Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-09 / 33. szám

A Minisztertáh'áés tárgyalta Befejeződött a XII. magyar játékfilmszemle Pécsett Pénteken este Huszárik Zoltán nagy érdeklődéssel várt ú.i filmjének, a Csont- carynak bemutatásával vé­get ért Pécsett a XII. ma­gyar játékfilmszemle. A rangos, ötnapos kultu­rális eseménysorozaton — a hagyományoknak megfelelő­en — a tavalyi budapesti szemle óta elkészült 23 pro­dukciót vetítették le, ezzel mintegy ismételten fölhf- ván a közönség figyelmét a magyar filmgyártás legfris­sebb értékeire. Természetesen nemcsak a hazai nézőket, hiszen ez al­kalommal is több mint fél­száz külföldi vendéget invi­táltak meg a Mecsek alji városba. A 14 külországból érkezett szakembereknek a i'öntebbi program mellett le­hetőséget biztosítottak arra is, hogy kedvük szerint vá­logatva bepillanthassanak a felszabadulás óta eltelt film­termésbe. A mintegy 500 résztvevő számára a hat helyszínen tartott vetítéseken kívül a rendezők — a Baranya me­gyei, illetve a pécsi tanács, a filmfőigazgatóság, és a Film és Tévéművészek Szö­vetsége — száoms egyéb programot is szerveztek. így sor került az Objek­tív, a Dialóg, a Budapest és a Hunnia stúdiók sajtótájé­koztatójára a legközelebbi időszak terveiről, elképzelé­seiről. Emellett a kritiku­soknak, forgalmazóknak, s a filmek alkotóinak módjuk volt a ma mozijának — rao­A hazai tájak és a hatá­ron túli nevezetességek meg­ismeréséhez több mint tíz­fajta — immár egy évtizedes múltra visszatekintő — uta­zási kedvezménnyel járul hozzá az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. Csak a felét fizetik a va­súti jegyeknek a kiránduló KISZ-alapszervezetek, az országjárásra induló úttörő- rajok és iskolai tanulók, ha hatnál többen jelentkeznek az útra, a 10 éven aluli kis­diákok pedig 75 -százalékos kedvezményt kapnak. A tö­megszervezetek, az üzemek, a vállalatok és a termelő- szövetkezetek szervezte cso­portos utazásokon 33 száza­lék a kedvezmény mértéke 25 résztvevő esetén. A tanulmányi kirándulás­ra induló osztályok 10-től 30 diákig ugyancsak 33 százalé­kos engedményt kapnak a Volán menetrendszerű jára­tain, a KISZ-építőtáborozó fiatalok pedig díjmentesen utazhatnak, a lakóhely és a tábor között egyszer oda- vissza. A KISZ- és az úttö­rőszervezetek akkor is 33 százalékos kedvezményben részesülnek, ha ' különjárat­tal kívánnak kirándulni. Hajóval is olcsóbban utaz­hatnak a fiatalok hazánk­ban. A pedagógus vezette diákoknak, a tíz évnél idő­sebb úttörőkből szervezett csoportoknak, és a 25 KISZ- esnél többet számláló alap- szervezeteknek is 33 száza­lékos kedvezményt nyújta­nak. Az Express több nemzet­közi szövetség kedvezménye­it is hozzáférhetővé teszi a magyar fiatalok számára. A Nemzetközi Diákszövetség igazolványának tulajdonosa lehet minden magyar nappa­li tagozatos főiskolai vagy eiJIeamm 1980. február 9., szombat zizásának — kényes kérdé­seit megvitatni. így beszél­getitek arról, mit vár az ér­telmiség a filmektől, milyen szerepe és helye van a film­nek kultúránkban, hogyan tükröződik a jelen és a múlt az egyes alkotásokban, illet­ve hogy a jövőben milyen produkciókat vár a közön­ség. A vitákon elhangzottak egyik legfontosabb következ­tetése az volt, hogy a jö­vőben az eddigieknél sokkal jobbá kell tenni a magyar filmek és a magyar közön­egyetemi hallgató. A kártya bemutatásával a szocialista országok vasútvonalain 25 százalékos kedvezményben részesülnek, s a múzeumok és a képcsarnokok kiállítá­saira is olcsóbban juthatnak be. A fiatalokat olcsó szálláshoz juttató „Youth Hotel” moz­galom az idén lesz 50 éves. Egy esztendőre érvényes, 35 forintba kerülő igazolványát nemcsak a fiatalok vásárol­hatják meg: hozzájuthat mindenki az Express kiren­deltségeinél. A szolgáltatás összetett: van olyan ifjúsági ház, ahol programjavaslato­kat adnak, pénzt váltanak, térképeket, útikönyveket árulnak, és olcsó étkezésről is gondoskodnak. Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iro­da 1970-től tagja a szerve­zetnek. Akkor kétezret, ta­valy pedig több mint tizen­kétezret adott el a szervezet igazolványaiból. A számok­kal mérhető végeredmény szerint 1979-ben 70 ezer veri- d-ánéjsza-i'át töltöttek a kül­földi ifjúsárii házakban a magyar turisták, mintegy 100 ezret pedig a külföldiek ha­zánkban. Utazásaik álkalmával hu­szonhat éves korukig — .mintegv néavezer forintért — úavnevezett Inter Rail igazolvánvt is vásárolhatnak az. Expressnél a Nyugatra ér­vényes úHevéhel rendelkező fiatalok. Ennek felmutatásá­val lé ország vasútvonalait használhatják. A napnali tagozatos főis­kolások és egyetemisták ki- váltbafiák az TPTC (Interna­tional Student Travel Con­ference) igazolványt is. ame­lyet szállás-, étkeztetési és utazási kedvezmény mellett színház-. opera-, hana"er- senu- és múzeumlátogatásra is felhasználhatnak. Az ára mindössze 35 forint. A kom- nuterrel nyilvántartott kár­tyák csak az Express köz­pontidban vásárolhatók. (MTI) ség kapcsolatát. Nem lehet megelégedni csak a külföldi sikerekkel. Népszerűén, köz­érthetően, szórakoztatóan, de a korábbi művészi igé­nyességről továbbra sem lé­mondva kell szólni a jelen­ről, a valóságról. A gondok­ról és az örömökről egy­aránt. A pécsi szemlével egyidő- ben — mintegy kihelyezett programként — több nagy­városban rendeztek magyar filmnapokat. Így egy-egy budapesti, debreceni, szege­di, kecskeméti, salgótarjáni, balassagyarmati moziban játszották a legújabb alko­tásokat, köztük az e napok­ra elkészült Vasárnapi szü­lőket. Rózsa János munká­ját, a Dárday István rendez­te Harcmodort, Makk Ká­roly új produkcióját, mely­nek címe Téglafal mögött. A XII. játékfilmszemle Szabó B. Istvánnak, a Kul­turális Minisztérium főigaz­gatóság vezetőjének zársza­vával ért véget. (— n —) II. Szokatlan volt neki a sza­natóriumi csönd után a hat ház falunyi emberének zsi­vaja. Az ablakdeszkára kö­nyökölve folytatta megnyug­tató mondókáját. Magasan ,gyereksírás úszott a levegő­ben, középen kártyázok vi­tája, alul egy asszoríy inge­rült lamentálása. Átellenben a szemközti ház ablakában megjelent a Gál fiú, s ráme­redt.. Ez is már kész ember, holott nemrég még becsúz- lizta az ablakát. A Gál-fiú hátrafordult belebeszélt a félhomályos szobába, azután visszafordult, s mellé könyö­költ a felesége meg az any­ja. Hallotta, hogy beszélget­nek, kihallotta a nevét, de mást nem értett. Mintha a galamb szólt volna többször is, de ebben nem volt biz­tos. Féltékeny voltam. csak nem ismertem fel. Hiába vol­tam már felnőtt, amikor ösz- szeházasodtak. még mindig vágytam az anyai dédelgetés- re. Hogy erőt meríthessek belőle. És nemcsak arra. Ha­nem apám bölcsességére is. Mert ugyan nem hittem el neki, hogy beteg, s nem bocsátottam meg, de ha jól érezte magát, elfelejtettem haragom, mert lenyűgözött azzal, hogy mindig a dolgok elevenjére tapintott, s egy­két- jegy alapján meghatáro­zott egy jellemet. Nem akar­tam belenyugodni, hogy csak vendég vagyok náluk, csak azért se mentem el, ha anyám küldött, követelőztem, mint egy gyerek, s végül össze is Nemzetközi igazolványok Express­kedvezmények 1980-ra Gyorsított ütemben épüljenek az iskolák! A KNEB felmérése, javaslatai Népes „gyermékhadak” állnak a kapuk előtt, hama­rosan — a következő év kezdetétől — megnövekedett létszámú gyermekkorosztá- lyokat kell fogadniuk az is­koláknak. Felkészültek-e a tanintézetek a demográfiai csúcsra? — e kérdésre ke­restek feleletet a népi el­lenőrök. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a fő­városi és a megyei bizottsá­gok csaknem kétezer szakér­tőjének. társadalmi munka­társának vizsgálódása az ál­talános iskolák negyven szá­zalékára terjedt ki. Munká­juk eredményét, tapasztala­taikat tárgyalta meg a Mi­nisztertanács, egyetértéssel fogadva a népi ellenőri ja­vaslatokat. A téma fontosságát és a tennivalók sürgősségét jelző statisztikából kitűnik, hogy jelenleg 156 ezer kisgyerek ismerkedik a számok, be­tűk világával az általános is­kolák első osztályaiban, a következő tanévben 172 ezer, az azután következőben pe­dig 197 ezer kisdiák kezdi a tanulást az első osztályok­ban, 1985-ben csaknem 300 000-rel lesz több az álta­lános iskolai tanuló, mint tíz évvel korábban. Fogadásuk igen nagy feladat elé állítja az iskolákat és a tanácsokat, kivált, ha figyelembe vesz- szük, hogy az alsófokú ok­tatás helyzetképén ma sem kevés a sötét tónus: kevés a tanterem, számos iskola zsú­folt, nem egy helyen -kény­szerülnek két műszakban tanítani. a napközi otthonba jelentke­zők közül mind többet kell elutasítani. A pedagógusok előtt álló feladat ugyanak­kor változatlan: tegyenek meg mindent azért, hogy minden gyermek képességei kibontakozhassanak az isko­lában. Arra kell törekedni, hogy az oktatás, a nevelés X * —— •r vesztünk, évekig nem lát­hattam őket, nem hallhat­tam anyám hangját. S meg- átalkodottan egyre őket hi­báztattam, gyűjtöttem ma­gamban a mérget, amivel csak magamnak ártottam, magam mérgeztem. De még ez sem mentett meg a vá­gyódástól, eljártam utcájuk­ba. hátha összefutunk, ácso- rogtam az ablakuk alatt, hátha kitekintenek. Gyermekségemben nélkü­löztem anyámat. Nem múlt el nap az intézetben, hogy ne kívánkoztam volna hazá, hogy ne hiányzott volttá. Ta­lán ezért értem meg ilyen színvonala emelkedjék. a gyakorlatban kamatozzanak a modern pedagógia legkor­szerűbb módszerei. Nyilván­való, hogy ehhez a feltétele­ket is meg kell teremteni. A tanácsok eddig is igyekeztek gyarapítani a tantermek szá­mát. Szervezéssel, a tanulók át­irányításával kiegyenlíteni a különböző iskolák oktatási színvonalában mutatkozó kü­lönbségeket. természetesen a jobbakhoz igazítva a mércét. Az erőfeszítések eredménye­ként bizonyos mértékű ja­vulás tapasztalható, szerte az országban épülnek az új is­kolák, több helyen sikerrel alkalmazták az olcsó és gyors építési megoldásokat, átmenetileg enyhítve a fe­szültséget. A városokban — főként az új lakótelepeken — azonban egyre szorongatóbb a tante­remhiány, magas a tanuló- csoportok létszáma; a fal­vakban pedig arról panasz­kodnak okkal a pedagógusok és diákok, hogy sápadtan vi­lágítanak a lámpák, gyatra a fűtés. Miként a népi ellen­őrök megállapították, mind­ez a pedagógiai munka szín­vonalát rontja. „A szükség- tantermekben folyó oktatás, a nagy létszámú tanulócso­portok, a kétmúszakos taní­tás miatt — a tanítók, taná­rok erőfeszítése ellenére — elmarad a követelmények­től az általános iskolások tvdásszintje” — mutatnak rá jelentésükben. Az általános iskolai hálózat fejlesztése egyenlőtlen, az újonnan át­adott osztálytermek nyolc­van százalékát például Bu­dapesten és Borsod megyé­ben vehették birtokba a diákok. Az igazsághoz tarto­zik, hogy Borsodban — csakúgy Fejér. Komárom, Szabolcs és Szolnok megyé­ben — igen rosszak az oktatás feltételei. S éppen ezeken a vidékeken mutatkozik a legnagyobb későn, hogy még felnőtt fej­jel is ilyen természetellene­sen erősen vágytam az óvó­védő szeretette, amikor má­sok már rég leszakadnak szüléikről. A szívrohamok ébresztet­tek rá, hogy nem babra megy a játék, hogy bármely nap meghalhatok anélkül, hogy jóvá tettem volna dur­va értetlenségem. Levelet ír­tam nekik és válaszoltak. Már nem volnék, ha nem válaszoltak volna. Mielőtt fölmentem a szanatóriumba, meglátogattam őket. Apám sápadt volt, izzadt, nehezen lélegzett, de tartotta ma­gát, mint mindig, frissen bo­rotválkozott tiszteletemre, és borotválkozás után bekente arcát a mesterségesen bar­nító folyadékkal, hogy ne sajnáltassa sápadtsága, és nyakkendőt is kötött. Átölel­tem, megcsókoltam, arcán egy pillanatra megjelent a szorongásnak és a félelem­nek, a bizonyosságnak és «a beletörődésnek ijesztő keve­réke, hogy visszahőköltem: lehet, hogy utoljára látom? Lehet, hogy meghalok? Még mindig önzőbb vol­tam. semhogy megbocsátásu­kat megérdemeltem volt. Apám halott, bizonysága; hogy nem engem szánt ha­lálra, nem az én halálom ült ki az arcára a búcsúzásnál, hanem a magáé. Csak így élhessek. Csak legalább ennyire uraljam magam, hogy sose késsek el a kibéküléssel, hogy méltón búcsúzhassam. Hiszen önvád az így is! Apóm, halála által elérhe­tetlenül fölém magasodott emberségben. Mert hogy már megértem, sose jut el hozzá. Ott leszek a temetésen. Tisz­telégni akarok az anyagnak, arrtelybén embersége testet öltött. Akarom, hogy tud­arányú lemaradás — az V. ötéves terv előírta ütemhez képest — az iskolaépítésben. Emiatt a feszültségek állan­dósultak, sőt éleződtek. Nem sikerült előrehaladást elérni a speciális oktatási formát és elhelyezést igénylő gyer­mekek tanításában-nevelésé- ben sem. A népi ellenőrök javasol­ják, hogy az oktatásügy ren­delkezésére álló pénzforráso­kat elsősorban az alsófokú iskolai oktatás fejlesztésére fordítsák. Az építőket arra kell ösztönözni, hogy az új városnegyedekben a lakók- beköltözésének idejére tető alá kerüljenek a gyermekin­tézmények is. Továbbra is keresni kell az építőipari tar­talékokat, szükségmegoldá­sokkal gyarapítani a tanter­mek számát. Ügyelni kell arra is, hogy az osztálytermek napközi he­lyiség céljára is alkalmasak legyenek., hogy minél több gyermekre felügyelhessenek a pedagógusok a tanítási időn kívül. Kívánatos, hogy a rendelkezésre álló erőfor­rások differenciáltabb fel- használásával csökkenjenek az egyes országrészek között tartósan fennálló és indoko­latlan különbségek az álta­lános iskolai oktatásban. Mindent összevetve: gyorsí­tandó az általános iskolai hálózat fejlesztése, mégpedig az állami eszközökön túl társadalmi segédlettel is. Ez utóbbi megszervezéséhez a Minisztertanács a SZOT és a Hazafias Népfront segítsé­gét kérte. Ugyancsak hatha­tós társadalmi segítség ré­vén érhető el — világított rá a népi ellenőri vizsgála-t —, hogy valamennyi tanköteles korú gyermek idejekorán is­kolába kerüljön. (A. Z.) ■ jam: szenvedett, és szenve­désében nagyobb szüksége volt anyámra, mint nekem. Hiszen mi még élünk. Már minden idő miénk. A galamb megnyugodott, fölfelé nézeget, ott kering a párja, enni hoz. Éljetek, ga­lambok, költsétek ki fiókái­tok. Hogy a hím le merjen szállni, otthagyta az abla­kot, kiment a konyhába va­csorát sikeríteni. Korai neki még ez a sem­mi kis munka is, de húga az anyját pátyolgatja. össze­tört, elszakadt, az élettől, az ételtől, a tettől, s csak alta­tóval, ha alszik. Csecsemő­ről vagy elmebetegről kell így gondoskodni, egy percre se maradhat magára. Ezért összeszedte erejét, és elha­tározta, hogy ez a tevékeny­ség még többet is használ neki, mint a teljes ellátott­ságban való semmittevés, hi­szen élnie kell, s mennél előbb kezd hozzá, annál jobb. Hiszen ha apja meggyó­gyulhatott volna! Milyen jó lánya lenne! Nem értékelte magát tartó erőfeszítését fáj­dalma és fáradtsága legyőzé­sére, hogy megismerhesse és megérthesse. Apjának nem volt gyereke, mégis felfogta békítőlevele kétségbeesett panaszkodását. Apja helyett apja akart lenni, s hogy nem lehetett, csak a maga hibá­ja: nem mert kitárulkozni neki, mert félt, hogy nincs meg benne az édesszülői minden tmegbocsátás. Holott, lám, megvolt. El­megy holnap a temetésre, mert érzi apja soha ki nem mondott fájdalmát. hogy magtalan, el kell mennie, mert akit gyermekei temet* nek, nem élt hiába. (VÉGE) I Rényi Tamás Élve. vagy halva című filmjének főszereplői Galamb a fejfán

Next

/
Thumbnails
Contents