Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
/ Heti külpolitikai osszefoglalonk Afganisztán ünnepe 1 list 3 kérdése 1. Milyen események zajlottak Irán körül? A héten minden más eseményt. háttérbe szorított a túszok kiszabadítására indított amerikai katonai akció kudarca s annak Széles körű nemzetközi visszhangja. A bőven áradó jelentések ellenére változatlanul sok a bizonytalansági tényező és tisztázatlan részlet. Jogosan vetődik fel a kérdés, vajon csupán technikai jellegű, üzemi baleset hiúsította meg a minden mozzanatában kidolgozott és sokszorosan le- próbált támadást vagy más tényezők is közrejátszhattak annak hirtelen lefújásában? Néhány kommentár hajlik annak feltételezésére, hogy Washingtoni közreműködést várhatott bizonyos iráni körök részéről, ami elmaradt... A lényeget illetően azonban nem lehet vita. A nagykövetségi túszok ügyét nyilván meg kell oldani, de ez aligha választható el a sokrétű amerikai—iráni viszony egészétől. Minden olyan próbálkozás, amely egyoldalú katonai lépéssel próbálkozik, veszélybe sodorja nemcsak magukat a túszokat, de a világ jelenleg legérzékenyebb válságterületének, a Közép-Keletnek amúgyis törékeny viszonyait. A bizonyítványát magyarázó Fehér Háznak ezért sok mindennel kell szembenéznie. Az Egyesült Államokban a fokozódó bírálattal, a szenátus egy részének tiltakozásával s a következő előválasztások egyelőre megjósolhatatlan eredményeivel, miután a héten, Pennsylvaniaban Kennedy ismét „összeszedte” magát. (Az amerikai hatás természetesen nem egyértelmű: vannak, akik védik a mundért...) A szövetségesek körében viszont csak értetlenség mutatkozik: a kilencek és Japán luxemburgi értekezletükön Washingtont támogató gesztusokat határoztak el, cserébe pedig komolyan vették, hogy az Egyesült Államok nem nyúl erőszakos eszközökhöz. Csakhogy amikor Carter1 maga is a katonai lépések elhalasztásáról beszélt,' már parancsot adott az Iránba tartó kommandóknak. Érthetően idegesen reagáltak a Közép- és Közel-Kelet országai — az ésszerűtlen amerikai magatartás ugyanis elvezethet akár az öböl teljes lezárásáig, annak az olajútnak hosszabb-rövidebb időre történő kieséséhez, amely» a világexport 60 százalékát bonyolítják. Végül, de nem utolsósorban az amerikai hazárdjáték elutasításban részesült a béke- erők részéről, amelyek a válságcsomó kioldását csupán türelmes tárgyalások és észszerű állásfoglalások utján látják lehetségesnek. A nagy kérdés, vajon hajlandó-e az amerikai vezetés levonni a megfelelő tanulságokat és új alapokon közeledni a krízishez? Vagy még mindig nem hallgatnak a józanság szavára és megpróbálnak „előre menekülni”? Mit tesznek majd a ■szövetségesek. amelyeknek az eddigieknél sokkal kiélezettebb helyzettel kell szembenézniük s egy olyan ame- rikát kellene támogatniuk, amely nem is konzultált velük? Hogyan sikerül Iránban leküzdeni a belső gondokat (csak az elmúlt hetet idézve: heves harcok Kur- disztánban, véres összecsapások az egyetemeken}, hiszen elengedhetetlen egy hatékony, antiimperialista nemzeti egységfront kialakítása? így hát a hét végével nem zárul le az eseményfolyam, a hírmagyarázó nem először, de alighanem nem is utoljára foglalkozik az Irán körüli fejleményekkel. 2. Mi a jelentősege a szovjet-francia tárgyalásoknak? Ami egy enyhültebb időszakban szinte már természetesnek tűnt — a keletnyugati párbeszéd s a magas szintű találkozók folyamata, a feszültség fokozódásával lelassult, majd teljesen megakadt. Ezért kísérte megkülönböztetett figyelem Gromiko külügyminiszter idei első utazását egy nyugat-európát fejlett tőkés országba , s a szovjet—francia tárgyalásokat. Senki sem várhatott csodákat, .de az európai közvélemény elégedetten fogadta a „nehéz, türelmes, elmélyült tárgyalások” hírét, amelyek során, francia kívánságnak megfelelően, nem kevés szó esett Afganisztánról. A szovjet külügyminiszter ismét megvilágította Moszkva megalapozott véleményét: az afgán probléma nem oka, csupán ürügye a feszültség éleződésének, az erre irányuló amerikai politika már jóval korábban kibontakozott és felerősödött. Párizsban szó eshetett a közös érdekű, európai dolgainkról, többek között a .madridi találkozó előkészületeiről, a földrészünkön szükséges leszerelési intézkedésekről, valamint a kétoldalú kapcsolatokról. S az enyhülésről, amellyel kapcsolatosan a szovjet külügyminiszter ismét felhívott az elért vívmányok védelmére. Nem titok, hogy ez , az enyhülés visszaesett, súlyos nehézségek és veszélyek jelentkeznek, de Európa szocialista fele nem hajlandó némán asszisztálni a detante „temetéséhez”', hanem a Helsinkiben kirajzolt út folytatására szólít. Ehhez hívja partnerként — a meglevő, de áthidalható nézeteltérések és véleménykülönbségek ismeretében — Párizst is, másokat is. A Gromiko-út jelentősége csak nőtt, hogy időbelileg — természeteden ez önmagában véletlen volt — egybeesett az amerikai katonai akció kudarcával. Nyugat-Európa a politikai összehasonlító műveletet ezúttal a közeli, párizsi fórum segítségével végezhette el. ”, Hogyan alakulnak az olimpiával kapcsolatos állásfoglalások? Az olimpiai játékok előtt nyolcvan nappal rendszerint a sportlétesítményeken végzett utolsó simításokról és a versenyzők felkészülő' 'sérül szólnak a tudósítások. Az idei esztendősök tekintetben kivétel e szabály alól: nyilatkozatok és állásfoglalások, híresztelések és cáfolatok, sokszor végletes szenvedélyek kapják a főszerepet. A héten a svájci > Lau' sanne-ban újabb ülést tartott a NOB végrehajtó bizottsága és tanácskoztak huszonhat sportszövetség vezetői is. Végképp világossá vált, hogy minden ellenül imp.ia-terv megbukott. — Moszkvában megrendezésre kerülnek a nyári játékok, s azokkal nem lehet és nem tudnak semmit szembeállítani. Ha úgy tetszik, a frontális amerikai roham tehát nem sikerült, ami nem zárja • ki. hogy ne igyekeznének lefaragni a részvételt. Egyes NATO'országok olimpiai bizottságaira nagy nyomás nehezedik saját kormányaik részéről, azokra viszont Washington próbál hatni. Az olimpiai bizottságok állásfoglalása azért is lényeges, mert az egyéni nevezéseket aligha lehet keresztülvinni. Furcsa fintora a-z Egye. sült Államok és szövetségesei közötti viszonynak, hogy egyesek úgy érvelnek: ha már valamiben eleget keil tenni az amerikai követeléseknek, még mindig kisebb veszélyt jelent távol ma- rád,ni a sportjátékoktól, mint részt venni az iráni kalandban. A Nyugaton oly szívesen „politikamentesnek” tartott sportot így áldozzák fel a közvetlen, napi politika. a NATO-alkudozások oltárán. Réti Ervin Kommunisták ca békéért, leszerelésért SOK MILLIÓ EURÓPAI KOMMUNISTÁT képviselnek azok a küldöttek, akik kontinensünk békéjének, biztonságának kérdéseiről, a leszerelésről kezdenek tanácskozást holnap Párizsban. Soha nem volt ilyen aktuális a téma, mint most. Elég emlékeztetni arra, hogy a NATO néhány hónapja döntött az amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat- európai elhelyezéséről. Ezt a döntést annak ellenére hozták meg, hogy a szocialista országok, a Szovjetunió határozottan felhívták az atlanti tömb tagállamait a tárgyalásokra, a megegyezés keresésére. Más jelek is arra utalnak, hogy a Nyugat minden lehetőséget megragad a feszültség növelésére, a katonai fölény megszerzésére. A veszély tehát nagy: Washington és a NATO lépései az enyhülés egész épületének a lerombolását eredményezhetik, ismét a hidegháború felújításával fenyegetik a népeket. Pedig az enyhülés éppen Európa számára volt a leggyümölcsözőbb, éppen a mi földrészünk államai és lakói élvezték kezdeti ered1980. április 21., vasárnap ményeit, s bíztak az ígéretes fejlődésben. Az enyhülés megvédése, a leszerelés alapvető fontosságú számunkra. A leszerelést már Lenin a „szócializmus eszményének” nevezte, s pártjaink az elmúlt évtizedekben mindannyiszor kiálltak e gondolat mellett. A fegyver és háború nélküli világ eszméje persze nemcsak a kommunisták sajátja, a történelem azonban bebizonyította: a kommunista és munkáspártok harca, a szocialista országok következetes békepolitikája volt és maradt a világ biztonságának záloga. A kommunista pártok tanácskozásaira az elmúlt évtizedekben már több alkalommal sor került. Ezeken az eszmecseréken megvitatták a társadalmi haladásért, a békéért folytatott harc fő kérdéseit, az aktuális tennivalókat. A tanácskozások dokumentumai nem váltak a pártok számára kötelezővé, de harci programmá lettek, mivel közösen elfogadott, mindannyiunk számára iránymutató elveken alapultak. Legutóbb. 1976-ban Berlinben, az NŐK fővárosában tanácskoztak Európa kommunistáinak képviselői. A találkozó dokumentuma leszögezte: „Véget kell vetni a fegyverkezési hajszának, hozzá kell látni a fegyverzet és a haderők csökkentéséhez. A növekvő fegyverkezési kiadások egyre súlyosabb terheket rónak a dolgozókra, a néptömegekre. Ha ezeket az óriási összegeket a népek életszínvonalának emelésére, a gazdasági elmaradottság leküzdésére, a fejlődő országok támogatására és a környezetvédelemre használnák fel, ez nagymértékben javára válna az egész emberiség haladásának.” Amikor ezt megfogalmazták, a világhelyzet kedvezőbb volt, még nem vál£ nyilvánvalóvá, hogy az imperialista hatalmak semmilyen leszerelésre sem hajlandóak. A KOMMUNISTÁK ÖSZ- SZEFOGÄSA a közös célok érdekében való, tehát fontosabb, mint valaha. Igaz, különböző körülmények közepette folytathatják harcukat, nyilvánvalóan más-más feladatai vannak a hatalmon lévő és a tőkés országokban működő kommunista és munkáspártoknak. A béke. a leszerelés kérdése azonban közös cselekvést követel, az ebben való részvétel nem hogy csökkenti, de erősíti a pártok befolyását. Ez a fellépés kedvező feltételeket teremt a különböző békeszerető társadalmi erőkkel való párbeszédre, a szocialistákkal, keresztényekkel együttes fellépésre. Erre a tényre hívta fel a figyelmet a Görög Kommunista Párt is rámutatva: „A találkozó létrejöttének nem lehet akadálya, hogy azon a varsói szerződés országainak hatalmon lévő pártjai is részt vegyenek. Hiszen olyan hatalmon lévő pártokról van saó, amelyek komoly, közvetlen és konkrét hatást gyakorolnak a nemzetközi helyzetre. A szocialista országok; kommunista pártjainak az ilyen értekezleteken való részvétele fokozza azok jelentőségét, meggyőző erejét, és eredményességét.” Az, hogy most Párizsban a kommunista pártok folytatnak tanácskozást. nem jelent elzárkózást más békeszerető erőktől. Nincsenek ilyen sorompók, a pártok készek a párbeszédre a szociáldemokratákkal, a vallásos és pacifista erőkkel, mindenkivel, aki valóban kész lépéseket tenni az enyhülés, a béke érdekében. A párizsi tanácskozás fóruma lesz a kommunistáknak; olyan találkozó, amely alkalmat ad az eszmecserére, közös program elfogadására, arra, hogy a társadalmi haladás élharcosai felhívásban forduljanak földrészünk minden országához a leszerelés érdekében. A FESZÜLTSÉG CSÖKKENTÉSE, a katonai leszerelés minden józanul gondolkodó ember érdeke: s a kommunisták éppen arra törekednek, hogy egyesítsék e célok megválósítása érdekében Európa békeszerető erőit. Két esztendeje, hogy a ITindukus kopár hegyvidé" kén elterülő Afganisztán- •ban győzött a nemzeti demokratikus forradalom. A haladó erők megdöntötték Daud herceg rendszerei;, amely 1973-ba,n került hatalomra és lényegében a megbuktatott monarchia feudá' lis viszonyainak átmentését szolgálta. , A forradalom győzelmé, vei 1978. április 27-én széles távlatok nyíltak a világ egyik legszegényebb és legelmaradottabb országa előtt. Az évtizedeken át elnyomott nép az Afganisztáni Egységes Népi Dómokra' tikus Párt vezetésével elindult a társadalmi-gazdasági felemelkedés útján, de a belső szubjektív hibák és még- inkább a külföldről támogatott ellenforradalommal való vias,kodás hamarosan lefékezte a fejlődést, s ha' lálos veszélybe sodorta a fiatal forradalmi rendszert. Az új vezetés -r Nur Mohammad Tarakival az élen — kezdettől fogva nem volt egységes, és türelmetlenségében „balos” hibákat követett el. Nem vették kellő mértékben figyelembe a mohamedán vallás erős befolyását és az ország hagyományait. A papok." együtt" működve a kisajátított nagy- birtokosokkal, „szent háborút” hirdettek a „hitetlen” kormányzat ellen. Az imperialista erők sem törődtek bele a forradalom győzelmébe. Az ellenforradalmi bandák Pakisztánban találtak menedéket, ott képez' ték ki őkét, ott kaptak kínai és amerikai fegyvereket. A helyzet csak rosszabbodott Afganisztánban, amikor Taraki meggyilkolása után Hafizullah Amin. a személyi diktatúrára törő, véreskezű kalandor ragadta magához a hatalmat. Látván, hogy a forrada' lom sorsa forog kockán, a Szovjetunió a múlt év végén eleget tett a korábbi afgán kéréselinek és a külföldről irányított ellenforradalom megfékezésére katonai segítséget nyújtott az országnak. Amin rendszere megbukott, s a párt egységes magva Babrak Kannal vezetésével átvette a kori nmnyrudat. Első intézkedéseivel nemzeti egységfront megalapítását jelentette be, amnesztiát hirdetett és nemzeti megbékélésre szólította fel az afgán népet. Külpolitikai téren síkraszállt az el nem kötelezettség, a pozitív és aktív semlegesség mellett, s kifejezte készsége t, hogy egyenrangú tárgyalások útján rendezze ka peso' latalt Pakisztánnal és Iránnal. Amin bukása óta a forradalom új korszaka bontakozik ki Afganisztánban. Az ország forradalmi tanácsa Babrak Karmai irányításával. a nép támogatásával folytatja azoknak a célkitűzéseknek a megvalósítását, amelyet a haladó erők leg" jobbjai még 1978. tavaszán elkezdtek. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a demokratikus földreform, az oktatási és egészségügyi reformok valóra váltása, az egész gazdaság átszervezése. Ebben az országépitő munkában az afgán nép bizton számíthat a Szovjetunió, a többi szocialista ország támogatására. Nemzeti ünnepén kíván* juk a baráti Afganisztán népének, hogy sikeresen vívja meg harcát, az el len- forradalmi erőkkel, valósítsa meg legszebb álmait, az elmaradottság felszámolását. az ország felvirágoztatását. <K5) Védelmi intézkedések Iránban Elszállították a túszokat Több iráni városba szállították át az amerikai nagy- követségen fogva tartott túszok csoportjait — jelentette be a nagykövetséget hatalmukban tartó iszlám diákok közleménye. A teheráni rádióban szombaton felolvasott dokumentum szerint a túszokért az illető városok lakossága, illetve az őket eddig őrző iszlám diákok együtt viselnek felelősséget. A közleményben bizonyos „iráni elemeket” is azzal vádoltak, hogy az Egyesült Államok zsoldjában állva együttműködtek az amerikaiakkal a túszok kiszahaditá- sára tett sikertelen kísérletben. A diákok sürgették, hogy erősítsék meg Khomeini aja- tollah otthonának védelmét és fokozott biztonsági intézkedéseket foganatosítsanak az iráni főváros fontosabb pontjainak védelmére. Mint hangoztatták, a túszok elszállítása és ezek a lépések elengedhetetlenek ahhoz, hogy sikerrel szállhassanak szembe egy esetleges újabb amerikai próbálkozással. A teheráni rádiónak adott interjújában Ghotbzadeh iráni külügyminiszter az ország nevében élesen elítélte az amerikai kormányzat ellenséges akcióját, amelyet — mint mondotta — mérhetetlen hidegvérrel próbáltak ugyan megvalósítani, de forrófejűségrői és ostobaságról tanúskodik. Az iráni országos mozgósítási főparancsnokság szombaton felhívást adott ki, amelyben felszólította az ország lakosságát, hogy a haza védelmére önként, tömörüljenek az ország „húszmilliós hadseregébe”. A felhívás kiemeli egy önkéntes biztonsági erő létrehívásának szükségességét az ország keleti, Khoraszan tartományában, ott, ahol előző nap a balsikerű amerikai túszmentési akcióra érkezett szállítógépek leszálltak. A közlemény sürgeti a katonai kiképzésben eddig nem részesült teheráni papokat, hogy ők is jelentkezzenek a gyorsított polgári védelmi tanfolyamokra. A teheráni rádió — mint arról röviden beszámoltunk — bejelentette, hogy az iráni fegyveres erők azért bombázták az amerikaiak által hátrahagyott helikoptereket, hogy „az ellenséget megakadályozza elszállításukban”. Baniszadr elnök a helyszín felett átrepülve öt amerikai helikoptert és két C—130-as szállítógép roncsát látta. A rádió nem tett említést az elvetélt akció után állítólag iráni területen maradt és azóta sivatagban bolyongó amerikaiakról. Lapvéleményelc BERLIN Az NDK sajtója, rádiója és televíziója szombaton agresszív hadműveletnek minősítette a Carter elnök által indított légiakcióit. A Neues Deutschland hangsúlyozta. hogy ..Washington veszedelmes katonái agres/." «ziót hajtott végre Irán ellen” a Berliner Zeitung pedig „az Egyesült Államok: agresszív cselekmény^ Iránnal szemben” cím alatt, egyértelműen a nemzetközi joggal szöges ellentétben álló lépésként értékelte, s határozottan elítélte az amerikai katonai vallalko. zást. BRÜSSZEL Az Irán elleni sikertelen amerikai katonai provokáció megdöbbentette a brüs?.' szeli közös piaci köröket, s a miniszteri tanács' és az Európai Közösségek Bizottsága szék házában felvetették a kérdést: hogyan fog. ja az amerikai akció felforgatni a vasárnap kezdődő EGK-csúcsértekezlet napi' rendjét. Ennek a problé. mának hangot ad minden szombat reggeli brüsszeli napilap is. /
