Népújság, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-17 / 89. szám
Színházi premier Egerben Egy kutyakomédia— zenében elbeszélve... Űjlaky Dénes, Vitéz László és Fehér Tibor (Fotó: Szántó György) Egy fergeteges komédia — azzai a keserüz csattanóval, hogy ez minden világok lehető legrosszabbika. A kutya testamentuma. Egy brazil, folklorisztikus elemekkel át- meg átszőtt cirkuszi játék —, amely azonban egyetemes emberi igazságokat hordoz. A kutya testamentuma. Egy vérbő, kacagtató, méltán nagy közönségsikerre számot tartható színpadi feldolgozás — amelyből azonban minden erénye mellett is úgy tűnik, hiányzott még valami... Nos, több tételeiben ilyennek látszik A kutya testamentuma, Ariano Suassuna darabja, amelyet az egri Gárdonyi Géza Színházban Bor József vitt színre. 1 Milyen kellemes lenné most a föntebbiek s az előadás kezdetének, stílusában a produkció leggyakrabban elhangzó bűbájos fordulatával folytatni, vagyis azzal, hogy a hiányérzet okát ,, megmagyarázni nem tudom, csak azt tudom, hogy” hiányzott valami. Ám ezzel kétségkívül csak a felszínen lennénk 'hűek a nagyszerű szerző szelleméhez és szellemességéhez, hiszen művében igazán „minden meg van mutatva és minden meg van magyarázva”. Legfőképpen persze az —a magyar nézőre természetesen nem a fölfedezés erejével ható tény —, hogy a világnak abban a sarkában, ahol hősei termettek, mindennek csakis egyetlenegy mozgatórugója van, a pénz. A megrontó, az emberi életet elsivárosító, a minden egyéb értéket sárba tipró pénz. Amelyért bármit meg lehet vásárólni, hiszen érte minden' eladó, legyen akár — mint darabunkban — az anyaszentesyház áldása is. Ez ellen lázad a főhős, a furfangos Grillo, a szegények. a szegénység örök törvénye szerint. de a maga módján.' Vagyis csak józan eszére hagyatkozik. Természetes, hogy így . magányos marad még akkor is. ha társául szívesen szegődik barátja, Chico, önerejéből hát csak arra a bizonyos háromszori visszaadásra futja. Nyomorult sorsát megbosszulandó ugyanis, ennyiszer teszi bizarrul lóvá gazdáit, a kapzsi, zsugori, kegyeken pékéket. a szintén pénzéhes Joao atvát, s annak álszent főnökét, a püspököt. 2 Nos, ha a történet csak a föntebbiekből állna, méltán illetné nagy elismerés a rendezést, s a miskolci—egri színészek játékát. Amit az első részben láthatunk, az ugyanis egy Lúdas Matyi-fé- le színmű dél-amerikai módra, musicalban elbeszélve. Az e szempontból kínálkozó lehetőséget a Nszínészek kétségkívül maximálisan megvalósították. Remek például a nyitókép — aholis vérpezsdítő zenével, forró rumijával invitálják a közönséget a produkció résztvevőit. Már csak azért is. mert az egész egyben nyitánnyá is tudott válni, egyszóval ösz- s'Ze- és eaavé simította a később .fölbukkanó cirkuszi attrakció motívumát a vásári bolondozást, avagy a sátoros népi minisztériumjátékot. A felfokozott hangú bevezető után kellemes az azel- csitulá.s is, amellve] megkezdődik a voltaképpeni mese. Mese. az ..okos” ölebről, s annak testamentumáról — ez Grillo tréfája — miszerint pénzt hagy az egyház szolgálataira, ha latin temetésben részesül. Durrognak az ötletpetárdák itt. Még el sem csitulhat az egyik ne- vetéslfullám. már újabb mókás mozdulat, ■ szófordulat, elmecsavar deríti föl a közönséget. Érthető tehát, ha az első résznél bekövetkező rendezői bakikon egyelőre átsiklik a figyelem. Mármint azon például, hogy valamennyi színész — lett légj’en szó akár egyszerű pékről, akár magas rangú püspökről — egyformán szambázva jelenik meg a színen, s hogy a köztük levő rang-, vagy jellemkülftnb- ségek más módon is meglehetősen egybemosottak. 3 Miért? Talán mert Bor József túlságosan belefeledkezett abba az egyszer- kétszer, háromszor is remekül beváló ötletébe, hogy a forró vérű és fejű, hangulataikat oly gyorsan változtató délieket az annyira . hatásos és magával ragadó zenés betétekkel karakterizál- ja. Ez persze egy zenés bohózatnak lehetne kifejezetten erénye is, ha ezáltal nem sikkadnának' el a mű mélyeb értelmezésének lehetőségei. Félős pedig, hogy itt- ez történt. A sztori ugyanis korántsem marad meg az édesbús mese, esetleg népmese szintjén. A fordulat az anarchista Severino megjelenésével kezdődik. A banditavezér ellen ugyanis hiába a fuzsitos ész, legyilkolja az egész társulatot. (E tájon oly olcsó volt mindig az emberélet. ..) Igazságszolgáltatásra így a dél-amerikai naiv vallásosság szellemében —már csak a túlvilágon kerülhet sor. Ha kerül. Mert a második rész misztériumjátéka során — ahol megjelenik Jézus Krisztus, az ördög és Szűz Mária — kiderül, hogy még az irgalom anyja is megvesztegethető, Brazília mennyországának lakói is csak olyanok, mint földiének- lakói. Grillo csak pénz- árán keríthet vissza a földre. s kezdheti óira nyomorult életét. S űgv tűnik, nem is a szinte falusias mennybéli éleikén, hanem ez a ténv az igazán szomorúan fantasztikus. . Keserű vég ez, még ha a felszínt továbbra is a vígság uralja. Bár ténv, hogy ez a mélvben bujkáló írói keserűség nem nagyon tűnhet föl a nézőnek. A ge?ek sokasága mindenre rányomja e jelenetekben is a bélyegét, a színészi játék alig változik, talányosak némi ritmusr lassulás jelzi, hogy a nevetés mögött ott az elkomo- lyodás is! Kár. Hiszen igazán nem sok hiányzott volna a darab valódi kiteljesedéséhez, ahhoz, hogy a nézők ne csak igen kellemesen eltöltött, szórakoztató este emlékével távozzanak — bár az sem kevés! — hanemr el is töprengjenek az élet dolgain. Talán több átgondoltság, rendezői fegyelmezettség, önuralom. .. A szereplők kiválasztása viszont telitalálat volt. Kiemelkedő alakítást nyújtott a kissé együgyű, álmodozó Chico szerepében Újlaki Dénes. aki szinte minden por- cikájával — nem is játszotta, hanem — élte a figurát. A néző határozottan sajnálta! hogy a második felvonásban oly rövid ideig van színen. Nem kevésbé volt magával ragadó Viééz László, Grílloként, ketteiíik egyenletesen pezsgő alakítása majdhogynem feledtetni tudta a hiányokat. Élvezetes szereplésével, harsány vidámságával kitűnt a bohócot, illetve a szerzőt megelevenítő Máhr Áoi. Simon Györgyöt püspökként láthattuk viszont, széles skálán játszva. Megbpcsátani nem tudó volt és megbocsátásra váró, ravasz és naiv, áhítatos és fondorkodó egy személyben. Szerencsésen éles kontúrokkal rajzolta meg a kikapós pékné figuráját Horváth Zéuzsa is. Fehér Tibor mintha az operettekből merített volna ihletet Joao atya figurájához. Dariday- Róbert, Ábrahám István, Lenkey Edit: a pék, Jézus, illetve Mária alakjában inkább csak egy-egy bábfigura megformálására kapott lehetőséget. Sallós Gábornak, mint ördögnek és mint Don Antóniának mindössze vérbő bolondozásra volt alkalma, jellemek kibontására nem. Felcsillant időnként Mátyás Jenő, a sekrestyés és Wes József, a szerzetes is. Palóczy Frigyes és Kalapos László, a két bandita szerepeltetése ebben a népi komédiában tévedésnek tűnt. Elismerés illeti a díszlettervező Székely László meghívott vendég munkáját is. aki jól érezvén a darab hangulatát, kólásrekeszekből. szedett-vedett bútorokból, szeszes és benzines hordókból építette föl az isten háta mögötti brazíliai falucska templomterét. Jól alkalmazkodott hozzá a jelmetterve- 7Ő Ék Erzsébet is. Somoss Zsuzsa koreográfiájával szintén kénes volt fölidézni az egzotikus vi'ágot. Németi Zsuzsa 10. — Ki az elsőn, ki az utolsón, és van aki háború nélkül is meghal. A mi városunkban egy részeg nemrég a mesterséges tóban akart megfürödni, és belefulladt. Pedig csak egy helyütt, a közepén volt egy méter kilencven centi, egyébként sehol sem több egy méternél. Épp ezt a helyet kereste ki. Elnézést, nem tudja véletlenül, hogy ki ül a hatos széken? — kérdezte a hadnagy. A háborúról rögtön áttért arra, ami pillanatnyilag jobban érdekelte. — Egy kislány — mondta Szemjon. — Azt hiszem, diát.lány. — Igen ' — mondta elnyújtva, gondterhelten a hadnagy. — Cseréljen helyet a szomszédjával — javasolta Szemjon. — Nem lenne visszatetsző? kérdezte a hadnagy. — Vgyan már. Tavaly először mentek Natasával együtt szabadságra. -A vonatban a lány át- aludta -az egész éjszakát. Szemjon csak közvetlen az állomás előtt ébresztette fel. Nataska rögtön felugrott, a felső ágyon aludt, úgy ugrott le, mint a sportolók a korlátról, guggolóállásba, a karját oldalsó tartásba emelte. Művészi tornára járt az iskolába, azonkívül zongorázni is tanult. — Fordulj el — kérte a lány. Szemjon nem fordult el, a lány nem erőltette, idő sem maradt vitára, levette a pizsamáját, majd felvette a szoknyáját. — Mondd .csak. mim vagy te nekem? — kérdezte Nataska. — A vőlegényed. Hiszen tudod. — Ha a vőlegényem, hát a vőlegényem — hagyta rá Nataska. — Csak azt jegyezd meg, hogy a menyasszony- ságbQl idővel elegem is lehet. A peronon néhány percre elvesztette megszokott határozottságát, igyekezett Szemjon közelében megállni, és a zakója ujjába kapaszkodott. Szemjon átkarolta és ekkor meglátta Marija Trofimov- nát. Marija Trofimovna néhány lépésre állt tőlük, és a szerelvény végét kémlelte. Tenyerét ellenzőként a szeme elé tette, figyelmesen nézegetett, éppen úgy, ahogy a filmeken az anyák rég nem látott gyermekeiket keresik a szemükkel. Barna kosztümöt viselt, a gallérján és az uj- jakon szürke rátéttel: elegáns és divatos, különösen molett asszonyoknak: Lenin- grádban töltötte a szabadságát, ott varratta egy első osztályú szalonban. Mindjárt odajon hozzájuk, megcsókolja Szemjont és Nataskát, aztán elfordul, csipkés zsebkendőjével meg fogja törölni a szemét, majd gondosan visszateszi a zsebébe úgy, hogy a zsebkendő sarka kisM&U- április 17,, csütörtök Portré gitárral A világjáró művész programja befejeződött. Lassan kiürül a hatvani szakmunkásképző intézet elegáns klubterme. Festő barátomhoz fordulok. — Mondd, hogyan komponálnád meg Szendrey-Kar- per László portréját? Nem sokat gondolkodik. — Mindenképpen gitárral. Amint a hangszer fölé hajol, s szinte összeolvad veié. Bennem egyébként is azt a benyomást kelti, hogy mindene a muzsika. Pedig, . .ha jól emlékszem, hajdan más pályán kezdett. A gitár tokba kerül, mestere zsebkendővel megtörli • homlokát. / — Szent igaz: ha harmincnégy esztendeje nem találkozom ezzel az ősi, dél-amerikai származású hangszerrel. akkor most valamelyik tervezőirodában dolgozom, vagy 'lakótelepek építését irányítom. A műegyetemet hagytam ott e szerelem miatt. ★ A klubvezető kis irodájában folytatjuk a,- beszélgetést, s a téma még mindig a gitár, a gitárzene. — Nálunk rövid a múltja. A spanyol Luis Milan már a XVI. században lantra, gitárra írt szebbnél szebb pa- vane-okat, fantáziákat, s ezeket tízezrek játszották. Nálunk mindössze két-három évtizede van becsülete a hangszernek. Most már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán külön tanszéket is létesítettek vezetésemmel, s két tanársegéd foglalkozik kívülem az utánpótlás nevelésével. Az egyik, Fodor Ferenc, különösképpen szép jövő előtt áll. Legalábbis ez az. érzésem, ezt hallom ki a játékából. Márpedig bízom az értékítéletemben. Elvégre valóban harmincnégy esztendő tapasztalata sűrűsödik a fülemben. Harmincnégy év, gitárral. Vajon merre vitt Szendrey- Karper László művészútja ezalatt? — Mondhatni, hogy az egész világot bejártam hangszeremmel, amely nem valami nemzetközi mesterműhelyből került ki, hanem egy tisztes budapesti hangszer- készítő csinálta. Érett, jó munka. Mindent tud, amit irodalma megkíván. Az elsé kilátsszon. Pontosan így is történt minden. ■ Az állomáson egy másfél tonnás teherautó állt, félig megrakva szénával. Most Marija Trofimovna természetesen azt fogja mondani, hogy bár ez nem taxi, de kellemes dolog egy városi embernek friss szénán utazni a falusi utcákon. Pontosan ezt is mondta. — Azt hittem, egy barátoddal jössz. Három nap múlva megérkezik Tánya — közölte Marija Trofimovna. A „Tánya” szóra Nataska megfordult. • — Marija Trofimovna unokahúga — magyarázta Szemjon. Az utóbbi években ritkán találkoztak. Tánya harmincéves. Nagy darab, nagy szemű, tiszta, porcelánfehér arcú lány. Elárusítónő egy boltban. A harmincas férfiak hosszasan nézegetik az osztálya polcain a konzervdobozokat. A barátnői mondják is neki: te bolond, az a szürke kalapos nagyon jóképű férfi. De Tánya csak elnézően mosolyog, nem ez az igazi, várjunk még: és továbbra is jár a tiszti klubba táncolni, úgy mint ti- -négy évvel ezelőtt. Akkor egy repülőtiszthez ment feleségül, aki később lezuhant. Egy évvel később feleségül ment volt térje barátjához, két év múlva az is lezuhant * (Folytatjuk) feledett reneszánsz mesterek, például Bakfark, éppen úgy szólnak rajta, mint Villa-Lobos, vagy éppen Kodály, Bartók alkotóművészete. Még azt is elmondhatom, hogy a modem magyar muzsikával legalább olyanok a sikereim Tokióban, Londoh- ban, Moszkvában, mint az eleve gitárra írt dél-amerikai, spanyol szerzeményekkel. ★ Bár fiatal a gitár, a gitárzene hazánkban, ez nem jelenti, azt, hogy világszerte ne tudnának rólunk. Utazó nagykövetühkön, Szendrey- Karper Lászlón kívül egy kis magyar város, Esztergom szolgálja igen hatásosan ezt az ügyet. — Világszerte milliókra rúg azoknak a száma, akik alacsonyabb vagy magasabb szinten, netán mester fokon gitároznak. Mint mondtam, úiabban nálunk is növekszik a hangszer kultusza. Ez adta az ötletet, hogy az esztergomi városi tanáccsal összefogva, kétévenként gitárfesztivált rendezzünk a festői Duna-parti település hangversenyre alkalmas termeiben, s néhány közeli helyen. A vállalkozás minden reményt felülmúlt. A világ különböző tájairól mindenkor százötven-kétszáz művész sereglett össze, s augusztusban két hétig gitárzenétől volt hangos a környék. Különösen fölemelő a záró koncert, amikor minden vendég a kotta mögé ül, s egyszerre kétszáz hangszeren szólalnak meg a művek. Íme, egy kis város, amely az egész földön terjeszti népünk jó hírét...,! ★ Még egy karaktert adó ecsethúzás hiányzik, hogy tökéletes legyen a Liszt-díjas, világjáró gitárművész portréja. Ne hagyjuk el, ne hallgassuk el, hogy három évtized tapasztalatait összesűrítve, Szendrey-Karper László alkotta meg a gitár- oktatás módszertanát is, amely nemrégen jelent meg kétszázötven oldalas kiadvány formájában. Ki más vethette volna papírra, ha nem ő, aki jószerint a műves gitárzene, gitároktatás hazai megteremtője. Moldvay Győző Gazdag program Szántód-pusztán A Balaton közelében fekvő Szántód.pusztai műemlékegyüttesben kialakított új idegenfoagalmi és kulturális központ az idén május 11-től gazdag programmal várja vendégeit. A tihanyi apátság egykori cselédtelepülést — csaknem 40 lakó- és gazdasági épület maradt fenn a XVIII.— XIV. század jellegzetes jegyeit őrizve — az idegen- forgalom szolgálatába állítják, s 1985-ig folyamatosan felújítják. Tavaly a műemlék együttes három épületét hozták rendbe. Elkészült a itádtetős fogadó épület, ahol idegenforgalmi iroda nyílt. Felújították a hajdani cselédtelepülés legnagyobb épületét, amelyben ezentúl kiállításokat rendeznek, továbbá a régi csárdát. Az idei főszezon . kezdetéig befejezik a egykori apátsági pince helyreállítását. Itt borozót nyitnak. Az eddigi helyreállított épületek látványos kiállításoknak és rendez, vényeknek adnak helyet. Május” 11-én nyitják meg Tüskés Tibor grafikus kiállítását. Ezt követően „Lovas és ló a képzőművészetben” címmel rendeznek kiállítást. Szántód- pusztán mutatják be az end- rédi csipke reprezentatív gyűjteményét. Állandó kiállítási anyag lesz a puszta agrártörténetét szemléltető tárgyi és dokumentum gyűjtemény. A pusztán május 11-től a vendégek részére rendszeres lovasprogramról gondos, kodnak,
