nyomdász. Csalás miatt kapott 16 hónapi börtönbüntetést. Kérésünkre a foglyok mindennapi életé­ről beszél: — Az elítéltek nagy több­ségé az intézet célgazdasá­gában végez mezőgazdasági munkát. A munkaidő — akárcsak a polgári életben — itt is nyolc óra, átlagosan 1800—1900 forintot keresünk havonta. A munka végezté­vel van lehetőségünk spor­tolásra. s rendelkezésünkre áll a szabadidő-központ. An­nak pedig, aki nem fejezte be a nyolc általánost, köte­lező a tanulás. Persze, a vi­szonylagos szabadság ellené­re szigorú rend és fegye­lem uralkodik nálunk. Aki önként betartja a szabályo­kat. annak igazán nem lehet „panasza” az itteni körülmé­nyekre. Eredményes gazdálkodás Ha már a célgazdaság szóba került, érdemes né­hány mondatban az intézet történetét bemutatni. A Du­na bal partján fekvő tizen­egyezer hektáros terület egy része a múlt században Wágner Pál kishartai föld­— Tanárképző főiskola? — Igen. — Nagy Ernő festőművészt ' keressük. — Az beszél. Tessék! — Hallottuk, hogy csütör­tökön kiállítása nyílik Salgó­tarján ban. — Igen, a Zománcipari Művek kiállítótermében har­minc olaj pasztell keppel mu­tatkozom be. Kitűnő grafikus kollégám. Czinke Ferenc 1 Munkácsy-díjas, érdemes mű­vész mondott megnyitót, s már az első napon sok ven­dége volt a tárlatnak. — És a .,Tavaszi Tárlat”, i amelyet ugyancsak Salgótar­Cikmüsős, I960, április 13., vasárnap jában, a megyei művelődési központ üvegcsarnokában rendeztek felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából? — Azon is szerepelek há­rom munkámmal, de kívülem kiállít Egerből Balogh László, Blaskó János, Dohnál Tibór, Király Róbert és Pusztai Ágoston is. — Elismerés? — Nekem jól kezdődött ez a hónap, Aranydiplomával tüntettek ki Lóránt János és Mazsaroff Miklós társaságá­ban. S az elismerésben, úgy érzem, benne van az a mun­ka is, amit a területi szövet­ség titkáraként végzek me­gyénkben. — Gratulálunk. További hastiiHu sikereket! — Köszönöm.. _______(m. tv.) b irtokos javadalma volt. A nagyurat gyilkosságért élet­fogytiglani szabadságvesz­tésre ítélték, s a váci fegy- házban eltöltött évek, a börtönélet tétlensége késztet­ték őt arra. az elhatározásra, hogy birtokát végrendeleté­ben börtönügyi célokra ajánlja fel. Ennek nyomán alakult ki ÁUampusztán a mezőgazdasági tevékenységet folytató büntetésvégrehaj- tási intézet. Molnár Sándor parancs­nok, aki egyben a célgazda- ság igazgatója is, a gazdál­kodás eredményességéről tá­jékoztat : — Az Allampusztán fogva tartott elítéltek zöme mo­dem agrotechnikai eljárások alapján nagyüzemi munkát végez gazdaságunkban. Ered­ményeink érzékeltetésére az elmúlt esztendő néhány ada­tát említem: össztermelést értékünk 375 millió forint volt. 61 millió forintos nye­reséggel zártuk az évet. Bú­zából 53, cukorrépából 300. siőlőből pedig 100 mázsa volt a hektáronkénti átlag­termés. Emellett foglalko­zunk még ló-, juh- és te­héntenyésztéssel is. Szőlőfel­dolgozó üzemmel és 200 va- gonos hűtőtárolóval is ren­delkezünk. A jövő módszerei? Az Állampuszta) Börtön solti, körletében bevezetett kísérleti jellegű, új rend­szernek az említetteken túl is van eredménye: 02 eltelt két évben egyetlen fogoly­szökés sem volt. Az öntevé­keny szervezetek kialakítása pedig a legfőbb cél megva­lósításában — a bűnelköve­tők nevelésében, a társada­lomba való visszavezetésük­ben — nyújthat jelentős se­gítséget és nyithatja meg a távlatokat a szabadságvesz­tés büntetés ideje alatti ne­velés módszereinek tovább­fejlesztéséhez. Szala.v Zoltán J--------------T----------------­N EB-dosszié lépni . „Szociális intézkedésekkel, a szolgáltatások bővítésé­vel is könnyíteni kell a ke­reső foglalkozás és az anyaság együttes vállalá­sát.” (Az MSZMP XI1. kong- i resszusának határozatából) NEM KÖNNYŰ együtt vál­lalni a termelőmunkát és az anyaságot. Mind a kettő ön­magában is egész embert kí­ván. Érthető tehát, ha nem kerül le a napirendről ál­landó .vizsgálata annak, ho­gyan alakul a bölcsődés, óvodás gyermekek elhelye­zése, mennyére lehet megol­dani az általános iskolások napközis elhelyezését? Hiszen mindez feltétele, hogy az anyák valóban nyugodtan dolgozhassanak. Ezért is ke­rült újból napirendre az Eg­ri Városi-Járási Népi Ellen­őrzési Bizottság munkájában a gyermekelhelyezések vizs­gálata. A népi ellenőrök megálla­pítása szerint, a helyzet az elmúlt évhez viszonyítva ja­vult. De nem eléggé! Igaz, hogy a járás községeiben növekedett az óvodai, bölcső­dei férőhelyek száma — kö­zelítenek a városhoz — ám nemcsak közelítették, de he­lyenként túl is szárnyalták a várost, — ami a gondokat il­leti. Egerben az óvodák fé­rőhelyeinek kihasználtsága általában 140 százalék. A já­rásban 130 százalék. De van­nak olyan helyek, ahol a túlzsúfoltság már az elvísel- hetetlenség határát súrolja: Párádon például 182, Andor­A Mátravldéki Hőerőmű napközi otthonos óvodásait is kicsalogatta a szabadba a tavaszi napsütés. . __ Süss fel, nap, fényes nap ... A szabad levegőn jobban esik a játék. (Foto: Szabó Sándor) Tovább- a holtpontról naktályán 170. Parádsasvá- ron löO gyermekről gondos­kodnak á 100 személyes óvo­dákban. A falu ilyetén for­ma „közelítése” a városhoz aligha kívánatos. A TŰLZSŰFOLTSAG nem új dolog, nerh is akad olyan óvoda, ahol ez a fogalom is­meretlen lenne. És ez évek óta a megoldatlan gondok tömegét hozta magával. A gyermekek egészségügyi helyzete nem javul, a zsú­folt óvodákban a megbetege­dések száma magasabb, kü­lönösen akkor, ha a szülők maguk sem törekszenek ar­ra, hogy csak egészséges gyermekkel induljanak el reggel. Növekednek a gon­dok a gyermekekkel való foglalkozásban is. Mivel a túlzsúfoltság állandósult és így a következő években sem lehet további javulásra számítani, égetővé vált meg­vizsgálni. elegendő-e az óvó­nők, a dajkák, a konyhai dolgozók száma. Kirívó pél­da, de elgondolkoztató az eg­ri Köztársaság téri óvoda helyzete. Itt a 100 gyermek helyén 144-ről gondoskodik a hét óvónő. Közülük hárman gyesen vannak, ketten gyer­meket várnak — egyikük ve­szélyezteteti terhessége mi­att nem is dolgozhat. Évek óta ig* állandó helyettesí­tésekkel próbálják áthidalni, az immáron krónikus hiány pótlására szakképzetlenek segítségét veszik igénybe. Azok közben igyekeznek megszerezni a szakképzett­séget. — ez ugyan dicséretes —. de mtmdez tanulmányi szabadságokkal jár, s ez to­vább növeli a dolgozók meg­terhelését. Délutánonként — egyszerűen nem tudván más megoldást — 50—60 gyer­mekből álló csoportot lát el egy-egy óvónő. Nem sokkal jobb a hely­zet másutt sem. Az óvónők fizikai, idegi megterhelése fokozódik, s ráadásul ők ma­gúk is gyermekes anyák. A megoldás persze nem lehet az, hogy akkor ne vegyenek fel annyi gyermeket. De ha így hozzák a kényszerítő kö­rülmények, amelyek évek óta kísérőink, s a közeli években is azok lesznek, ak­kor növelni kellene a böl­csődék. óvodák dolgozóinak számát, hogy az a tényleges gyermeklétszámhoz igazod­jék. A DEMOGRÁFUSOK 'szá­mokká^ bizonyítják, hogy ami ma még a bölcsődékben, az. óvodákban okoz néha el­viselhetetlen gondokat, az holnap már az iskolákban jelentkezik. Illetve nem is holnap! Már ma! Nem ritka az olyan iskola, ahol három­négy turnusban ebédeltetik a gyermekeket, mert egysze­rűen nincs más megoldás. Igaz, az a törekvés minde­nütt megvan, hogy legalább az alsó tagozatos gyerme­kek kapjanak helyet a napL közikben, ám nem kisebb gondot jelent a .10—-14 éves gyerekek elhelyezése sem. Az iskolai napközik zsúfolt­sága, helyzete hovatovább feszítőbb lesz, mint az óvo­dai gond. Igaz. az 1979—80- as tanévben csak 114 gyer­meket kellett elutasítani a városi és város környéki is­kolák napközi otthonaiból, és ez az érintett gyermekeknek csak 5 százaléka. Az érin­tett családokban a gond azonban ezerszázalékos. S rá­adásul ehhez a számhoz azt is hozzá kellene adni. hogy sok szülő, ismerve a körül­ményeket, már eleve meg sem kísérli a felvételt. így állandóan nő a délutánját ellenőrzés nélkül töltő alig tizenéves „kulcsos gyerekek” száma. A gondok mellett azt is megállapíthatták a népi el­lenőrök, hogy a ross^ kö­rülmények ellenére, sokszor önfeláldozás árán is, de di­cséretes munkát végeznek a gyermekintézmények dolgo­zói. Munkájukhoz nagyon sok segítséget kannak a szü­lőktől. az üzemektől, a szo­cialista, brigádoktól. A szü­lők közül sokan vállalják — szakmájuknak megfelelően — a karbantartást, a brigá­dok, az üzemek anyagiakkal segítik a felszerelés pótlását. (A felszerelésekre adott pénz 'ugyanis kevés, hiszen más­félszer annyi gyermek kop­tatja őket.) A szülök egv ré­sze mindezen túl a nevelési munkához is segítséget ad. Ami ebben elgondolkoztató, csupán az, hogy ez is a mun­kásszülőkre jellemző első­sorban, az értelmiségi szülők még ebben is passzívabbak. A GONDOK — ha van is némi előrelépés — marad­tak. Éppen ezért lehet na­gyon is egyetérteni a NEB ülésén elhangzott vélemény­nyel, hogy sokkal nyomaté­kosabban hívják fel az ille­tékes járási-városi vezetőit figyelmét ezekre a gondok­ra. Mert tovább kell lépni a holtpontról. Deák Rózsi / \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents