Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-20 / 67. szám
Magyarországi ősbemutató volt A félreértés Esti próbák a Fiatalok mind, tizenévesek és diákok. Legfőbb nevezetességük, hogy a céhnek a tagjai Gyöngyösön. Mármint a Muzsikus Céhnek, amely legutóbb március 12-én hangversenyezett a rádió 6-os stúdiójában. Vezényelt Gd- csiné Holló Erzsébet. Ennyi csinos lány egy csapatban! Látványnak is szép. De hát most az a lényeg, hogyan hangzik ajkukról a dal. * Pontosan érkeztek a próbára, pedig szokásuk néhány percet késni. Egy-két kislány talán ezért maradt hű a szokáshoz, és akkor nyitott be az ajtón, amikor már javában folyt a „bemelegítés'’: a skálázás. Hogy honnan tudnak ilyen faramuci hangsorokat kiagyalni? És mindig úgy, hogy a legnehezebb magán- és mássalhangzó-torlódások nyelvtörő gyötrelmei kényszerítsék a lányokat a hangok lehető legtisztább képzésére. Az i nem nyílhat szét, az n-nek zengnie kell és a t-t sem lehet lenyelni. Ha pedig a hangmagasság közben egy hajszálnyira is eltért a megkövetelt szinttől, máris leintette a kart Gá- csiné. A kislányok azonban nem méltatlankodtak, nem türelmetlenkedtek, hanem kezdték elölről a hangmutatványokat. Legalább húsz perc ment el így. Aztán elővették Kodály Esti dalának kottáit. A hangvilla segítségével a kórusvezető megkereste a kezdő hangot, megadta, szólamonként, majd felemelte a kezét. Feszült figyelem, pisz- szenés nélküli csend és aztán megszólalt a lánykar. Hányszor álltak meg közben? Hányszor hangzott el: — Vegyük csak innen még egyszer! Tisztábbra. Teltebben. Majd később: — Zsuzsikám, mi van veled ? — Semmi. — Tenyérre támasztott fejjel nem lehet énekelni. — Fáj a fejem. — Húzd ki magad! — ez már a többinek is szólt. Rendszeresen táboroznak immár évek óta. Törzshelyük a mátraházi Hotel Toprongy. Mondani sem kell, hogy ezt a nevet nem a hivatalos átadási ünnepségén agyalták ki. A kórházé ez a turistaház. Egy hétre, tíz napra kapják kölcsön. Az üdülési igazgatóság pedig a napi koszt előteremtésében siet a segítségükre, de nem ingyen, sőt: a környező üdülőkben adnak hangversenyt ráadásként. Ami mindenkinek jó. A csapatnyi kislány a szabad időben olyan, mint egy elszabadult méhraj. Szalad6)Mmüw 1980. március 20., csütörtök városi úttörőházban gálnak, "ricsajoznak, szertelenek, mint .általában a tizenévesek. De amikor kezdődik a délelőtti vagy a délutáni foglalkozás, akkor egyszerre, varázsütésre megváltozik mind. Rájuk sem lehet ismerni. annyira szelíden hajlanak a szóra. De hogyan lehet ennyi lányt esténként kordában tartani, megőrizni a környezeti ártalmaktól: tánczenétől, ödöngő beutalt legénykéktől és kevésbé legénykéktől. Este nyolckor táborzárás. Ebben nincs pardon. A Hotel Toprongyba látogató szülők maguk is csak ámul- nak, amikor azt tapasztalják, hogy a házi rendet mennyire tisztelik a lányok. Azt mondják, az együtt éneklés fegyelmez is. A 6-os stúdióban véget ért a hangverseny. A közönség élénk tetszéssel fogadta a gyöngyösiek produkcióját. A rádiósok is gratuláltak. A kislányok arca ragyog. Aztán... — Sajnos, egy kis baj van — szólalt meg az egyik benti rádiós. — A felvételt meg kellene ismételnünk, mert a technikus... a kábel... a magnó.. . Látszott rajta, hogy maga is csupa kétség,' elkeseredés, hiszen a stúdió közben kiürült és a korábbi hangulatnak vége, vajon így, ilyen új körülmények között... ? — Lányok? — nézett rájuk Gácsiné Holló Erzsébet. Mintha mi sem történt volna. Megismételték az egész műsorukat. Akárha ott álltr': volna a közönség előtt. Mert — ilyenek. — Hogyan került a kórusba? — Már az általános iskolában, a 2-esben is énekeltem a karban — halljuk Buday Ágnestől. — A nővérem oedig ennek a Muzsikus Céhnek volt a tagja. Ö is biztatott. — Mi a jó abban, hogy hosszú percekig itt kínozza magát ezzel a skálázással? Furcsán, megütközve néz vissza Bedő Ibolya. — Bemelegítésre a sportban is szükség van — vágja rá aztán Domoszlai Beatrix. — De ez élmény is. öröm, amikor szénen hangzik. Azt mondják Gombos Juditra, hogy ő olyan kis virgonc. Most is szaporán peregnek a hangok a szájából. — Hát itt vagyok én! Eeész délután tanultam. Olvan iólesik most esviitt énekelni, esviitt a többiekkel, a lányokkal. A többiek, szinte vezény- S' ' -a, hangosan felkacagnak. — Most mit nevettek? Nem így van? Erre csend lesz. — örömmel énekelek szó-, lót — közli Toldi Ágnes —. mert az egy kicsit büszkeség is. de nagyon szeretek a kórussal együtt énekelni is. A.e»é ki« vallomások, tel(Fotó: Szabó Sándor}, lemzőnek tetsző megállapítások. A kórus most töltötte be hatodik „életévét”. A TÜSZ- SZI és a Berze Nagy János Gimnázium bábáskodott körülötte születése idején. Aligha lehetne megmondani ma már eddigi fellépéseik számát. Az évek múltával egyre több elismerésben részesültek. Az Aranykoszorú diploma 1976-ban lett az övék. A legfrissebb: a Magyar Rádió Kóruspódiuma 1979. Kiváló Teljesítményért járó plakett. A rádióban sokszor megfordultak, több műsoruk elhangzott már. A legutóbbi március 12-én. Tavaly az énekkar megalakította a Vándor Sándor KISZ-alapszerve$etet. Azóta még többet vannak együtt. G. Molnár Ferenc 2. A lányok olyan kacéran mosolyogtak keresztbe, a barátjuk barátjára, mintha az lenne a barátjuk. A barátok hamar helyretették magukban a lányokat, hogy minden figyelmüket egymásnak — és csak kisebb részben az italuknak — szentelhessék. — Hol melózol? — hangzott el már az első percben, bizonyságul, hogy a munka csakugyan valami olyan központi hogyismondják, ami még az olyan fiatalemberek tudatát is meghatározza, akik akár a legutolsó közös házibulijuk emlékein is órák hosszat kérődzhetnének. — Hát az tiszta kabaré! — túrt a sörényébe Rudi, majd hátravágta magát a fonot- tas széken, néhány tőmondatban vázolta munkakörét.-— Én ugyanez vagyok, zöldben — engedte el Krisztián a fekete lány térdét, és a saját ujjait kezdte ropogtatni. — Közben meg tudod, mi a legröhejesebb? A Felügyelet profilja a munkaerő- gazdálkodás ésszerűsítése!... — Valami ilyesféle felügyeletnél van az én öregem is — derengett Rudinak. — El tudom képzelni, milyen link buli lehet.. . — Az öreged minálunk az igazgató. Az egyik, mert vannak vagy öten ... — legyintett Krisztián. — Akkor ti nem is felügyelet vagytok — röhögött fel a másik —. hanem kutatóintézet ! Kísérletezgetünk ? Kísérletezgetünk? K,önnyű ott ésszerűsíteni, ahol öt igazgató van! De próbálnátok meg kint. az „életben”, vagy akár nálunk, ahol csak kettő van, legföljebb három!... Velem például mit kezdenétek? Az én osztályomon egyedül vagyok osztályvezető! Sőt. az egész osztály egyedül belőlem áll!... Albert Camus Nóbel- dijas írónak. Sartre melleit az irodalmi egzi .tencializ- mus legnagyobb képviselőjének A félreértés című drámája 1943-ban született, az ősbemutatója 1944-ben volt. A második világháború idején Algírban élő író gondolatai akkor bizonyára elevenebben visszhangzottak az emberekben: szomorúan direkt alapja volt annak a Camus-i magatartásnak, amely az eletet értelmetlennek, abszurdnak, céltalannak érzékeli. Az ember tehetetlenségét a háború éveiben nem volt nehéz tudatosítani, de e°v nagy gondolkodó művének filozofikus mélységei ma is jól ‘követhetők, A félreértés pedig egy nagy gondolkodó műve, és ha így nézzük, még riasztónak sem találjuk a lélek mélységeinek sötét drámáját. Hatását pedig semmiképpen nem ivonhát- juk kétségbe. Nyilván a mű minden időben meglévő értékei indították a színházait arra, hogy bemutassa, az olvasmányélményt felelevenítve, megújítva színpadra állítsa a drámát, amelynek a múlt év decemberi miskolci premierje magyar országi ősbemutató volit. A görög sorstragédiák modern utódjának sem más a mondanivalója, mimé az író többi nagy művének. A mindig egyedül lévő ember kilátástalanul küszködik a világgal, sorsa csak a végtelenségben oldhat fel — hirdeti a drama. Vagyis ahogy Mattira. a dráma egyik szereplője mondja: ..Nincs ember, aki életében megtalálná a hazáját, vagy halálában megtalálná a nyugalmat. .. Legyünk érzéketlenek, másnak nincs értelme. .. Mindenki mindenkinek idegen.” „.. .a bűntudat nélküli bűnözés, a cél és értelem nélküli élet sötét tragédiájáénak írója persze nem öncélúan utasítja el a Nem számítva a lányokat... Ö nem nálam van — húzta végig tenyerét, barátja tekintetét követve, a szőke baba combján. — Én tiszteletben tartom a házinyúlelvet. Nem úgy, mint az öregek ... — Én aztán nem fogok, haver, senkit és semtnit ész- • szerűsíteni — sóhajtott Krisztián. — örüljek, azt mondták. hogy huszonhárom éves fejjel osztályvezető vagyok, potyán, mert osztályom, az ... akárcsak neked . .. Ne akarjam még ráadásul családos emberek kezéből kiütni a kenyeret ! .. . — Tessék így dolgozni! — sóhajtott Rudi is, és intelt a pincérnek, hogy még egyszer ugyanazt... — Azért csak ne félts engem! — villant meg hirtelen Krisztián szeme. — Én, öregem, ilyen körülmények között is produkálok!... Igyatok és maradjatok csöndben — mordult a lányokra. — Mert öregem, te is tudod, hogy minden munkahelynek van bizonyos belső élete. Az emberek fúriák egymást. Ebből eredőleg időnként kipottyan valaki. Ilyenkor, amíg a haverok össze nem dugják a fejüket, egy szóval, nincs meg a mandrónak az új pozíciója, a a mandró elmegv idegösszeroppanásra, továbbképzésre, uszodába, állatkertbe, anvja kínjába. Itt jövök én! Kao- csolatban állok gyárakkal, bányákkal, téeszekkel. Ezeket a hajótörötteket azonnal munkához juttatom. Van arról fogalmad, mekkora haszon a népgazdaságnak, ha egv-egy jól képzett szakember — mert ezeket fúriák meg leginkább — legalább néhány hetet vagy hón »not a termelőmunka közelében tölt?!... — Hát, hercegem —: babrálta a poharát Rudi —. te csakugyan tettél már valamit ... ! lehetséges emberi kapcsolatokat, az em beimek való élet lehetőségét. Ismeri az árnyalatokat, és mintha a kegyetlenséggel el is siratná az embert”, de mindenképpen tdl- takoziik, főiként pedig tértől és időtől elvonatkoztató és minden térben, időben helytálló igazságot hirdet. Ahogy az író mondja: „Ha az ember azt akarja, hogy megismerjék. egy .szerűen meg kell mondania, hogy kicsoda.” A színész Camus éppen Ma is széles körű, gyümölcsöző az együttműködés a szovjet és magyar alkotók, kiadók között, s részben ennek eredményeként a klasszikus művektől a legújabb kori irányzatokat reprezentáló kötetekig a Szovjetunió nepeinek irodalmi alkotásai nagy számban jelennek meg 1980-ban is. A Helikon-könyvek sorozatában az idén kerül a köny— Ne hidd — legyintett a másik. — Eddig még egyetlen megiékelt menőt sem tudtam rávenni, hogy á termelő- munkáig süllyedjen ... Inkább az idegösszeroppanás!... De... De neked elárulom, hogy azért sem hagyom magam! Én azért is dolgozom!,.. Azazhogy, fúrok. Mert az az elvem: ha pályafutásom alatt legalább két naplopót taccsra vágok, megvan az erkölcsi alapom . . , És. úgy éliek. egyet már majdnem sikerült!... Büszkén csillogott a szeme. Barátja tisztelettelies irigységgel bámult maga elé. Hiába, ennek a Kásahegyinek mindig minden sikerül!... A lányok már egymás kezét markolászték, Elfogyott az italuk is. Ásítozni kezdtek. Félő volt, ha még valamit fogyasztanak, még álmosabbak lesznek. Vagy túlságosan is fölélénkülnek. ígv a barátok egy pillanat - alatt belátták. hogy még egvmás tvúkját is nehezen tudnák elviselni a továbbiakban. Néviegyet cseréltek, fizettek és ki-ki felugrott még a melóba, megnézni, nincs-e valami gáz ... Teltek-múMak a nanok, A két fiatalember egvre növekvő energiával vetette masát a munkába. Beszélgetésük óta Rudi is fúrt. Fsv szén. kora őszi délután Krisztián feldúlt lelk'á"aoothan kiáltott a telefonkagylóba: — Beszélnünk keü! Ma! Teg nap! Azonnal! Indulj!... — Arról van szó — majdnem megfulladt, olyan gyorsan öntötte magába a konyakot —. az én osztályomra, amelyet ..elvből nem fejlesztenek”. mert ugye a látsz» oierI'’s7eríísíf‘isi osztó ívnak néldát kell mutatnia, nasvon helves. egvet^rtek vele... igen ám.: csakhoev most ide akarnak nyomni : '»ktanácsadónak. másodállásba egy vén ökröt, aki a főállásában is többet lóg, mint le, meg én együttvéve! S&p az én osztályomra! Bele az erkölcsi alapomba! Kész vagyok!»:. úgy jelen van ebben a drámában is, mint a gondolkodó,^ hibátlanul felépített jellemei. színházismerete segítette a főiskolás rendező Balázs Adám, valamint a főszereplők. Demeter Hedvig,. Simon Éva, Szabados Ambrus, Körtvélyessy Zsolt, Páva Ibolya munkáját. A díszleteket Gergely István, a jelmezeket Fekete Mária tervezte. A zeneszerző Mártha István, Camus nehéz szövegét Bognár Róbert fordította. (makai) vesboltok polcaira egyebek között Tolsztoj Feltámadása, Dosztojevszkij Nevetséges embere, Jevtusenko válogatott versei, a litván költők antológiája és Raszputyin: Isten veled, Matyóra! című műve. Üjra kiadják Bulgakov nagy sikert aratott „A mester és Margarita'’ című regényét és „Csillagok órája” címmel antológia készü/l. — Farba kell rúgni a vén csavargót!... — Nem olyan egyszerű — csuklott el Krisztián hangja. — Ez a korrupt vén ökör ugyanis az én tiszteletre méltó atyám!... Rudi ijedteh kapott a homlokához: — Ezután már csak az következik, hogy az én nyakamba meg az én atyámat varr ja a te atyád!... — Csak idő kérdése — bólogatott keserűen Krisztián. Majd hosszú hallgatás után. mint akinek a hangja mu- tálósból tisztul, egyre keményebben formálta a szavakat: — öregem, ez már az Élet! Itt, már minden labda meccslabda! Te is állsz valahol, hála a vén ökörnek, én is .. . Most... vagy végezzük tisztességgel a dolgunkat, vagy ma ebben engedünk, holnap abban, holnapután mindenben, és mire észbekapnánk, ugyanolyan pozícióhajhász, pénzéhes vén puhányok leszünk, mint az ősünk ... már megbocsáss, ha a te nevedben is beszéltem ... — Egyetértek — bólintott ifjú Góthay. és kezet nyújtott. Keményen szorították egymás markát. — Életveszélyesek ezek a kölykök — tört fel a sóhaj Góthay papából. — Nem kellett- volna őket vezető állásba helyeznünk — % bólogatott keserűen Kásahegyi papa. — De, úav kell nekünk ..... — Ez a hála . . . — Hol voltunk mi az ö korukban? !... — Dolgoztunk! — vágta rá keményen Kásahegyi, azután ismét macába roskadt. Kis idő múltán fájdalmas sóhajtás tört fel' gvűrűző füstkarikáinak kútmélyéről: — Csak tudnám, hol rontottuk el őket! .. . A másik atya lassan mes- emelte a vállát. Ö is a bölcsesség füstölgő, mély üvegébe merült, derengést hozó, irgalmas emlékfoszli- nyolcért... (VÉGE) TRENCSÉNYI IMRE: Füstkarikák Szovjet művek hazai kiadásban A céh tagjai ők
