Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
Gazdasági fejlődés — kulturális haladás ■ • Jókat nevetünk manapság, ha múlt századi ma- ; gyár írók műveit látjuk színházban, filmen vagy tele• vízióban, írásaikat olvasgatjuk koruk mulatságos fij guráiról. Gyakran bukkan fel ezek sorában a duhaj• kodó, nagyivó, meg a kúriája kényelmébe visszahú• zódó „úr”, aki hallani sem akar semmiféle haladásról, i könyvet fél világért sem venne a kezébe, lenézi a ; „komédiásokat", Ügy él, mint éltek ősei egy vagy két • évszázaddal előbb. Aztán, később gondolkozunk csak el azon, hogy az • afféle életmódnak még ma is vannak késői hajtásai. : Természetes, hogy egészen másformák, hiszen az idők, ; az életkörülmények gyökeresen megváltoztak az el> múlt három és fél évtizedben, s aki maga az egykori, j nemesi porták gazdáinak módján akarna élni. vala: hogyan úgy járna, mint a maga korában Don Quijote. S, Napjainkban inkább a „féloldalas” fejlődésnek lát: juk példáit. Jócskán akadnak emberek, akik — ma■ guk vagy már a szüleik — nemcsak kiemelkedtek a • korábbi nemzedékek nyomorából, hanem magasabb: ra is jutottak az életszínvonal átlagánál. Legalábbis —. • ami az anyagiakat illeti., Uj házat építettek a régi • mellé, vagy helyett, van abban fürdőszoba, drága bú• tor, mindenféle háztartási gép. autó is áll már az ud; varon —. de könyvet a sokszobás ház egyetlen helyí: ‘égében sem lehet látni, ha csak szobadíszként nem, ; kötésszínével gondosan illeszkedve a bútorzathoz. Van ilyen helyen televíziókészülék is, többnyire . színes. „Csak” éppen az nincs, aki az adásokat nézze. » A „gazda” (mert jólesik neki, némelyik- el is várja. • hogy így szólítsák) inkább a borospincében, vagy a S kocsmában tölti az estét, a családtagok meg félnek I „rongálni” a drágán vett masinát. Bármennyire úgy gondolja az ilyen ember, hogy ; „sokra vitte' — ez csak látszateredmény. S hogy ez ! így van, arra bizonyság, hogy az ilyen családban fel; növő gyermekek az iskolában „hátrányos helyzetű» eknek” számítanak, hiszen otthonról semmilyen alaí pót nem hoznak magukkal a tanuláshoz. Kulturálisan, ; művelődésben legalább annyira maradtak el az átlag; tói, amennyire anyagiakban túlhaladták. « ; Természetes, hogy az anyagi gyarapodásnak csak | örülni lehet, s hogy egyre több új családi ház épül, S hogy mind több fiatal már biztos alappal indul az ön- álló életnek, az az egész nép, az ország érdeke-ered- » ménye is. Ám a fejlődés nem lehet sokáig egyoldalú, j Éppen a fiatalok érzik meg leghamarabb az ilyen ; helyzet felemásságát és —, ha nem is mindig okosan, ; célravezetőén — tiltakoznak ellene. Mert úgy sem lehet élni — éveken, évtizedeken { át —, ahogyan meg a múlt században lehetett: bezár- S kózva a mégoly szép ház falai közé, mit sem törődve ; mindazzal, ami a kerítésen túl történik. Korunkban a • társadalmi, a gazdasági és a kulturális fejlődés szer• vés egységet jelent. Modern embernek csak az tekint• heti magát, akit érdekelnek a közösség ügyei-dolgaí, ; s a maga erejével, képességei .szerint részt is vesz 5 azokban. Ehhez pedig arra i.s elengedhetetlenül nagy ; szükség van. hogy művelje, egyre tovább képezze ma- ; gát. érdeklődjék nemcsak faluja-városa, hanem az or• szag és a nagyvilág történései iránt. Az elmúlt években, sőt évtizedekben sok ember ; figyelme fordult elsősorban az anyagi gyarapodás felé. ; Nincs ebben — ha becsületes munka volt annak alapí ja —, semmi kivetnivaló. Annál kevésbé, mert 35 év ; után sem szabad feledni: Magyarország a felszabadu: las előtt hárommillió koldus országa volt. Az anyagi ; nyomorúság szülte a szellemi nyomorúságot. S ebből ! törvényszerűen következik, hogy az anyagi jólétnek ■ magával kell hoznia a kulturális felemelkedést. Ez • országosan, nagy tömegekre vonatkoztatva így is van, « s ezen az sem változtat, hogy még vannak, akik „ki: lógnak a sorból”. Kongresszus idején számvetést készít az ország. A ; kongresszus anyagában olvassuk: „Emelkedett népünk • műveltségi színvonala ... A figyelmet a társadalom : fejlődésének szempontjából legfontosabb eszmei és er• kölcsi kérdésekre kell összpontosítani: a közérdek ■ tiszteletben tartására és szolgálatára, a munka becsü: leiének növelésére, a kötelezettségek teljesítésére, a ; közösségi szellem erősítésére”. És másik helyen: „Elő; rehaladásunk fontos feltétele, hogy tovább gyarapod: jék népünk műveltsége, a közművelődés egyre inkább ■; társadalmi üggyé váljék. Széles körben kell tudatosí• tani a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés : egységet.” Nehéz időkben ült össze a kongresszus, nagy fel- ; adatok várnak megoldásra. Aligha lehet kétségbe von; ni, hogy mindehhez, a gazdasági életünkben mutatkozó : gondok leküzdéséhez, a további fejlődéshez — sok 5 más mellett, de egyáltalán nem utolsósorban — Szé• chenyi szavaival: kiművelt emberfőkre van szükség. : ügy is mondhatjuk: a gazdasági fejlődés egyik sark: kérdése a kulturális haladás. Ehhez társul — elsőként ; az egyenlők közt — a társadalmi tudat, a közérdek • elsőbbségének felismerése. Mindez egymást feltételezi és erősíti. A társadalom § fejlődése tette és teszi lehetővé a kulturális felemelke- S dést, az pedig nélkülözhetetlen összetevője a gazdasági • haladásnak. És viszont: a gazdasági eredmények ad- £ nak alapot a műveltség további terjedéséhez, szilárdít- » jak a társadalmat. : Sok tennivalójuk van és lesz e téren a kultúra £ munkásainak. Jelentős mértékben rajtuk múlik, hogy 5 egyre kevesebb legyen a „féloldolasan” gyarapodó S ember, hogy a ma még társadalmilag és kulturálisan £ el-elmaradozó helységek „fehér foltjai" eltűnjenek a £ térképről. Mégsem csak az ő feladatuk mindez. Any• nyira közösségi tennivaló, hogy senki — városi, vagy £ falusi lakos — nem vonhatja ki magát alóla. ■ Hiszen az új, minden kényelmi eszközzel felsze- £ relt családi ház is csak akkor szép igazán és — főleg S _ akkor modern valóban, ha mint a költő mondja. | a szellem napvilága ragyog ablakán. Várkonyi Endre £ ■ «• _______________ A z egészségügy kádergondjai Ázegységes betegellátás és az orvostársadalom Beszélgetés dr. Schuitheisz Emil egészségügyi miniszterrel A betegnek Egercsehi- ben épp úgy fáj a foga, mint a Gellérthegy tövében lakónak; a torokgyulladás ; nem kérdezi, van-e a • közelben gyermekorvos; az : infarktus egyaránt életve: s-^tyt jelent falun és váro- ■ son — mégis, aki orvosra \ szorul, úgy érzi, ha már • „muszáj” betegnek lenni, in- • kább Pesten, mint vidéken, — Miért ez a hiedelem? " Vagy valóban eltérő szin• vonalú a betegellátás vidéken és a fővárosban? — erről beszélgettünk Hr. Schuitheisz Emil egészség- ügyi miniszterrel. — A lakosaagSzámhoz vi- I szonyítva nincsenek lénye- : ges aránytalanságok az ; egészségügyi ellátásban. A : Hl ezer lakosra jutó kórháza á- ak, illetve az egy kör- ; ze' : tartozó népességet il- I letóen a fővárosban csak ; némileg kedvezőbbek az ará- ; nyok, mint a , megyék több- • Bégében. A 24 444 aktív or- ! vos közül a fővárosban do' i gozik 9026, azaz 10 ezer lakosra Budapesten 43, vidéken 19 orvos jut — Ez nem mondható elhanyagolható különbségnek ... ' — Csakhogy ez a 43 :19 arány jórészt indokolt. Egy kivételével mind Budapesten helyezkednek el az egészség- ügyi ellátás legfelsőbb szakmai szintű országos intézetei, melyekben a betegeknek csak egy része budapesti; a többi az ország minden tájáról való. A fővárosban levő kórházi ágyak mintegy 40 százalékán országos és regionális betegellátás törlénik. Ugyancsak a budapesti orvosok nagyobb számát indokolja, hogy ezen intézményekben a rutinfeladatokon túlmenő speciális betegellátási, oktatási és kutatási feladatok folynak, s ezek több orvost igényelnek. — De van egy másik mutató, amely a főváros javára billenti a mérleget. Vidéken több a betöltetlen orvosi állás, mint Budapesten; ott az orvosi munkahelyek 7,9 százaléka, a fővárosban 5,2 százaléka üres. Abszolút számban is kevés az orvos Magyarországon? — Nemcsak hogy elegendő orvosunk van, hanem világviszonylatban is az előkelő 3. helyen áll hazánk a népességhez viszonyított or- voelétszámot illetően. Viszont nagy a területi aránytalanság, s vannak hiányszakmák, utóbbi az egyik oka az üres orvosi munkahelyeknek, másik oka az, hogy fiktív állásokat szerveztek éveken keresztül. Miután az egészségügyben bértömeggazdálkodás van, tartották a betöltetlen munkaköröket, s ennek béralapját szétosztották a meglevők között. Az intézeti vezető ugyan nem részesülhet ebből, de a „jó igazgató bácsi” szerepéért sokan vállalták ezt. A jövőben — gondunk lesz rá —, kevésbé nyílik mód ilyen manipulációkra. Nagyobb baj, hogy bizonyos országrészeken nem szívesen telepszenek le az orvosok. Hazánkban eluralkodott az a szemlélet, hogy 40 kilométerre a várostól már „isten háta megett” van...., — Ügy érzem, ez etikai kérdés is. A medikus a gyógyításra tesz eslrüt, s nem a fővárosi állásra ... — Nem ilyen egyszerű ez. Ahhoz, hogy az orvos orvosi életét élje, nemcsak az orvos—beteg viszonyt kell néznie. Ű nemcsak a betegre esküdött fel, hanem a medicinára is. Az ifjú orvosok nagy része szeretné nagy intézeti hátteret érezni maga mögött. Ez természetes szakmai igény, csakhogy nem lehet mindig kielégíteni — és nem feltétlenül kell kielégíteni. Megpróbáljuk hát közelebb hozni egymáshoz a gyakorló orvost és az intézményt. — Az integrációra gondol? Ez hozná a „megváltást az évek óta üres orvosi munkahelyekre? — Ha volna ilyen „megváltó”. miniszterségem ideje alatt már régen átvettem volna onnan, ahol sikerült az orvosokat a szükségleteknek megfelelően elirányítani anélkül, hogy pressziót gyakoroltak volna. Csakhogy a szabad munkavállalás joga Magyarországon elidege- nithetétlen állampolgári jog. — De miként védhető annak az állampolgárnak a )o<ja, akinek az egészség- ügyi törvény szavatolja ugyan a magas szintű, ingyenes orvosi ellátáshoz való jogot, de vidéken lakik? — Indirekt, módszerekkel próbáljuk biztosítani a gyógyításhoz való jogot, Olyképpen például, hogy a magánpraxist. csak ott engedélyezzük a jövőben, ahol orvoshiány van. Egy durva hasonlattal, élve: iparengedélyt az kap Magyarországon, aki azt és ott csinál, ahol, amiié szükség van: Nem leszek különbséget ebből a szempontból a suszter és az orvos között; ha suszterre van szükség, kapjon magánipari jogosítványt. Ha szemészre van szükség valahol, adjunk neki magángyakorlati engedélyt —, s szívesen letelepszik. Két esztendeje az ellátási érdekeket szem előtt tartva szabályozzuk a magánpraxist. De van más közvetett módszer is az egységes ellátás megteremtéséhez. Például a pályázati rendszer „megfegyelmezése''. Nem engedünk annyi ,,»ztár”-szak- mát kiírni, amennyi medikus erre pályázna, így rákényszerülnek a hiányszakmákra is . .. — Ez is egyfajta presszió. — Csakhogy nyújtunk mellé olyat is, ami eddig nem volt: módot arra, hogy a hallgatók már medikus korukban megismerjék az úgynevezett „kisszakmák” lehetőségeit, ellátási és kutatási szempontból egyaránt. Mind nagyobb mértékben kapcsoljuk be a közkórházakat az egyetemi oktatásba. Nagy javulást várok ettől, nevezetesen azt, hogy a kívánatos irányba módosulnak a pályák. A medikusok már nemcsak. klinikákon végeznek gyakorlatot, a harmadik évfolyamtól kezdve már közkórházakban is. Eddig is volt erre — elvétve — példa, de kiterjesztése halaszthatatlanná vált az új típusú orvosképzésben. Eddig ugyanis az volt a jellemző: a klinikán jó felszerelést, jó oktatót kapott a hallgató, de egyre nem 10 beteg jutott, hanem 10 medikusra egy beteg. Ebből következően kevés olyat láttak a gyakorlatban, ami később a pálya szempontjából irányíthatta volna őket. — Ez még mindig csak a hiányszakmákra orvosság; a területi aránytalanságok ettől még megmaradnak. — A nagyváros-centrikus szemlélet nemesek az orvosokra, hanem a magyar értelmiségre általában jellemző. És nemcsak a magyarra ... Ám ez nem menti tel az egészségügy^1 tárcát a felelősség alól. Ügy érzem, sokat. javítana a helyzeten, ha több társadalmi ösztöndíjat kötnének. Tapasztalatunk szerint az ilyen hallgatók 70 százaléka visszamegy a starthelyre. A fehér foltok felszámolásában persze jobb bérpolitikával és több „természetbeni'’ segítséggel — lakással elsősorban — lehetne előbbre jutni. Szabolcs megve erre a bizonyíték. Néhány évvel ezelőtt még leghátul kullogott, ma már ott tart. hogy a körzeti orvosok között is válogat: melyik a legmegi'eleöbb ? — .4z orvosképzés területi arányain nem kíván változtatni a tárca?'A vidéken végzett diplomás szívesebben marad hazai tájon ... — Az általános karon jók a .jelenlegi arányok, a fogorvosképzésben kívánjuk erősíteni a vidéket. Debrecen mellett Szegeden is beindítjuk a fogorvosi kart. Az általános karon az oktatási reform keretében a korábbitól eltérően képezzük a jövő orvosait. ’ Nem az a célunk, hogy tudósokat neveljünk, hanem — szakmai zsargonnal élve — bázisdoktorokat. Aki 6 év alatt elvégezte az egyetemet, az még nem alkalmas arra, hogy a medicinát egészében gyakorolja, jóllehet erre szól a jogosítványa a diploma elnyerésével. Arra ellenben alkalmas, hogy néhány évi gyakorlat után igazi orvossá váljék. A 6 év csak alap. amelyre ráépíthető az általános orvosi szakképesítés. Ma már ez rendkívül fontos — éppen a vidék jobb orvoséi látása érdekében. S nemcsak azért, mert a szakorvosnak magasabb f ize'és adható, hanem mert , nagyobb a tekintélye. S ez •sokat jelent az orvos számára — nem kevesebbet a betegnek. — A betegnek miért? — Szükségből esztendőkön át az volt a gyakorlat, hogy meg sem száradt á diplomán a tinta, bedobtuk a frissen végzettet a mély vízbe, körzetet kapott, annak teljes felelősségével és terhével. Nyilvánvaló, a legszentebb hivatástudat sem tudja pótolni a gyakorlat hiányát. Most a körzeti orvos — szakorvos lesz. Abból a 4 esztendőből, amit a diploma és a szakképesítés között eltölt, legalább másfél évet kórházban dolgozik. Tehát nemcsak a köpyv betűit, hanem 'kórházi kollégái ismeretanyagát is használhatja. Ma már a gyakorló orvosok 75 százaléka szakorvos. — S mi történik, ha valaki beéri csak a diplomával? — Bizonyára lesznek ilyenek is. De addig senki nem kezdhet körzeti munkát, amíg a 6 hónapos kórházi gyakorlatot le nem töltötte. Senkit nem kényszerithétünk, hogy szakképesítést szerezzen. de arra igen, hogy továbbképzéseken részt vegyen. Nyilvánvaló, az ilyen orvosokat nemcsak az ötévenkénti kötelező továbbképzésre rendelik be, hanem gyakrabban és huzamosabb időtartamra. S ami naa.von fontos: az akár több hónapig tartó kórházi továbbképzés idejére a kórház köteles helyettesről gondoskodni! Az integráció intézménye többek között ezért -is gyümölcsöző. önmagában az a tény, hogy tavaly létrehoztuk az Általános Orvosi Országos Intézetet, a körzeti orvos speciális feladatainak elismerését és szakmai segítését jelentette. — Az integráció mit nyújt és mire kötelez? — Az integrációban való részvétel mindenki s'/árrtárR kötelező —. de csak ésszérü keretek, között. 1-ía például egy sebész harmiríc éved át rendelőintézetben gyógyított. nem rendeljük be vakbéloperációra — ez sem az orvosnak, sem a betegnek nt.n kívánatos. De igénls. ott 3 helye a műtőben a fiatalnak, a középkorúnak, és szorgalmazzuk, hogy a körzeti orvos a kórházban is felkeresse a betegét. — Egy kényes témáról: talán sehol nem olitán erős a presztízs-hierarchia, mint az orvos társadalomban. Ez bizony, nem mindig szolgálja o beteg érdekeit. ... — Az „én klinikám”, „én megyém” szemléletről ma már nem beszélhetünk. Egyszerűen lehetetlen autonómiára berendezkedni 19 megyének és egy fővárosnak. Központilag sem engedjük, de maguk a megyék, áz egészségügyi intézmények sem törekszenek erre — pénzügyileg sem mégy. A nagy értékű berendezéseket, műszereket nem megyékhez, hanem régiókhoz. kötjük. Nagy az együttműködési készség a megyékben. Haj- dú-Bihar például ellátja Bor- sodot, Szolnok megye egy részét radiológiában, onkóló- giában; Baranya a fél Dél- Dunántúlt; Vas együtt számítható Győr-Soprortnal; Csongrád a szomszédos megyékkel, A betegeket hoz- zák-viszik — Magyarorszag kitűnően megszervezett méri- tőhálózattai büszkélkedhet; 20 kilométeren belül Mindenütt elérhető a mentőállomás. Ami pedig a presztízs-hierarchia személyi részét illeti: a kinevezések 4 évenkénti kötelező felülvizsgálata mindenkit arra késztet, hogy igyékezzék alkalmas, még alkalmasabb lenni; egy "kinevezés ma már nem a nyugdíjig tartó örök státusz. Ha nem váljtja be valaki a hóz- zá fűzött reményeket, megköszönjük addigi szolgálatait és keresünk számára egy olyan — nem vezetői -— munkakört, amelyben szakmailag kitűnően helytállhat. Ez a 4 éves mandátum azonban nem azt jelenti, hogy a jótól is meg kell szabadulni. Aki megfelel, csinálja tovább. A kirívó anomáliákat már felszámoltuk. Optimista vagyok: ez a tisztító fól£e- ! mat néhány éven bélül azt eredményezi, hogy - mindé-« nütt a legrátermettebbeket helyezik vezető posztokra. S ez mindenképpen a hatékonyabb egészségügyi ellátást szolgálja. Ant*J Aliiké
