Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-27 / 73. szám
er Hús-papíron és papírban Nagydíjas dömp Mi történt? Nem veszik a karajt? — Azelőtt nem volt annyi karaj, amennyit el ne vittek volna, mostanában pedig nem tudunk olyan keveset kínálni, ami sok ne lenne. Így kesergett az eladó. Pedig nem is olyan rejtélyes az ügy. Elég csak a valamikori árát összehasonlítani a karaj mostani árával. Mindezzel együtt is előfordul, hogy az üzletekben nincs mindig hús, főként: nincs mindig teljes választék. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat az elmúlt évben több mint százezer forint összegű kötbért fizetett a húsipari vál- lalatnak azért, mert a boltok nem vették át a szállítmányt a vágóhídtól, akkor már joggal érezheti úgy a tájékozatlan állampolgár, hogy itt valami fura állapot alakult ki. Van és még sincs? Nincs és mégis van? Hogyhogy? ★ A Heves megyei Állatfor- ? .mi és Húsipari Vállalat igazgatójától, Molnár Gábortól azt kérdeztük, ' milyen mértékben tudták szerződéssel biztosítani a vágóállatok mennyiségét? — Az elmúlt évhez képest mintegy hét százalékkal emeikedett a szerződésileg lekötött állatok mértéke mind a na? gazdaságok, mind a kisárutermelők vonatkozásában. — Lehetne ez a javulás nagyobb mértékű is? — A vágási lehetőségeinket ezzel teljesen kitöltjük. De azt is hozzá kell tennem, hogy mi nemcsak a megyéből kapunk vágóállatokat, hanem a társvállalatoktól is. — Folyamatos és ütemes a beszállítás? — Az év első két hónapja a kritikus mindig, főként a január. A nagytermelők igyekeznek az ét végére minél nagyobb bevételhez jutni, ez a törekvésük az állattartásban is jellemző. A januárt azonban tétlenül nem tölthetjük, de azt sem tehetjük, hogy a dolgozóinkat ekkor küldjük szabadságra, A megoldó'? Bérmunkát végzünk a konzerviparnak. — Miért nem teszik erre az időre az évi nagykarbantartást, amire egyébként is jó néhány hetet fordítanak a nyári hónapokban? — Tennénk, ha rajtunk múlna. De függ ez a nagykarbantartás a megfelelő hőmérséklettől is és a sok-sok partnervállalattól is. Mi a korábbi hat hetet már háromra csökkentettük. Ogy .s, hogy a munkásaink részt vesznek a karbantartásban. lég csak nem is úgy fogják el, hogy ők húsipari szakmunkás létükre most kény- ' kenek mondjuk, festeni. Tudják, hogy ha nem így ■ 'sznek, abból mindannyi- mknak kára származik. Tegyük hozzá: a szocialis- i brigádok léte könnyíti mg ezt a fajta besegítést, ; özreműködést. ★ Többször elhangzott már elmúlt hetekben is jó .éhány tanácskozáson, hogy a kistermelők sérelmezik, nem veszik át tőlük időben a bejelentett állatokat. Márpedig nem mindegy, hogy a „kész” sertést még hány napig kell otthon etetni, táppal vagy kukoricával. Valóságos pénzpocsékolás minden elvesztegetett nap. — A szerződéses határidő előtt és után tizenöt nap áll a rendelkezésünkre az átvételre — jegyzi meg a vállalat igazgatója. — Ez alatt az idő alatt át is vesszük az állatokat. Kára tehát nem származhat a termelőnek, mert az érvényes szerződés szerinti ár illeti meg. A baj legfeljebb ott lehet, hogy a súlyhatárt elért sertés a napok teltével átbillen a megengedett legmagasabb súlyon. Tehát? Erre gondolnia kell mindenkinek, aki állatot nevel. Ne húzza az időt az utolsó pillanatig. Még akkor sem, ha minden termelő szeretné a lehetőségeinek a maximumát kihasználni. Ami szintén érthető törekvés. De az üzlethez mindig két ember kell: egy eladó és egy vevő. Az ő érdekeik pedig. .. ! Ha már a termelésnek ezt a részét emlegettük, fordítsunk kis figyelmet az értékesítésre is. Mindenekelőtt: keretgazdálkodás folyik nálunk húsügyben. Hogy hol, menyi hús jut az üzletekbe, azt a bizottság dönti el és nem a húsipar és nem az élelmiszer kiskereskedelem. De van jócskán kereten kívüli áru is. Ilyet készítenek még a szövetkezeti üzemek is, ahogy a keretes ellátásban is részt vesznek. De őket nem „veszik elő”, ha az adott körzetben a kerettel „baj van”, ezt panaszolják a húsipariak. Ahogy azt is, hogy olykor máshonnan szereznek be a kereskedők olyan keresett árut, amiből a megyei vállalat nem tud korlátlan mennyiséget adni. Igenám, de előfordul ilyen- t kor, hogy azt mondják a más tájon élő eladók, hogy jó, adunk húsos szalonnát de vigyél hozzá hurkát is. Hurkából pedig itt lenne elegendő. Mindezt a példa okából mondtuk. Ahogy hallottuk. ★ Van két szakboltja a megyében a húsiparnak. Ha ide bemegy valaki, azt. gondolja, nem kell üres kézzel kijönnie. Ha már szakbolt. . . ! — Mi is csak azt árusíthatjuk ezekben az üzletekben, mint amit a kiskereskedelmi vállalatnak kínálunk. Főként azt szeretnénk megtudni a szakboltjaink révén,' hogyan alakul a kereslet, milyen vásárlói magatartás érzékelhető. — És ha a hurka is hiányzik a szakboltból? Vagy ha az ottani eladók nem túlságosan törekszenek arra, hogy a vevő kívánságát megtudják? — Most rendeltünk el egy brigádvizsgálatot — halljuk az igazgatótól —. mert meg szeretnénk tudni, miért ráfizetésesek a mi szakboltjaink. Ha olykor még hurka sincs... ? Ha olykor az eladók jobban figyelnek egymásra, mint a kedves vevőre. .. ? Vagyis: Halandó, ki ennek a szakboltnak az ajtaján belépsz, ne gondold, hogy most valami más viIndításra kész a második kemence Üzembe helyezési szemle Bélapátfalván Bélánátfalván szerdán, március 26-án, sikerrel befejeződtek az új cementgyár második termelő vonalának üzemi próbái. Szerdán a beruházók. a kivitelezők és az érintett hatóságok szemlére gyűltek össze, hogy két napon át bejárják és tüzetesen megvizsgálják a nagyberuházás kettes kemencéjét és a hozzá tartozó termelővonalat. a szemle sikeres lefolytatása után, március 31-ig véglegesen üzembe helyezik Bélapátfalván a kettes kemen- *ét. A bélapátfalvi nagyberuházáson a szeptember 30-i befejezésig most már csak a külső, környezetrendezési munkák vannak hátra. Az új cementgyár első termelővonalát ugyancsak a programban előírt Határidőre, a múlt év december 31-én helyezték üzembe. Az idei feladat: év végéig 600 ezer tonna cement termelése. Az új cementgyár 1982-ben éri majd el előírt legnagyobb teljesítményét, amikor egymillió 250 ezer tonna cement gyártásával tesznek eleget éves prog- rtamj uiknak. Egy fejlődő hatvani kisüzemben lúgba jutsz. Mintha csak akármelyik élelmiszer kiskereskedelmi boltba tértél volna be. Sőt. . . ? ★ A gyöngyösi városi pártértekezlet úgy fogalmazott, hogy: —, Az exportképesség, a minőség javítása érdekében szorgalmazni kell a Het es megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat rekonstrukcióját. Így hangzik az idézet, amit a Feladatok címszó alatti részből emeltünk ki. — Ebben a kérdésben én nem vagyok illetékes, de még információim sincsenek — halljuk a megjegyzést a vállalat igazgatójától. — Valamikor ez volt Közép-E urópa legmodernebb vágóhídja. Egymást érték a küldöttségek, a határainkon túlról is gyakran és sokan erkeztek, hogy maguk lássák a modern technikát. — Azóta csak az idő ment el. Vannak gépeink, járműveink, amelyeknek már nulla az értékük. De használjuk azokat, mert nincs helyettük más. Nincs értelme a részleteket is elősorolni. A valamikori modern technika kiöregedett. Néhányan tudni vélik, hogy a gyöngyösinél rosszabb állapotban lévő feldolgozó és vágóüzem nincs az országban. M ’ s: az itteniek szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Tavaly az árbevételük több mint öt százalékkal nőtt. Túljutottak a másfél milliárd forinton. A terven felüli növekedést teljesen a termelékenység révén érték el. Ez a tény önmagában is nagyon jelentős. Pedig a munkakörülményeik. .. ! • Így jutottunk el oda a végén, amivel kezdtük: a forintok sok mindent megmr, gvarázhak. Nagyon oda kell tehát figyelni ezekre a forintokra. Akkor is, ha kiadjuk, akkor is, ha kapjuk. G. Molnár Ferenc Kint a Béke úton, a Fővárosi Műanyagipari Szövetkezet hatvani telepén, sokat változott a világ az utóbbi néhány esztendőben. Az új vezető, Horváth Béla,. aki elődje oldalán tanulta meg az irányítást, igyekezett viszonozni a bizalmat,. Készben a termelés fokozására törekedett, s emiatt műhelyeket szervezett át, termékszerkezetet módosított, részben pedig az itt dolgozó csaknem száz ember munkahelyi körülményein próbált javítani. Ezekkel hozható egyébként kapcsolatba, hogy amíg három esztendeje évi tizennyolcmillió forint értéket produkált az üzem, addig ebben az esztendőben huszonötmillió forint felett van a tervezett árbevétel, S ezt ötszázalékos létszám- csökkentéssel is elérik. Szakmunkások előtérben Műhelyátszervezést megváltozott termékszerkezetet említettünk^ Illő elmondani, mit je’“nt ez a gyakorlatban! Nos, figyelemmel a gazdaságosság alapelvére, elsőként az mutatkozott kézenfekvőnek. hogy a hagyományos bakelitmühely szétszórt, félautomata présgépeit a nagy műhelycsarnokba össz.pontosítsák, ahol fűtés. villám oisanergiia-fogyaswtáss anyagellátás egy helyben történik. Tavaly szeptemberben, öt Budapestről kapott fröccsöntő géppel, meghonosíthatták a hatvani telepen a különböző műanyagok höre lágyuló feldolgozását is. Mégpedig a préseléshez hasonló, homogén, zárt ter- nslé'ii rendszerben. Ennek otthona a kisebb műhelycsarnok lati. Az új gép, az új technológia természetesen új, a korábbinál képzettebb embert követelt Az utolsó két év során ezért iskoláztak be a szakmunkásképzőbe kéttucatnyi» asszonyt, férfit akik azóta oklevélhez jutottak. Exportfeladatok A megváltozott minőségű munkásgárdával bízvást vállalkozhatott a kis üzem új termékek gyártására, exportfeladatok teljesítésére. Természetesein a pesti központtal, vagy valamely más hazai üzemmel együttműködve. S nem akármilyen kivitelben. Utóbbira bizonyság, hogy műanyag gyermekjátékuk, a dömper, nagydíjas lett az 1979-es nemzetközi ipari vásáron. A külföldi megbecsülést ugyanakkor Bulgária, Jugoszlávia, Líbia igénylőként való felsorakozása jeleníti. Az említett országokba, igen magas szériaszámban, főleg hajszárítóhoz szükséges műanyag alkatrész készül Hatvanban, a nyugatnémet, piacon pedig — szarvasi partnercéggel — évi 24 ezer. h öf oksza bá 1 yzós v ásni óf első- jük talál gazdára. E rendelések hibátlan alkatrészt, hibátlan árucikket követelnek. Két esztendeje ezért vezették be az „önmeózást”, amikor akmamvagtól az elszállításig minden munkafázist azonos brigád végez. A negyedik arany Persze, nem olimpián, nem világbajnokságon, főként nem sportversenyen. Hamerp a munkában! Ez alatt a szocialista brigád- mozgalom értendő, amiben Gyurgyik Józsefné „Vörös Csillag” brigádja jár az élen, laEisam a neavédik aran'«koszorús > tói tesítménn vei. Tagjai préselek, 120 százalékos normával, < gyakoriátilnr az' „örtmeózás” meghonosítói. Először ugyanis ők vállaltak védnökséget a külföldre utazó alkatrészek, árucikkek minősége felett, figyelve ugyanekkor a szállítási határidő pontos betartását. Nyújtott teljesítményüket méltányolja is a szövetkezel. Hegyes Sándorné, Telek Jo- zsefné éppen úgy megkeresi havonta a maga 3800— 4000 forintját, mint Kónya Sándor, a lakatosból lett új, fröccsüzemvezető, vagy éppen Karácsony ■ Mihályné, aki mostanában kapott műszakvezetői beosztást. Az aranykoszorúhoz. természetesen, mindez kevés. A brigád azonban hozta a ..többletet” mert óvodát, iskolát patronál, kiállításokra, színházba megy. s re Krizeres.se tette a családias kirándulásokat. Legutóbb a Pokolszá- geten töltöttek kellemes hétvégét pesti, lőrinci társakkal. Kis üzem, kis álom Igen. itt az asszonyok, férfiak megtanulták, hogy miként az üzem volumene erősen behatárolt, úgy igénvei- két sem növelhetik a csillagokig. A tisztes munkahelyi körülményekre. a becsületes szociális ellátottságra azonban mindenképpen számítanak. Jobban mondva alapvető követelménynek tekintik. De ugyanakkor attól sem riadnak vissza, hogy kis álmaik megvalósulását maguk is segítsék. Tíz észten deig például hideg koszton voltak. Ez pár nap múlva megszűnik, összefogtak, étkezőt építettek, ahová a „Búzavirág”-ból szállítják majd a napi meleg ebédet. Hasonló munkáktól ezután sem riadnak vissza. S az a jó benne, hogy úgy estnél" ják, mintha a maguk portáján buzgólkodnának. (moldvay) A gépjavító brigád élén (Fotó: Szabó Sándor) Vidám, jókedélyű fiatalember Nagy Gyula. Ecsédtől három kilométerre túl a házakon, a Szél-tanyán tölti napjainak nagy részét, a gépműhelyben társaival együtt. Traktorokat és munkagépeket, valamint teherkocsikat javítanak. Itt a faluban született, később azonban gyerekként szinte bejárta az országot szüleivel, akik vándordinnyések voltak. A három testvér közül egyedül ő választotta a gépszerelő szakmát, és Pétervásárán, mezőgazdasági szakmunkásképzőben tanult. Kitűnő eredménnyel végzett és lassan egy évtizede már, hogy szülőfalujának Egyetértés Termelőszövetkezetében helyezkedett el. Azóta itt is találni a tanyán a gépek mellett. Most is egy MTZ-traktort javít. — Az erő- és munkagépek java része már készen van — magyarázza a .szerelő —, hiszen ahogy a nap kisütött, megkezdődött a munka a földeken. Másfél hópapig tartott a téli nagyjavítás, bizony keményen rá kellett kapcsolnunk, hogy- legyen eredménye. Sokszor gond az alkatrészhiány. A Rába—Steiger sebességváltójához alig tudtunk szerezni alkatrészt, végül nagy nehezen sikerült. Így a gép már működik. Itt van azonban ez az MTZ, nincs gömbcsap a kormány- szerkezethez. Nagy Gyula ismeri a tr*k- torok minden csínját-bínját, de a vetőgépeket, a tárcsákat. a kultivátorokat is megjavítja. Legkedvesebbje azonban a K—700-as, valamint a Rába—Steiger. — 1975-ben kaptuk ezeket — jegyzi meg. — Üjak voltak a szerelőnek is. Pétervásárán még nem ianultunk róluk, így főleg a katalógusokat, a műszaki rajzokat bújtuk. Amikor idejöttem a szövetkezetbe, csak ekéket és tárcsákat javítottam. Később már erőgépeket is, s azt hiszem, ez az igazi, az ember élvezi, mert minden javítás új ismeretet, érdekességet nyújt. A fiatal szerelő két esztendeje brigádvezető. A komplex gépjavító brigád élére került. Ez a szövetkezet legnagyobb létszámú kis kollektívája, hiszen 26-an vannak együtt. Van közöttük lakatos, villanyszerelő, esztergályos és szerelő. — A brigádunk még 1973- ban alakult. Én egy évvel később lettem tagja. Zsák Győző volt a vezetőnk, aki két esztendeje gépkocsiirá- nyító lett a szövetkezetben. Akkor engem választottak brigádvezetőnek. Nem köny- nyű feladatra vállalkoztam, mert a munka mellett Hatvanba járok a dolgozók szakközépiskolájába és az idén érettségizek. Aztán házat építek az Akácfa utcában, meg van egy kis háztáji szőlőm is, amit művelek. Ott a család is, a kétéves kislányom. Mindez időben nagyon sok kötöttséget jelent, mégis bizalmat kaptam a szerelőtársaktól. Valameny- riyien fiatalok vagyunk, az átlagéletkor alig éri el a brigádban a 35 évet. Folyamatosan képezzük ma-' gunkat, hiszen az új ismeretekre szükség van. Tavaly például Oláh József vasesztergályos érettségi zeit közülünk. Ebben az évben jelentkezik szakközépiskolába Ludányi László lakatos és Szűcs László autószerelő is. Mi együtt rendszeresen megvitatjuk a világ dolgait, eseményeit, mindazt, amit a Legtöbbször azonban szakmai kérdésekről vitatkozunk, például most a vetéselőkészületek kerültek szóba. A brigádunk egész évben reflektorfényben van, hiszen a gépjavítással a szövetkezet egész tevékenységét átfogjuk, A komplex brigád tavaly elnyerte az ezüstkoszorús címet. — Érdemes a kollektívát vezetni — mondja mosolyogva Nagy Gyula —, hiszen jobban megismertem az embereket, és úgy érzem, hallgatnak is rám. Így az idén szeretnénk még nagyobb bizalmat szerezni munkánkkal. Ezért elhatároztuk, hogy az ésszerű takarékosság szem előtt tartásával minden hasznosítható régi pótalkatrészt felhasználunk és a gépekbe építünk. Az MSZMP XII. _ kongresszusa tiszteletére lerövidítettük a téli nagyjavítás idejét. Négy kommunista műszakot szervezünk, csi- a tanyát, a gépjavító műhely környékét, ahol dolgozunk. A március végén tartandó műszak összegét pedig felajánljuk gyermekintézményeknek. A brigádtagok nemcsak a munkában vannak együtt, hanem máshol is. így az ecsédi népi együttesben zenélnek és táncolnak, közművelődési vetélkedőn versenyeznek. Most például öten építenek házat, melyet közösen, egymást segítve vállaltak. — Az építkezéshez kedvezményes fuvart biztosít a szövetkezet, ami jelentős könnyítést jelent. Jól érezzük magunkat valamennyien itthon Ecséden, ideköt a család, így továbbra is számíthatnak ránk. Menfusz Károly 1980. március 27.. csütörtiú televízióból, a rádióból hallunk és újságokból olvasunk. ' nősítjük, parkosítjuk
