Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-30 / 76. szám

Ott lesznek a díszszemlén mmm * Helikopterek is részt vesznek a díszszemléit A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia díszzászlóalját a tan intézet hallgatói alkotják ★ A közepes harckocsik legkorszerűbb típusa a X—-72-cs Hazánk felszabadulásának 35. évfordulóját fegyveres erőink díszszemlével köszön­tik. 1945. április 4-e óta a 19. katonai felvonulásra kerül sor, amely maid most is bi­zonyítja. hogy katonáink fe­gyel mezei tsége. szakértelme magas fokú néphadseregünk a kor színvonalának megfe­lelő fegyverzettel és harc­eszközökkel rendelkezik. Á katonai parádé alapve­tően három részre tagozódik: a gvalog felvonulókat a gé­pesített egységek követik, miközben a Dózsa Gvorgy út fölött helikopterek és va­dászrepülőgépek húznak el. A földön, járművön és leve­gőben díszelgők közül ismer­kedjünk meg néhánnval. A sfvalog felvonuló dísz- hadosztály parancsnoka dr. Simon Sándor vezérőrnagy. Az ötvenegy éves tábornok legmagasabb katonai képesí­tését a Szovjetunió Vezérkari Akadémiáján szerezte. Kü­lönböző. felelős beosztásai­nak betöltése mellett kima­gasló szorgalmával megsze­rezte a hadtudományok kan­didátusa címet. A XII. párt- kongresszus egyik katona­küldötte volt. A díszalegységek éles mindenütt a csapatzászló leng: a katonai becsület, a hazához való hűség, a dolgo­zó néphez fűződő eltéphetet- len kapcsolat ékes jelképe­ként. A Zrínyi Miklós Aka­démia tiszti díszzászlóalját, Bánfy Mihály alezredes veze­tésével. a tanintézet hallgatói alkotják. Az akadémia áprt- lis 1-én ünnepli fennállásá­nak 30. évfordulóját. 1975- ben. a negyedszázados jubi­leum alkalmával az intéze­tet a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Vörös Zászló Érdemrenddel tüntette ki. Csak egy-egy röpke mon­dat a három katonai főisko­la díszelgőiről: a Kossuth La­jos Katonai Főiskola hallga­tóit Korbely János alezredes vezeti, aki páncélos jármű­vön és gyalogosan eddig tíz­szer volt résztvevője a kato­nai felvonulásnak. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főis­kola felvonulói .között 31 olyan hallgató található, aki eddigi tanulmányi ideje alatt többször érte el a kiváló vagy élenjáró címet; Becsei János zászlós kettős ünnepre készül: április 4-én született, 1958-ban. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskola csapatzászlóját Kató Sándor, egy katonacsalád fia viszi: apja hivatásos tiszt, nővére a hadsereg polgári alkalma­zottja. A gyalog felvonulók sorát — 1958 óta hagyományosan — a munkásőrség díszzászló­alja zárja. A zászlóalj tag­jainak csaknem háromnegye­de munkás, többségük szocia­lista brigád tagja, parancs­nokuk Csömör Ferenc, a fő­város X. kerületének Kő­bányának a munkásőr-pu- rancsnoka. A repülőeszközök élén hú­ron Mi—25-ös típusú, szovjet gyártmányú harci helikopter halad. Díszszemlén most mu­tatkozik be először: manőve­rezőképességével. nagy tüz­éreiével. páncélozöttségával a szár ./földi csapátok közvet­len légi tűztámogatósának ha- tékonv eszköze. Az első gé­pet Bakó János -alezredes irá- nvítia. ..Aranvkoszorús I osztálvú hajózótiszt", eddig 4200 órát töltött a levegőben. A vadászrepülőgép-kötelé­kek idei sztárja a MiG—23- as típus — ugyancsak először látható díszszemlén —, amelv változtatható szárnyállású, kis magasságtól a sztratosz­féráig a hangsebesség több mint kétszeresével repülhet. A diszszázad parancsnoka Bakó Ferenc alezredes. Leg­utóbb. 1975-ben is a díszál- egység parancsnokaként szá­guldott el a Dózsa György út fölött. A gépesített csapatok elv­re az ejtőernyősök kerültek. Egyik „hírességük” Nemes László főtörzsőrmester, aki most majd a csapatzászlót is viszi. Aktív, eredményes sportoló, a nemzeti és a had­sereg ejtőernyős válogatott tagja, 3657 ugrással rendelke­zik. A huszonkilenc esztendős László Pál főhadnagy a gépe­sített lövészek között talál­ható. Munkája alapján soron kívül léptették elő főhad­naggyá, s joggal lehet Büsz­ke arra. hogy a díszszemlén fegyvernemük is eddig még nem látott eszközzel: lánc­talpas lövész harcjárművel mutatkozik be. A tüzérek soraiban talál­ható a II. világháború le­gendás „Katyusáinak” to­vábbfejleszteti, modern vál­tozata. Ez az eszköz 20 má­sodperc alatt 40 lövedék in­dítására képes, lőtávolsága meghaladja a 20 kilométert. S aki a mai „Katyusákat” vezeti, Varga József alezre­des, három éve áll csapata élén. A hadműveleti-harcászati rakéták mellett a csapatlég­védelmi tüzérség és a honi légvédelem alegységei is résztvevői a felvonulásnak. A csapatlégvédelmi rakéták ér­dekessége és egyben erénye, hogy irányításuk a teljes röppályán lehetséges, s ez jelentősen megnöveli a talá­lati pontosságot. A honi lég­védelem felvonuló kétlép­csős rakétái alkalmasak a kis és nagy magasságban, nagy sebességgel támadó lé­gi célok megsemmisítésére. A díszhadrend végén dü­börögnek a harckocsik. A már jól ismert T—55-ös mel­lett látható lesz a méltán vi­lágszínvonalon jegyzett T— 72-es típus is. A közepes harckocsik családjába tarto­zó T—72-est 125 milliméteres ágyúval szerelték fel, éjjel­látó készülékkel rendelkezik és alkalmas víz alatti átke­lésre is. A harckocsizok dísz- alegységének parancsnoka Szekeres József alezredes, aki tizenhat éve katona. A T— 72-esek élén Nyiri Gyula szá­zados halad. A fiatal tiszt 1970-ben kapta meg az arany­csillagot, s ugyanebben az évben a párt soraiba is fel­vették. Április 4-én a csaknem há­romnegyed órás katonai fel­vonulás azt hivatott igazol­ni, hogy fegyveres erőink megbízható védelmezői har­mincöt éves fejlődésünk eredményeinek. a varsói szerződés keretében a szocia­lista közösség ügyének, a bé­kének és a biztonságnak. és elszántság 4l Egy önkéntes rendőr portréja 4 Szikár, erőteljes férfi, jól­lehet, szépen benne jár már az ötvenes években. Mi sem természetesebb számára, mint hogy munkában s tisz­tességben érte meg Tarna- zsadányon. hogy nagyapa lett. és azt. hogy munkahe­lyén. a Lenin Termelőszö­vetkezetben a .társadalmi élötben is megbecsülik. Munkahelyén természetesen azért, mert jól dolgozik... — Megalakulásától vagyok a szövetkezel lapin. Ha azt en el tudnám mondani, hogy mennyit dolgoztam a verem­parti tanyán... ! Tudni tudná, az biztos, de annak igen hosszú sora len­ne. ráadásul most nem is a gazdasági munkájáról aka­runk szólni — amelynek el­ismeréseként megkapta a M-'"'cézdaság Kiváló Dolgo­zója kitüntetést —. hanem arról a bizonyos társadalmi megbecsülésről inkább. — Hát igen. arra sem le­hel oanaszom. Köszönhetem pedig ezt annak, hogy sók­sok évvel ezelőtt Ollári Mik­lós, a tarnamérai körzeti megbízott egyszer megkér­dezte tőlem: — Lennél-e ön­kéntes rendőr, Jóska? „Miért ne. komám!" — válaszoltam, és ezzel részemről el is volt boronáivá a dolog. El volt boronáivá, azaz: elkötelezettséget vállalt ak­kor Szabados József, és em­berül állta szavát, jóllehet, a közbiztonság nem a legszilár­dabb talajon áll,t akkoriban, 1964 táján Tarnazsadányban. Ha finoman fejezzük ki ma­gunkat, akkor is az.l kelt mondani, hogy sok volt a kötekedő, kocsmázó, civako­dó elem. akikkel szánté nap mint nap dolguk akadt a ha­tósági közegeknek. — Nem sok víz folyt le a Tárnán azóta, hogy önkéntes rendőr lettem, amikor egy alkalommal hátulról rám tá­madtak — emlékszik vissza a 'nehéz kezdetre —, de sze­rencsére a segítségemre si­ettek a tisztességes emberek, és ma már csak egy kis forradás emlékeztet a régi kalandra. Szabados Józsefet. nem olyan fából faragták, hogy az orvtámadás elvette x'olna kedvét ettől az önként vál­lalt társadalmi szolgálattól. Ellenkezőié*-: arról győzte meg az eset, hogy igenis szükség van rá. a község bé­kés lakossága igényli, hogy segítsen elejét venni a ha­sonló eseteknek. Ebben a tu» datban lépett napról napra szolgálatba munka után. s tett szert tekintélyre foko­zatosan a lakosság körében, — Közben egy másik fon­tos feladatunk is volt —- mondja —, erősíteni a sora­inkat. Nagy Tibort, Poroszkn Istvánt, Katona Bélát es \ Csepje Lászlót, a kőművest akkbriban szerveztem be, és túlzás nélkül mohdhatom: jó társakra leltem bennük. Később, hogy az akkori cso­portvezetőnk. Gyetvai Jóska betegeskedni kezdett, engem bíztak meg a csoport össze­fogásával, úgy érzem, sike­rült is. és mind a mai napig ez a helyzet. Igaz, van egy kis strapa is vele. mert elég sokat kell jönni-menni. de már úgy megszoktam, hogy hiányozna, ha nem igy len­ne. Persze, legfontosabb, hogy jó a helyzet megszilárdult a közbiztonság. Mindezért az arra legin­kább érdemesek már sok­szor, sok fórumon kaptak el­ismerést. Köztük természete­sen Szabados József, aki már tulajdonosa a 15 éves szolgá­lat után járó kitüntető jel­vénynek, a megyei tanácstö' Társadalmi munkáért kitün­tetést kapott, legutóbb pedig a belügyminiszter által ado­mányozott Közbiztonságén erem arany fokozatával tün­tették ki. — Nem titkolom — mond­ja, miközben otthon, kellemes családi környezetben négy­éves kisunoká.iát, Szabolcskor emeli fel az ölébe —. örülök az elismerésnek, büszke va­gyok a kitüntetésekre. De azt is tudom, hogy ezek. végső soron kollektív mun­ka. az egész csoportunk te­vékenységének elismerését jelentik, és azt is. hogy fel­adatunk ellátásában vala­mennyien sok segítséget ka­punk munkahelyünktől, a termelőszövetkezettől. Így, ebben a megvilágításban, en­nek tudatában értékÉsek számomra igazán az érmek, a jutalmak, a kitüntetések. Azt már nem mondja, ám egész, lényéből sugárzik Sza­bados Józsefnek, hogy meg­őrzött fiatalossága is innen táplálkozhat valahol. Ereje és elszántsága. Elszántsága arra. hogy önkéntes rendőr­ként még sokáig — amíz csak bírja — önzetlen segít­séget nyújt lakóhelyén a közrend, a biztonság fenn­tartásához. B. Kun Tibor i Lakás a kalákában... I i • Pontosan emlékszem arra a tizenöt évvel ezelőtti va- ■ sárnapra, amikor az egri Sas út akkori legmagasabb épü- • leiében vagy harmincán megszálltunk egy félig kész la- : kást. Nem ünnepségre, nem vendégségbe, hanem segíteni • mentünk. Volt közöttünk parkettás, víz-, villanyszerelő, j tapétaragasztó, asztalos, ács, kőműves, s volt, aki csak a l takarításhoz, vagy a csempe és a tégla hordásához érteti. j A ház azóta is megvan, s ma is az lakja, akiért össze- • fogott a baráti közösség, akin úgy segítettek kollégái, is- í merősei, munkatársai, hogy szabadnapjaikon önként cs j ingyen vállalt munkával befejezték az addig felig kész • épület megépítését. : Bogy e lassan szakállas történet most újra eszembe » jutott, annak egyebek mellett az az oka, hogy a közel- j múltban három országos tanácskozáson is „visszasírták" : azokat a szcp időket, amikor a jelénleginél ugyan jóval ■ kevesebb új otthon épült szerte a hazában, de korántsem • volt ismeretlen fogalom, s főként nem számított lehetet- : lennek a példaként említett kollektív segítségadás. Hogy miért, kik szüntették meg, azt ma már ponto- : san nem tudjuk. Arról viszont aligha ke'L bárkit is meg j győzni, hogy ilyen és hasonló összefogásra talán még ] sohasem volt, vagy soha sem lenne annyira szükség, mint : napjainkban. Mert hát, hol van már az idő, amikor tíz- : tizenötezer forintos „beugróval" házat lehetett építeni, • vagy akárcsak igényelni is. Ma az esetek döntő többségé- : ben százötven-kétszáz-háromszázezer forint is kevés hoz- : zá. Ráadásul az igénylők száma sem csökkent, és ponto- • san a kispénzű fiataloknak kell a legnagyobb terheket : vállalniuk. J Ezértistünik érthetetlennek, hogy a tizenhárom-tizen- I öf évvel ezelőtt már jól bevált ötletről, módszerről miért • csak tanácskozásokon beszélnek, s miért nem kamatoz- j tátják napjainkban. Persze már az is eredmény, hogy egyáltalán újra \ eszünkbe jutott. Pusztán visszasírni azonban Váj mi kevés. : Ki kellene ismét próbálni. Esetleg azok tanácsait, javas- j tatait is meghallgatva, akik tíz-tizenöt évvel ezelőtt ba- • rátáik, munkatársaik, kollégáik, üzemük, vállalatuk se- 3 gitségével jutottak lakáshoz. 3 Koós József ; Kozma Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents