Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-06 / 55. szám

ffengresaiuatél kengressiusig (3.) Á teljesítmény rangja Séta a víz körül Egercsehiben A szomjazd falu Erősödnek azok az elvi­gyakorlati szabályok, ame­lyek beláttatják velünk: fo­gyasztói szerepünket meg­előzi — logikai és időrendi sorrendben egyaránt — ter­melői létünk, a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyünk. S ez azért lényeges, mert a hetvenes években egyre többet igényeltünk fo­gyasztóként, s ehhez képest, valamint a világgazdaságban lezajló folyamatokhoz mér­ten is, egyre szerényebb tel­jesítményekkel próbáltuk meg előteremteni erre a fe­dezetét. Magyarán: hitelez­tük magunknak a növekvő életszínvonalat. Tavaly meg­kezdtük ennek a különleges hitelnek a törlesztését.-Csökkenő létszám i • f Folyamatos mozgás tanúi 1 lehetünk a szocialista szek- I torban foglalkoztatottak ága- | zati, területenkénti megosz- i lásánál. A szocialista ipar­iban dolgozók száma 1975 és 1979 között 83 ezer fővel csökkent, s tavaly, az esz­tendő végén 1,66 milliót tett ki. Négy esztendő alatt az ipari dolgozók csoportja el­sősorban Szabolcs-Szatmár- iban, Hajdú-Biharban, Szol­nok megyében nőtt, míg Ko­márom, Veszprém, Csongrád, I Győr-Sopron megyében csök- | kent. A legtöbb ipari ke- I nyérkereső 1975-ben is, 1979- (• ben is Borsodban és Pest I megyében volt, a legkeve- i„ sebb pedig Tolnában és So- 1 mogyban. I Érdekes, s az előzőektől L eltérő sorrendet kapunk, ha '! a tízezer lakosra jutó ipari jj foglalkoztatottak számát vá- J lasztjuk mércének. Ez a I kétségtelenül reálisabb, mert | ez a társadalmi szerkezetre j is fényt vető mérlegelés azt | mutatja, hogy első Komá- | rom ,a második Borsod, a | harmadik Győr-Sopron. A , I legszerényebb arányt Sza­bolcs-Szatmár és Somogy könyvelheti el. Ami azon­ban nagyon lényeges: 1975 és 1979 között tovább csök­kentek — valamennyi me­gyét beleértve — az ilyen értelmű különbségek. .Azaz: a X. és XI. pártkongresszus­nak a területfejlesztés éssze­rűbb irányait, arányait meg­jelölő határozatai az ipari foglalkoztatásban is éreztetik már hatásukat Hatalmasak a tartalékok A hetvenes években, egé­szen 1979-ig folyamatosan nőtt a keresők reálbére, s a lakosság reáljövedelme, ám ez utóbbiban mind nagyobb arányt képviselt — tavaly száz forint jövedelemből 28,80-at — a pénzbeni és természetbeni társadalmi jut­tatás. Mindez egyre kiterjed­tebb körű és gazdagabb tar­talmú szociális ellátásról ta­núskodik. Napjainkban a munkások és alkalmazottak átlagbére 900 forinttal nagyobb, mint a XI. kongresszus esztende­jében, az összefoglaló adat persze területenként — és még inkább egyénenként — jelentős eltéréseket sűrít. Mint említettük, növekvő szerep jutott ebben az idő­szakban a társadalmi jutta­tásoknak, napi, heti, havi já­randóságokra — illusztráció­ként: naponta a közlekedési dotációra, hetente az üzemi étkeztetési hozzájárulásra, havonta a családi pótlékra — most már a nemzeti jö­vedelemnek több mint az egyötödét kölijük. A társa­dalmi gondoskodás kötele­zettségeit egyetlen számadat­tal is érzékeltethetjük: a két kongresszust összekötő esztendőkben 300 ezer fővel gyarapodott a nyugdíjasok száma. Tavaly a szocialista ipar­ban foglalkoztatottak közül a bányászatban és a kohá­szatban dolgozók kapták a legmagasabb havi átlagbért, míg a legalacsonyabbat a kézmű- és háziiparban, a tex­tilruházati iparbgn levők. Kedvezőnek tarthatjuk, hogy a fizikai foglalkozásúak ha­vi átlagbére az egyéb al­kalmazottakénál gyorsabban emelkedett ebben az idő­szakban, bár hozzá kell ten­ni : a teljesítménybérben dol­gozók aránya az összes ipa­ri keresőn belül csökkent. A hatékonyság javításának ugyanis lényeges eleme a teljesítményt elismerő kere­set. Itt hatalmasak a tarta­lékok, sőt, szinte csak tarta­lékok vannak, mert annyira bátortalan, kezdeti a hosszú évek óta emlegetett — de ma még alig gyakorolt — differenciálás. A hetvenes évek világgaz­dasági változásai közepette jelentős eredmény volt az életszínvonal növelése — amit közvetve talán az is bizonyít, hogy négy év alatt a takarékbetét-állomány 50 milliárd forinttal emelke­dett. Tavaly novemberben például csak munkabérként 19 milliárd forintot fizettek ki a népgazdaság különböző területein dolgozóknak, s nyugdíjakra — az egész esz­tendőben — 48,7 mifliárdot. Hiba lenne elfeledkezni ar­ról: a XI. kongresszus óta eltelt időben emelték köz­pontilag az egészségügyben, a közoktatásban dolgozók bé­rét, egységesítették a mű­szakpótlékokat, vált azonos­sá a népgazdaság minden te­rületén — így a termelőszö­vetkezeti tagok esetében is — a nyugdíjkorhatár. Azaz: gondjaink és teendőink szá­mon tartása elengedhetetlen. Eredményeinké — nemkü­lönben. Mészáros Ottó (Következik: A jobbért többet) Mezőgazdasági könyvhónap Pályadíjas könyvíró T Több mint három évtizede I már, hogy szőlészettel fog- ! lalkozik. Noha családjának í nem sok köze volt a mező- I gazdasághoz, ő mégis ezt a j pályát választotta. A keres­kedelmi középiskolát befe- ; jezve Budapesten, az akkori i Kertészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Tehetségére : hamar felfigyeltek, főleg a . főiskola akkori nagy hírű ! professzorai: Mohácsi Mátyás és Domonkos János. Így a negyvenes évek végén ta­nársegéd lett a szőlőterme­lési tanszéken. Kriszten György 26 évesen ! a hírneves Katona Zsigmond mellett dolgozott néhány évig. Aztán öt esztendeig a Szőlészeti és Borászati Ku­tató Intézet tarcali telepén volt tudományos kutató. Ér­deklődése a szőlőmetszés és | a -művelés felé fordult Ked- í’venc fajtája lett a furmint. ^ valamint a hárslevelű. Később már Gödöllőn tá­jt lálni, az Agrártudományi S Egyetem kertészeti tanszé- ! kén, ismét az oktatás szolgá­lt lójaként, ahová, mint a mc- i zögazdasági tudományok l kandidátusa érkezett. Disz- i szertációját még Tarcalon, a i- szőlömetszés módjaiból írta í és védte meg. Életének eddi­gi legeredményesebb évtize­de mégis Gyöngyöshöz fűzi, í ahol az egykori felsőfokú j mezőgazdasági technikum, j majd főiskolai kar tanszék- )■ vezetője és tudományos i* igazgatóhelyettese volt. Alig fél esztendeje, hogy j az oktatást ismét felváltotta i'a kutatással, miután a Sző- 1 lészeti és Borászati Kutató Intézet gyöngyösi telepének vezetője lett. Annak a telep­jének, amelyet több mint egy kiévtized alatt irányításával alakítottak ki a Mátrai út menten. Kriszten György azonban nemcsak elismert pedagógus, kutató és műfordító, hanem író is. Most, februárban, a mezőgazdasági könyvhónap­ra új művel jelentkezett. Ta­vasztól tavaszig a szőlőben című népszerű-tudományos könyvvel, amelyet 45 ezer példányban adott ki a Me­zőgazdasági Könyvkiadó. — Eddig csaknem 70 pub­likációm jelent meg — ma­gyarázza mosolyogva a ga­lambősz hajú kutató. — Az első 1950-ben került nyom­tatásban az érdeklődők elé, amelyet Csepregi Pál egyete­mi tanárral írtunk a szőlő élettanáról. A legfrissebb pe­dig ez a februári könyvem, amelynek rajzait Fehér Mik­lós gyöngyösi rajztanár és felesége, Tóth Anna készí­tette. Tulajdonképpen ez a munka a Mezőgazdasági szakmunkáskönyvtár sorozat­ba készült, amelynek célja, hogy könnyedén, olvasmá­nyosan nyújtson értékes szakismeretet. Tehát bárki : az agrármérnöktől a kiskert­tulajdonos orvosig, illetve a szakmunkásig megtalálja mindazt, ami a szőlőműve­léshez szükséges. A könyv érdekessége, hogy kézirata a 'Mezőgazdasági Könyvkiadó, a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csa és az Állami Gazdasá­gok Országos Központjának pályázatán első díjat nyert. Egyszerű stílusa, a szemlél­tető rajzok sokasága minden­kinek megkönnyíti a gyors ismeretszerzést. — Jeligés pályázaton nyer­tünk a könyvvel. A tavasztól tavaszig cím. amelyet a ké­ziratnak adtunk, anngára megtetszett Lelkes Lajosnak. a Mezőgazdasági Könyvkiadó szerkesztőjének, hogy java­solta. hogy maradjon ez a leendő könyvnek is a címe, Az egyszerű, közérthető fo­galmazás nem idegen tőlem, hiszen évek óta a mezőgaz­dasági szakközépiskolákban oktatják az általam írt két­kötetes Szőlőtermelés című tankönyvet, amit diákoknak készítettem. Aztán népszerű­tudományos könyvet íntam a szőlőoltásról és a -metszés­ről, legutóbb pedig négy esztendeje a könyvhónapon jelent meg Szőlőlugas című munkám. Közösen fellapozzuk az új könyvet. — Ha összeadom ennek a műnek a megírására fordí­tott órák számát, azt hiszem, legalább két hónapot tesz ki. Főleg az estéket, a sza­bad szombatokat és vasár­napokat fordítottam erre, le­mondva másról, főleg a szó­rakozásról. Fehér Miklós kollégám és felesége, akik a szemléletes rajzokat készítet­ték, jó partnernek bizonyul­tak. Hálás vagyok nekik az eredményes közreműködé­sért. lényegében tavasztól tavaszig valamennyi fontos munkafolyamatot végigkí­sérhetünk a szőlőben, nem­csak szavakban, hanem raj­zokon keresztül is. A szőlő- műveléssel kapcsolatos mód­szerek tárgyalása előtt az olvasó megismerheti a szőlő életműködését és a gondo­záshoz hozzátartozó italajmű- velést, trágyázást és növény- védelmet is. A könyv tehát amellett, hogy tanulságos, szórakoztató olvasmány lehet valamennyi szőlészet iránt érdeklődőnek. — Kérek egy pohár vizet! — Igyék, kérem, inkább üdítőt, vagy egy fröccsöt, mert sajnos vízzel nem szol­gálhatunk. A válasz nem éppen „üdí­tő”, annál is inkább, hiszen egy vendéglőben, ugye, mo­sogatni is kell (kellene!?), a a kávéfőző gép sem működik Traubisodával. Pedig dz egercsehi Fekete Gyémánt ét­teremben valóban nincs víz. Három edényben öblíti el a poharaikat Szántó István­ná, a helyettes vezető: A vizet marrnonkannákban szállítjuk ide. Vagy Pétervá- sáráról — onnan járunk dol­gozni kocsival —, va,gv in­nen. a falu másik részéből. A kávéfőző gépbe is. Lehetetlen egy állapot! És mit tehe­tünk? Szinte semmit. Heten­te hipózzuk a poharakat, hordjuk a vizet. Be nem csukhatunk, bár a KÖJÁL a melegkonyhát már beszün­tette. Így csak hurka-kolbász van. S a forgalom? Megy egyenes ívben — lefelé ... ★ Néhány házal odább, a sar­kon áll a Bányász eszpresszó. Ez tart a legtovább nyitva, s az ‘esti műsztalk után van úgy. hogy kétszáz ember is betér ide. Egyszerre. A gond ugyanaz. A cuk­rászda vezetője, Kisvarga János szerint képtelenség be­tartani a higiéniát, ha egy­szer nincs rendszeresen víz. Az előrelátó törzsvendégek azonban megoldják a dolgot: a poharat hozzák magukkal, így a pult mögötti üvegpol- cokon ott sorakoznak mára „tórzisipohianak” ... A nyári fagylalt is veszé­lyeztetve van, hiszen víz nél­kül még fagyit sem lehet ké­szíteni. A vízhelyzet a községi fod­rászüzletben sem „rózsás”. A bányászfeleségek, ha csino­sak szeretnének lenni hét vé­gére, bizony zavarba jönnek, mert a fodrász azt rrtomdja: „Asszonyom, ha hoz egy vö­dör vizet, meg tudom mosni a hajat.” A csöbör vízért pedig néha igencsak meg kell „dolgozni”. Napokig őrizni a csapot. •k Együtt járjuk végig a kuta­kat Nagy Gusztáváéval, a Heves megyei Vízmű Válla­lat kútkezelőjével, ö az, aki naponta ellenőrzi a víznyo­mást. — A három közül ez a leg­szárazabb — mutatja az asz- szony az alig fél méteres víz­állást. — Ez látja el a bá­nyatelep alsó részét, s a köz­ségnek bizony ez a legkriti­kusabb szakasza. Most még csak hagyján, lassan megin­dul az olvadás, s kissé fel- töltődnek a kutak, ám ha szárazabb az idő ... Tulajdonképpen Egércsehi- bányatelep úgynevezett alsó részén a legnagyobb a víz­hiány. És sajnos több közű­iét, intézmény is itt van: az orvosi rendelő, a mér emlí­tett vendéglő, fodrász, üze­mi konyha. S az emeletes bérházak is! — No meg a sütőüzem — folytatja az asszony. — Ezt csak azért említem, mert volt rá eset. hogy még éjjel is felköltötték a pékségtől: nyis­sam ki a vizet, hiszen ők nem állhatnak le a munká­val, reggelre kell a kenyér. ★ Azt mondják, ott ahol bá­dik ötéves tervidőszakban há­rom és fél millió forintot irányzott elő a községi víz­gondok megszüntetésére, ille­tőleg a tervre. A község évi 68 ezer forintjából ugyanis nem lehet vízhálózatot létesí­teni. S a faluban elsősorban bányásizok, ipari munkások élnek, a lakások 90 százaléka tanácsi bérlemény, s szinte fhindegyik’ben ott a vezeté­kes víz. A bánya — ameny- nyiben tud segít: ha feles­leg képződik tárolójában, ak­kor 40—50 köbméterrel járul hozzá a jobb vízellátáshoz. A végleges megoldás az lesz, hogy községünk is bekapcso­lódik majd a bükki regioná­lis vízműbe, de ez már saj­nos áthúzódik a hatodik öt­éves terv időszakára. Vagyis a nyolcvanas évek közepére. ★ Egercsehi vízgondjáról sok helyütt szó esett. A falugyű-' lésen, ahol már a lakosok konkrét válaszokat vártak: mikor oldódik meg véglege­sen problémájuk. A rádió is közölt egy műsort, s a leg­utóbb pedig az Országos Víz­ügyi Hivatal és az Észak­magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság szakemberei egyez­tették a terveket megyénk vezetőivel. Eszerint az az el­képzelés. hogy a VI. ötéves tervben két lépcsőben oldják meg a több mint 30 millió forintba kerülő beruházással épülő vízhálózat kialakítását. És addig? Az ősszel elhatározták, hogy egy harmadik kutat is bekötnek. A vízmű vállalat mintegy 200 ezer forinttal járul ehhez hozzá. De ter­mészetesen váliaílmak társa­Egy kicsit még cifrább eset Kívülállóknak talán moso- lyognivadó is. (Fotó: Szabó Sándor) Kriszten György ezekben a napokban már újabb fel­adatra készül. A Mezőgazda- sági Könyvkiadó ugyanis társszerzőként és szerkesztő­ként kérte fel az „Új magas­művelési módok a szőlőter­melésben’’ című munka el­készítésére. — Hazánkban az amerikai eredetű és igen korszerű, úgynevezett kettős függöny­művelésű szőlőtermelésben szerzett tapasztalatokat ösz- szegezzük majd ebben a könyvben. Ez a módszer már Az egri és a mátraadji borvi­déken is terjed, de az alföldi borvidéken a legnépszerűbb. Ezer hektár ilyen ültetvény van Magyarországon. A társ­szerzők elismert szakembe­rek, akik jól ismerik ezt a témakört. Így dr. Göblös Gá­bor. a MÉM Műszaki Iintéze­tének munkatársa, Gönczi Levente, a Kertészeti Egye­tem kecskeméti főiskolai ka­rának tanára, valamint No- vák István, a Hosszúhegy! Állami Gazdaság szőlészeti ágazatvezetője. Reméljük, hogy a jövő évi mezőgazda­sági könyvhónapon már ezt a művet is kézbe vehetik majd az olvasók. Mentns* Kűrrfty nva van, előbb utóbb víz­hiány is lese. Állítólag egy tonna kitermelt szénhez több, mint tíz köbméter víz kell. Az Eger cseh i - bán vatel epen azonban „csak” alig tíz éve kezdődtek a problémák. — LegelősEtór 1971-ben apadtak ai a kutak — tájé­koztat a közös köziségi ta­nács végrehajtó bizottságá­nak titkára Szabó Erzsébet. — A megyei tanács az ötö­dalrmi munkát a bánya szo­cialista brigádjai, s maguk a lakosok is. Ez mintegy 70 köbméterrel több vizet jelent majd. Ideiglenes megoldásinak egyelőre ezt határozták el. Könnyít ez valamit aiz itt la­kók gondjain. Ám, ha szárazabb időjárás lesz? Akkor marad a vödör, ■ a várakozás... ? Józsa Péter Már látok, csak nem értem! Mivel egy újszülöttnek minden vicc új, így nincs ab­ban semmi különös, hogy életem első szemüvegével na­ponta elszórakozom egy ki­csit. Leveszem, felteszem, egyszer az egyik, máskor a másik szárán állítok egy pi­cit, van, amikor csak a jobb, van, amikor csak a bal sze­memmel nézek át üvegén, de kiszedtem a csavarjait, és egy patikamérlegen a súlyát is lemértem már. Szóval, jól elszórakoztat, jól lefoglaljuk egymást. Szokatlan még, de egészen biztosan hamar meg­barátkozunk, mert az írás és az olvasás sokkal kényelme­sebb vele, jobban látom a be­tűt. ez pedig a mi szak­mánkban korántsem elha­nyagolható szellemi és tech­nikai követelmény. Hogy örömöm mégsem tel­jes, arról legkevésbé a főor­vos úr által felírt, szemüveg tehet. Sokkod inkább azok a szakmabeliek, akik tervezik, gyártják, összeszerelik és az OFOTÉRT különböző boltjai­ban forgalmazzák a szóban forgó okulárékat. Mert en­gem fölöttébb meglepett, hogy a látásomat javító, vagyis az egészségemet védő két darabka üveglapocskáért mindössze 39 forint 60 fillért kértek, a keretért pedig több mint 230 forintot. És csak azért ennyit, és nem ötszá­zat, hétszázat, vagy ezernél is többet, mert a választék egyrészt mindössze kétfélé­ből állt, másrészt mivel szá­mumra egy olvasószemüveg s«*é0 « legjobb esetben is csak egészségvédő munka­eszközt jelenthet, így a divat miatt akkor sem vettem vol­na drágábbat, ha megvásár­lása előtt öttalálatom lett vol­na a lottón. Igaz, akiknek megfelel, azok válogathatnak az úgynevezett SZTK-kere- tekből is, amelyeket viszont már eleve olyan formában és minőségben készítik el, hogy száz ügyfél közül kilencven­kilenc minden esetben a drá­gább mellett dönt. Ahányszor csak a kezembe veszem, mindig megfordul a fejemben: vajon miért ilyen olcsó az üvege, vagyis, ami az egészségemet védi. és mi indokolhatja az egyszerű műanyagból készített és min­den bizonnyal szalagszerű termeléssel előállított kere­tek ilyen magas árát? Még csak tippelni se tudok rá. Mert nem luxuscikk, vegy­es üvegiparunk is fejlett és komolyabban aligha lendít­hetnek vele népgazdaságunk anyagi helyzetén is. Mindegy! Fő. hagy már jobban látok, és szemüveges társaimmal együtt remélem, hogy egyszer majd valaki azt is elmagyarázza: miért kerül háromszor. négyszer, ötször, tízszer többe a leves, a hús ... —koós— 1980. március 6., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents