Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-06 / 55. szám
A közelmúltban a Magyar Nők Országos Tanácsa megtárgyalta az MSZMP XII. kongresszusának irányelveit. A tanácskozáson a felszólalók többségének az volt a véleménye, hogy az utóbbi években tovább nőtt a nők szerepe a társadalmi munka- megosztásban és ezzel együtt növekedett társadalmi megbecsülésük. Erdei Lászióné, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnöke mindenről, vagyis az aktuális nőpolitikái kérdésekről nyilatkozott. — Hazánkban jelenleg a munkaképes korú nők háromnegyed része munkaviszonyban áll. Az összes dolgozók között a nők aránya elérte a 44,5 százalékot. A dolgozó nők mintegy fele a munkásosztályhoz tartozik, 12 százaléka a termelőszövetkezeti parasztsághoz, 115 százaléka szellemi foglal- lalkozású. Etek az arányok önmagukban is igazolják a nők megnövekedett részvételét a társadalmi munkamegosztásban. Az MSZMP XII. kongresszusának irányelvei részletesen elemzik társadalmi és politikai viszonyainkat, azokat a mélyreható változásokat is, amelyek a népesség több mint felét alkotó nők életét, társadalmi helyét, szerepét befolyásolják. j A: munkásosztály vezető sze- .rftpe, a dolgozó osztályok és I rétegek szövetsége, a szocialista demokrácia kiteljesedése egyben a dolgozó nők társadalmi szerepének megnövekedését is jelenti. A Magyar Nők Országos Tanácsának alapvető feladata volt ennek elősegítése, ez a feladata ma, és a jövőben is. Megítélésem szerint az elmúlt. esztendőkben sikerült olyan munkamódszereket kialakítanunk. amelyekkel hatékonyan szolgálhatjuk ezt a célt. Kezdeményezéseinket, javaslatainkat, összegyűjtött tapasztalatainkat rendszeresen eljuttatjuk a párt és az illetékes állami vezető szervekhez. Ötévenként megrendezésre kei'ülő konferenciánkon a nőpolitika kulcs- fontosságú kérdéseire hívjuk fel a figyelmet. A nőta- nácsnak és vezető testületéinek, munkabizottságainak tevékenysége igazodik a közbenső időszak aktuális nőpolitikái feladataihoz. Rendszeresen végzünk tapa.szta- latszerző vizsgálatokat, így jelenleg például azokat az okokat kutatjuk, melyek a nők vezető tisztségbe állítását akadályozzák. Foglalkozunk a nők pályaválasztásá-' val. szakképzettségével, a családi gazdálkodás, a háztartásvezetési szokások felmérésével is. Tapasztalataink szerint kezdeményezéseinket, javaslatainkat szívesen, megértéssel fogadják, megvalósításuk mértéke a mi munkánk hatékonyságát is jelzi. — A munkaképes korú nők háromnegyed része — aktív munkaviszonyban áll. A népgazdaság számos területén nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a nők. Ez összefüggésben van az 1970. évi nőpolitikái határozat végrehajtásával. Milyen konkrét eredményeket értünk el ezen a téren?-+- A párt politikájának szerves része a nőpolitika is, amelynek újabb, a kor követelményeihez igazodó szakasza kezdődött el a Központi Bizottság 1970. évi ieb^J.380. március 6., csütörtök A nők társadalmi megbecsülése Lászlóméval, a MNOT elnökével Beszélgetés Erdei ruári határozatával. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt tíz esztendőben a nőkérdés egyre inkább össztársadalmi üggyé vált. A párt, a kormány, a minisztériumok, a tanácsok, szakszervezetek, a vezető testületek rendszeresen figyelemmel kísérik a határozat megvalósítását. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy társadalmunkban egységesebbé vált a női egyenjogúság felfogása, egyre ritkábban tapasztalható a nőket nyíltan lekicsinylő szemlélet. Jelentősen javultak a nők élet- és munkakörülményei, kedvezően változott szociális helyeztük. A műszaki, technikai fejlődéssel számos nehéz fizikai munka vált köny- nyebbé, s ezzel egyidejűleg bővült a nők foglalkoztatási köre. A határozat óta a nődolgozók keresete közeledett a férfiak keresetéhez, de az is igaz, hogy az indokolatlan keresetkülönbségeket még nem sikerült teljesen megszüntetni^ pedig a nők bérhelyzetét hátrányosan befolyásoló tényezők kedvezően változtak. Javult például a nők iskolázottsági és szak- képzettségi színvonala, növekedett a társadalmilag szervezett munkában átlagosan eltöltött éveik száma, valamelyest javul a nők aránya a vezető állásokban, a fizikai munkaterületeken pedig nagyobb arányban dolgoznak műszakilag megalapozott norma szerint, örvendetesen nőtt a nők közéleti aktivitása, egyre többen vesznek részt a közügyek intézésében, a döntések meghozatalában. Közéleti tevékenységük fokozódása lemérhető a szocialista brigádmozgalomtoan való részvételükből, a kommunista szombatok, a szolidaritási akciók, a társadalmi munka eredményeiben is. A családok. s ezáltal a nők helyzetét könnyítette a gyermekintézmények fejlesztésének programja. Legfrissebb adataink szerint a bölcsődés korú gyermekek 15 százaléka, az óvodás korúaknak pedig 85 százaléka kapott helyet ezekben az intézményekben. A javuló arányok ellenére sem lehetünk elégedettek, különösen a bölcsődék és az iskolai napközi ellátás maradt el áz egyre növekvő igényektől. Általánosan elmondhatjuk, hogy a kereskedelmi ellátás javulása, a .szolgáltatások körének bővülése is hozzájárult a nők életkörülményeinek javulásához, még akkor is. ha még városok, kisebb települések esetében tapasztalhatunk színvonalbeli eltéréseket. — Sikerült-e szemléletváltozást elérni az elmúlt tíz esztendőben? — Az imént felsorolt eredmények mindegyike sugallja tulajdonképpen azt a szemléletváltozást, amit a nőpolitikái határozat végrehajtása a mindennapi munka során a társadalom csaknem minden tagjától megkövetel. Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy ezzel kapcsolatosan már semmi tennivalónk nincs. Azok a feladatok, melyek még megoldatlanok, éppen a szemléletváltozás hiányaival kapcsolatosak. Jelentősen nőtt például a nők aránya a társadalmi szervek és tömegszervezetek alsó és -középszintű vezető testületéiben, a választott tisztségviselők között, de az indokoltnál alacsonyabb a nők aránya a felsőszintű vezető testületekben és a gazdasági vezetők körében. Ez az esetek többségében a kiválasztok, illetve a kiválasztottak, esetenként a családi, közvetlen környezet rossz szemléletéből származó ellenállásra vezethető vissza. Hasonló okok akadályozzák ma még például, hogy az egyes népgazdasági ágakban arányosabb legyen a nők és férfiak foglalkoztatása. A lányok lehetőségei általában már az indulásnál korlátozottabbak. Kevesebb például a szakmunkástanuló lányok számára a kollégiumi férőhely, a szülők is nehezebben engedik őket el távolabb eső városba. De a pedagógusok sem mentesek az előítéletektől, többnyire a „hagyományosan női” pályákra irányítják a lányokat.. Még a pályaválasztási útmutatók sem elég korszerűek. A pályaválasztási irányítás korszerűsítése, az is kola rends /.er tov á bb f e j les z- lesztése és a modern ipar szerkezetéhez való igazodás várhatóan javítja majd a fiatal nők szakképzettségének arányát, színvonalát is. — A nők valódi egyenjogúságának alapvető feltétele a csalá.di terhek közös viselése. a.z igazságos otthoni munkamegosztás. Felméréseik mutatnak-e előrelépést? — A nők családon belüli szerepét is munkahelyi 'körülményeik határozzák meg. Munkaerő-struktúránk jelenleg még erőteljesen magán viseli a tradicionális egyenlőtlenségeket. Ebből adódik, hogy tőként az idősebb, illetve középkorú családokban vitathatatlanul a nőkre hárul a családellátás gondjainak nagyobbik része, az igazságos munkamegosztás az ő számukra sokkal nehezebben megvalósítható, mint a fiatalok között. Örömmel tapasztaljuk, hogy a fiatal házasok körében az egyenlő teherviselés általánossá kezd" válni, egyre több férj, apa is érzi. vállalja a családdal járó elkötelezettséget, az úgynevezett „kettős hivatást”. Bízunk e kedvező tendencia érvényesülésében azért is, mert ez megítélésünk szerint korántsem a „ki mosogat” kérdésének megoldását jelenti, hanem azt, hogy a társadalom demokratikus vonásai a családban, a legkisebb közösségben is egyre jobban érvényre jutnak. — A Magyar Nők Országos Tanácsának széles, nemzetközi kapcsolatai vannak. A világ demokratikus nőmozgalmaival összehasonlítva, milyen speciális feladatai vannak a magyar nötársada- lomnak? — Feladatunknak mindenekelőtt azt tartjuk, hogy a világ demokratikus nőmozgalmaihoz csatlakozva küzd- jünk a női egyenjogúság sokoldalú megvalósításáért, nemzetközi méretekben is. Speciális feladatunk, csak az lehet, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű országok számára is bemutassuk nőpolitikái eredményeinket, tapasztalatainkat mások számára is kamatoztassuk. Jelenleg,- 11)8 .országgal és mintegy,„120 nerpzeti. és nemzetközi nőszervezettel, szakmai és ifjúsági szervezettel tartunk kapcsolatot.. Részt veszünk a nemzetközi demokratikus nőmozgalomnak a béke ügyéért folytatott küzdelmében, a szolidaritási mozgalmakban. Sajátos eszközeinkkel keressük és támogatjuk azokat a lehetőségeket, melyek a világ országainak, népeinek békés egymás mellett élését szolgálják. 2. Dilinger később félrehivte Valért. — Miért nem szóltál nekem időben? FJ intéztem volna. — Mit? — nézett le VaJÉsr Dilingerie. Nem is akarja ekeket a hülye kérdéseket föltenni, csak kiszalad a száján. Nem is akar pimasz pofát vágni, csak úgy látszik, a szeme állása olyan. .. Ilyenkor szokta az apja szájon vágni. Lesütötte a szemét, szinte várta a pofont. — Ne vágj nekem ilyen pimasz pofát! — sziszegte Dilinger. — Elintézem a di- rival, ha bocsánatot tessz.--n-mmr— lüft-dezte Vaun-. S*Sr megint. — 4to*aeik««tól — mondta CJWmííer a rag. haverkodó hhnmán. —#Nepk.:Mte4. tanár űr — móaÉBm —, mert énnekewi a kapáméval semmi dolgom. WSSwnben is csak a flSi veket soro&tatm fel, és márrt tadjuk, a tények makacs dolgok, nem lehet... — Tűnj el a szemem elől! -— üvöltött föl Dilinger. A diri állítólag visszaadta Valér „privát túljegyzéseit”, hogy derítsék ki, mi ez. ösz- szeött valami vizsgálóbizott- ság vagy mi. Az egész iskola erről suttogott. A kis elsősök izgatottan mesélték: — Kicsapnak egy srácot, n*ert beolvasott egy tanárnak. — -tigy fceffl — momel- fca e%r apa —, tótod, milyen igazaim volt, hogy ne legyen nagy szád? — Jesszusom — mondta e*«r anyuka —, szegény gyének 1 ígérd meg, hűsom, hogy te sose ewnálRz ilyet! Egyesek seenni épp ideje, hogy rendet cssnátjanak. noi- eidfct végképp ekonószkodik a*s iíltjósrág. Mások szerért ts*ek a riye-valyas tartósok, ahelyett, hogy megtanítanák a gyerekeket rendesen írn.i- olvasni, vagyishát, ami a gimnáziumban keli, ha egyáltalán van még fogalmuk arról, mi az: tanítani, szóval ahelyett minden egyébbel foglalkoznak, és ez lesz az ország veszte. Ismét mások úgy vélték, hogy az emberiségből kiveszett a tekintélytisztelet, és ennek az lesz a vége, hogy az iskolákat adSbfe-wtóbb be teli - zásni. Néhány jóiért es ült szülő elmesélte, hogy ebben , az iskolában még titokban űzik a testi fenyítést, mégpedig azért, mert ennek az iskolának az igazgatója még mindig egy afféle régi vadember. akikből szerencsére már csak mutatóban akad egy- kettő. Csak Valér szülei nem tudtak semmit. Valér lapított. A vizsgálóbizottságban Horváth igazgatóhelyettes, Vándorné, egy kedélybeteg kövér tanár, valamiint Dilinger foglaltak helyet. Mátyus Lívia mint koronatanú volt jelen. Horváth igazgatóhelyettes apróra kikérdezte Valért, milyen nap volt, milyen óra, amikor a följegyzéseket készítette, hogy jutott eszébe, hogy véleményt formáljon egy tanárjáról, borii van vette a bátorságot, föl biztatta valaki? Dilinger azt mondta, kikérem magamnak. Ván- dor-né rosszkedvűen fölnézett: jó, de ki kezdte terjeszteni ezt az egészet? Mátyus Lívia előkapta a zsebkendőjét, és hevesen kóhé- csehrt kezdett, aztán Valért kiküldték. Mivel own mondták neki, . hogy ne vál jon, hát eárt, az ajtón béresestül hallotta a fülmorajló veszekedést, Mátyus Lívia kása- hangja most igen éles volt, ahogy kiáltozta: a kötelességemet teljesítettem. Horváth azt gajdolta: szavazzunk már, kollégák, szavazzunk, aztán Dilinger ingerült hangja hallatszott: hagyd abba, kérlek, hiszen nincs alternatíva! Valér hallgatta egy darabig a zsivajt, aztán elgyen- gütt, berohant -a «Jatnűna, Fafaragások, festett bútorok A Megyei Művelődési Központ székházában kiállítást rendeztek a Heves megyei fafaragók munkáiból. A kiállításon látható tárgyakat Eger János, Herczeg Mátyás, Horváth Jenő, Kalmár Zsigmond, Koch Árpád, Kompos Ferenc, Nagy László, Rozgonyi Katalin, Sólyom Imre, Strausz István és Varga Gábor készítették, míg az apróbb bútorokat, faliszekrényeket, bölcsőt Gól Sándor asztalos állította ki. A festett bútorok Gelsei Sándor szépérzékét dicsérik. Ez a kiállítás nyilvánosságot jelent azok számára, akik a Megyei Művelődési Központ keretén belül stú- diószerűen foglalkoznak a fa megmunkálásával. Falusi, népi figurákat faragnak népviseletben. A ma már egyre ritkábban látható falusi fogatokat örökítik meg, kocsiba fogott lovakat, ökröket, tehenekét mintáznak, fognak be a rudak közé és mellé. Karikásostorhoz nyelet faragnak, pásztorbotot ékítenek levélmotívumokkal. Faragott tálakat, kabalákat; villákat raknak az asztalra, falusi életképeket mintáznak táb- laképszerűen a falakra. Csíz utó hú zó kis bakot is ösz- szeeszkábál.nak. Az ok: a maguk naiv módján szeretnék kifejezni, formába önteni, az utókorra hagyni azokat a ma már egyre ritkábban látható szerszámokat, apróbb-nagyobb ládikókat, ostorokat. pásztorbotokat, amiket a falusi világban, az alföldi pásztorkodásban, az erdőn,, a földközelben élő emberek használlak munka közben. A kiállítók között vannak fiatalok és öregebbek, lányok is, akiknek ez a közlési forma művészi foglalkozást jelent és azt az ösztönös Ősi mozdulatot, ami a fához viszi közelebb az embert. És a lelkét. Ez a fafaragó kis közösség nem is tartja egyéni teljesítménynek azt, amit csinál személyenként. Nincs is alkotói címke téve az egyes tárgyak alá, mert úgy érzik, hogy ezt a- nekik kedves munkát egymást tanítva-tá- mogatva, közösségben és a közösségért teszik. A naiv hangvétel, a részletekben itt-ott megcsillanó egyénités és finomabb mintázás azt magyarázza, hogy a hit és lelkesedés modorosság és művészkedés nélkül érvényesül ezekben a munkákban. A kiállítás másik részét a festett bútorok alkotják. A kék szín uralkodik ezeken a darabokon és azok stilizált virágmotívumok, amiknek a mintáit — elődjeit jól megfigyelhette a tehetséges Gelsei Sándor. A mintázatokban mindenütt uralkodó szimmetria és a kemény színek komoly összhangot és zárt formarendét biztosítanak ezeken a szekrényeken. Nem országos látnivaló ez az apró tárlat. Inkább üzenet azokról a lelkes és a művészi fomrát kedvelő fafaragókról, akik az alkotás örömét összekapcsolják azzal a motívum-mentéssel, amit az elmerülő falusi, alföldi múltból, a pásztorkodásból még magukkal hoztak — a. fafaragáshoz. (farkas) magára zárta az ajtót, és a tartály sűrű húzogatása mellett, az öblítővíz jótékony zubogásának zaja mögé menekülve alaposan kibőgte magát. Mikor újra behívták, már hetyke volt és elszánt. \ — Hajlandó vagy megbánást tanúsítani ? — kérdezte hosszú beszéde végén Horváth tanár úr. — Visszavonni a csúf szavakat? Valért ez az igazságiUtla»- ság vérig sértette, Gyöiyyö- rűszép csúf szavakat használhatott volna, de ezáltal nem tette. A fogalmazvány csinos volt és jólfésült, eme ezek itt... — Csak a véleményemet írtam le,.az igazat! — mondta gőgösen. — Micsoda megátalkodott kölyök! — csodálkozott Ván- dorné. Hírnök jött, hogy a diri .hivatja Válási. Körülállták. Egyetértettek abban. hogy most ^aztán kicsapják. Csak Rapcsák jegyezte meg a maga bumfordi módján: ha mégse, Vonalzó akkor is meghúzza. Néhányan helyeseltek. Meg bizony. Hacsak valami közbe nem jön. Ráesik egy tégla a fejére vagy ilyesmi. Vagy szül egy gyereket. Bár a legvalószínűbb, hogy Valér öt perc múlva ki vám rúgva. Részvevőén i-b.isei-k-K a folyosókanyarig. A diri komoran ült az asztalnál. Sovány, aszott kis arcából két apró, vizeskék seem meredt Valéria. Még sose nézte meg ilyen közelről és ilyen hosszan a dirit. Kétségkívül öreg manusz volt már. Tulajdonképpen bírta az öreget, csak most olyan roggyantnak, hogyishívjáknak látszott, szóval, nem egy észkombájnnak. (Falytatjukl
