Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-09 / 82. szám
Négy országon öt Két üzem — egy példa (Befejező rész) Moszkvától Uljanovszk majd másfél ezer kilométer, így tehát a két gyár — a moszkvai és az uljanovszki — nem mondható éppen szomszédos és főleg nem hasonló üzemnek. Még akkor sem, ha a Lenin nevét viseli a homlokzatán mind a két üzem. Nemcsak a távolság választja el őket egymástól, hanem termékeik jellege is: a moszkvai elektromechanikai alkatrészeket, kisgépeket gyárt, míg az uljanovszki nehézgépgyár óriás munkagépének munkaasztalán egy ZIL -teherautó is játékszernek tűnik. De hát mégis mi a közös akkor e két üzem életében, miért kívánkozik nevük azonosságán túl és egy cikkbe ennek a két egymástól távol fekvő üzemnek a munkája? Mert a szovjet ipar gigantikus fejlődését példázza mind a kettő. Az egyiknek fejlődése, története összefügg az októberi szocialista forradalom győzelmével, hiszen azelőtt — bár munkásai között nem kevés volt a forradalmár — jobbára mégiscsak manufakturális jellegű kis üzem volt. Ez a moszkvai üzem, a másik története a Nagy Honvédő Háború győzelme után kezdődik. Ez az uljanovszki egyedi gépgyár. A moszkvai, mint Georgij Gajduhov mondotta üzemlátogatáson vezetve bennünket, 1947-ig jóformán mindent gyártott... — .. .a faekétől a rakétáig ... De hiszen háború volt és. ha a faekét nem is kell szó szerint érteni', de a rakétát igen — tette hozzá a főmérnök, miközben a gyár múzeumában kalauzolt már bennünket, amely egyszerre lenini emlékhely, ugyanakkor a gyár termékeinek múzeuma is. Az itt dolgozó hatezer ember keze nyomán a moszkvai metrótól Japánig, a magyar elektronikai üzemektől az NSZK ipari piacáig, mindenhová eljutnak az itt készült és világszínvonalú termékek. — A nagy fellendülés természetesen . a háború után következett be. Azután ismerték meg igazán itthon és külföldön is termékeinket, amelyek . az utóbbi években kiváló minőségükkel világszerte elismerést arattak. Ezt én mondom, mert engem bíztak meg az önök tájékoztatásával, de levelek, dokumentumok, az elismerő sorok és nem utolsósorban exportunk óriási volumene igazolja mindezt, — mondotta az egykor gőzgépeket gyártó, most speciális elektrotechnikai felszereléseket exportáló üzem főmérnöke, G. Gajduhov. Az innen másfél ezer kilométerre lévő gépgyár egy a hetvenkét nagyüzem közül Uljanovszkban — ezt meg Alekszander Petrovics Mar- tinov főmérnöktől tudtuk meg, aki 24 éve dolgozik az uljanovszki gépgyárban. Ez az üzem is, mint egyedi gépgyár, a világ minden részére exportál már. Olyan megmunkáló gépeket készítenek ebben az üzemben, amelyekhez hasonlót csak az Egyesült Államokban készítenek. — Nem tudunk semmiből eleget gyártani, olyan nagy a kereslet itthon és külföldön. Pedig hát a gépeink — int körbe a lenyűgöző méretű szerelőcsarnokban — nem éppen kis darabok, rengeteg anyag, energia fekszik bennük, így nem is olcsók. De versenyképesek! — mondja. Martinov. A második világháború előtt Uljanovszk ugyan már fejlődő váíos volt, de az egykori szimbirszki kormányzóság székhelyén, ahová még vasút sem vezetett egykor, az utóbbi évtizedekben nőtte ki magát a hatalmas város a Volga partján, és alapvetően az ipar fejlődése jóvoltából. Nemcsak az egyedi gépgyár termékei világhírűek, hanem az itt készülő terepjáró gépkocsijaik is ismertek szerte Európában. Az meg immáron közismert, hogy műszeripara, elektrotechnikai ipara volt az a bázis, amelyre ráépült a repülős továbbképzés. A szocialista országok légiforgalmi társaságainak pilótái itt, Uljanovszkban ismerkednek az új meg új szovjet repülőgéptípusokkal. — Nehéz konkurrálnunk a repülőgépek szárnyaló sebességével — mondja mosolyogva Martinov, — de ezek a nehéz gépek Japántól Dél- Amerikáig mégis igen gyorsan ismertté tették és teszik a nevünket. Két. gyár egymástól másfél ezer kilométerre. — Ez a távolság természetesen csak a mi méreteinkhez képest óriási, a Szovjetunióban nem tűnik oly nagynak. Mégis Moszkva és Uljanovszk, elektrotechnikát gyártó üzem és egyedi gépgyár — két „távol eső” példa egyazon tény igazolására. A szovjet ipar fejlődése, különösen az utóbbi években gyorsult föl még inkább, és ma már- nemcsak a termékek mennyisége, hanem a minősége is eléri, vagy egyenesen megszabja a világszínvonalat. — Ha valahol megáll egy mozgólépcső, akár a pesti metróban is, vagy a Kremlben, hát rögtön bennünket szidnak. Mert mi szállítjuk szerte a világba az effajta elektromotorokat is — mondta tréfásan a moszkvai üzem főmérnöke, G. Gajduhov, léG. Gajduhov: Ez a gyári múzeum Leninre emlékezik és a mi sok évtizedes munkánk eredményeire. nyegesen több megelégedettséggel, mintsem méltatlankodással a hangjában. Ez az egykori mindent gyártó üzem is. mint annyi más. szerte az országban, termékei, dolgozóinak jó munkája révén élő, eleven kapcsolatot tart az egész világgal. ★ ' Leníngrádtól harminc kilométerre fekszenek tömegsírban azok a tízezrek, akik a második világháború német blokádja idején fegyvertől, vagy az éhezéstől pusztutak el. Leníngrádtól, írtam fentebb, pedig már Leningrádban van ez a temető. A szépségesen szép város új lakótelepeivel egyre tovább terjeszkedve, mintegy védőn öleli körül egykori hőseinek emlékét és sírjait. Leningrád történelme elválaszthatatlan a forradalom történetétől, a szovjet nép történetéi öl, a második világháború. történetétől, — ,az emberiség történetétől. Az emlékezés Leninre, a. négy országon át megtett riportét során mindenütt tapasztalható tisztelet a lenini eszme iránt is azt. igazolta, hogy mind egységesebbé kovácso- lódnak a szocialista országok, mind szebbé, gazdagabbá válik az ott lakók élete. Vélem és hiszem, hogy a ma életének gyarapodása, holnapi terveink biztonsága, munkánk sikere, barátságunk ereje az. amely minden szónál ékesebben szól, ha Lenin emléke előtt akarunk tisztelegni. Gyurkó Géza az óriási forgácsoló automata munkapadján, A ZIL teherautó játékszernek tűnik aj 1 k 1 Munkások a választott testületekben ABBAN MANAPSÁG mindenki egyetért, hogy az országnak sok mindenre szüksége volna. De ha ezen belül fontossági sorrendet állítanának fel, az első helyre bizonyára ez a négy szó kei rülne: okos gondolatok, merész kezdeményezések. A helyi lehetőségek felismerése és kiaknázása, azoknak a bizonyos rejtett tartalékoknak előkerítése. a munka ésszerűbb megszervezése és egy sor egyéb, már sokszor ismételt fogalom csak akkor válhat valóra, ha azok gondolkoznak rajta, akik a legközelebbről ismerik. S mert a kulcskérdés a termelés — a munkások okos. közérdekű gondolataira jobban oda kell figyelni. Különböző fórumokon munkások ezrei tesznek olyan javaslatokat, hoznak szóba olyan ésszerűsítéseket, amelyek forintra átszámítva csak milliókban fejezhetők ki. A kérdés most már az: mi valósul meg mindezekből? S hogy ez ne maradjon sokáig kérdés, ahhoz az kell, hogy a munkások, a termelés ügyeiben legjáratosabb emberek cselekvőén beleszólhassanak a megvalósításba is. A pártkongresszuson, a Központi Bizottság beszámolójában hangzott el: „Gondoskodni kell arról, hogy,.. a választott testületekben a jelenleginél nagyobb arányban legyenek ott azok a tehetséges munkások, fizikai dolgozók, akik a társadalmi tevékenységben is aktívak, a termelésben is élen járnak.” Első s igen fontos lépés e téren, hogy a szakszervezeti bizalmiak testületének nagyobb bé leázó Iá.sa lesz az üzemek életébe, irányításába, mint eddig bármikor volt. Nem csökkenti ez az igazgatók hatáskörét vagy felelősségét, hiszen a munkásoknak nem a vállalatvezetővel szemben, hanem vele. együtt kell szolgálniuk a közös ügyet. Aligha lehet vitatni azt, hogy ugyanaz az intézkedés, munkafolyamat vagy bármi, ami az üzem életében adódik — másképp látszik „fentről”, az irodákból és ismét másképp a munFütöfej a fedelében kapadok mellől. A vezetők szélesebb látókörben tekinthetik át a dolgokat — a műhelyekben pedig a gyakorlati megvalósításhoz állnak közelebb. Előrelépni pedig csak együtt lehet. Ügy, hogy a teendőket mindkét nézőpontból megvizsgálják. HAMAROSAN TANÁCSTAGOKAT. parlamenti képviselőket választunk. Most is vannak, eddig is voltak munkások a tanácsok tagjai között. De beszéljünk erről is nyíltan: az első tanácsok megalakulása óta megszámlálhatatlanul sok esetben történt meg, hogy az ott legaktívabb, a közügyekért legtöbbet tevő és felszólaló munkásokat, idővel „kiemelték”, valamilyen tisztségre állították. Ott is, továbbra is a munkásosztályt képviselik — ám mégis más a látószög, ahonnan nézik, s a hivatali szoba falai gyakran eltakarják a munkásból lett tisztségviselők elöl is azt, amit az üzemben dolgozó munkások közvetlen közelről látnak. Nem egyszerűen az „arányok javításáról” van tehát szó akkor, amikor időszerűvé vált több munkás beválasztása a tanácsokba. Ennek jelentősége, elsősorban az, hogy a gyárak, a munkahelyek dolgozóinak elképzelései, javaslatai első kézből kerüljenek az önkormányzati-népképviseleti szerv elé. És még tovább: a város vagy a község további fejlődéséhez szükséges tennivalókhoz akkor kérjék ki a munkások véleményét, amikor még csak tervek, javaslatok várnak jóváhagyásra, s így ők is beleszólhassanak abba: előbb járda legyen-e a mellékutcákban, vagy inkább a dolgozó anyák gyermekeinek épüljön bölcsőde, óvoda. Hová kerüljön a rendelkezésre álló pénz, és miért éppen oda? Hogyan lehet a társadalom segítségével növelni azt az összeget? Mindezt legalább olyan jól látják azok, akik a munkapad mellett vannak, mint akik hivatalból, s olykor csak papírról intézik a közérdekű ügyeket. S itt következik mindennek a legnehezebb része: a megfelelő személyek jelölése és megválasztása. Szinte minden közösségben vannak emberek, akik sokat beszélnek és keveset tesznek a köz érdekében — s vannak, akik ritkán szólalnak meg, de akkor súlya van a szavuknak. Munkások között is van, aki szívesen kritizál, de a hibák megszüntetésében már nem lehet közreműködésre számítani. De több az olyan, aki nagy szavak nélkül, a két keze munkájával járul hozzá a társadalom előbbre haladásához. Ügy is, hogy társadalmi munkával segít az üzem, a lakóhely fejlesztésében. De olyanok is akadnak, akik „arra tartanak, amerre a falu”, közömbösen rábólintanak mindenre, nem nyilvánítanak véleményt. Választott testületeinknek sem a minden kákán csomót keresőkre, sem a fejbólin- tókra nincs szükségük. Akkor lesznek ezek a testületek valóban „a dolgozó nép okos gyülekezetei”, ha a közös célt szolgáló, egyet akaró emberek elmondják és megindokolják különböző véleményeikéi. S a véleményék sorában — hiszen a szocialista demokráciában ez is kifejezi a munkásosztály vezető szerepét — mindenütt hallatszik a termelőüzemekben dolgozó munkások képviselőjének hangja,, S nemcsak hallatszik: meghallgatásra is talál! Nem könnyű megtalálni az üzemekben sem azokat az embereket, akik akarnak is, tudnak is a köz érdekében dolgozni. De éppen a közelmúltban lezajlott, említett tanácskozások bizonyítják, hogy vannak és ,egyre nagyobb számban vannak a köz érdekeiért felelősséget vállaló és tenni akaró munkások. KÖZÜLÜK VÁLASZTANI szakszervezeti bizalmiakat, tanácstagokat, ifjúsági vezetőket — ez most kulcskérdés, A .következő évek, évtizedek során a fejlődés meggyorsításának, a hibák és nemtörődömségek, a bü-’ rokrácia csökkentésének záloga. Varkonyi Endre Energiatakarékos háztartási gépek Hogyan főz. mos,, takarít majd a 80-as évek háziasszonya? Mindenekelőtt, takarékosan. A közeljövőben forgalomba kerülő villamos háztartási készülékeket ugyanis már az energiatakarékosság jegyében tervezik meg a szakemberek. Erre szólítja fel őket a NIM és a KGM még ebben a félévben megjelenő közös szabály- gyűjteménye is. amelyben előírják a Magyarországon, forgalomba hozható elektromos berendezések műszaki jellemzőit. Ez a gyűjtemény mintegy folytatása a tavaly kiadott NIM-rendeletnek, amely a villamos háztartási készülékek forgalmazását energiagazdálkodási szempontból szabályozza. Csak olyan termék gyártható, amely nem pazarolja az áramlót, s ezzel lakarékos' üzemeltetésre készteti a fogyasztókat. A szigorú normaelőírásokat az indokolja, hogy Magyar- országon az energiatermelésnek több mint 17 százalékát a háztartások használják fel; alacsony hatásfokkal. A mosógépek, hűtőszekrények, főzőlapok és más elektromos berendezések használata közben az energiának több mint kétharmada elvész. A külhoni piac igényei is arra ösztönzik a hazai fejlesztőket, hogy energiatakarékos készülékeket alkossanak. Nemcsak a villamos berendezések, de a főzőedények is az olcsóbb üzemeltetésre hívják a háziasszonyokat. Már kifejlesztettek egy olyan főzőedényt, amelynek a fedelében lesz a fűtőfej. Ez az edény süt, főz. ám energiafelhasználása a grillsütőéhez képest csak 70 százalékos a sütési idő is 30— 40 százalékkal csökken. (MTI) Érdekelt az Agria is Áruházát nyitott a Bútoripari Egyesülés A Bútoripari Egyesülés 11 tagvállalata — amelyek között ott található az Agria ■ Bútorgyár is — közösen a Bútorértékesítő Vállalattal lakberendezési áruházat nyitott kedden» Budapesten a Rákóczi úton. Az áruház ünnepélyes megnyitásán ott volt dr. Selmeczi , Lajosné belkereskedelmi miniszter- helyettes is, aki az ipar és a kereskedelem új típusú együttműködésében igen sikeres kezdeményezésnek minősítette a közös áruház létrehozását. Az átalakított] épületben 3200 négyzetméteren mintegy^ Ki millió forint értékű árukészlettel várja vásárlóit az áruház. Az ország különböző részeiben dől" gozó. egymástól eltérő profilú, de egymást jól kiegészítő egyesületi tagvállalatok itthon forgalmazott minden terméke megvásárolható itt. A megnyitó vendégeit Kormos Pál, az egyesülés ügyvezető igazgatója kalauzolta, s arról tájékoztatott,, hogy ha ez a kezdeményezés sikeres lesz, együtt az áfészekkel az ország különböző vidékein is nyitnak hasonló üzleteket. Tervezi a Bútoripari Egyesülés, hogy bemutatkozik a \ Domus áruházak országos hálózatában is. Elsőként Egerben az Agria-napok alkalmából kerül sor a bemutatóra. Az Agria Bútorgyár kedvelt stílbútorai láthatók az ú.j áruházban. Előjegyzésben kapható például a gyár- új terméke, a máris hiánycikként nyilvántartott szekrénysor. Nmusrnfä 1980. aprflte atj-azsad*
