Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-20 / 67. szám

Magyarországi ősbemutató volt A félreértés Esti próbák a Fiatalok mind, tizenévesek és diákok. Legfőbb neveze­tességük, hogy a céhnek a tagjai Gyöngyösön. Mármint a Muzsikus Céhnek, amely legutóbb március 12-én hang­versenyezett a rádió 6-os stúdiójában. Vezényelt Gd- csiné Holló Erzsébet. Ennyi csinos lány egy csapatban! Látványnak is szép. De hát most az a lé­nyeg, hogyan hangzik ajkuk­ról a dal. * Pontosan érkeztek a pró­bára, pedig szokásuk né­hány percet késni. Egy-két kislány talán ezért maradt hű a szokáshoz, és akkor nyitott be az ajtón, amikor már javában folyt a „beme­legítés'’: a skálázás. Hogy honnan tudnak ilyen fara­muci hangsorokat kiagyalni? És mindig úgy, hogy a leg­nehezebb magán- és mással­hangzó-torlódások nyelvtö­rő gyötrelmei kényszerítsék a lányokat a hangok lehető legtisztább képzésére. Az i nem nyílhat szét, az n-nek zengnie kell és a t-t sem lehet lenyelni. Ha pedig a hangmagasság közben egy hajszálnyira is eltért a megkövetelt szinttől, máris leintette a kart Gá- csiné. A kislányok azonban nem méltatlankodtak, nem türelmetlenkedtek, hanem kezdték elölről a hangmu­tatványokat. Legalább húsz perc ment el így. Aztán elővették Ko­dály Esti dalának kottáit. A hangvilla segítségével a kó­rusvezető megkereste a kez­dő hangot, megadta, szóla­monként, majd felemelte a kezét. Feszült figyelem, pisz- szenés nélküli csend és az­tán megszólalt a lánykar. Hányszor álltak meg köz­ben? Hányszor hangzott el: — Vegyük csak innen még egyszer! Tisztábbra. Telteb­ben. Majd később: — Zsuzsikám, mi van ve­led ? — Semmi. — Tenyérre támasztott fejjel nem lehet énekelni. — Fáj a fejem. — Húzd ki magad! — ez már a többinek is szólt. Rendszeresen táboroznak immár évek óta. Törzshe­lyük a mátraházi Hotel Top­rongy. Mondani sem kell, hogy ezt a nevet nem a hi­vatalos átadási ünnepségén agyalták ki. A kórházé ez a turistaház. Egy hétre, tíz napra kapják kölcsön. Az üdülési igazgatóság pedig a napi koszt előteremtésében siet a segítségükre, de nem ingyen, sőt: a környező üdü­lőkben adnak hangversenyt ráadásként. Ami mindenki­nek jó. A csapatnyi kislány a sza­bad időben olyan, mint egy elszabadult méhraj. Szalad­6)Mmüw 1980. március 20., csütörtök városi úttörőházban gálnak, "ricsajoznak, szertele­nek, mint .általában a tizen­évesek. De amikor kezdődik a délelőtti vagy a délutáni foglalkozás, akkor egyszerre, varázsütésre megváltozik mind. Rájuk sem lehet is­merni. annyira szelíden haj­lanak a szóra. De hogyan lehet ennyi lányt esténként kordában tartani, megőrizni a környe­zeti ártalmaktól: tánczené­től, ödöngő beutalt legény­kéktől és kevésbé legény­kéktől. Este nyolckor táborzárás. Ebben nincs pardon. A Hotel Toprongyba látogató szülők maguk is csak ámul- nak, amikor azt tapasztalják, hogy a házi rendet mennyi­re tisztelik a lányok. Azt mondják, az együtt éneklés fegyelmez is. A 6-os stúdióban véget ért a hangverseny. A közön­ség élénk tetszéssel fogadta a gyöngyösiek produkcióját. A rádiósok is gratuláltak. A kislányok arca ragyog. Aztán... — Sajnos, egy kis baj van — szólalt meg az egyik ben­ti rádiós. — A felvételt meg kellene ismételnünk, mert a technikus... a kábel... a magnó.. . Látszott rajta, hogy maga is csupa kétség,' elkeseredés, hiszen a stúdió közben ki­ürült és a korábbi hangulat­nak vége, vajon így, ilyen új körülmények között... ? — Lányok? — nézett rá­juk Gácsiné Holló Erzsébet. Mintha mi sem történt volna. Megismételték az egész műsorukat. Akárha ott álltr': volna a közönség előtt. Mert — ilyenek. — Hogyan került a kó­rusba? — Már az általános isko­lában, a 2-esben is énekel­tem a karban — halljuk Buday Ágnestől. — A nővé­rem oedig ennek a Muzsi­kus Céhnek volt a tagja. Ö is biztatott. — Mi a jó abban, hogy hosszú percekig itt kínozza magát ezzel a skálázással? Furcsán, megütközve néz vissza Bedő Ibolya. — Bemelegítésre a sport­ban is szükség van — vágja rá aztán Domoszlai Beatrix. — De ez élmény is. öröm, amikor szénen hangzik. Azt mondják Gombos Ju­ditra, hogy ő olyan kis vir­gonc. Most is szaporán pe­regnek a hangok a szájából. — Hát itt vagyok én! Eeész délután tanultam. Olvan iólesik most esviitt énekelni, esviitt a többiek­kel, a lányokkal. A többiek, szinte vezény- S' ' -a, hangosan felkacag­nak. — Most mit nevettek? Nem így van? Erre csend lesz. — örömmel énekelek szó-, lót — közli Toldi Ágnes —. mert az egy kicsit büszke­ség is. de nagyon szeretek a kórussal együtt énekelni is. A.e»é ki« vallomások, tel­(Fotó: Szabó Sándor}, lemzőnek tetsző megállapí­tások. A kórus most töltötte be hatodik „életévét”. A TÜSZ- SZI és a Berze Nagy János Gimnázium bábáskodott kö­rülötte születése idején. Alig­ha lehetne megmondani ma már eddigi fellépéseik szá­mát. Az évek múltával egy­re több elismerésben része­sültek. Az Aranykoszorú diploma 1976-ban lett az övék. A legfrissebb: a Ma­gyar Rádió Kóruspódiuma 1979. Kiváló Teljesítményért járó plakett. A rádióban sokszor meg­fordultak, több műsoruk el­hangzott már. A legutóbbi március 12-én. Tavaly az énekkar meg­alakította a Vándor Sándor KISZ-alapszerve$etet. Azóta még többet vannak együtt. G. Molnár Ferenc 2. A lányok olyan kacéran mo­solyogtak keresztbe, a barát­juk barátjára, mintha az lenne a barátjuk. A bará­tok hamar helyretették ma­gukban a lányokat, hogy minden figyelmüket egymás­nak — és csak kisebb rész­ben az italuknak — szentel­hessék. — Hol melózol? — hang­zott el már az első percben, bizonyságul, hogy a munka csakugyan valami olyan köz­ponti hogyismondják, ami még az olyan fiatalemberek tudatát is meghatározza, akik akár a legutolsó közös házi­bulijuk emlékein is órák hosszat kérődzhetnének. — Hát az tiszta kabaré! — túrt a sörényébe Rudi, majd hátravágta magát a fonot- tas széken, néhány tőmon­datban vázolta munkakörét.-— Én ugyanez vagyok, zöldben — engedte el Krisz­tián a fekete lány térdét, és a saját ujjait kezdte ropog­tatni. — Közben meg tudod, mi a legröhejesebb? A Fel­ügyelet profilja a munkaerő- gazdálkodás ésszerűsítése!... — Valami ilyesféle felügye­letnél van az én öregem is — derengett Rudinak. — El tudom képzelni, milyen link buli lehet.. . — Az öreged minálunk az igazgató. Az egyik, mert van­nak vagy öten ... — legyin­tett Krisztián. — Akkor ti nem is fel­ügyelet vagytok — röhögött fel a másik —. hanem ku­tatóintézet ! Kísérletezgetünk ? Kísérletezgetünk? K,önnyű ott ésszerűsíteni, ahol öt igazgató van! De próbálná­tok meg kint. az „életben”, vagy akár nálunk, ahol csak kettő van, legföljebb há­rom!... Velem például mit kezdenétek? Az én osztályo­mon egyedül vagyok osz­tályvezető! Sőt. az egész osz­tály egyedül belőlem áll!... Albert Camus Nóbel- dijas írónak. Sartre melleit az irodalmi egzi .tencializ- mus legnagyobb képviselőjé­nek A félreértés című drá­mája 1943-ban született, az ősbemutatója 1944-ben volt. A második világháború ide­jén Algírban élő író gondo­latai akkor bizonyára eleve­nebben visszhangzottak az emberekben: szomorúan di­rekt alapja volt annak a Camus-i magatartásnak, amely az eletet értelmetlen­nek, abszurdnak, céltalan­nak érzékeli. Az ember tehetetlenségét a háború éveiben nem volt nehéz tudatosítani, de e°v nagy gondolkodó művének filozofikus mélységei ma is jól ‘követhetők, A félreértés pedig egy nagy gondolkodó műve, és ha így nézzük, még riasztónak sem találjuk a lélek mélységeinek sötét drámáját. Hatását pedig semmiképpen nem ivonhát- juk kétségbe. Nyilván a mű minden időben meglévő ér­tékei indították a színházait arra, hogy bemutassa, az ol­vasmányélményt felelevenít­ve, megújítva színpadra ál­lítsa a drámát, amelynek a múlt év decemberi miskolci premierje magyar országi ős­bemutató volit. A görög sorstragédiák mo­dern utódjának sem más a mondanivalója, mimé az író többi nagy művének. A mindig egyedül lévő ember kilátástalanul küszködik a világgal, sorsa csak a vég­telenségben oldhat fel — hirdeti a drama. Vagyis ahogy Mattira. a dráma egyik szereplője mondja: ..Nincs ember, aki életében megtalálná a hazáját, vagy halálában megtalálná a nyu­galmat. .. Legyünk érzéket­lenek, másnak nincs értel­me. .. Mindenki mindenki­nek idegen.” „.. .a bűntudat nélküli bűnözés, a cél és ér­telem nélküli élet sötét tra­gédiájáénak írója persze nem öncélúan utasítja el a Nem számítva a lányokat... Ö nem nálam van — húzta végig tenyerét, barátja te­kintetét követve, a szőke ba­ba combján. — Én tisztelet­ben tartom a házinyúlelvet. Nem úgy, mint az öregek ... — Én aztán nem fogok, haver, senkit és semtnit ész- • szerűsíteni — sóhajtott Krisz­tián. — örüljek, azt mond­ták. hogy huszonhárom éves fejjel osztályvezető vagyok, potyán, mert osztályom, az ... akárcsak neked . .. Ne akar­jam még ráadásul családos emberek kezéből kiütni a ke­nyeret ! .. . — Tessék így dolgozni! — sóhajtott Rudi is, és intelt a pincérnek, hogy még egy­szer ugyanazt... — Azért csak ne félts en­gem! — villant meg hirte­len Krisztián szeme. — Én, öregem, ilyen körülmények között is produkálok!... Igyatok és maradjatok csöndben — mordult a lá­nyokra. — Mert öregem, te is tudod, hogy minden mun­kahelynek van bizonyos bel­ső élete. Az emberek fúriák egymást. Ebből eredőleg időnként kipottyan valaki. Ilyenkor, amíg a haverok össze nem dugják a fejüket, egy szóval, nincs meg a mandrónak az új pozíciója, a a mandró elmegv idegössze­roppanásra, továbbképzésre, uszodába, állatkertbe, anvja kínjába. Itt jövök én! Kao- csolatban állok gyárakkal, bányákkal, téeszekkel. Eze­ket a hajótörötteket azonnal munkához juttatom. Van ar­ról fogalmad, mekkora ha­szon a népgazdaságnak, ha egv-egy jól képzett szakem­ber — mert ezeket fúriák meg leginkább — legalább néhány hetet vagy hón »not a termelőmunka közelében tölt?!... — Hát, hercegem —: bab­rálta a poharát Rudi —. te csakugyan tettél már vala­mit ... ! lehetséges emberi kapcsola­tokat, az em beimek való élet lehetőségét. Ismeri az árnya­latokat, és mintha a kegyet­lenséggel el is siratná az em­bert”, de mindenképpen tdl- takoziik, főiként pedig tértől és időtől elvonatkoztató és minden térben, időben helyt­álló igazságot hirdet. Ahogy az író mondja: „Ha az em­ber azt akarja, hogy megis­merjék. egy .szerűen meg kell mondania, hogy kicsoda.” A színész Camus éppen Ma is széles körű, gyü­mölcsöző az együttműködés a szovjet és magyar alko­tók, kiadók között, s rész­ben ennek eredményeként a klasszikus művektől a leg­újabb kori irányzatokat rep­rezentáló kötetekig a Szov­jetunió nepeinek irodalmi alkotásai nagy számban je­lennek meg 1980-ban is. A Helikon-könyvek sorozatá­ban az idén kerül a köny­— Ne hidd — legyintett a másik. — Eddig még egyet­len megiékelt menőt sem tud­tam rávenni, hogy á termelő- munkáig süllyedjen ... In­kább az idegösszeroppa­nás!... De... De neked el­árulom, hogy azért sem ha­gyom magam! Én azért is dolgozom!,.. Azazhogy, fú­rok. Mert az az elvem: ha pályafutásom alatt legalább két naplopót taccsra vágok, megvan az erkölcsi alapom . . , És. úgy éliek. egyet már majdnem sikerült!... Büszkén csillogott a sze­me. Barátja tisztelettelies irigységgel bámult maga elé. Hiába, ennek a Kásahegyinek mindig minden sikerül!... A lányok már egymás kezét markolászték, Elfogyott az italuk is. Ásítozni kezdtek. Félő volt, ha még valamit fogyasztanak, még álmosab­bak lesznek. Vagy túlságosan is fölélénkülnek. ígv a ba­rátok egy pillanat - alatt be­látták. hogy még egvmás tvúkját is nehezen tudnák elviselni a továbbiakban. Néviegyet cseréltek, fizettek és ki-ki felugrott még a melóba, megnézni, nincs-e valami gáz ... Teltek-múMak a nanok, A két fiatalember egvre növek­vő energiával vetette masát a munkába. Beszélgetésük óta Rudi is fúrt. Fsv szén. kora őszi délután Krisztián feldúlt lelk'á"aoothan kiál­tott a telefonkagylóba: — Beszélnünk keü! Ma! Teg nap! Azonnal! Indulj!... — Arról van szó — majd­nem megfulladt, olyan gyor­san öntötte magába a konya­kot —. az én osztályomra, amelyet ..elvből nem fej­lesztenek”. mert ugye a lát­sz» oierI'’s7eríísíf‘isi osztó ív­nak néldát kell mutatnia, nasvon helves. egvet^rtek vele... igen ám.: csakhoev most ide akarnak nyomni : '»ktanácsadónak. másodál­lásba egy vén ökröt, aki a főállásában is többet lóg, mint le, meg én együttvé­ve! S&p az én osztályomra! Bele az erkölcsi alapomba! Kész vagyok!»:. úgy jelen van ebben a drá­mában is, mint a gondolko­dó,^ hibátlanul felépített jel­lemei. színházismerete segí­tette a főiskolás rendező Ba­lázs Adám, valamint a fősze­replők. Demeter Hedvig,. Si­mon Éva, Szabados Ambrus, Körtvélyessy Zsolt, Páva Ibolya munkáját. A díszleteket Gergely István, a jelmezeket Fekete Mária tervezte. A zeneszerző Mártha István, Camus nehéz szövegét Bog­nár Róbert fordította. (makai) vesboltok polcaira egyebek között Tolsztoj Feltámadása, Dosztojevszkij Nevetséges embere, Jevtusenko váloga­tott versei, a litván költők antológiája és Raszputyin: Isten veled, Matyóra! című műve. Üjra kiadják Bulga­kov nagy sikert aratott „A mester és Margarita'’ című regényét és „Csillagok órá­ja” címmel antológia készü/l. — Farba kell rúgni a vén csavargót!... — Nem olyan egyszerű — csuklott el Krisztián hangja. — Ez a korrupt vén ökör ugyanis az én tiszteletre méltó atyám!... Rudi ijedteh kapott a hom­lokához: — Ezután már csak az következik, hogy az én nyakamba meg az én atyá­mat varr ja a te atyád!... — Csak idő kérdése — bó­logatott keserűen Krisztián. Majd hosszú hallgatás után. mint akinek a hangja mu- tálósból tisztul, egyre kemé­nyebben formálta a szava­kat: — öregem, ez már az Élet! Itt, már minden labda meccslabda! Te is állsz va­lahol, hála a vén ökörnek, én is .. . Most... vagy vé­gezzük tisztességgel a dol­gunkat, vagy ma ebben en­gedünk, holnap abban, hol­napután mindenben, és mi­re észbekapnánk, ugyanolyan pozícióhajhász, pénzéhes vén puhányok leszünk, mint az ősünk ... már megbocsáss, ha a te nevedben is beszél­tem ... — Egyetértek — bólintott ifjú Góthay. és kezet nyúj­tott. Keményen szorították egymás markát. — Életveszélyesek ezek a kölykök — tört fel a sóhaj Góthay papából. — Nem kellett- volna őket vezető állásba helyeznünk — % bólogatott keserűen Kásahe­gyi papa. — De, úav kell nekünk ..... — Ez a hála . . . — Hol voltunk mi az ö korukban? !... — Dolgoztunk! — vágta rá keményen Kásahegyi, az­után ismét macába roskadt. Kis idő múltán fájdalmas sóhajtás tört fel' gvűrűző füstkarikáinak kútmélyéről: — Csak tudnám, hol rontot­tuk el őket! .. . A másik atya lassan mes- emelte a vállát. Ö is a böl­csesség füstölgő, mély üve­gébe merült, derengést ho­zó, irgalmas emlékfoszli- nyolcért... (VÉGE) TRENCSÉNYI IMRE: Füstkarikák Szovjet művek hazai kiadásban A céh tagjai ők

Next

/
Thumbnails
Contents