Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
Gyilkosok - Lenkey tábornok - Aias -Este a napfényben Hangversenyei Két színházi ősbemutatót ígér az egri nyár A hatodik egri nyár rendezvényeit fogja össze a város ősi nevét idéző cím, az Agria, hatodik évadját készíti elő a megyeszékhely nyári színháza, ifz Agria Játékszín. Az előzetes tervekről februárban már tájékoztattuk az olvasót, most pe- lig, amikor végleges formát •yert a több mint kéthónapos program. Jónás Zoltánt, az egri Műsorrendező Iroda vezetőjét kérdeztük az előkészületekről. — Milyen élményt, milyen szórakozást ígér az Agria ’SO programja? — A rendezvények középpontjában ezen a nyáron is az Agria Játékszín bemutatói állanak. Mint ismeretes, két magyar ősbemutatót és egy görög dráma előadását tervezzük. Amolyan nyitányfélének tekintjük a Színművészeti Főiskola hallgatóinak vizsgaelőadását: Szophoklész Aias című drámáját mutatják be Valló Péter és Montágh Imre rendezésében, az egri vár Romkertjében. Vagyis abban a környezetben. amely kiválóan alkalmas görög drámák szinrevitelére. Június 28-án lesz a premier, majd ezt követően még öt előadásban kerül bemutatásra ez az izgalmas görög dráma. 1848-at idézve — Ezután következik a két ősbemutató. — Igen. Július 9-től tíz előadásban kerül a közönség elé Száraz György Gyilkosok című drámája, mégpedig hem a szokott helyszínen, fenn a várban, hanem az egri főiskola udvarán. Ebben a zárt, színházi előadásra kiválóan alkalmas mű- «tsjfmléki környezetben állítja .színpadra Valló Péter, az Agria Játékszín művészeti vezetője a drámapályázatunkon a legnagyobb elismerést kapott színpadi művet, amely 1848 forradalmi eseményeit idézve, az anyák megmentőjéről, Semmelweis- röl szól, s a tudomány, valamint a politika felelősségét kutatja. — Mit igér a játékszín második ősbemutatója? — Nagyon remélem, érdekes, izgalmas színházi élményt. Miközben ismét egy új magyar drámát és egy új játszási helyet isfavathatunk. A vár Tömlöcbástyá- ján eddig még nem rendeztek színházi előadást. Most megpróbáljuk s, július 17-én — majd még négy napon — itt mutatjuk be Fekete Sándor Lenkey tábornok című drámáját. Az Agria-drámapá- lyázatra írott mű cselekménye az aradi várban játszódik 1849 októberétől az egri születésű tábornok haláláig. A kamaradrámának — a vizsgálóbíró és Lenkey tábornok vitájának — stílszerű hátteret nyújt a Tömlöc- bástya. — Hírlik, hogy napfényes színházat is láthatunk az idei nyáron. — Igen. Ezt is megpróbáljuk. s nem véletlenül. A Romkertben bemutatásra kerülő görög drámát, valamint a Tömlöcbástyán színre kerülő Lenkey tábornok című művet délutáni előadásban láthatja a közönség: fél ti órakor kezdünk, s figyelembe véve a nyári időszámítást, tulajdonképpen napsütésben játszunk, mint annak idején a görög színházak. Az esti előadások kezdési időpontjával bizony van némi problémánk. Az eddigi gyakorlat szerint fél nyolcra hirdettük a várszínház előadásait. de csak nyolc órakor lehetett kezdeni, mert még akkor sem volt elég sötét ahhoz, hogy érvényesüljenek a reflektorok fényei. Ha most nyolcra terveznénk a kezdést, akkor a OäMMM 1980. április 13., vasárna nyári időszámítás miatt még csak hét óra, s így szinte nappali fényben kellene kezdeni az előadást. Ez nem jó, inkább vállaljuk a későbbi időpontot: a főiskola udvarán este kilenc órakor kezdődnek a Gyilkosok című dráma előadásai. Három nézőtér — Hogyan alakítják ki a három különböző színház nézőterét? — A bemutatott mű és a környezet diktálja a nézőtér formáját és méreteit is. A Romkertben körbeülik majd a nézők a színpadot s előadásonként mintegy félezres közönségre számítunk. A Tömlöcbástyán száz személy befogadására lesz alkalmas a nézőtér, a főiskola udvarán pedig mintegy hétszá- zan foglalhatnak majd helyet. — Érdeklődéssel várjuk a szereposztást. — A játékszín művészeti vezetője a napokban osztotta ki a szerepeket, így erről is beszámolhatok. Len- key tábornok szerepét Reviczky Gábor játssza, az államügyészt Szombathy Gyula. A Gyilkosok című dráma szereplői pedig: Végvári Tamás, Szombathy Gyula, Kertész Péter, Reviczky Gábor, Miklósy György, Gáspár Sándor, Maszlag István, Moór Mariann és Győri Franciska. A görög drámát a Színművészeti Főiskola harmadik évfolyamának hallgatói játsszák. — A játékszín bemutatóin túl milyen művészi élményt kínál az idei nyári program? — Széles körű érdeklődést igyekszünk kielégíteni. Június 20-tól 22-ig Egerben rendezik meg az országos úttörő-bábfesztivált, amelynek keretében az ország legjobb együttesei lépnek fel, köztük a Harlekin is. A fesztivál keretén belül lép közönség elé a Dobó téren az elmúlt évben is nagy sikert aratott. Kemény Henrik bábművész. Rangosnak ígérkezik a zenei program is. A Székesegyházban július 14-én a holland Charles de Wolff, 21-én Peskó György, 28-án Trajtler Gábor, augusztus 4-én pedig a lengyel Joachim Grubich ad orgo- nahangveráenyt. Vendégjátékok — Június 23-án a budapesti BM Tinódi zenekara, július 11-én a debreceni nemzetközi Bartók Béla kórusverseny két külföldi együttese szerepel Egerben. Augusztus 2-án pedig a főiskola udvarán kerül sor az Eperjesi Ukrán Színház művészegyüttesének és a gyöngyösi Vidróczki Néptánc- együttesnek a vendégjátékára. — Megszoktuk, hogy színvonalas színházi vendégjátékok vezetik be Eger nyári programját. Rendeznek-e most színházi estéket? — Erről a hagyományos programról sajnos csak egyes számban beszélhetünk: csak színházi este lesz, egyetlen vendégjátékkal. Május 20-án a szolnoki Szigligeti Színház Alfred Jarry A láncra vert Übü című rémbohózatát játssza Egerben Paál István rendezésében. Szerettük volna még vendégül látni a Vígszínházát, valamint a Pécsi Nemzeti Színházat is, de egyeztetési problémák miatt nem jöhetett létre a megállapodás. Ily módon kénytelenek vagyunk őszre, vagyis a színházi évad kezdetére halasztani “é'zekéí ᣠérdékesnek ígérkező vendégjátékokat. — A megyeszékhely művelődési intézményeinek kiemelt rendezvényei természetesen az elkövetkező hónapokban is kapcsolódnak a programhoz, s így lesz sokoldalú. az idei egri nyár — mondotta Jónás Zoltán, az egri Műsorrendező Iroda vezetője. Márkus* László A rendelet: csak írott makuzt Csökkent munkaképességgel — teljes emberként Évről évre emelkedik a csökkent munkaképességűek száma: jelenleg mintegy 600 ezret tartanak nyilván. Megyénkben különösén magas az arányuk: az ország ..élvonalához” tartozunk. Csupán 1978-ban 1300-am fordultak itt rokkantsági nyugdíjért az orvosi bizottsághoz, de ezek jó részét „csak” csökkent munkáké nesség űnek nyilvánították. Rehabilitációnak a születésüknél fogva fogyatékos, vagy baleset és betegség következtében csökkent munkaképességű. de rokkant- nyugdíjat nem kapott emberek társadalmi beilleszkedését nevezik. A cél: elsősorban a foglalkozási rehabilitáció. Aki ugyanis az egyik munkát nem tudja ellátni, talán nagyon is beválik egy másikban, ha átképzők. Ez kell ahhoz, hogy teljes éi-tékű embernek érezhesse magát, s valóban hasznos tevékenységet végezzen, ne kegyelemkenyéren éljen. Csak portásnak és éjjeliőrnek jók? A foglalkozási rehabilitáció egy 1967-ben kiadott rendeletén alapszik, amely kisebb módosításókkal ma is érvényben van. Alapgondolata szerint mindenekelőtt vállalati feladat a dolgozókat az eredeti munkakörükben és szakmájukban elhelyezni. S ha ez nem lehetséges, akkor olyan helyen kell őket foglalkoztatni, ahol egészségük romlása nélkül hasznosítani tudiák szakkénzettsé- güket. Ezt a törekvést egv 1971-ben hozott pénz.ügvmi- niszteri rendelet támogatná, amelv adómentességet, állami do+á-íót, és más.,előnyöket kínáj.,,Jr A csökkent munkaképességűek alkalmazásával kapcsolatos rendelkezést betű szerint általában nem sértik meg. de a szellemét annál inkább. A leszázalékolt dolgozók szá mára at kai más münkahelvek i eg vz ékéhen többnyire kisegítő munkaköröket ie1ölo«k m“9. csak portásként, éjjeliőrként. ud- vari munkásként veszik őket, számba. Aztán a leírtakat évekig nem vizsgálják fölül. még ha közben a vállalat feltételei lényegesen megváltoztak is. Ezek a munkák pedig általában alacsony fizetéssel járnak, szakképzettséget nem igényelnek — nem is jelenthetnek teljes rehabilitációt. Ahol a vállalatoknak vámnak termelő jellegű munkahelyei, inkább „tartogatják” saját, esetleg csökkent munkaképességűvé váló dolgozójuk számára, minthogy máshonnan “vegyenek fel munkást. A vállatok tehát vagy teljesítik a rendelet elvárásait, vagy nem: saját belátásukra van bízva. A pénzügyi kedvezmények nem eléggé ösztönzőek, és nem is ismerik eléggé azokat. Ezért a rendelkezés írott malaszt marad csupán, nem több. Miód ez ideig a megye egvik vállalatánál sem volt a csökkent munkaképességű dolgozók részére szakképzést biztosító tanfolyam. Ez részben a érintettek hibája is: közülük sokan nem fejezték be az általános iskolát így nehezen lehet őket beiskolázni. Gyakran maguk sem vállalják szívesen az átképzést, inkább a rokkantsági nyugdíjra törekszenek. A megye helyzete egy felmérés tükrében Megyénkben — tavalyi adatok alapján— 3400 csökkent munkaképességű dolgozóval betölthető hely van. Ez. másfélszerese a tíz évvel ezelőttinek. A növekedés a háziipari szövetkezetek és a szociális foglalkoztatók fejlesztésével. a bedolgozásos munka elterjedésével függ össze, nem pedig az új lehetőségek feltárásával. A munkahelyek 63 százaléka a három városban található. Csak húsz százalékuk igényel szakképzettséget. Ezeknek az állásoknak is csak alig több mint felét töltötték be valóban csökkent munkaképességű dolgozókkal. Nagy számban foglalkoztattak nyugdíjasokat., illette terhes nőket, de az. év végén voltak még üres állások is, főleg a ayönavösi járásban. Eoerben és Hatvanban Az üzemi körülmények közftf* nem alkalmazható dolgozók rehabiliValem Csen* Az öregek egész, éjszaka vitáztak, Szemjon felébredt, és hallotta, amikor az öreg azt mondta: —■ Oroszország nagy, Kirill, az egészet nem tudják elfoglalni. — Majd meglátjuk. — Visszajönnek a mieink. — Egyszer élűnk— mondta Kirill nagyapa. — Áruló gazember vagy! — Mindjárt lekeverek egyet! — ígérte Kirill nagyapa. — Nehéz lenne ellenállni. Hiszen Hitler áll mögötted! — Ne bőszíts — fenyegetőzött Kirill nagyapa. — Megjön a vejed, majd számonkéri tőled... Az. öregek végül egymásnak estek, aztán lemosták a vért a mosdóban, és másnap reggel Szemjon a nagyapjával együtt elutazott a faluból. A városban a rendőrségre mentek. Mindenkinek olyan karszalag volt a karján, mint a nagyapjának. Az ügyeletes .szobájában Hitler portréja függött, alatta egy állványos géppuska, a löveg- talp emelőkarral felfelé. Szemjon itt találkozott először Oszipovval. Oszipov aranyfogait kivillantva mosolygott és közben minden ropogott rajta: a csizmája, a vállszíja, a bőr-zubbonya. A nagyapja félrehívta. Aztán elmentek a tábori esendőrségre, és Szemjon sokáig ücsörgött a váróban, a plüssdíványon. Az ajtó mögött telefonáltak, és Szemjon néhányszor az anyja nevét hallotta: Buszlaje- va Anna Kirillovna. Nagyapával és Oszipovval egy tiszt lépett ki a szobából, a váll-lapja csavart volt, mint « krém a süteményen, meg- paskolta Szemjon arcát, egy tábla csokoládét adott neki és mosolygott: — Fiú, meglátod, minden jó lesz majd. — Ennél már jobb nem is lehet — dörmögte a nagyapja. Szemjon csökkentette a sebességet. Falu következett. Az autóbusz két perc alatt halad át a falun. Szemjon már régen kiszámolta: a falu egyik végétől a másikig mindössze négy kilométer. Most a kilométerórán is ellenőrizte: épp négy kilométer. Visszafelé, nappal ment a falun. Sokakat ismert Szemjon ezen az útvonalon. Az autóbusz-megállónál egy öregember lakott. Szemjon- nal hat év óta mindig üdvözölték egymást. Az öreg várta a buszt, odament, szem- ügyre vette az utasokat halványkék, az öregségtől már fakó szemével. Az öreg télen—nyáron ugyanazt a szürke köpenyposztóból készült zubbonyt viselte. Egy fél éve nem jött többet a buszállomásra. Szemjon néhány útja alkalmával még várta, azután elment a házába. — Meghalt aj öreg — mondta egy gondozatlan külsejű nő, és megkönnyebbülten sóhajtott. — öregségére elment az esze. Állandóan utazni akart valahova. Meghalt. De kije maga neki? Szemjon nem kezdte el magyarázni, hiszen nem is volt mit magyarázni. Az asz- szony mindaddig gyanús szemmel nézegette, amíg Szemjon be nem csukta maga mögött az ajtót. .. .Kirill nagyapával kettesben éltek. Nagyapja hajnalban kelt, megfejte a tehenet és kicsapta a mezőre. A nagyanyja még a háború előtt meghalt. Maguk főzték a káposztalevest. Szemjon segített nagyapjának tekerni a húsdarálót. Esténként a nagyapja az éleiéről mesélt Szemjonnak. Kiderült, hogy a nagyapja hős volt, hiszen harcolt a fehérek ellen, parancsnok volt. — Félsz a németr k*í1' kérdezte a nagyapja. — Félek ■— vallotta be Szemjon. — Hát ne félj, és kész — nyugtatta meg a nagyapja. — A német se hülye, ő sem akar meghalni. Láttad a tankjainkat? — Láttam. — Hát akkor, ne félj! Nekünk is vannak tankjaink. Még kapnak tőlük a. . .alá — nagyapa káromkodott egyet.. — Miért ...alá? — kérdezte Szemjon. — Csak... — A nagyapja gondolkodott, mit is válaszoljon. — Te azért ne használj ronda szavakat, ez kul- turálatlanság. Még elkapjuk őket, az anyjuk ... Egyszer eljött Oszipov, — Le kéne lőni őket, én meg gabonát gyűjtök nekik! — kesergett a nagyapja. — Hallgass! — kiabált rá Oszipov. — Felelősségteljes munkával biztak meg! — Én meg ... erre a munkára! — és a nagyapja megint kedvenc kifejezését használta. — Vörös parancsnok vagy, fegyelmezd magad! — kiabált Oszipov. — Én meg... az ilyen fegyelemre! — a nagyapja a legyeimet is kedvenc kifejezésével illette. Oszipov még egyszer eljött, sokáig suttogtak a nagyapjával, éjszaka együtt utaztak el. reggel a nagyapa egy ponyvába tekert valamit hozott haza. Egész nagy deszkákat gyalult, estére elkészült u koporsóval. Éjszaka elvitték a koporsót, és néhány nap műltva nagyapja kivitte Szemjont a temetőbe. Az új sir előtt leemelte a sapkájáa, és azt mondta: — Itt nyugszik a te anyád, nz én lányom... — Nagyapa szakálla nedves lett a könnvektől. Szipogott és még hozzátette: — Le fogjuk lőni őket, mint a kutyákat. Ezeknek mi nem vagyunk emberek. (Folytatjuk) tágiója a havgni, szociális foglalkoztatóban, az egri es a hevesi háziipari szövetkezetben történik. Az eleve hátrányokkal induló és a területi munkaügyi szerveknél állást kereső fiatalok elhelyezése a legnehezebb. Az elmúlt esztendő végén az SZMT szociálpolitikai osztálya felmérést végzett, az elutasított rokkantsági nyugdíjigénylők helyzetéről. A megyei adatok tanulsága szerint a gyakorlatban szinte egyáltalán nem valósulnak meg a szakmai rehabilitáció követelményei. A legtöbben (akik dolgoznak egyáltalán) szociális foglalkoztatásban részesülnek. Különösen nehéz azoknak az 50 százalékosan csökkent munkaképességűeknek a helyzete, akik átmenetileg ugyan rokkant- nyugdíjasok voltak, de azután szerettek volna elhelyezkedni. A vállalatok nem kötelesek őket visszavenni, a tanács meg nem sokait tud segíteni. A dolgozók gyakorta — felvilágosítás híján— a jogszabályok adta lehetőségekhez sem jutnak hozzá. A felmértek 35 százaléka kereset nélkül áll és csak a nyugdíj elérését látja megoldásnak. A változás esélyei A legkülönbözőbb fórumokon a legkülönbözőbb lehetőségeket keresték már a szinte reménytelen helyzet megoldására. A vállalatok ösztönzésére ae új gazdasági szabályozó rendszer az eddiginél csaknem tízszer nagyobb kedvezményt ad. Megyénkben csupán a Volán 4. számú Vállalatot lehet jó példaként kiemelni, ahol,folyamatosan és hosszabb távon dolgoznak ki terveket a rehabilitációra. Még az is sokat segítene — bár csak részleges megoldás, mert fontos az. egészséges munkahelyi környezet is—, hogy a fel nem használt vállalati rehabilitációs alapokból a tanács szervezne újabb munkahelyeket, foglalkoztatókat. Más megyékben már van erre példa. A hatékony gazdasági szabályozók mellett az emberi, figyelmes magatartás is nagyon szükéges, hiszen sokszor csak egy kis segítég kellene, hogy újra munkába állhassanak és teljes emberként élhessenek a csökkent munkaképességűek. Gábor László Érdektelenség uralkodott A megy©i klubpályázat értékelése Az ifjúsági klubok folyamatos munkáját segítené elő a rendszeresen meghirdetett klubos pályázat. A legutóbbi — „Közösség és művészet’’ című — tavaly márciustól idén április 4-ig tartott. Erre a megye 158 nyilvántartott ifjúsági klubjából csupán 28 nevezett be, pedig a jelentkezés előnyökkel jár: a kiscsoportok rendszeres támogatásban részesültek volna. Az érdektelenség feltűnő, nagyon kevesen vállalkoztak arra, hogy számot adjanak rendszeres évi munkájukról. A jelentkezett 28 klub közül hármat középfbkú tanintézet, hatot üzem, illetve vállalat és 19-et klubkönyvtár, vagy művelődési ház patronál. Időközben megszűnt a mátrafüredi és egy gyöngyösi klub. A szerzett tapasztalatok az alacsony részvételi arány miatt a megye klubmozgalmára nem általánosíthatók. A pályázaton jó eredményt értek el a következő kicsoportok: arany- koszorús kiváló ifjúsági klub címet nyertek hárman, az adácsi Zéta. a hatvani Magnós és az. egri Megyei Művelődési Központ FŰK klubja. Kiváló címet nyertek: a sarudi ifjúsági klub, az aba- sári „Szatmári” klub és nz andormktályai ifjúsági klub#
