Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-27 / 73. szám
I Mimiket partner fői jőrt_ Színházi világnap Komplex művelődési intézmények megyénkben Az egyre eredményesebben megvalósuló ötlet Heves megyében született 1969-ben egy pedagógus munkaközösség — alapos felmérésekre támaszkodva — egy olyan tanulmányt készített, amelyben körvonalazta az egri lakótelepi nevelési központ lényegét. Ebben a munkában mór hangsúlyozták a hagyományosnál több és sokoldalúbban használható helyiségek kialakításának fontosságát. Az elképzelésből sajnos mindmáig nem lett valóság, de a fáradozás nem volt hiába, mert az ésszerű, az úttörő jellegű kezdeményezésre sokan felfigyeltek. A megyei tanács művelődésügyi osztálya később megállapította — ekkor sem maradt el a gondos tájékozódás —, hogy szűkebb hazánkban sem az oktatás, sem a közművelődés tárgyi és személyi feltételei nem megfelelőek. Ekkor vetődött fel a korábbi javaslat, amelynek a magva az volt, hogy a cél érdekében egyesítsék az erőket. Heves megye Tanácsa 1975-ben határozatot fogadott el a komplex művelődési intézményekről, amelyek legmarkánsabb vonása az, hogy mindkét terület kívánalmait kielégítik. Sarudon, Besenyőtelken Ezután olyan község- és városrendezési programok születtek, amelyek számolnak ezzel a kívánsággal. Pillanatnyilag ilyenekkel rendelkezik Aldebrő, Bükkszék, Besenyőtelek, Detk, Domosz- lé, Noszvaj, Szihalom, Tar- naörs, Tiszamána, valamint Eger tihaméri lakótelepe. A gyakorlati megvalósítás sem késett sokáig. A saru- diak és a besenyőtelkiek kezdték — itt a Népművelési Intézet országos jellegű kísérletet indított — őket követték a potosalóiak, a nagyútiak, a feldebrőiek, a mezőtárká- nyiak, a detkiek, a gyön- gyössolymosiak, a karácson- diak, s legújabban a köm- lőiek. Az elmúlt öt esztendőben nemcsak a sikerek sokasodtak, de olykor a bajok is gyülekeztek. Egy azonban tény — s ezt felesleges vitatni — a kezdeményezés bevált. Épp ezért megéri összegezni az eddigi működési tapasztalatokat. kát, ugyanis sehonnan sem hiányoznak a legkorszerűbb szemléltetőeszközök. A kluboknak alkalmas helyiségekre sem mindenütt figyeltek fel, pedig ezeket dél- előt't-délután kamatoztathatnák oktatásra és közművelődésre egyaránt. Több szakember Arra • vigyáztak, hogy ne biztosítsanak jobb feltételeket, mint másutt, így ugyanis az életképesnek mutatkozó modellt nem lehetne mindenütt megvalósítani. Arra ugyanis hiányoznak az anyagi eszközök, hogy országszerte valamennyi intézményben a legkedvezőbb startot ígérjék. Az új változat nagy előnye az, hogy a személyi adottságok kedvezőbbé váltak. A füzesabonyi járásban megindult kísérlet már első szakaszában igazolta azt, hogy a hagyományos lét- számnormák minőségi átrendeződéssel magasabb színvo- nalúbbá formálhatók. Megtakarításra csak a technikai alkalmazottak számítottak, s ebből lett is valami. Igen sokat jelentett viszont az, hogy a szakképzett pedagógusok zöme készséggel vállalt közművelődési tennivalókat. Sikerült megnyerniük az értelmiség más rétegeit is. Ez nem akármilyen eredmény, hiszen a népművelők korábban meglehetősen sokat panaszkodtak közömbösségük miatt. A műszakiak és az egészségügyiek Mezőtár - kónyban, Detken és Sarudon, a mezőgazdaságiak Fel- debrőn, Karócsondon és Detken serénykednek elsősorban. Természetesen alapvetően megváltozott az intézményi vezetés. Az igazgató irányítja a vezető óvónő, az oktatási ő a hattól 16 éves korú gyermekekkel foglalkozik, — a közművelődési igazgatóhelyettesek — az • utóbbi dolga a felnőttnevelés szervezése — a könyvtáros és a gondnokság munkáját. Ez a megosztás a jó, de a kisebb helyeken erre még nincs lehetőség, s ezért más variációk érvényesültek. Ettől függetlenül mindenütt arra törekszenek, hogy a szakemberek azzal foglalkozzanak, amihez értenek, ami a hivatásuk. Elérték azt, hogy ne pazarolják a drága időt adminisztrációra, hiszen ezt elvégzik azok, akik ezért kapják bérüket. A gazdálkodás helyzete még nem véglegesen rendezett. Jogszabály kellene, ami tisztázná a pillanatnyi tarkaságot. A nagyobb vona- lúak — igen helyesen — a holnapokat nézték, s így ösz- szevonták a két intézmény költségvetését, s mindig arra áldozták a több pénzt, ami legfontosabb volt. Ezt diktálja az ésszerűség, s egy jövendő rendelet bizonyára ugyanígy intézkedik majd. Senki sem csalódott Arról mindenki elismeréssel szól, hogy a jobb feltételek hatására az eddiginél jóval sikeresebbé vált a nevelő-oktató munka. Megyénkben először Sarudon készült komplex munkaterv, olyan, amely egyaránt számol az oktatás és a közművelődés sajátos igényeivel. Az intézmények egész napos programot kínálnak az általános iskolásoknak, s ez lehetővé teszi a hátrányok behozását, az esélyegyenlőségek kialakulását, a szabad idő jobb hasznosítását, a képességek hatékonyabb kibontakoztatását, az önművelés igényének felkeltését és folyamatos segítését. A délelőtti tanítás bevezetésével a teljes gyerekközösségre egyszerre hatnak a nevelők. A munka oldottabb légkörűvé válik, hiszen a szakköröket és klubokat vezető tanárok az itt elsajátított játéko: sabb - módszereket is alkalmazzák az órákon. Az iskola nyitottabbá lesz, mert az egyes csoportokban együtt dolgoznak a felnőttek és diákok. A tapasztalatok mindenképpen kedvezőek. Ezért kérte az Oktatási Minisztérium a megyei tanács művelődésügyi osztályát, hogy egy munkabizottság közreműködésével készítsen mérleget a megyei komplex művelődési intézményekről. A tanulmány elkészült, s ha valaki gondosan átnézi, akkor rájöhet, hogy ezzel a kezdeményezéssel érdemes megpróbálkozni szerte az országban, hiszen a „házasság” révén mindkét partner jól jár. Olyanyira, hogy nemcsak az ötesztendös, hanem a későbbi jubileumokat is készséggel ünneplik majd meg. P. L Hagyományosan, március 27-én a világnak csaknem valamennyi színházában köszöntik ; a nézőt a művészek, a színházi világnap al kalmából. A magyar színpadokon idén, a ■ Mátrai-Betegh Béla irta Üzenet hangzik el a közönség ünnepének tiszteletére. A mai színházi világnapon, immár a tizenkilencediken az évek során, a néző egy pillanatra tekintsen körül a látó szemével a nézőtér és a színpad falai között. Vegye észre, mekkorát téved az a máig is használatos mondás, hogy a színház olyan helyiség, amelynek négy fala közül egy, a játékteret a nézőtértől elválasztó fal, hiányzik. Nem! Születése pillanatától érvénytelen ez a mondás. Mert az igazi színház évezredek óta —, s korunkban egyre hevesebben — azon fárad, azért küzd, hogy a mondást végre kivonja a használatból, s rábizonyítsa: téveszméje téves szemléletet sugall. Az igazi színház négy fala közül ugyanis nem egy falnak kell hiányoznia, hanem mind a négynek. Minden falnak hiányoznia kell, amely a színházat a világtól, a színpadot a valóságtól, a drámát az igazságtól, bármelyik oldal felől elválasztja. Az igazi színházból hiányoznia kell minden válaszfalnak, amely a való és az igaz. a mindennapi élet és a képzelet ünnepei közé, minden válaszfalnak, amely ember és ember, nép és nép közé emelödni akar. Igen! A színház, a rendeltetett, a hivatott, az elkötelezett, a nevére csakugyan rászolgáló, igazi színház a nyitott tér határtalan építménye. A zárt kőszínház is a szabad terek tágas elemeiből épült, minden oldalán falak nélkül. Játszótér ez, ahol az emberi gondolatot nem a csapongás, hanem a cél felé vivő szárny röpteti. Játszótér, ahol szabad a játék és művészi a rend. A szabadságnak és a rendnek, e két egymást ki- egészítő, egymásra utalt, társadalomszervezö fogalomnak és erkölcsi erőnek világbirodalma. a színház. Világbirodalom, amelynek határai közt csakugyan soha nem nyugszik le a nap, minden zugát, legmesszibb tartományait is átjárja sugaraival. Mert nemcsak négy fala nincs, de tető sincs fölötte, más, mint a fényjárta és a felhőkjárta égbolt. A magyar színházi művészet, túl a mai színházi világnapon, egész elmúlt és eljövendő történelme hosszán, szocialista jelenében abban látja és úgy szolgálja legfőbb építő feladatát, hogy lebont. Minden erejével egyre bontja a falakat, amelyek igazságot és valóságot, embert és embert, népet és népet ma még elválasztanak. fl zenei kultúra hatvüi „magvetői” A hatvani Ady Endre Városi Könyvtár nemcsak a könyvek szeretetére neveli olvasótáborát, hanem hasznos közművelődési tevékenységet is fejt ki. a városban és a környező településeken. Az elmúlt • évben az Országos Közművelődési Tanács 70 ezer forintot juttatott a bibliotéka hangtárának fejlesztésére. A pénzösszeget a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, az Ifjú Zenebarátok Szövetsége és a helyi zeneiskola által közösen működtetett zenei klub színvonalas rendezvényeivel érdemelték ki. Felvételeinken egy klubfoglalkozás pillanatait örökítettük meg. Sárközi Ildikó és Kepes Anikó, a könyvtár dolgozói, az esti foglalkozás komolyzenei anyagát állítják össze (fent). „Ki nyer ma?” — Ezt a zenei klub foglalkozását vezető Zsoldos Péter, a Magyar Rádió munkatársa döntötte el most is. (balra). (Szabó Sándor felvételei) Az éjszakában.*. Jobb tárgyi feltételek A tárgyi adottságok mindenképpen javultak azzal, hogy a helyiségeket közösen használták. Az iskolákban — s ez lényeges előrelépés — megszűnt a váltakozó tanítás. A nagyteremben nemcsak színházi előadásokat tartanak, filmeket vetítenek, hanem itt rendezik az úttörőcsapat-szintű összejöveteleket, a különböző vetélkedőket, a társadalmi ünnepségeket is. A könyvtárak kluboknak, szakköröknek, reál és humán óráknak adnak otthont. Mennyivel sokrétűbb tevékenység ez, mint a szimpla kölcsönzés. A gyerekek — ez alapvetően fontos — megismerik a búvárkodás, a kutatómunka semmivel sem pótolható örömét, s elsajátítják az egyéni eligazodás készségét. Polgárjogot nyert a kabinetrendszerű oktatás. A szaktermekben rejlő lehetőségeket azonban még nem aknázzák ki kellőképpen. Ezek nagyszerűen szolgálhatnák például a felnőttnevelést. Nyelv- és szaktanfolyamokat rendezhetnének itt. Méglyazzá igen hatékonya&,Nwüsm IMO. március 27-, csütörtök A Balaton mindig szép. De néha félelmetes. Akkor is félelmetes az arca, ha nem háborog. Egyébként lehet, esiaik a távolról érkező vándor látja így, ilyennek, hiszen a nem errefelé való ember a víznek csupán a nyári arcát ismeri, szépségében, lógy szelídségében, viharos vadságában, de nyári arcát. , Azon a kora tavaszi éjszakén morajlásában különösnek tűnt a tó. Március első vasárnapján Zalaegerszegről hazafelé a,z észatki partom jöttünk. Bámultuk a sötétszürke víz visszafelé folyó tükrét, benne egy nap csendes eknúlátsált. Különös volt, szomorkás. Benn a meleg kocsibaih hallgattunk, gondolatainkkal' bajlódtunk. Amikor megkerültük a víz felső karéját, valaki a csendet megtörvén javasolta, ugorjunk be Aligára, Vera neniékhez. Csak ő, az invitáló ismerte a családot, meghitt baráti. kapcsolatban • .voltak. Ezt azonnal éreztük mi is a fogadtatásból. Emberi nyájasság. fény, kandalló melege, a sülő hurka-kolbász illata, mi kell a fáradt utazónak? Fűszeres forralt bor, persze es édes gammas tea, melyekből ízlés szerint választhattunk. Vera néni tálalt, házilag savanyított kisddny- nyét, paprikát, uborkát hozott, fehérkenyeret szegett és tepsiben úgy ahogy megsült, piros hurkát, rozsdavörös kolbászt és mellettük zsírban sült hússzeleteiket. Ettük az ételt szemérmesen, majd faltuk szemérmetlenül. A házigazdáról tudtuk, hogv közöttünk van, de elfelejtettük. oly szerény volt és hangtalan. A képernyőn Graz adását láttuk, hallottuk, szerelmes történetet sugárzott., a szerelmesek ötpercenként dalira fakadtak, de csámcsoglásunkait nem tudták beárnyékolni. „ i. hogy is volt az, Jóska bácsi, az öccsével?” — A váratlan kérdést barátunk, a háziék ismerőse tette föl, s a váratlan kérdés váratlan helyzetet teremtett. Vera néni visszavonult a színpad félhomályos mélyébe. És akkor Jóska bácsi, a házigazda a rivalda alá állt, holott egyik sem mozdult a székéből. Két kézben tartottam az illatos, forralt borral teli cserépbögrét, katomafiamra gondoltam, aki mélyen érző fiú. ma is elpirult a zalaegerszegi laktanya udvarán . gafeta-. . nyan derengett agyamban, hogy még száz kilométer Pest. Hogy holnap megint korán kelek, ismét messzi útra indulok. „Semmit sem tudunk. Ma sincs róla semmi hír” — kezdte a történetet, házigazdánk. „Péter öcsém N.-ben egy nagy ' vállalat osztályvezetője volt. Kedves, simulé- konv ember. Szei-ették jó modoráért, szolgálatkészségéért. özvegy, gyermektelen. A nők is. körülrajongták. Hanem a fiú évek óta háborúzott a tó partján kétszintes villája társtulajdonosával. Nem érdemiéi szót, hogyan lett közös tulajdon ez a villa. A mese a múltba nyúlna. Tény az, hogy F.-ék bentlakók és mészégetők, öcsém csak a vasárnapokat és a nyarakat töltötte ott. De ilyenkor nem bírta a mész- égetés mocskát. Különösen nehezen tűrte kertje halálát. Nem ő kezdte a háborút. Mégis veszekedések, sőt élet- veszélyes fenyegetéseik követték egymást. Péter minden héten idegroncsként érkezett vissza a várasba. Hetvenhat novemberében egy csúnya, nyúlós, ködös napon kocsijával isimét leugrott telkére. Tőlünk elbúcsúzott és soha többé nem láttuk. Ennek epgart hsjrm é«*e már. Péternek se híre, se hamva. Rejtélyes csoda. A kocsija akikor, négy nap múlva városi lakása előtt állt s benne voltak személyes cuccai. A mészégetők kegyetlen emberek, aat gondoljuk, öcsémet meggyilkolták, azután mészbe égették...” — amikor a mesélő itt tartott, hatalmas fekete macskája az ölébe ugrott. Delejes álmunk végét ért, szedelőzködtünk. Azóta többször is voltunk Aligán, Vera néniéket mindig megilátogiatituk. Nyáron hideg zöldbabfőzelékét ettünk, később miálacpörkölitet, most, késő ősszel kocsonyával kínált bennünket. Legutóbb Badacsonytomajból hazafelé egy igazán szép téli éjszakán kopogtattunk náluk. Az asszony halat sütött, jó étvággyal elköltöttük. Graz az este nem sugárzott, s már a fiam is leszerelt. A barátságosan duruzsoló kandalló, a jószívű háziak, a természet közelsége felbátorított és most már én is ismételtem a kérdést: „Történt valami azóta abban az ügyben. Jóska?” ahogyan a múltkor mondtam. Én biztosan tudom, hogy a mészégető voilt a tettes, de a nyomozás nem jutott előbbre. Talán jövőre. Sőt. egészen biztosan már az idén hírt ad magáról az öcséd. Lehet, Amerikából... — biztattam Jóskát. És ismét elindultunk az éjszakába. Snha Andor
