Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-09 / 82. szám
4 Művészet és ifjúság Kórustalálkozó - felső fokon Három napon át tartott az egyetemek és főiskolák énekeseinek és zenészeinek országos seregszemléje Egerben. A versenyre 18 énekkar, hét zenekar, 18 énekes és 28 hangszeres szólista nevezett be. Ennek az igen magas nevezési számnak az értékét az sem csökkenti, hogy első alkalommal hívták meg az egyetemi és főiskolai mezőnybe a középiskolásokat is, azzal az indoklással. hogy a tapasztalatcsere mindenképpen hasznos azoknak, akik a pódium es a zene varázsában élnek. A bíráló bizottság alapos értékelésben adott számot a kórusok és szólisták teljesítményéről. Joggal állapíthatta meg a zsűri a verseny sikerét. A tizenegy felsőoktatási intézmény együttesei és szólistái az amatőr mozgalomról alkotott derűs képet igazolni igyekeztek. A korábbi években is kiválóan szereplő együttesek ismét- bizonyították képessegeiket, felkészültségüket. Különösen azt, hogy a ko- rusmozgalomban tapasztalható. szemléleti változásokat is követik, tevékeny részeséi a korszerű kóruséneklés ügyének. A szoros időhatárok közé terelt műsorokban azokat a számokat szerepeltették, amelyek a kórusvezető egyéniségének, törekvéseinek, a rendelkezésre álló énekesanyag adottságainak, szakmai szintjének megfeleltek. A főiskolás zenei fesztivál sikere sok mindenen mérhető. A résztvevők száma egyfelől arról győz meg, hogy ennek az amatőr mozgalomnak rAa is népes tábora töretlenül ragaszkodik a nemes szórakozásnak ehhez a formájához, másrészt arról, hogy a rendezésre megbízást kapó Ho Si Minh Tanárképző Főiskola szakmai tekintélye, korábbi rendezései és kóruseredményei alapján, nem csappant. Nézzük, mivel járult hozzá az egri főiskola, annak énekzene tanszéke a sikerhez. Elsősorban kiváló teljesítménnyel. A Tar Lőrinc által vezetett női kar évek óta az országos élmezőnyben tartózkodik. Úgy érezzük, most is elsősorban ez az együttes adta a legkorszerűbb műsort. Bartók és Kodály számai közé Benjámin Britten kompozícióit iktatta. A drámai hatásokban bővelkedő, a rövid latin mondatokat remek zenei tartalommal megtöltő zeneköltő kói-usműveibem a mai. zakiatottabb idegrendszerű emberhez szól. Nem véletlen az sem, hogy a Budapesti Tanítóképző Főiskola Női kara ugyancsak Britten-számokkal lépett a versenyben igen rangos helyre. Tímár Imre, a karnagyuk egyébként nemcsak a műsor összeállításával bizonyította, hogy tizedeket töltött el ezen a karvezetői pályán, hanem azzai is, hogy a karvezetői stílusban azt az egyéniséget szólaltatta meg, amely nemcsak az abszolút, fegyelmet követeli meg énekeseitől, hanem a legapróbb részletekig megérteti elgondolásait a műveket illetően: példaszerű pontosságot kíván és teljesí ttett. Az Eötvös L oránd Tudományegyetem Bartók Béla Énekkara, Baross Gábor Liszt-díjas karnagy vezetésével Schönberg, Gabrieli és Szokolay Sándor egy-egv művét szólaltatta meg. A híres együttes talán a szerzők és a témák megválasztásában maradt alul élenjáró ellenfeleivel szemben. A már említetteken kívül figyelemre méltó egyéniségként jegyeztük fel a Budapesti Műszaki Egyetem két dirigensét, Mohai Máriát és Tihanyi Lászlót. Az egri karnagyok köziü jelentős előrelépést tett Szepesi Györgyné Vegyes karával, az árnyalt líra szépségeit kutatva jutott jó helyezéshez és különdíjhoz. A siker másik összetevőjeként említenénk a sok-sok egri szólistát. Hangszeren és énekkel tanúbizonyságot tettek arról, hogy az egri főiskola ének-zene tanszékén komoly nevélőmunka folyik. A közösségi siker csak úgy képzelhető él, ha a zongorakíséretet is ellátó Marik Erzsébet, Pápainé Mag Stefánia, Ary Tibor, és Juhász Flórián meg azok is, akik a mostani versenyen névvel nem szerepeltek megteszik a magukét. És ebben a munkában benne van az is, ahogyan a még frissen felépített és még az együttessé érés állapotában lévő egri főiskolai zenekar vezetését, beleszámítjuk az eredménybe és a jó munkába. Vezetőjük Gulyásné Székely Éva. Külön színfoltot hozott, az egri fesztiválba az erfurti ■főiskola három kisegyüttese, folklórral és derűvel. Nem szabad megfeledkeznünk az egri és Heves megyei vállalatokról sem, mert kü- löndfjaikkal egy nemes eszmét és egy igen hasznos mozgalmat támogattak. A fesztivált kitűnő gálaműsor zárta, a főiskola díszterme ritkán fogadott ilyen lelkes közönséget. Farkas András Szürhímzö, a népművészet mestere Debrecenben Dánkovszky Ló- rándné iparművész, a népművészet mestere, a harminca« évek eleje óta készít hímzett szűröket. Munkáiban főként a hajdúsági motívumokat használja fel. Szürjei múzeumokban, népi együtteseknél, kiállításokon láthatók. (MTI fotó. Oláh Tibor felv. —KS) A Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottságának pályázati felhívása 1980. évre A Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Akadémiai Bizottsága (MAB) az Észak-Magyarországon folyó tudományos tevékenység hatékonyabbá tételére részben saját anyagi erőből, részben Borsod-AbaújZemplén megye Tanácsa és a, Borsodi Szénbányák által, rendelkezésre bocsátott anyagi támogatás révén az alábbi témakörökből hirdet pályázatot: i ..Ésaaik-Magyarorsizág társadalomtudományi bibliográfiája (1867—1980.)” ,,Észak-Magya.rország tudományos múltjának feldolgozása a Magyar Tudományos Akadémia alapításától napjainkig (olyan kiemelkedő személyiségek névsora és rövid méltatása, akik a Miskolci Akadémiai Bizottság illetékességi területén dolgoztak vagy születtek, és az MTA rendes vagy levelező tagjai voltak)” ..Miskolc ipart térsége innovációs központtá fejlesztésének feltételrendszere” „Miskolc szénbázisú hőellátásának gazdaságossági vizsgálata” „A gyepgazdálkodás fejlesztése Borsod-AbaújZemplén megyében, különös tekintettel a juh- és fftis marha tartásra”. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK Pályázhatnak tudományos vagy gyakorlati munkakörben dolgozó egyéni kutatók, illetve kutató kollektívák. A pályázaton eddig nem publikált. máshol még be nem nyújtott, olyan tanulmányokkal lehet részt venni, amelyék a feldolgozott témák eddigi, irodalmához képest eredeti, új gondolatanyagot tartalmaznak. A pályázatot négy példányban (oldalanként kb. 25 sor), A4 alakban kell jeligésen benyújtani a Miskolci Akadémiai Bizottsághoz (Miskolc-Egyetemváros, NME központi épülete I. em. 126. számú szoba, 3515). A pályázatok • terjedelme maximum 100 oldal. A tanulmányhoz egyoldalas összefoglalót kell csatolni, és meg kell jelölni a gyakorlati felhasználhatóság szempontjából számba jöhető területeket, intézményeket, illetv^ üzemeket. A pályázatok benyújtásának legkésőbbi határideje: 1980. október 31. A megfelelő színvonalú pályázatokat általában 2—5 ezer forintig, az egészen kiemelkedő pályaműveket 5— 10 ezer forint kereten belül jutalmazzuk. A különféle pályaműve'- két az illetékes szakbizottságok bírálják el és javasolják díjazásra az adományozó intézmények képviselőjének bevonásával, illetve terjesztik elő kiadásra. A benyújtott pályázatok eredményhirdetésére 1980. december lö^én kerül sor. Dr. Zambó János az MTA rendes tagja, a MAB elnöke Szocialista filmek fesztiválja Budapesten A béke és barátság hónapja alkalmából ez év májusában első ízben rendezik meg Budapesten a szocialista filmek fesztiválját, amelynek programjában hét európai szocialista ország filmművészeti alkotásai kapnak helyet. A rendezvény célja az, hogy bemutassa Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjetunió l'ilmművészeiének három és fél évtizedes fejlődését, s elmélyítse a béke és barátság gondolatát. A szocialista filmek fesztiváljára május 8—14. között négy budapesti moziban kerül sor. A szocialista filmek fesztiváljának programját változatos témájú kiállításokkal is gazdagítják. (MTI) thAmiisM 4980. április 9., szerda Valem 3. Szemjon jót mulatott magában, ahogy elnézte, hogy a felnőttek lábujjhegyen járnak az asztal körül, nem veszik észre, hogy ő közben felébredt; tenyerét szájára tapasztotta, nehogy elnevesse magát. — Küldjenek hírvivőket a parancsnokokhoz. Holnaptól nincs elátvozás! — adta ki az utasítást az ezredparacsnok a hadnagynak. A hadnagy eltávozott. Az útvonal mentén bozót húzódott. Már nincs messze a repülőtér, gondolta Szemjon. Nyáron a sűrű sövénytől nem lehet látni, még télen is csak az oldalozómű- vek láthatók a csupasz ágakon át, amelyek eltakarják a repülőteret a műúton közlekedők elől. Éles robaj hallatszott. A robaj aztán hoss-zú, metsző s; ításba ment át — a vadászgép leszállni készült. Átrepült a műúton, teljesen kiengedte a félig kinyitott futóművét. Hasonlít ahhoz, ahogy a macska mereszti szét mancsát, ha ledobják a fáról — gondolta Szemjon. Az alacsonyan szálló gépek mindig a háború kezdetére emlékeztették. .. .Az ellensége® gépek fülsiketítő süvöltése, de a reaktív repülőgépekre jellemző sípolás nélkül. Dörögtek a bombák. A tető fölött sárgafekete keresztes gépek húztak el. Az apja nyögve húzta fel a csizmáját. , — Ez már a háború — mondta anélkül, hogy szavait valakihez is intézte volna. A kövér törzsparancsnok rontott be a szobába, ingben. csizmanadrágban, papucsban, pisztollyal a kezében. Az apja tegnap estéről maradt ásványvizet töltött a kulacsba, és ezt mondta: — Menjen, öltözzön fel! — És hozzátette: — Tegye el a pisztolyt, megijeszti a gyerekeket. Azóta Szemjon nem látta többé az apját. Még képen sem: nem maradt róla fénykép. Hány éves volt akkor? Alig múlhatott harminc. Szemjon most majdnem ugyanannyi. Az éjszakák jobban megmaradtak az emlékezetében. Nappal bombázták, repülőkről lőtték az utakat, ezért behúzódtak az erdőbe. A katonák nem i harcmenetben mentek, és senki sem tisztelgett senkinek. Aztán találkoztak egy bepólyált fejű hadnaggyal. Az arab mesék turbános nagyvezírére emlékeztette Szemjont. Szemjon meg is mondta ezt neki. A hadnagy elnevette magát, de rögtön össze is rándult a fájdalomtól. — Botcsinálta nagyvezír lennék én csak. A hadnagy velük maradt. A parancsnokfeleségek szekerén így már egy férfi is utazótt, ha sebesült is, de mégiscsak férfi. Az asszonyok felvidultak, először az elmúlt napokban: még a szájukat is kifestették. Az anyja félrehívta a hadnagyot. Elmentek a fák mögé és leültek egy fenyőgyökérre. Szemjon észrevétlenül oda- lopózott és hallgatózni kezdett. — Hogy történt? — kérdezte az anyja. — Ahogy lenni szokott — mondta a ladnagy. — Lőttek. — Ki halt meg a mieink közül? — kérdezte az anyja... — Nem tudom — válaszolta a hadnagy. — Na — kérte az anyja. — Nekem elmondhatod. — Tíz óra hosszat tartottuk magunkat. A végsőkig kitartottunk. — És a komisszár? — Ott, ahol ő harcolt, már reggel nyolcra vége volt mindennek. Tankokat küldtek ellenük. — Értem. — Nem tudok semmit — kezdett magyarázkodni a hadnagy. — Azt tudom, hogy Bobrovot, Carenokot, lvan Anyiszimovicsot megölték... Én vettem magamhoz az irataikat. A komisszárról semmit sem tudok. Az anyja a szekérre dőlt, beburkolta magát kendőjébe, és sokáig sírt. Szemjon látta, ahogy a válla rázkódik a kendő alatt, akkor nem tulajdonított különösebb jelentőséget ennek a beszélgetésnek. Számára ez csak olyan, mint amikor ők háborúsdit játszottak: a szabályok szerint kellett halottaknak is lenni, de amikor befejeződött a játék, mindenki fejéledt. sőt egyesek hamarabb is feléledhettek, ha épp kevés volt a harcos. De az anyja megértette: a komisszár egész biztos együtt volt az ezredparancsnokkal. Most, hogy visszaemlékezett mindezekre, Szemjon Buszlajev arra gondolt, hogy anyjának mily szörnyű lehetett már az első napokban megtudni apja halálát. Alig kezdődött el a háború, és már nincs kit visszavárni. Minszk előtt mindenki megállt. Szemjon itt két újabb szót tanult meg: de- szant és bekerítés. Előttük égett a hatalmas város. Repülök tűntek fel. A katonák szétfutottak, a zöldségeskertek ágyúsai közölt kúsztak^ A turbános hadnagy az ágyásokat tiporva kiabálta: — A géppuskákhoz, , a géppuskákhoz! Sikerült mégiscsak harci rendbe állítani a katonákat és a géppuskák tüzelni kezdtek. A bombázás után a hadnagy összegyűjtötte a maradék harcosokat, kitisztíttatta velük a puskákat, ingzubbonyukra pedig gallérbetétet varratott. A katonák szétszéledtek a faluban, gallérbetétre való anyagot kértek. Az asszonyok lepedőket adtak nekik. Ezek után mindenki felsorakozott, és a hadnagy parancsára menetelni kezdtek az utcán. — Nóta! — vezényelt a hadnagy. A menet néma maradt. — Nóta! — parancsolta újra a hadnagy. Az oszlop némán, súlyos léptekkel dübögött tovább a poros falusi utcán. A hadnagy kezdte el az éneklést. Csengő, vidám hangja volt. Egyedül énekelt. A menet- oszlop élén haladt, akárcsak a díszszemlén, akkurátusán kirakva a lépéseket, és egyik strófát a másik utón énekelte. Aztán még egy hang csatlakozott hozzá a menetoszlopból: az övéhez hasonlóan fiatal, szárnyaló. És a menetoszlop énekblni kezdett, előbb rekedtesen, halkan, majd egyre erősebben, a refrént már a szokásos füttykísérettel. Az asszonyok a kerítések mellett álltak és hangosan sírtak. Előttük pedig piszkos, borostás, de tiszta fehér gallérbetétes harcosok meneteltek és énekeltek. (Folytatjuk)
