Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-25 / 71. szám

A kongresszusról jelentjük (Folytatás az 5. oldalról) hogy a jelenleginél na­gyobb különbségek ala­kuljanak ki a munka díjazásában a teljesítmé­nyek, a végzett munka mennyisége és minősége alapján. A munkabér nem lehet je­lenléti díj. El kell érni, hogy a munkamegosztás minden szintjén, a beosztottaknál es a vezetőknél egyaránt érzé­kelhető különbség legyen a munkából származó jövedel­mekben aszerint, ki hogyan dolgozik. önkritikusan meg kell mondani, hogy a pozitív tö­rekvések és erőfeszítések el-' lenére még nem tudtunk kellő eredményt elérni a be­csületes embereket joggal felháborító antiszociális je­lenségek, az ügyeskedés, az élősd’.ség felszámolásában. Szocialista elveink követke­zetes érvenyesítése megköve­teli, hogy korlátozzuk és szorítsuk vissza a munka nélküli vagy a vele arányban nem álló jövedelemszer­zés lehetőségeit. Határozott intézkedésekkel gátat kell emelni az olyan jövedelmeknek, amelyek spekulációból, visszaélésből erednek, amelyek mögött nincs tisztességes munka. A Központi Bizottság azt javasolja, hogy ha jobb munkával, a munkaidő telje­sebb kihasználásával, a szer­vezettség javításával meg tudjuk teremteni a feltétele­it, akkor a VI. ötéves terv időszakában a bérből és fi­zetésből élőknél — a jelenle­gi munkaidőalap csökkenté­se nélkül — térjünk át az ötnapos munkahétre. Változatlan törekvésünk,' hogy a lakosság fel tudja használni jövedelmét szük­ségleteinek kielégítésére, sze­mélyi tulajdonának gyarapí­táséra. Fejlődjék tovább a kereskedelmi hálózat, szű­küljön a hiánycikkek köre, bővüljön a választék, javul­jon a kiszolgálás. A jövőben is támogatjuk az állami vál­lalatok, a szövetkezetek, a kisiparosok és más szakem­berek szolgáltatói tevékeny­ségét. A lakáshelyzet javítását pártunk változatlanul fon­tos társadalompolitikai, szo­ciális feladatnak tekinti. A VI. ötéves terv időszakában folytatódik a második 15 éves lakásépítési program megvalósítása. Az új laká­sok építése mellett jelentős számú régi lakás felújításá­ra és komfortossá tételére kerül sor. A családalapító fiatalok és az egyedülálló vagy másodmagukkal élő idős. emberek részére meg­határozott számú kisebb és olcsóbb lakást is szükséges építeni. Úgyanakkor növel­ni kell a nagyobb alapterüle­tű lakások arányát is a több gyermekes családok, vala­mint az együtt 'élő több nem­zedék lakásigényének kielé­gítésére. Állami intézkedé­sekkel a jövőben is ösztö­nözni, segíteni kell a saját erőből történő lakás- és csa­ládi ház-építést. Az ország lakásállománya hatalmas érték, megóvására, korszerűsítésére az eddiginél nagyobb erőt és gondot kell fordítani. A lakáselosztási rend­szert úgy kell fejleszte­ni, hogy még jobban iga­zodjék a családok va­gyoni, jövedelmi viszo­nyaihoz. Segítse elő, hogy különösen Budapesten és az ipari köz­pontokban a munkások, va­lamint a fiatalok lakáshely­zete tovább javuljon. Hazánk népesedési helyze­tének alakulása nagy fontos­ságú nemzeti és társadalmi ügy, ezért állandó figyelmet igényel. Most ismét olyan szakaszba érkeztünk, amikor — jórészt a 60-as évek első felére jellemző alacsony nép- szaporulat következménye­ként — a születések száma csökken. Mindent meg kell tennünk, hogy e kedvezőt­len tendencia megváltozzék, és hazánk népessége egyen­letesen gyarapodjék, különö­sen a háromgyermekes csa­ládok száma növekedjék. A jövőben is sokoldalúan kell gondoskodni a gyermekes családokról, emelni kell űi családi pótlékot — elsősorban a három- és több gyermekes családokét —, és mérsékelni a fiatalok családalapításának anyagi terheit. A következő években gyorsabb ütemben kell javí­tani az egészségügyi ellá­tást, különös tekintettel az alapellátásra, a betegségek megelőzésére, a rehabilitá­cióra, a lakosság egészség- ügyi kultúrájának emelésé­re. Társadalmunk nagy erőfe­szítéseket tesz, hogy megfe­lelően gondoskodjék azokról az idős emberekről, akik az elmúlt évtizedekben becsüle­tes munkájukkal hozzájárul­tak a szocializmus építésé­hez. Nyugdíjrendszerünk, az egészségügyi és a szociális ellátás megadja nekik az alapvető létbiztonságot, de 'nem pótolja, nem pótolhatja családjuk, gyermekeik fi­gyelmét és segítségét. Az idősekről társadalmunknak és a családoknak együtte­sen kell gondoskodniuk, A VI. ötéves terv időszakában fel kell emelni az alacsony nyugdijakat. Fejleszteni kell az idős emberek életét köny- nyítö szociális intézménye­ket. A szocialista tudat fejlesztéséért A marxizmus—leninizmus elméletével felfegyverzett, a dialektikus materializmus világnézetét valló és tudo­mányos módszerével dolgo­zó pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt mindig a .szocialista építés nélkülözhe­tetlen feltételének tekintette az eszmei, ideológiai mun­kát, a társadalom műveltsé­gi színvonalának emelését, a szocialista erkölcsi nor­mák és életmód kialakítá­sát és fejlesztését. Pártunk a XI. kongresz- szust követően az éleződő nemzetközi ideológiai harc viszonyai és a hazai építő­munka bonyolultabb feltéte­lei közepette is eredménye­sen irányította és szervezte az ideológiai és a kulturális tevékenységet. Gyarapodott a szocialista módón élő és dolgozó közösségeknek és állampolgároknak a száma. Társadalmunkban mély gyö­keret eresztett és széles kör­ben elterjedt a tudományos szocializmus eszméje, a marxizmus—leninizmus vi­lágnézete. Az emberek gondolkodá­sát, cselekedeteit, né­pünk politikai, erkölcsi, tudati állapotát társa­dalmunk anyagi, szelle­mi felemelkedése, szocia­lista fejlődése határoz­za meg. A párt. ideológiai tevé­kenységének. szellemi éle­tünk fejlődésének, a tudomá­nyos munka, a közoktatás, a művelődés, az irodalom és a művészetek területén elért eredményeknek jelentős ha­tosuk van társadalmunkra. Náoiink gondolkodását és tetteit npvekvő felelősségér­zet hatja át, túlnyomó több­sége reálisan ítéli meg tár­sadalmi fejlettségünk jelen­Q.Níwsm IS)80. március 25., kedd légi szintjét, megbecsüli vív­mányainkat, bízik abban, hogy közös erőfeszítéssel le tudjuk küzdeni a fejlődés útján mutatkozó nehézsége­ket, meg tudjuk valósítani szocialista céljainkat. Az ideológia, a közgondol­kodás helyzetének számba­vétele megköveteli, hogy folyamatában szemléljük társadalmunk eszmei-tudati- erkölcsi állapotának fejlődé­sét, teljes valóságban lássuk mai arculatát, és kritikusan értékeljük pártunk jelenle­gi ideológiai tevékenységét. Ennek érdekében Kádár Já­nos áttekintette azokat a történelmi eseményeket, amelyek az elmúlt 35 évben nagy változásokat eredmé­nyeztek népünk gondolkodá­sában. Társadalmunk általános tudati fejlődésének, népünk politikai érettségének örven­detes tényeit megállapítva látnunk kell azt is, hogy a kapitalista és a szocialista rendszer közötti, nemzetközi méretekben' folyó éles ide­ológiai és politikai harcnak nálunk is van bizonyos ha­tása. Továbbá azt is figye­lembe kell, vennünk, hogy a magasabb fejlődési szinten, a nagyobb követelmények hatásaként a gazdasági és kulturális építőmunka bo­nyolultabb és nehezebb fel­adatainak láttán társadal­munk egyes, szűkebb cso­portjaiban elbizonytalanodás is' tapasztalható. Nincs okunk elhallgatni, hogy a marxizmus—leniniz­mus elterjedése, hegemon helyzetének kivívása ellené­re léteznek még, időnként felerősödnek és hatnak ná­lunk nacionalista, kozmopo­lita, revizionista, ultraradi­kális és más, káros, ellensé­ges nézetek. Az eszméinktől idegen, a nép ügyének kárt okozó nézetek ellen fo­kozni kell az ideológiai harcot, s ahogy pártunk mindig is tette, haláron zottan le ken leplezni őket. Társadalmunk mai tuda­ti állapotát alapvetően a né­pünk gondolkodásában vég­bement pozitív változások határozzák meg. Ez igaz ak­kor is, ha tudjuk, hogy ez a folyamat nem volt ellent­mondásoktól mentes, és ma sem az. A mi gyakorlati ta­pasztalataink is igazolják azt a régi marxista igazságot, hogy a társadalom tudata, az emberek gondolkodása lassabban fejlődik, mint ahogy az életkörülmények változnak. Ezt azonban nem tekinthetjük mentségnek társadalmi gyakorlatunk kö- vetkezetlenségieire, nevelő­munkánk gyengeségeire és arra sem, hogy ideológiai te­vékenységünkben számos kérdésre még nem tudtunk kielégítő választ adni. A nemzetközi ideológiai osz­tályharc éleződése is na­gyobb követelményeket tá­maszt az ideológiai munká­val szemben. A szocializmus építésében minőségileg új és a korábbi­aknál is bonyolultabb fel­adatok megoldása vár ránk. Ez megkívánja, hogy az esz­mei, politikai, erkölcsi köve­telmények mércéjét is emel­jük magasabbra. Az eszmei, ideológiai munka, a propa­ganda és az agitáció tartson lépést a növekvő igények­kel, legyen fogékonyabb az űj problémák iránt, zárkóz­zék fel a gazdasági és a kul­turális építésben előttünk ál­ló nagy feladatokhoz. A fi­gyelmet a társadalom fejlő­désének szempontjából leg­fontosabb eszmei és erkölcsi kérdésekre kell összpontosí­tani : a munka becsületének növelésére, a közérdek tisz­teletben tartására és szolgá­latára. a közösségi szellem erősítésére, a szocialista ha- zafiság, a proletár interna­cionalizmus elmélyítésére, az ideológiailag káros, a szocia­lista rendszerrel szemben el­lenséges, a szocialista elvek­kel szemben álló, maradi né­zetek leküzdésére. Arra kell törekednünk, hogy társadalmunk er­kölcsi arculatát tekintve is egyre inkább a mun­ka társadalma legyen. Mindazt, amink van, mun­kásosztályunk, a magyar nép nehéz harcokban vívta ki, védte meg. és a saját ke­ze munkájával teremtette meg. A társadalom azt vár­ja minden tagjától, hogy óv­ja és gyarapítsa a közösség, a nép szocialista tulajdonát, tudása, ereje legjavát nyújt­va odaadóan dolgozzék. Minden munkahelyen azok­nak a dolgozóknak legyen hitelük, becsületük, tekinté­lyük, azok boldoguljanak, akik eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek, akik tisztességesen élnek és dol­goznak. A személyes boldogulás­nak, az egyéni óhajok, ter­vek megvalósításának is egyetlen biztos módja van: a közérdek felismerése, tu­domásulvétele és érvényesü­lésének elősegítése. Ez a szocialista társadalom alap­vető erkölcsi normája. A közérdekben összegeződik és fejeződik ki minden tisztes­séges, jogos emberi igény és törekvés, amit a párt politi­kájában megfogalmaz és képvisel. Ha a közérdek ér­vényesül, az ország előbbre jut a fejlődés útján, az ál­lampolgár nem csalatkozhat sem munkájában, sem jövő­jében. Ideológiai munkánknak elő kell segítenie, hogy tár­sadalmunkban megvalósul­jon a közélet és a magán­élet harmonikus egysége. Míg azok a társadalmak, amelyeknek alapja az em­bernek ember által való ki­zsákmányolása, tagjaikat a pénzért való embertelen haj­szára kényszerítik, és ezál- Ud eleve elidegenítik egy­mástól, addig a mi társadal­munk a közös munkára, a közös érdekre, egymás tá­mogatására, az együttes ér­vényesülés előmozdítására épül. A társadalmi tevé­kenység minden területén jelen vannak azok a pártta­gok és pártonkívüliek, akik a szocializmus magas esz­mei, elkölcsi követelményei szerint dolgoznak és élnek. Segítsük elő, hogy példájuk minél szélesebb körben kö­vetőkre találjon. Az egyé­nek szűkebb és tágabb kör­nyezetünkben, munka- és la­kóhelyünkön hozzájárulnak a közösségek formálásához, ugyanakkor a közösség is alakítja tagjainak magatar­tását és gazdagítja gondolko­dását. Fokozott figyelmet ér­demelnek a szocialista együttélés, az emberi kap­csolatok elemi normái, egy­más munkájának megbecsü­lése, a segítőkészség, a köl­csönös tisztelet és figyelmes­ség. Hatalmas erőforrás, építő- munkánk nagy lendítő ere­je a szocialista haza szere- tete és a proletár interna­cionalizmus. Ezért ideológiai munkánkban a jövőben is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani népünk hazafi- ságának és internacionaliz­musának elmélyítésére. An­nak tudatában végezzük munkánkat, hogy a nemzeti érdek helyes szolgálata ugyanúgy el­választhatatlan az inter­nacionalizmustól, mint a haladás nemzetközi ügyének előmozdítása hazánk és népünk érde­keinek szolgálatától. Kádár János ezek után a minden területre egyformán érvényes közös feladatok mellett felhívta a figyelmet azokra a sajátos tennivalók­ra, amelyek a tudományos kutatásban, a közoktatásban, a művelődésben és a művé­szeti életben jelentkeznek. Az ideológiai és kulturális munka fokozott követelmé­nyeket támaszt a párt-, a társadalmi szervek irányító munkájával szemben. Az irányításnak elő kell mozdí­tania, hogy ideológiai és kulturális tevékenységünk fokozódó mértékben segítse szocialista előrehaladásun­kat. A párt támogatja, ösz­tönzi az önálló, alkotó gon­dolkodást, bízik az ideoló­giai, kulturális területen te­vékenykedő értelmiségiek­ben, igényli közreműködésü­ket a társadalmi feladatok megoldásában, és nagyra ér­tékeli, hogy túlnyomó több­ségük belső meggyőződésből egyetért politikai céljaink­kal és módszereinkkel. Pártunk a jövőben is tá­mogatja a tudományos kuta­tó és a művészi alkotómun­ka szabadságát. Ez teszi le­hetővé, hogy mind a tudo­mányban, mind a művészet­ben a múlt és a jelen folya­matait, az egyén és a kö­zösség problémáit mélyen feltáró alkotások szülesse­nek. Eddigi tapasztalataink megalapozzák bizalmunkat, hogy a magyar szellemi élet képviselőinek túlnyomó többsége felelősen tud élni az alkotói szabadsággal, s azt népünk javára, a szocia­lizmus ügyének segítésiére használja. A párt munkája, pártunk nemzetközi tevékenysége Pártunk, a Magyar Szoci­alista Munkáspárt a beszá­molási időszakban is arra törekedett, hogy a magyar munkásosztály • forradalmi élcsapatához, a dolgozó nép pártjához méltóan teljesítse kötelezettségeit. A párt szer­vezetei és tagjai odaadóan és eredményesen dolgoztak a XI. kongresszus határozatai­nak megvalósításáért. A párt irányította és szervezte a szocialista építőmunkát, nőtt szervezeti ereje és akcióké­pessége, fejlődött munkastí­lusa. A párt vezető szerepe ér­vényesül. A marxizmus—le­ninizmus tudományos elmé­letére támaszkodva és a tár­sadalom valóságos helyzeté­ből kiindulva a nép vélemé­nyét és javaslatait figyelem­be véve a párt jelöli ki a szocializmus építésének fő irányát és fő feladatait. Pártunk ezután if minde­nekelőtt az eszmei ráhatás­sal. az érvelés módszerével, politikai irányító és ssmrve- zó munkával, n tAf+egck mozgósításával tölti be ve­zető szerepét. A párt saját tevékenysé­gét a nép szolgálatának tekinti, irányit, de nem utasitgat; vezet, de nem uralkodik, elítéli a hata­lommal való legkisebb visszaélést is. Pártunk vezető szerepének érvényesülésében meghatá­rozó jelentőségű, hogy esz­mei-politikai és szervezeti egysége szilárd, a Központi Bízotton" és a párttagság összeforrott. A párt és a dolgozó tömegek kapcsolata a korábbinál nehezebb kö­rülmények között is kiállta a próbát. A párt bízik a tö­megekben, a tömegek köve­tik a pártot. Méltán nevez­hetjük ezt a Magyar Szoci­alista Munkáspárt és a ma­gyar nép közös akaratából született nagy vívmányunk­nak. A párt és a tömegek egysé­ge és közös cselekvése a szocializmus sikeres építésének legfőbb zálo­ga hazánkban. A Központi Bizottság je­lenti a kongresszusnak, hogy a beszámolási időszakban a p**s belső élele egészségesen fejlődött, taglétszáma növe­kedett, szervezettsége erősö­dött, jelentősen emelkedett a párttagság eszmei, politikai, szakmai és általános ,művelt­sége. A pártnak öt: évvel ezelőtt, a XI, kongresszus idején 754 ezer tagja volt, 1(179. decem­ber 31-én pedig kereken 812 ezer. Továbbra is nagy figyel­met kell fordítani arra, hogy pártunk^ egyéni elbírálás alapján azokat vegye fel so­raiba, akik meggyőződéses hívei, cselekvő részesei a szo­cialista társadalom építésé­nek, tevékenyek a közéletben, vállalják a közösség önzet­len szolgálatát, s a szocialis­ta normák szerint élnek. A párttagok soraiban növeked­jék a termelésben közvetle­nül részt vevők, mindenek­előtt a nagyüzemi munkások aránya, és országosan a munkások, a szövetkezeti pa­rasztok, a fizikai dolgozók legyenek többségben. A párt­ban helyük van azoknak az értelmiségieknek és alkalma­zottaknak, akik munkájuk­kal, magatartásukkal tanúsít­ják, hogy érdemesek a párt­tag rpegtisztelő címére. Ja­vítsuk a pártépítést a kom­munista értelmiség természe­tes utánpótlását jelentő egye­temi, főiskolai hallgatók kö­rében. Az ország elölt álló nagy feladatok megoldása, a poli­tika következetes megvalósijá tása azt igényli, hogy mégr többet tegyünk a párt asz-., (Folytatás a 7. oldalon}

Next

/
Thumbnails
Contents