Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

Honfoglalók között Az MKP javaslatára és sürgetésére 1945-ben az Ide­iglenes Nemzeti Kormány rendeletet hozott a földosz­tásról. Politikusok, forradal­márok, munkások, parasztok és az értelmiség legjobbjai vettek részt a földosztásban. Közöttük volt Illyés Gyula is, a Puszták népének írója, aki riportsorozatban számolt be a dunántúli földosztásról. Á '.történelmi napokra -em­lékezve a Mezőgazdasági Ki­adó egy .könyvben, hasonmás kiadásban jelentette meg Illyés Gyulának az 1945 ta­vaszán irt riportjait és a földosztásról szóló, történel­mi dokumentummá vált ren­deletet. • Mpltó tisztelgése ez a szép vállalkozás a magyar könyvkiadásnak a nagy tör­ténelmi Hprforduló 35. év­fordulóját- Történelmi tuda­tot és, nemzeti önismeretet erősítő szellemi' cselekedet. A falúfojtogató nagybir­tokrendszer végóráit élte. A földosztás sorsa a kormány- rendelet után a szervezőkön és ellenőrzőkön dőlt el. de megvalósításából a legtöbbet a földét igénylő szegénység vállalt. A csont- és bőrso- ványságú , emberek holtakat temettek, döglött állatokat hántoltak, lövészárkokat, bunkereket tüntettek el, hogy a lágyhantú mezőkön, ahol ist a halál, életet adó ke­nyér teremhessen. A felsza­badulás fényesen bizonyítot­ta. hogy a magyarság élni tud a nagy történelmi. lehető­séggel, új hazát teremt a rojjnokból, b'izpnyítva népi- nemzeti . tenerbíróképességét, létének évezredes jogát, sza­badságvágyat. A dunántúli földosztás^ ellenőrző és segí­tő-, bizottságban volt tái-sa íllyés Gyulának Szőnyi Ti. bor, a Svájcból lelkesen ha­zatért fiatal orvos, akinek hem vélt idéje nevét képes­ségeinek megfelelően beírni á magyar munkásmozgalom történetébe, mert Rajk Lász­ló. sorstársaként fejezte be életét. Rokonszenves egyéni­ségének a szemtanú hiteles­ségével állít emléket Illyés Gyűl«' »riportsorozata. Az utazó,.-bizottság lelkes tag.ja- kén^jjjár-ta be Illyés szűkebb pátriáját. Kardos László, aki a kezdetektől aktív részt vál­lalt az új élet szervezésében. 1945 koratavaszán már cselekvő résztvevője volt Ily. lyés a .földosztásnak. Riport­lllyés Gyula riportsorozata jaiban a szülőföld népének történelmi szerepéről szókö­zeiből szól. Díszes ünnepi menetben vonult a nép, hogy birtokba vegye ősi jussát, a vérrel megvédett, verejték­kel megművelt földet. Kérges tenyerű zsellérek, cselédek, szegényparasztok jutottak földhöz, évezredes vágyat váltva valóra. A tölgyfake­ménységű arcokon a komoly­ság, a felelősség és a feladat méltósága érződött. Dózsa népének örökségét, évezre­des jogát, a kapitalista ér­téktöbblet fogalmát emleget­ték a szónokok a természetet megújító, a társadalmat esz­mékben újjáteremtő korata­vaszon. Virradat! tanácsban, a természet és az emberi lé­lek legfrissebb óráiban hány­ták és vetették meg a kül­döttek a közös gondokat. Szélfútta arcú, általvetős szőrtariszn.vás parasztok, az anyagi javakból mindaddig ki­szorított, a szellemi jogokból kitagadott szegénység képvi­selői döntési joggal rendel­keztek. hallatták szavukat. Tudták, hogy más a cselek­vő és más a szenvedő ér­dem. Vallották, hogy egysze­ri cselekedet nem adhat örökletes kiváltságokat. Ily- lyés a születés, a fogantatás pillanatában művészi hitel­lel, korról és emberről lé­nyegest rögzítve tudta meg­örökíteni ezt a történelmi folyamatot. Tudta, hogy tíz, húsz vagy száz év múlva le­het majd' csak lemérni, az unokák sorsában értékelni ennek a történelmi korfor­dulónak a jelentőségét. Be­járta azokat a falvakat is, ahova nem a gazdasági szük­ség, hanem politikai célzatos­ság telepített németeket. A szeme előtt zajlott a történe­lem: látta a Dráván túlról érkező csángó-magyarok földönfutását, hontalan számkivetését. Mégsem ta­nácsolta a német nemzeti­ségnek sem az erőszakos, sem áz egyezményes és békés ki­telepítését hazánkból. Híres ébersége, humánumféltő em­bersége nem engedte, hogy az egyéni érzések a közös gondba keveredjenek, hogy a tárgyilagosság, a józanság csorbát szenvedjen. Illyés nemcsak a két világ­háború közti időben, de 1945 után is ..előőrs” szere­pet vállalt, előőrs volt, akit néha a saját tüzérsége is lő. Többször került viták pergő­tüzébe. a félremagyarázások, félreértések sem hiányoztak szerepének és műveinek megítéléséből. Történelmi ér­demei ma már vitathatatla­nok. Élő klasszikusként, Pe­tőfi füzét is őrző harcos Arany Jánosként van jelen irodalmunkban, magyarság- tudatunkban. Az egykori vö­röskatona, alig 17 évesen véd­te fegyverrel a kezében a Magyar Tanácsköztársaságot. Költőként is meggyászolta a levert forradalmat, az „ér­tünk elhulló proletár halot­takat”. Művei őrzik az „ika- ruszi idő” emlékét. Ifjúságá­nak hőskorából az illúziókat hagyta el, de megőrizte a társadalomjavító hitet, szo­ciális elkötelezettséget. A kínálkozó világhír lehetősé­gét hagyta ott Párizsban, amikor hazatért, hogy itthon a Nehéz föld énekeit mond­ja, a Sarjúrendek üzeneteit írja versbe, hogy rendet te­remtsen a romokon a költé­szet birodalmában. Illyés a szp legszebb és legnemesebb értelmében forradalmár: mint mag a hó alatt, őrizte 1919 eszmei örökségét. A 30-as években a társadalmi gondokhoz hozzánőttek a nemzeti létkérdések is. Nem a napi taktika, hanem a szociális stratégia volt szá­mára a fontos. Oroszországi útjáról olyan könyvet írt. amelyet ma is büszkén ol­vashatunk. Történelmi tisz­tánlátással vállalta népének ügyét, Petőfi. Ady, József Attila, Németh László esz­méinek, gondjainak örököse­ként. Életművet átitató, meggyőződést és magatartást megszabó, stílust teremtő elv Illyés számára a szocializmus eszmeköre és életeszménye (Béládi Miklós). Vezérgondo­lataiban mindig azonosulni tudott a szocializmussal. Né­pi forradalmárként jutott el a kultúrahordozó rétegekig, vált kultúrateremtő íróvá. Tudván tudja Brecht igazát: a nép leválthatatlan. A nem­zeti sorsproblémákra hason­lóan visszhangozik, mint Ady, József Attila. A Hon­foglalók között című kötet is bizonyítja: Illyés Gyula 1945. tavaszán is tudta, hogy a magyarság jövendőjével kö­szönti felszabadulását. (Mezőgazdasági, 1980.) Cs. Varga István London történetéből A krónika szerint 1236-ban a T ennie kilépett a medré­ből ,,és a Westminstert pa­lotában (ma a parlament épülete) a csarnok közepén férfiak eveztek kis. hajócsó­nakokban”. 1663-ban az egész Whitehall — a londoni kor­mánynegyed — víz alatt állt. . (Ennek az évtizednek egyébként kijutott: az árvíz után 'két évvel a pestis dü­höngött, az 1666-os nagy lon­doni tűzvészben pedig a fél város hamuvá lett.) 1928-ban 14 londoni lakos fulladt vízbe egy árvíz so­rán, s az elmúlt év január­jában az áradat épp csak hegyed méternyire állt a partok' szélei alatt. ,iA brit főváros süllyed, las­san ugyan, de — a geológu­sok szerint — feltartóztatha­tatlanul, egyre., mélyebben a lágy agyagos talajba, amely­re épült. A Temze vízállás- ’rrtutatója, amelyre az Észa­ki-tenger árapálya hat, az elmúlt száz év alatt 60 ern­es emelkedést mutat. Szak- eínberek már évtizedek óta arra buzdítottak, hogy tenni kell Valámit egy katasztrófa elhárítására. Ez a katasztró­fa bekövetkezhet, ha a Tem­ze , rövid folyásában magas vízállás következik be és a torkolat felől .a tenger ma­gas vízállása mellett ellenté­tes : irányú szelek szökőárt idéznek elő. Á brit metropo­lis több millió lakosát ak- kor> közvetlen veszély íe- nyá’getné. Sokáig tartott, amíg a kor­mány és a városi közigazga­tás tettekre ,szánta el magát, dé végre 1972-ben elhatároz­ták, hogy a folyó alsó folyá­sánál egy árvizelharitó korr ■'iá - j ­látót építenek. Most Wool- wichnél, a London keleti szélén fekvő ipari kerület­nél 9 oszlopból álló láncot építenek a folyó fölé. Az oszlopok közé kapukat tesz­nek, amelyeket szükség ese­tén be lehet zárni, A kapuk, melyek közül a legnagyobb 3200 Ionná, nyugalmi álla­potban fekszenek a folyó fe­nekén, és riadó esetén 30 perc alatt fel lehet őket ál­lítani és bezárt helyzetbe hozni. A két középső oszlop közötti távolság 60 méter, épp olyan széles, mint a sok­kal távolabb, a Temzén felfelé elhelyezkedő Tower- híd oszlopai közötti távol­ság. Ezáltal nagy hajók szá­mára is lehetséges az átha­ladás. Az építési munkálatok öt évvel ezelőtt kezdődtek meg. A korlátnak ezen a télen kellett volna elkészülnie, hogy védelmet nyújtson a rettegett szökőár ellen. Az építési munkálatok azonban leálltak, és az új számítások szerint a gát legkorábban három év múlva fogja betöl­teni célját. Egy másik elő­irányzatot sem lehetett be­tartani: az építési költsége­ket öt évvel ezelőtt 171 mil­lió fontra becsülték. Ma at­tól tartanak, hogy 426 millió font alatt semmihez sem le­het kezdeni', és az sem len­ne csoda,, ha az inflációt és a válságot beleszámítva a számla még magasabbra rúgna. A londoni Times afölött visszafojtott örömébe, hogy az építkezésből egyáltalán lett valami, keserű csepp ve­gyül: *50 cv múlva a hullámok < egy árvíz esetén — ha elfo­gadjuk, hogy a mai geoló­gusok számításai megbízha­tóak és London tovább süly- lyed — kifolynak azoknak a hatalmas acélkapuknak a felső széiein, és a 426 mil­liós betonépítmény elavult­nak bizonyul. Ha azt az időt vesszük alapul, amire szük­ség volt ahhoz, hogy a je­lenlegi gátat megépítsék, akkor lassan ideje lesz, hogy London következő árvízvé­delmi korlátján gondolkod­junk.” Gondolatok Az igazság létezik. A ha­zugságokat kitalálják. (Georges Braque) A szerelem a véletlentől függ. Ámor egyeseket nyíl­lal sebesit meg, másokat há­lóval fog ki. (Shakesixare) Nincs rettenetesebb az ak­tív tudatlanságnál. (Goethe) Az a legjobb vezető, aki­nek a jelenlétét a beosztot­tak alig veszik észre. (Witter Brynner) A nők természetadta ösz­tönükkel át tudják érezni a férfiaknak azokat a szándé­kait, amelyek soha nem for­dultak meg a fejükben. (Jean Delacour) A leggyakrabban a lehe­tőségek küszöbén találko­zunk. (Köbért Kapach) Az emberek megdöbbentő­ek — azt akarják, hogy ér­deklődjünk irántuk. (Jules Renard) Papp Gyula: öreg munkás Furcsaságok mindenfelől Ladyk — karddal A ráérő amerikaiak újabb hóbortnak hódolnak: a lo­vagi tornának. A lovagi tor­nákat az „alkotó anakroniz­mus társasága” rendezi, amely máris 20 000 tagot számlál. A ..harcosok” si­sakban és, páncélban vívnak meg egymással, és vagy 5 kiló súlyú fakarddal mennek egymásnak a középkori tor­nák szabályai szerint,. Csak a csuklóra és a térdre mért csapás tilos. Mint hírlik, la­dyk is kardot ragadnak, hogy jól elpáholják egy­mást. Horgoló hivatalnok Egy dél-svédországi vá­rosban élő 67 éves adóhiva­talnok úgy érzi, nem foglal­koztatják eléggé. Tiltakozás­ból minden szabad percében asztalterítőt horgol az irodá­ban. Állítólag máris szép számú térítővel készült el. Diéta-összeállító komputer Egy New York-i klinikán vadonatúj diéta-összeállító komputert állítottak be. A komputer menüket állít ösz- sze, étlapokat nyom és is­mer minden diétaelőírást. Az adatok betáplálásakor azonban elfelejtették, hogy különbséget tegyenek elő­étel, leves és főfogás között. Igv olykor előfordul, hogy háromszor egymás után desszertet, vagy három le­vest ajánl a komputer. Tojások a kalapács alatt Párizsban a közelmúltban elárvereztek ‘ kb. 4000 darab egyszínű, illetve pöttyös to­jást, amelyek színskálája a rózsaszíntől a türkizig és a feketéig terjed. A gondosan kifúvott tojások 440 európai és mintegy 100 észak-afrikai, valamint egzotikus madár­fajták tojásai voltak. A to­jások azért kerültek kala­pács alá, mert elhunyt tu­lajdonosuk, egy ornitológus, végrendeletében elfelejtett a tojásokra örököst megnevez­ni. Ajánlás bevásárláshoz A zsebtolvajlások számának emelkedése miatt a berni (Svájc) rendőrség néhány magatartási jótanáccsal szol­gált a lakosságnak. Az egyik különösen okos tanács eképp hangzik, ha bevásá­rolni megy, vigyen, magá­val olyan kevés pénzt, amennyit csak lehetséges! önellátás Az olasz főváros 2500 la­kója két éven keresztül in­gyen telefonált, mert állo­másuk nem volt bekapcsol­va az elszámoló központba. A tettesek, akik átszámítva összesen 1,5 millió márka kárt okoztak, valamennyien az állami telefontársaság al­kalmazottad voltak. Humorszolgalat Szent. Péter találkozik az ördöggel. — Hogy vagy. Sátán? — Jól, nem csinálok sem­mit, csak elosztom és el­lenőrzőm a munkát. És te, Péter? — Nekem annyi dolgom van! Soproni a Tejutat, fé­nyesítem a mennyország ka­pujának kilincsét, festem az égboltot., és ez igy megy a végtelenségig. — Hát miért csinálsz mindent egyedül? — Hiszen tudod, munka­erőhiány van.., ★ Egy skótokból álló bará­ti társaság arról vitatkozik, hogy vajon ki volt az, aki kitalálta az ostoba skót vicceket? Miután nem tud­nak válaszolni a kérdésre, elhatározzák, hogy felhív­ják a helyi újság szerkesz­tőségét. Ekkor megszólal közűink az egyik: ,v s—fci tizeit Amikor a. férj hazatér a börtönből, eggyel több gye­reket talál otthon. mint amennyit egy évvel azelőtt otthagyott. — Honnan van az ötö­dik gyerek, asszony? ■— A szerencsétlenség hoz­ta, drágám.,. Hiszen meg­írtam neked, hogy ittma­radtam egy fillér nélkül és annyi gyerekkel! Olyan két­ségbeesett voltam, hogy kimentem a vasúthoz és rá­feküdtem a sínekre.^, — Na és? —■ Hát tehetek én arról, hogy a pályamester előbb jött, mint a vonat? A skót sok pénzt nyert a lóversenyen. Amikor a pénztárostól átveszi a nye­reményt, csak a papírpénzt ttiÄ ei. dQ.St. iemü&nzekeA egyenként kipróbálja a fo­gával. A pénztáros sértő­döttén mondja: — Remélem, nem gon­dolja, hogy hamis pénzt ad­tam magának? — Nem, — magyarázza a skót —, csak azt nézem, hogy nem keveredett-e kö­zé az, amit én fizettem be. ★ — Nincs ez így jól, lá­nyom! Te a pékkel jegyez­ted el magad és az embe­rek a hentessel is látnak! — Nemcsak kenyérrel él az ember, mama! ★ Amikor Novág űr éjjel hazatér, a lépcsöházbrm lát­ja üldögélni a szomszédot. — Talán elvesztette a kulcsot? — kérdezi a szom­szédtól. — Nem a kulcsot, hanem a bátorságomat! —— suttog­ta- aszimaoaL Füle botja vagy boltja? Melyik S 'helyes? Így tet­te fel egy levélírónk a kér­dést. Nehéz helyzetben vas gyünk hiszen egy-egy szó­lással kapcsolatban nem igen merül fel a helyesség vagy a helytelenség minősí­tése. A kérdést feltevők rit­kán fogadják el meggyőző válasznak, ha azt mondjuk, hogy mindkettő helyes. A szólásoknak, közmondások­nak ugyanis több alakválto­zata él a köztudaitban és a nyelvhasználatban. Tájak és közösségek szerint formálód­tak ki a változatok. A címben idézett nyeívl formák , ezekben .a szólások­ba n teljesítik nyelvi szere­püket: A füle botját se moz­dítja (mozgatja, billenti). — A fiile botját se hajtja rá. — A füle botját se hegyezi Vá. stb. Szűkebb vidékünkön, m palóeságban ezek a ró hoza­tok élnek: File bojtját (bojJ tyát) se hajtja (hajtya). — Füle bojtját se mozgatja, he­gyezi rá. Ebből a rövid péG datárból is kitűnik, hogy a köznyelvi használat a botja szóalakot tekinti kulcsszó­nak a szólásban, a tájnyelvi változat pedig a bojtja meg­nevezést. A szólás jelentésében; használati értékében azoru ban nincs különbség. Egy­formán ebbe a rokon értel­mű kifejezéssorba illeszthe­tő mindkét szólásváltozatj Rá se hallgat „rá se hede-> rít, úgy tesz, mintha nem is hallaná, semmit sem ad rá, oda se hallgat; nem ve«zi tudomásul, nem hallja meg, ha szólnak hozzá ’ stb. Ennek a jelenségnek éa viselkedési formának a ki­fejezésére ebbe a képzetkör­be vonható alábbi nyelvi képleteket is fel-(elhasznál, juk: Egyik füle bal. a másik meg nem hall. A fülen ül. Mintha füle se volna. An-> nők. aki nem akar valamit hallani, gyakran mondják ezt a szólásformát is: A fü­led csapját! Merész költőd leleményként hasonló jelentessed éstraszná- l«ti értékkel fejezi ki az ide vonatkozó mondanivalót Nyerges András e kérdő- moodaia is: Mért nem moz­dulsz, fülebot?” (Nyerges: Zürdöngölő). Érdemesnek tartjuk azt is megjegyezni, hogy a Hév es megyed nép szoláskészáeté- ben még ezek az alakválto­zatok is élnék: Feje botját se hajtja arra. — Feje bej- tyat se billenti rá.. Or. Bak» latiéi

Next

/
Thumbnails
Contents