Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-30 / 76. szám

18 Szabó Lőrinc: A földvári mólón Szabó Lőrinc 80. születésnapjára Vasas Károly: Három tavasz ; Partra dong a tó: nagyítóitveg- | húsa alatt ingó terméskövek : dagatlnak-fogynak, ahogy éleik i szöge a híg kristályban megtörik, ■ szűkül, vagy tágul: a dirib-darab : roncsok együtt emelik hátukat, : torz teknősbékák, a vízzel, amely • szabályosan lüktetve futja el J mohos lapjukat, aztán lecsorog : a fél vagy negyed ütemkésés konok i játékával kontrázhatja saját | lélegzetének nyugodt ritmusát. : Nyíló récék kereszthálózata ; borzong egymáson át ide-oda, ■ s lent, a napsütötte fenékhomokon, : hol halak húznak, lehelletfinom : árnyuk együtt fut, s együtt tűnik el ■ a fénytörés színörvényeivel, I mert máris új hullám nő és üveg- i húsa alatt a torz terméskövek • megint dagadnak-fogynak: tizenöt : másodperc telt el, s két hullám között, ■ mely jött, s elomlott, most megint csorog • a sok kis csurgó, fecseg és locsog, : s megint árnyat húz a fenékre a : felszín futó recehálózata, — ■ s mindez folyton így ismétli magát, ■ így, e játék, az örökléten át, : így, e léhaság, s túlél minket is, ; és túléli ellenségünket is, ■ túl, ez a semmi, ez a tünde kép, : túl a királyok, hősök és a nép ; minden jövőjét: jelentéktelen. • mégis másod, rettentő Végtetení «■■■■»•■■■■■«■■■■iaBsaiieB«e9«K8tBR998e«9s«««eeae89se9eess«<B9«9«BBBBiBCS*s*s9«9«B Ha élne, holnap lenne BO éves. Életművével kordoku­mentumot hagyott ránk. A legellentmondásosabb század fia volt. Ennek a kornak emberéről, a személyiség lehetőségé­ről, győzelmeiről és kudarcairól kíméletlenebb őszinteséggel senki sem írt. Képtelen volt az alakoskodásra, ,,még arra az elemire is, amely a súrlódásmentes együttélés föltétele. Mű­vészete nyilván erősödött tőle, ha ugyan nem, ez volt fő táp­láló ereje.” — emlékezik róla a költőbarát, Illyés Gyula. Áz emberi egvüttlét problémáit kevesen boncolták olyan makacs következetességgel, mint Szabó Lőrinc. Versei híven tükrözik a modern ember gyors gondolatváltásait, vitáját önmagával. Életműve az állítás és a tagadás dialektikájára épült. Ugyan­azt a témát mindig megírta ellenkező előjellel is. Az el­lentétek költője volt: hívő és örökké kételkedő, lázadó és a különbéke híve, kimeríthetetlen demokrata és szélsőséges in­dividualista. A lényeglátásra törekvő, tiszta értelem és a szenvedélyes indulat egyéniségének egyik legsajátosabb vo­nása maradt. Költészete intellektuális jellegének forrása kielégíthetet­len kíváncsisága és enciklopédikus természettudományos is­merete volt. Gondolkodását átjárta a XX. század tudomá­nyos, technikai tapasztalata. Ennek köszönhető, hogy költé­szetünk kifejezéskészletét friss, erős, sokszor nyers ízekkel gazdagította, s egyben korszerűsítette. Szabó Lőrinc a lélek­tani megismerés, a belső fejlődéstörténet nagy lírikusa. Iga­zolásként elég a Tücsökzenére hivatkoznunk. Nemhiába ne­vezik a művet kritikusai a legszebb, legjelentősebb írói ön­életrajznak. Ez a kötet a férfikor delelőjén álló költő vissza­pillantása élete eltelt negyvenöt évére. A múlt lírai megidé- zése egyben életrajzi, személyiségtörténeti, lélektani és kor- történeti, tanulmány is. Meggyőző, mert könyörtelenül pon­tos és őszinte. Tárgyi anyaga hallatlanul gazdag. Az áradó és vérbő költészet három történeti síkja a prousti időszemlé­lettel rokon. Szabó Lőrinc meg tudta oldani a kor megújuló irodalmának egyik központi problémáját: kiszabadult az idő tömlöcéből, s ehhez az emlékezést használta eszközül. Életművének másik kimagasló vállalkozása A huszon­hatodik év, egy negyedszázados szerelem után elvesztett ked­ves elsiratása, lírai rekviem százhúsz szonettben. Költészeté­nek, életszemléletének nagy megújulását hozta ez a mesterség­beli virtuozitással megírt intim naplórészlet. „Eros, állha­tatos papja finom pszichológiai elemzéssel boncolja, mit je­lentett számára a nő, a szerelem. Modem Orpheuszként idézi újra meg újra a kedves alakját: „Élsz, kedves! Tudod? Élsz! Élsz! Szézezerszer/ hívtalak, mennyet s poklot:.../ én lát­lak, szemeid rám sütnek, s kezed már sosem ereszt el./ Élsz. Így döntöttem! Nappal húsodat/ frissíti bennem minden gon­dolat;/ s éjjel már nemcsak agyam titka vagy:/ hozzám bújsz, véred régi tüze jár át,/ s úgy alszom el, hogy, mint csiga a házát,/ hátamon érzem szived dobogását.” A Shakespeare-szomettek ösztönzése itt még szembetű­nőbb, mint a Tücsökzenében. Nem csodálkozhatunk rajta, hiszen Szabó Lőrinc kitűnő műfordító volt. Neki is köszön­hetjük, hogy a világirodalom nagyjait anyanyelvűnkön ol­vashatjuk, örök barátainkká fogadhatjuk. < Dobóné Bet'eiwsi Maagft . í Atomrobbanás következménye-e? A Mohendzso-Daro kialakulása Indiában Ezerkilencszázhuszonkettő­ben R. Banerdzsi indiai ré­gész az Indus egyik szigetén 3500 évvel ezelőtt elpusztí­tott város romjaira bukkant. A várost Mohendzso-Daró- nak nevezték el, ami a szindhek nyelvén Halottak Dombját jelent. A város pusztulásának oka még ma is rejtély. Több feltevés is született, már, . de a történészeket egyik sem elégíti ki. Az utóbbi időben új magyará­zattal álltak elő, amely, bár sok érvvel alá van támaszt­va, kissé szokatlan. A felte­vés a romoknak a hirosí- mad és nagasaki atomrobban­tásokra emlékeztető jellegé­vel függ össze. A Mahábharáta-eposz is megemlékezik egy bizonyos robbanásról, amelyet füst nélküli tűz, vakító fény kí­sért. A víz elkezdett forrni, a halak pedig megégtek. Mi ez: mitológiai fantázia, köl­tői hiperbola vagy informá­ció egy titokzatos, hatalmas fegyverről? Az Indiában az elmúlt korszakokban élt népek kul­túráját és nyelvét hosszú ide­je tanulmányozó David Da­venport angol tudós meg van győződve, hogy e pusz­tító fegyver leírása igaz. A városok ritkán pusztul­nak el hirtelen, Mohendzso- Daróhan azonban minden azt bizonyítja, hogy a katasztró­fa egyszerre következett be. Árvíz nem volt, nem fedez­ték fel hirtelen áradás nyo­mát. Talán pestis pusztított? De az nem hat azonnal. Az emberek nyugodtan sétáltak az utcán, ahogy az a csont­vázakból látható. Esetleg egy új fegyverrel való táma­dásról volt szó? Egyetlen csontvázon 6em látni sebe­sülés nyomát. Talán meteo­ri tna gyanakodhatunk? Ismét csak nincsenek meg a jel­lemző nyomok..; A város romjai azonban 400 méteres körzetben meg­őrizték az 1000 °C-ot is jó­val meghaladó hőmérséklet melletti azonnali és gyors ol­vadás nyomait, amiből erő­teljes robbanásra is lehet kö­vetkeztetni. Figyelmes tanul­mányozásuk alapján arra a gondolatra juthattunk, hogy megvolt az atomrobbantásra jellemző epicentrum, a pusz­títás ereje a centrumból a periféria felé távozott. Hi­szen a város szélén az, épü­letek viszonylag' jó állapot­ban maradtak. A'Z Indus völgyének meg­hódítói nem ismerték az anyag a+omszerkezetének tit­kait, de lehet, hogy tisztán empirikusan atomrobbantást tudtak előidézni? Megvolt az atombomba légi szállításá­nak eszköze is. A régi szö­vegek ezt az eszközt víma- nának nevezik. Hogy mi volt ez, csak találgatni lehet, de az biztos, hogy ma Indiá­ban ezzel a szóval jelölik a repülőgépet,.. Ő sszel az a váratlan öröm ért, hogy hosszabb időt tölthet­tem napfényben fürdő kedves szü­lőhelyemen. A betakarításról ké­szültem riportot írni, ezért éjjel­nappal jártam a szövetkezeteket. Testem már teljesen kiszikkadt, a»y- nyit kószáltam a learatott táblá­kon, az asztagok között. A Fehér Csúcs szövetkezet szé­rűit elhagyva, kocsink kemény földútra fordult. Ahogy ki-kítekin- gettem az ablakon, vegyes érzel­mek jártak át: kedvtelve szemlél­tem a kombájnosok derekas mun­káját, ám ugyanakkor elszomorí­tott, hogy mennyi szem megy ve­szendőbe. A tikkasztó hőségben fe­hérre fakulva száradt a tarlókon a gabonaszár. A kocsi egyenletes zötyögésétől már-már elszenderedtem, mikor a mellettünk elterülő végtelen tábla közepén egy magányos jurta von­ta magára a figyelmet. — Itt kiszállunk, talán hozzá­jutunk néhány kortyhoz — mond­ta a kísérőm. — Kinek a szálláshelye ez? — Sagdar apóé. — Csak nem azé a Sagdaré, aki mindenféle madárral meg állattal vesződik? — De bizony azé. K ocsink a jurta elé ért. Fé­lénken ugrott félre egy szarvas meg egy gida, rögtön ki­találtam. hogy Sagdar bácsi álla­tai. A jurtában az ajtóval szem­közt egy hófehér hajú öreg kala­pálta a kaszáját. A tűz mellett vöröses hajú asszony tördelte a rozsét. Illően köszöntünk, aztán az egészségük felől érdeklődtünk. — Szegény .Sagdar apó gyengél­kedik egy kicsit — felelte az asz- szony. D. Mjagtnots „Ügy Játszik, nem ismernek meg” — gondoltam. Tudakozódtunk a családról, a jószágról, meg arról, hogy van-e elég vizük. — Megvagyunk, fiam. De mondd csak, te idevalósi vagy? — fordult hozzám az öreg, ám a kalapálást nem hagyta abba. Ahogy elkészült, maga mellé rakta a kaszát, és megtömte a pipáját. A kipattanó szikrák visszatükröződtek a fé­nyes pengén. — Igen. De úgy látom, nem is­mernek meg — válaszoltam, mire az öreg alaposan szemügyre vett, aztán felcsillant a tekintete. — Nicsak, a Dembe fia! Meg­nyúltál, mint a nemez, megférfia- sodtál. Pedig hát nem is olyan ré­gen volt, hogy a méheim összeszur­káltak — nevette el magát. — Alig hiszek a szememnek — tette hoz­zá mélyet sóhajtva, mintha elszo­morodott volna az idő múlása miatt. — Adjál gyorsan teát a gyere­keknek és keríts valami harapni- valót — fordult aztán a feleségé­hez. — Sagdar bácsi még most is olyan jó erőben van, mint azelőtt — mondtam. — Aztán nevel-e fnég madarakat, szelídit-e állato­kat? — Te hízelgő kutya. Kedvem az volna hozzá, de megöregedtem. Már nem tenyésztek madarakat, hanem elszegődtem őrnek a szö­vetkezet szérűjére. Mohón kortyolgattuk a tejes teát. — Ugyanolyan jó teát. tetszik főzni, mint régen — szóltam Sag­dar bácsi feleségének. — Hagyd el, fiam, nem vagyunk már a régiek... No, igyatok csak, ha az ember fáradt, nagyon jót tesz a szarvastejjel kevert tea. — Szénát készül kaszálni, Sag­dar apó? — böktem a mellé ra­kott szerszám felé. — Nagyon szá­raz a fű ilyenkor... — Tudod, fiam, az úgy van, hogy a fiatalok, amikor a géppel arat­nak — ne is szépítsük a dolgot —, a völgyben és a meredekebb lej­tőn otthagyják a. gabonát. Az ala­csonyra nőtt termést meg nem vágja le a gép. Hát én tevelegel­tetés közben végigjárom a táblá­kat, és lekaszálom a pusztulásra ítélt szárakat. — Idefelé jövet az úton sok el­hullott gabonaszemeket láttunk — jegyezte meg a kísérőm. — Az ott marad a tarlón? > S agdar apó megcsóválta a fejét. — Mi is nagyon elszomorod­tunk a sok elhullott 'élet láttán. Ezért, is kezdtük az asszonnyal a tarka hangyákat nevelni. — Hangyákat? — bukott ki be­lőlem, a kérdés. Sagdar bácsi sze­me felcsillant, amikor észrevette nagy meglepetésünket. — Aztán sok hangyája van? — kérdezte mosolyogva a kísérőm. — Tízmillió, százmillió? Isten tudja. Én csak annyit tudok, hogy amióta megszaporodtak, a kör­nyékbeliek közt megindult a szó­beszéd: „Az öreg Sagdarnak el­ment az esze, hangyákat idomít... ” Először bosszankodtam, amikor fü­8810881*81X1» lembe jutott, de nemsokára meg­változott ám a beszéd.. . Hogy az elején kezdjem, úgy történt a do­log, hogy tavaly is, tavalyelőtt is olyan bő volt a termés, hogy alig győztem fenni a kaszát. Éppen ar­ra gondoltam, hogy fel kellene ál­lítani a tábla szélén néhány ma­dárijesztőt, annyi madár kering a gabona fölött, amikor hirtelen zá­por kerekedett. Ahogy ott kaszál- gatok a kopogó esőben, látom ám, hogy százával nyüzsögnek a földön a hangyák. Akkor született meg az ostoba fejemben a gondolat... Elő­ször magam is meghökkentem, de aztán csak nem hagyott nyugodni. Isten tudja, mi jön ki belőle, mor­fondíroztam. de meg kellene pró­bálni ... Kevés a munkáskéz eh­hez a nagy terméshez... A z öreg nagyot szívott a pi- ” pából. köhögés fogta el. Társam izgatottan közbevágott: — No de hogy jönnek ide a han­gyák? — Azok gyűjtik össze az elhul­lott szemet, fiam. A meglepetéstől tátva maradt a szánk. Kíváncsian követtük Sag­dar bácsit a szérű szélén álló. he­venyészve összerótt fészerhez. Oda­benn megláttuk a hangyákat: szá­jukban piros búzaszemeket szoron­gatva. nyüzsögve áramlottak be a fészer ajtaján. Egyik-másik egész kalászokat vonszolt a fészer köze­pére hordott halom felé. — Aztán mennyi szemet gyűjte­nek a hangyái naponta? — kér­deztük, és letelepedtünk a fészer melletti kerítéshez, hogy ne zavar­juk a kis munkásokat. — Azt nem tudom, de ezt itt tíz nap alatt hordták össze. — Meglehet úgy nyok-kifenc- száz kiló — mérte fel a társam. — Csak tizedik napja dolgoznak? Hát előtte mit csináltak? — A learatott táblákon vándo­roltunk. Elsőbb a Kopár-völgy­ben, a hangyáim ott is megtöltöt­ték egy ekkora fészert. Aztán a Százfásnál töltöttünk nehány na­pot, ott is derekas kis halmot rak­tak. Sehol sem maradtunk öt-hat napnál tovább, rohantunk, mint a fékevesztett ló, összeszedni a sze­met. — Mosolyogva nézett a han­gyákra : — Szegénykék, már meg se tudnának lenni munka nélkül. „Kicsit hangyás ez az gyűjtögető hangyás öreg” — gondoltam ma­gamban, ám hangosan csak eny- nyit kérdeztem: — Aztán hogy idomította be őket, Sagdar apó? Az egyik tarka hangya a lábam felé iparkodott. Hirtelen valami zümmögésfélét hallottam és szú­rást éreztem. A hangya felé kap­tam, de akkorát csípett belém, hogy felugrottam. Walahonnan a sofőrünk hang- ” ját hallottam: — Nem lehetett valami nyugodt álma. A mi szúnyogjaink nemigen hagyják aludni az embert... Alig figyeltem a szavaira, még most is az előbbi álom járt a fe­jemben. — No, az ott már a burgaltajd szérű — mutatott előre a sofőr. Egy darabig csendben néztem ki a kocsi ablakán. — Nem lakik errefelé egy Sag­dar nevű öreg? — Élt itt egy Sagdar nevezetű, állatokat, madarakat nevelt. De már öt vagy hat esztendeje meg­halt. Ismerte talán? — Igen. Ott volt a jurtája mu­tattam a közeli szálláshely ke­rek nyomára, amely élesen kivált a sárga gabonatengerből. Olyan volt, mint egy zöld penésszel bo­rított, megfeketedett pénzdarab. Mongolból fordítotto: Zahemszky László tmmimninmnitmninmmnwiMMt / H hangvas

Next

/
Thumbnails
Contents