Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

I. A társadalmi viszonyok fejlődése Az elmúlt öt évben megyénkben tovább növekedett a szocialista tulajdon, fejlődött a termelőágazatok technikai színvonala. A megye gazdaságában döntő jelentőségű álla­mi tulajdon a beszámolási időszakban gya­rapodott. Növekedett a szövetkezeti tulaj­don. Ez a növekedés szembetűnő az ipari és építőipari szövetkezeteknél, a mezőgazdaság­ban azonban lassúbb volt. Tovább folytatódott az állami és a szö­vetkezeti tulajdon szocialista jellegének fej­lesztése. A megye gazdaságában erősödtek a tartós kapcsolatok, elsősorban a mezőgazda* ság és az élelmiszer-, valamint a szövetkezeti ipar és kereskedelem között. Az üzemek közötti szerződéses rendszer kö­vetkeztében növekedett a termelőüzemek ér­tékesítési biztonsága. A több éves szerződés kedvezően befolyásolta az élelmiszer-terme­lést, a lakosság áruellátását, valamint az ex­port fokozását. A kooperációs kapcsolatok bő­vültek. Jelentős a Hatvani Konzervgyár te­vékenysége az üzemi paradicsomlé-vonalak létesítésével, valamint a vetőmag- és növény- védőszer-ellátásban nyújtott segítséggel. Ugyancsak jelentős az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát tevékenysége — ame­lyet a partnergazdaságokkal közösen vállalt kockázatban, a szerződéses kapcsolatokban, valamint a tároló- és feldolgozókapacitások hasznosításában végzett. Jelenleg 48 gazda­ság tagja valamely termelési rendszernek. Az ipari és mezőgazdasági üzemek egymás kö­zötti társulásai bővültek. Az állami és szövetkezeti szektor mellett a mezőgazdaságban, a szolgáltatás és a keres­kedelem területén hasznos szerepet töltenek be a magángazdaságok. A háztáji és kisegítő gazdaságok adják a mezőgazdasági termékek egyharmadát, a kisiparosok nyújtják a lakos­sági szolgáltatás felét. [■ A megye szociális struktúrájának jellemző vonásai Heves megye lakónépessége 347 ezer fő. A foglalkoztatottak száma 160 ezer. Ágaza­ti megoszlásuk az 1975. évihez viszonyítva,’ ' kismértékben módosult. Az iparban dolgozók száma változatlan; az építőiparban, 'a keres­kedelemben, a szolgáltatásban létszámnöve­kedés, a mezőgazdaságban létszámcsökkenés tapasztalható. Kedvezően változott a foglal­koztatottak minőségi összetétele, nőtt a szak­munkások és a magasabb képzettségű dolgo­zók aránya. ; A munkásság meghatározó j a megye társadalmi és politikai életében I A megyében folyó szocialista építőmunka vezető erejét képező munkásság gondolkodás- módjával, közéleti aktivitásával bizonyítja .politikai-ideológiai felkészültségét, eszmei el­kötelezettségét, az össztársadalmi érdekek képviseletét. Politikai állásfoglalása, te­vékenysége, kezdeményezőkészsége mindin­kább meghatározza a megye társadalmi-po­litikai arculatát. A választott pártszervek tagjainak 48 szá­zaléka, a szakszervezeti tisztségviselők 57 szá­zaléka, a tanácstagok 27 százaléka munkás. A munkásosztályhoz tartozók száma tovább növekedett, jelenleg 100 800 fő, a megye ak­tív keresőinek 63 százaléka. Ez 4 százalék­kal magasabb az országos átlagnál. 51 szá­zaléka az iparban, 49 százaléka a népgaz­daság más ágazataiban dolgozik. Tovább emelkedett körükben a szakképzettek ará­nya, jelenleg 43 százalék szakképzett, 36 szá­zalék betanított és 21 százalék segédmunkás. Élet- és munkakörülményeik a beszámolás időszakában fokozatosan javultak. Tovább korszerűsödtek a munka tárgyi feltételei. Ugyanakkor egyes üzemekben a technikai­technológiai színvonal elmaradott, korszerűt­len, jelentős a nehéz fizikai munka részará­nya. Az egy háztartásra jutó havi jövedel­mük 6845 forint, amelynek 70 százaléka szár­mazik a munkaviszonyból, 30 százalékát pe­dig ipari és mezőgazdasági jellegű tevékeny­ségből, valamint pénzbeli társadalmi juttatá­sokból nyerik. Az utóbbi öt esztendőben a nem munkaviszonyból származó jövedelem gyorsabban növekedett. A munkáscsaládok személyi tulajdona tovább gyarapodott. 82 százalékuk saját tulajdonú lakásban lakik. Az utóbbi években növelték a tartós fogyasztási cikkekre fordított kiadásaikat. A munkások általános műveltsége, kulturális színvonala emelkedett. A fiatal szakmunkások körében törekvés tapasztalható a középiskolai végzett­ség és az új szakma megszerzésére. A mun­kások szákmai és politikai műveltségének növelésében nagy hajtóerőt jelentenek a szo­cialista brigádok. A betanított és segédmun­kások általános és szakmai műveltségének emelését akadályozza, hogy körükben jelen­tős számban nem végezték el a nyolc álta­lánost. A fejlődés mértéke lassúbb a munkások több mint egyharmadát kitevő bejárók és in­gázók körében. Ezek többségét a betanított és segédmunkások képezik. Változás a parasztság élet- és munkakörülményeiben A szövetkezeti parasztság létszáma öt esz­tendő alatt 27 százalékkal csökkent, jelenleg 21 440, a megyében foglalkoztatottak 13,4 százaléka. A parasztság belső rétegződése vál­tozott. 29 százaléka szakmunkás, 58.2 száza­léka betanított, 12.8 százaléka — főleg az idősebb generáció tagjai — segédmunkás. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak több mint 50 százaléka nő, többségük szakképzetlen. A szövetkezeti parasztság arculatának megvál­tozásában figyelemre méltó tendencia a nem­zedékváltás. A fiatalok nagy része szakkép­zett, tevékenységük mindenekelőtt a gépesí­téshez, valamint az új technológiákhoz kap­csolódik. Szembetűnően változtak a paraszt­ság élet- és munkakörülményei. Az új paraszti életforma kialakításához, a falu arculatának megváltoztatásához jelentő­sen hozzájárul a vidéki ipartelepítés, a ke- reskedélmí ellátás és szolgáltatás javulása, a szociális és kulturális létesítmények fejlesz­tése. A megye szövetkezeti parasztságának esz­mei-tudati állapotára, politikai-közéleti ma­gatartására az egyre erősödő szocialista voná­sok jellemzőek. A termelőszövetkezeti tagok egy részénél kedvezőtlen jelenségek tapasztalhatók, olya­nok, mint: az elkülönülés; az érdektelenség, a politikai közömbösség: a túlzott mértékű anyagiasság, a haszonszerzésre való törek­vés. Az értelmiség azonosul a párt politikájával A megye értelmisége létszámban és össze­tételében változott. Számuk 16 ezer fő, ezer­rel több, mint 1975-ben. Ebből egyetemet, fő­• iskolát, végzett 10 ezer. 41 százalékuk a köz­vetlen termelőágazatban, 59 százalékuk az oktatásban, a kulturális, az egészségügyi és a tudományos életben, illetve a közigazgatás különböző területein dolgozik. Közép- és fel­ső szintű vezetői funkciót lát el 22 százalék, ebből 61 százalék a párttag. Élet- és munkakörülményeik javultak. A szellemi foglalkozásúak egy háztartásra jutó jövedelme meghaladja a 7700 forintot. A munkaviszonyból és az egyéb munkából szár­mazó jövedelem nagy egyenlőtlenségeket mu­tat az egyes értelmiségicsoportok között. Vál­tozatlanul a városi humán értelmiség életkö­rülményei a legnehezebbek. A jövedelmekben tapasztalható nagy szóródás következtében, egymástól eltérő életmódbeli különbségek alakultak ki. Egyesek a jogos szükségletek megszerzésére törekednek, s évekig feszítet­ten takarékoskodnak, más rétegek pedig pa­zarló életmódot folytatnak. Az értelmiség többségét a párt politikájá­val való azonosulás, a szocialista építőmun­ka iránti tudatos elkötelezettség és cselek­vőkészség jellemzi. Aktívan részt vállalnak a gazdasági építőmunka irányításából és vég­zéséből, tevékenyen részt vesznek a politikai közéletben, az eszmei nevelőmunkában. A leg­több közéleti tevékenységet a pedagógusok, a műszaki és agrárértelmiségiek végzik, de fejlődés tapasztalható a közgazdászok, a jo­gászok és az orvosok között. Az értelmiség kisebb csoport­jaiban táptalajra találnak a , marxizmus—leninizmustól ide­gen nézetek. A kisiparosok, kiskereskedők és egyéb ma- gánfoglalkozásúak száma kismértékben csök­kent, a megye keresőinek 2,6 százalékát te­szik ki. ,A foglalkozás szerinti megoszlásuk nem a tényleges szükségleteknek megfelelő. Gond, hogy a javító-szolgáltató tevékenysé­get kevesen vállalják. Javult a nők társadalmi helyzete A kereső foglalkozásúak 43 százaléka nő. A különböző intézkedések hatására javult tár­sadalmi helyzetük, általános és politikai mű­veltségük. nőtt politikai aktivitásuk és köz­életi tevékenységük. A korábbi évekhez vi­szonyítva, változott a nők foglalkoztatottsá­ga, csökkent a mezőgazdaságban, az erdő- gazdálkodásban és a gépiparban, ugyanak­kor növekedett a kereskedelemben és az épí­tőiparban dolgozók száma. Társadalmi gon­dot jelent egyes pályák elnőiesedése (pl. az oktatás, az egészségügy, a kereskedelem). El­sősorban középvezetői szinten tapasztalható előrehaladás a nőknek a vezetésbe való be­vonásában. Nem volt kellő változás a nők szakképzettségének alakulása’ \n, bérezésük szocialista elvének betartásában, a háztartá­si munkát könnyítő szolgáltatások fejlesztésé­ben és a kedvezőtlen munkahelyi körülmé­nyek felszámolásában. A fiatalok száma megyénkben 76 ezer. Többségük aktív a gazdasági építőmunkában, a közéletben, eredményesen dolgozik, tanul. Nőtt érdeklődésük a társadalmi problémák iránt, haladó eszméinknek megfelelően for­málódott gondolkodásmódjuk és magatartá­suk, amely cselekvő aktivitással párosul. A fiatalok egy szűk részének magatartása, szem­lélete idegen a szocialista erkölcs normáitól. Az osztályok és rétegek közeledtek egymáshoz Legjelentősebb a termelőszövetkezeti pa­rasztság fokozódó közeledése a munkásosz­tályhoz, amely főleg élet- és munkakörülmé­nyeikben, bérezésükben és szociális ellátott­ságukban nyilvánul meg. Közeledés tapasztal­ható továbbá az általános, a szakmai és po­litikai műveltség területén, a közéleti aktivi­tásban és' a közgondolkodásban. Kommuná­lis ellátottságukban és az életmódban még számottevőek a különbözőségek. A közeledés jelei tapasztalhatók a fizikai és szellemi munka között is. Tapasztalható, hogy az osztályok és réte­gek közeledésével egvidőben. azokon belül, újfajta differenciálódás megy végbe. Ezek forrásai az eltérő családnagyság; a keresők és eltartottak aránya a családban: a munka- viszonyon kívül szerezhető jövedelmek el­térő nagysága: a nem munkával szerzett jö­vedelem és vagyoni helyzet; valamint a tár­sadalmi juttatásokban meglevő különbségek. Fejlődött az állami élet és a szocialista demokrácia A XI. kongresszus határozatai végrehajtá­sának eredményeként javult az állami szer­vek munkája, erősödött az állami élet de­mokratizmusa, megfelelően érvényesült a szocialista törvényesség, tovább szilárdult a közrend és a közbiztonság. Megyénk 12 országgyűlési képviselője a választókerületi és a megyei érdekeket az össztársadalmi érdekkel összhangban képvi­A küldöttek egy csoportja seli. Választókerületük állampolgáraival, ál­lami, társadalmi és gazdasági szerveivel szo­ros kapcsolatot tartanak. A tanácsok népképviseleti és önkormányza­ti jellege, államigazgatási szerepe, gazdasági szervező-, kulturális nevelő funkciója a párt- határozatoknak, illetve a tanácstörvénynek megfelelően tovább erősödött. Az 1973. évi választásokon a megye tanácsaiba 3197 ta­nácstagot választottak. A tanácsok összeté­tele alapvetően tükrözi a megye társadalmi rétegződését. Korszerűsödött az államigazga­tás szervezete. A testületek meghatározó szerepe érvénye­sül a terület- és a településfejlesztésben, a lakossági ellátás színvonalában. Ugyanakkor az igények és a lehetőségek között jelentős feszültségek is jelentkeznek. Ezt tükrözi a tanácsüléseken évente elhangzó, mintegy 1000 interpelláció, a nagy számú közérdekű beje-' lentés. A tanácsok koordinációs kötelezettsé­gük teljesítésével igyekeznek enyhíteni a fe­szültséget. Ennek eredményeként £ gyermek­intézmények, az egészségügyi, a szociális, az oktatási, a művelődési és a sportlétesítmények létrehozásához egyre szervezettebben járul­tak hozzá a vállalatok, az üzemek és a szö­vetkezetek.-. A lakosság is jelentős értékű tár­sadalmi munkát végzett. A társadalmi mun­ka értéke az 1975. évi egy lakosra eső 195 forintról 1979-ben 404 forintra emelkedett. Az elmúlt időszakban előrelépés történt a szocialista demokrácia elemeinek egymással összhangban történő fejlesztésében. A fejlő­dés hatására nagyobb arányú a megye lakos­ságának, dolgozóinak bevonása az állami, a társadalmi életbe, a feladatok meghatározásé-, ba, végrehajtásába, ellenőrzésébe. Az állampolgároknak a közügyek közvetlen intézésében való részvétele tovább szélesedett. Eredményesen mozgósítják a lakosságot a tanácsi döntések végrehajtására, az ellenőr­zésre. A népi ellenőrzés az elmúlt években is eredményesen segítette a párt- és az állami szervek munkáját.* az állami és az állampol­gári fegyelem erősítését, a társadalmi tulaj­don védelmét. Fejlődik és hatékonyabban érvényesül az üzemi és szövetkezeti demokrácia. Fokozó­dik a dolgozók érdeklődése a gazdasági egy­ségek ügyei iránt,- nőtt az- igény á beleszó­lásra. A fejlődés ellenére is tapasztálhatók for­mális elemek, olykor téves értelmezés, de­magógia. A tanácsok testületi munkájában is talál­ható formalitás. Az előterjesztések egy része terjedelmes, bonyolult, érdemi vitára alkal­matlan. Az ülésekre olyankor nem az alkotó vita, hanem a „hozzászólás” a jellemző. A hatósági munkában alapvetően érvénye­sülnek a párt jogpolitikai irányelvei. Erősö­dik és g gyakorlatban mind jobban tért hó­dít az a helyes felfogás, hogy az ügyintézés korszerűsítése, egyszerűsítése, gyorsítása az állampolgárok hangulatára, közérzetére kiha­tó, fontos politikai tényező. Egyre inkább érvényesül az a szemlélet is. amely a ható­sági munkát a társadalmi, a gazdasági fel­adatok megoldása fontos eszközének tekinti. A fejlődés ellenére a hatósági munka még mindig elmarad a lehetőségektől és a cél­kitűzésektől. A központi és a megyei párthatározatok eredményeként a korábbinál lendületesebb, szervezettebb — a megye egyetemes sportér­dekeit jobban szolgáló — testnevelési és sport- tevékenység bontakozott ki. Mindezek eile­A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottságának beszámolója a megyei pártértekezletnek a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásáról (Folytatás a 4. oldalon) v I

Next

/
Thumbnails
Contents