Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
Bemutató a Gárdonyi Géza SzTnfläzbon Bébik a képernyőn - Belépés lehetőleg köpenyben sem - Halló! Itt a kismama G. B. Shaw: Pygmalion A mitológia szerint Pygmalion király beleszeretett Aphrodité meztelen elefántcsont-képmásába s elhatározta. hogy feleségül veszi. Ez az egyik változat. A másik pmg izgalmasabb. Pygmalion. a király maga faragta az asszonyt alakot elefántcsontból, és az olyan szépre sikerült, hogy a férfi beleszeretett saját alkotásába. Viharos szenvedéllyel imádkozott Aphroditéhez, aki segített rajta és az elevenné vált szobrot vette feleségül a király. Shaw ebből a mitológiai történetből kiindulva egy nyelvész professzort szere- íeltet Pygmalion helyében és íz a Henry Higgins — csak így fogadásból — hat hónap tlatt egy utcai virágáruslányból nevel, teremt nagyvilági dámát, akit az udvarnál is be lehet mutatni. Ez is csodának tűnhetett egykor Angliában! Hogy beleszeretett-e Higgins az alkotásba. azt. nem lehet, a játékból határozottam kideríteni mert az író, a mindig is csúfolódó G. B, Shaw nem Is fejezi be a történetet. A színpadi cselekmény elpattan, egy olyan pillanatban, amikor az, írói töprengés, vagy válaszadás már nem volt Shaw ínyére való. Ö ugyanis a színpadi történést egy eszmefuttatással totója meg, amelyben elelmélkedik mindazokról a variánsokról, melyek a játékból következhetnek. Es ebben a darabban így, maradéktalanul benne van az angol társadalom érzelmi esetlensége. Ami már nem csoda! A mai ember számára olykor meghökkentő gondokkal küzdő jellemeket felmutató darabot a főiskolát végző Vngur Tamás rendezte. Meg* -értette azt a sokrétű es sokfelé ágazó dilemmát, amely Shaw hőseit tettekre és türelemre csábítja. Ebben a színpadi .küzdelemben a fogadás megnyerése, a tudósi teljesítmény a tét — látszólag. Többször is felvetődik a gond: mi lesz a lánnyal a siker, vagy a bukás után? Mindenki halogatja a választ, míg a darab végén el" jutunk a patthelyzethez. Akit ebben a darabban a legsikerültebben mintázott meg a rendező, az Liza. Három nagy váltásban jut, el a lány az utcasarokról a teljes diadalig, hogy aztán újabb keserves kérdések merüljenek tél benne. Feljött az utcáról, de itt a palóták belsejében neki minden idegen. Ö maga is saját magának. Ezt a fonák figurát, ezt a sajgó érzést maradéktalanul érzékeltette a jelenetekben. Annak ellenére, hogy Higginst hagyja elfáradni a küzdelem végére, Az ő Pygmalionja' nemcsak egy tudásából és tudományának élő önző agglegény,- hanem egy árnyalattal gyávább is a kelleténél. Higgins gesztusai olykor üresen csapkodnak és olyankor rivoma sincs annak a maga- biztosságnak és fölénynek, amellvel ez a nagypolgár — magában bízva — nézi és szemléli a szeletekre, szegé- n vek re gazdagokra, jókra és gonoszokra szabdalt világot. A szemetes apának. Doolittle jellemének a mélyére sem néz le vizsgáló tekintette', hagv.ia. hogv- a színész a "•»'ab és hatásosabb fel- s"'-* mulassa meg a közön- <• , ., .p.kozta'á isi. Ezzel ki is •> ' > sdi a kezéből azt a le- ko/űigrtet, hog1' Doolittle tra- a■ ’-■,-rt ne c«ak kinevessük, de raita elgondolkozzunk. P. av- e-nét és Pickeringet jó helyezi és rájuk tá- ,v,-:'<kn-!v" teremt pergő csa— ‘— ni.-át- — aZ adott szí- - garnitúrán belül. A já1980. március 2„ vasárnap Liza: Szerencsi Éva (Fotó: Jármai György) tékot a második rész második felében fokozza fel igazán, amikor a fanyar hangulatú végkifejlet előtt Pickering és Higgins, mint két gyerek dobálja az ötleteket és a megoldás,okát. így vallatja meg őket arról, hogy nem is igen mérték fel fogadásuk, munkájuk okos osto- badságát: kell-e, szabad"ó így beleavatkozni valakinek az életébe és ha igen, álékor hogyan kell, vagy lehet vállalni mindezért a felelősséget? A darab, két részre bontásával, a forgószínpad átrendezésekor megszólaló hanaképekkel és jó néhány eleven játékmestert megoldással jó előadást eredményezett. A szócsatáik ban nemcsak a pillanatnyilag ható érvek csattantak el, kinyílt az a szakadék is. lassan és fokozatosan, amely az önző agglegény és az érzelmeivel kezdeni mitsem tudó lány között tátong. Higgins mindent elsöprő imtellleiktualifása nem ' ütött át mindenkor a szellemes szövegen, de a játék ritmusa, lendülete élményhez juttatta a közönséget. Blaskó Péter Higgins professzora másként jelenik meg, mint ahogyan mi ezt a különös csodabogarat Shaw szövegéből ismerjük. Az ő feladata ebben a játékban úgy felépíteni a 'tudásában vakon bízó, de határozottam nagyvonalú jellemet, önmagát, hogy közben azt a<z erőfeszítést is elhiggyük neki, miszerint a kezébe kerülő lányt, ezt a szellemi, erkölcsi, jel- lemi nyersanyagot az egyik végletből a másikba viszi, formálja át. Blaskó Péter a színpadon elhiszi és hiteti azt, amit csinál. Érzelmileg magas hőfokon indít most is, pedig itt a hűvös megfontolás, a hideg agy vonalvezetése lenne a kívánatos. Pearce-né és Pickering között otthon is érzi magát, s amíg az ö jelenlétük, magatartásuk támogatja az ő harcát, semmi baj. A végjátékban, amikor Lizával egyedül marad, érvei elszintelenednek, mintha ez a makacs, nagy tudású és érzelmeiben felszeg férfi nemcsak a harcot adta volna föl a lánnyal szemben, de a korábbi önmagától is mintha visszalépne. Lehet, hogy ebben a hangulati ritmuskiesésben szerepe van Doolittle hatásvadászó monológjának is, vagy annak, hogy a rendező ezt a megoldást, ezt a be nem fejező feloldást tartotta indokoltnak az annyi lehetséges közül. Hiszen az író sem ad megoldást! A bemutató légegvségésebb alakítását Szerencsi , Éra nyújtotta. A tenyeres-talpas Lizából a szemünk előtt és a fülünk hallatára» válik nagyvilági nővé, aki tudja, hogyan és mit kell ismerni a „tetőn”. De nemcsak ezt tudja. Megismert a társadalmi magasban élőket és azt a keserűséget, ahogyan el kei. viselnie ezt az új önmagát, Vonzó egyéniség, és látszik, hogy ennél a Lizánál isösz- szelettebb jellemeket képes megmintázni. A játék minden szakaszában érezni lehet azt az alkotáshoz mindig is szükséges akaraterőt, amellyel képességeit ki akarja bontani, s így a sikert,, a teljesítményt biztossá teszi. A darab leg vázla tosabb portréját, Higgins anyját Lenkey Edit játszotta el. A bemutató egyik erőssége. Minden mondata a helyén ül. Simon György Pickering ezredese .néhol egészen a kamasz felhangokig visszanyúlt és azt a lehetséges figurát hozta ezredesi rangja ellené'«, aki elnyerheti Liza késiét. Máthé Eta Pea,rce-néje remek alakítás. Szépen beszél és jól fejlett ironikus hangsúlyaira, „bejött” a taps. Kanalas László a jópofa- ságát vonultatta fel Doolittle- ben és nem azt a ravaszabb, rafináltabb, az. eszével kitűnően bánó jellemet, akiit majd befogadnak ebbe a magasabb társadalmi klasszisba is. Kár, hogy a rendező ezt a jellemet hagyta ezen a szinten. Negatív hatása más szereplőkre is átterjedt. Annak ellenére állítjuk ezt. hogy a vígság tekintetében Kanalas László volt a legeredményesebb. Olgyai Magda Hűlné és Milviusz Andrea Klára szerepében megbízható pontjai voltak az előadásnak. Teszá- ry László Freddyje, Egerszegi Judit szobalánya egészítette ki a jó csapatmunkát. Pécs- kay Tibor, Csík Sári és Hídvégi Elek tűntek ' fel élénk színekkel egyegy epizódbah. Gergely István díszletei és Ék Erzsébet jelmezei a viktoriánus kort idézték. A formákban és a színekben azt a szellemet is érzékeltetve, amely Shaw-t a darab megírására késztette. Farkas András Uj látogatási rend a szülészete Akit jó .sora bevitt már látogatási napokon az. egri kórház szülészeti osztályára, meglehetősen aggódva figyelhette a tömeget az osztály előterében, s hogy a kismamák szinte levegőhöz sem jutva szoronganak a csomagokkal megrakott látogatók gyűrűjében. Annyit ugyan már elértek azzal a megoldással is, hogy a kórtermekbe csak azokhoz a kismamákhoz mehettek egyesével a látogatók, akiknek nem volt szabad felkelniük az ágyból, de a fertőzés lehetőségét ez a módszer még nem zárta ki. Most egy lépéssel knzelpbb kerültek az egri kórházban is a szülészet ideális látogatási módszeréhez. A csecsemők birodalmába új berendezés került: tv-kamera, s a kis -..sztárok” ma már a képernyőn láthatók. A szorongó, izguló papa a szülészeti portán várakozva, a szülést követő egy órán belül megláthatja a monitoron a várva várt csecsemőt, de telefonon érdeklődhet is élete párjának hogylé'te felől. A továbbiakban sem kell százas tömegben szorongató a látogatási napokon. Mindennap délelőtt fél 11 órától fél 12-ig bárki érdeklődhet, — a szülészeti portán telefonon kérheti, hogy az apróságot megnézhesse a monitoron, s ugyancsak telefonhoz kérheti a kismamát is. Azokban a kórtermekben, is, ahol a császármetsaésLSiel világra segített gyermekek édesanyja fekszik, van telefon. Hogy azok se maradjanak ki a látogatása lehetőségekből, akik a délelőtti órákban dolgoznak, a látogatási időn kívül minden szerdán délután háromnegyed , öttől fél hatig A legnépszerűbb tv-adás ugyancsak kérhetik a szülészeti portáról, hogy megnézhessék a kisbabát. S mindehhez tartozik, hogy- a szokásos látogatási idő alatt is üzemben van a tv-kamera, s a kérelmek sorrendjében ki-ki megnézheti az újszülöttet. Természetes kérés, hogy ezeken az időkön kívül viszont nem, hiszen az etetés, fürösztés, tisztába tevés rendjét is tartató kell — épp a kicsik érdekében. A telefonbeszélgetés lehetősége, s a „tvközvetítés” arra a néhány napra, amíg a mama és gyermek a szülészeten van, úgy vélhető, megnyugtató a hozzátartozóknak is, és éppen az elintettek egészségének védelmében egyre kevesebben kívánnak majd élni az.zal, hogy az előtérben, a folyosókon személyesen is találkozzanak az anyákkal. Az űj látogatási rend és módszer, amely egyben a korábbinál nagyobb lehetőséget ad a kisbaba megnézéséhez is, reméljük, a hozzátartozók egyetértésével találkozik. — d — SZALONW MIHÁtr r 2. Kicsit hozzáért simogatva egy ujjal a nő duzzadt lábikrájához, az nem szisszent fel, csak bólintott, minit akinek felelnie kell arra a kérdésre, hogy nagyon fáj Betértek a házba, még a múlt században épült alpesi típusú erdei ház1 volt; a valaha friss szilárd tölgyfager rendák korhadtan porzottak téglaágyukban, minden kis mozgásra szitáló hangot adtak, s hullatták magukból az aranysárga dohányszínű port, öreg létezésük minden ruhán nyomot hagyó bizonyítékát. Az öregasszony segítettebe a házba a nőt, egy fonott kerti bú torszerűségre ültette, eléje téve egy tuskóból alakított sámlit, arra egy szürke pokrócot, és arra nyugtatta a sérült jobb lábat. A nő engedelmesen hagyta magát vezetni, de szemét le nem vette a férfiról, mint aki fél, hogy ha kiejti látószögéből, el is veszti. A férfinek izzadt a homloka, tétován állt ide és oda. látszott, hogy idegessége idegesség, s nem a helyzet fáradtsága. — Mikor szokott jönni apád? — fordult a kisfiúhoz, mikor az öregasszony kiment a nyitva hagyott ajtón át látható konyhaszerű másik helyiségbe. — Már itt kéne. . . Ilyenkor már hazaszokik jönni... A férfi odalépett a nőhöz, megfogta a kézét ballal, jobbal végigsimította az alsó kar pihéit, megszorította csuklóját. — Nem lesz baj, meglátja. — Gábor... ! Ha megtudja, megöl! — Ugyan, hogy tudná meg. — Maga is tudja, tízre otthon kell lennem. Addig mondhatom a színházat, de aztán? ...Addig nézi a televíziót, addig nem keres. — Most. majd mondhatja, hogy lecsúszott a lépcsőn, a bokája. . . — Persze, igen. mindent mondhatok, de már tél nyolc van. — Ha megjön az erdész, megkérem, megfizetem, lemegyünk a buszhoz... — Ugyan, a busz már rég elment, — Igen — mondta a kis fiú —. bácsi kérem, a busz már elment. • — Es hogy szoktatok bemenni a városba este ha baj van? — Sehogy. Az öregasszony közben Visszatért, egy nedves fehér ronggyal. Átkötötte a nő bokáját, majd szorosan rákötött még egy száraz ruhát is. A nő szisszenés nélkül, , szenvtelenül nézte a saját lábát, mint egy tárgyat. Az öregasszony egy régi, nyikorgó tonettszéket erőltetett a férfi alá, aki lehuppant, de aztán az öregasszony nógatására fölállt, levette felöltőjét, s úgy ült vissza a székre. Majd odahúzta a széket j) nő mellé, megfogta megint a kezét, megfordította, bele- . csókolt nyitott tenyerébe, vissza tette a térdére, és rákulcsolta a másik tenyerét. Ültek és vártak. Nyugodtan, szinte rezzenéstelenül, a gyenge világítás, a szoba félhomálya az ablakon és ajtón beáramló erdei sötétség, nem zavarta őket. Nézték és látták Egymást, Nagy sokára a férfi szólalt .meg, szánté halkan suttogta maga elé: — Igen. valahogy így képzeltem — megsimogatta megint a nő karját —•, persze, ne haragudjon, nem a látóira értettem. — Tudom... Kétségbe kellene esnem. .. De igazából u tudok. Ültek és néztek egymást,. Az öregasszony közben elvezérelte a kisfiút valahova. Mosakodás, fröcskölés hangjai hallatszottak, gyerekfele- selés, akaratoskodás, amikor •kívülről előbb éles fénye,sík esett a kertbe, majd az erősödő méhdongás autó közeledtét jelezte. — Talán az erdész. Nem is tudtam, hogy autója is van. így minden megoldódik, látja kedves... — A fiamnak ugyan nincs autója — hallották maguk mögött az öregasszony hangját, aki a frissen megmosakodott, már piz-samába bújtatott gyereket vezette át a hátuk mögött egy távolabbi ajtó felé. A kocsi megállt, csikorgott a fékje az erdei est csöndjébe ismeretlen fémes idegen- séggel, a lámpákat nem oltották el, fényükben ott szitált sok kis erdei bogár. A csapódó ajtók után az alpesi kapu reflektorszegé- lyezte fénykörében egy közel két méter magas, erősen kopaszodó, hízásnak indult, olyan félpocakos ember jelent meg. Mögötte két másik, nem kevésbé terebélyes, de talán alacsonyabb alak, (Folytatjuk)
