Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-07 / 31. szám

If an mit megőriznünk! Egyetlen korábbi időszak­ban sem gyarapodott olyan egyenletesen a lakosság reál- jövedelme, mint a hetvenes években, ugyanakkor a gaz­dasági hatékonyság növeke­dése és a termelési szerke­zet átalakítása a tervezett­nél kisebbnek, illetve las­súbbnak bizonyult; a gazda­sági egyensúly jelentős rom­lása következett be. Amit elértünk 1973 és 1979 között a reál­bérek tizenhét, a reáljöve­delmek huszonegy százalék­kal emelkedtek. Ugyanakkor kettévált a jelzett időszak, mert 1971 és 1975 között évi átlagban 4,5 százalékkal, 1976 és 1978 között esztendőnként csupán három százalékkal gyarapodott az egy főre jutó reáljövedelem. Ez a három százalék még mindig meg­haladta — a cserearányok ismert változása, valamint a tervezettől eltérő belső ter­melési, felhasználási szint miatt — a ténylegesen lét­rehozott forrásokat. „Megelőlegeztünk” ma­gunknak bizonyos életszín­vonalbeli elemeket, tényező­ket, ez a „hitelezés” azon­ban nem lehetett állandó gyakorlat. Amit elértünk, an­nak megőrzése vált elsődle­gessé. Ez történt 1979-ben, s folytatódik idén, valamint a következő esztendőkben. Amit elértünk, nem kevés! Ebben az időszakban vált természetessé, hogy az in­gyenes egészségügyi ellátás mindenki állampolgári joga. Utalhatunk arra, hogy két évtized alatt négymillió em­ber költözött új lakásba — 1,3 millió otthon épült fel —, s ma a családok harminc százalékának van személy- gépkocsija. A hús és húské­szítmények egy főre jutó mennyisége ma hetvenöt ki­logramm, 1960-ban 48 kilo­gramm volt, S bár 1979-ben már a lakosság is a koráb­biaknál jobban érzékelte a világgazdaságban végbemenő változásokat, húszmilliárd forinttal nőét a takarékbe­tét-állományf igaz, a számí­tottnál — hárommilliárd fo­rinttal — kisebb mértékben, aminek oka a megnőtt áru- vásárlási kedv. Ez utóbbi ha­tására nem a pénz fogyott el, hanem több iparcikk; mű­szaki áruk, bútorok, építő­anyagok, néhány ruházati termék került fel a hiánycik­kek listájára. Ragaszkodva a kellő fedezethez Köznapi ismeretek, tapasz­talatok alapján is beláthat­juk: értelmetlen a vásárló­erő — a keresetként, pénz­beli juttatásként kiáramló forintösszegek — növelése, ha nincs megfelelő árufede­zet. Ezért a nominálbérek folyamatos emelkedésénél fontosabb a reálbérek — a nominálbérek és az árszín­vonal növekedésének külön- bözete — alakulása. Ez utób­bi tavaly — a júliusi áreme­lések hatására — átmeneti­leg csökkent, idén nagyon lassan — országos átlagban 0.5 százalékkal — gyarapo­dik. S mert a nominálkere- setek a korábbiaknál jobban igazodnak a gazdasági ered­ményekhez, e fél százalék mögött jelentős — egyéni — reálbéreltérések rejlenek. Félreérthetetlenül szólt er­ről 1979. szeptember 25-én, a Csepeli Sportcsarnokban megtartott budapesti pártak­tíván Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, amikor azt mondotta: „Kém azt akarjuk, hogy most böjt kö­vetkezzék, hanem azt, hogy legyen tényleges termelés, s olyan vásárlóerő, amelyhez meg tudjuk teremteni a megfelelő árualapot.” S a megfelelő árualap kifejezé­sen nem egyszerűen termé­kek tömegét kell értenünk, hanem a bel- és külföldi ér­tékesítés változó követelmé­nyeinek mindenkor eleget tevő, azaz versenyképes, gaz­daságosán forgalmazható, árucikkeket. S azt szintén, hogy a fölhasználás, a fo­gyasztás kellően érzékelje a különféle hatásokat, így pél­dául azt is, hogy tavaly a rendkívül kedvezőtlen időjá­rás miatt kétmillió tonna ka­lászos gabonával kevesebb termett a tervezettnél. A lehetőségek kamatoztatása 1976 és 1979 között az or­szágban ötvenezer gyermek számára készítettek új óvo­dai helyet. Ahogy az a szin­te észrevétlen tényezők közé tartozik az is, amit a jelzett időszakban a kereskedelem­fejlesztésben elértünk, egye­bek mellett 230 ABC-áruház fölépítésével. Ráadásul is­meretes gondjaink ellenére sem kell kényszerűen arról számot adnunk, hogy amit elértünk, annak különböző részelemeiről lemondunk. A családi pótlékra kifizetendő összeg 1980-ban 2,7 milliárd forinttal nagyobb az 1979 évinél, a nyugdíjaknál a többlet 5,7 milliárd; a társa­dalombiztosítási kiadások idén 78 milliárd forintot kö­vetelnek! Folytathatjuk: 82 ezer lakás fölépítése szere­pel az idei népgazdasági terv­ben —- s így várhatóan a tervezett 430 ezer otthonnál több kerül tető alá 1976 és 1980 vége között —, 1900 új autóbusz javítja a tömegköz­lekedést, 16 300 elsőéves hall­gatót vesznek fel a főiskolák és az egyetemek nappali ta­gozatára. ., A másik oldalról közelít­ve: kettő és kilenc százalék között szóródnak — a mun­ka eredményességétől függő­en — á vállalati béremelési lehetőségek, s ez a differen­ciálódás még inkább erősö­dik a következő években. Azaz: van mit megőriznünk az életszínvonalban, az élet- körülményekben, de ezt csak sokkal , jobb munkával, na­gyobb eredményekkel, a gaz­dasági hatékonyság maga- • sabb fokával érhetjük el. Először az elértek megőr­zéséért kell cselekednünk, s majd csak azután indulha­tunk tovább; előre. (L. G.) Elült a vihar Hatvanban Ütemezés szerint haladnak a beruházások Múlt év októberében elég­gé viharos tervegyeztető tár­gyalás zajlott le Hatvanban. A városi beruházásokban ér­dekelt vállalatok jobbára szemben találták magukat a helyi vezetéssel. Több épít­kezés vontatottan, minőségi hibákkal haladt. — Ügy látszik, használt a kritikus hang, megértésre ta­láltak a lakosság érdekében megfogalmazott igények. Négy hónap múltával ugyan­is kedvezőbb helyzetet rög­zíthetünk jegyzőkönyvbe az idén először megtartott ülé­sen — mondja a keddi kon­ferenciára utalva Angeli Jó­zsef tanácselnök. — E pilla­natban minden érintett vál­lalat utolérte magát, egy­mást követhetik a befejezett munkák. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat még e hónapban átadja a Kastélykert úti első háztöm­böt. amit márciusban a má­sodik követ. Igen felgyor­sult a Horváth Mihály úti, 96 lakást magába foglaló két tömb kivitelezése is. Jú­niusig mindkettő műszaki átadására számítunk. A tör­téneti hűséghez tartozik e téma kapcsán, hogy az épí­tőket sokban segítette a párt- és tanácsvezetés koor­dinációs munkája, amelynek eredményeként bekapcsoló­dott az építés különböző fo­lyamataiba a cukorgyár, az ingatlankezelő vállalat, vala­mint. a Lenin Termelőszö­vetkezet építőrészlege. A tanácselnök a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat és az építőipari szö- vezetkezet eredményeiről sem feledkezett meg. Az előbbiek jól ütemezett, jól szervezett ténykedése nyo­mán határidőre, márciusban beköltözhető lesz a két Kos­suth téri orvosi rendelő és gyógyszertár. a Tolbuhin úton .elkészült további 74 la­kás alapozása, s február 15- én a Lenin Termelőszövet­kezet építőipari munkásai­nak közreműködésével indul az öntés is. Ugyancsak a közelben végzi az ütemezés­nek megfelelő tervfeladatát az építőipari szövetkezet a 22 lakásos tömbön. Az egyeztetésen jelenlevő Szo­knál Ferenc, a városi párt- bizottság első - titkára egyéb­ként nem mulasztotta el. hogy a helyi vezetés véle­ményét kifejtse az érdekelt vállalatok igazgatóinak, szakembereinek. Mint mon­dotta: az ütközések nyomán kialakult jó „összjáték” köl­csönösen előnyös. Erősíti a beruházások bizalmát, s ne véli az építők hitelét. (m. gy.) Á nyugdíjas elnök A puszta szélén született ezelőtt hat évtizeddel, mesz- sze a várostól és a vasúttól. Szederkénypusztán, a vala­mikori szegények világában, a Nógrádhoz közeli hegyek között. Fatermeléssel és szén­égetéssel tengették egykori életüket az ottani emberek és örültek, amikor megter­mett a burgonya és a kuko­rica. Szederkénypuszta akkori lakói nyáron szívesen men­tek az Alföldre, sommásnak, hogy összegyűjtsék azt a ke­véske pénzt, ami télen kel­lett kenyérré, cipőre és ru­hára a gyerekeknek. Ebben a környezetben nevelkedett Murányi Gábor, a pusztabí­ró fia, aki egészen fiatalon kitűnt leleményességével. Az első tanulók között volt, de mégis csak hat elemit vég­zett. mert nem tellett több­re. Hamar közel került a mezőgazdasághoz, az állatok­hoz, melyekből akadt majd minden portán. Apja földjén szorgoskodott, de nem so­káig, mert a háború már tombolt, és Murányi Gábort a csehszlovák határra szólí­totta a parancs. Bevetésre került a Zólyorp melletti er" dőben, ahol a szakasszal ha­mar átállt a felszabadító szovjet csapatokhoz. 1945 ja­nuárjában került haza, ahol önkéntes vöröskatonaként csatlakozott az idéiglenes kormány hadseregéhez, s a dunántúli felszabadító har­cokban vett részt. Még a felszabadulás előtt visszatért Szederkénypusztára, megnő­sült és hét holdon kezdte a gazdálkodást. Fogattal szán­tott a hegyoldalon, a mere­dek lejtőkön, ott vetett és aratott. Hamarosan minta­gazda lett. Sikereire gyorsan felfigyeltek az akkori péter- vásári járásban. — A gazdatársakkal min­dig arról beszélgettünk — meséli az elmúlt évtizedeket visszaidézve Murányi Gábor —, hogy csak számítással érdemes termelni. Mindig így csináltam, ezért is vol­Gépalkatrészek exportra Szerszámgépeket, gépalkatrészeket és közúti járművekhez való fékszerelvényeket gyártanak a SZIM Karcagi Gépgyárá­ban. A főként hazai alapanyagból készülő gyártmányokat a belföldi piacon kívül tőkés és szocialista országokba expor­tálják. (MTI fató — Cser István felv.) tak eredményeim.. Mielőtt valamihez hozzákezdtem, vettem a ceruzát, a papírt és végiggondoltam, hogy meny­nyi befektetéssel, milyen ho­zamot érhet el az ember eze­ken a földeken. Sokan el is fogadták ezt tőlem. Községi, majd megyei tanácstag let­tem és abban a megtisztelte­tésben részesültem, hogy mintagazdaként 1948-ban részt vehettem az első ma­gyar békekonferencián. So­sem felejtem ej ott ült a kö­zelemben Kállai Gyula, Er­dei Ferenc és Benke Valéria. 1949-ben termelőszövetke­zeti csoportot alakítottunk Szederkénypusztán. Heten kezdtük és három esztendeig voltunk együtt. Közösen ter­veztünk, vettünk műtrágyát és együtt csépeltük a gabo­nát. A földet azonban nem vittük a közösbe, így a ré­szesfedés egyéni volt. Mégis mennyire örömünkre szol­gált, amikor az első együtt termelt tavaszi árpát elad­tuk. Három esztendő azonban .rövid* idő, amikor tovább léphettek volna, megszűnt a szövetkezeti csoport és is­mét. egyénileg termeltek. Murányi Gábor azonban es­ténként és vasárnap délután rendszeresen arról beszélge­tett a falubeliekkel, hogyan tehetnék szebbé a jövőt. Ter­vezgettek és 1958-ban veze­tésével megszervezték a falu-, ban az első földművesszö- vetkezetet. Társadalmi mun­kát hirdettek. Jöttek az em­berek, vályogot vetettek és kultúrházat építettek, amely ma is ott áll Szederkény­puszta főutcáján. — ötvenkilencben az el­sők között lettem a Béke Termelőszövetkezet tagja — beszéli. — Ennek március 2-án lesz 21 esztendeje. Az iskolában volt az alakuló­ülés, és este engem válasz­tottak elnöknek. A járásiak sem remélték, hogy ilyen rossz termőhelyi adottságok között szövetkezetét alakí­tunk, és mégis sikerült és mi megmutattuk. Közösen megtanultunk a jobbért küz­deni, harcolni. Ködmön Vil" mosné volt az első főköny­velő. én pedig elnök, főme­zőgazdász és főállattenyész­tő egyszemélyben, Polacsek István és Murányi István pedig az első brigádvezető. Már nyáron együtt kaszáltuk az első takarmányt és épí­tettük az első juhhodályt. Lett szántónk, rétünk, lege­lőnk és erdőnk. Szilveszter délutánján tartottuk az első zárszámadást és 50 forintot osztottunk munkaegységen­ként. Ez szép eredmény volt, ami további munkára sar­kallt bennünket. Mint elnök­nek az volt a fő elvem, hogy minden embertől véleményt kérjek dolgainkról, így vala­mennyi gazda érezte, hogy tulajdonos és felelősséget ér­zett a közösért. Sokan meg is mosolyogtak, hogy mit akarok én itt ezeken a rend­kívül rossz földeken. Vtj azonban megterveztük a gazdálkodást és az állatte­nyésztés lett a fő ágazat. Minden mást ennek rendel­tünk alá. Létrehoztuk a szállító- és az építőbrigádot, melyek azóta is jól kiegészí­tik az alaptevékenységet. Jó szervezéssel fokról fokra lép­tünk előre és a kedvezőtlen termőhelyen is elértük, az egy főre jutó jövedelem any- nyi lett, hogy nem soroltak az állami támogatásba része­sülő üzemek közé. Az elmúlt két évtized alatt egyetlen ágazatunk sem volt vesztesé­ges! Kétmillióval indultunk és ma már 52 milliós terme­lésnél tartunk. Szabadságon persze egyszer sem voltam húsz év alatt, nem is jutott rá idő. pedig de sokszor vol­tak nehéz éjszakáim és nap­jaim, amikor elfáradtam. Másnap azonban mindig új­ra kezdtem, megannyi búk-. tatóval megbirkózva. Sok­szor feszített a gond, amíg megtanultam a szervezést, az irányítást. Mindig az embe­rek között voltam, közösen terveztük a holnapot. Nehe­zen toboroztam szakembere­ket, hiszen ide, a pusztára nem szívesen jönnek. Így a tagság gyermekeiből társa­dalmi ösztöndíjjal képeztük őket. A termelést ma már három egyetemet és\ főisko­lát végzett irányítja, a kö­zépvezetők között 24-en vé­gezték el a középiskolát. A puszta sem a régi már, az itt lakó 350 ember nagy ré­sze új házat épített, majd­nem minden portán van te­levízió és autó. Nincs itt már szegény, mint egykor, ami köszönhető a termelő- szövetkezetben dolgozók szorgalmának, a közös aka­ratnak. Murányi Gábor elmúlt 60 éves és januártól nyugdíjba ment. Fáradságot nem isme­rő tevékenységét korábban a Munka Érdemrend bronz fo­kozatával, nemrég pedig ezüsttel is jutalmazták. — Kár, hogy 60 éves va­gyok és nem harminc — jegyzi meg fanyar mosoly- lyal —, mert ha lehetne, még egyszer kezdeném, de itt a szülőfalumban. Persze, ahhoz olyan jó .segítőtársak kellenek, mint a feleségem és az eddigi munkatársaim. Az egészségem megmaradt, így nem tudok tétlenül ma­radni, hiszen eddig létele­mem volt a tenni akarás, a szervezés. Ettől pedig elsza­kadni nagyon nehéz, főleg a gazdaságtól, melynek az alapítója vagyok. így veze­tőségi tagként, az állatte­nyésztés munkáját segítem tovább, amíg csak szükség lesz rám. . . Mentusz Károly Szabadalom, export Konténerszerviz állomá­sokat vásárolt, nagyobb té­telben a MOGÜRT Külke­reskedelmi Vállalat iraki partnere. Az új terméket a MOGÜRT és a gyártó Ikarus már jónéhány ország­ban szabadalmaztatta, az el­múlt hónapokban, s néhá­nyat exportáltak is belőlük, elsősorban a fejlődő álla­mokba. A minden különö­sebb építőipari beruházás nélkül gyorsan, gazdaságo­san felállítható konténer- szervizekből eddig raa.lgasi. dél-jemeni, venezuelai és mozambiki cégek vásároltak. Ezek az országok az Ikarus autóbuszaiból is rendszere­sen rendelnek. A magyar autóbuszgyár fontos feladatának tekinti, hogy nagyobb autóbuszvá­sárlóinál biztosítsa a rend­szeres, sokoldalú műszaki kiszolgálást, a szerviz- és pótalkatrész ellátást. Ennek legújabb formája a legkor­szerűbb diagnosztikai mű­szerekkel felszerelt konte- nerállomások szállítása. De nemcsak a szerviz felszere­léseket helyezik el ilymó- don. hanem a pótalkatrész- készletet is, sőt a szerviz- iroda is a konténerben kap helyet. A . konténerszervizeket sok más területen is felhasznál­hatják. például az építkezé­seknél. a mezőgazdaságban vagy a közlekedésben. SbwísöbG. 1989. február 7., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents