Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-15 / 63. szám
Vitáink és egységünk AZ ELMÚLT HÓNAPOKBAN széles körű eszmecsere zajlott le a pártszervezetekben. A pártcsoport-értekez- ■ leteken, a taggyűléseken, a pártértekezleteken a párttagok mintegy kétharmada fejtette ki véleményét a kongresszusi irányelvek vitája során a párt politikájának különféle kérdéseiről, a további cselekvés tennivalóiról. Ez a méreteiben rendkívül széles és átfogó eszmecsere újból szemléletesen tanúsította, milyen lényeges és nélkülözhetetlen szerepet tölt be a pártélet vérkeringésében, a pártdemokrácia érvényesülésében az alkotó szellemű, pártszerű vita. A párton betűn vélemény- csere a mostani alkalommal is alapvető fontosságú eszköze volt annak, hogy a párttagok élhessenek egyik leglényegesebb jogukkal, részt vehessenek a párt politikájának alakításában. Ez a jog természetesen nem korlátozódik csupán meghatározott időszakokra, hanem jelen van, érvényre jut a pártélet mindennapi menetében. Éppen ezért a viták,' a véleménycserék sem csupán a kongresszusokat megelőző idsben jellemzik pártunk belső életét. Az átfogó, „nagy” politikai kérdések azonban mégsem válhatnak állandóan viták tárgyává, hiszen ez megbénítaná a cselekvést, lehetetlenné tenné a vitában kikristályosodott álláspontok gyakorlati valóra váltását. Ám a modern politikai élet természetes rendjében kialakult gyakorlat, hogy időközönként indokolt a politika átfogóbb vizsgálata, az irányvonal mérlegre tétele és az új feladatok komplex meghatározása. Ilyen időszakot élünk most, s ebben az időszakban a vita — mint a pártpolitika meghatározásában való rész- . vétel eszköze, módja, kérete — különösen érdemleges szerepet tölt be. A párton belül a dolgok természetes menetéből adódóan léteznek viták, különféle vélemények, nézetek, gondolatok hangzanak el és ütköznek meg bennük. Azonos észme és politikai meggyőződés vezérli a párt tagjait, nézeteik mégsem lehetnek minden kérdésben eleve azonosak. Ez csak akkor lenne elképzelhető, ha . társadalmunk semmilyen értelemben nem lenne strukturált, illetve a párt tagjai valamennyien azonos helyet foglalnának el a társadalom szerkezetében. Tudjuk azonban, hogy ez nem így van: az egyes párttagok eltérő körülmények között élnek és dolgoznak, s létviszonyaík eltéréseiből Szőlőrekonstrukció Gyöngyösön (Tudósítónktól) Az idén befejeződik egy új művelésmód kialakítása a gyöngyösi Mátra Kincse Termelőszövetkezet egyik szőlőültetvényében. A 240 centiméteres sortávolságra telepített középmagas kordon művelése néhány éve még problémát okozott a gazdaság szakembereinek, ma azonban már megoldást találtak. 1978-ban állami támogatással kezdtek hozzá a jelentősebb munkához. Minden második sorban új tánirend- szert alakítottak ki és felújították a tőkét. A megmaradt sorokból eltávolították a támrendszert és a szőlőtőkéket, az ültetvény 480 centiméteres sortávolságúvá vált. A korai tavaszi időszakban az alakítómetszést és műtrágyázást végzik el a Kertészeti Egyetem munkatársaink szaktanácsadása alapján. A kialakított tőkéken a hajtások és fürtök rendezetten helyezkednek el, optimális napfényellátottságban részesülnek. A termés szüretelőgéppel is betakarítható, s a metszés és a zöldmunkák gépesíthetővé »álnak. János adódóan másfélék közvetlen társadalmi tapasztalataik is. Ezért teriQjgaelés, hogy az azonos eszméi alapállás eh lenére bizonyos kérdések megítélésében nem mindig jutnak egyforma következtetésre. Nemcsak a munkások, illetve a parasztok életviszonyainak kölcsönösen eltérő megítélésére gondolunk (ez a mondhatni több évtizedes vitatéma a jelek szerint még mindig nem jutott teljesen nyugvópontra), hanem például olyasmire is, hogy másként ítéli meg gazdasági helyzetünket és teendőinket egy jól boldoguló, illetve egy nehéz helyzetbe került vállalat kommunistája. Vagy némiképp másként látja az iskolai nevelőmunka problémáit az ezzel na- . ponta küszködc-birkózó pedagógus, s másként az, aki a munkahelyi pályakezdők gondolkodásmódja, magatartása, illúzió és elvárásai alapján értékeli e munka eredményességét. Ám nagyon is leegyszerűsítenénk a dolgot. ha akár egy adott közösségen belül is feltétlenül azonosnak ítélnénk a nézőpontot, hiszen egyrészt ott sem teljesen egyforma a kommunisták helye a munkahelyi struktúrában, másrészt pedig a gondolkodás nem vezethető le mechanikusan pusztán a létkörülményekből. így érthető, hogy egy-egy pártcsoporton vagy alapszervezeten belül is csaptak össze nézetek, adódtak véleménykülönbségek. AMIKOR EGY PARTSZERVEZETEN vagy magán az egész párton belül kibon- . takoznak a viták, szinte elkerülhetetlenül felmerül a kérdés, hogy vajon ezek nincsenek-e kárára a párt egységének. A most lezajlott időszak ilyen szempontból is megerősítette a korábbi tapasztalatokat, nevezetesen azt, hogy az egység és a vita nem feltétlenül gyengítik egymást, sőt, a lenini normák szellemében folyó viták valójában erősítői áz egységnek. Ha elfogadjuk Ugyanis, hogy a vélemény- különbségek elkerülhetetlen velejárói a párt éleiének, akkor könnyű belátni, hogy a különbözőképpen megítélt kérdések mólt megvitatása sokkal célravezetőbb módja az eszmebpouitikai egység kialakításának, mint az eltérő vélemények elfojtása, elhallgattatása. Pártunk történetében előfordult — az ötvenes években —, hogy a felszínen abszolútnak tűnt az egység, ám a melybe szorított nézeteltérések nem is olyan hosszú idő elteltével robbanásszerűen vetették szét ezt a látszólagos egységet. ' A jelenlegi helyzetről viszont meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a különböző véleményeknek teret adó nyílt vita valóban erősítette a párttagság eszméi és cselekvési egységét. Ezt a meggyőződést arra alapozhatjuk, hogy a vita ez alkalommal is megfelelt az MSZMP életében meghonosodott követelményeknek. Vagyis nem volt öncélú, hanem a cselekvést szolgálta, annak legcélravezetőbb módjait keresték résztvevői. Nem volt parttalan, hanem az irányelvekben megfogalmazott, a mai időkben ténylegesen aktuális és megérett kérdések köré összpontosult, azok megoldását kutatta. Messzemenően érvényesült benne a kommunista felelősségérzet, a résztvevők nem kívülállóként, hanem a közös felelősség részvállalóiként fogalmazták meg . .véleményüket. S AMI TÁLÁN A LEGLÉNYEGESEBB: az egyes kérdésekben különböző állás- foglalások is azonos talajban gyökereztek, a párt jelenlegi fő irányvonalának helyesléséből indultak ki. Ennek az irányvonalnak a támogatásában változatlanul teljes az egység, mert a párttagok saját tapasztalataik alapján újból és újból meggy őzöd nemek e, ról, hogy ez az irányvonal jól szolgálja a dolgozó tömegek alapvető létérdekeit. Ilyen értelemben a párt egysége töretlen: a viták sehol nem kérdőjélezték meg a politika irányvonalát, hanem azt elemezték, milyen módon juttatható ez a legjobban' érvénybe. S ezért mondhatjuk meggyőződéssel: a párton belüli vitáink ez alkalommal is egységünk kovácsolói voltak. László Tamás Kél kongresszus kozöH Munka, sikerek, sorsok Gyöngyösorosziban Ismeretes, hogy az ércbányászat az átlagosnál nagyobb áldozatot, jó fizikai erőt, bátorságot, szorgalmat és egyre több szakmai tudást követel. Ki, milyen munkát végez, mennyi erkölcsi, anyagi elismerést érdemel? Az elmúlt öt évben ki,' mire vitte? Mivel, hogyan mérjük, mi legyen a viszonyítási alap? Ezekre a kérdésekre Gyöngyösorosziban sem könnyű helyes választ adni. Pedig szükséges, ezt követeli a nehéz munkával kivívott becsület és az emberek igazságérzete. Az OÉA Mátrai Műben az. év elején 631 ember — köztük 116 párttag — dolgozott. Létszámát tekintve , tehát nem tartozik a nagy vállalatok. közé, de egy ilyen kisebb kollektíva feladatait, munkájának mennyiségét és valós értékét aligha lehet statisztikai adatok nélkül érzékelni, még kevésbé pontosan értékelni. Mégis most az összesítő adatokra csupán utalunk, mottóként idézünk azokból. A figyelmet inkább a dolgozó emberre, egyéni és családi körülményeinek alakulására fordítjuk. A vójár i Bállá István negyvenéves vájár. Szakmai képzettsége: robbantó vájár. A beszédén, mozgásán, egész lényén látszik, hogy fiatal korától kemény fizikai munkát végez. Az OÉA Mátrai Mű gazdasági tevékenysége a XI. kongresszus idején mélyponton volt,, hiszen 1971-töl termelési feladatait nem tudta teljesíteni. De a hullámvölgyből kezdenek kijutni, 1977-től az eredménytervet teljesítik, a munka termelékenysége az utóbbi három évben 93 százalékról 101.9 százalékra javult. Az egy dolgozóra eső" átlagbér az 1975. évi 45 368 forintról 1979-ben 62 072 forintra emelkedett. , Gyöngyösorosziból az.utóbbi években többen leszámoltak, az összevont taggyűlésen is elhangzott, hogy 27 termelő bányász hiányzik. El lehet képzelni, hogy az ércbányában milyen nagy szükség van az olyan vájárra, akire biztosan lehet számítani, aki akar és tud is dolgozni, és a többieknek jó példát mutat. Ezek között Flórián Gusztáv igazgató Bállá Istvánt az elsők között említette. — Megbecsülik a vállalatnál? — Ügy érzem, hogy a végzett munka szerint megbecsülnek engem is és a brigádot is. Túlórával és hűségpénzzel együtt az elmúlt évben átlagosan 8200 forintot kerestem. És nemrégen kaptam a kétszoba-összkom- fortos lakást. Mérnök, KISZ-tifkár A pártszervek káderhatásköre nem szűkíthető le arra, hogy kinevezés, vagy felmentés esetében véleményt nyilvánítsanak. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a hatáskörbe tartozók, a káderutánpótlásként tervezett dolgozók munkáját, tanácsokkal, példamutatással és képzéssel elő kell segíteni, hogy egyre inkább megfeleljenek a szocialista típusú vezetői követelményeknek. (Kivonatos idézet a pártvezetőség beszámolójából.) Domoszlai Béla, 31 éves rendszerszervező . üzemmérnök. A KISZ-munkávai a honvédségnél, az ércbányával népi ellenőrként ismerkedett meg, aztán a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalattól jött Gyöngyösoroszi- ba. Javasolta, hogy honosítsák meg a „Dolgozz hibátlanul” munkamódszert és ezzel szélesítsék, az újabb követelmények szerint fokozzák a munkaversenyt. Az ügy támogatósára több vezetőt, csapat- és brigádvezetőt igyekezett megnyerni. Felméréseket, kérdőíveket készített, összeállította az éves DH- tervet. megszervezte a folyamatos értékelést. Ehhez kapcsolódott a KISZ Radar-akciója. Domoszlai Bélát egy éve választották meg KISZ-titMilllők — aprópénzből Fejlődik a személyi szolgáltatás Megyénkben évek óta a Technolux a gazdája az úgynevezett „személyi” szolgaitatásoknak. A ktsz ilyen jellegű tevékenysége — a helyes politika következtében — időről időre többet mutat. A fodrászait, kozmetikai, fényképészeti munka értéke tavaly együttesen meghaladta már a 36,5 millió forintot is, a teljes árbevétel mintegy kétharmadát adta, az idén pedig — mint tervezik — még nagyobb lesz. Hajvágásból, borotválás- ból, dauerból, vagy éppenséggel arckezelésből — még ha emelkedett is’ az áruk — nem valami könnyű egybe- gyűjteni az emlitetit összeget. A számok kétségtelenül fáradságos munkát, kitartó igyekezetét takarnak. Mert a forgalom növelése — mint isrtneretes — nemcsak a díjszabáson múlik, hanem sok mástól is függ. A kedves vendégnek a legkülönfélébb módon kell a kedvében járni. Nem elég egyszerűen becsalni az üzletbe, egy sor szakmai fogással meg is kell tartani érdeklődését, szimpátiáját Kulissza ti tkok közé szándékozott bepillantást engedni ez az írás. Sólymos Fry renc, a Technolux Szolgáltató Szövetkezet főkönyvelője — gazdasági elnökhelyettese — azonban nem beszélt ilyesmikről. A legnagyobb természetességgel magyarázta találkozásunk alkalmával a minap, hogy igazán semmi különös nincs az igyekezetükben. noha eppen legutóbbi eredményeikkel — országos versenyre is „beneveztek”, beadták pályázatukat oda, ahol véletlenül sem osztogatják könnyelműen az elismerést, a kitüntetést. — Alapvető követelménynek tartjuk a szakma kellő ismeretét, aztán pedig a rendszeres továbbképzést, a- tapasztalatcserét, a vetélker dőköii való szereplést, az igényekhez, a divathoz való igazodást mondta., — Legjobbjaink éppen mostanában készülnek egy újabb rangos versenyre, amelyet majd Gyöngyösön megyei ..válogató” előz meg. S aki például tovább jut a második városunkból, nyilvánvalóan nemcsak ügyességét viszi idegenbe, hanem, megint hoz is onnan valamit, ami itthon tovább kamatozik a szaktársak között. „Hazai” közönségünk örömére, megelégedésére. Mert mindig lát, hall, tanul valamit az ember. ami nálunk új lehet, i sikert arathat. — Másrészt vendégeink megnyerését szolgálja szocialista brigádmozgalmunk, amelyben, hogy csak. egyet említsek: célkitűzés a műveltség sokoldalú növelése is. Hiszen egyáltalán nem mindegy. hogy dolgozóik miként jelennek rrieg a „fogyasztók” előtt, mennyiben képesek modorukkal, viselkedésükkel. társalgásukkal partnereikké válni azoknak, akiket székükbe ültetnek. Csupán tavaly 27-en iratkoztak be középiskolába i« — Munkánkban keressük az újat, a praktikusabbat. Az elmúlt évben bevezetett új szolgaitatásunk például, hogy fényképészeink, kérésre, gondoskodnak a kiválasztott fotók bekeretezé- séről is, hogy ennek másutt történő megrendelése ne okozzon külön fáradságot megrendelőinknek. S most további hasonló ötleteken törjük a fejünket. Nem utolsósorban pedig hálózatfejlesztésünkkel is iparkodunk törődni. Ahol csak lehet, ahol csak körülményeink engedik: megpróbáljuk kulturáltabbá, vonzóbbá tenni műnk ahél y ein két. — Mit mutat ez utóbbiakból a tavalyi „mérleg”? — kérdeztük, — Az utóbbi években kezdett nagyobb arányú munkák során, az elmúlt esztendőben további IS üzletünk felújítását, korszerűsítését sikerült elvégeznünk. Jelentősebb összegeket fordítottunk a fodrászatban, a kozmetikában abasári, felsötár- kányi, új-hatvani, a gyöngyösi Fö téri, káli, lőrinci erőműi szalonjainkra, kisebb költséggel pedig apci, éger- csehi, parádi, selypi, tarnalc- leszi egységeinket csinosítottuk. A Zagyva-parti város, ugyancsak, tavaly fényképészműteremmel is gyarapodott. S itteni kollégáinknak az egriekkel azonos teljesítménye igazolja, hogy régi, jogos igényt tudunk kielégíteni, a lakossággal kölcsönösen hasznos vállalkozásba — Milyen a folytatás, mi várható az idén? — .Mondhatjuk, hogy: bizonyos fokig ismét Hatvanon a. sor, hiszen túl azon, hogy például — új szolgáltatás bevezetésére — modern textiltisztító kisüzemmel is gazdagítjuk korszerű fényképészműtermet, laboratóriumot kap a Horváth Mihály úton. Ugyanekkor négy fodrászszalon teljes felújítását tervezzük a városban. A mostani Patyolat helyén nagy női fodrászatot és kozmetikai részleget rendezünk be, ennek jelenlegi helyiségében, a Park Szálló közelében pedig a férfiak számára nyitunk üzletet. Bélapátfalva, az egri Lajosvá- tos, Recsk új női-férfi fodrász-, illetve kozmetikai szalonhoz jut beruházásaink — a megyei tanács, a KISZÖV és az OKISZ támogatása révén. S többi -között idei tervünk az is, hogy a megyeszékhelyen jelentősen bővítjük, úgyszólván teljesen újjávarázsoljuk a Dobó téri, hídon túli üzletünket, hét munkahelyével a legnagyobb férfifodrász-szal onn á tess.zük. Egyéb fejlesztéseinkkel együtt 21 millió forintot fordítunk ebben az évben beruházá,sokra, éppen megduplázzuk eszközállományunk értékét, ám gondjaink sajnos még mindig maradnak. — Erőfeszítéseink ellenére sem vagyunk elégedettek például az egri, Marx Károly utcai női föd rász-szalo- núnkkal. vagy történetesen a Jókai utcai hasonló üzlettel. s nem tartjuk kieléoitn- nek a Hajdúhegy ellátását. A helyzet változtatásáról szőkébb lehetőségeink közepette sem mondunk le. H° nem most, később feltétlenül megoldást keresünk ezekre az esetekre is. Minden bizonnyal : a kedves -vendég örömére. ., r'-n CrV. kárnak. Akkor 34 tagot számláltak, most 62 fiatal dolgozik a szervezetben, az utóbbi egy-másfél éves munkájukról biztató elismeréssel szóllak a pártszervek beszámolói. A KISZ-titkár . nem párttag. Nem kérdeztem, talán azért nem esett szó arról, hogy az illetékesek érdeklődtek-e már szándékáról, vagy ő kérte-e, hogy vegyék fel a párt soraiba. Azt viszont elmondta. hogy az idén a Köz- gazdasági Egyetemre jelentkezett. — Elégedett, sikeres embernek mondhatja' magát? Domoszlai Béla válasza: erről korai lenne beszélni, hiszen alig jutott túl a pályakezdés buktatóin. De úgy érzi. hogy az oroszi kollektíva befogadta, a fiatalok és az idősebbek is bíznak benne, újabban belső ellenőrzéssel is megbízták, mert Bruzsa Ferencné szülési szabadságra, megy.-Fejből mond,ta a pontos dátumot, 1979 július 24- én a vállalat támogatásával Gyöngyösön, a Kócsag út 18! szám alatt, gyönyörű három/ szobás lakást kaptak. A technikus vájár A két kongresszus közötti időszakban Gyöngyösorosziban, is a gazdasági építőmunka, a gazdálkodás intenzív jellegénél: erősítése, a hatékonyság növelése, a minőség javítása és az ésszerű takarékosság került a pártmunka előtérébe.’ Ezt hivatott a gazdasági vezetés és a munkások versenymozgalma szolgálni. A korábbinál nagyobb és bonyolultabb feladatok megoldásához műveltebb, politikailag, szakmailag jobban képzett középvezetőkre van szükség. Csiba István 35 éves. Édesapja is bányász volt, a gyöngyösi XIJ-es aknától ment j nyugdíjba. A fiú követte apját. majd Gyöngyösorosziban ! lett vájár. Meggyőződéssel vallja, hogy az ’ ércbányában kell a technika, de akkor nélkülözhetetlen a szakemberek nagyobb tudása, folyamatos képzése. Amikor megjelent a .minisztérium felhívása, hogy fizikai munkásokat iskoláznak be a tatabányai technikum nappali tagozatára, az ércbánya Csiba Istvánt jelölte. Ö vállalta, hogy felnőtt emberként négy évig tamil Int megy. kollégiumban lakik, életében először. Amikor elvégezte a technikumot Gyöngyösorosziban kérte, hogy a jobb kereset miatt fizikai munkakörben maradhasson, így 1979. júliustól decemberig csapat- vezető vájárként dolgozott, De szakképzettségének megfelelő beosztást kapott, technikusi beosztásban körletvezető aknász. Á bányában jelenleg az ő keze alatt dolgozik a legtöbb ember, egy műszakban 25—30 fő. Jól ismeri a munkahelyet és az embereket, a két keze munkájával is meg tudja 1 mutatni, hogy mit, hogyan kell csinálni. Az a véleménye, hogy mindenkit a megfelelő helyre, biztosítsuk a feltételeket, akkor nagyobb fegyelmet, jobb teljesítményeket lehet követelői. Ez a további siker titka. A három ember véleménye egyezik abban, hogy voltak és vannak nehézségek. „De jó úton járunk, soha rosszabbul ne alakuljon sorsunk”. Mindhármuk életének, sikerének meghatározója a közösség érdekében végzett becsületes munka. Igaznak tartjuk a mondást, hogy egy csepp vízben benne van a tenger. Vajon három ember életének változása néni: tükrözi azt a fejlődésit. amelyet társadalmunk a két kongresszus közt ért el? Fazekas László HémsmGí 1980. március 15.« szómba! i.