Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
Á fermeloszövetkereti tagság érdekviszonyainak 1937—1961 KÖZÖTT mintegy egymillió. korábban egyénileg dolgozó paraszt lépett a szövetkezeti gazdálkodás útjára. A termelőszövetkezeti mozgalom nagyobb része azonban akkor a jelentős állami támogatások ellenére sem tudott tagjainak a munkásosztályéhoz hasonló jövedelmet biztosítani. Leginkább az egyharmadnyi részt kitevő kedvezőtlen természeti adottságú termelő- szövetkezetekben volt ez a helyzet. Az alacsony munkaegységek, a zárszámadásig bizonytalan mértékű részesedés, a társadalombiztosítás hiánya és a mezőgazdasági munka évszakokhoz kötődő „aránytalan elosztása” folytán a mindezeknél kedvezőbb lehetőségeket biztosító ipar és szolgáltatás elszívó hatása — amely különösen az újonnan munkába lépő fiatalokat és a javakorban levő, vállalkozó szellemű tagokat csábította el a fezekből — a Szövetkezetek tagságának fokozott elöregedéséhez vezetett: 1964 végén a ■ hatvan éven felüli tagok aránya meghaladta a 40 százalékot. Ugyanakkor 1962-től 1964-ig 21 ezerről 122 ezerre növekedett az alkalmazottak száma, ezen belül az időszakos fizikai munkát végzők száma nőtt a legszembetűnőbben. „Hovatovább már a fogatos is csak havonta fizetett fix bérért, alkalmazotti munkaviszonyban hajlandó dolgozni” — hallhattuk akkor a mozgalmat irányító egyik pártvezető előadásában. Az alkalmazotti státuszba. /törekvés — az iparéhoz hasonló jövedelmi és társadalombiztosítási viszonyok miatt — mint cseppben a tenger jelezte a termelőszövetkezeti tagság érdekviszonyainak jövőbeni alakulását, irányát: részükre is a munkás- osztályéhoz hasonló élet- és munkakörülményeket kell teremteni. A fokozatosság élvének s^em előtt tartásával mindezt politikailag is megfogalmazta pártunk Központi Bizottsága 1965 novemberi határozatában. Első intézkedésként összébb csukták az agrárollót, mintegy 10 százalékkal felemelték a mező- gazdasági felvásárlási árakat. A RÉSZLETES megoldási javaslatok kimunkálása 1967 tavaszán, a termelőszövetkezetek I országos kongresszusán történt. A tagok az éves tervben garantált készpénzrészesedés 80 százalékát havi munkadijban kapják meg. a többit pedig zárszámadáskor. A nyugdíjkorhatárt a férfiaknál hatvanöt, a nőknél hatvan évben állapították meg, úgy. hogy az kétévenként egy évet csökken, így tíz év alatt azonos lesz a munkások és alkalmazottak nyugdíjkorhatárával. A társadalombiztosítási szolgáltatásokat a fez-tagságra is kiterjesztették. A korábbi helyzettel ellentétben nem a család, hanem a tag részére állapították meg a háztáji föld mértékét, ezzel ösztönözve a kisegítő családtagok belépését a termelőszövetkezetekbe. A tsz-ek vállalatszerű gazdálkodásának elve megkívánta a termelőszövetkezeti földtulajdon kialakítását. Korábban a föld csak a tsz-ek tartós ^használatában volt. hiszen az átszervezés nem érintette a tulajdonviszonyokat. A tsz-ek tartós használatában igen sok olyan földterület is volt, amely az elöregedés következtében öröklés útján kívülállók tulajdonába került, akiknek a szövetkezethez semmi közük sem volt, csak haszonbér formájában földjáradékot fizettek részükre. Ezért a kongresz- szus határozatot hozott, hogy a kívülálló földtulajdonosok, vagy lépjenek be a termelő- szövetkezetbe — ez akkor társadalmi méretekben irreális volt —, vagy öltévi haszonbért kitevő megváltási ár fejében kötelezően ajánlják fel földjeiket megvételre, így a korábbam földjáradékra kifizetett összegeket a jövőben a tagság javadalmazására lehet fordítani. A KONGRESSZUS határozatait az állami szervek jogszabályokba foglalták, a kongresszus kialakította a mozgalom társadalmi-képviseleti szerveit: a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsát és a területi szöveteégeEgy közhasznú kiadvány Segítség a pályaválasztáshoz Már hagyomány az, hogy 'a Heves megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet évenként megjelenteti azt a tájékoztatóját, amellyel az általános iskola nyolcadik osztályát végzett, valamint az érettségizett fiatalok nagy gondján, a pályaválasztáson kíván segíteni. Csak dicsérni lehet az ötletet, hiszen az ifjak zöme meglehetősen bizonytalan, a fiúk-lányok többségének elhatározását befolyásolják a szülők, a barátok elképzelései, ráadásul önmaguk is bizonytalanok, nem ismerik a lehetőségeket, a népgazdaság valós igényeit. Épp ezért hiánypótló jellegű ez a kiadvány, amely részletesen felsorolja a különböző iskolatípusokat, vázolja azok képzési célját, s arra is utal, hogy a bizonyítvány megszerzése után milyen munkakörök várják a szakmunkásokat, illetve diplomásokat. Külön erénye ennek a kis kötetnek az, hogy kiemelten foglalkozik a szakmunkásképzéssel. Az érdeklődők ebből a fejezetből megtudhatják azt, hogy kiből lehet például bányamű- írelő, gépi forgácsoló, gépjárműtechnikai szerelő, elektrolakatos, asztalos, vagy könyvkötő. Elismerésre méltó az is, hogy összeállított függelékként közlik a televízió és a rádió pályaválasztási műsorait. Kár, hogy ebben 1979.es programok i$ szere, pelnek, holott a vaskos füzet nemrégiben került ki a nyomdából. két. A TOT a mozgalom érdekeit képviseli az államipolitikai szervek előtt, döntéseket, jogszabályokat kezdeményez. véleményez, részt vesz az állami támogatások felosztásában stb Mindezek hatására sikerült megállítani az elöregedési és elvándorlási folyamatot — pár év alatt több mint 50 ezerrel nőtt a 14—26 éves fiatal tsz-tagok száma. A foglalkoztatottság bővítését célozta a tsz-ek melléküzemági tevékenységének politikai felkarolása. A szabályozórendszer hiányosságai miatt indokolatlanul túlsúlyba került az élelmiszergazdasági vertikumon és a helyi szükségletek kielégítésén kívüli melléküzemági munka. Gomba módra szaporodtak az ipari bedolgozó, feldolgozó üzemek, három-négyszeres jövedelmeket biztosítva csábították el az ipari üzemek munkásait, sok termelőszövetkezetnek az ipari mellett már alig volt mező- gazdasági tevékenysége. Mindezt a kellő mederbe szorította vissza az 1972-ben bevezetett adópolitika. A hetvenes években a termelőszövetkezetekben szinte megszűnt a hagyományos értelemben vett paraszti tevékenység: műszaki színvonalat emelő számos beruházás, az iparszerű termelési rendszerek elterjesztése átalakította a tagság összetételét. a túlnyomórészt szakképzett tagság érdekviszonyai az ipari munkásokéhoz közeledtek. A termelőszövetkezeti tagság érdekviszonyainak speciális területe a háztáji gazdaságokban végzett tevékenység. Mivel a háztáji emlékeztet leginkább a tulajdonosi paraszti gazdaságra, ezért közvetlenül az átszervezés után, a „közös” termelési erejében bízva, néhány területen a helyi politikai vezetés a háztáji elnyomására törekedett. Ez viszont a parasztság saját fogyasztásának és jelentős központi készletek termelésének bázisát veszélyeztette amire a fez-parasztság a háztáji termelés csökkentésével reagált. Súlyosbította a helyzetet az, hogy a közösből származó alacsony jövedelem miatt sokan visszahúzódtak a háztájiba, a közösben nem dolgoztak. A háztáji termelés csökkenése részben átgyűrűzött az egész mezőgazdaság termeléseredményeire is. 1964-ben központi bizottsági határozat szögezte le. hogy a tagok háztáji gazdasága a közös gazdaság szerves része Azóta a vezetőségek a gyakorlatban takarmánnyal, vetőmaggal, munkagépekkel, az értékesítés megszervezésével segítik a háztáji termelés eredményességét. A hetvenes évek elején a felvásárlási árak alacsony megállapítása miatt került válságba a háztáji, azóta gazdasági és politikai intézkedések őrködnek e termelési forma fenntartásán. Varga Sándor Élenjárd ájif Sokan mondják róluk, hogy megszállottak, pedig csak a szakmájukat szeretik és érdeklődnek az új iránt. Talán ebből fakad, hogy újítók, ötletekben gazdag emberek. Néhány évvel ezelőtt a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban közel sem volt olyan szervezett az újítómozgalom, mint ma. Az utóbbi időben felkarolták ezeket az embereket és arra ösztönzik őket, hogy keressék az újat! A gazdaság szőlőtermelési rendszerének központjában dolgozik Kis Ferenc fejlesztőmérnök, újítási előadó. Alig két esztendeje került ide Gödöllőről, a MÉM Műszaki Intézetéből, ahol mint kutató tevékenykedett. — Azt mondják, az újítók érzékeny emberek — meséli a szakállas fiatalember. — Ezért nagyobb törő, dést is érdemelnek. Amikor idejöttem és megbíztak az újítási előadói feladattal, elhatároztam, hogy segítek azoknak az embereknek, akiknek van ötletük, elképzelésük és ha érdemes, meg is valósítsák azokat. A gazdaság vezetőitől ehhez teljes támogatást kaptam és úgy érzem, hogy meglett az eredménye. Korábban sokáig „ültek” a beadott újításokon, amíg eldöntötték, hogy kell-e, vagy sem. így kedvét szegték az embereknek. Ez megváltozott és arra törekszünk, hogy minél több jó ötletet hasznosítsunk. Tavaly 38 újítást adtak be a munkatársak, amelyekből mindössze nyolcat utasítottunk vissza, mivel műszakilag nem lehetett megvalósítani. A többi viszont mind hasznosítható ötlet volt. A gazdaság lehetőségeihez képest hatvanezer forintot fizettünk ki ezekért. Azt hiszem, most, amikor az új közgazdasági szabályozó- rendszer sokkal nehezebb feltételeket diktál és kevesebb pénz jut fejlesztésekre, így egy-egy megvalósítható ötlet komoly tartalékot jelent. Kis Ferenc nemrég a MÉM, a TOT és az Állami Gazdaságok Országos Központja által az újítási előadóknak kiírt pályázaton a második díjat nyerte el. — A pályázat célja az volt, hogy minél több országosan is hasznosítható újítást, ötletet adjunk közre. Innen a gazdaságból hetet írtam le, melyekét az idén az AGROIMFORM füzetben is megjelentet. így közkinccsé tehetik majd az üzemek. A csókási kerület pincéjében dolgozik Kiss József borásztechnikus, akinek sikeres újítását már tavaly bevezették. — Szükség szülte az újítást —■ mondja. — Van gazdaságunknak egy olasz gyártmányú Padovan-borKiss József S. Kovács Jenő Hepp Gyula Hegedűs Sándor szűrő gépe. Ez kovaszűrővel működik, amelyet eddig vízzel raktunk fel és borral nyomattuk be a vizet. így á bor vízzel keveredve sokat vesztett minőségéből. Kerestem a módját, hogyan lehetne ezt a veszteséget csökkenteni. Szóltam S. Kovács Jenő szerelőnek, a tmk csoportvezetőjének, akivel összedugtuk a fejünket és a szűrőgép működését kis átalakítással és kevés anyag beépítésével módosítottuk. — Az egész lényege az — veszi át a szót S. Kovács Jenő, — hogy a szűrőt, ame(Tudósítónktól) A füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet vezetői időben ismerték fel a háztáji gazdálkodás jelentőségét és azt a tényt, hogy a nagyüzemnek segítenie kelil a kisebbeket. A segítség egyik formája többek között az volt, hogy az elmúlt év tavaszától szakképzett háztáji agronómust alkalmaznak. Molnár László 1975-ben fejezte be tanulmányait Hódmezővásárhelyen, az élelmi- szeripari főiskola állattenyésztési tagozatán. Füzesabonyi lakos lévén, szívesen jött haza szülőfalujába, hogy itt kamatoztassa tudását. Előbb az állami gazdaság alkalmazta, majd a Petőfi Tsz vezetőinek hívó szavára háztáji agronomus lett a szövetkezetben. Az irodaközpont folyosóján jól látható felirat hirdeti, mikor tart fogadónapot. Szívesen keresik fel öt az emberek, akikkel szerződéseket köt. szaktanácsokat ad, igyekszik segíteni gondjaikon termelési problémáikon. A fogadóórákon túl pedig sorra járja a háztáji gazdaságokat Füzesabonyban és Dormándon egyaránt. Egész év folyamán bőséggel akad dolga. Kora tavasz- szal hozzálát a háztáji területek kiosztásához, több mint 50 hektár ennek nagj&aga, a házikertek pedig még ennél is nagyobb területet jelentenek. Nem kis feladat egész évben segíteni, figyelemmel kísérni a háztáji területeken folyó munkát, a kukorica, burgonya és egyéb növényféleségek termesztését. Természetesen egész éven át állandó munkája a háztáji állattenyésztés segítése is. Az elmúlt évben például 620 hízott sertést és 27 hízómar- hát értékesített a tagság a fez közreműködésével. Az idén csaknem 900 sertés értékesítésére kötöttek már szerződést és a hízóbikák száma is jóval több lesz a tavalyinai. Császár István Kis Ferenc (Fotó: Szabó Sándor) lyet eddig vízzel raktunk fel, ezentúl nem borral nyomatjuk, hanem kompresz- szorral előállított sűrített levegővel. így a bor jó minősége megmaradt. — Mennyi megtakarítást jelentett az újításuk? — Százötvenezer forintot és tavaly nem ment veszendőbe bor. Egy újszerű kézi fúrógép tette ismertté Hegedűs Sándor nevét a gazdaságban. A központi építőbrigád villanyszerelő' 'csoportvezetője a műhely bővítésekor látott az újításhoz. — Ha gondolkodva dolgozik az ember, mindig / magán segít — idézi vissza az újításra szánt napokat a villanyszerelő. — Miután a központi műhelyt vasszer- kezeles elemekből álló épületrésszel bővítettük, ez a korábbiaknál új feladatot jelentett. Mármint az elektromos szerelés, mert a kábeleket a vasszerkezetbe kellett behúzni. De Hbgyan? Láttuk, hogy csak kézifúróval ment volna, ami rend-, kívül nehéz és fárasztó munka. Volt viszont egy elektromos kézifúrónk és azon töprengtem, hogyan lehetne ennek átalakításával a nehéz fizikai m.unkát kiiktatni. Egy régi autóbusznak, amely kiselejtezésre .került, a 24 voltos kisfeszültségű ablaktörlő motorját szereltük bele a fúrógépbe s ezzel bármi lj'en lemezt kilyukasztottunk. Ez volt az első újításom, azt hiszem, sikeres, hiszen a két vasszerkezetes műhelycsarnok villanyszerelési munkáit határidő előtt befejeztük. Ha kézi erővel kellett volna ezt tenni, azt hiszem, nagyon sok nehézségbe kerül és csúszik a határidő! Tizenhat esztendeje dolgozik az állami gazdaságban Hepp Gyula. Szerelőként kezdte, ma a karácsondi kerületben gépcsoportvezető. — Felháborodásom adta az indítóerőt, hogy újítsak — magyarázza. — Gazdaságunknak van korszerű Claas Dominátora, ami kiváló, de nagyon drága gép. Eddig csak búza- és árpabetakarításra használtuk. Az év többi részében ott állt a szín alatt kihasználatlanul. Ez így ráfizetéses! Gazdaságunk tagja a bábolnai Iparszerű Kukoricatermelési Rendszernek és tavaly a kalászosok mellett napraforgóval is foglalkoztunk. Háromszáz hektár napraforgó betakarításához azonban jó gépekre van szükség. Koraibban négy SZK típusú szovjet kombájnnal végeztük ezt a munkát. Én viszont arra gondoltam, hogyan lehetne kihasználni ehhez a drágább, de jobb dominátorokat. Azt tudtam, hogy a békéscsabai MEZŐGÉP készít olyan adaptereket, melyeket a napraforgó-betakarításhoz felhasználhatunk. Vásároltunk ebből és rászereltük a domi- nátor vágóasztalára. Az 1500- as átmérőjű motollát hétszázra csökkentettük és elé raktunk egy terelőlemezt. Ezzel a motolla felgyorsult és a gép is gyorsabban haladt a sorokban. Nem beszélve arról, hogy a terelőlemez segítségével csak a napraforgótányér került a gépbe, holott korábban 70— 80 centis szárrész is bejutott. Ezzel a módszerrel sikerült a gépét is kímélni és tisztább, veszteségmentes betakarít4st végeztünk. a négy-öt* kilométeres betakarítási sebességet hatnyolcra növeltük. így időben nagyon sokat nyertünk vele ősszel, a betakarítási csúcs idején. — Mit jelentett az újítás a gazdaságnak? — Több mint százezer forintot takarítottunk meg, főleg a napraforgó begyűjtésére szánt napok csökkentésével, valamint a jobb gép- kihasználással. Hepp Gyula újítására már tavaly felfigyeltek. A bábolnai rendszer megvásárolta a Claas Dominátorra szerelhető átalakított adaptert. Az andornaktályai Egervölgye Termelőszövetkezetben pedig az elmúlt esztendőben ugyancsak alkalmazták az újítást, ahol Hepp Gyula részt vett a napraforgó-be- takarító gépek beállításában'. — A siker további ötletekhez ad ösztönzést, — emlegeti az újító. — Most pél. dául idős Kovács Péterrel a szőlőkben és a gyümölcsösökben az egyenletes vegyszerkiszóráshoz, a helyes keverési arány folyamatosságát biztosító eljárást dolgoz-- tűk ki. amelyet szeretnénk, ha az idén be is vezetnének-. Mentusz Károly Méwsöafö 1980, március Z„ vasamat J, Segít a háztáji agronómus
