Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-11 / 84. szám
\ Tájkép—háttérrel Ha valaki tájképet kívánna festeni ecset helyett, adatokkal és tényekkel a magyar mezőgazdaság helyzetéről, akkor meglehetősen ne- . héz feladatra vállalkozna. A — hasonlatnál maradva — kép előterében ugyanis nem kis számban ötlenének szem-' be azok az adatok, amelyek azt bizonyítják, hogy mezőgazdaságunk egyenletesen fejlődik, dinamizmusa nemzetközi mértékkel mérve is tekintélyt parancsoló. A termelés mennyiségi növekedését tekintve az utóbbi tíz esztendőben felzárkóztunk a világ élenjáró ox-szágai mögé. A tavalyelőtti évben például hazánk az egy főre jutó gabonatermelésben túlszárnyalta az Egyesült Államokat. A kukoricatex-més 1979-ben hektáronként 5.4 tonna volt, ami szinitérf jelentős eredmény. Igen fontos előrelépés volt az úgynevezett termelési rendszexek bevezetése és élterjesztése. Ma már a nagyüzemi szántótexniletnek csaknem felén valamilyen rendszerben folytatják közös gazdaságaink a növénytermesztést, és ez egyben azt is jelenti, hogy ugrásszerűen növekedtek a terméshozamok . A növénytermesztési rendszerekben dolgozó gazdaságok például — növónyféle- ségenként változóan — 15— ( 125 százalékkal érnek el magasabb terméshozamokat, mint a rendszeren' kívüli gazdaságok. „A területegységre vetített hozamok — a rendszerbe lépés előtti három év átlagához képest — búzából 22, kukoricából 24, cukorrépából 11, burgonyából 37 százalékkal növekedtek.” Ehhez a dinamikus fejlődéshez természetesen elválaszthatatlanul hozzátartozik a háttér. A mezőgazdasági „front” nélkülözhetetlen hátországa az ipát, amely szolgáltatja a termeléshez szükséges technikát, a munkaeszközök, modem berendezések hadseregét. Mezőgazdasági üzemeink beruházásának: például hatvan százalékát a gépek és berendezések teszik ki. Ez az arány is jól érzékelteti, hogy micsoda háttériparral dolgozik a maii modem mezőgazdaság, s még akkor nem is szólítunk az ipar másodlagos hatásáról. Az iparból átszivárgó szervezési és technológiai tapasztalatokra kell gondolni, amely forradalmát | előbb vívta meg a mezőgazdaságénál, így korszerűségben -lépéselőnyben van. Ebből a szempontból érdemes felfigyelni arra, hogy azokban atz országokban, .ahol igen magas színvonalú az ipari kultúra, ott az előbb- utóbb átgyűrűzik a mező- gazdaságra. és ezernyi szálon szinte közvetlenül nem tapasztalható módon is felgyorsítja a mezőgazdaság fejlődését. Eltűnődve olvastam a legutóbbi Egerben tartott országos tanácskozás anyagában, hogy a magyar mezőgazdaságban huszonnyolcféle traktor dolgozik, és csaknem ezer különbözőző munkagéphez nyolcvamezerféle pótalkatrész szükséges. Ahhoz, hogy mezőgazdaságunknak ezt az ipari hátteret biztosítani tudjuk, huszonhét ország 250 szállítópartnerével kell igen jól szervezett kapcsolatban állni. Elgondolkodtatóak az előbbi számok. Érdemes volna kigyűjteni, hogy melyik ország dicsekedhet még ilyen statisztikával. Egy olyan ország, amelynek külkereskedelmét. ha nem is döntő, de markánsan meghatározó tényezőként befolyásolja a mezőgazdasági termelés, megengedheti-e magának, hogy külföldön tartsa ipari . hátterét, vagy annak legalábbis jelentős részét? Természetes, hogy sokféle szempont — gazdaságossági, gazdaságpolitikai, gyártmányfejlesztés!, szakosítási, 1 kooperálásí. külkereskedelmi — belejátszik . annak .meghatározásába, hogy mit érdemes és mit. nem érdemes ' hazai gyártással előállítani és mit célszerűbb megvásárolni. Ebben a rendkívül nagy felelősséget és gondosságot igénylő döntésben csupán szerény adalékként szerepelt a múlt heti tanácskozás tényein gondolkodva az aggodalom. Ahol nem él együtt a mezőgazdaság a saját háttériparával a legszorosabb szimbiózisban, ott előbb- utóbb lelassulhat a kölcsönös, közös , véráram. S itt nem is elsősorban azt.. kell feltételezni hogy a legkorszerűbb gépek, munkaeszközök nem jutnak el majd valamikor is a magyar mező- gazdaságba. Hanem azt, hogy azok az országok, ahol állgndó egyúttal kotásban fejlődik a mezőgazdaság a háttériparral, olyan — nem csupán taktikai, haqem stratégiai — előnyre tehetnek szert, amely aztán döntően kihathat aiz egész mezőgazdasági fejlődés jövőbeni arányára. A magyar mezőgazdaság tájképe jelenleg szebb mint valaha is volt. De, hogy az is maradjon, ahhoz hozzátartozik a tájkép háttere is. Szigeíhy András Pártaktivisták iutalmazása Tegnap, csütörtökön délelőtt Egerben, a megyei pártbizottság székházéban Virág Károly, a megyei pártbizottság titkára megköszönte azoknak a pártaktivistáknak a munkáját, akik kimagasló munkát végezitek a megyei -pártértekezlet előkészítésében.. Elmondta, hogy a pártalepszerveze- tek beszámoló taggyűlésétől X Üj szabályok a szakemberképzésben Nemcsak a rendeleteken 1 Nehéz tervszerűen, a gazdaság igényeinek megfelelően irányítani a szakember- képzést. Egyáltalán: nem lehet tudni pontosan még a munkahelyek ' létszámigényét sem. A szakmunkás- képzéssél , foglalkozóktól az utóbbi időben mind gyakrabban lehetett hallani ilyen véleményeket. Pedig a műn- * káskézre, különösen a jól képzettekre, nagy , szükség van, kapkodnak utánuk . a munkahelyek. Kevés volt az utánpótlás fiatal szakemberekből az elmúlt esztendőkben. s úgy tűnik, kevés még ma is. Mi tagadás, * a szakemberképzés szövevényében nem mindig érvényesült az arányos fejlesztést' célzó központi akarat. Szokássá vált például, hogy a munkahelyek valódi igényüknél jóval több tanulót kérnek a szakmunkásképző iskoláktól. Miért? Tudták, tudják, hogy úgysem kapnak any- nyit, amennyit kérnek, így aztán ha a kétszeresét írják be a szükségesnek, talán nem járnak rosszul. Így aztán egy-egy üzem, vállalat körzetében jó ideje csak nagyjából lehet megállapítáegészen a megyei pártértekezletig. illetve pártunk XII. kongresszusáig pezsgő és eredményes pártmunka folyt megyénkben, most pedig a megyei pártértekezlet, illetve a kongresszus határozatait szükséges végrehajtani. A megyei pártbizottság az aktivistákat tárgy jutalomban részesítette. múlik ni a valódi létszámszükségletet, Még az elmúlt év őszén, a legútóbb benyújtott létszámigények is ezt a szemléletet tükrözték, bár a bértömeggazdálkodás már ■ kezdte éreztetni a hatását a munkáltatók körében. Vállalati szemmel nézve persze meglehetősen szövevényes a képzés módja is. Nem mindig találkozik ,a munkahely igényeivel. Nemcsak érettségizettek, de a szakközépiskolát végzettek közül is sokan mennek például a szakmunkásképzőbe, persze azért, mert nem tudnak továbbtanulni, vagy a végzettségüknek megfelelő munkához jutni. A pályaváltásra kényszerült fiatal nem fog túláradó lelkesedéssel a munkához, inkább azt keresd, mikor szabadulhatna meg tőle. Az ágazatok, területek felelőseinek az a feladatuk, hogy az arányós fejlődést biztosítsák. Közösen a munkahelyekkel, annak lehetőségeit kell keresniük, hogy a hiányszakmákat Valamiképpen vonzóbbá tegyék, s a divatos szakmákról, a szülök és gyermekek illúzióiról átgondolt, pontos tájékoztatással, megalapozott pálya- irányítással más foglalkozási ágak felé tereljék a figyelmet. Bonyolult munka ez, s most jócskán akad, ami még tovább gyarapítja az iskolák, a munkaügyi szakemberek gondjait. Az a csekély1 létszámnövekedés, amely tavaly már tapasztalható volt a beiskolázásokban. még. nem érinti a végzős növendékeket. A gazdaság szerkezete, a vállalatok profilja minőségében változik, az élet lény.SZeré ez. Más képzett- . ségű, másképpen felkészített szakemberek kellenek az új feladatokhoz, s ebben • a munkahelyi felnőttoktatás szervezése mellett az utánpótlást képző iskoláknak is részit kell vállalniuk. Aztán ott vannak az új szabályozok. Még nem tudni pontosan mennyivel, de az már biztos, hogy csökken majd a munkahelyek létszámigénye, s inkább minőségben kérnek többet áz üzemek. vállalatok, mint ahogyan tőlük is a jobb minőséget várják. Ehhez a ,,több”-höz központi rendelkezések is segítenek. Megszervezték a szakmunkás célú szakközép- iskolákat, amelyekből a kísérleti osztályok után 1982- ben kerül ki az első, nagy létszámú évfolyam. Az élethez. a munkahelyi igényekhez igyekeznek jobban igazodni az új szakmajegyzékkel, ennek nyomán a több szakmára is egyszerre felkészítő oktatással. Alkalmasak lehetnek az így képzett fiatal szakemberek átcsoportosításra a teljesítményük csökkentése nélkül: rövid gyakorlatszerzés, betanítás után más, rokon munkaterületen is megállja a helyét a vízvezeték-szerelő, a burkoló, a forgácsoló szakmunkás. , Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen fontos a jól előkészített pályairányítáá, amelynek érdekében most egy újabb központi rendelkezés, munkaügyi miniszteri rendelet látott napvilágot máravs elején. A jövőbén a megyei tanácsok munkaügyi osztályai gyűjtenek össze minden vállalati igényt a szakmunkástanulókról. Az ágazatokért felelős tanácsi osztályokkal s az iskolákkal közösen jó előre megtervezhetik, hol mennyi fiatalt ,képezzenek. A munkahelyek biztosan nem örülnek ennek az ‘ új rendelkezésnek, hiszen április 15-ig kell arról tájékoztatást adniuk, hogy Í981 — 82-ben mennyi, első éves tanulóra van szükségük. Ráadásul tavaly az év végén kértek hasonló. • jelentésben tánulókat az iskoláktól az 1980—81-es tanévre, Most nem is írhatnak számokat csak úgy „hasból”, mert a rendelkezések szerint a beadott igény egyúttal kötelezettségvállalás is n képzésre. Részletesebb tájékoztatást is kérnek a vállalati munkaügyisektől: be kell írni a vállalat aktív létszámát, meg kell jelölni mennyi fiatalt kérnek a három évig tartó szakmunkásképzés keretében, mennyi középiskolát végzett szakmunkástanulót akarnak, mennyi szakközépiskolást, s arról is tájékoztatniuk kell a megyei tanácsot, hogy hány dolgozót terveznek bevonni a felnőtt szakmunkás- képzésibe. Szigorúbban fogják az úgynevezett „pótkereteket”, meghatározták, mely szakmákban nem lehet eltérni a tervezett létszámtól. Mindenképpen az a cél tűnik ki ebből az új rendelkezésből. - hogy központosított irányítással a tervszerűséget igyekeznek javítani. Az pedig mindenképpen csak jó dolog, hogy az időben megszerzett adatok és a Munkaügyi Minisztérium jóváhagyás után az idén októberben már pontosan tudják tájékoztatni az utolsó éves általános iskolásokat és szüleiket, hol, milyen lehetőségek valuták a- továbbtanulásra. Eddig ilyen ' tájékoztatást csak a tanév vége felé kaphattak a pályát keresők. Időben utánanézhetnek más lehetőségeknek is azok, akik kevés eséllyel .indulnak a továbbtanulásban s talán kevesebb lesz a „nem ezt akartam”, a kedvetlenül dolgozó fiatalok száma. A rendeletek persze önmagukban nem oldanak meg mindent, legfeljebb az igényekhez jobban igazodó, a gazdaság arányos fejlődését jobban segítő feltételeket teremtik meg. De az kiderül majd: Vajon mindenütt beváltak-e az űj középfokú iskolák, olyan szakmákra oktatnak-e, amelyekre valóban szükség van, s a gazdaság szerkezetváltozásait pontosan követi-e az oktatás „szerkezetének” változása, Vajoój a több irányú képzés kellő mélységű ismeretekkel bocsátja-e útjára a fiatal szakembert? Az elmélet és a gyakorlat aránya az élet igényei szerint alakult-e a szakmunkáscélú szakközépiskolákban? Most majd választ kaphatunk. Heves megyében az idei tanév . végén 71B-an végeznek gimnáziumban és 744-en szakközépiskolában. Az 1 <500 végzős szakmunkástanuló közül csaknem 120U-an az iparban dolgoznak majd, egytizedük érettségi után iratkozott be a szakmát- adó iskolába. .Az összlétszám egyébkénl éppen százzal kevesebb az előző tanévinél. Biztos, h<ysy mindegyikükre szükség van. munkahelyek ezrei várják őket. De ott-e, ahová ők is J szeretnének menni? Az idén tálcán mar többen válaszolnak igennel erre a kérdésre. Hekeli Sándor Szakszervezeti kitüntetett Egri tanár és az eszperantó (Fotó: Szántó György) Tulajdonképpen egy hír adott aktualitást annak, hogy felkelhessem dr. Saiga Attilát, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Orosz Intézetének adjunktusát. Á tudósítás ar- ról számolt be. hogy a fiatal' ember megkapta a Szak- szervezeti munkáért kitüntetés ezüst fokozatát. Mégpedig1 az eszperantó mozgalomban kifejtett tevékenysé- gééi’t, társadalmi munkájáért érte az elismerés. ★ Szakszervezeti munka és eszperantó? — Talán nem is különös, hogy igv, együtt emlegetjük. Annál is inkább, mert hivatalosan a Szakszervezeték Országos Tanácsa támogatja az eszperantó nyelv oktatását — mondja a kitüntetés tulajdonosa, akii 1973 óta taulja és tanítja ezt a nyelvet. — Ténnészetesen nemcsak anyagilag segíti, hanem társadalmi munkának is elismeri, ha valaki részt vesz e világmozgalom' ban. Persze, maga a nyelv- tanulás nem „érdem”. Elsősorban hasznos „hobby”, másodjái'a pedig mozgalmi élet. Én is időtöltésként kapcsolódtam be az eszperantó elsajátításába először, s ké" sőbb, amikor már szervezéssel. különböző funkciókkal bíztak meg, vált ez az érdeklődés komolyabb munkává. Megválasztottak a Magyar Eszperantó Szövetség Heves megyei Bizottságának titkárává. Ez arra ösztönzött, hogy minél hamarabb tökéletesítsem nyelvtudásomat. Több megbízatást elvállaltam. Jelenlég' a Megyei Mű" velődési Központ Eszperan- tóklubját vezetem, a bizottságban propaganda- és bé~ kefelelös vagyok, a főiskolán pedig a nyelvvizsgásokat készítem föl. 1975 és 78 között majd kétszázan tették le ezt a vizsgát, hiszen ekkoriban eszperantóból speciális kol" légium volt a tanárképzőben. A hajdani diáitok már az ország különböző részeiben oktatják az eszperantót. ■k A tanárember azonban nemcsak oktat, szervez. Publikációi számos lapban, folyóiratban jelen -ek meg rendszeresen. Ír az eszpe- rantisták lapjába, a • Világ és Nyelvbe, a Magyar Nemzetbe, megyénk ^folyóiratába, a Hevesi Szemlébe, s .természetesen lapunkban is napvilágot látnak beszámolói. A főiskóiások* nak pedig nyelvkönyvet szerkesztett. ★ Így hát dr. Saiga Attilát szinte be sem kell mutatni, mert ha másként nem is, írásain keresztül bizonyosan sokan ismerik. És hogy bíx-ja mindezt a munkája mellett? — Valamivel el kell tölteni az időt és lehetőleg hasznosan — hárítja el szerényen a kérdést. — Azon kívül az eszperantó nekem már ’ a szenvedélyemmé vált. Nem is lehetek „hűtlen”, hiszen Európában nálunk van az egyik legfejlettebb eszperantista élet. Irodalmi központ vagyunk! Talán elég egyetlen példa: sokkal több mű jelent meg nálunk .eszperantóul, mint a világ összes többi nyelvén együttvéve. A világon nagyon sok költő, író publicista ezen a nyelven keresztül ismerte meg a magyar irodalmat. ,A Hungária Vivo című lap (Magyar Élet) pedig csak külföldre készül, s hazánk életével, kultúrájával gazdagxtja olvasóit. Beszélgetünk a mai gondokról, problémákról is. Az elmúlt évben hazánkban jái't vietnami bé- kevédelrrii 'küldöttség' Egerbe is ellátogatott például, s nem voltak nyelvi nehézségeik a küldötteknek, mert eszperantóul megérttették magu,kat. — Itt van ez a könyv — vesz le a polcról, egy kötetet a fiatalember. — A címe: Fekete évek. Kambodzsáról szól, a Pol-Pot-féle rezsim vérengzéseit, az újjászülető ország harcait mutatja be — eszperantó nyelven. A harmadik világban egyébként nagy politikai eszközt látnak mozgalmunkban. A nyelvet mint eszközt és célt használják harcaik, problémáik, politikai elképzeléseik megismertetésére. Érdekes például, hogy az angolszász-ellenes- ség Iránban az egyik legfejlettebb eszperantó mozgalmait tudta kialakítani. ★ Szűkebb hazánkról, Heves megyéi'ől így fogalmaz 'a kitüntetett' eszperantista: — Csaknem, húsz csoport van megyénkben, s a tagok közölt a közép- és főiskolások rriellett egyre több a munkás. Egerben három közösségünk működik: a városi a művelődési házban, a főiskolán, ahol a vizsgázott diákok majdanvtaníthatják is ezt a nyelvet, s végül szinte az egész megyében legjobban dolgozó csoport a Fi- nomszerelvénygyárban. Ez az utóbbi klub rendszeresen , külföldi \kápcsolatokat tart fenn, -s mindig rendeznek valamilyen érdekes programot. Legutóbb Zamenhof, |az eszperantó megalkotója születésének évfordulójára emlékeztek vetélkedővel. Ennek a nyelvnek ' nincs hazája, népe. nemzete, a mozgalomnak pedig pénze. Valóban társadalmi munkában művelik. propagálják, terjesztik. Mint a kitüntetett egri tanár is.' Józsa Péter Sámfáiig 1980, április 11,, péntek
