Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-08 / 32. szám
„ifjúkommunistáink mai vállalásai a holnapi, közös munka alappillérei..." Beszélgetés Mlinkó Lászlóval, a KISZ Heves megyei Bizottságának első titkárával Szűkebb hazánk több mint 26 ezer ifjúkommunistája ezekben a hetekben az elmúlt mozgalmi év felelősségteljes értékelésére készül. Ez a periódus egyben az 1980—81-es ifjúság- politikai feladatok tervezésének időszaka is. A reális alapokra épülő, őszinte hangvételű számadásra való készülődés azt is jelzi, hogy a különböző területeken működő alapszervezetek kollektívájára, az ifjúsági szövetség minden egyes tagjára — ezzel megyénk valamennyi ifjúkommunistája tisztában van — a következő mozgalmi évben az eddiginél magasabb mércével mért teendők várnak. Ezekről a jövőbeni feladatokról, illetve az 1980—81-es mozgalmi év tervezéséről beszélgettünk Mlinkó Lászlóval, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Heves megyei Bizottságának első titkárával'. ■— Engedje meg, hogy mielőtt beszélgetésünk témájára térnénk, egy kis kitérőt tegyünk: több mint nyolcévi „hivatásos” ifjúsági vezetői munka után, nemrégiben a KISZ megyei első titkára lett. Az idáig vezető út semmiképp sem nevezhető rendkívülinek, hiszen végigjárta az ifjúsági mozgalmi munka lépcsőfokait.., — Az első lépcsőfokra tulajdonképpen nem nyolc évvel ezelőtt léptem fel, az indulás sokkal korábbra tehető: még a középiskolás esztendőkre. Egri „dobósként” olyan politikus légkör vett körül, amely egyértelműen meghatározta az utamat. Akkortájt vezették be a Világnézetünk alapjai című tantárgyat, amelynek témái óráról órára vitára serkentettek bennünket, mi több: a KISZ-taggyűléseken, sőt a szabad időnkben is állandóan vitáztunk egy-egy kérdésről. Érettségi után a VILATI-ban dolgoztam, illetve folytattam a KISZ- munkát, volt hát lehetőségem megismerni a munkásfiatalok mozgalmi elkötelezettségét, közösségi életét. Később a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára kerültem tanulni matematika— fizika szakra, itt választottak meg a 160 tagú fizikus KISZ-alapszervezet titkárává, majd a főiskola KISZ- bizottságának titkára lettem. Akkoriban szerveztük meg a fizikai dolgozók gyermekeinek előkészítő tanfolyamait, s a nemzetközi építőtáborokat. .. Valójában ekkor kezdődött a „hivatásos” KISZ-vezetői tevékenységem: a megyei KlSZ-bizott- ság polképzési felelőse lettem, majd titkárként dolgoztam a mostani beosztásba való megválasztásomig. — Maradjunk a lépcsőfokoknál: a mozgalmi munka minden területe. amelyen dolgozott, újabb és újabb ismeretek megszerzését tette lehetővé. Mint első titkár, bizonyára jól tudja hasznosítani ezeket a tapasztalatokat. — Ezek az ismeretek nagyszerű rálátást biztosítanak a KISZ-munka vala^ mennyi mozzanatára. az alapszervezeti élettől egészen az első titkári teendőkig. A megyei' KISZ-bizottságon egyébként is egy tapasztalt kollektíva dolgozik, s ez sokat jelent a mindennapi munkában. A közelmúltban megfiatalodott a gárda, sokan elmentek tőlünk: ki magasabb irányító területre, ki a pártapparátusba. Ez is jelit, hogy jól felkészült ifjúsági vezetőket nevelt a KISZ, amelynek tagjai előtt egyre nagyobb feladatok állnak a jövőben. — Miként csoportosíthatók az új mozgalmi év teendői? — Az ifjúkommunisták munkáját is meghatározza ebben az időszakban a párt XII. kongresszusára való készülődés. Az irányelvek vitája nálunk is megtörtént, több helyen alapszervezeti szinten is elemezték az egyes pontjait, s a pártszervezetek irányításával foglaltak állást a fiatalokra háruló feladatokat illetően. A kongresszus után következik majd a határozatok feldolgozása, s az ifjúságpolitikával kapcsolatos részek tanulmányozása, s beillesztése a helyi feladattervekbe. A másik jelentős része az 1980—81-es mozgalmi év tervezésének : a gazdasági épi- tömúnkában való részvétel. Az V. ötéves terv utolsó esztendejében vagyunk, s egyben a következő öt esztendő előkészítésének végső szakaszában járunk. Ezek olyan meghatározó körülmények, amelyeket az új mozgalmi évben semmiképpen sem hagyhatunk figyelmen kívül. A fiatalok erejükhöz és tudásukhoz mérten részt vesznek a még hátralevő gazdasági feladatok megoldásában, s a VI. ötéves terv előkészítésében egyaránt. Az utóbbinál rendkívül fontos a számunkra, hogy érvényesíteni tudjuk az ifjúságpolitikai igényeket, természetesen annak figyelembevételével, hogy minden igényt nem tudunk kielégítem,.. — Melyek napjainkban a legfontosabb ifjúságpolitikai igények, amelyeket szem előtt kell tartaniuk a megyei KISZ-bizottság vezetőinek? — Mindenekelőtt a fiatal, gyermekes családok helyzetének javítása a célunk: például a lakásgondok csökkentése, úgy, hogy több társadalmi munkát szervezünk, konkrét belső szerelési munkákat vállalunk az épülő lakótelepeken, vagy az ifjúsági betétek korszerűsítését javasoljuk az OTP-nek. Vagy itt vannak az óvodai, bölcsődei elhelyezéssel kapcsolatos problémák, amelyeket társadalmi munkával, különböző felajánlásokkal szeretnénk jelentősen enyhíteni. Nagy gondot kell fordítanunk az oktatás és a diákellátás fejlesztésére, ez a terveinkben az elsők között kapott helyet. Ehhez kapcsolódik, hogy az általános iskolát befejezők aránya országosan 92 százalék, ekörül van a megyei is. Hogy növelhessük ezt az arányt, jó alapokat kell teremtenünk. Természetesen, nemcsak az igényeket fogalmazzuk meg a terveinkben, hanem az if- júkommunisták kötelességeit, vállalásait is. Az idei esztendő a KISZ IX. kongresz- szusán hozott határozatok végrehajtásának utolsó éve: számot kell adnunk, hogyan dolgoztunk, mit valósítottunk meg. Sok mindent számba/ vettünk már, ezek voltak a tervezésünk alapjai. Hat éve rendszeresen számon kértük például a KISZ- tagok egyéni vállalásait, s az alapkötelességek végrehajtását. Csakhogy a „sima” kötelességvállalás ma már kevés: olyan felajánlásokat várunk a KISZ-tagoktól, amelyek később — hosszabb távon — beépülhetnek a közösség munkájába. Ezek a vállakózások lehetnek ugyanis a holnapi, közös munka alappillérei... — Milyen új vonásokkal bővül az elkövetkezendő mozgalmi év? — Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy az eddiginél jobban kell építenünk az alapszervezetek önállóságára: kevesebb konkrétumot adunk a jobban dolgozó kollektíváknak, több segítséget kapnak viszont a gyengébbek. A programadást illetően újdonság, hofey az idén először bontjuk le a KISZ politikai munkaformáit az értelmiségi fiatalok rétegére is, ez azt jelenti, hogy tovább differenciálódik majd az akcióprogramunk. Felvetődik az érdekvédelem, az érdekképviselet bővítésének kérdése, a szakszervezetekkel együtt többet kell foglalkoznunk a fiatalokkal, hiszen többet is követelünk tőlük. Tovább kell növelnünk a szervezettséget a munkás- és a parasztfiatalok körében, bár országosan — Borsod és Budapest után — 34,6 százalékkal a harmadik helyen vagyunk. A célkitűzésünk az, hogy a KISZ tömegbefolyása hatására növekedjék a taglétszámi, tehát, vonzó, érdekes programokat kell szerveznünk, a fiatalokat érdeklő témákkal kett kiemelten foglalkoznunk a jövőben. Két új akciót indítunk m t980—81-es mozgalmi évben. A fiatalok az idősebbekért akció lényege, hogy a környezetbeli szemléletváltoztatást sürgetve, gondoskodjunk az idős emberekről, s keressük meg azokat, akik az élettapasztalataikkal hozzájárulhatnak politikai nevelőmunkánkhoz. A másik akció a Tiszta. kulturált környezetért címet viseli: társadalmi munkára, áj laSok az üresjárat, a szabálytalan gépkocsihasználat, az elavult iá kóhelyszépítési ötletek kidolgozására serkentik az alapszervezetek tagjait. — Heves megye rendszeresen otthont ad kiemelt, országos ifjúsági rendezvényeknek. Az új mozgalmi évben milyen események házigazdái lesznek az ifjúkommunisták? — A tervek szerint három kiemelt rendezvény színhelye lesz megyénk. Augusztusban a siroki Kútvölgyben adnak egymásnak randevút az egyetemi-főiskolai turisztikai országos találkozó résztvevői, Eger az országos bábjátékos fesztiválnak ad majd helyet. Gyöngyösön pedig — ugyancsak a nyáron — rendezik meg a szőlész-borász fiatalok országos szakmai vetélkedőjének döntőjét. Ezek — éppúgy, mint a mozgalmi év többi programja, eseménye — alapos előkészítő és figyelmes, komoly szervező munkát igényelnek. Bízunk abban, hogy a megye ifjúkommunistái ezúttal is becsülettel megállják a helyüket, teljesítik az egyéni és a közösségi vállalásaikat — mondta befejezésül Mlinkó László. — Köszönjük a beszélgetést. Szilvás István A közúti ellenőrzések tapasztalatai A KPM Autófelügyelete a mintegy kétmillió rendszámmal ellátott jármű igazgatási. hatósági eljárási feladatán túl több éves szünet után 1972-ben újból megkezdte, 1975. óta pedig fokozta a közúti közlekedés ellenőrzését. 1976—1979. között 134 168 járműveit ellenőriztek a közutakon, s több minit ezer telephelyi vizsgálatot, is tartottak. A tapasztalatokról Ágéi Vilmos, az Autófelügyelet vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. Javult a fegyelem Az ellenőrzések azt jelzik, hogy a közületi járművek üzemeltetésében, különösen az utóbbi két évben, javult 'az állami fegyelem. Az ellenőrzések során mintegy 12 és fél ezer esetben állapítottak meg valamilyen hibát, szabálytalanságot. A legtöbb hiányosság, főleg a tehergépjárműveknél, a menetlevelek helytelen, hiányos vezetéséből adódott. Sóik volt a visszaélés. Az ellenőrzött személygépkocsik ki-lom étertel jes ítmény énék csaknem 3 százaléka magáncélokat. szolgált, több mint 4700 jármű szabálytalan. a rendeltetéstől eltérő használatát állapították meg. A tehergépkocsik többsége a lehetséges terhelésnél rendszeresen jóval kevesebb árut, fuvarozott, a közülietek autóbuszainak férőhely-ki- h asznál ása is az országos átlag alatt van, s nem tartották kielégítőnek az ellenőrök a járművek műszaki és közlekedésbiztonsági állapotát sem; 2250 .kocsinál merült fel ilyen kifogás. Az észlelt szabálytalanságok miatt 1700 esetben csupán figyelmeztették a járművezetőket. az üzembentartókat, de 8700 feljelentést is tettek ellenük. 15 500 új teherautó Az elmúlt ötévben mintegy 15 500 teherautóval gyarapodott a közúti közlekedés. A legjobb hatásfokkal a közhasználatú, valamint a szervezett, fuvarozásba bevont teherautók dolgoznak. A kocsikihasznál ás a Volán- vállalatoknál mutat évről évre javulást, a közületi járműveké romlott, különösen az üres kilométerek aránya növekedett indokolatlan mértékben. Az ellenőrzések tapasztalatai alapján elmondható, hogy a közüle- tek többsége nem sokat törődik a járművek jobb kihasználásával, nagyobb terhelésével, a fuvarfeladatok koncentrálásával. Az Autófelügyelet az ellenőrzések összegzéseként megállapította, hogy a közületi személy- és áruszállítás a fuvarozásokat túlzottan nagy létszámmal és gépkocsiparkkal oldja meg. Az ellenőrzések arra is figyelmeztetnek, hogy sok jármű csak a közlekedési statisztikát növeld. A régi típusú, műszakilag elavult, csak jelentős többletmunkával és költséggel, gazdaságtalanul üzemeltethető járművek kihasználása minimális. Jobb munkamegosztást Az ellenőrzéseik azt is jelzik, hogy a termelési és a szállítási feladatok jobb ösz- szehangoliásával, az egyes közületek, ágazatok, minisztériumok közötti koordinációval, a fuvarozási szektorok közötti jobb munkamegosztással a járművek számának csökkentése mellett is növelhető lenne a teljesítmény, javulhatna az esz- közkihasználás. Célszerű lenne például — az ésszerűség határáig — koncentrálni a közületi és mezőgazdasági haszonjárműveket, s létrehozni összevont gép jármű -szaküzemekíjt, gépjár.' mű-társulásokat. Reális számítás az is, hogy a gépjárművek jobb kihasználásával, helyes munkaügyi és pénzügyi .szabályozással a következő években 20—30 ezer hivatásos gépkocsivezető munkája lenne felszabadítható. (MTI) Féken tartott önállóság? „Szépek lehetünk, de okosak nem” — kesergett a napokban vállalatvezető ismerősöm, amikor cége idei terveiről, kilátásairól érdeklődtem. Elbizonytalanodtak, mert most, hogy a szabályozók módosítása kezd „realizálódni”, nem mindenütt tudják pontosan, mit lendíthetnek előre, mire érdemes áldozni, mit kell éppenséggel visszafogni. Ráadásul nemcsak „felülről” okozzák a bizonytalanságot, érződik ez a partnerek, az üzletfelek oldaláról is. Nem mennek olyan simán a dolgok, mint mondjuk egy-két évvel ezelőtt. Óvatosabbak a megrendelésekkel. a szerződéskötésekkel. Több a kockázat. Mit tesz ilyenkor egy vállalat? Ha a partnere óvatos, hasonlóképpen óvatossá válik. Mit tudni, lehet, hogy a most még ígéretes fejlesztés, mielőtt még megtérülne, már nem is lesz üzlet. Akkor aztán megnézheti magát a nyakába szakadt terhekkel. Viszonylag gyorsan kialakult egy országosan és különböző ágazatokban is tapasztalható jelenség: a népgazdasági tervekben megfogalmazottaktól eltérve nem többet, inkább jóval kevesebbet akarnak magukra váltatni a cégek az idén. Visszahúzódnak, várnak. Tervgazdálkodásunk a megtermelhető és megtermelendő anyagi javakat kalkulálva számította ki az élet- színvonalunkra ható befektetéseket, kiadásokat. A tervezés tehát központi, mindannyiunkat szolgáló munka. A vállalatokat pedig nem utasításokkal ösztönzik az ehhez szükséges feladatok végrehajtására, hanem — az újabban elég gyakran változó — közvetett szabályozással. A nagyobb önállóság megteremtése éppen á felelős kezdeményezőkészség, a bátrabb, fantáziában gazdagabb vállalkozások ígérete volt. Ennek eredményeit lehetett egyébként tapasztalni a hetvenes évek elejének rendkívül gyors gazdasági fellendülésében. Most pedig mit látunk? Az önállóan tervező, gazdálkodó cégek első reakciója az óvatosság, á visszahúzódás. A növekedési ütem sokféle ok miatt indokolt visszafogásának hangoztatása mellett mintha kevesebb hangsúlyt kapott volna a nem kevésbé fontos elv: a lassúbb növekedés nem kevesebb munkát jelent, alapvetően fontos, hogy egyúttal felgyorsuljon a gazdaság minőségi átalakulása. Ezt igyekeznek érvényre juttatni egyébként az új szabályozók is. Tekintettel azonban a bonyolult gazdasági körülményekre, a nemzetközi üzleti kapcsolatok nehézségeire,' szóba kerül a központi irányítás erősítése. A párt XI. kongresszusának határozatai közt megfogalmazódott már: erősíteni kell a gazdaság központi irányítását, szükség van a hatékonyabb társadalmi ellenőrzésre. Ismertek azok a körülmények, amelyek ezt a megállapítást már lMö-ben időszerűvé tették, A XII. kongresszust előkészítő irányelvekben erről a következőket olvashatjuk: „Alapvető feladat mind a központi irányításnak, mind a válla- . latok, szövetkezetek önállóságának, kezdeményezőkészségének egyidejű erősítése." Nem arról van tehát szó, hogy mivel most nehezebb a helyzete, vissza kell térni a parancsokhoz. Éppen a minőségi átalakulás lehetőségét vennénk el ezzel. De néhány szóval azért arról is érdemes említést tenni, mit értünk központi irányításon. Első hallásra persze azonnal jön a válasz: a „fontieket”, akik lejönnek súgni, javasolni, akik kinevezik a vezetőket, akik minősítenek és megmondják, hol dolgoznak kiválóan, hol pedig rosszul. Vagyis a mi- n.isztériümokat, amelyek egyébként is előírták annak idején, mit kell tenni. Hát nem biztos, hogy ez a központi irányítás. Sőt! A tárcák saját szakterületükért felelősek, részérdekeket védenek, igyekeznek bizonyítani elképzeléseik népgazdasági fontosságát, ha történetesen központi pénzek elosztásáról van szó. E vitában alakul ki aztán végül a központi akarat. A minisztérium tehát az ágazat akaratát közvetíti vállalatainak, de módszerei néha meglehetősen ellentmondásosak a gazdasági reform óta. Erre egyébként bizonyíték egyik megj'ei gépipari vállalatunk tavalyi esete is, amikor a „kívüliről” kiszabott bírság kivédésében működött közre a felügyeletet gyakorló minisztérium, ám a „segítséggel” épppn ellenkező hatást értek el. Elismerték a központi előírások megsértését, de átmeneti engedményeket javasoltak a minisztérium képviselői. Ám a vállalatok közötti kapcsolatokat befolyásolva azt például már nem segítették, hogy a központi akaratnak megfelelően alakuljon ki együttműködés, megfelelve a rendelkezéseknek is. Effélékre is gondoljunk amikor azt mondjuk, erősíteni kell a gazdaság koncentrált irányítását. Még több tervszerűségre, az önálló kezdeményezések céltudatos, össznépi érdekeket szolgáló támogatásra. A mostani , visszahúzódás, az óvatoskodó alátervezés a bizonytalanság jele, hosszabb távon kivédhetetlenül kárt okoz az illető vállalatnak. Persze, most könnyebb dolog várakozni, mint kockázatot vállalni, vagy a piaci változásokra gyorsan .reagálni, s fáradságos munkával a gazdálkodás stratégiájának akár több változatát is kidolgozni. Ehhez kell az ösztönzőbb, hatékonyabb, valóban központi irányítás s nem az önállóság féken tartásához. Különben: ott, ahol a tanácsokat, az ötleteket, tennivalókat „kintről”, vagy ha ügy tetszik „felülről” várják. ott az önállóságnak sincs sok értelme. .. Hekeli Sándor .NwiifwS) 1980. február pentek i
