Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-02 / 27. szám
4 1 / i Pcntek esti külpolitikai kommentárunk Brzezinski Pakisztánban Tűzben a túszok Nehéz eldönteni, vajon a Guatemalavárosban bekövetkezett véres tragédia mennyiben függ össze a térség eseményeivel. Annyi azonban bizonyos, hogy a szomszédos Salvadorban és a nem sokkal távolibb Nicaraguában történtek felbátoríthatták a guatemalai közvéleményt. Így kerülhetett sor arra, hogy az ország északi feléből, Quiche tartományból harminckét parasztember fölkerekedett, s a fővárosban megszállta a spanyol nagykövetséget. A szabvány tűszszedő akcióra éppen Közép-Amerikában tömérdek példa kínálkozik. Kétségtelen, hogy önmagában egy-egy ilyen erőszakos cselekmény általában semmit nem old meg —• legkevésbé használ az igazi forradalmi céloknak, — ám Latin-Amerika diktatúrái ellen gyakran éltek ezzel a fegyverrel. Nos, a guatemalai akció hátteréről is érdemes néhány szót ejteni. Fernando Romeo Lucas Garcia tábornokot 1978. március 5-én „választották” államfővé. Az idézőjel ebben az esetben nem holmi fölös aggályoskodás: Guatemalában az alapvető emberi jogok, a szabad véleménynyilvánítás nem az ország legfőbb jellemzői. Annál inkább annak tekinthe'ők a túlkapások, a jogtiprás, a „felforgató elemeknek” minősített demokratikus erők üldözése. Éppen ez váltotta ki Quiche tartományban az emberek fölzúdulását. A hadsereg már hosszabb ideje zaklatta a lakosságot, s az ügy kivizsgálására a kormányzat nem volt hajlandó bizottságot alakítani. Napirenden voltak a letartóztatások, az alkalmi börtönökben kínvallatásnak vetették alá a gyanúsítottakat, sokakat meggyilkoltak. A Guatemalavárosba induló népes küldöttség mindenáron szóvá akarta tenni a tartomány panaszát. Csakhogy sehol nem fogadták őket. Végső elkeseredésükben szánták el magukat a spanyol nagykövetség megszállására, s az éppen ott tárgyaló magas rangú személyiségek foglyul ejtésére. Nehány pisztoly, kés és benzines palack — ennyi volt minden fegyverük. Talán békében távoztak volna, ha a hadsereg nem indul rohamra. Lucas tábornok azonban nem hallgatott a spanyol nagykövetre: parancsot adott az épület elfoglalására, a túszok erőszakos kiszabadítására. Hogy a tűz mikor ütött ki, talán soha nem derül ki. Tény, hogy nem is elsősorban az ostrom, hanem a tűzvész következtében lelte halálát negyven ember. Köztük a volt külügyminiszter és az ország egykori alelnöke. A nagykövet feltalálta magát, s a második emeletről kiugrott, így — az első jelentések szerint — egyedül ő élte túl a drámát. Egy elsietett parancs — negyven halott. Köaép- Amerika diktatúráinak recsegö-ropogó építményére vetnek rőt fényt a guatemalai lángok. Gyapay Dénes Zbigniew Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója Warren Christopher külügyminiszter-helyettes társaságában pénteken Islamabadba érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson Ziaul Hak pakisztáni elnökkel. A megbeszélések tárgya a Pakisztánba irányuló amerikai fegyverszállítások felújítása, amit Washington az Afganisztánnak nyújtott szovjet: katonai segítség megtorlásaként szorgalmaz. A két amerikai vezető meglátogatja Peshawarban, az ország északkeleti részén az afgán ellenforradalmároknak felállított legnagyobb kiképzőtábort is. Brzezinski és Christopher hétfőn utazik tovább Szaúd- Arábiába. Nagy ;iinle:és Teiteránban Khomeini ajatollah hazatérésének első évfordulóján nagyszabású tüntetés volt Teheránban. Az ünneplők először a kórház elé mentek, ahol a főpapot kezelik, majd végigvonultak a városon. (Népújság telefotó — AP—MTI—KS) A japán parlament ülésszakán a baloldali és konzervatív képviselők külpolitikai szócsatája hirtelen általános politikai viharrá változott a Pentagon évi jelentésének hírére. Brown hadügyminiszternek a japán katonai szerepvállalás fokozását sürgető állásfoglalása egyöntetű tiltakozásra késztette az erősen megosztott japán ellenzék valamennyi pártját, még a jobbra húzó középutasokat is. A washingtoni jelentést elemző japán hírmagyarázatok, valamint a tokiói újságok saját értesülései mind arra utalnak, hogy az Egyesült Államok az amerikai — japán katorrai szerződés hatáskörének veszélyes bővítését szeretné kieszközölni. A parlamenti interpellációkból és a polgári sajtó cikkeiből egyaránt kicsendül az aggodalom, hogy Washington a ..biztonsági szerződés” átértelmezésével Japánt szorosabban be akarja vonni globális stratégiájába. 'Az ülésteremben hatalma- felzúdulást keltett, hogy a kabinet és a kormányzó liberális demokrata párt - felelős tisztségviselői közül némelyek az amerikai óhajoknak megfelelő „új értelmezést” akarták adni a földrajzilag csak a Távol-Kelet térségére érvényes kétoldalú biztonsági paktumnak. Maga Okita külügyminiszter volt kénytelen egy alkalommal kiigazítani egyik magas rangú beosztottjának szavait arról, hogy „a Perzsa-öböl is a Távol-Kelet védelmi peremvidéke” s ezért nem okoz Japánnak problémát, ha területéről ide irányítanak át amerikai katonaságot. A felháborodott közbekiabálások miatt az ülést több- szőr is fel kellett függeszteni. A japáni hangulatot jól érzékelteti a Mainicsi Sim- bun pénteki vezércikke. A liberális polgári újság megállapítja: Brown tervei elfogadhatatlanok Japán számára. Tokiónak javítani keil kapcsolatait a Szovjetunióval, és a közel-keleti helyzet megszilárdítására kell törekednie. Vietnami javaslat a holdújév alkalmából Din,h Nho Liem küliigy- miniszter-helvette«, a kínai- vietnami kormányközi tárgyalásokon részit vevő vietnami küldöttség vezetője pénteken jegyzéket juttatott el Han Nien-Lung kínai kül- üg'y miniszter-helyetteshez, a kínai delegáció vezetőjéhez és ebben a következőkéit javasolta : 1. Tekintettel a határmenti Washington és szövetségesei Keserves érdekegyeztetés fogják saját magatartásukkal aláaknázni az amerikai szankciós politikát". feszültségre, mielőbb vitassák meg azokat a sürgős lépéseket, amelyeket a vietnami fél javasolt a béke és a stabilitás biztosítása érdekében. 2. Azonnali lépésként a vietnami fél javasolja, h^gy tekintettel a közelgő holdul' évre, amelyet mind Vietnamban, mind Kínában megünnepelnek, február 15. és 21. között semmiféle ellenséges fegyveres akcióra vagy lövöldözésre ne kerüljön sor a két ország közötti határövezetben. A vietnami fél azit javasolja, hogy az erről szóló megállapodást február 8-án jelentsék be Hanoiban és Pekingben. BUKAREST Andrej Gromiko, az SEKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere pénteken másodszor folytatott megbeszélést Nicolae Ceausescuval, a Román KP főtitkárával, a Román Szocialista Köztársaság elnökével. A felek folytatták: az időszerű nemzetközi problémák megvitatását és a problémákkal kapcsolatos álláspontjuk kifejtését. Tekintettel a varsói szerződés aláírásának közelgő huszonötödik évfordulójára, érintették az európai szocialista országok védelmi szervezete tevékenységének kérdéseit Ü J-DELHI •» Fidel Castro aki jelenleg 1 az el nem kötelezett orszá- ' gok mozgalmának is elnöke, a nemzetközi együttműködés előmozdítására szólította fél ! az ENSZ gazdaságfejlesztési szervezetét, amely jelenleg Űj-Delhiben ülésezik. Levelében Castro a világbékét fenyegető legnagyobb veszélynek nevezte a több mint 500 millió embert sújtó nyomort és az elmaradottságot. Figyelme-tetett arra, hogy „a halaszthatatlan problémák nagyrészt a feszült nemzetközi helyzet következményei”. A-nemzetni közi helyzetben rejlő közvet-* len veszélyekkel kapcsolatban Castro Zimbabweval, a palesztin problémával, az iráni és az afganisztáni eseményekkel foglalkozott. valamint azzal, hogy az Egyesült Államok halogatja a SALT—II jóváhagyását. h PÁRIZS: Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter szerdán Joszip Vrhovec jugoszláv külügyminiszter meghívására kétnapos hivatalos látogatásra Jugosilá- viába utazik. (DPAj ROMA: Diego Freitas do Amaral portugál külügyminiszter csütörtökön Rómába érke-.. zett, A. nap folyamán, talál— kozotta Attilio Ruffini olasz külügyminiszterrel és megbeszéléseket folytatott Por-- tugélia közös-piaci csatlakozásának kérdéseiről (APj w. BÉCS Csütörtökön Bécsben 14 szocialista és tőkés ország 40 szakértőjének részvételével négynapos értekezlet nyílt az atomfegyverek terjedésének megakadályozásával kapcsolatos kérdésekről. (AFPj Tunéziába hadihajókat és repülőgépeket irányítottak Amióta az afganisztáni események ürügyén Washington elindította átfogó szov- jeiellenes kampányát, rendkívül erőteljes nyomás nehezedik az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségeseire és Japánra. Ezek az országok elvben támogatják az Egyesült Államok álláspontját az afganisztáni kérdésben. mihelyt azonban a tényleges intézkedéseket, il- létve az amerikai gyakorlati lépések kapcsán magatartásukat vizsgáljuk, a kép már jóval összetettebb és sokkal kevésbé kedvező a Carter- kormány számára. Megállapítható, hogy a washingtoni kampány kezdete óta eltelt időszakban csak az angol konzervatív kormány és miniszterelnöke, Thatcher asz- szony biztosította teljes támogatásáról a különböző amerikai lépéseket — a Szovjetunióhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatok és a kulturális csere sokrétű korlátozásától kezdve a moszkvai olimpia Carter által ajánlott bojkottjáig. A többiek gyakorlati politikájukban már jóval tartózkodóbbak, visszafogottabbak. 1 Mindez gyökerében annak tulajdonítható, hogy Nyugat- Európában az NSZK és fMäiwisw 1980. február 2., szombat Franciaország, a Távol-Keleten pedig Japán alapvető gazdasági érdekei és kötöttségei lényegesen eltérnek az amerikai érdekektől és elkötelezettségtől. Az említett országok esetében a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolatoknak sokszorta nagyobb súlyuk van, a kétoldalú együttműködés visszaesése tehát súlyos következményekkel járhat. Bonyolítja a helyzetet az Irán vonatkozásában folytatott hullámzó amerikai politika is, hiszen Washington európai szövetségeseinek és Japánnak az olajimportjában az iráni kőolaj még mindig meghatározó szerepet játszik. A vázolt gazdasági érdekellentétekhez különösképpen Nyugat-Európában bizonyos politikai aggodalmak is járulnak. Washington végső soron ugyanis azt kívánta elérni szövetségeseinél, hogy „tágítsák ki a NATO határait”, vagyis, hogy ezek az országok gazdasági, politikai, esetleg katonai erővel képviseltessék magukat az - iráni—afganisztáni—pakisztáni térségben. (Anglia részéről ennek jelképes támogatása volt néhány brit hadihajó megjelenése a Perzsa-öböl vizein..) 2 Az NSZK és Franciaország azonban elutasította ezeket a követeléseket. Miután Cristopher amerikai külügyminiszter-helyettes körbejárta a nyugat-európai fővárosokat, a nyugatnémet kancellár egyeztette politikai elképzeléseit a francia elnökkel. Ezt követően Schmidt magához hivatta Stoessel amerikai nagykövetet. Közölte vele, hogy az NSZK mindenképpen meg akarja őrizni az európai enyhülés vívmányait, nyitva akarja hagyni az enyhülés további kibontakoztatásának a lehetőségét, és az a véleménye, hogy tovább kell folytatni a leszerelési tárgyalásokat a Szovjetunióval. Jellemző, hogy mindezek után a rendkívül konzervatív svájci Neue Zürcher Zeitung megállapította: „Franciaország és az NSZK vonakodnak megengedni, hogy belesodorják őket egy olyan kampányba, amely túlmutat Európa és a NATO határain. Nem akarják egy távoli ország miatt az Európában kialakított enyhülési klímát veszélyeztetni”. Az események második szakaszának két lényeges fejleménye volt a Közös Piac nyilatkozata, illetve egy újabb bonni közlemény. Eredetileg a közös piaci nyilatkozatot az amerikai kívánságoknak megfelelően és Anglia ösztönzésére rendkívül harcias formában fogalmazták meg. Franciaország és az NSZK ezt. ellenezte, így végül a nyilatkozatot meg kellett változtatni. A már idézett svájci top némi csalódással írja. hogy „a Közös Piac rendkívül tartózkodóan fogalmazta meg álláspontját. Lényegében megelégedtek azzal, hogy biztosították: nem Röviddel ezután a bonni kancellári hivatal bejelentette: Schmidt moszkvai látogatásának és a Honeckerrel tartandó csúcstalálkozójának terve továbbra is érvényben marad. Az események legutóbbi szakaszát Genscher nyugatnémet külügyminiszter washingtoni tárgyalásai jelentették. Vance amerikai külügyminiszter a megbeszélés után meglepetésszerűen kijelentette: Washington immár „nem igényli”, hogy az NSZK és más NATO-országok korlátozó intézkedéseket hozzanak a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolataikban. . . A szövetségesekre nehezedő amerikai nyomás ennek ellenére komolynak minősíthető és nyilvánvalóan nem szűnt meg. Az eddigi események ismételten bebizonyították: az USA, illetve Nyu- gat-Európa és Japán sok tekintetben vetélytársa egymásnak és ez korlátot szab a politikai szolidaritásnak. Megállapítható, hogy az Egyesült Államok legfontosabb szövetségesei tudomásul vették a Washingtonban kidolgozott szovjetellenes bojkottpolitikát —, de azt követni (Angliát kivéve) nem hajlandóak. Anélkül, hogy az ellentéteket túlbecsülnénk — megállapítható, hogy a vázolt érdekkülönbségek reményt és lehetőséget nyújtanak az enyhülési folyamat életbentartására és eredményeinek megőrzésére Európában. —i —c. Hédi Nuira tunéziai kormányfő pénteken, a Monte Carlo-i rádiónak adott nyilatkozatában megerősítette azokat a francia sajtójelentéseket, amelyek szerint Párizs, a tuniszi kormány kérésére, haladéktalanul hadihajókat és katonai repülőgépeket irányított a térségbe, s hogy a kormány az Egyesült Államoktól megrendelt fegyverszállítmányok meggyorsítását kéri. Hédi Nuira ismét azt hangoztatta, hogy a 41 halálos áldozatot követelő gafsai támadást „Líbia sugalmazá- sára” hajtották végre. Az incidens kapcsán a tunéziai kormányfő „összeesküvésről”' beszélt, amely szerinte „akkor kezdődött, amikor meghiúsult a Tunézia és Líbia egyesítésére tett kísérlet”. Az akció színhelyéül azért választották az algériai határhoz közeli Gafsát, mert viszályt akartak szítani Algéria és Tunézia között” — állította Nuira. Egyúttal bejelentette. hogy az ország egész területén helyreállt a nyugalom. A líbiai külügyminisztérium pénteki hivatalos közleménye szerint: „Líbiának sem közvetlenül, sem közvetve nem volt köze a gafsai eseményekhez”. A közlemény elítélte a tunéziai vezetőknek Líbia ellen intézett kirohanásait és sajnálkozását fejezte ki a tunéziai kormánynak a két ország kapcsolatait érintő döntése miatt, amely „a két testvéri nép megosztottságához vezethet, s azok érdekeit veszélyezteti”. Emlékezetes, hogy az incidens nyomán a tunéziai hatóságok kiutasították Líbia tuniszi nagykövetét, s a kulturális kapcsolatok befagyasztását határozták el. A „forradalmi katonai bizottság Tunézia felszabadítására” elnevezésű csoport pénteken két közleményt juttatott el az AFP hírügynökséghez, amelyek szerint „szabad tunéziai harcosok egy csoportja megindította a népi forradalmát”, s „fegyveres harcot hirdet”. A január 28-án Ga/sában kelt első közlemény rámutat: „a Gafsában megkezdett, s a tunéziai nép akaratát tükröző harc addig fog tartani, amíg a tömegek vissza nem szerezték szabadságukat és jogaikat Tunézia földjén”. A csütörtökön, Tuniszban kiadott másik közlemény cáfolja, hogy Líbiának, Algériának, vagy bármilyen külföldi hatalomnak köze lett volna a gafsai akcióhoz. (AFr, APJ * Politikai vihar a japán parlamentben
