Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-12 / 35. szám
KÉPERNYŐ ELŐTT A Siker és ami mögötte van Vilray Tamás pénteki Si- ker-udáíii npnicsaik időbeli surrandben volt az első. A legtanulságosabb is. Dr. Figus Albert beszéd benne, vele törődik a riporter, róla szól orvostársa, dr. Detky Barna. És van ebben a nagy-nagy sikerben keserűség, amikor szinte kitapinthatóan érezni lehet az egyedüllétet. Nem a tanácstalanságot, mert az nincs dr. Figusban és körülötte, hanem azt a patthelyzetet, amely idegeket őröl, sorsokat tud megemészteni és virágzó ügyeket képes örökre elhervasztani. Aki az adást netán nem látta volna, annak rögzítjük: dr. Figus' Jászberényben igazgató főorvosi minőségében 25 ágyat «SY jól megalapozott és igen eredményes daganatkutatásnak, gyógyításnak szentelt. A kedvező eredmények természetesen szárnyra . kapták az ügyet és az orvos nevét. így az emberi haszon mellé, hogy az eddig meggyógyult „tíz közül egy” helyett szűkén számítva is nyolcra emelkedett a gyógyultak száma, az is járul, hogy a város Pro Űrbe plakettet adott az orvosnak. A siker és hírnév az, hogy egy ember valahonnan kiemelkedik, más kategóriákban gondolkodhalik, mintáz az átlag, amely öt körülveszi. különböző folyamatokat iindíthat el. Többek között az irigységet. így juthat el egy egyébként köztiszteletben álló és a nyilvánosság részéről megbecsülésnek örvendő férfi, sikerei birtokában is, hogy a felettesei igazgatói megbízását nem hosz- szabbítják meg. Ennek szoros következménye az lehet vagy lesz. hogy dr. Figus nem folytathatja azt a munkát, a.mi.t eddig oly sikeresen fejlesztett ki, vagy nem úgy folytathatja, ahogyan az a köz érdekében állna. A nézőben az érdeklődés akkor ugrott meg igazán, amikor a riporteri kérdésre: vannak-e viták?, az orvos azt kérte, kezét önkéntelen elhárító mozdulattal a kamera elé nyújtva, hogy hagyjuk, inkább ne folytassuk. A riporter és a tévé azonban ésszerűen erőszakosnak bizonyult és folytatták. így derült fény arra is, hogy az, ügyben — mert már ügy és nem is akármilyen — dr. Figus egyik munkatársa nevében ment levél a Vit.raynak. Válaszolt és kisült, hogy az.t a levelet nem is az írta, akinek Vitray válaszolt. Nekünk ezen a ponton támadtak epés gondolataink. Azt simítólag el lehet intézni. hogy dr. Figusnak a siker és bármi más okából lehetnek irígyei és azok a legszűkebb szakmán belül is lehetnek. Azt is el tudjuk képzelni, hogy dr. Figusban találhatók emberi tulajdonságok, amelyekből az objektív szemlélő is azt állíthatná. hogy nem keltenek ro- konszenvet. Azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy a tanács — ebben az esetben a gazaa és így felelős azért, ami ott. Jászberényben történik — megelégelte ezt, vagy amazt és úgy határozott, hogy neki dr. Figusből elege van. Node. a bánásmód? Egyszer Pro Űrbe. másszor meg kipenderíteni — ugyanazért? És azt az ugyanazt jól esi" nafta?? A dolgok pillanatnyi állása mellett az orvos széttárta a kezét, ö nem tudja elképzelni, hogy ezt a »■gyógyító folyamatot megszüntessék, levegyék napirendről és lemondjanak róla. Mert kialakult a légkör, ahol a holló a hollónak vájja ki a szemét. Már hallom kattogni az írógépeket, sustorogni a telefonokat, mennek-j önnek az érvek és ellenérvek, hogyan is volt az, kire is hallgatott a döntés előtt ez vagy amaz, mit csinált vagy mit nem csinált a hivatali helyzeténél kulcsfigurává előléptetendő személy, hogyan kellett vagy lehetett volna korábban letörni a szarvát ennek a fontoskod ónak. aki azt hiszi, hogy majd pont Jászberényben fogják megváltani a világot. Lehet, hogy ebben a feltételezésben egy jó adag túlzás is megtalálható, de nem árt, ha ilyen esetben sarkítva jelenik meg az ügy háttere is. Mert akik ma dr. Figus személyes sorsáról döntenek, megtehetik, hogy őt ezért, vagy amazért elmozdítják a helyéről, nem- kívánatos elemnek tartják ezért, vagy amazért. De az ügyet, a gyógyítás ügyét a személlyel együtt is az út szélére teszik, s vele azt a továbblépést, amellyel a rák elleni küzdelem hazai pályán is haladhatna, akadályozzák. Ügy érezzük, hogy itt nem a gyomor van gyulladásban. bár az. ilyen feltárt vitáknak rossz hatása van a gyomrok és az idegek számára is, hanem az. az erkölcsi talaj, amelyen ez. az érdekes sors, a gvógvító orvosé és a közvetlen környezet összecsapása kialakulhatott. A riport szűkszavú, de mindenbe belevilágító szándékát, ahogyan a képsorok a nézpt az izgalmas kérdésről tájékoztatták, kétségkívül a szakmát magabiztos kézzel kezelő Vitray irányította. Egy-egy mellékmondata vágott és nem kétséges: a nyilvánosságnak ezt a tekintélyét az ilyen riportok, a riportokból az ítéletet is kiéreztető hatásos vágások, mondatok szerzik meg. Bs az a természetesség, ahogyan a buktatókon végighalad apró kérdéseivel és jól odatett közbeszólásaival. Ez a riport a hazai tévézés nagy pillanata volt.! Farkas András Kép a Modern Monte Christo ból 2. — Hé, elhül az étel! — Dagd, soká végzel még? Naj dán és Das szaladtak felénk. Najdan megragadta a lovam gyeplőjét, Das pedig elállta Dagd útját. — Hát ez meg micsoda? Nem vagyok gyerek, hogy kézen fogva vezessenek! — mérgelődtem. Najdan barátságosan rám mosolygott és engedelmesen lehajtotta a fejét: — Na, üss meg, akkor elszáll a mérged. Ajkamba haraptam, hogy el ne nevessem magam. .. . Este a boglyák tövébe telepedtünk. Néhányan csöndben fújták a füstöt, mások beszélgettek. Najdan a legszélén ült, és magában dúdolgatott. — Miről énekelsz? — kérdeztem. — A szerelemről. Meghallgatod? Ismertem ezt a dalt, de így énekelni még sohasem hallottam! A többiek is A UnnüirSn 1980. február 12., kedd abbahagyták a beszélgetést, és csatlakoztak Najdanhoz. Ahogy hallgattam, gondolatban visszaröpültem a múltba, eszembe jutottak iskolás éveim, amikor még én is ilyen gondtalanul, önfeledten daloltam. Most azonban szégyelltem énekelni: azt hittem, öreg vagyok már hozzá. — Mit szomorkodsz? Énekelj te is — szólt Najdan. Először zavarba jöttem, de azután azt gondoltam: „Tényleg, miért is ne? Hiszen csupa jóbarát van körülöttem .. ” — és dúdolni kezdtem. Egészen belefeledkeztem, úgy látszik, hangosan is énekeltem, mert amikor a dalnak vége lett, Najdan felkiáltott: — Csodaszép hangod van! Miért rejtegetted előlünk? Azon az estén késő éjszakáig elüldögéltünk Najdan- nal, másnap megint. aztán megint. .. Beszélgetéseink után még sokáig feküdtem nyitott szemmel a jurtában, élvezettel szívtam be a hűs éjszakai levegőt. Már régen nem volt részem ekkora örömben. Lebarnultam, megerősödtem, újból fiatalnak éreztem magam, társakra találtam. .. Néhány nap múlva azon kaptam magam, hogy mindenütt Najdan tarka inges alakját keresem a tarlón szerteszórt kazlak, boglyák között. Az idő még mindig csodálatos volt, engem azonban már nem a lekaszált fű fűszeres illata izgatott Rájöttem, hogy egérfogóba kerültem. Miért is kellett Najdannal találkoznom? Még önmagámnak is féltem bevallani, hogy beleszerettem. „Szó sincs szerelemről — bizonygattam magamban. — Talán a szerelem ilyen könnyen születik? Miért is volna ez szerelem? Hogy Najdan rám néz, beszélget velem, ez még semmit sem jelent. Hiszen másokkal is beszélget... ” Hanem gondblatban egyre gyakrabban állítottam egymás mellé Najdant meg a férjemet, és ezekben a percekben hatalmába kerített az elszántság, hogy búcsút mondjak a múltnak, mert ilyan emberre van szükségem, mint Nubian. Ám rög- tön egy más hang is megszólalt bennem: „Elfogult vagy, most a világ végére is elmennél az után, aki megtetszett neked. De mi a biztosíték, hogy nem fogsz Najdanban is csalódni?” Gondolataim sem éjjel, sem nappal nem hagytak nyugtot, de furcsa, mégis boldog voltam. Elég volt meglátnom Najdant, máris eloszlott minden kétely.. A természetben is megesik ilyesmi: csendesen szendereg minden élőlény, aztán egyszerre .csak megszólal a kakukk, és Az ötleteket akatedrán szerezte... Négyszemközt egy kutató pedagógussal 4 Van, aki szomjúhozza az elismerést, a sikert, s ifjonti (hévvel, önkritikus szemlélet nélkül halad a felé vezető legegyenesebb úton. Olyanok is akadnak azonban, akik szigorú mértékkel értékelik adottságaikat, s csak akkor lépnek a porondra, ha azt teljes „fegyverzetben” tehetik. Nem türelmetlenek, a felkészülésre készek nemcsak egy-két esztendőt, hanem akár egy. vagy másfél évtizedet is fordítani. Ilyen egyéniség Reisz László, történelem—földrajz szakos tanár, a Nagyrédei Általános Iskola nevelője, aki csak öt esztendeje határozta el, hogy kutatóként is kamatoztatja a katedrán eltöltőit húsz év tapasztalatait. Ekkor sem az elismerésre vágyott, hanem azért fogott tollat, hogy bevált módszereit másutt tevékenykedő kollégáinak is átadhassa. A sokoldalú tájékozottság meghozta gyümölcsét Pályamunkáival tizenhárom dijat nyert. Nemcsak a járási és a megyei, hanem az országos versengéseken is kitünően szerepelt. Négy második helyezés után tavaly országos első lett dolgozatával, amelyben arra az izgalmas kérdésre keresett választ, hogy tanulóitlóságunk körében miként lehetne eleven, élő hatóerővé formálni a forradalmi munkásmozgalom értékes hagyományait. A megbecsülés méltán járt neki. mert kerülte az általánosságokat. helvettük min- dennani nevelő-oktató munkáiénak tanasztalatait ismer- tet'e. méghozzá színesen, érdekesen, olvasmányosan. — Tíz éve vezetek szakkört, örülök annak, hogy mindig sikerült olyan fiúkat, lányokat toborozni, akik kis munkatársaimmá lehettek, so fokozatosan elsajátították ar<; gyűjtőmunka megannyi sza- ■ bályát. Régóta foglalkoztatott:!' az iskolai kirándulások mód- ■ szertana, valamint a múzeum és a filmpedagógia megany- nyi kérdése. Ezekkel kapcsolatban mindig az izgatott, hogy segítségükkel miként lehetne a nevelést hatékonyabbá formálni. Tulajdon- t képpen nem tettem semmi különöset, mindössze tudatosan tanítottam, azt mérle- ( geltem, hogy különböző elképzeléseim hogyan valósíthatók meg a gyakorlatban. A legeredményesebbeket továbbfejlesztettem. csiszoltam, s pályamunkáimban ezeket gyűjtöttem egy csokorba. són nőttem fel. Borsod megyében, Albert.-telep—Mucsonyban kezdtem. Két esz- * teodőt töltöttem itt. aztan 1957-ben Nagvrédére kerültem, elsősorban azért pályáztam ide. mert közel esik a szülői házhoz. Megkedveltem a légkört. Ez nem véletlen. hiszen — s ez az iskolavezetésnek is köszönhető — n demokratizmus nálunk töretlenül érvényesül, s az alkotó tevékenységet senki sem gátolja. Ilyen környezetben mindenki arra törekszik, hogy kéne=ségei legjavát adja. s ennek a nemes versengésnek igazi győztese a diák- sereg. Már gyerekkorában eldöntötte, hogy tanár les/.: — Nem családi példák vonzottak, magam határoztam így. Úttörőként, Díszesként. szerettem a fiataiab- bakkal foglalkozni, azaz csirájában már ekkor jelentkezhetett valamiféle pedagógiai hangoltság. Amikor megszereztem az oklevelet az egri főiskolán, elégedett voltam, hiszen dédelgetett álmom teljesült. Nem vágytam városra, pedig GyöngyöA faluról korábban keveset hallott, épp ezért nagy buzga'ommal vizsgálta történetének meaannvi fordulópontját. Érdeklődését csak serkentette az. hogy eay ideig kollégáia volt annak a dr. Molnár Józsefnek, aki igazi tudóshoz méltó alapossággal dolgozía fel a feierndes históriáját. iskolapéldáját nyújtva g valóban színvonalas honismereti, helytörténeti búvárkodásnak. nyomban elröppen az álom. felpezsdül az élet. .. Így történt velem is. Szürke, egyhangú volt az életem, de most találkoztam egy emberrel, aki olyan gondolatokat, vágyakat ébresztett bennem, amelyek létezését eddig nem is sejtettem. Szinte észrevétlenül illant el a tíz nap, elérkezett a hazautazás ideje. Éppen csomagoltam, amikor Najdan a jurtába lépett. Dübörögni kezdett a halántékomban a vér. Bár tudtam, hogy ezt a beszélgetést nem lehet elkerülni, mégis féltem, szörnyen féltem, hogy valami visszavonhatatlanul megváltozik köztünk. Azt szerettem volna, ha minden úgy marad, mint eddig. Najdan csöndesen mellém ült. Sokáig hallgatott. — Férjnél vagy? — kérdezte aztán tompán kongó hangon. Meghökkentem a meglepetéstől, nem ezt a kérdést vártam. Bólintottam. — Én is nős vagyok... A feleségem külföldön tanul. — Kínlódva kereste a szavakat: — Tudod, mit érzek irántad■.. Hát úgy is váljunk el... ahogy barátokhoz illik. Végtelen űrt éreztem magam körül, de ugyanakkor valami nagy megnyugvást, belső békét is. — Igen. . . ahogy a barátok■.. — ismételgettem gépiesen. — Mindent megírok neki. Te is mondd el a férjednek. .. Odakint hosszan dudált a gépkocsi. Némán léptünk ki a jurtából. Még aznap elmondtam mindent a férjemnek. Hogy az embernek társra van szüksége, ' néhány vidám, megértő szóra, hogy mi nem úgy élünk, ahogy kellene. Figyelmesen végighallgatott, és néhány napig a gondolataiba merülve járkált. Boldog voltam: megértett a férjem, komolyan fontolóra vette a szavaimat. Hanem aztán, amikor valami csip- csup dolgon összeszólalkoztunk, a férjem gonoszul oda vágta: — Nagyon megváltoztál te ott vidéken. Amióta belebotlottál abba a Najdanba, minduntalan a szálkát keresed bennem... Persze, te tudod, te vagy az okos, te jártál technikumba... Nekem azonban... nekem itt nincs semmi keresnivalóm! — és bevágta maga után az ajtót, kirohant a szobából. Lekuporodtam a sarokba, kitört belőlem a sírás. Nem értett meg a férjem, nem érti, hogy nem vagyok porcelán figura nekem is vannak vágyaim, céljaim... ... Éjszakánként szénaboglyákkal álmodom, valahonnan messziről, énekhang! cseng a fülembe... Talán mégse ment még le a nap... Zahemszky László fordítása Legutóbb közérdeklődésre méltó témát választott. Annál is inkább, mert a munkásmozgalmi örökség ma még egy kissé távol áll a tanulóktól. Sokszor nem sike- ' rül emberközelbe hozni a jövőért oly áldozatkész hősö- 1 két. így aztán a gyerekek nemegyszer leckének érzik azt. ami nemzeti históriánk legertékesebb hagyatékai közé tartozik. — Ezt a helyzetet nem fogadhattam el tényként, bíztam abban, hogy létezik kiút, csak keresni kell Rájöttem : ennek leghatásosabb módja az, hogy szakítunk a belénk rögződött szokásokkal. Arra törekedtem, hogy élményt nyújtsak. ízelítőt adjak a felfedező munka, a búvárkodás öröméből. Ehhez társult még az érzelmi ráhatás. A tanárnak, ha igényes, akkor nincs könnyű dolga, nem elégedhet meg azzal, hogy tisztességgel megtartja az óráit. Nagy gondot kelt fordítani az előkészítésre. A-. múzeumi, a műemléknéző séták előtt, magam is felkerestem ezeket a helyeket. Alaposan áttanulmányoztam az anyagot, megjegyeztem mindazt, amire fel kell hívnom tanítványaim figyelmét, így aztán nem unatkoztak, amikor velük együtt mentem. hiszen feladatot kaptak, s ez felvillanyozta valameny- nyiüket. Később a látottak alapján szellemi totót töltöttek ki, s a legjobban szereplők könyvjutalomban vagy oklevélben részesültek. Szakköröseimmel anyagot gyűjtöttünk a gyöngyösi Mátra Múzeumnak. Ezt az elfoglaltságot is kedvelik a fiatalok. Az iskolai bibliotékában helytörténeti részleget alakítottunk ki, s ezeket a műveket a fiúk-lányok rendszeresen forgatják. Kis kiállításokat is rendezünk, ez a számukra újszerű tevékenység is leköti a fantáziadús diákokat. Természetesen nem maradhatnak el a különböző pályázatok sem. Ezek általános tetszést váltottak ki. Egy vaskos tanulmány részleges megállapításait felsorolni képtelenség, ám az előbb említettek is érzékel- ' tetik azt, hogy az igen nehéznek tűnő pedagógiai feladatok is megoldhatók, ha a hivatásérzettel társul a szak mai hozzáértés. Kutatói-nevelői ars poeticáját így fogalmazza meg: — Nincs szebb, mint alkotni, a bennünk rejlő szellemi értékeket, a leszűrt és megszenvedett élettapasztalatokat a felszínre hozni, s közkinccsé tenni azért, hogy mások is okuljanak belőle, s hasznosítsák, továbbfejlesz- szék. azokat az ifjúság javá- > ra. Ha valaki, hát ő bízvást mondhatja, hogy neki sikerült. .. Pécsi István i
