Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-29 / 99. szám

í£t KÉPERNYŐ ELŐTT Siínuonalas bemutatók, eegyöntetű siker Befejeződött Gyöngyösön az.első országos monodrámaszemle Martin Luther King A NOBEL BÉKEDlJAS dr. Martin Luther King éle­te olyan dráma, amelynek jóformán előbb ismertük meg a végszavát, mint a nyitó párbeszédet. A Mem­phisben eldördült fegyver golyója az átlag — ha van egyáltalán átlagolható em­ber — európai számára mindössze néhány éve is­mert, és elismert közjogi harcos« életére tett pontot. Egy olyan „színésbőrű” éle­tét zárta le, akiről jobbára csak mint politikusról tud­tunk, és keveset, vagy ép- 'pen semmit, mint emberről. A vég volt inkább az ismert előttünk, s nem az eredet. A harcos és harcban csak életet, de. nem igazságát vesztett ember és nem az a „történet”, amelynek során a néger lelkészből, az isme­retlen négerek 10 százaléká­nak egyikéből, dr. Martin Luther King Nobel-díjas pol­gárjogi harcos vált. Korántsem hiszem, hogy a közelmúltban bemutatott Gyökerek című sorozattal felvehetné a versenyt ez a háromrészes tisztes és tisz­tességes amerikai tévéfilm­sorozat. Már ami a dolgok egzotikumát, kuriozitását és a szórakoztatás kétségtelen igényét és lehetőségét jelen­ti. A Gyökerek tömegfilm volt, ha egyáltalán lehet és érdemes ezt a jelzőt hasz­nálni, míg a Kingről szóló háromrészes sorozat a töme­geknek szóló film volt arról, hogy ki is volt, miért is volt, kiké is volt dr. Martin Lu­ther King. És miért nincs ma már. A Gyökerek a né­gerek amerikai történetét dolgozta fél, amely immáron történelem, ez a tévéfilm Amerika jelenét mutatta be, amely ma még csak törté­net. hogy holnapra már tör­ténelemmé váljék. Hogy az Egyesült Államok történel­mének milyen fejezete lesz például a hatvanas évtized. — arról voltaképpen nem hagy kétséget senkiben Mar­tin Luther King sorsa sem. AZ IMÉNT AZT írtam, hogy ez a tévéfilm az Egye­sült Államod jelenét mutat­ta- be. Ez a je.en a nagy, a történelmi távlatokban való­ban villanásnyi évtized csu­pán, de ebben a villanásnyi évtizedben zajlott a szégyen- teljes vietnami háború, ez az évtized volt a Fekete Párducok, a Harlem évtize­de, s ez az évtized voit az „erőszakmentes” polgárjogi küzdelem kibontakozásá­nak évtizede is. Így hát kor­rigálnom kell: ma már tud­juk, hogy Martin Luther King története történelem­mé jegecesedett, s hogy egy róla, ürügyén szóló tévé­filmsorozat, bár nem évszá­zadokat vállal témájának, „csak” „évtizedet”, mégis az Egyesült Államok történel­méről vallott a tévénézők milliói előtt. Abby Mann, a filmsorozat elkötelezett írója és rende­zője, Michel Chapman, aki dokumentáris egyszerűséggel és éppen ezért helyenként megrázó erővel ható kamerá­val dolgozott, és a nagyszá­mú színész-alkotótárs emlé­kezetes és egyben tanulsá­gos produkciót vitt a kép­ernyőre. Nem szórakoztatni akartak, de figyelmeztetni, s nem csak figyelésre késztet­ni, de együttérzésre serken­teni is. ÜGY VÉLEM, e szándé­kuk teljes sikerrel járt. Gyurkó Géza Á regionális köznyelv alakulását tanulmányozzák A nyelvtudomány eddig még föltérképezetlen új te­rületét igyekeznek feltárni — az egyetemi és főiskolai kutatókkal, szakemberekkel közösen — a Magyar Tudo­mányos Akadémia Nyelvtu­dományi Intézetének mun­katársai, a regionális köz­nyelv alakulását, sajátossá­gait elemzik tudományos eszközökkel. A kutatók a regionális köznyelv fogalmán a vidéki városok nyelvét értik, amelyre hatottak a környező települések nyelvjárásai. ... 20. A Volga hátsó ajtaját kissé kinyitották. Szemjon sápadt fényeket látott felvillanni, de a lövé­seket nem hallotta. — Három — számolt a hadnagy. — A gumiabroncso­kat lövik. Még egy. — A hadnagy vidáman felnevetett. — Mit nevetsz? — kérdez­te Szemjon. A pisztolyban csak hét töl­tény van. Négyet már kilőtt. Újratölteni nem lesz ideje, ilyen öreg masinához idő kell. — A hadnagy nevetett, lát­szottak egészséges, fehér fo­gai. Nagy öröm, nem mon­dom — gondolta Szemjon. A golyó most Szemjontól jobbra csapódott be az üve­gen. A találattól pókhálósze- rűen repedezett meg a szél­védő. — Manőverezz! — kiabálta a hadnagy. — Kormányt jobbra! Szemjon élesen jobbra ka­nyarodott. /I) jjjjpniiL.cn n Hi ftWUlti 1080. április 39., kedd — Dudálj! — parancsolt a hadnagy. — Nyomd már! Szemjon megnyomta a du­dát. A reggeli csöndben böm­bölve szólt a kürt. Jobbról visszhangzott, majd elölről is hallatszott. Szemjon belekép­zelte magát a menekülők he­lyébe. Szörnyű lehet, amikor teljes sebességnél egy több. tonnás óriás száguld feléd. Minden lehetségest, bekal­kuláltak. csak ezt nem. Ha azok ott az autóban életben maradnak, egész éle­tükben lidércnyomásos álom­ként kíséri őket ez a ször­nyűség. Biztosan csak egyet akartak: hogy szűnjön már meg ez az őrjítő üvöltő hang. A Volga hol balra húzott, aztán az út közepe felé, majd jobbra vágódott. Az autóban még nem tud­ták, hogy a busz sofőrje nem fél az összeütközéstől, sőt m-’ga keresi az alkalmat. ■Szemjon a bal oldali lök­hárítónak irányította a buszt, a Volga jobbra húzódott. Kitalálták! — Jobbra majd egy út lesz, ha befordulnak, nem érjük utói őket — mondta a had­nagy. Jobboldalt egy bekötő út húzódott, amely az erdőn Sütő Irén, Spányik Éva, Bessenyei Ferenc és Kovács János (Fotó: Szabó Sándor) Hétfőn -délelőtt szakmai tanácskozással folytatódott Gyöngyösön az első országos monodrámaszemle. Ezen részt vettek a rendezők, az újságírók, valamint a Kul­turális Minisztérium szín­házművészeti főosztályának képviselői és a Magyar Szín­házművészeti Szövetség kül­döttei. Ott voltak a megyei, valamint a gyöngyösi városi tanács művelődésügyi osztá­lyának munkatársai is. Dr. Bécsi Tamás, a buda­pesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem összehasonlító és világirodalmi tanszékének docense, az irodalomtudomá­nyok doktora tartott vitain­dító előadást. Ennek kereté­ben beszélt e sajátos műfaj jellemzőitől. előadásmódjá­nak követelményeiről. Délután 3 órai kezdettel — szakmai bemutató keretében Josef Lang Cs. és kir. hóhér című művét tolmácsolta a Jászai-díjas Kovács János, a Szegedi Nemzeti Színház művésze. Este 7 órától került sor a szemle záróün nenségére. A tapasztalatokat Nagy Attila, a Magyar Színházművészeti Szövetség színészi tagozatá­nak elnöke értékelte. majd Tir Dezső, Gyöngyös Város Tanácsának elnöke, a szemle védnöke adta át az emlék­lapokat és a jutalmakat a színészeknek. Ezt követően a művészek adtak gálaműsort. ment keresztül. A bekötő úton csökkenteni kell a se­bességet. Az erdőben megállhatnak. Szemjon elképzelte, ahogy az ijedtségtől sietve, közvetlen közelről fognak lőni rájuk. — Most — kiáltotta a had­nagy. — Nincs más lehetőség, most! Szemjon habozott egy pil­lanatig, majd növelte a se­bességet, hogy még erőseb­ben csapódjon neki. A Volga a jobb szélre vágódott, a kor­lát közvetlen közelébe. Szem­jon elhúzott mellette. Nem is örült, hogy a Volga sofőr­je tévedett. Most már egy­szerű a dolog. Szemjon csök­kentette a sebességet és jobb­ra fordította a kormányt, a busz a Volga mellett haladt. Inkább kitalálta, mint lát­ta, hogy a Volga sofőrje ki akar törni, a földútig mind­össze kétszáz méter maradt hátra. Szemjon. elfordította a vo­lánt, és érezte, hogy az autó ellenáll, a sofőr ereje végső megfeszítésével tartotta a kormányt. Egy pillanatra feltűnt a kocsi vezetőjének sápadt ar­ca. Nyitott, majdnem kerek A nagy érdeklődést kiváltó kulturális rendezvénysorozat­ról elégedetten szólhatott Szívós József, a Mátra Mű­velődési Központ igazgatója: — Mi kezdeményeztük ezt a vállalkozást. Utólag jó ér­zés elmondani, hogy meg­alapozottan bizakodtunk. A város színházkedvelő közön­sége korábban is szívesen fogadta az előadóesteket. Ez­zel magyarázható, hogy ez a fesztivál átlagon felüli sikert aratott. A színvonalas pro­dukciók vonzották a néző­ket, s minden előadás telt ház előtt zajlott. Azt szeret­nénk, ha hagyományt terem­tenénk, s ezt követően rend­szeresen mi adnánk otthont ennek arranges eseménynek. ★ Sütő Irén érdemes mű­vész Milenko Vucetic Búcsú­vacsora című alkotásában bizonyította képességei leg­javát. A beszélgetés során az is kiderült, hogy már 1962- től a műfaj szolgálatába sze­gődött : — Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című darabjának első felvo­nását dolgoztam fel egysze- repes művé. Felvillanyzott a vállalkozás, s annak is örül­tem, hogy szakberkekben is elismerő szavakkal méltat­ták. Ez arra ösztönzött, hogy tovább haladjak az általam választott úton. Azóta hat önálló esttel jelentkeztem, ezek anyagát magam válo­szájjal, őrjöngve tekerte a fogantyút, az ablakot akar­ta kinyitni. — Semmiképpen sem — mondta a hadnagy, nyilván kitalálta, hogy Szemjon fél­re akar húzódni. — Ha egy­szer elhatároztuk ... Szemjon még jobban elfor­dította a kormányt, hallotta a reccsenést, mintha botot húznának végig a kerítés deszkáin, a Volga nekivá­gódott a korlát betonoszlo­painak. Szemjon lefékezett és hát­ranézett. A sofőrnek mégis sikerült az utolsó pillanatban fékezni, és élesen elfordíta­ni a kormányt. A kocsi meg- farolt, és az út közepén fel­borult. A hadnagy kiugrott az első ajtón. — Gyorsan ! Amíg nem tér­nek magukhoz, le kell fegy­verezni őket. A hadnagy könyökét be­hajlítva, mint egy hosszútáv­futó, úgy futott az autóhoz. Szemjon valamiért ugyan­csak behajlította a könyökét és azt gondolta, ostobaság ta­karékoskodni a mozdulatok­kal, amikor mindössze né­hány tucat métert kell meg­tenni. Egymás mellé értek, a hadnagy Szemjonra pillantott bizonyára szenvedélyes spor­toló volt. és nem tudott be­lenyugodni. ha megelőzik. A hadnagy lélegzetet vett, és még jobban nekiiramodott. Szemjon hallotta, hogy törik a bevert üveg. és a szilánkok az aszfaltra szóródtak. Megpróbáltak kimenekülni az autóból... (Vége) Dr. Bécsi Tamás gattam, szerkesztettem. Ogy érzem, ebben a formában sokkal jobban kifejezhetem koromnak szóló mondaniva­lómat, mint más szerepkör­ben. Sokan azt mondják: azok a színészek esküsznek a monodrámára, akiket szín­házuk nem foglalkoztat kel­lőképpen. Nos, ez nem egé­szen így van, hiszen én ak­kor kedveltem meg, amikor minden este fel kellett lép­nem. — Folyvást járja az or­szágot, elfogadja a kisebb művelődési házak meghívá­sát is. Nem túl fárasztó ez a sok megbízatás? — Szó sincs erről. Véle­előadását tartja ményem szerint az emberek igénylik az ilyesfajta műso­rokat. Egyébként is: a szí­nész igazi hivatása az, hogy minden pódiumon az értel­mes életre, a»szép, a valóban értékes megbecsülésére ne­veljen. A fesztivált rendkí­vül színvonalasnak tartom, s annak külön örülök, hogy négy év múltán ismét ebben a vendégszerető városban ta­lálkozhatok kollégáimmal, közönségemmel. ★ Május elsejei lapszámunk­ban a dr. Bécsi Tamással ké­szített interjúban értékeljük a szemle tapasztalatait. Pécsi István Több országban műsorra tűzik, kedvelik a magyar filmeket Hazánkban tartózkodik Alekszandr Zgurigyi, a Szov­jet Filmművész Szövetség titkára, háromszoros Állami • díjas filmrendező. A népsze­rű-tudományos filmművészet kiemelkedő egyénisége nyi­latkozott az MTI munkatár­sának. — A Szovjetunióban rend­szeresen láthatók a szocia­lista országokban készült népszerű-tudományos film­alkotások is. Ami a magyar produkciók színvonalát ille­ti, azok bármely európai, vagy tengerentúli ország filmjeivel felveszik a ver­senyt. Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok ma­gyar filmes kollégáimról, s szívesen emlékszem arra, hogy társalkotóként több íz­ben is együtt dolgozhattam többükkel. Az „Ősök útján” című filmben például Homo­ki Nagy Istvánnal, az „Erdei ‘■•zimfóniá”-ban pedig Schul­ler Imrével. Mostani ma­gyarországi tartózkodásom egyik célja a magyar filme­sekkel való együttműködés további fokozásának szorgal­mazása. Tárgyalásaink máris eredményesnek bizonyultak; a MAFILM népszerű-tudo­mányos filmstúdiójának 12— 15 részesre tervezett soroza­tában, „A természet titkaid­ban mi is részt vállalunk. A Monte Carlóban nagy­díjat nyert alkotás, a Chru- dinák Alajos rendezte Terep­járón a Szaharában is sze­repel a külföldi tévétársasá­gok által az elmúlt hetek­ben átvett magyar filmalko­tások között; a CBS kanadai tévéadó sugározza majd. A Vasárnapi szülők című já­tékfilmet az NSZK-beli ARD adó kívánja műsorára tűzni. Dargay Attila két nemzetkö­zi fesztiválon is díjat nyert rajzfilmjét a Lúdas Matyit, valamint Jancsó Miklós mű­vét, A csillagosok, katonák­at, az olasz ái'ami tévétár­saság. a RAI vásárolta meg. A három földrészen for­gatott természetfilm. Azálla- latok válaszolnak, a norvég tévé szakembereinek érdek­lődését váltotta ki. A Vaká­ció a halott utcában című ifjúsági filmet pedig a bel­ga tévénézők láthatják majd a megállapodás értelmében. (MTI) /

Next

/
Thumbnails
Contents