Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-02 / 52. szám

* xemmunistcj műszakokról Kétszer ad* ki |o célra ad! Az építők és a tervek TÖBB ÉVTIZEDES múlt­tal rendelkező nemes hagyo­mányként számíthat ma már társadalmunk a szocia­lista munkaversenyben részt vevő kollektívák ön­zetlen anyagi és erkölcsi tá­mogatására. Pusztán szám­ba venni sem lenne könnyű, hogy az elmúlt években, év­tizedekben hány iskola, óvo­da, bölcsőde, szociális léte­sítmény szépült meg, lett tágasabb az üzemek, a szövet­kezetek segítségével, a fia­talabb, az idősebb nemze­dékhez tartozó brigádtagok keze nyomán. De a laj’ó- és munkahelyüket gazdagító tevékenységük értékét is ugyanúgy csak százezrekkel és milliókkal lehetne 'mérni, mint az üzemekben, az in­tézményekben, a 'munkapa­dok mellett pluszként vál­lalt és teljesített munkájuk értékét. Az újért, a többért, a jobbért mindig szívesen ál­dozó és fáradozó nagycsalád tagjai most újabb bizonyí­tásra készülnek. Mint isme­retes — lapunkban is rész­letesen beszámoltunk róla — a közelmúltban úgy dön­töttek, hogy munkával kö­szöntik pártunk közelgő XII. kongresszusát és hazánk fel- szabadulásának 35. évfordu­lóját is. A budapesti Sziklai Sán­dor szocialista brigád felhí­vása nyomán, az országos­hoz hasonlóan, megyénkben is széles körű akció bonta­kozott ki, és a kollektív dön­tés alapján az 1930. március 22-i — ahol a munkarend eltér az országostól, ott már­cius 29-én — szabad szom­batjuk helyett kommunista műszakot tartanak megyénk üzemeinek és szövetkezetei­nek brigádjai is. Ezenkívül abban is teljes az egyetér­tés a pihenést munkára cse­rélő brigádtagok között, hogy a napi munkabérüket a Kiváló A Hatvani Házi., Kézmű- és Bőripari Szövetkezetben nem kevesebb, mint 480 be­dolgozó segíti már a terme­lést, jelentősen hozzájárul­va ahhoz, hogy az itteni munka értéke az idén — a tervek szerint — eléri a 65 millió forintos értéket. Mint a szövetkezet megbí­zott elnökétől, Hegedűs Fe- rencnétől megtudtuk: min­dennapi tevékenységünk , so­rán nagy gondot fordítanak arra, hogy nemcsak évről év­re hanem év közben is mind­jobban igazodjanak a válto­zó divathoz, s új cikkeik nem sokkal a szakmai bemutatók után megjelenjenek a. ke­reskedelemben. Igyekezetük eredményeként cikkeik mi­nőségével is elégedettek le­hetnek a fogyasztók — hi­szen termékeik között már 9 olyan van, amely elnyerte a „Kiváló Áruk Fóruma” el­ismerő minősítést. Áruikból az ország legkü­lönfélébb helyeire — és kül­földre is — szállítanak. Ugyanekkor régóta arra tö­rekszenek, hogy keresett gyártmányaikból egyre több jusson „szűkebb hazánk” boltjaiba. Az elnökasszony összeha­sonlításul mondta, hogy amíg például 1977-ben csu­pán 3.6 millió forintos üzle­tét kötöttek a Heves megyei kereskedelemmel, 1978-ban a forgalom értéke elérte a 4.2 milliót, tavaly. 4,7-re nőtt. az idén pedig további több mint egymillió forinttal bővül. Legnagyobb vásárlójuk a Heves megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat, amely Egerben és Hatvanban egy- egy. Gyöngyösön két árudá­jában értékesíti a szövetke­zeti termékeket — főleg cse­csemő- és gyermekkötött­árukat —. rajta kívül pedig o füzesabonyi, a gyöngyösi, illetve a hatvani áfészek gyermekintézmények fej­lesztésére ajánlják fel. JOBBAN, BÖLCSEBBEN aligha dönthettek volna. Mert gyermekeinkre eddig is megkülönböztetett figyelmet fordított ugyan társadal­munk, és joggal büszkélked­hetünk óvodai, bölcsődei el­látottságunkkal, de az is az igazsághoz tartozik, hogy nem mindenütt tudjuk még kielégíteni a jogos igénye­ket, és reálisan kell szá­molni azzal is, hogy nép­gazdaságunk jelenlegi anya­gi körülményei között a ko­rábbinál is nehezebb lesz előteremteni a központi ke­retekből egy-egy új iskola, óvoda, bölcsőde építését, va­lamint az üzemeltetés költ­ségeit. De jól és jókor jön a kö­zösség pénze végezetül azért is, mert okos, értel­mes felhasználásával a te­rületi ellátottságban megle­vő mennyiségi és minőségi különbségek is közelebb ke­rülhetnek majd egymáshoz. Hogy mire és mennyire telik majd a felajánlott ösz- szegekből, az csak a műsza­kok után derül majd ki. Ugyancsak azután döntenek abban is, megyénk párt-, ál­lami, társadalmi és tömeg­szervezeti vezetői, hogy mi­lyen formában lenne legcél­szerűbb felhasználni a kol­lektíva pénzét. Az azonban máris biztosnak látszik, hogy a jelenlegi beruházási és épí­tési feltételek ismeretében sokkal ésszerűbb, ha kon­centráltan használják fel a pénzt, mint toiaozgató, fol- dozgatp fejlesztésekre, olyan kisebb-nagyobb beruházá­sokra fordítják, amelyek anyagi fedezetét egyébként is elő tudják teremteni ta­nácsaink és a létesítménye­ket üzemeltető munkahelyek is. Megyénk vezetői egyebek mellett ezért is kérik űze­megrendelései számottevő­ek. A Heves megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vál­lalat kapcsolatát azzal is erősítette, beszerzési forrá­sát azzal is biztosította, hogy nemes gesztussal le­mondott a vásárlásainál egyébként őt megillető nagy­kereskedelmi árrésről, mi­után a szövetkezet tavalyi nehéz helyzetében ez észjre- vehető segítséget jelenített a talpraálláshoz. Az idei — tavalyinál lé­nyegesen nagyobb — prog­ram sikeres megvalósítása érdekében a szövetkezet harminccal kívánja növelni bedolgozói gárdáját. Jelent­kezőkben szerencsére nincs hiány, a környékbeli telepü­lésekről máris együtt van a szükséges „erősítés”. Foglal­koztatásuk csak béralap kér­dése. Igényüket idejekorán jelezitek, s megvan a remé­nyünk arra, hogy nem lesz ellenvetés. Ám bármilyen döntés is születik utóbb, a helyi árualapra tervezett mennyiség semmiképpen sem szűkül — legrosszabb esetben a megyén kívüli partnerek számára szállíta­nak kevesebbet. Törekvéseiket csupán az gátolja, hogy egy idő óta gondjaik vannak a beszer­zésben, meglehetősen nehe­zen jutnak fonálhoz. Jólle­het, tavalytól hagyományt teremtettek arra, hogy áru­skálájuk ne csak egyszerű­en színesedjék, hanem egy. egy szín minden árnyalata megjelenjék munkájukban, bizony mostanában csali üggyel-bajjal sikerül a diva­tot szeretők kedvében járni. S ha a jelenlegi helyzet nem változik, kevésbé lesz köny- nyű helytállniuk az OKtSZ hagyományos termékpályá­zatán is. amitől egyébként a rendezők a lakosság igényei­nek még jobb kielégítését várják. A megfelelőbb helyi ellá­tást szolgálja majd az az új meinktől, hogy a műszakok értékét a megyei tanács fej­lesztési számlájára fizessék be, mert csak így lehet reá­lisan mérlegelni és majd dönteni abban, hogy valójá­ban mire is futja a befolyt összegekből. A KÖZPONTI SZÁMLÁ­RA történő befizetéstől való idegenkedés — néhány üze­münkben és településen ta­pasztalható — annál is in­kább teljesen fölösleges és indokolatlan, mert a pénz felhasználására garantáltan ott kerül majd sor, ahol a legnagyobbak az igények, ahol legjobban és a legtöb­bet tudnak vele segíteni. Kétszer ad, ki gyorsan ad — tartja a mondás. Nos, ez esetben azok is kétszer ad­nak, akik az említett jó cé­lokra áldoznak. Mert nem árulunk el vele titkot, hogy a műszakok értékét a tanács is megtoldja majd, arról nem is szólva, hogy a kollektí­vák forintjai egyben zöld utat biztosíthatnak egy má­sik oly^in új létesítmény megépítésének is, amely az anyagi lehetőségeink miatt eddig nem szerepelt sem a megye, sem a városok, a já­rások terveiben. Mindenki jól jár tehát, de legfőképpen a gyermekek, gyermekeink, akikért ismét példát mutat­va fog majd össze társadal­munk. A felajánlott pénz felhasz­nálásának konkrét formájá­ról különben Heves megye Tanácsa, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Heves megyei Bizott­sága és a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága dönt majd közösen. S ugyan­csak az említett szervezetek adnak majd nyilvánosan is számot a befizetett százez­rekről. milliókról, valamint azok hasznosításáról. szaküzlet is, amelyet a szö­vetkezet áprilisban nyit a hatvani Lenin téri Keravill- bolt mellett. Ugyanekkor to­vább korszerűsödik a szol­gáltatás: a Horváth Mihály úti új lakóházak földszint­jén kialakulóban lévő üzlet­soron cipőgyorsjavító szalon nyílik a 11. félévben. Mintha valamiféle ünne­pélyesség lenne abban, aho­gyan ez a tanácskozás lefo­lyik. A teremben, az U-alakú asztaloknál a helyeket elosz­tották. Ez az ülésrend sért­hetetlennek tetszik. Az egyik oldalon ülnek a beruházási vállalat különböző vezetői, velük szemben az építők kép­viselői váltják egymást, a kettőjük táborát a tanácsi vezetők kis csoportja fogja össze. Mintha ők lennének a híd. A téma pedig nem más, mint a tervben szereplő épít­kezések pillanatnyi helyzete. A kérdések kérdése pedig: rrUVi-vr lesz készen? ★ Az állami építőipari vál­lalat kezdte a sort. Rövid kérdések hangzanak - el. amikre nem mindig rövidek a válaszok. Érdemes odafi­gyelni a „finomságokra” is. Mintha valamiféle diplomá­ciai eszmecserét hallgatna az ember. Ugyanis ez a szó, hogy: „nem” — egyszer sem hangzik el. Másképpen kell ezt megfogalmazni. Néhány kérdésre azonban nem lehet választ kapni, mi­vel a vállalat nem képvisel­tette magát olyan személlyel ezen a tanácskozáson, akinek joga lenne az igazgatóság ne­vében is szólni. Némi ma­gyarázkodás hangzik el, hogy a már az előző év végén át­adott épületbe miért nem lehet még mindig beköltöz­ni. Azitán a kérdés körül ke­letkezett hullámok lecsilla­podnak és mindenki örül, hogy a Vörös Hadsereg útja 2. számú épületét 1980-ban átadják. Következik a tanácsi épí­tők képviselője. Neki már nehezebb a helyzete, mert elég sokat kell magyaráz­kodnia. Olykor kénytelen azt is mondani, hogy nem illeté­kes, hiszen ő csak a gyön­gyösi feladatok végrehajtásá­ban tud a maga területén in­tézkedni. Hogy miért csak 1981 ele­jére határidőzték a hatvan­lakásos épület átadását az előző ígéret ellenére is, nem tud rá válaszolni. Itt jegyzi meg a tanács elnökhelyette­se. hogy a határidők módosí­tását a helyi államigazgatási szerv tudta nélkül ne dönt­sék el. A munka minősége ellen is kifogást emelnek. Ügy mond­ják: nehezen indokolható, hogy egy új épületet az át­adás után két-három évvel már teljesen fel kell újítani. Rövid vita alakul ki a terü- /let-előkészítésben is. kJ őst egy épületet kellene szanálni február végéig, pedig a mun­kához úgysem fognának ak­kor hozzá az építők. X ható­ságnak könnyebb lenne, ha néhány héttel később szaba­díthatná fel az épületet. De hát... a szerződés! A taná­csi építők jelen volt képvi­selője ebben az ügyben „nem nyilatkozhatott”. ★ A Mátrai úti óvoda elké­szítésének határideje június vége. A kérdés az, vajon si­kerül-e ezt a határidőt tar­tani? Szó esik itt a szak- és ' szerelőipari kapacitásról, a munka fontosságáról és a pillanatnyi állapotokról. Két­ségek fogalmazódnak meg, aztán jön rájuk a válasz, hogy az építők is átérzik a feladatuk fontosságát. A szakközépiskolai kollé­gium ügyében már nem ilyen egyetértő az álláspont. A munkák elhúzódása miatt a beruházó kénytelen lesz is­mét a bírósághoz fordulni. Pedig ígéretben nem volt hiány, ahogy mondják. Fel­említik még, hogy a gyön­gyösi fő-építésvezetőségnek tavaly harminc dolgozóra lett volna még szüksége a tervezett létszám eléréséhez, az idén pedig már csak húsz­ra. Hogy a határidők nem mindig egyeztek a tényleges átadással, annak egyik oka ez. Hogyan támaszkodnak ar­ra az együttműködésre, ami­ben a megye építőipari vál­lalatai megegyeztek? Abban döntöttek, hogy egymást ki­segítik, amikor erre szükség, van. A szak- és szerelőipari munkások irányítása azon­ban a vállalat központjára tartozik, állapítják meg Te­hát nem a gyöngyösi fő-épí- tésvezetőségen múlik, hogy mikor és hány szakmunkás dolgozik az itteni munkákon. Nehéz lenne azt állítani, hogy a tanácsi építők tevé­kenysége elégedettséget vál­tana. ki a beruházók köré­ben, ez a mostani tárgyalá­son így volt érzékelhető. ★ Határidők, közműbeköté­sek: ezek a kifejezések is­métlődtek, amikor a Mátra- vidékí Építő- és Szakipari Szövetkezet munkáját vették sorra. De nem hiányzott az elismerés sem, hogy azok a munkák, amiket a szövetke­zetiek végeznek el, általában! jó minőségűek és a hiány» pótlás sem okoz bosszúsé» got. Csak a közművek ráköté» se... ! Kiderül, hogy ez a téma már szinte.„visszaköszön”. A mélyépítők mondják, hogy ők elvégeznék, ha kapnának munkaterületet, a szövetke­zetiek pedig» azt hangoztat­ják, hogy ők mindig időben lehetővé teszik a mélyépí­tőknek a rákötések elvégzé­sét. De ha a darupálya alatt kell a gerincvezetéket kiépí­teni. .. ! Régen kitalálták, jegyzik meg a szövetkezetiek, hogy a közműveket helyezik el első­ként és akkor a rácsatlakoz­tatás a gázra, vízre, villany­ra, csatornára már nem okoz gondot. Dehát „nálunk” ez nem így van, akármennyire is így volna az ésszerű. Ma­rad tehát a vita a mélyépí­tők és a magasépítők között.’ Aminek a végeredménye esetleg az, hogy a lakások teljesen készek, csak éppen se víz, se gáz nincs bennük. Nem valami gyönyörűség egy Ilyen lakatlan épületet kerülgetni hetekén át. Abban maradnak, hogy a mélyépítők és a szövetkeze­tiek közötti véleménykülönb­séget a beruházó tisztázza rövid időn belül, ami újabb tárgyalások összehívását té­telezi fel. Ezek a tanácskozások rendszeresek. A szándék, ami rniaitt létrehozták azo­kat, világos, helyes. Fórumot akarnak biztosítani a „menet közben” előforduló nehézsé­gek gyors leküzdésére. Ennek azonban az is előfeltétele lenne, hogy a tanácskozások­ra mindig azok menjenek el, akik jogosultak a döntésre is. A másik előfeltétele pedig az, hogy mindenféle diplomáciai ügyeskedés nélkül tárgyalja­nak. — A beruházási téma befe­jező stádiumában belső ka­pacitást foglalkoztatunk. Lejegyeztem ezt a kifeje­zést, amikor az idők múltá­val még mindig nem értettem, milyen nyelven beszélnek 1 azok, akik az asztalok mel- * lett ülnek. Lehetne ez a mondatféle valami kibicsak- lás, tudálékoskodó fordulat is, ha nem az ehhez hason­ló kifejezések hangzottak volna el sorra, rendre. Igaz, < nem a Magyar Tudományos Akadémia nyelvművelő tár­sasága ülésezett a gyöngyösi városi tanács termében ezen a délutánon. De meggyőző­désem, hogy a bonyolult mondatfűzés mögött az a tö­rekvés is munkál, hogy ne kelljen nevén nevezni a gye­reket. Mert a téma kényes. Épít­kezésekről van szó, és nem­csak az -idei tervfeladatok teljesítéséről, hanem a mos­tani ötéves tervidőszak el­számolásáról is. Aki pedig • szorult helyzetben van, min­denbe belekapaszkodik. Nem mer tőmondatokkal fogal­mazni. Főként, ha nem is il­letékes a vállalat egészének nevében nyilatkozni. A szándék, ami miatt eze­ket a rendszeres időközök­ben megtartandó tárgyaláso­kat létrehozták, helyes és világos. De hogy meg is fe­leljenek a céljuknak, ahhoz nemcsak a résztvevők körén kell módosítani, hanem a fo­galmazás nyíltságán is. G, Molnár Ferenc MémsUfá 198ft. március 2„ vasárnap jjjt-­Gy. Gy. Űj öntöde épül Ajkán Az ajkai Timföldgyár és Allimíniumkohóban hatszázhatvanmillió forintos beruházási költ­séggel új. évi kettőczer-hétszáz tonna kapacitású magas nyomású öntöde épül. A már elké­szült üzemcsarnokba a legkorszerűbb olasz gyártmányú öntőgépeket szerelik be. Az új öntöde még ebben az évben elkészül. (MTI fotó Vida András felv. — KS) Koós József áruk—a megyei üzletekbe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents