Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
[ fSbfflWzségrST, nagyközségre Bélapátfalva HABEÁSSÉRÜLT GYERMEKEK OKTATÁSA. Debrecenben a Sikeiek Általános Iskolája és Nevelőotthonában 176 hallássérült tanuló általános iskolai nevelésével és oktatásával ItS általános iskolai tanár és szakember foglalkozik. Az idekerülő óvodás korú gyerekek 16 éves korban fejezik be tanulmányaikat. Az iskola elvégzése 2 évvel tart tovább, mert a hallás és hangos beszéd oktatása fontos része a tanításnak. Képünkön: haHásritmus" nevelés — hangszerek segítségével —, az előkészítő I. osztályban. (MTI fotó Oláh Tibor felvétele — KS) Merre Vart az óvoda? Az utca árnyékosabb részén még hűvös van, sőt a közeli hegyen imitt-amott hófoltok is fehérlenek, de már valóságos tavaszi naplény füröszti a hosszan nyújtózó települést, amikora nagyközségi közös tanács vezetőivel, Kovács Gábor elnökkel és Bársony Miklós vb- titkárral összetalálkozunk Bélapátfalván. — Ennek a csábításnak már igazán nem lehet ellenállni ! — mondják mosolyogva az üdvözlésnél. — Kifejezetten jólesik a járká- Jás. Éppen együtt akadt dolgunk. s visszafelé jövet úgy gondoltuk, hogy a remek időt kihasználva, mindjárt szét is nézünk kicsit, megbeszélünk néhány soron levő feladatot, későbbi tennivalót. „Kocsikázó” kismamák sétálgatnak a túloldalon, jókedvű gyerekek köszönnek ránk. ahogy elhaladnak mellettünk a módos házak között. Derűsnek látszik a kép. I.épten-nyomon a gyarapodás jelei: emeletes lakótelep, tetszetős középületek, impozáns ábécé-áruház. S — ki ne felejtsük — hát persze. itt van. pontosan most próbázik a fiatal nagyüzem, az ország egyik legjelentősebb cementgyára is! A tanácsházán folytatódó beszélgetés megerősíti a kívülálló futó benyomásait, s pontosabb adatokkal is szolgál a fejlődésről. — Nos, igen: a jelenlegi ötéves terv időszakában is sikerült egyet, s mást megvalósítani — magyarázza az elnök. — Ismét kevesebb a sár, a közvilágítási hálózatot további 76 megfelelő lámpával bővítettük. Űj orvosi és fogorvosi rendelőkkel, közös összefogás eredményeként pedig még gyógyszertárral is javítani tudtuk az egészség- ügyi ellátást, hogy csak néhányat említsek. A sütőipar a korábbival összehasonlíthatatlanul modernebbé tette pékségét, s a kereskedelem, vendéglátóipar úgy iparkodott, hogy egységeiknek száma ma már megközelíti a harmincat. Felújításra került. a város által is irigyelhető színházteremmel nyitott ismét kaput a szakszervezeti művelődési ház, ahol egyébként évente 20—30 nagyobb műsoros rendezvényt, s több más mellett rendszeres zeneoktatást is tartanak. Ebben a ciklusban — a gyárfejlesz- téshez kapcsolódva, célcsoportos megyei beruházással — született második lakótelepünk, Csupán összehasonlításul hadd mondjam el, hogy amíg a szomszédos községek ide- csatolása előtt volt olyan település, ahol évente mindössze 24 ezer forintot fordíthattak fejlesztésekre, s a mi lehetőségeinkből is alig futotta többre ISO ezernél, az idén már 706 ezer forint áll ilyen célra rendelkezésünkre Bélapátfalván, Tudom, hogy városon mosolyt fakasztanak ezek a számok, s például idei 6,3 millió forintos költségvetésünknek is nagy része szinte az oktatási, művelődési. egészségügyi és tanácsi dolgozók bérezésére elmegy, mégis örülünk az összegnek, mert kétségtelenül pozitív a változás. S ha hozzászámítjuk a lakosság évről évre növekvő társadalmi munkáját is, amivel két esztendeje, hogy csak egy példát idézzek, vezetékes vizet kapott a bélapátfalvi Vasút és az Ady Endre utca, tavaly pedig már 2,12 millió forint értékkel tudtuk növelni anyagi erőinket, sokkal inkább elégedettek lehetünk! Bélapátfalva számos tekintetben ma előbbre van több községnél. Hogy másra ne hivatkozzunk: a nagy cementgyáron kívül olyan kisüzemekben is megélhetésit talál a lakosság, mint a Technolux Ktsz. vagy a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat telephelye — az utóbbi, ha a nagyberuházás megvalósítása után esetleg valamilyen alkalmas épülethez jut, akár további munkaalkalmakat teremthet —, foglalkozást biztosít a tsz, az erdőgazdaság, illetve a vasút. így a keresetért nem kell messzire menni. Jónak ítélhető a közlekedés, nincs különösebb baj az alapvető ellátással. Teljes elégedettségről azonban, mint kiderül, persze, a nagyközségben sem beszélnek még. Bár nyilvánvaló a fejlődés, az idén például a főutcán már a művelődési otthontól egészen Bélapátfalva széléig, a vásártérig korszerűsítik a villanyhálózatot, a megyei útügyelet felújítja az Arany János Utcát, rendezésre kerül a Nagyszoros- patak. elkészül a szövetkezeti szolgáltatóház. s korszerű postahivatal építése kezdődik. mégis elég sok marad a gondból. Pedig a cementgyár és más helyi üzemek mellett a nagyberuházáson dolgozó katonák, idegen vállalatok is sok feladaton osztoznak. Jóllehet, már 1976-ra elérték, hogy valamennyi bélapátfalvi utca egyik oldalán járda legyen, a másikra még a főutcán sem sikerült biztosítani a sármentes gyalogjárót. A közutak több mint egynegyede kiépítetlen, a szennyvízelvezetés megoldatlan. A két rendelő egyikében van csak orvos, a nagyközségnek nincs bölcsődéje, az óvoda a gyáré, s benne pusztán szívességből kaphatnak helyet más dolgozók apróságai is Az általános iskola 353 tanulóját három különböző telken, három különböző minőségű épületben oktatja a 25 — fele részben helybeli — pedagógus. Rendkívül kevés a hét tanterem, különösen pedig, hogy egyet délutánonként napközinek kénytelenek használni. A három szükségterem és az osztályfoglalkozásokra immár rendszeresen igénybe vett előadóhelyiség sem enyhít a körülményeken, a nagyberuházásnál ígért, iskolai célokra alkalmas felvonulási épülettel egy idő óta még csak nem is hitegetik a tanácsot. Meglehetősen széles hálózatú már a kereskedelem — a TÜZÉP telepével kevés hasonló versenghet a megyében, élelmiszer-árudából talán már a kelleténél is több van —, de egy iparcikk-kis- áruház, egy kisvendéglő, vagy legalábbis egy nagyobb, kulturáltabb büfé, többi között pedig egy igényeknek megfelelő benzinkút bizony ma is roppant hiányzik. Ha pedig arra gondolunk, hogy a társközségekben sokkalta rosz- szabb a helyzet, még a jó ivóvíz, a kielégítő vegyesbolt is gond — még inkább érzékelhetők a szomszédos települések sorsáért is felelős nagyközség problémái. S aligha nevezhető ez túlzott követelődzésnek, egészségtelen türelmetlenségnek. Sokkal inkább — a csatolt községekkel együtt — már több, mint 5,5 ezer lakos jogos igénye. Amiről a tanácsházán kívül is így vélekednek azide- ' valósiak. Érdemes hát odafigyelni erre! Gyóni Gyula csinta lanságok, pajkosságok, és mint körösztény emberhez illetlen, mint pedig az köznyugodalomnak alkalmatlan feslettségek, rendetlenségek palástoltatnak. Minthogy tehát már régen isteni törvényben is tilalmaz- tatott, hogy az Asszony férj- fiú ruhában, a férjfiú pedig Asszony ruhába ne öltözköd- gyön, utálatos lévén Isten előtt az, aki ezeket cselekszi. sőt nemzetségenként parancsolattal megvizsgáltatni, kik volnának idegen ruházatba öltöztetve. Mi is ezért Isten büntetésének Súlyát és fellyebb nevezett csintalanságoknak mindennémű okait e váro- sunkbúl elmellőzni akarván, Szorossan tiltulmazzuk és tiltyuk, hogy valaki ezután ez városunkban álorcába, vagy Maskarába öltözködni bátorkodik, és akárki úgy öltöztetve tapasztaltatván. azonnal kapattasson meg, és vitessen árestomba, ki ha Város Magisztrátusa juris- dictiója (igazságszolgáltatása' alatt való lészen, az áres- tomban tartatván harmadnapig kenyér és viz mellett bőjtöllyon, ha pediglen juSok ember tudatéban úgy él az óvoda, hogy ott nap1 közben, amíg a szülők dolgoznak, vigyáznak a gyerekekre, gondoskodnak róluk, játszanak velük, amíg munkaidő után nem jön értük valamelyik felnőtt családtag. Vagyis az óvoda pusztán gyermekmegőrző intézmény. Ez a kép megközelítőleg sem pontos, mert az óvoda régóta sokkal többet nyújt a megőrzésnél: alapvető feladatának tekiniti a gyerekek tervszerű nevelését is. Egy kis történelem A kezdet kezdetén. 152 évvel ezelőtt az első magyar kisdedóvó megalapítója. Brunszvik Teréz is — neve bizonyára sokaknak ismerős Beethoven életrajzából — egyértelműen a nevelést tette az első helyre. A világ elpusztulna, írta Széchenyi Istvánnak, ha az emberiesség csírája nem volna meg a gyerekekben; szerinte ezt a tulajdonságot kell továbbfejlesztenie az óvodai nevelésnek. (Az óvodaügy társadalmi szociálpolitikai fontosságát mutatja, hogy a reformkorban nem kisebb politikusok álltak ki mellette, mint Eötvös József, Kossuth Lajos, Wesselényi Miklós.) Másfél százados története során az óvoda a legutóbbi három évtizedben tette meg a legnagyobb utat. A legutolsó békeévben. 1938-ban 1140 óvoda működött Magyarországon, s befogadta az óvodás korú népesség 23 százalékát. A háború pusztítása rista (joghallgató) vagy Deák (gimnáziumi tanuló) lészen, az megkapattatásánalc másodnapjára adattasson által illendő bír újának. Minthogy az rosszaságok alkalmatosságát .is , elgátolni szükséges légyen, Parancsoly- lyuk az Város Magisztrátusának, hogy Deputátusai (küldöttei) által minden kereskedők boltyait és mesteremberek méhelyeit. ahol tudniillik Maskarát készítenek, vagy tartanak, megvizsgáltassa, és ha álorcákat, vagy maskarákat találnak, azokat szedettesse el, és vegye bírói scquestrumba (zár alá). Azon fölött, hogy ennek utánna semmi kereskedő, képíró és mesterember maskarákat készíteni vagyis árulni ne merészellyen, tilalmazzuk 12 forint büntetés alatt, mely büntetést az Szegények Is- pitállya számára minden irgalom nélkül megvegye. Ezeken kívül mivelm az Törvényt és a Filozófiát tanulóknak minden tánc, korcsmákra való járás, és nyári időben is 10 óránál, téli iidőben pedig kilenc óránál tovább Szállásukon kívül való esiveti létei, nem különmiatt 1945-ben ezer alá eset* vissza az óvodák száma. A felszabadulás után nagyiramú óvodafejlesztés kezdődött el. 1955-ben már két és fél ezer óvodánk volt, 1970-ben három és fél ezer, és most, az 1980-as év elején 4144. A felszabadulás előtti statisztika 1500 óvónőt tart nyilván, most pedig 27 500 a számuk. Nemzetközileg is kimagasló eredmény: az óvodás korú gyerekek 85 százalékának tudunk helyet adni óvodáinkban, vagyis nemsokára teljesen kielégítjük az óvodai igényeket. Már az ötvenes évek derekán sürgette a társadalom az átfogó óvodahálózat kiépítését. Szocialista társadalmunknak a hatvanas években bekövetkezett fejlődése még inkább előtérbe állította az óvodai nevelés kiszélesítését. A népesedés- és a nőpolitikái határozat ösztönző hatására újabb tíz- és tízezer gyerek óvodai felvételét kérték a szülők. Ezt a feladatot csak a nagyszerű óvodaépítő társadalmi akciók segítségével tudtuk megoldani Nem hallgathatjuk el azonban, hogy az óvodai helyek gyors növelésével sem tudunk még minden igényt kielégíteni, továbbá sok helyütt csak a gyerekcsoportok túlzsúfolásával és képesítés nélküli óvónők munkába állításával lehet enyhíteni a gondokon. Bővül a hálózat Fej les /.léri 1 eh et őségéi n k et a 85 százalékos felvételi aránnyal korántsem meritetben étszakai kóborlás SZŐR NYŰKÉPPEN TILALMAS. Parancsollyuk azért minden illves iffiak Gazdáinak, ezen különben korcsmáro- soknak is, hogyha valakit rendelt üdéjénél tovább Szállásokból elmaradni, vagy valahol táncolni, vagy korcsmákra járni eszre vennének, azokat nevenként Juridicum Collegium Directorának, vagy vicéjének (helyettesének) bémondgyák. Hogyha pedig azon házi Gazda, ahol tudniillik az Tánc tartatott, vagy azon házi Gazda, akinek ollyan iffjúja rendelt üdéjénél tovább szállásáréi elmaradt vagy végtére azon korcsmáros. ahová az oMyatén iffjú jönne, az ollyas parancsolatot meg Szegő tanuló Iffját, amint fellyebb parancsoltatik, két nap alatt bemondani elmulasztaná, az dolog valósága kisülvén, mind annyiszor az Város Magisztrátusa által az Ispitályra 6 forintokban elmarasztaltas- son.” E 213 esztendeje eleven valóságként megvolt rendelkezés önmagáért beszél régi egri szokásokról, vigadalmakról, álarcos maskarákról, vidám jogászok táncos mulatozásáról, korcsmái iddo- gálásról —, mely „földi jók” mind, de mind tiltva valónak ... Sugár István tűk ki. 1980-ban 21 ezer új óvodai helyet építünk, és a. következő esztendőkben is hasonló ütemben fogunk előrehaladni. Így minden évben kevesebb lesz az elüt«*, sított kérelmek száma, s miként a2 MSZMP kongresszusi irányelvei leszögezik, „az óvodai hálózat fejlesztésével a VI. ötéves tervidőszak végére közel kerülünk az igé~ nyék kielégítéséhez". Sajátos vonása a napjainkban folyó óvodafejlesztésnek. hogy a tárgyi feltételek folyamatos javítása összefonódik a tartalmi munka, a. nevelés korszerűsítésével. Az óvodák ma már mind jobban hozzákapcsolódnak az iskolarendszerhez. A korszerűsítés lényege: az iskoláskor előtti nevelés kitágítása, a gyerekek fölkészítése az iskolára. Ennek jegyében az óvodai nevelömunka fontos feladata a hátrányos helyzetű, a veszélyeztetett gyerekekkel, továbbá a kétkezi dolgozó szülök gyerekéivel való gondos törődés, az egyéni bánásmód. Óvónőink elsőrendű kötelességüknek tartják a gyerekek erkölcsi normáinak fejlesztését, és ügyelnek arra is, hogy a játékos tevékenységek által növendékeikkel megszerettessék a munkát; gyarapítsák beszéd- és számolási készségüket. Iskolaelőkészítés if Az általános iskola alsó tagozatán tanítók egybehangzó véleménye szerint az utóbbi években észrevehetően gazdagodott az óvodából érkező gyerekek értelmi képessége, problémamegoldó gondolkodása. Ez is szerepet játszik abban, hogy az általános iskola első osztályát bukással befejező tanulók aránya tíz évvel ezelőtti tíz- tiz.enkét százalékról öt-hat százalékra esett vissza Oktatáspolitikai szempontból tehát hallatlanul nagy jelentősége van az óvodákban folyó iskolaelőkészítésnek, ami voltaképpen első lépcsőfoka a műveltségbeli különbségek kiegyenlítésének. Az óvoda figyelemre méltó funkcióváltása természetszerűleg kisebb-nagyobb zökkenőkkel is együtt jár. Tudunk esetekről, amikor az óvónők túlbuz.galma „kisiskolává” változtatta az óvodát: íráselőkészítő gyakorlatokat. matematikaórákat tartottak. alkalmanként még házi fe’ia',''‘ot is adtak a gyerekeknek. II vénkor bizony jogos a szülők aggodalma, hogy az óvoda túlterhelj gyermeküket. Szerencsére csak elvétve fordultak elő efféle szemléleti zavarok. Óvodáinkból a nevelés előtérbe állításával nem szánvi-riik a játékot, ez a gyermekintézmény nem alakul át iskolává — szigorú tantervi követelményekkel. A nevelés játékos jellegű: az új funkciójú óvodától nem idegen a családi otthonok meghittsége, derűje. P. Kovács Imre rangos vonásokkal gazdagítván Bé'apátfalvát A M átra—Eger—N yugat-btikki Intéző Bizottság támogatásával az idegenforgalom számára is vonzóbbá tettük lakóhelyünket. Itt, nálunk és a három „csatolt” faluban csupán az utak, hidak korszerűsítésére, közöttük a bükk szentmártoni Dózsa György utca építésére több mint kétmillió forintot költöttünk Mónosbélben, egyéb tatarozáson kívül, rendbe tettük az iskola és a kultúrház épületét, Mikófalván óvodává alakítottuk a feleslegessé vált tanácsházát. — Három esztendeje kaptuk a nagyközségi címet — \es?.i át a szót a vb-titkár.— Hogy mit ielent ez? Elég sokat! Jelenleg már. ha néha egyesek meg is feledkeznek róla. a kisajátítás kivételével tanácsunknál van minden első fokú hatósági iogkör. s az addiginál nagyobb pénzösz- szegekből gazdálkodunk. © fimiisöii 1980. március 2., vasárnap Mindenképpen érdeklődésre tarthat számot az egri püspökföldesúr által 1767. február 27-én kiadott szigorú rendelkezés, mellyel a szigorú erkölcsű egyházfő gátat kívánt vetni a XVIII. század puritán szellemében a féktelenkedő farsangolásnak Eger városában. Íme a parancsolat eredeti magyar nyelvezetű szövege, amely azonban a városban élt nagyszámú német polgárságra való tekintettel német nyelven is kibocsátásra került, „Mint Pásztori szorgalma- tosságunk, mint pedig Földes Űri hatalmunk tartozása ösztönözvén minket, hogy az Isten engedőiméből gondviselésünk alá bízattatott nép közül minden romlásnak és vétkeknek konkolymagvát kemény parancsolatok adásával, sőt büntetésekkel is elnyomjuk, hogy netalán engedelmességünk által nagyobb rosszra ne nevelkedvén, mivel a közcsendesség az által felháborgattatik és véghetetlen Lelkeknek is kárhozattyok okoztatik, iránta rajtunk az igaz ítélő Bíró Szoros Számot ne vegyen. Mi nemű konkolyszámba lenni t.apasztalyuk a rossz Szokásba vett Maskara bolond öltözetit és álorcákat ezen Püspöki Városunkba már igen elhalmozódván, melyekkel Sok veszedelmei Farsangi rendszabályozás 1767-ben Egerben