Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

Ai slső lépés Bőgős Zoltán forgalmi szol­gálattevő a „ddmino - . asztallal ismerkedik Mesélik, hogy most már több mint négy évtizede, a városatyákban eloszor ötlött fel a gondolat: Eger kinőtte pályaudvarát, s legalább a teherforgalmat más helyre kellene áttelepítem. Később, a háború után ugyan egy­mást érték az uj nagytae- mek a frissen telepített gyáregységek — s persze en­nek megfelelően nőtt a vas­úti forgalom is —, de az °y" let nem került különöseb­ben közel a megvalositashoz. A hatvanas évek elejen az­után készült egy tanulmány- terv is, amit mar akkor any nyira komolyan vettek, hogy a' MÁV semmilyen Je1«"1“' sebb fejlesztésre nem adott engedélyt, mondván, rövidé sen megépül az uj teherpa maudvar. Közben pedig mind hosszabb szerelvények érkeztek a varosba, amelyek kirakása, a továbbinduló vo- natok összeáUítesa egyre na­gyobb nehézségekbe utko­^Megoldást végül a bélapát­falvi nagyberuházás hozott, hisz az építkezés idejen csaknem háromszorosai a difzzadt™a forgalom a putno- ki vonalon. Azon a pályán, amelyen a terepviszonyok es egy- hajdani • Szerencseden tervezés miatt máig is egy mozdony- csak három-negy megrakott vagont kepes a Várállomásig felhúzni. Mindezek ismereteben je­lölték ki végül az új rende­ző pályaudvar helyet a va­ros déli részén, s negyven évvel az alapötlet megszüle­tése után, most az átadásra készülnek a vasutasok. _ A hetvenes évek elejen k ezdték meg a tervezést, a földmunkákhoz pedig őazén fogtak a kivitelezők _ mesélte Káli Otto, adj*' ^ másfőnök. Most pedig, hét­főn már ez az állomás to- aadia — a tervezettnél nyolc es fél hónappal korábban _ a hozzánk érkező teher­von atokat. Nemcsak a pá­lyaudvar készült el, hanem az a nyolc iparvágány is, amelyen már egyebek közt az új AGROKER-telepre es más telephelyekre gyorsab­ban, könnyebben szállíthat­juk az árut. Szervezési vál­tozásokkal is járt a beruhá­zás, ugyanis például a haj­dan oly fontos teherkirako állomás, Tihamér beolvad az egri vasútállomásba, így sem a Füzesabony,-sem pe-_ dig Putnok irányából érke­ző vonat nem érinti majd az egri személypályaudvart. 1979-ben végleg elkészülhet­tünk a számunkra ugyan na­gyon kedves, de már bizony elavult gőzgépektől s a pa­cáinkon ma már csak vil­lamos és Diesel-mozdonyo­kat használunk. Az állomás helyén: mocsár A megszokottnál sokkal göröngyösebb út vezetett el azonban idáig. A MÁV Mis­kolci Igazgatóságának beru­házói mondták el, hogy bi­zony főtt a fejük, amikor meglátták az új. majdani ál­lomás helyén gőzölgő mocsa­rat, ingoványos talajt. Tie- fásaú úgy mondják egymás közt. hogy az ú j rendező pá­lyaudvar valamiféle tutajon áll, ugyanis itt éveken át más sem történt, minthogy csapolták a vizet, szárítot­tak, tömöritették a földet, ahol kellett, feltöltöttek a Az átadást várja Eger rendező pályaudvara területet, A földmunkák vé­gül megközelítették a száz­millió forintos értéket, de ebben szerepet játszott az is, hogy a patakot új mederbe terelték, rengeteg csővezeté­ket kellett áttelepíteni. A gépek végül is több» mint 400 ezer köbméter földet mozgattak meg s mintegy 15 ezer köbméter sódert, kavi­csot és csaknem húszezer köbméter követ építettek be. A 163 millió forintos beru­házás keretében 7350 méter vágányt fektettek le,' felállí­tották a szükséges irányítási és biztonsági berendezéseidet, és az állomás teljes terüle­tét villamos vezetékek há­lózzák ma már. Ez utóbbit a prágai EZ vállalat több ben a műszerészek szerelték az elektronikus egységeket. A másik pultnál egyenruhás forgalmisták ismerkedtek a pályaudvar leikével, a „do- minó"-asztallal, amelyen a jelzőket,, s a váltók egy ré­szét kapcsolják. A vágányok közt egy brigád sódert, zú­zott követ terített, ketten a kocsirendezők öltözőit, szo­ciális helyiségeit festették, a többiek pedig már ki tudja hányadszor ellenőrizték a te­lefonvonalakat, biztonsági berendezéseket. Visszafelé hármasban. Káli Ottóval és Major Viktor mozdonyvezetővel várakoz­tunk szabad jelzésre a pá­lyán. a Diesel-mozdony fül­kéjében. Az utolsó simításokat végzik mint félszáz dolgozója épí­tette. Ellenőrzés: sokadszor Az állomáson találkoztunk a csehszlovákok örök ifjú, 61 éves, mindenesével — tol­mácsával, koordinátorával — Kusnyir Bélával: — Tíz esztendeje dolgo­zunk Magyarországon KGST- együttműködés keretében. Egerbe november elején ér­keztünk s akkor még úgy terveztük, hogy a szerződé­sek szerint május 31-ére végzünk. A magyar kollégák kérték, hogy ha lehet, pró­báljunk meg hamarabb el­készülni. Nagyobb erőket koncentráltunk Egerbe, súgy érezzük, hogy valóban min­dent megtettünk, hisz ha­táridő előtt két hónappal üzembe helyeztük a villa­mos vezetékeket. Pedig a szokatlanul kemény tél igen nagy próbára tette az em­bereinket: napi 16—18 órát kellett hóban, esőben kint, a szabad ég alatt dolgozni. Emlékszem, volt olyan, hogy gőzgépet kértünk az egriek'- től, amivel a kavicsot, vizet melegítettük, hogy mínusz 17 fokban is tudjunk beto­nozni. Számunkra is és ter­mészetesen a magyar kollé­gáknak is újdonság volt ezen az építkezésen, hogy a korábbi szerkezetekkel szem­ben itt úgynevezett metahi- zált oszlopokra, gerendákra függesztettük fel a vezeté­keket, amire 25 éves garanciát vállalunk. Magyarországon itt alkalmaztuk először ezt a módszert. A munka legiz­galmasabb pillanata termé­szetesen a műszaki átadás volt. Sápadtan figyeltük a műszereket, amikor egymás után kapcsoltuk be az egyes, kettes, hármas, négyes sza­kaszt. Néma csendben vár­tuk, hogy no, történik-e va­lami a több ezer voltos fe­szültség alatt. Azután a pá­lyára vontattunk egy vil­lanymozdonyt. majd kiadtuk a parancsot: áramszedőt fel! Egy apró kék szikra és az­után szépen, egyenletesen felbúgtak a mozdony mo­torjai. Minden hibátlanul működött. Kinn, az új rendező pá­lyaudvaron a hét végén még igencsak nagy volt a nyüzs­gés. A forgalmi irodában és •a menet irányít ok helyiségé­a rendező pályaudvar váltóin (Fotó: Perl Márton) — Az utóbbi időben már elviselhetetlen állapotok uralkodtak az egri állomá­son. Ezt mi, mozdonyveze- , tők tudjuk a legjobban ■*— mondta Major Viktor. — Né­melyik szerelvénnyel egysze­rűen már be sem fértünk a pályaudvarra, olyan hosszú volt. Itt azután még eloszta­ni a kocsikat, összeállítani a Putnok felé induló vonatot, idegölő munka volt. Ráadá­sul a zsúfoltság miatt azt sem tudta az ember, mikor, kit gázol el a gépével, egy­szóval, rendkívül veszélyes volt itt dolgozni. Ennek most már vége.«i . — r.j Arról nem is be­szélve, hogy ezután már nemcsak kényelmesebben, gyorsabban fogadjuk és in­dítjuk a vagonokat, hanem irányvonatokat is összeállít­hatunk, s a füzesabonyiak válláról is jelentős terhet veszünk le — szólt közbe Káli Ottó. — Persze, a gondjaink ezzel is csak rész­ben oldódnak meg. Mond­hatni, hogy a jövő első lépé­se a rendező üzembe helye­zése. Haladéktalanul rend­be kell tenni ugyanis a put- noki vonalat. Különösen kri­tikus a pálya állapota Eger és Felnémet között, s mi­után Bélapátfalva, Szarvas­kő, Mónosbél állomást át­építettük, most az első lé­pésben az ősztől a nehezebb szakaszokat újítjuk fel, vár­hatóan 82-ben pedig meg­kezdődik a vonal teljes át­építése. A rendező pályaud­var hét vágánya mellé ke­rülnek majd a későbbiek­ben a személypályaudvar sínpárjai, illetve az új nagy­állomás. Persze ez még a jövő zenéje... Előbb jó, ha elkészülünk a rendezőhöz tartozó kereskedelmi épü­letekkel, s a végleges világí­tást is fel kell szerelni. Április 14.: 9,55 Nagy a készülődés az egri vasutasok körében elsősor­ban, de természetesen a köz­pontban, a miskolci igazga­tóságon is. Hétfőn, április 14-én, 9.55-kor ugyanis Fü­zesabonyban egy tehervonat elé akasztanak majd egy személykocsit, s a szerel­vény elindul utasaival, ter­hével Egerbe. Csakhogy a váro6 történetében először nem a jó öreg vasútállo­másra, hanem a város va­donatúj rendező pályaudva­rára érkezik. A vonaton utazó szakemberek pedig ezen a délelőttön helyeznek üzembe minden berendezést, amivel — Káli Ottó szavai­val — megteszik „a jövő el­ső lépését” a megyeszékhely vasúti közlekedésében. Cziráki Péter Közületeknek tilos Százharminc panaszos. Miniszteri rendelet a bútorértékesítésről A lakosság bútorellátásá­nak , javítása érdekében a belkereskedelmi miniszter rendeletben szabályozta a bútorértékesítés egyes kérdé­seit. A rendelet lényege, hogy gazdálkodó szervek, állami költségvetési szervek, társa­dalmi szervezetek, egyesüle' tek, egyszóval közületek nem vásárolhatnak lakossá­gi célokat szolgáló bútoro­kat. A rendelet melléklete­ként kiadott jegyzék felso­rolja a tilalom alá eső bú­torokat. Ilyenek például a teljes szobaberendezések, a szekrénysorok, a kéfhárom- ajtós gardrób-szekrények, az elemes bútorok, a könyv­es bárszekrények, a heve- rők, az íróasztalok, a stíl-, a stilizált, a rusztikus bú­torok stb. Az értékesítési ti" latom alól felmentést kap­nak a Külügyminisztérium intézményei, az egészség- ügyi, a szociális és kulturá­lis intézmények, az óvodák, iskolák, valamint a szállo­dák és a vendéglátóüzle­tek, amelyek rendeltetés- szerű működéséhez szüksé- giessek az ilyen bútorok. A bútorkereslet múlt évi ugrásszerű, növekedése tette szükségessé a takarékossá­got: is szolgáló rendelkezést, hiszen a közületek vásárlá­sai jelentős árualapot von­tak el a lakosságtól. A tila­lom nyomán várhatóan mint­egy 400—500 millió forint értékű bútor kerül vissza a lakossághoz. A kereskedelem egyébként éppen a magas igények lát­tán már korábban lépéseket tett a bútor hiány enyhítésé­re. A nagykereskedelem például mintegy 200 millió forint értékű irodabútor- megrendelést visszavont és a felszabadult kapacitásból 150 millió forint értékű bú­tort sikerült szereznie a la­kosságnak. 1980'ra a tava­lyi közületi bútorforgalom felét tervezték, azt is kizá­rólag speciális irodabúto­rokból, amelyekből van ele­gendő. A bútor-nagykere.skecTe- lem megrendelésére több gyár vállalkozott arra, hogy közületi bútorok helyett 250 miliő forint értékű bú­tort gyárt az idén a lakos­ság részére. (MTI) . Sajtókonferencia Heves megyei kérdések is a rádióban A szomszédos Szolnok me­gye helyzetéről, gazdasági és kulturális életéről, társa­dalmi közéleti problémáiról lesz szó hétfőn este fél 8- kor a Magyar Rádió Sajtó­konferencia című műsorá­ban. Az élő adásban szót kapnak a Szolnok megyei újságírók mellett a központi lapok és a szomszédos me­gyék képviselői is, így me­gyénk munkatársa is, aki elsősorban a Tisza II. víztá­roló — a Népújságban ko­rábban már többször elem­zett — gondjairól és más Heves megyét érintő kérdé­sekről érdeklődik majd, A műsor készítői egyébként várják a hallgatók kérdése­it is Szolnokon hétfőn 13 órától a (56-os körzetszá­mon) 11-956 és a 13-2álr«6 telefonon. • -\r., Mezőgazdasági brigádvezetők tanácskozása Az elmúlt esztendő szo­cialista munkaversenyének és a brigádmozgalom ta­pasztalatainak összegzésére gyűltek össze szombaton a megye mezőgazdasági bri­gádvezetőd és a verseny­bizottságok elnökei a füzes­abonyi filmszínházban. A tanácskozáson — melynek vitaindítóját dr. Geri And­rás, a TESZÖV titkárheiyet- tese tartotta — megvitatták az idei év feladatait és átad­ták a legeredményesebb bri­gádokat megillető kitünteté­seket, jutalmakat is. a nagyteleki prérin Amikor fél esztendeje ki­költöztették a Lenin Ter­melőszövetkezet szállítási részlegét a Palkó-tanyáról Nagytelekre, az egykori ál­lami gazdaság meglehetősen elhanyagolt telepére, szinte egyszerre nyílt panaszra százharminc ember szája. Távolság, sártenger, omla­dozó épületek, rendezetlen­ség! Az első napokban azt sem tudták a gépészek, sze­relők, kocsi vezetők, hogy mire üljenek ebédjüket elfo­gyasztani. Azután se portás­fülke, se kerítés. Csak az nem hord el innen valamit, aki nem akar! Mondogatta ezt. Katz György szállítás- vezető éppen úgy. mint Be- rencziki János műhelyveze­tő-helyettes. akikre ráadásul felelősség is hárul. S valljuk be, az eltelt idő jelentős vál­tozást nem hozott az új te­lephely életében. Ezzel egvütt az itt dolgozók köz­érzete sem javulhatott. Va­lahogy a „prérin” érzik ma­gukat, holott az elmúlt esz­tendőben tizennyolcmillió forintot, hoztak a közös gaz­daság konyhájára szállítóte­vékenységükkel . Szűr szabó Gusztáv, a ter- melósaowetkezet elnöke, sze­ret a szemébe nézni annak, akivel beszél, s ugyanekkor az egyenes út híve. Amikor a nagy kivonulást, kiköltö­zést emlgetjük, s oka felől érdeklődünk, akkor is rövi­den, tömören fogalmaz. — Külön-külön nem me­hettünk minden emberhez, aki a szállításnál dolgozik, hogy indokainkat elmagya­rázzuk. A részleg leginkább felelős beosztottjaival vi­szont ismertettük a vezető­ség döntését, a parancsoló okokat. Ha tehát ma valaki nincs a dolog lényegével tisztában, akkor elsősorban hozzájuk forduljon. Annyit azonban hadd mondjak el, hogy a szállítók a Palkó-ta- nyán sem voltak jobb hely­zetben, mini most. Nem volt tér, nem volt megfelelő épület ahhoz, hogy hatéko­nyan működjenek. Száz ko­csit, teherjárművet például egyetlen mosó szolgált ki. Milyen lehet ott a munka? Azt .sejtettük, hogy az átál­lás. a honfoglalás nem les/, könnyű. Menet közben kell utakat építenünk, épülete- két tataroznunk. Perspektivi­kus feladataink azonban megkövetelték ezt a lépést, s nagyon bízom abban, hogy mielőbb rendeződnek Nagy­teleken a viszonyok. Elmondotta a szövetkezet el­nöke a panaszok kapcsán azt is, hogy a telephely épületei­nek felújítását a gazdaság építöiészlege gyakorlatilag már az elmúlt év végén megkezdte. Céljuk, törekvé­sük, hogy még az idén a legfontosabb munkálatok be is fejeződjenek. Természe­tesen nem csupán a műhe­lyekről, szerelőcsarnokok ki­alakításáról van itt szó. Legalább ennyire fontos, hogy a százharminc ember szociális igényeit kielégítő öltözők, mosdók, étkezők mihamar használatba kerül­jenek. Ezekkel párhuzamo­san pedig az egész terepet elegyengessék, a szükséges placcokat betonozzák, továb­bá korszerű útrendszer há­lózza be a nagyteleki rész­leget. Számít a termelőszö­vetkezet a KPM Közúti Igazgatóságának támogatásá­ra is. ami a szállítási rész­leget a túrái úttal össze':*"' tő, pár száz méteres új kas.z megépítését je- így elkerülhető lenne, h a szállítás gépei kereszt kasul járjanak a városon. Az ágazat vezetésével nemregen bíztak meg Tró­ják Miklóst, aki 1975-ben szerzett gépészmérnöki dip­lomát a gödöllői agrártudo­mányi egyetemen, Ahogy mondja, a vezetőség vele terveztette a költözködést, s ezt különösebb fiaskó nél­kül úsztak meg. Az itt ta­lált állapot más kérdés. De az is igaz, hogy az épü­letek felújítása, az utak megépítése, a porta, a kerí­tés még nem old meg min­den gondot. Belső, munka­helyi átszervezésre is szük­ség van ahhoz, hogy növek­vő feladatának eleget tehes­sen a szállítás. Ez ügyben a vezetőségnek ígéretes elkép­zelései vannak. Az eddig egyetlen brigádként számon tartott gárdát megbontják, hogy a kisebb közösségek munkája áttekinthetőbb le­gyen, s azok vezetői kézben tarthassák a napról napra rájuk háruló feladatokat. Versenyt is indítanak kö­zöttük, amiben az energia­takarékosság éppen olyan fontos bírálati kérdés lesz, mint az üresjáratok felszá­molása, vagy a házi szolgá­laton felül vállalt bevételi terv túlteljesítése. A ..pré- rit" valójában így. közösen 1 ' ‘ ...ík felszámolni.. . M oldvay Győző I960, április 13., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents