Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-02 / 27. szám

4 1 / i Pcntek esti külpolitikai kommentárunk Brzezinski Pakisztánban Tűzben a túszok Nehéz eldönteni, vajon a Guatemalavárosban be­következett véres tragédia mennyiben függ össze a térség eseményeivel. Annyi azonban bizonyos, hogy a szomszédos Salvadorban és a nem sokkal távolibb Nicaraguában történtek felbátoríthatták a guatemalai közvéleményt. Így kerülhetett sor arra, hogy az ország északi fe­léből, Quiche tartományból harminckét parasztember fölkerekedett, s a fővárosban megszállta a spanyol nagykövetséget. A szabvány tűszszedő akcióra éppen Közép-Amerikában tömérdek példa kínálkozik. Két­ségtelen, hogy önmagában egy-egy ilyen erőszakos cselekmény általában semmit nem old meg —• leg­kevésbé használ az igazi forradalmi céloknak, — ám Latin-Amerika diktatúrái ellen gyakran éltek ezzel a fegyverrel. Nos, a guatemalai akció hátteréről is érdemes né­hány szót ejteni. Fernando Romeo Lucas Garcia tá­bornokot 1978. március 5-én „választották” államfő­vé. Az idézőjel ebben az esetben nem holmi fölös aggályoskodás: Guatemalában az alapvető emberi jogok, a szabad véleménynyilvánítás nem az ország legfőbb jellemzői. Annál inkább annak tekinthe'ők a túlkapások, a jogtiprás, a „felforgató elemeknek” minősített demokratikus erők üldözése. Éppen ez váltotta ki Quiche tartományban az em­berek fölzúdulását. A hadsereg már hosszabb ideje zaklatta a lakosságot, s az ügy kivizsgálására a kor­mányzat nem volt hajlandó bizottságot alakítani. Napirenden voltak a letartóztatások, az alkalmi bör­tönökben kínvallatásnak vetették alá a gyanúsítot­takat, sokakat meggyilkoltak. A Guatemalavárosba induló népes küldöttség min­denáron szóvá akarta tenni a tartomány panaszát. Csakhogy sehol nem fogadták őket. Végső elkese­redésükben szánták el magukat a spanyol nagykö­vetség megszállására, s az éppen ott tárgyaló magas rangú személyiségek foglyul ejtésére. Nehány pisztoly, kés és benzines palack — ennyi volt minden fegyverük. Talán békében távoztak vol­na, ha a hadsereg nem indul rohamra. Lucas tá­bornok azonban nem hallgatott a spanyol nagykövet­re: parancsot adott az épület elfoglalására, a túszok erőszakos kiszabadítására. Hogy a tűz mikor ütött ki, talán soha nem derül ki. Tény, hogy nem is elsősorban az ostrom, hanem a tűzvész következtében lelte halálát negyven ember. Köztük a volt külügyminiszter és az ország egykori alelnöke. A nagykövet feltalálta magát, s a második emeletről kiugrott, így — az első jelentések szerint — egyedül ő élte túl a drámát. Egy elsietett parancs — negyven halott. Köaép- Amerika diktatúráinak recsegö-ropogó építményére vetnek rőt fényt a guatemalai lángok. Gyapay Dénes Zbigniew Brzezinski, Car­ter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója Warren Chris­topher külügyminiszter-he­lyettes társaságában pénteken Islamabadba érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson Ziaul Hak pakisztáni elnök­kel. A megbeszélések tárgya a Pakisztánba irányuló ame­rikai fegyverszállítások fel­újítása, amit Washington az Afganisztánnak nyújtott szovjet: katonai segítség meg­torlásaként szorgalmaz. A két amerikai vezető meglátogatja Peshawarban, az ország északkeleti részén az afgán ellenforradalmá­roknak felállított legnagyobb kiképzőtábort is. Brzezinski és Christopher hétfőn utazik tovább Szaúd- Arábiába. Nagy ;iinle:és Teiteránban Khomeini ajatollah hazatérésének első évfordulóján nagy­szabású tüntetés volt Teheránban. Az ünneplők először a kórház elé mentek, ahol a főpapot kezelik, majd végigvo­nultak a városon. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) A japán parlament ülés­szakán a baloldali és konzer­vatív képviselők külpolitikai szócsatája hirtelen általános politikai viharrá változott a Pentagon évi jelentésének hírére. Brown hadügyminisz­ternek a japán katonai sze­repvállalás fokozását sürgető állásfoglalása egyöntetű til­takozásra késztette az erősen megosztott japán ellenzék valamennyi pártját, még a jobbra húzó középutasokat is. A washingtoni jelentést elemző japán hírmagyaráza­tok, valamint a tokiói újsá­gok saját értesülései mind arra utalnak, hogy az Egye­sült Államok az amerikai — japán katorrai szerződés ha­táskörének veszélyes bővíté­sét szeretné kieszközölni. A parlamenti interpellációkból és a polgári sajtó cikkeiből egyaránt kicsendül az ag­godalom, hogy Washington a ..biztonsági szerződés” átér­telmezésével Japánt szoro­sabban be akarja vonni globális stratégiájába. 'Az ülésteremben hatalma- felzúdulást keltett, hogy a kabinet és a kormányzó li­berális demokrata párt - fe­lelős tisztségviselői közül némelyek az amerikai óha­joknak megfelelő „új értel­mezést” akarták adni a föld­rajzilag csak a Távol-Kelet térségére érvényes kétoldalú biztonsági paktumnak. Maga Okita külügyminiszter volt kénytelen egy alkalommal kiigazítani egyik magas ran­gú beosztottjának szavait ar­ról, hogy „a Perzsa-öböl is a Távol-Kelet védelmi pe­remvidéke” s ezért nem okoz Japánnak problémát, ha te­rületéről ide irányítanak át amerikai katonaságot. A felháborodott közbekia­bálások miatt az ülést több- szőr is fel kellett függeszte­ni. A japáni hangulatot jól érzékelteti a Mainicsi Sim- bun pénteki vezércikke. A liberális polgári újság meg­állapítja: Brown tervei el­fogadhatatlanok Japán szá­mára. Tokiónak javítani keil kapcsolatait a Szovjetunió­val, és a közel-keleti hely­zet megszilárdítására kell törekednie. Vietnami javaslat a holdújév alkalmából Din,h Nho Liem küliigy- miniszter-helvette«, a kínai- vietnami kormányközi tár­gyalásokon részit vevő vietna­mi küldöttség vezetője pén­teken jegyzéket juttatott el Han Nien-Lung kínai kül- üg'y miniszter-helyetteshez, a kínai delegáció vezetőjéhez és ebben a következőkéit ja­vasolta : 1. Tekintettel a határmenti Washington és szövetségesei Keserves érdekegyeztetés fogják saját magatartásuk­kal aláaknázni az amerikai szankciós politikát". feszültségre, mielőbb vitas­sák meg azokat a sürgős lé­péseket, amelyeket a vietna­mi fél javasolt a béke és a stabilitás biztosítása érdeké­ben. 2. Azonnali lépésként a viet­nami fél javasolja, h^gy te­kintettel a közelgő holdul' évre, amelyet mind Viet­namban, mind Kínában meg­ünnepelnek, február 15. és 21. között semmiféle ellen­séges fegyveres akcióra vagy lövöldözésre ne kerüljön sor a két ország közötti ha­tárövezetben. A vietnami fél azit javasolja, hogy az erről szóló megállapodást február 8-án jelentsék be Hanoiban és Pekingben. BUKAREST Andrej Gromiko, az SEKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere pénteken másod­szor folytatott megbeszélést Nicolae Ceausescuval, a Ro­mán KP főtitkárával, a Ro­mán Szocialista Köztársaság elnökével. A felek folytatták: az időszerű nemzetközi prob­lémák megvitatását és a problémákkal kapcsolatos ál­láspontjuk kifejtését. Tekintettel a varsói szer­ződés aláírásának közelgő huszonötödik évfordulójára, érintették az európai szocia­lista országok védelmi szer­vezete tevékenységének kér­déseit Ü J-DELHI •» Fidel Castro aki jelenleg 1 az el nem kötelezett orszá- ' gok mozgalmának is elnöke, a nemzetközi együttműködés előmozdítására szólította fél ! az ENSZ gazdaságfejlesztési szervezetét, amely jelenleg Űj-Delhiben ülésezik. Levelében Castro a világ­békét fenyegető legnagyobb veszélynek nevezte a több mint 500 millió embert súj­tó nyomort és az elmara­dottságot. Figyelme-tetett arra, hogy „a halaszthatat­lan problémák nagyrészt a feszült nemzetközi helyzet következményei”. A-nemzetni közi helyzetben rejlő közvet-* len veszélyekkel kapcsolatban Castro Zimbabweval, a pa­lesztin problémával, az iráni és az afganisztáni esemé­nyekkel foglalkozott. vala­mint azzal, hogy az Egye­sült Államok halogatja a SALT—II jóváhagyását. h PÁRIZS: Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter szerdán Joszip Vrhovec ju­goszláv külügyminiszter meghívására kétnapos hiva­talos látogatásra Jugosilá- viába utazik. (DPAj ROMA: Diego Freitas do Amaral portugál külügyminiszter csütörtökön Rómába érke-.. zett, A. nap folyamán, talál— kozotta Attilio Ruffini olasz külügyminiszterrel és meg­beszéléseket folytatott Por-- tugélia közös-piaci csatlako­zásának kérdéseiről (APj w. BÉCS Csütörtökön Bécsben 14 szocialista és tőkés ország 40 szakértőjének részvételé­vel négynapos értekezlet nyílt az atomfegyverek ter­jedésének megakadályozá­sával kapcsolatos kérdések­ről. (AFPj Tunéziába hadihajókat és repülőgépeket irányítottak Amióta az afganisztáni események ürügyén Washing­ton elindította átfogó szov- jeiellenes kampányát, rend­kívül erőteljes nyomás ne­hezedik az Egyesült Álla­mok nyugat-európai szövet­ségeseire és Japánra. Ezek az országok elvben támogatják az Egyesült Államok állás­pontját az afganisztáni kér­désben. mihelyt azonban a tényleges intézkedéseket, il- létve az amerikai gyakorlati lépések kapcsán magatartá­sukat vizsgáljuk, a kép már jóval összetettebb és sokkal kevésbé kedvező a Carter- kormány számára. Megálla­pítható, hogy a washingtoni kampány kezdete óta eltelt időszakban csak az angol konzervatív kormány és mi­niszterelnöke, Thatcher asz- szony biztosította teljes tá­mogatásáról a különböző amerikai lépéseket — a Szovjetunióhoz fűződő keres­kedelmi kapcsolatok és a kulturális csere sokrétű kor­látozásától kezdve a moszk­vai olimpia Carter által aján­lott bojkottjáig. A többiek gyakorlati politikájukban már jóval tartózkodóbbak, visszafogottabbak. 1 Mindez gyökerében annak tulajdonítható, hogy Nyugat- Európában az NSZK és fMäiwisw 1980. február 2., szombat Franciaország, a Távol-Kele­ten pedig Japán alapvető gazdasági érdekei és kötött­ségei lényegesen eltérnek az amerikai érdekektől és elkö­telezettségtől. Az említett or­szágok esetében a Szovjet­unióhoz fűződő gazdasági kapcsolatoknak sokszorta na­gyobb súlyuk van, a kétolda­lú együttműködés visszaesé­se tehát súlyos következmé­nyekkel járhat. Bonyolítja a helyzetet az Irán vonatkozá­sában folytatott hullámzó amerikai politika is, hiszen Washington európai szövet­ségeseinek és Japánnak az olajimportjában az iráni kő­olaj még mindig meghatáro­zó szerepet játszik. A vázolt gazdasági érdek­ellentétekhez különösképpen Nyugat-Európában bizonyos politikai aggodalmak is já­rulnak. Washington végső soron ugyanis azt kívánta el­érni szövetségeseinél, hogy „tágítsák ki a NATO hatá­rait”, vagyis, hogy ezek az országok gazdasági, politikai, esetleg katonai erővel kép­viseltessék magukat az - irá­ni—afganisztáni—pakisztáni térségben. (Anglia részéről ennek jelképes támogatása volt néhány brit hadihajó megjelenése a Perzsa-öböl vizein..) 2 Az NSZK és Franciaor­szág azonban elutasította ezeket a követeléseket. Miu­tán Cristopher amerikai kül­ügyminiszter-helyettes kör­bejárta a nyugat-európai fő­városokat, a nyugatnémet kancellár egyeztette politikai elképzeléseit a francia elnök­kel. Ezt követően Schmidt magához hivatta Stoessel amerikai nagykövetet. Kö­zölte vele, hogy az NSZK mindenképpen meg akarja őrizni az európai enyhülés vívmányait, nyitva akarja hagyni az enyhülés további kibontakoztatásának a lehe­tőségét, és az a véleménye, hogy tovább kell folytatni a leszerelési tárgyalásokat a Szovjetunióval. Jellemző, hogy mindezek után a rendkívül konzerva­tív svájci Neue Zürcher Zeitung megállapította: „Franciaország és az NSZK vonakodnak megengedni, hogy belesodorják őket egy olyan kampányba, amely túl­mutat Európa és a NATO ha­tárain. Nem akarják egy tá­voli ország miatt az Európá­ban kialakított enyhülési klímát veszélyeztetni”. Az események második szakaszának két lényeges fejleménye volt a Közös Pi­ac nyilatkozata, illetve egy újabb bonni közlemény. Ere­detileg a közös piaci nyilat­kozatot az amerikai kívánsá­goknak megfelelően és Ang­lia ösztönzésére rendkívül harcias formában fogalmaz­ták meg. Franciaország és az NSZK ezt. ellenezte, így vé­gül a nyilatkozatot meg kel­lett változtatni. A már idé­zett svájci top némi csaló­dással írja. hogy „a Közös Piac rendkívül tartózkodóan fogalmazta meg álláspontját. Lényegében megelégedtek az­zal, hogy biztosították: nem Röviddel ezután a bonni kancellári hivatal bejelentet­te: Schmidt moszkvai látoga­tásának és a Honeckerrel tartandó csúcstalálkozójának terve továbbra is érvényben marad. Az események legutóbbi szakaszát Genscher nyugat­német külügyminiszter wa­shingtoni tárgyalásai jelen­tették. Vance amerikai kül­ügyminiszter a megbeszélés után meglepetésszerűen kije­lentette: Washington immár „nem igényli”, hogy az NSZK és más NATO-országok kor­látozó intézkedéseket hozza­nak a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolataikban. . . A szövetségesekre neheze­dő amerikai nyomás ennek ellenére komolynak minősít­hető és nyilvánvalóan nem szűnt meg. Az eddigi esemé­nyek ismételten bebizonyí­tották: az USA, illetve Nyu- gat-Európa és Japán sok te­kintetben vetélytársa egy­másnak és ez korlátot szab a politikai szolidaritásnak. Megállapítható, hogy az Egyesült Államok legfonto­sabb szövetségesei tudomá­sul vették a Washingtonban kidolgozott szovjetellenes bojkottpolitikát —, de azt követni (Angliát kivéve) nem hajlandóak. Anélkül, hogy az ellentéteket túlbecsülnénk — megállapítható, hogy a vá­zolt érdekkülönbségek re­ményt és lehetőséget nyújta­nak az enyhülési folyamat életbentartására és eredmé­nyeinek megőrzésére Európá­ban. —i —c. Hédi Nuira tunéziai kor­mányfő pénteken, a Monte Carlo-i rádiónak adott nyi­latkozatában megerősítette azokat a francia sajtójelen­téseket, amelyek szerint Pá­rizs, a tuniszi kormány ké­résére, haladéktalanul hadi­hajókat és katonai repülő­gépeket irányított a térség­be, s hogy a kormány az Egyesült Államoktól megren­delt fegyverszállítmányok meggyorsítását kéri. Hédi Nuira ismét azt han­goztatta, hogy a 41 halálos áldozatot követelő gafsai tá­madást „Líbia sugalmazá- sára” hajtották végre. Az in­cidens kapcsán a tunéziai kormányfő „összeesküvésről”' beszélt, amely szerinte „ak­kor kezdődött, amikor meg­hiúsult a Tunézia és Líbia egyesítésére tett kísérlet”. Az akció színhelyéül azért választották az algériai ha­tárhoz közeli Gafsát, mert viszályt akartak szítani Al­géria és Tunézia között” — állította Nuira. Egyúttal be­jelentette. hogy az ország egész területén helyreállt a nyugalom. A líbiai külügyminisztéri­um pénteki hivatalos közle­ménye szerint: „Líbiának sem közvetlenül, sem köz­vetve nem volt köze a gaf­sai eseményekhez”. A közle­mény elítélte a tunéziai ve­zetőknek Líbia ellen inté­zett kirohanásait és sajnál­kozását fejezte ki a tunéziai kormánynak a két ország kapcsolatait érintő döntése miatt, amely „a két testvéri nép megosztottságához ve­zethet, s azok érdekeit ve­szélyezteti”. Emlékezetes, hogy az inci­dens nyomán a tunéziai ha­tóságok kiutasították Líbia tuniszi nagykövetét, s a kulturális kapcsolatok befa­gyasztását határozták el. A „forradalmi katonai bi­zottság Tunézia felszabadí­tására” elnevezésű csoport pénteken két közleményt juttatott el az AFP hírügy­nökséghez, amelyek szerint „szabad tunéziai harcosok egy csoportja megindította a népi forradalmát”, s „fegy­veres harcot hirdet”. A január 28-án Ga/sában kelt első közlemény rámu­tat: „a Gafsában megkez­dett, s a tunéziai nép aka­ratát tükröző harc addig fog tartani, amíg a tömegek vissza nem szerezték szabad­ságukat és jogaikat Tunézia földjén”. A csütörtökön, Tuniszban kiadott másik közlemény cá­folja, hogy Líbiának, Algé­riának, vagy bármilyen kül­földi hatalomnak köze lett volna a gafsai akcióhoz. (AFr, APJ ­* Politikai vihar a japán parlamentben

Next

/
Thumbnails
Contents