Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-26 / 72. szám
A kongresszusról jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) lelekes vezetők feladata, hogy a tennivalók konkrét kijelölésével lehetővé tegyék e nagy erőforrásunk okos hasznosítását. A fejlesztési eszközök és a jövedelmek differenciálása nem új keletű igény. Érvényesítésében azonban alig- alig jutottunk előbbre. Tudatában vagyunk, hogy elveink következetesebb érvényesítése,. így a fejlesztési eszközök és a bérek differenciáltabb elosztása a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek között több ütközést fog kiváltani, mint amennyivel korábban találkoztunk. Ezeket vállalnunk kell, de — különösen, ha emberi sorsokat érintenek — szocialista módon kell megoldanunk. A becsülettel dolgozó többség helytállása megadja számunkra az erkölcsi alapot ahhoz, hogy a korábbinál erélyesebben lépjünk fel az egyéni érdekeiket a közösség érdekei elé helyezők, a szocialista normákat megsértők ellen, s ha a jó szó már nem használ, a fegyelmező szigorral is éljünk velük szemben. Népgazdasági terveink megvalósításában eddig is pótolhatatlan segítséget jelentett a szocialista országokkal folytatott sokoldalú műszaki-tudományos és gazdasági együttműködés. A nemzetközi körülmények, a közös és a nemzeti érdekek most még inkább sürgetően követelik a szocialista gazdasági integráció elmélyítését. Számunkra különösen nagy fontossága van a Szovjetunióval kiépített és egyre bővülő gazdasági együttműködésnek. Ezért is örvendetes és nagy fontosságú fejlemény a gyártás szakosításának és a kooperációnak a közelmúltban Budapesten aláírt hosszú távú programja. Kormányunk külpolitikáját az a törekvés hatotta át, hogy a lehető legkedvezőbb külső feltételeket biztosítsa népünk békés szocialista alkotó munkájához, nemzati céljaink eléréséhez. Ennek szellemében az elmúlt esztendőkben is aktív nemzetközi tevékenységet folytattunk. Békénk, nemzeti függetlenségünk és. szuverenitásunk zálogának tekintjük azokat az erős szálakat, amelyek összefűznek bennünket a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. Ügy, mint eddig, ezután is munkálkodni fogunk a szocialista országok egységének, a varsói szerződés erejének továbbszilárdításáért. részt vállalunk közös szervezeteink tevékenységéből, s hiánytala- . nul eleget teszünk a Szerződésekből és megállapodásokból ránk háruló kötelezettségeknek. Internacionalista elveinknek megfelelően a jövőben is támogatjuk a fejlődő országok haladó törekvéseit. Mint a békés egymás mellett élés elkötelezett hívei, a jövőben is a béke megőrzéséért, a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének fejlesztéséért szállunk síkra. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az utóbbi időben a szélsőséges imperialista körök újult erővel támadnak az enyhülés folyamata ellen, s ennek nyomán nőtt a világban a feszültség. Mesterkedéseik és a haladó erők visszaszorítását célzó kísérleteik átmenetileg megzavarhatják a normális, kiegyensúlyozott nemzetközi légkört. Próbálkozásaik azonban kudarcra vannak ítélve. Az idő nekünk dolgozik. Tíz- és százmilliókban. a különböző világnézetű, de reálisan gondolkozó politikusokban egyre inkább szilárd meggyőződéssé érlelődik, hogy a békés egymás mellett élésnek nincs értelmes alternatívája. A nemzetközi helyzet ugyan változott, de az alapvető nemzetközi erőviszonyok nem változtak. A Magyar Népköztársaság — területét, lakóinak számát tekintve — kis ország. Állás- foglalásának mégis súlya, szavának hitele és tekintélye van a nemzetközi életben. Elsősorban azért, mert hazánk és szövetségeseink, a szocialista országok olyan politika elkötelezettjei, amely mindenkor a béke, a társadalmi haladás * ügyét szolgálja. Bizonyos, hogy pártunk vezetésével hagy tettekre képes munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk — baráti szövetségben és szoros nemzeti egységbe tömörülve sikerrel fogja végrehajtani a XII. kongresszus határozatait. . A magunk elé tűzött cél vonzó és világos: tovább építjük a fejlett szocialista társadalmat. Most nehéz útszakaszhoz érkeztünk. Hogy mielőbb sikerrel túljussunk rajta, szakítanunk kell mindazzal, ami idejétmúlt és korszerűtlen. A kormány és a közszolgálat dolgozóinak . nevében biztosíthatom önöket, hogy megtisztelő kötelességünket teljesítve minden tőlünk telhetőt megteszünk a kongresszus határozatainak végrehajtásáért. Lázár György felszólalása után Bódi Béla, a Gagarin Hőerőmű Vállalat vezérigazgatója, Heves megye küldötte emelkedett szólásra. Bódi Béla, Heves megye küldötte: Készek vagyunk az energiatermelés növelésére A. kongresszusi dokumentumokat áttanulmányoztam, az abban foglaltakkal egyetértek, elfogadásukat küldötttársaimnak is javaslom. Amiért szót kértem és amihez kapcsolódva véleményt kívánok mondani, az a Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben megfogalmazott egyik sarkalatos mondat, amely így hang- zik: „N épgazdaságunk ( jövőbeli fejlődését döntően megszabja az anyag- és energiahelyzet.” A tapasztalati tények, a mindennapos gondolkodás- módunk és cselekvésünk bizonyítja, hogy amit ez a megállapítás tükröz, még mindig mennyire nem közismert, mármint az a tény, hogy energetikai szempontból a mi hazánk sem gazdagabb azoknál az országoknál, amelyek az utóbbi években időszakos. vagy tartós energiakorlátozásrá kényszerültek. Pedig- sok országhoz hasonlóan energiaszükségletünk nagy része, több mint 50 százaléka, ezen belül a kőolaj 80 százaléka importból származik. Ez népgazdaságunk számára évről évre erősen növekvő terheket jelentett és jelent. A mi megyénkre, Heves megyére gondolva, a legtöbb embernek a tudatában az egri vár hős védői, a Mátra hegység kedvelt tájai, vagy,a vidék zamatos boraihoz fűződő emlékképelj jelennek meg és semmiképpen sem Heves megye energetikai jelentősége. Mármint senkinek sem az a tény jut az eszébe — pedig olykor QMfímÖB 1 1980. március 26., szertár ez sem ártana —, hogy megyénk területén, a Mátra alján húzódik hazánk egyik legjelentősebb lignit vagyona, amely külszíni fejtéssel jól kiaknázható. és villamos energia termelésére kiemelkedő gazdaságossággal hasznosítható. Azt nem állítom, hogy arab emirátusok vagyunk, azt azonban igen. hogy megyénk energetikai szerepe és lehetősége a népgazdasági terhek csökkentéséhez, a világgazdasági változásokkal egyenes arányban növekedett. A közelmúlt évek során ugyanis Visontán beigazolódott. bizonyossággá vált — és ezt mondom minden más ellenkező híreszteléssel és fecsegéssel szemben —, hogv Heves megye jelentős lignitvagyonánák energetikai hasznosítása sikeresen teljesül: '“bet ebből az ala- csonv fűtő^ytékű és meddő, anyagokkal is erősen« szeny- nvezett nyersanyagból egyre növekvő mennyiségben villamos energiát termelni. / A Visontán működő Gagarin Hőerőmű és a Thorez Bányaüzem munkája pedig a jövőre nézve is iránymutató, és az alacsony fűtőértékű tüzelőanyagok hasznosításának nemzetközi gyakorlati példáját is jelenti. Igazolják ezt az elért eredmények: az a tény, hogy 1973- tól, az üzembe helyezéstől eltelt hat év és a megelőző próbaüzem időszaka alatt az erőműben felhasznált tüzelőanyag 85 százaléka lignit volt; és az eddigi 55 millió tonna hasznosításával 33 milliárd kWó villamos energia termelését eredményezte. Csak az összehasonlíthatóság érdekében említem. meg, hogy hazánk elmúlt évi összes villamosener- gia-fogyasztása ettől két és fél milliárddal kevesebb, harminc és fél milliárd kWó volt. Jelenleg* a hazai szenekből termelt villamos energia csaknem 10 százalékát a Gagarin Hőerőmű biztosítja, és ennek a villamos energiának minden kilowattórája — amelyet Visontáról adunk a népgazdaságnak — alig egyharmadába kerül annak, mint amit import • tüzelőanyagból kényszerű-, lünk előállítani. Az a körülmény tehát, hogy a 'világgazdasági értékrend az utóbbi években hazánk számára olyan hátrányosan , módosult, energia- gazdálkodásunk feltételeit nagyon megszigorította és megyénk energetikai szerepét erősen megnövelte.' A változások nyilvánvalóan úi, szerű és magasabb követelményeket állítanak és felszínre hozzák eddigi szemléletünk és munkánk gyengébb pontjait. Pártértekezleteink számvetéseiben kellő önvizsgálattal kerestük annak az útját, hogy hogyan tudnánkVisontán több villamos energiát termelni. Meggyőződéssel állapítottuk meg, hogy elért eredményeink erre alapot nyújtanak, tudunk és készek vagyunk termelésünk további növelésére, azonban igényeljük a munkánk hatékonyságát gátló tényezők kiiktatását. Alapvető és a hatékonyságot rontó ellentmondás munkánkban az a körülmény, hogy .miközben a világgazdasági ■ értélírénd a 800 MW-os Gagarin Erőmű műszaki-technikai berendezéseit 8-ról 40 milliárd forintra értékelte fel, és a népgazdaságnak ennek a nagy értékű berendezéscsoportnak hosszú távú működtetésére vőina szüksége, mi mégis a gyors elhasználódást jelentő, a szükségesnél nagyobb költségekkel járó üzemet valósítjuk meg. A bánya-erőmű technológiai kapcsolatból ugyanis hiányzik a nvers lignit tisztítását szolgáló széndúsító berendezés. Ennek az a következménye, hogy az erőműben felhasznált évi hét- rrrifliö tonna nyers lignitben levő, mintegy egymillió tonna medclőmennviség — amely nem a rossz bányászkodás, hanem a geológiai adottságok velejárója — a gyors elhasználódást jelentő káros igénybevételt és a további termelésnövelés korlátját egyaránt jelenti.^ Ha a nálunk energetikailag gazdagabb, fejlettebb országok, például a Szovjetunió, az NSZK, az Egyenlít Államok, va»v más iparilag fejlett országok ezt a helyzetet nem engedik meg maguknak, megépítik ezeket a berendezéseket, hogy védjék az erőművet a káros hatásoktól, úgv gondolom, mi sem lehetünk nagyvonalúak. Ez nálunk miért van így? Mert a, széndúsítás megvalósításának kérdésében, amelynek a beruházása az előbb említett 40 milliárdos érték mintegy két százalékába kerülne. — ami ugyan igaz, nem kis összeg —1 ma még az egyoldalúan értelmezett takarékossági szemlélet érvényesül. Meggyőződésem, hogy alapvető népgazdasági érdeket sértünk meg, till drágán „takarékoskodunk”, mert ez olyan takarékosság, amit egy másik zsebből már eddig is többszö- ■ rösen kifizettünk. Egyre erőtelj «sebben ható ellentmondás az is, hogy miközben a világgazdasági értékrend az erőművi technikát az említett módon felértékelte, a mi hazai értékrendünk az erőművi munkahelyeken dolgozók munkáját a szükségesnél alacsonyabbra értékeli. Közismert ugyanis, hogy egy villamos erőmű hatékony üzeméhez jól képzett, kellően begyakorlott, a felelősséget és a folyamatos rendelkezésre állást vállalni tudó szakembergárdára van szükség. Ez akkor biztosítható, ha az erőművi dolgozók az erkölcsi megbecsülés mellett anyagilag is kellően értékeltek ebben a fontos és felelősségteljes munka vállalásában. Ha ez nem így van, a népgazdasági érdek hiába igényelné ezt. Csak a példa kedvéért említem meg, hogy az elmúlt öt év alatt a Gagarin Hőerőmű különböző munkahelyeit — 1400 fő vállalati átlaglétszám mellett — kisebb-nagyobb időtartamra 950 fő próbálta ki, azaz 950 dolgozó keresett és talált kisebb felelősséggel járó. erkölcsileg talán kevésbé megbecsült, a maga számára azonban mindenképpen előnyösebb munka- helvet. Könnyen belátható, hogy az erőművi munkahelyeken dpigozók anyagi megbecsülő-' a jelenleg működő 12 hőerőmű vállalat és az épülő tizenharmadik, a paksi atomeí’ómű jövőbeni hatékonyságának igen fontos kérdését, a személyi feltételrendszernek a biztosítását jelenti. Ügy vélem, err- nek a jelentőségét, mármint azt a kérdést, hogy mit jelenthet az erőművek szakmai színvonalának csökkentése, nem szükséges részletezni. Erről más országok tapasztalataiból is okulhatunk. Joaosan merül fel bennünk olykor tehát a kérdés: a jelenlegi társadalmi-gazdasági intézményrendszerünk képes-e a népgazdasági érdekek helyes és szükséges érvényesítésére? Meggyőződésem, hogy csajt részben, mert a részérdekek ma még könnyebben gazdára találnak. mint a névgazdasági érdek. Ennek alátámasztására elmondom a mi gyakorlati életünk még egv jellemző ellentmondását, A villa- mosenergiaTtermelés velejárója. hogv az erőmű hűtési rendszerén keresztül igen nagy mennyiségű alacsony hőmérsékletű, úgynevezett hulladékhő kerül a szabadba. Megint csak a nagyságrend érzékeltetésére említem, hogy ez a mi esetünkben a Gagarin Hőerőműnél annyi, mint a mezőgazdasági ágazat évi összes energiafelhasználásának 30 százaléka. Nyilvánvalóan alapvető népgazdasági érdek, hogv ennek a nagy mennyiségű hulladékhőnek legalább egy részét visszanyerjük, a természettől. Mi kísérleti jelleggel 3000 négyzetméter alapterületen bebizonyítottuk ennek a hulladékhőnek a növényházi hasznosítási lehetőségét. De hogyan? Nyugodtan állíthatom, hogy még mindig a tanulmányok, a zsűrizések, a felesleges viták stádiumában tartanánk, ha a megyei pártvezetés nagyon konkrétan nem karolja fel a kezdeményezésünket. Egyszerűen azért volt erre a felkarolásra szükség, mert a működő gazdasági i n té zmén y ren dszer Un k ben ez a fontos népgazdasági érdek sem talált gazdára. Éppen ezért a kongresszusi dokumentumokkal is összhangban nagyon szükségesnek tartom a jelenlegi döntési rendszerek korszerűsítését, az ilyen értelmű hatékonyság mielőbbi növelését is. Tisztelt kongresszus! Ügy gondolom, indokolton tehetem azt az összefoglaló megállapításomat, hogy mindazok, amelyek a magyar energetika szolgálatában Heves megyében a Mátra alján történtek, számottevőek, jelentősek, a jövőbe mutatóak, és mi valljuk, hogy méltóak névadónk: Ju- rij Gagarin emlékéhez is. Az a tény, hogy a Heves megyei pártszervek gazda4 ságpolitikai munkájában kellő súllyal szerepelt és szerepel az energetika, elősegítette, hogy a visontai bányászok a külszínfejtéses bányaművelésben, az crőművi szakemberek a lignittüze- lési technikában megteremtették a további fejlődés alapjait. Meggyőződésem, hogy ezekről az alapokról a továbbfejlődés útja a szénelőkészítés megvalósításán, a hulladékhő mezőgazdasági hasznosításán és az érdekeltségi viszonyok meglévő torzulásainak felszámolásán keresztül vezet. A világgazdasági követelmények változásaiból adódóan a népgazdasági, ezen belül az energetikai helyzet is tovább fog módosulni, differenciált fejlődés előtt állunk, meglévő ellentmondásokat kell feloldanunk, új konfliktusokat kell vállalnunk. Mi, Heves megyében az újonnan megválasztásra kerülő Központi Bizottságtól és tisztségviselőitől továbbra is a közös feladataink leghatékonyabb „vezérlését” kérjük, hogy a Mátra alja a jövőben is szilárd bázisa lehessen a magyar villamos- energia-termelésnek. Ezután Szépvölgyi Zoltán, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a mandátumvizsgáló bizottság jelentését. Ez megállapítja, hogy a budapesti, a megyei, a megyei jogú pártértekezleteken és a legnagyobb üze(Folytatás a 3. oldalon) Kongresszusi képek A nehéz emberek dicsérete Az úgynevezett nehéz emberek mellett állt ki kongresszusi felszólalásában Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára. A gondolat nem egészen új, hiszen a költőtől is tudjuk, csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak akik mertek. Mégis nagyszerű dolog, hogy i,lyen magas fórumon ennyire egyértelműen fogalmazódott meg: a „nehézemberség” dicsérendő tulajdonság, hiszen akik kiemelkedő munkájuk mellett kezdeményezéseikkel, önálló véleményükkel is segítik a közösség ügyét, nagyobb társadalmi megbecsülést érdemelnek. Mindennel és mindig fenntartás nélkül egyetértve, nem is lehet kiemelkedően dolgozni; a közösség ügyének szolgálata esetenként alkotó vitákat is kíván, az érvek és ellenérvek nyílt, megalkuvás nélküli összecsapását is feltételezi, a leghelyesebb megoldás érvényesülésének érdekében. Megalkuvásra persze — a dolog természeténél fogva — rendszerint nem a vezető, hanem a beosztott kényszerül. Ahol tehát nehéz emberekkel —; helyes véleményük mellett, a hátrányokkal is dacolva, kitartó beosztottakkal — találkozunk, ott érdemes a „nehéz” vezetőket is megkeresni, és kérdőre vonni. Sokak szemeben talán túlzónak tetszik ez a megfogalmazás, de a SZOT főtitkára nem hagy kétséget afelől, hogy pontosa^ igy gondolta. Erre utal a következő megjegyzése: ...... aki úgy utasít, hogy nincs t ekintettel az emberi méltóságra, aki szolgának tekinti a beosztottját, aki lenéz megalázza az embereket, annak kevés kö ze van a szocializmusban kívánatos vezet típusához”. Másfelől az is nyilvánvaló, hogy attól beosztottól, aki csakis a tehetsége és munkája révén, derekát meg nem haj litre indokolt ellenvetéseit soha le nem nyelv kíván érvényesülni, — szóval az ilyen be osztottál több joggal remélhetjük: vezető ként is megőrzi e rokonszenves tulajdonsá gait, é$ beosztottjait valódi érdemeik sze rint fogja értékelni; ez érdemek közé so rolva a szókimondást, az előre vivő bt rá latot is. Ez nem csupán újságírói Mtaláció, i SZOT-fötitkár gondolatmenetéből, sőt. kongresszuson elhangzott felszólalásábó szó szerint következik. Nyomatékosa; ajánlja, hogy „a vezetővé válás folyamaid ban is azokat támogassuk, akik nem hízel géssel. elvtelen egyetértéssel, személyes ér dekeiket szolgáló összeköttetések ápolásává építgetik karrierjüket, hanem azokat, aki) munkájukban eredményesek, vitáznak, ér veinek, alkotnak1” Azt hiszem„ könnyebb terepen folytat hatjuk társadalmi céljaink megvalósítását gyorsabb ütemben bővíthetjük a szociálistt demokráciát, ha nem tévesztjük szem elő ezeket az összefüggéseket, ha jobban meg becsüljük a nehéz embereket. Beosztottként, vezetőként egyaránt, Kéry Tamo*
