Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-04 / 80. szám
Poronin — Járt mái- Lengyelországban? _ Nevetséges. Most is onnan jövök. Zakopanéból.. Áz északi lej lókön meg félméteres a hó... — Nyáron nem járt arrafelé? — Dehogynem... Uram, egyik legkedveseb kirándulóhelyünk. .. Reggel indulunk és estére pár itthon vagyunk. .. Zakopane külföldön belföld. .. \ így a magyar turista, a képzeletbeli persze akivel önmagában és önmagával oeszélgetett az újságíró, inkább csak a tűnődés végett. Nem az azon való tűnődés okán, hogy lám ménnyien és milyen természetesen tárunk mi külhonba, mert erre azt mondja a magyar turista, hogy miért lenne olyan nagy dolog, egy-két napra átruccanni, mondjuk Lomnicra, vagy ide. Zakopanéba. Es igaza is lenne. Másért. Azért a névért, amely egv kis helységet takar, Poroninért és miatt tűnődöm és amiatt is, hogy Zakopane olyan nemzetközi üdülőhely, ahol otthon érzi magát természetesen a lengyel, a német, a magyar, az orosz... ... és még az sem. biztos, hogy az idelátogató szovjet turista is mind tudja-e, hogy miről nevezetes ez a Zakopanétól néhány kilométerre meghúzódó, de vasúti főútvonal mellett fekvő kis település? Mert ennek a kevéssé, vagy egyáltalán nem ismert kis községnek, a hegyilákók falujának történelmi múltja, s így jelene van, A szerény, egyemeletes kis faház. egyik oldalával a hegyoldalnak támaszkodva, a másikon két ablakszemével a forgalmas „főutcára” nézve, történelmi idők tanúja, pontosabban, egy nagy történelmi egyéniség otthona volt 1912( és 1914. között. Lenin, aki akkor Krakkóban élt és dolgozott, tavasztól őszig, a betegeskedő Krupszkája miatt, de önmaga egészségére is. ezen a festőién szép, mélységesen csendes — akkor csendes, persze! — ám mégis már akkor vasútállomással ép postahivatallal rendelkező kis faluban töltötte a nyarait. A faház — egy másik is van, az meg az emlékmű- zéum — meglehetősen célirányosan volt berendezve, ami a szegénységet inkább, mint a szerénységet jelentette. Fekvőhelyek. íróasztal, komód, szekrény a földszinti és az emeleti szobákban, meg az elmaradhatatlan szamovár, amely utóbbi jelentette a luxust. A konyha külön is ..történelmi” hely, lévén, hogy elvbarátaival, a lengyel haladó mozgalom vezetőivel, számos orosz, német, francia forradalmárral itt találkozott, „konferenciázott” Lenin, mert a konyha bizonyult csak egyedül alkalmas helyiségnek arra, hogy benne négy embernél is több elférjen. A kis faház, ahonnét Lenin nem is szerény túráira indult az elmaradhatatlan botja társaságában, ahonnan mindennap elzarándokolt az állomáson levő postahivatalba, a kis faház. ahonnét lenini levelek indultak Európa számos pontja felé. vitázva, szervezve, tervezve. — most eredetijében visszaállítva hirdeti, a maga egyszerűségében is: milyenek is voltak a forradalmár Lenin békés hétköznapjai. Ha egyáltalán békéről lehetett szó már akkortájt. Nyugalmasabb napokról inkább! Néhány száz méterre ettől a faháztól egy másik áll: egyszerre emlékezve, mint múzeum, 'gyűjtve és bemutatva a lenini dokumentumokat, emlékeztetve a lengyel forradalmi múlt és Lenin kapcsolataira, valamint e tájék századfordulójának életére. Be kell vallani őszintén, nem túl látogatott egyik emlékhely sem és nem annak az okán, hogy érdektelen lenne bárki számára is, majd hét évtized múltán Poronin történelme. Sokkal inkább azért, mert hírverése nincs és mert a szomszédos Zakopane fellendült nemzetközi élete, a különböző nációk zsivajgó öröme, a természet és az ember szabad találkozásának meg-megújuló boldogsága az élet kegyetlennek tűnő törvényei szerint nem sok helyet ad az elmélkedő emlékezésnek. * írhatnám nérnl költői utánérzéssel, hogy vándor, ki arra jársz... De hát, aki arra jár, az nerh vándor, hanem egyéni turista, szakszervezeti beutalt, vagy az utazási irodák kiszolgáltatottja. Aztán nincs is szükség holmi kötelező idezarándoklatra. mi sem állt távolabb Lenintől, mint a megszervezett és megtervezett szemforgató kegyelet. Ám Poronin és s két fahóz, benne a két kisebb múzeummal, meg a körülötte zajló boldog, egyre gyara- nodó. gazdagodó élettel, ennek az életnek élvezőivel, az ideránduló emberekkel, valahogy mégis összetartozik! Nem lokálisan, földrajzilag csak. Mint gyöngyök a cérnán, úgy fűződnek itt fel valahogyan a különböző nemzetiségű emberek egy gondolat fónalára. Ha vezércikket írnék, azt írnám, hogy a lenini eszme fónalára, ha elméléti fejtegetést ténnék papírra, lenini téziseket emlegetnék a társadalmi forradalom jövőjét illetően. De hát itt és most csak néhány töprengő és visszaemlékező sort vetek papírra Poroninról és Poronin ürügyén. Hát csak annyit írok. hogy mint gyöngyök a cérnán, úgy fűződik itt fel az egyes emberek élete arra a fonálra, amely egykor Lenint az emberekhez kötötte. Ottjártamkor a lenini emlékmúzeum szomszédságában a helybéli labdarúgócsapat nagy zsivaj közepette gvőzött a vendégek ellen. Sárdagasztó, lelkes és elszánt küzdelem volt ez, még az idegenek is megálltak, síléceikkel a vállukon, hogy a nagy lármájú mérkőzés végső diadalmasét megtudják. A múzeum csendjét a legkevésbé sem látszott zavarni az élő és vidám emberek közösségének zsivaja. Szerintem: sőt! • • Mohácsi Regös Ferenc rajza Magyarok Bécsújhelyen Emlékek az új haza új hadseregéről tudott oroszul, mutatott be minket, s közölte velük, hogy az oldalukon akarunk küzdeni a németek ellen. Parancsnokuk — egy ukrán főhadnagy — beleegyezett ebbe, s közösen közelítettük meg a települést. Az ellenfél — nem sokan voltak — lövöldözéssel fogadott minket, de letörtük az ellenállást. Ezután búcsút vettek tőlünk, s azt mondották, ha itt a családunk, akkor menjünk hozzájuk. megfogalmaztuk, hogy miért váj aljuk a küzdelmet. Én nem sokat töprengtem, hiszen korábbi tetteimből egyenesen következett az igenlő* válasz. Természetesen a szervezés'nem ment köny- nyen. A meggyőzés érdekeben kitartóan érveltek az agitátorok és a nevelőtiszte.». A felszerelés is akadozott. Hiányoztak a mozdonyok, a vagonok, ezek nélkül pedig csak egy helyben rostokolhattunk. A szovjetek azonban segítettek, s ennek köszönhető, hogy 1945. április 28-án éjszaka 1 óra 27 perckor az első szerelvények kigurulhattak a herényi pá- , lyaudvarról. kor sem. ha egyre-másra adódtak a nefiéz helyzetek. — Megszerveztük a figyelőszolgálatot, s négyóránként váltottuk egymást. Fegyverünk, lőszerünk, kézigránátunk akadt bőven. Az egyik napon őrszemünk jelezte, hogy vonalbeli német katonák — öten voltak — egy közeli présház ajtaját feszegetik. Félkör alakban bekerítettük. s ' megsemmisítettük őket. Így géppisztolyokra is szert tettünk. November 18- án tábori csendőrök érkeztek Egerből a faluba, s a kisbí- róval kidoboltatták, hogy 48 éves korhatárig minden férfi jelentkezzen a községházán. Jött is egy jellemtelen alak. aki felhívta a figyelmüket arra. hogy a határban kutassanak, mert ott aztán valóban rejtőzködnek jó né- hányan. Meg is indult a hajsza, de egy aknabec^apódás annyira megriasztotta őket. hogy felhagytak a nyomozással, s biztonságosabb helyet kerestek masuknak, — November 20-án találkoztunk a szovjet katonákkal. Egyik idős társunk — Péter bácsi — valamennyire Ha nem mozdul ki otthonról. átvészelhette volna a következő heteket. Ö azonban december 18-án Egerbe akart menni, hogy megnézze. *— a front akkor Bátornál és Aranyosnál tartott — a Pyrker utcai káptalani cselédházból maradt-e valami. A határban azonban feltartóztatták, s hadifogoly lett. Szálúkról a dohánygyárba, onnan Debrecenbe a pavilon laktanyába került. Innen — másokkal együtt — 1945. februárjában vitték Jászberénybe, az ottani táborba. — Itt lettem tanúja, illetve cselekvő részese az első hadosztály megalakításának. Az egri származású Fülöp József őrnagyot nevezték ki vezérkari főnökké. Ö Battha György százados és Alekszej gárdaezredes kíséretében érkezett meg hozzánk, összehívattak bennünket, s elmondta nekünk, hogy nem kis részben rajtunk áll. hogy lesz-e az. új rendnék új hadserege. Jő néhányan — az óvatosabbak hallgattak, de a fogadtatás kedvező volt, hiszen többen közbekiáltották, hogv „Fegyvert kérünk, de minél hamarabb!”. Pár nap múlva nyújtottuk be a kéFeladatunkat így jelölte meg Dálnoki Miklós Éélo miniszterelrtök Sztálinhoz intézett táviratában. .. .a magyar nép örömrViel értesült arról, hogy a Vörös Hadsereg teljes egészében felszabadította Magyarország területét..., kérjük önt, tegye lehetővé, hogy ha már hazánk felszabadításából nem vehettük ki részünket, legalább a hitleri fenevad végső ledöntésénél jelen lehessenek még az új magyar demokratikus hadsereg csapatai.” A legfelsőbb főparancsnok engedélyezte, hogy az 1-es és a hatodik magyar hadosztályok a Harmadik Ukrán ' Front állományába kerüljenek. — Megérkeztünk Wienet- Neustadtba, Bécsújhelyre. A látvány valamennyiünket megborzongatott. Alig találtunk ép házat, s az 54 ezer lakosú városban mindössze hétezren éltek, őrszolgálatot teljesítettünk, kutattunk a visszamaradt SS-csoportok után. Soha nem felejtem el a május nyolcadikáról kilencedikére virradó éjszakát. Mindenütt megszólaltak ^ fegyverek, de nem a harcra sürgettek bennünket, hanem azt jelezték, hogy vojna kaput — a szovjet katonák mondták így nekünk —, azaz vége a háborúnak. A fiatalember szeptember 24-én szerelt le, s két nap múlva már a rendőrségnél dolgozott. Itt tevékenykedett 1972-ig. nyugdíjba vonulásáig. Indíttatása nyomán tudta, hogy hol a helye, s nem véletlenül 1945-től párttag. Ha.felkérik készséggel beszel a hajdani időkről. Érdemes rá figyelni, mert históriánk olyan lapjait idézik ■’melyekre joggal lehetünk :,*zl;ék... Pécsi István » S ég dúlt a háború, még R nap mint nap ezrek P hullottak el a magyarországi hadszí n- iH tereken. Pestet és Budát n*)ég elkeseredetten védték a németek, s az őket kiszolgáló nyilasok. 1944 decemberében azonban megalakult Debrecenben az Ideiglenes Nemzeti Kormány, amely azt a nemes feladatot vállalta, hogy hazánkat kivezeti az .önpusztító öldöklésből. Vörös János, a leendő honvédelmi miniszter hivatalba lépése előtt a Második Ukrán Front vezetőihez fordult, s azt kérte, hogy a hadifogolytáborok önként jelentkezőiből megszervezhesse az új haza új hadseregét. Népünk legjobbjainak óhaját tolmácsolta, azokét. akik bizonyítani kívánták: nem a milliók, hanem nemzetáruló uraink lettek a fasiszták szekértolóivá. A kívánságot megértéssel fogadták, s megindulhatott az első hadosztály toborzása. Hiteles dokumentumok bizonyítják, hogy ennek tagja lett az egerszalóki születésű Tarnóczi' István, akivel a harmincöt-hatminchat esz- tehdővel ezelőtti időket elevenítjük fel. Közben — akar- Va-akaratlanul is — képet alkothatunk arról, hogy akkortájt miként formálódott az emberek gondolkodásmódja, világnézete. — ízelítőt kaptam a keleti hadszíntér borzalmaiból, s amikor Egerben leszereltek, azt hittem, számomra vége a megpróbáltatásoknak. Sajnos nem így lett. Október közepén ismét behívtak. A nyilas hatalomátvétel híre mindannyiunkat megrázott. Ösztönösen sejtettem, csak egyetlen megoldás létezik: a szökés. Akkor is, ha igen sok kockázattal jár. Ez november kilencedikén reggel sikerült is. Egerszalókra indultam, a rokonokhoz. Éjjelre el is jutottam sógorom. Sínké Miklós pincéjébe, ö társaival együtt hasonló cipőben járt. mint én. Mind a tizenketten megállapodtunk abban, hogy egy biztonságos búvóhelyet keresünk. Ezt leltük meg a Galagonyás szőlőhegyen. A ■ bunker olyan iól álcázott volt, hogy még tíz méterről sem lehetett fel - fedezni. Mi viszont iól láttuk a község határát és a . Makjáni legelőt, azaz bármilyen mozgást és^rovehet- türnk. Az élet hozta ús>\ hogy ellenállókká legvenek. s ők nem torpanhattak meg azon az úton, amelyre léptek. Ak-
