Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-16 / 64. szám

Heti külpolitikai összefoglalónk ^'e-oco<>^D<><>o<>o-o^>cvo<wv>o^>oo«<KK^o^v>o<>oo<K>c><v>o-cwva o TOLLHEGYEN | Doktor Ugyanaz Garn, utahi szenátor közeli ismerőse a magyar tv- nczóknek: az emlékezetes SALT-műsorban n képviselte a < héjákat, a megegyezés elvetőit, a féktelen fegyverkezési a hajsza híveit. o A Pentagon közben úgy határozott, hogy megvalósít- j Ö ja az új MX rakétarendszert, méghozzá a szenátor szű-< a kebb pátriájában, Utah államban. Ez a bejelentés azon- < o ban olyan elemi tiltakozást váltott ki, részben a nagy- < ° arányú földkisajátítás, részben a felmérhetetlen veszélyek < ó miatt, hogy a szenátornak is oda kellett figyelnie. Ma í 9 már nem helyesli a programot. o Karinthy klasszikus figurája. Doktor Ugyanaz más­éi kent beszél különböző élethelyzetekben. Az utahi Ugyan- i g az szenátor is megérthette, más dolog könnyelműen fe- j o nyegetőzni és más fenyegetett helyzetbe kerülni... g K. E. o i '' A hét 3 kérdése 1. Milyen új fejlemények történtek a Közép-Kele­ten? Az olvasó immár jó né­hány hete megszokta, hogy a napi tudósításokban es a heti összefoglalókban ki­emelkedő helyet kapnak a Közép-Kelet térségével kap­csolatos hírek. Így volt ez az elmúlt napokban is. Miköz­ben Afganisztánból egyszer­re érkeznek a jelentések a konszolidációs folyamat elő­rehaladásáról': a hirtelen hó­olvadás okozta árvizek elle­ni küzdelemről, amelyben a szovjet katonák is segitik a lakosságot; valamint a job­bára pakisztáni bázisokról átdobott ellenforradalmár csoportok újabb provokációi­ról — fontos diplomáciai' ta­lálkozó zajlott. Moszkvában Doszt afgán külügyminiszter tekintette at a helyzetet szovjet kollégájával, Gromi- kóvad. A szovjet—afgáh tárgya­lásoknak húrom elemet már­is kiemelhetjük. Mindkét fél egyetértett abban, hogy az Afganisztán körül és az Af­ganisztán ürügyén felszított válságot politikai eszközök­kel kell rendezni, ilymódon nem zárták ki az ésszerű párbeszéd lehetőségét. A tárgyalásoknak viszont — s ez a második mozzanat — ki kell zárniuk az Afganisztán ügyeibe történő beavatkozást kísérleteket, s nem vezethet­nek a törvényes kabuli kor­mány megkerülésére. Azok a nyugati javaslatok, amelyek „Afganisztán semlegesítésé­nek” jelszavával éppen ezt kívánják előidézni, természe­tesen nem képezhetnek igazi tárgyalási alapot. Végül, de nem utolsósorban a Szovjet­unió további támogatásáról biztosította Afganisztán ha­ladó rendszerét, s ezzel biz­tos hátvédet nyújt a helyzet, teljés rendezése érdekében kifejtett kabuli erőfeszíté­seknek. A konszolidáció volt a kulesszó a szomszéd Irán­ban is, ahol.változatlanul bo­nyodalmaktól terhes a poli­tikai kép. Pénteken, a mo­hamedán vasárnapon meg­tartották'» a többször elha­lasztott parlamenti választá­sokat. Végeredmény még nincs, miután a bonyolult választási módszerek követ­keztében jó ideig elhúzódhat a szavazatszámlálás (a kü­lönböző rovatok kitöltése és a beírások különösen nehéz helyzetbe hozták a nagyszá­mú analfabétát). A kérdőjelek ezért váltó - atlanul nem fogytak meg Iránban. Milyen lesz az üj parlament, illetve az új kor­mány összetétele és mennyi­ben lehet majd munkaképes? Hogyan tud majd megbir­kózni azokkal a kül- és bel­politikai feladatokkal, ame­lyekkel kapcsolatban a dön­tést már eleve a parlament hatáskörébe tették ál? Hely­reál 1-e a csorbítatlan és egy­séges központi hatalom, vagy az eddigi gyakorlatot követ­ve maradnak a szemmel lát­1980. március 16., vásárnál* hatólag önállóan fellépő, egymásnak gyakran ellent­mondó hatalmi központok? Ügy tűnik, hogy az iráni bizonyosságot még mindig a bizonytalanság jelenti: a gyorsan zajló események hi­teles értékelésének lehetősé­ge várat még magára. 2. Mi a jelentősége ft fran­ci» álláspont változásának a palesztin kérdésben? Ma már nyilvánvaló, sert húzták alá a különút buk­tatói is, hogy a Közép-Kelet­tel szomszédos Közel-Kele­ten csak egy általános ren­dezés hozhat tartós és szi­lárd békét. Az általános ren­dezés pedig elképzelhetetlen a palesztinok törvényes jo­gainak elismerése nélkül. Giscard d’Estaing francia elnök az arab országokban tett körútját (amelyet nem utolsósorban a francia gaz­dasági érdekek és olaj meg­gondolások ösztönöztek) használta fel arra. hogy lé­lektanilag is kiaknázva a kö­zeget, továbblépjen eddigi álláspontjánál. Ha nem is ju­tott el egyértelműleg a pa­lesztin állam létrehozásának sürgetéséig, síkra szállt az ön­rendelkezési jog mellett, aminek elismerésével meg­tette az utat. legalább a kü­szöbig. Lényegében a Közös Piac többsége is ebben a szel­lemben foglalt állast, kivéve talán Angliát, amely ilyen­kor fél szemét Washingtonra veti. Az Egyesült Államok pedig még mindig az ENSZ- nagykövet „tévedésének” kö­rülményeit vizsgálgatja. (Ke­vesen vannak, akik elhiszik, hogy először Young, azután McHenry, tehát két tapasz­talt diplomata követi el ugyanazt a tévedést palesz­tin ügyekben, a furcsa köz­játékokban inkább az ame­rikai vezetésen belüli har­cok, valamint az amerikai — izraeli viszony viharzásai jut­hatnak kifejezésre.) ’ A nyugat-európai orszá­gok álláspontjának módosu­lásában, sőt az amerikai té­továzásban is közrejátszik a közel-keleti térség stratégiai és gazdasági felértékelődése. A szándékoktól függetlenül azonban, ha végül is tudo­másul veszik a palesztin brobléma realitását, ez elő­segítheti a kibontakozást. Még tovább kell lépni — ezt tette Ausztria, amikor gya­korlatilag . diplomáciai vi­szonyt létesített a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel. A közös piaci országok, a vál­tozások ellenére, még nem jutottak el idáig, Washington pedig különösen messze van tőle. Pedig, ha van igazi amerikai tévedés, akkor ez a magatartás feltétlenül oda sorolható. 3. Mit jelent » svéd ja­vaslat egy európai leszere­lési értekezletre? A svéd parlamentben a hé­ten sorra került külpolitikai vita ezúttal általános figyel­met keltett. Stockholmban bejelentették, hogy a svéd kormány támogatna egy összeurópai leszerelési kon­ferenciát, és ha adottak á feltételek, szívesen helyet adna annak fővárosában. Is­meretes, hogy az utóbbi hó­napokban több indítvány hangzott el egy olyan euró­pai tanácskozás összehívásá­ra. amely a katonai enyhü­lés különböző oldalaival fog­lalkozna, s párhuzamosan kapcsolódna a madridi Eu- rópa-találkozó előkészületei­hez. Volt francia ötlet erre vonatkozólag, született finn kezdeményezés, s a varsói szerződés tagállamainak kül­ügyminiszteri bizottsága, a korábbi elemek felhasználá­sával, konkrét javaslatokat is tett. A lengyel pártkongresz- szuson is szóba került az el­képzelés, bejelentették, hogy Varsó szívesen vállalná a házigazda szerepét. Ha realisták vagyunk, lát­nunk kell, hogy miközben Washington es több NATO­hatalom vezető körei feszült­séget skítanak, nem túlságo­san kedvező a légkör egy eu­rópai leszerelési értekezlet összeillésére. (Nyilván erre vonatkozik a svéd megjegy­zés a feltételek szükségessé­géről.) Ugyanakkor fontos lénvező, hogy nemcsak a szo­cialista országok, de nyugati államok részéről is törekvés mutatkozik a feszültségkel­tés fékezésére, az enyhülés vívmányainak megvédésére. A Helsinkivel fémjelzett po­litikai folyamat többet je­lent kontinensünk számára, mintsem egyszerűen felál­dozhatnánk a hidegháborús, feszültségszitó tervek oltá­rán. „ Rcti Ervin Több magyar—szovjet gazdasági megállapodást írtak alá a héten Rudapcsten. Az 1990-ig szóló gyártásszakositasi es kooperációs programot Nyikolaj Rajbakov szovjet és Huszár István magyar miniszterelnök-helyettes látta el kézjegyével. A képen kicserélik az okmányokat. (Népújság telefotó — AP—ADN/ZB—MTI KS) Közel-keleti körkép A különút- vesztő Nefertiti, az ókori Egytrp- tom Amarna időszakának szépséges fárao-asszonya fur­csa szerepet kapott a szuper­szonikus korszakban. Nevét vette fel az a légitársaság, amelyet egyetlen céllal hív­tak életre: az Izraelbe irá­nyuló forgalom lebonyolítá­sára. Kairóban nyilván attól tartanak, hogy a hivatalos állami társaság, az Egyptair bojkott alá kerülne az arab országokban, ezért sietve nem hivatalos mellékválla­latot alapítottak. Mindez jól mutatja az egyiptomi dilem­mát: továbbhaladni a külön- úton, de amennyire., lehet, el­kerülni a teljes elszigetelő­dést. A bonyolult nemzetközi vi­szonylatokban gyakran je­lentkeznek különös ellent­mondások. Tulajdonképpen örülni illenék, hogy két szomszédos ország, miután évtizedeken keresztül hadíál- 1 a pótban állt egymással, bé­két kötött, s felvette a dip­lomáciai kapcsolatokat. Nem egyszer bebizonyosodott azon­ban, hogy az eseményeket nem lehet tértől és időtől függetlenül szemlélni, a kö­rülményeknek és a következ­ményeknek meghatározó sze­repük van. Ez különöskép­pen érvényes közel-keleti válsággóc esetében. Amikor egy esztendővel ezelőtt a Fehér Ház kertjé­ben, élénk színű sátorlapok alatt, Carter, Szadat és Be­gin aláírásával szentesítette a különbéke okmányát, tör­ténelmileg üj korszak kezde­tét harangozták be. És mi történt? Egymással ugyan kiegyeztek — jóllehet ez sem ment könnyen —. de a sokat próbált és stratégiailag oly fontos Közel-Keleten nem köszöntött be a szilárd és tartós béke korszaka. Camp David követkeiményei Miről tanúskodnak az el­múlt év fejleményei? Liba­nonban szinte egyvégtében dörögtek a fegyverek, s a helyzet ma robbanékonyabb, mint bármikor. Növekszik a Szíriára nehezedő nyomás, az izraeli provokációk min­dennaposak. Változatlanul rendezetlen a palesztin prob­léma: egy nép hazát keres. Ami pedig a különbéke köz­vetlen részeseit illeti: példát­lan méretű fegyverkezés bontakozott ki, s a megígért, három-, valamint kétmilliárd dollár értékű katonai szállí­tásokon- felül, Izrael is, Egyiptom is újabb pótigé­nyekkel ostromolja Wa­shingtont. Kairó és Tel-Aviv — nem együttes, de párhu­zamos — közreműködésével növekszik a közvetlen ame­rikai katonai jelenlét a tér­ségben. Mindkét ország tá­maszpontokat ajánlott a Carter-doktrina gépezetéhez, az új amerikai feszültség­keltő tervek véghezviteléhez, és sor került az első, közös légi hadgyakorlatra. A kép teljességéhez tartozik, hogy az-ímnaár „békés” Egyiptom katonai harci feladatokat teljesítenek az Arab-tenger partján, Omán szultánság Dhofár tartományában. (A nyugatbarát uralkodó ellen kirobbant népi felkelés leve­résében korábban a sah két­ezer-ötszáz fős expediciós ala­kulata segédkezett. Amikor az új teheráni vezetés visz- szahívta ezt az egységet — hétezer egyiptomi katona ér­kezett oda. Ez magyarázatot ad arra is, hogy miért éppen Omán támogatja a különbe­két az arab országok közül.) A különbékét. s annak ke­serű gyümölcseit rögtön el­utasították és ma is eluta­sítják az arab országok. A bagdadi, majd a tuniszi arab csúcsértekezlet határozottan fellépett a különutas törekvé­sek ellen, sőt ilyen szellem­ben foglalt állást az egyéb tekintetben negatívnak te­kinthető iszlám értekezlet is. A palesztin probléma A kairói vezetés már ele­ve úgy akarta feloldani az arab szembenállást, hogy a különbékét összekötötte a pa­lesztin autonómia tárgyalá­sokkal. Az Egyesült Államok, Izrael és Egyiptom 19B0 má­jusában szabta meg azt a határidőt, ameddig dűlőre vi­szik az ügyet. Egyelőre még semmi érdemleges sem tör­tént. A legutóbbi, nyolcadik összejövetel — ezt „semleges pályán”, a holland főváros­ban tartották meg — ugyan­úgy eredménytelenül végző­dött, mint a korábbi tanács­BefejezódBff a 36, ülésszak Az emberi jogok védelmében Hathetes tanácskozás után befejezte munkáját az ENSZ emberi jogok bizottságának 36. ülésszaka. A bizottságban képviselt 43 ország nagy többséggel ítélte el az embe­ri jogoknak Chilében, Dél- Afrikában és az Izrael által megszállt arab területeken történő súlyos megsértését. A bizottság részletes tény- megállapitó jelentéseket fo­gadott el a chilei hazafiakat a Pinochet-rezsim alatt sújtó elnyomásról, embertelen kínzásokról, önkényes letar­tóztatásokról és elhurcolá­sokról. E jelentések ismétel­ten bizonyítják, hogy a ka­tonai junta durván megsérti az emberi jogokat. Hasonlóan részletes be­számolók alapján ítélte el a bizottság a Dél-afrikai Köz­társaságnak az apartheidet és a fajüldözést szentesítő politikáját. Carter „fájdalmas lépései” Carter amerikai elnök pén­teken „fájdalmas lépéseket” jelentett be, amelyekkel fé­kezni próbája a 20 százalék körüli inflációt. Az elnök milliárdokkal csökkenti a szociális, a kommunális ki­adásokat. ugyanakkor válto­zatlanul hagyja a költségve­tés negyedét kitevő, rekord­magasságú fegyverkezési ke­reteket. Carter a terveit is­mertető sajtóértekezleten ar­ról is szólt, hogy meg kí­vánja tartani a SALT-szer- ződések előírásait. Több hetes megfeszített munka után Carter pénteken fehér házi beszédében jelen­tette be, hogy mintegy 14 milliárd dollárral csökken­tik az állami kiadásokat, túl­nyomórészt a jóléti, foglal­koztatási, egészségügyi, kom­munális programokat. Azon­nal létszámstoppot vezetnek be a közalkalmazottaknál, s azok- száma őszig várhatóan 30 000-rel csökken. Külön­adót vetnek ki az import­olajra. ami — a benzinárak még gyorsabb emelkedésével — vagy tizmilliárd dollárral emeli az állami bevételeket., így biztosíthatják az elő­irányzottnál jóval nagyobb deficitű költségvetés egyen­súlyát. Az elnök korlátozza a fogyasztói hiteleket, és azt szeretné, ha az évi bér- és áremelések aránya 7,5—9;5 százalék között maradna. kozások. Kairó legalább a látszatot mentené, s a palesz­tinok védőhatalmaként sze­retne feltűnni. Izrael azon­ban tart a legcsekélyebb en­gedményektől is, mert fél, hogy megállíthatatlan lánc­reakció indulna el. Elzárkó­zik minden önrendelkezési elképzelés elől, legfeljebb korlátozott mérvű önkor­mányzatot biztosítana a pa­lesztinoknak. Ez gyakorlati­lag az izraeli megszállás ál­landósulását jelentené, amely­nek keretében egy palesztin tanács intézhetne néhány részkérdést. Ez viszont nem olyan program, amely növel­né Kairó tekintélyét az arab világban, hiszen Franciaor­szág és más NATO-hatal- mak is messzebbre jutottak: elismerték a palesztin önren­delkezés szükségességét. Washington tehát létrehoz­ta a „pax americana”, az amerikai békerendezés épü­letét, de az túlságosan szűk és ingatag. Emlékezetes: 1977 októberében még közös szov­jet—amerikai nyilatkozat lá­tott napvilágot az általános közel-keleti rendezés együt­tes előmozdításáról. Akkor úgy vélekedtek, hogy még ugyanennek az ét nek de­cemberében összeül majd a genfi konferencia, minden érdekelt részvételével. Csak­hogy novemberben Szadat Jeruzsálembe utazott és Wa­shington szívesen vette a Moszkvával közösen elhatáro­zott menetrend felborulását. Amerikai tojástánc Az amerikai elnök Camp Dávidét, majd a kü)önbékét olyan bel- és külpolitikai pluszpontokként értékelte, amelyekért érdemes kocká­zatot is vállalni. Köz.he’­azonban bekövetkezet' Az elnök ugyan azt mon­dotta, hogy bízik a törvény- hozás támogatásában, de ön­magát cáfolva kijelentette: meg fogja vétózni a kong­resszus minden olyan dönté­sét, amely túllépne a most leszorított kiadási kereteken. Carter elnök pénteken es­te a tv-hálózatok által közve­tített sajtóértekezleten is foglalkozott gazdasági ter­veivel. Külpolitikai kérdé­sekre válaszolva az elnök hangoztatta: célja az, hogy az Egyesült Államok tiszte­letben tartsa mind az első, mind a második SALT-szer- ződés előírásait, „amennyi­ben a Szovjetunió is így jár el”, bár azokat az amerikai törvényhozás nem hagyta jó­vá. Carter szerint a ratifiká­lásra jelenleg nem lenne mód. Az elnök rögtönzött vála­szában kijelentette: a két. ál­lamfő, a maga és l^eonyid Brezsnyev által aláírt SALT •—2. szerződést kötelezőnek tartja a felekre. Amennyi­ben úgy látná, hogy a SALT nem szolgálja az USA érde­keit. az egyezmény felmon­dásáról értesítené a Szovjet­uniót. Carter elismerte, hogy „ke­serű csalódások után” nem tudja megmondani; mikor szabadulnak ki a teheráni amerikai túszok? (MTI) iráni fordulat, működésbe lé­pett a Carter-doktrina, az Egyesült Államok széleseb­ben vett világpolitikai szere­pet szeretne betölteni a Kö­zel- és Közép-Keleten. Eh­hez — s az energiaprobléma rendezéséhez — azonban már sokkal szélesebb bázisra van szükség, mint a különbéke két részesére. Washington valóságos tojástáncot jár: mi­képpen lehetne megtartani a különbéke számára kedvező mozzanatait, oly módon, hogy valami gesztust a palesztinok, s a többi arab országok telé is tehessen? Amikor immár két tapasztalt amerikai dip­lomata, két ENSZ-nagykövet, Young és McHenry éppen a palesztin- ügyekben „téve­dett”, ez mutatja a tapoga- tódzásokat és visszakozáso­kat. Egy év mérlegére téve, új­ra megállapitható; a külön­béke nem hozott kibontako­zást, sőt nehezítette a hely­zetet a Közel-Keleten. Igaz, úgy mondják: a tökéletlen béke .is jobb a tökéletes há­borúnál. De a választási le­hetőség nem az, hogy kü­lönbéke, vagy ötödik hábo­rú, hanem ingatag különbé­ke, vagy szilárd általános rendezés. Amint érvelnek az­zal is, hogy kis lépések ve­zetnek a nagyobb egyezmé­nyek felé. Ez a megállapítás is jogos, részleges egyezkedé­seknek lehet helye. A Capm David-i különút azonban rossz irányba mutat, ezen a kis vagy a nagy lépések nem közelítenek ,a rendezéshez, hanem távolítanak attól. Ezért lép fel a haladó nem­zetközi közvélemény, ezért lép fel az arab világ többsége a különbekével szemben, Az egyszerű. . minden jelző nél- v p érdekében. ” "ö Erei#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents