Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-27 / 98. szám

A megye,peremén (1) Nagykökényes milliói „CyMöló" lámpák Egerben ,,. ma piros, oft a piros, hol a piros...? A szövetkezetnek már nem üzlet ‘ Éppen szaladnánk ki a g id rés-gödrös alsóbbrendű utón a megyéből, amikor is néhány éles kanyar lassítás­ra készteti gépkocsinkat. Mzgállft azonban az elénk táruló kép is: egv. dombon melegsárgára festett temp­lom, körülötte pedig — az útkanyarok között- —. mint bokor egy fa körül, terül el a község: Nagykökényes. Itt, megyénk északnyu­gati csücskében, három megye határánál alig nyolc- százán laknak, s köny- nyen azt is hinnők. hogy Heves. Nógrád és Pest talál­kozásánál, ebben az eldu­gott. csöndes faluban éppen csak mozdul az élet. Úgy tűnhet, hogy megyénk e sar­kától távol esik minden, ho- lolt valójában hamarabb Hatvanba lehet érni innen, mint például a fővárosban Újpestről a Gellérthegyre, A község magán viseli a város környéki település jel - legze'es jegveit. ..Alvó falu” lett. Napközben alig-alig ta­lálni valakit is otthon: Bu­dapest, Hatvan, vagy a kör­nyéken levő ipartelepek ..szívják” el a munkáskeze­ket. Leginkább persze a fia­talabbakat, mert az időseb­beknek már nehéz a kétla- kiság, s ahogyan a közös községi tanács elnöke. Te­mesvári József fogalmazott, Kökényes még a mai napig mezőgazdasági település ma­radt Mintegy háromszázan termelőszövetkezeti tagok. Jobbára az öregek. A tsz beolvadt a hatvani Lenin Termelőszövetkezetbe- A fa­luban levő iroda előtti ka­pun már csak a régi felírás őrzi a Rákóczi Tsz nevét... Így, tavasztájt, már hal­mozódnak a mezei munkák, s ahogy elhaladtunk a falu határánál a friss, barna föl­dek között, ott virítottak a fehér karók is: kimérték a háztáji földet a krumplinak. És a jó idő is beköszöntött, munka tehát akad bőven. Nagykökényesen most ez a legfontosabb, legtöbbet tár­gyalt újság: nem szabad el- késVii a vetéssel, ki kell hasz­nálni az áldott napfényt. No és még egy hír, illetve csak amolyan helyi érdékes­ség: hazalátogatott a Jancsi. Ügy látszik, valóban meg­lepetés lehetett, mert a ta­nács helyi irodájába lépve e Kisbajusz Menyhért leg­szebb álmai közé tartozott, hogy kalapüzeme „kiváló” címhez jusson. Ez nem csu­pán rangot ad a cégnek, ha­nem a lapos pénztárcákat is degeszre tömi áprilisban, Ady-hullás idején. Az igaz­gató éppen ezért attól sem riadt vissza, hogy a kitünte­tésért indított harcba be­dobja titkos fegyvereit. Vonatkozott ez elsősorban Garasch Vencel főkönyvelő személyére, aki két kalapdo­bozba rejtett demizsonnal januártól ingajáratbani közle­kedett Hatvárad és a megye- székhely között. Fusera fő­mérnök eközben városi kap­csolatát kamatoztatta a Zala- parti húskombinát-vezető, Ol- tsó Egon jóvoltából, mér ei­len szállítva kocsiputtonyá­ban combot, karajt a FÖ- KALAP pesti fejeseinek. E dobozok, puttonyok tartalma persze a díszoklevél zegzu­gos ösvényeit volt hivatott egyengetni. Költségek? Azokat ilyen­kor nagyvonalúan fedezték. Hol Kisbajusz jutalmazta Garascht. Fuserét, hol for­dított javaslat hangzott el. Míg a segédcsapat terhét az önzetlen, csábos Gubera Ve­ra vállalta, egy-egy magas- szintű vendén látogatásakor tűsarkú cipőbe, mélyen- de­1980. április 27., vasárnap sorok íróját is összetévesz­tették ama Jánossal. A ta­karító néni így fogadta: — Szervusz, Jancsikám, hát megjöttél? A félreértések tisztázása után kiderült, hogy egy fia­talember érkezett Svédor­szágból — édesanyja temeté­sere. Kökényesen természe­tesen feltűnt a nagy XX-es Fial, érdekesség lett. Nem kérdeztem meg, de kíváncsivá tett: vajon az autó vezetőjének is feltűnt-e az a változás, amin a falu az utóbbi években keresztül­ment? Ha az embereken, az itt lakókon talán nem is lát­szik, mert ezen a régi — egyes adatok szerint XII- .században alakult — telepü­lésen ma is ugyanazok él­nek. mint egy pár eszi endő- vel ezelőtt, az életkö. élmé­nyeik feltétlenül masabbak lettek. Erről az átalakulásról így fogalmazott a tanácselnök:-- Nagykökényesnek 1977 óta közös a tanácsa Heréd­del. Nem túlzás azt monda­ni, hogy ez alatt a három év alatt Kökényes „milliomos” lett. Korábban, önállóan, az évi 50 ezer forintos költség- vetésből bizony nem sokra telt. Közösen pedig csaknem hárommillió forint értékű beruházással gyarapodott a falu. Majd másfél millió fo­rintos költséggel bekapcsol­tuk a herédi vízműrendszer­be Nagykökényest is, mert itt nem volt megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz. Új burkolatot kapott az Arany János utca, s fel­újítottuk a Petőfi utcát is. Majd félmillió forintért ki­tataroztuk az általános is­kolát. s óvodánkban minden községi kisgyermeket el tu­dunk helyezni. Csak az él­múlt esztendőben több mint 50 ezer forintért vásároltunk rózsatöveket, díszfacsemeté­ket és bokrokat. Meg is látszik a község arculatán a gondoskodás, az utcákban tiszták a járdák, s már zöldellnek a „közös” fák, virágok­— De természetesen ezt egyedül nem értük volna el — folytatta az elnök. — Na­gyon sokat segítettek a la­kosok. A korábbi egy főre eső 200 forintos társadalmi munka az elmúlt esztendő­ben például 600 forintra emelkedett. Nem kis s^ám ez, ha a falu létszámát néz­zük. Pedig a község nem koltált ruhába preselődve, ami remekül kidomborította a gépi könyvelő előnyeit. Ő egyébként csak áldozott a a kalapüzem oltárán, szol­gálatáért Kisbajusz jószerint ígéretekkel fizetett. Holott az üdvözítő hír is Vera nyo- szolyájáról kelt szárnyra né­hány napja. Kuvik Béla. a szaktárca snájdig főosztály­vezetője hagyta maga után, három rózsaszínű ajándék­bugyi társaságában. Hurrá, kiváló üzem le­szünk, kiáltott fel ekkor Kis­bajusz Menyhért, s termé­szetesen megnőtt a mellénye. Az öröm később annyira ki­kívánkozott belőle, hogy jól­táplált lúdtalpaival végig gá- gogott minden műhelyt, min­den brigádot, új eredmények­re tüzelve. Útját kétségtelen siker kísérte, de sajnálato­san negatív előjellel. A kala­pok formázói, fényezői, dí­szítői ugyanis lazítottak, föl­adták a posztot a jó hír hal­latán. s minden energiájukat az élüzem ünnepség méltó előkészítésébe, megrendezésé­be ölték. A gyár étkezdéjé­ben például függönyös szín­pad épült, a meósok a kör­nyék pincéinek borát minő­sítették napról napra, a ki­szállítók pedig becsalogatták klubtermükbe a tanács mű­velődési felügyelőjét músór- ötlct végett. gyarapodott, de ném is csök­kent. Ma már valóban egyre ke­vesebb itt is az elvándorlás. A város környéki községek — még ha így. a megye pe­remén is fekszenek — „bír­ják a versenyt”. Nagyon rit­kán kell innen elutazni, ha valami ügyes-bájos dolga akad valakinek. Egerbe ta­lán évente egyszer, mert ha helyben nem is. Hatvanban mindent el lehet intézni. Ná- ponta 15 autóbuszjárat hoz- za-viszi a lakosokat a vá­rosból és a városba. Ha a gyerekeknek — a felsőtago­zatosoknak — csak háróm órájuk van. vagy akár négy, rögtön van buszuk Köké- nyésre- Hetén te kétszer kijár idé orvos, védőnő, van itt ólaikút, posta, gázcseretel ép. A társközségben, Heréden pádig takarékszövetkezet, még Patyorat-Í el vevőhely is. — A közlekedés teljesén megoldott — mondta a lo­kálpatrióta büszkeségével a tanácselnök. — A Volán já­ratain kívül külön rúunkás- buszok is szállítják a dólgó- zókat. A fővárosba a Gold­berger textilipari gyárba, Ikladra. Vis'ontára, Hatvan­ba, Petőfibányára. És a köz­ségben majd negyven ma­gán-személygépkocsi is van már. A falun átvezető út azonban, amely a KPM gon­dozásában áll, bizony meg­lehetősen rossz állapotú. A kemény tél is „hozzásegített” ehhez, de már olyan elha­nyagolt, hogy a lyukakat sem lehet kikerülni. A mi keze­lésünkben álló utakkal nincs probléma, s elképzeléseink szerint a VI. ötéves tervben is jut majd pénz a korsze­rűsítésre. Közel van ugyan a város, ám a szórakozási és kultu­rális lehetőségek helyben is adottak- Az elmúlt esztendő­bén szépen kitatarozták a kökényest klubkönyvtárat, s mivel a vezetője gyermeket vár, gondolkodtak az után­pótlásról is: aráig szabadsá­gén lesz, Herédről jár majd át az ottani igazgató. Mert ebben az évben ott is kicsi- nósítják a müvélődési házát. És ha távolba szakadt ha­zánkfia talárt nem Is vette észre a változást, Nagyköké- nveá nemcsak milliókkal lett gazdagabb... Jóssá Péter Kisvártatva meg is kez­dődtek a próbák egy mélyér­telmű, többre ösztönző mű- vecske bemutatására. Címe: Ide a lóvét! Bizonyos célpré­mium szétosztásán harang- öntők ölik egymást, aminek az igazságos brigádvezétő vet véget, ..Én szerveztem a melót, én biztosítottam hoz­zá anyagot, én hajtottalak benneteket, hát ide a lóvét. Ti pedig örüljetek a tányér pacalnak, krigli sörnek, mert ennyit érdemelteké." A pró­bák természetesen éjjel-nap­pal folytak, gyakori jelenet ismétléssel, s igazi kellékkel, aminek az lett a vége, hogy a kiszállítók naponta része­gen körbe röfögték a kalap- raktárakat, a Vészmadár” bisztró pacalforgalma pedig a csúcsra szökkent. Elképzelhető, hogy a . Vész­madár” már jelképi erejű neve révén beleszólt a hat- váradi kalapgyár sorsának alakulásába. Hanem, n nyers tény akkor is tény marad. Nevezetesen az, hogy a bri­gádok mámoros készülődése közepette Gubera Verának exprésszlevelet kézbesített a posta. Éspedig főhatósági bo­rítékban, merített pápíron, pár keresetlen mondatba tö­mörítve Áthever Ödön, a szaktárca főosztályvezető­iének közölnivalóját, misze­rint: '„Szí vi, a halváradi vin­Űgy tűnik, hogy újabb i degen f orgiái mi Iá tv anyóssá g_ gal gazdagodott a történelmi nevezetességekben amúgy sem szűkölködő Eger. Neve* zetesen a város forgalmát irányító közlékedést lámpák* ra gondolunk, amelyeket az­zal a nem titkolt szándék* kai szereltek fel hajdanán, ho-gy segítsék és egyben biztonságosabbá is tegyék a gyalogos és gépjárműforgal* mat. A fölöttébb időszerű és nagy gondolat gyakorlati megvalósítására a gyöngyösi székhelyű Mátravidéki Epítő- é.s Szakipari Szövetkezet vál­lalkozott. Mint később kide­rült: a szövetkezet nemcsak jóindulatból, hanem bátor­ságból is példát mutatott. Jóindulatból azért, mert egy megyeszékhelyen valóban il­lik segíteni, bátorságát pe­dig nem kisebb tény bizo­nyítja, minthogy vállalko­zott az Egerben üzemelő lámpák megtervezésére és legyártására, holott azelőtt a szövetkezet sohasem fog­lalkozott még effajta tevé­kenységgel. Nos, ez utóbbi sajnos na­ponta meglátszik a szóbán forgó berendezéseken, ame­lyeket bizonyára tisztességes szándékkal készítettek el a kánál jobb Csöcshegy leve,s az olcsó karaj, comb he­lyett maradok egyelőre Ma- tildénál, aki fős is. Kü*ö»i- ben ugrott az élüzem cím, magas döntés álapján Csöcs- hegyre, amiért sűrű elnézést rebeg egykori ágyasod, ödi." Tekintettel kapcsolatuk ab­szolúte diszkrét jellegére, a le­vél némely textusát elhall­gatta ugyan Gubera Vera, de a lényeg mihamar kiszivár­gott a gépi könyvelésről, le­ütve lábáról Kisbajuszt. aki már az új öltönyt, felöltöt is megvarratta magának az él- üzemavatóra. Nyüszített mel­lette Garasch és Fusera is, mígnem a magához tért fő-t nők rájuk rivallt: „Fiúk, talp­ra! Az idő nekünk dolgozik. Terméket váltunk, átcsopor­tosítunk. Filc helyett jön a vaskalap, angol exportra, de- mizsonjainkat ezután Csöcs- hegyen töltetjük. Gubera Vera helyére pedig fölveszem Fü­red szépét. Legalább úgy könyvel. Hogy tripla pénzért? Ami elmegy a réven, megté­rül a vámon .. A határozott szónak lön foganatja. Még a színjátszók sem mondtak le műsorukról. Csak itt-ott átírtak, átcí- mézték a darabot, amely a keresztségben „Oda a IÓV£" lett. S a próbákon stílszeirí en sör helyett bodzateát it­ták a szereplők, akik most is élnek, ha bele nem haltak. •** Moldva} Győző Irányítás nélkül: zűrzavar mátraalji városban, de en­nek ellenére is sokkal in­kább a helybéliek és a nagy számban idelátogatók idegesítését szolgálják, mint­sem a közlekedésit segítenék. A lámparendszer folyamatos működése, ugyanis fehér hollónak számít a városban. Napok telnek el, hogy egyet­len lámpája sem ég, gyakori, hogy csuk a sárga villog, de nem egy esetben előfordult már az is, hogy az útke­reszteződések irányába egy­szerre jeleznek zöldet — ne­sze neked, biztonságos köz­lekedés! — az automaták lámpái. Ezenkívül igen gyakran éri jogos kifogás a szövetke­zet javító-karbantartó tevé­kenységének gyorsaságát és munkájuk minőséget is. Tár­gyi és technikai feltételeiket mi sem jellemzi jobban, hogy még egy létrás kocsijuk sincs. így aetán ha az EMÁSZ nem segít, még egy egyszerű izzócsere is meg­oldhatatlan feladatot jelent a gyöngyösi szerelőknek. Tovább tetézi a gondokat, hogy a szövetkezet berende­zései időközben annyira el­avultak, hogy a gyártását be is szüntették. Nem csinálnak továbbá abból sem titkot a gyöngyösiek, hogy az egriek­kel kötött karbantartási szer­ződés rövidesen lejár és eszük ágában sincs megújí­tani, vagy meghosszabbítani azt. A gyöngyösieknek nem üzlet már tovább az egri lámparendszer. Ahogyan gyakran mond­juk: a bajok nem közönsége­sek. Azzal együtt, sem, hogy az egri városi tanács, a vá­rosi rendőrkapitányság, a vá­rosi-járási közlekedésbizton­sági tű.Les, és nem utolsó­sorban a KPM Egri Közúti Igazgatóságának vezetői hó­napok óta keresik már a megoldás lehetőségeit. Ehhez azonban nemcsak a gyöngyö­sieknél megbízhatóbb part­nerre lenne szükségük, ha­nem pénzre is. Az Egerben felszerelt automatikák ugyanis nem alkalmasak az úgynevezett szinkronrend- szerre. a zöldhullám kialakí­tására, és a megfelelő izzó­(Tudósítónktól): A parádi nagyközségi óvo­dánál már hagyomány, hogy minden évben nagy értékű társadalmi munkával segítik a korszerűsítést, felújítást a gyermekek szülei, az üzemek dolgozói. Így történt ez az elmúlt napokban is: csak­nem száz szülő dolgozott a (Fotó: Perl Márton) lámpákat is csak. importból lehetné beszerezni.Erre azon­ban egyenlőre nincs lehető­ség. A sok rossz hír mellett, akad azonban egy jó is. Mim. a KPM Egri Közúti IgaZga tóságának vezető szakembe reitől megtudtuk: a vállalat­nál megkezdték már annak a „csapatnak” a szervezését, amelynek leendő szakem­berei egyrészt többet is tud­nak a közlekedési lámpákról, mint akik jelenleg javítják a berendezéseket, másrészt a je! íntősen kisebb távolság miatt a korábbinál összeha­sonlíthatatlanul gyorsabban tudják majd kijavítani az él romlott lámpákat. Vita tárgyát sem képezheti — különben a jelenlegit sem építették volna meg. — hogy Egernek szüksége van — aki nem hiszi, tekintse meg a város kora reggeli cs délutáni forgalmát — a köz. lekedést irányító lámparend­szerre. Abban is teljes az egyetértés, hogy az illetékes vezetők -és a szakemberek dolga, hogy végül is olyan automatikával segítsék a köz,- lekedést Egerben, amely min­den szempontból megfelel a követelményeknek. Például úgy, mint Budapesten. Apropó! Budapest. A fővá­ros közlekedési lámparend­I szerét a VILATI üzemeltét i. 1 Az a vállalat, amelynek Egerben van az egyetlen gya ra. Nem kívánunk beleszólni a szakemberek dolgába, de mindenképpen érdemesnek tartanánk, ha az Eger város közlekedését szervező és irá­nyító szakemberek megkér­deznék a budapestieket, vagy segítséget kérnének a VILATI egri gyárának dol­gozóitól, akik eddig még egyetlen esetben sem zárkóz­tak el a város pátronálásá- tól. De mint megtud lük — maga az elnök ajánlotta tel — az egri UNIVERSAL Ina­ri Szövetkezet is szívesen be­segítene az. Egerben műkö­dő közlekedési lámparend­szer üzemeltetésébe, karban­tartásába. Kizárt, hogy ennyi jó szán­dékkal és jóindulattal ne le­hetne megszeliditeni a ..meg­bokrosodott’' egri közlekedési lámpákat.. Koós József hét végi pihenőnapjain az óvodában és környékén. Fel­újították a játékokat, festet­tek. parkosítottak, homokozót építették; munkájuk nyomán ismét szebb, vonzóbb, az' ap- 'ró,ságoknák kényelmesebé lett az épület és környéke. Gembiczki Béla Ide a ló véti Társadalmi munka az Méri

Next

/
Thumbnails
Contents