Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-27 / 98. szám

Az alkotás öröme LEVELET KAPTAM egy aggódó apától. A foglalko­zása elektroműszerész. imádja a szakmáját, 6 — mint írja — rendkívüli m?don örült annak, hogy fia is ezt a foglalkozást választotta. A minap azonban, egy bensősé­ges családi beszélgetés közbetj. az érettségi előtt álló szakközépiskolás ifjú töredelmesen bevallotta apjának, hogy kifejezettén utálja az elcktromüszerészséget. s a há­ta Is bontójuk arra a gondolatra, hogy életét ebben a ) szakniában kell majd leélnie. Levélíróm mélyen megdöbbent ezen a vallomáson, s nem is akart belenyugodni. Kikérdezgette a fiát, s meg- ? döbbenve fedezte fel, hogy a gyerek három és fél esz" < tendei tanulás után szinte semmit sem tud leendő szaki ) májáról. Tovább nyomozott, s kiderítette, hogy a fiú- n»k a szakmai gyakorlatok vették el a kedvét leendő > foglakozásától. Annál a vállalatnál ugyanis, ahol a szakközépiskolások gyakorlati felkészítése folyik, nagy a l munkaerőhiány, s a gyerekeket mindig azokon a terüle- í teken foglalkoztatják, ahová leginkább elkél a munkás- ■ kéz. így aztán a legtöbb esetben anyagmozgatással fog- j la Ikoznak, hozzáértést, szakmai tudást egyáltalán nem igénylő széria' és rutinmunkákat végeznek. Természetes — vallja a levelében az apa —. hogy minden szakmának, minden foglalkozásnak varinak ru­tinfeladatai. amelyeket jól be kell gyakorolni. De a munka lényege — bármilyen foglalkozásban — az alko­tás, az a tevékenység, ami megadja a munka szépségét, örömét. Miért nem igyekszünk erre is megtanítani gyer­mekeinket? Miért nem vezetjük rá őket az alkotás örö­mére? Miért ntem adunk nekik olyan feladatokat, ame­lyek próbára teszik kitartásukat, tehetségüket? A kérdésekre nemigen tudok válaszolni. Legkönnyebb lenne egy kézlegyintéssel — „nem általános eset” — el* intézni, s talán így is tettem volna, ha az elmúlt hetek­be* nem találkozom szembe ugyanezekkel a kérdésekkel. A kongresszusi felszólalások között meglepően sok foglalkozott a fiatalok és a munka kapcsolatával, a mun­kára neveléssel, az alkotó ember jobb erkölcsi és anya- } g« megbecsülésével. I Vékony Judit, a pécsi tudományegyetem hallgatója j a« oktatás színvonalát és az élet követelményeit elemez- ) ve több ellentmondásra mutatott rá. Thernesz Vilmos, a j Budapesti Műszaki Egyetem pb-titkára ugyanezzel fog- j lálkozva kijelentette: „Úgy tetszik, a vállalatok nem ér. < dekeltek abban, hogy a szakemberekből a maximumot í hoznák ki”. Peják Emil, a XVIII. kerületi pártbizottság í első titkára arról beszélt, hogy mennyi tartalékunk van > a dolgozó ember teremtő-, alkotóképességének, készségé- ; nek kibontakoztatása terén. Gáspár Sándor, a SZOT főtit­kára pedig a többi között hangsúlyozta, hogy társadat- mi fejlődésünk érdekében kapjanak nagyobb megbecsti- lést a feladatukat kiemelkedően elvégző, a közösség , ügyét eredményes munkájukkal segítő, céljainkat szol* ! gáló százezrek. Tudom, a négynapos kongresszus több mint félszáz felszólalásából kiragadott néhány mondat, gondolat nem < arra való, hogy bármit éldöntsön. bárki igazát bebiao- , nyítsa. Az azonban a felszólalásokból is látszik, hogy a ' problémakör — az alkotómunkára nevelés és az alkotó \ ember nagyobb megbecsülése — társadalmunk élő, léte- i ző gondja. . ? HOGYAN IS BÁNUNK TEHETSÉGEINKKEL? Né' ha egy-egy szélsőséges ését kapcsán az az érzése támad ! e-mbemék, hogy elbánunk velük. Jó és hasznos felfede- j totók. találmányok, újítások megvalósításának élsaomo* í ritó kálváriája, a meg nem értéssel, a közömbösséggel \ való találkozása, vagy egy-egy tehetséges ember pozíció- 1 féltésből való félreállítása időnként, joggal borzolja fel a . közvélemény kedélyét. Számos példát találhatunk arra ? is, hogy a jól végzett alkotómunka nem kapja meg azt j afc anyagi és erkölcsi elismerést, amelyet megérdemelne. Az egyendősdi, a munka szerinti differenciálás hiánya > miatt arra érdemtelenek juthatnak viszonylag jó kereset- í hez, » nem azok. akik .tényleg megél-demeinék. Az ilyen esetek joggal keltének felháborodást, s m«j ; tatnak rá art«, hogy társadalmunkban még nőm tettünk > niéá nVlhderit tehetségeink buzdítására. Baj az is — s ) ebben igaza van az aggódó apának —, hogy nagyon sok' í szőr az alapokkal, a tehetségek kibontakoztatásával van j a baj. A munkára, aikótá.sra nevelés feladata már az , iskolában kezdődik és a munkahelyen folytatódik. Meg < kéil adni á fiataloknak a megfelelő segítséget ösatöntost (. ahhoz, hőgy megismerjék jövendő Szakmunkájuk, foglal- > kozásuk ne csak elméleti es gyakorlati alapjait, hanem ; ráérezzenek saépségelre, értelmébe is. Csak így válhat belőlük munkájukat szerető, munkájukért élői, alkotó l ember. í Az éremnek azonban két oldala van. Főleg a fiatal s értelmiségiek körében hallja gyakran az ember azt a > panaszt., hogy a kezdő szakemberek nemigen kapnak tu- , dósukhoz, szakmai felkészültségükhöz illő komoly felada- j tíka-t, így aztán nem is áll módjukban megmutatni, mit j tudnak, nem bontakoztathatják ki a, tehetségüket. Ha ugyanerről idősebb, tapasztaltabb kollégákat kérdez az j ember, ők már némiképp másként vélekednek. Azt mond- í ják, hogy kettőn áll a vásár, jő, ha értelmes, tehetségé- i hez mért feladatot kap a fiatal, de nem ajánlatos ezt tétlenül megvárni. A feladatoknak elébe kell mennie. S meg kell keresnie őket. Az. igazán eredeti gondolatok, ? alkotások legtöbbször így születnek. Azért .szükséges ezt most hangsúlyozni, mert min* < den korábbinál nagyobb szükség van arra, hogy min- l denki a maga területén, a maga munkájában többet és jobban dolgozzon, a köz javára bontakoztassa ki képes- f ségeit. Ez a követelmény azonban csak jókívánság ma­rad addig, amíg nem -sikerül mindenhol összhangba hoz- ; ni az egyéni képességeket a munkahely elvárásaival. AM A MUNKAHELY — leg,ven fizikai, vagy szelle­mi — csak ákkór várhat e! többet a dolgozójától, ha megfelelően támogatja, ösztönzi alkotóképességének ki' . hontakozasát. De sok múlik az egyénen is, akinek mun­kára. alkotásra nevelését már az iskolában el kell kez­deni. Karcagi László Á sok iratot, pecsétes írást a félig kinyúj­tott karjával tartja elém: — Tessék, nézze meg. Ta­valy márciusban kezdődött. Van már bírósági végzés is, nem is egy, de még egy fil­lért sem kaptam. Nem panaszolja, a tényt közli. Mellbevágóak a sza­vai. Hihetetlenek. Hát eny- nyire áttörhetetlen az a dzsungel, amin keresztül ve­zet az ..eljárás” útja? De hát hol van ilyenkor a sokat emlgetett és oly sok-, szór . tapasztalt emberiesség? ★ Elmondok egy történetet. Az egyik főszereplőjének a neve Csajbók Józsefné. Amíg férjéhez nem ment, Grizner Katalinnak hívták. Lakik Gyöngyösön, a Deák Ferenc utca 68. sz. házban. Fiatalon férjhez ment. a házasságból kisfia született. Aztán történt, ami történt, ez senki idegenre nem tar­tozik, a bírósághoz fordul­tak: bontsa fel a házasságu­kat. Megszületett az a vég­zés is, hogy a volt férj köte­les havonta ötszáz forintot fizetni, hogy az anya a gyermeküket könnyebben tudja nevelni. Mármint anyagi szempontból. A volt férj újra nősült, Hortra költözött, ami lénye­ges körülmény történetünk szempontjából. A volt fele­ség körülményei mit sem változtak a válóper befeje­zése óta. Ez is lényeges kö­rülmény. , Majd jött a behívó, a volt férjet sorkatonai szolgálatra kötelezte a törvény. Ez volt 1979. márciusában. — Menj valahová, mert neked jár a gyermektartás­díj az alatt az idő alatt, amíg én katona leszek — adta a jó tanácsot a volt férj. Mi sem látszott könnyebb­nek, mint a tanács nyomán a jog érvényesítése. Hogy gon­dolta volna akkor az anya, hogy mennyi hercehurca lesz az első lépés következmé­nye? ★ Gyöngyös, városi tanács, egészségügyi osztály. A szo­ciális előadó meghallgatja. Ki kellett deríteni azt is, va­jon a volt férj csakugyan sorköteles katonai szolgálatát teljesíti-e valóban. Mert pa-' pír nélkül...! Utána kapott egy jó taná­csot: forduljon a horti köz­ségi tanácshoz, mivel a volt férj állandó lakóhelye Hort, írt tehát egy kérelmet. A horti tanácson 1979. április 23-án iktatták a, beadványt, egy nappal később megszü­letett a válasz: forduljon a járásbírósághoz. Mit tehe­tett? Megfogadta a jó taná­csot: fordult. A bíróságon készséggel meghallgatták . és mondták neki: lesven nyugodt min­den rendben lesz. Nem kell már sehová mennie. Elképzelhető. mennyire megkönnyebbült. De hát az élet, ugye.,.! Miért lenne valami olyan egyszerű. | ami olyan egysze­rűnek tetszik a paragrafu­sokban nem kellően jártás honpolgárnak? A bíróság döntött. A gyer­mekét egyedül nevelő szü­lőnek jár a havi ötszáz fo­rint. Az ügyészség fellebbe­zett: szerinte a végzés nem eléggé megalapozott. Követ­kezett a megyei bíróság. Visszaadta az ügyet a gyön­gyösi fórumnak: határozzon újból. Határozott is: megál­lapította. hogy a gyermekét egyedül nevelő anyának jár a havi ötszáz forint. Mégpe­dig 1980. január 1-től. Mert a bíróság 1979. december 18- án mondta ki a végzést. Igaz: az anya utoljára 1979 márciusában kapott gyermektartásdíjat. Hogy mi Hogy' van ez? Itt kitölte­nek egy „ nyomtatványt és a Nyugdíjfolyósító Igazgató­ság. .. És a bírósági tárgya­lás? — Nem kell hozzá bírósági végzés. Áááá. . .1 Ez furcsa. * — A bírónő meghallgatta a panaszt és annak megfe­lelően járt el i» gyermek tar­tásdíj előlegezése ügyében — hallottuk Gáspárdy József­től, a gyöngyösi járásbíróság elnökétől. — A végzésről a több hónapra nem kúpja meg a jogos havi ötszáz fo­rintot? — Szerintem nem — hal­lottuk a választ. — Ha ő a kérvényét tavaly áprilisban juttatta el a horti községi tanácshoz, akkor időben kér­te a segélyt. Még a mai na­pon utasítom a községi ta­nács szakigazgatási előadó­ját. hogy az érvényes rende­let szerint járjon el. Itt ki is lehetne tenni a pontot, de nem tesszük ki. Mert a gépezet megindult. Igaz, a járási szakigazgatási osztályon a bírósági végzés iránt érdeklődtek a jogosult­tól és nem a községi tanács­nál, Horton a kérvény felől. Igazi hogy Jászberényből megérkezett, az átirat, rrtert. a volt férj ott lakó szülei bementek az ottani tanácsra és előadták, hogy az ő kis unokájuk nem kap pénzt se­honnan és ekkor nem azt mondták nekik ott, Jászbe­rényben, hogy forduljanak az illetékes horti tanácshoz, hanem tették, ami a köteles­sége minden államigazgatási dolgozónak. Mennyivel masabb így minden! ★ Akt most, azt mondja: ejnye-ejnye, de fura egy ügy ez, annak teljesen igaza van. De az is igaz, hogy az ügyet „intézték” is, A bíró­ságon. De ha a vonatkozó 8/1976. (III. 31.) MT számú, vagy a 2/1976. (VI. 27.) HM számú rendelet szerint jártak volna el, akkor egyétlen bírósági tárgyalásra sem lett volna szükség. Amit a tanácsnál el lehe­tett volna intézni tíz perc alatt, arra egy egész év kel­lett. Illetve.. .1 Még nincs vége. Várjuk ki, mikor lesz ebből pénz. Mondhatnák, hogy hibát követett el az anya, aki nem családi segélyt kért, hanem gyermektartási díjat. Pedig a vonatkozó rendelet...! Ez igaz is így. De hát ő volt ebben az ügyben az egyet­len, aki nem tudta pontosan a paragrafus szövegét? Egyáltalán! Miért kellene neki pontosan tudnia? Mént ide, ment oda: az il­letékesekhez mént minden alkalommal. És mindannyi­szor mondta: a volt férje sorkatonai szolgálatra vo­nult be. akitől élvált, akitől született egy gyermeke, akit a bíróság (mármint a volt férjet) havi ötszáz forint gyermektartásdíj fizetésere kötelezett. Ebből már a paragrafu­sokkal, bánó. személyeknek igazán ki lehetett volna ta­lálniuk. hogy tulajdonképpen miről van szó! És akkor...? Az anya lenne ennek a her­cehurcának az oka? A bírósági szervek megin­dították az eljárást a kötele­zett ellen a gyermektartás- díjnak az állam általi elő­legezése iránt: ahogy azt a végzésből olvashattuk. Per­sze, ha nem indítják el, hfi- ném... 1 És még egy sor mondatot kezdhetnénk így: „Hp ar .Nem kezdünk. Inkább befejezzük. Már­mint a különös történet úti­két. Reméljük, az illetékesék is pontót tesznek a végére. Tíz perc helyett — egy év Forgunk a paragrafusok körül lesz a kimaradt iíővel? Er­ről a bíróság akkor, azon a tárgyaláson nem dönthetett. Mert az egy más ügy. Idézem a bírósági végzést: — .. .a bíróság elrendeli a 8. P. 20. 826/1977/4-es sor­számú egyezséget jóváhagyó végzésével megállapított, az 1976. április 26. napján szü­letett József utónevű gyer­mek tartására járó 500,— (ötszáz) Ft tartásdij állam általi előlegezését 1980. ja­nuár 1. napjától a jogosult kezeihez. Lentebb: — Erről a bíróság a jo­gosultat, a kötelezettet, a Volán 4. sz. Vállalatot, mint kötelezett utolsó munkálta­tóját, valamint a Községi Tanács V. B. Hort, Egész­ségügyi Osztályát Gyöngyös a végzés megküldésével érte­síti. Ez csak világos! Nem? Mit tett a Volán? — Mi kiutaltunk a volt férj tavalyi nyereségrészese­dése után esedékes összeget — kaptuk a választ Juhász Miklósáétól, a gyöngyösi üzemvezető-helyettestől. (Csakugyan, az anya húsz forintot kapott postán a Vo­lántól. Tgen. Nem tévedés. Húsz forintot. Nem semmi! De hát: ennyi .járt neki. — Én a bírósági végzést az iratokhoz csatoltam', ráír­tam, tudomásul vettem — hallottuk Horton Szabó Zol- tánnétól, az igazgatási elő­adótól. ★ A bíróság segített és meg­indította az eljárást: „Csaj­bók József, sorkatona. Ma­gyar Néphadsereg. Gyöngyös kötelezett ellen gyermektar- tósdíj állam általi előlegezé­se iránt”. Ez ismét betű sze­rinti idézet! Mit is mondott Fábián Já­nosáé, a gyöngyösi tanács szakosztályának szociális előadója? — Ha a volt férj sorköte-. les katonai szolgálatot telje­sít. akkor a Nyugdíjfolyósító , Igazgatósághoz eLkell kül­deni egy határozatot, amely­nek alapján ott családi se­gélyt folyósítanak az anya résijére. horti tanács is kapott érte-, shést. — A gyermektartósdíjnak az állam általi előlegezése ügyében a bírósági eljárást le kellett folytatni és annak során vizsgálni kellett azt is, hogy a gyermekét egyedül nevelő anyának milyenek a szociális körülményei. Tehát a fellebbezésre azért volt szükség, mert a gyöngyösi járásbíróság az első tárgya­láson ezeket a körülménye­ket. nem vizsgálta. Előházi Jánosné járási ügyész véleményét hallottuk. Tehát következett a má­sodfok, aztán újból tárgya­lás Gyöngyösön és a jogerős végzés is megszületett 1979 decemberében. — 1<7az, hogy a HM rendélet szerint a családi se­gélyre vonatkozó határozatot annak a tanácsnak kell meg­hoznia. amely a férj állan­dó, bejelentett lakóhelye sze­rint illetékes, mégis nem le­hetett volna, ezt az eljárást itt elkezdeni és átküldeni az ügyet, a horti tanácshoz? — De, lehetett volna — válaszolta Fábián Jánosné Gyöngyösön. Horton hallottuk: — A jászberényi tanácstól most kaptunk egy átiratot ebben a .segélyügyben. Miu­tán a határozatot most ké­szítem el a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak. visszame­nően csak hat hónapot tu­dok figyelembe venni. Esze­rint a segélyt a jogosult 1979. szeptemberétől kaphat­ja meg. Dr. Szontágh Árpád,' a. já­rási ügyészség vezetője így vélekedett: — Az elvált asszony, az anya 1979 áprilisában kérte az intézkedést a horti köz­ségi tanácstól. Ezt a kér­vényt a szakelőadó érdem­ben nem bírálta el. Tehát erre hívom fel a figyelmét a járási egészségügyi osztályon keresztül. Erre azonnal in­tézkedem. Csak ennyi az egész. A gyöngyösi járási hiva­tal elnöke: Szekszius Mi­hály. — A rctlcn anya kerül­het-e olyan helyzetbe, hogy \ G. Molnár Ferenc RORNISS DEZSŐ Tücsök lakodalom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents