Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-07 / 31. szám

XII . pécsi Játékfilmszemle Lesz-e jó, a közönségnek is tetsző film? Jelenet a Vasárnapi szülők című új magyar filmből Segít a lakosság is A múzeum új szerzeményei Évente sok új szerzeménnyel bővül a gyöngyösi Mútra Mú­zeum. A hidegebb téli hónapokban nem egy védett madár esik a természet kegyetlen törvényének áldozatául Aí Így megtalált, elhullott madarakat aztán a vadászok, turisták, vállalva a fáradságot, beszállítják, a múzeumnak, gyara­pítva és segítve ezzel az itt folyó tudományos kutatómun­kát. Képünkön Solti Béláné preparátor és Bat a Zsuzsanna segédmuzeológus egy nemrég kapott héját tanulmányoz. (Fotó; Szabó Sándor) Tessék választani ! (Munkatársunk tele főnje- leütése) A kiváló lemezlovas, Cin- tula, mint mindig, Pécsett is stílszerű diszkót csinál — nap mint nap éjjel tíztől hajnal kettőig — a filmes szemlén, fesztiválon filmes muzsikákat kínál a szórakoz­ni vágyóknak. Nos, bármilyen hihetetlen, a hosszú, fárasztó progra­mok után, a vetítések, elő­adások, tájékoztatók után is a Mecsek presszóban majd háromnegyed ház van. Hiá­ba, voltaképpen itt van iga­zán lehetőség arra, hogy a szakmabeliek, kritikusok, filmforgalmazók, alkotók — a jó zene s egy-egy pohár bor mellett — ütköztessék véleményüket a korábban ép- pencsak megpendített té­mákról. Így arról, hogy valóban gyengébb esztendő volt-e 1979 a filmek szempontjából, mint 1978, hogy miért „fo- gyaszthatóbbak” a nyugati filmek, mint a hazaiak, hogy miként lehetne sokkal jobbá tenni, hogy tovább „fut- nak”-e az idén a dokumen­tumalkotások, kellenek-e még az amatőrszereplők, s termé­szetesen arról is, hogy me­lyik rendező munkája miért tetszett... A végső kérdés persze valahol mindig az, lesz-e végre olyan jó magyar Ügy gondoljuk, nem szükséges hosszasan bi­zonygatnunk, hogy a gép­járművek megnövekedett száma mellett milyen nagy szerepük van a biztonságos közúti forgalomban a köz­lekedési lámpáknak. Épp ezért nagyon is érthető ol­vasóink panasza, hogy Egerben napok óta a leg­több csomópontnál csupán a villogó sárga fény igyek­szik „rendet teremteni’’ a gyalogosok és a gépjármű­vek mozgásában. Ennek okáról kérdeztük meg az illetékeseket. Kővári Józseftől, a KPM Egri Közúti Igazgatóságá­nak forgalomtechnikai osz­tályvezetőjétől a követke­zőket tudtuk meg: — Ha egy csomópontnál bármelyik izzó kiég, az összes többi lámpa auto­matikusan villogó sárga fényre vált át — bizton­sági okból. Ez történt elő­ször január 23-án, akkor másnap kicserélték az égő­ket. Január 29-én a lám­pák ismét felmondták a szolgálatot. Karbantartá­suk — szerződés alapján — a gyöngyösi Mátravidé- ki Építő- és Szakipari Szö­vetkezet villanyszerelő üzemének feladata. Megál­lapodásunk szerint 24 órán belül kötelesek a javítást 6i,Néww 13M. február 7.. esi törtök film, amely a közönségnek is tetszik. A „terítékre” kerülő izgal­mas és nemcsak a hazai mo­zizást érintő kérdéseket még bőven lehetne sorolói. Nem véletlen, hogy a szemle esz­tendők óta vonzza a külföld szakembereit is. A kritiku­sok terjedelmes beszámolók­ban adnak hírt a látott al­kotások értékeiről, a forgal­mazók a vásárlási lehetősé­geket fontolgatják, a rende­zők pedig vitáznak, nyilat­koznak. A filmrendezők egyik legfiatalabbját, az NSZK-ból érkezett Heike Fredricht arról kérdeztük: Hogyan tudja hasznosítani tapasztalatait? — Nemrégen végeztem a kölni rendezői főiskolát — mondja az ifjú filmes. — Nagyon örülök, hogy máris alkalmam nyílt hathetes ta­nulmányúton részt venni a német—magyar kulturális kapcsolatok keretében. A Magyarországon eltöltött leg­értékesebb napoknak tartom a pécsieket. Talán azért is, mert itt nyílt alkalmam megismerkedni többek közt Bacsó Péter új filmjével, amelynek címe: Ki beszél itt szerelemről? Vagy Rózsa Já­nos munkájával, A vasárna­pi szülőkkel. Mindkettő a mai fiatalok gondjaival fog­lalkozik, más-más aspektus­ból, más-más műfaji eszkö­elvégezni. Mi még aznap értesítettük őket. .. Ezután a gyöngyösi vil­lanyszerelő üzemben ér­deklődtünk. Garamvölgyi János helyettes vezető elő­ször gépkocsihiányra hi­vatkozott, majd elmondta: a közlekedési lámpák álla­pota annyira rossz, hogy alig végzik el a javítást, máris újra meghibásodnak. (Akkor tehát már meg sem kell javítani?!) Ezek után hozzátette: a KPM- mel kötött megállapodásuk az elmúlt év végével le­járt. .. Egyébként is több­ször szorgalmazták már, az igazgatóság oldja meg hely­ben a problémát. (Csak­hogy a forgalomtechnikai osztálynak nem szakterüle­te az elektromos berende­zések karbantartása.) A.m az is kiderült ké­sőbb, hogy az osztály még január 7-én elküldte az üzemnek szerződési ajánla­tát, amelyre eddig még nem érkezett válasz. Janu­ár 24-én viszont az üzem dolgozói az előző évi szer­ződési feltételek mellett el­végezték •a munkát. Ez pe­dig arra utal: az idei évre is vállalták a javítások el­végzését. .. Végül Garamvölgyi Já­nos ígéretet tett rá, hogy még a mai napon kocsit küldenek és kicserélik a meghibásodott izzókat. Eb­ben az ígéretében bízva is kérdezzük: miért volt mindehhez szükség ránk, mint közvetítőkre? (szaltty) zökkel, s különböző válaszo­kat is adva a kérdésekre. Hozzám a Bacsóé állt köze­lebb, mert a humor régi jól bevált eszközeivel fejtegeti* mit jelent közéletinek len­ni. Magam is valami hason­ló témájú filmet szeretnék a közeljövőben forgatni, tár­sulva egy amerikai kollégá­val. Konkrétan arról. ho­gyan dolgozzák föl maguk­ban a fasizmus bűneit, ma­radványait a mai fiatalok. Az itt látottak, hallottak eh­hez is nagy segítséget . ad­nak. Szerdán délelőtt egyébként érdekes és izgalmas vita résztvevői lehettünk. A film és az értelmiség viszonyáról volt szó, s részt vett a be­szélgetésen többek között Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök- helyettese is, aki hozzászólá­sában az igényes, értékes és népszerű alkotásokat sürget­te. Szívembe nyugtalanság költözött. Megbántott vala­ki. Nem szeretek szomorkod- m, nem szeretem az orro­mat lógatni. Sétára indul­tam. A szépséges táj, a gaz­dag természet varázserővel hat rám — elűzi “bánatomat, visszaadja nyugalmamat. Lementem a folyóhoz. Friss szél cirógatta az ar­com, hajamat" borzolta. Ahogy a pacsirta szavára, a fák között röpködő madár­kák füttyögésére, a víz cso­bogására füleltem, derűsebb lettem egy kicsit. Susogott a fűz lombja, karcsú szárukon hajladoztak a pusztai ró­zsák '— úgy éreztem, hogy ezek a neszek, hangok és mozgások egyetlen dallá ol­vadnak össze. Nem messze tőlem, a par­ton kék ruhás nő ült és ol­vasott. A közelében egy kis­fiú játszott, a fején kerek sapka. Az asszony arca megviselt volt. Mélyen ülő nagy feke­te szemével bizalmatlanul nézett rám, sovány arcán a fakó bőr alatt kék erecskék húzódtak. A szél összekú- szálta homlokába hulló rit- kás haját. Ahogy a földre támaszkodott, hosszú ujjai meggörbültek, mintha egy­általán nem lenne bennük •jrő. Tekintete gyanakodva rebbent ide-oda, mint a kis­gyermeké, ha ismeretlen fel­nőtt szólítja meg, aztán megállapodva a fián, olyan szeretet és gyengédség lob­bant fel a szemében, hogy egész arcát csodálatos fény ragyogta be. A pufók kisfiú ugrándo­zott, futkározott a mezőn, űzőbe vette a lepkéket, vi­rágot tépett. Gondos képzés, sikeres szereplés A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat mintegy 200 szakmunkástanuló gya­korlati képzését segíti. A fiatalokkal sokoldalúan tö­rődnek, s arra is gondot for­dítanak, hogy kiválasszák közülük a legszorgalmasab- bakat. a legtehetségesebbe­ket. Őket — s ez már ha­gyomány — alaposan felké­szítik a szakma kiváló ta­nulója versenyekre. Ennek köszönhető az. hogy rend­szeresen jól szerepelnek. Az idén például öt szakmában indultak. Az eredmények azt bizonyítják. hogy érdemes volt oktatni, nevelni mind- annyiukat, hiszen a megyei versengésben négy első. két második és két harmadik helyet szereztek. A legjob­bak voltak: Gorza László központifűtés-szerelő. Fe- rencz Sándor villanyszerelő Kiss József szobafestő és Tóth András asztalos. Ök képviselik majd a vállalat színeit az országos döntőn. Szentendrén Kovács Margit vonzásában . A szentendrei kiállítások látogatóinak csaknem 6(fszá- zaléka — 671 000 ember — a Kovács Margit gyűjte­ményt kereste fel tavaly. A Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának most elké­szült statisztikája szerint a Duna-kanyar kedvelt kirán­dulóhelyének vendégei közül több mint 1 150 000-en te­kintették meg a tárlatokat, köztük a szentendrei képtá­rat, a Ferenczy-múzeumot, a Czóbel-házat és a Barcsay- gyűjteményt. A Kovács Margit életművét reprezen­táló állandó kiállítás látoga­tóinak nagy száma azért is figyelemreméltó, mert a gyűjteményt az. épület új szárnyának építési munkála­tai miatt a múlt esztendő­ben két hónapig zárva volt. — Aranyos a fia — mond­tam. A nő, mintha már várta volna ezeket a szavakat, bol­dogan elmosolyodott: — Igen, nagyon jó gyerek. — Hány éves? — Három. — Derék kis jkölyök. — Hála istennek makk- egészséges. — De, ugye, maga nem egészen? — kottyantottam ki meggondolatlanul. Az asszony lesütötte a szemét, homloka elfelhősö- dött. Idegesen morzsolgatni kezdett egy fűszálat. Ahogy rápillantottam szomorú ar­cára, éreztem, hogy nagyon tapintatlan voltam. Kínos csend telepedett közénk. — Mondd, anyu a lepkék­nek a szárnyukon is van sze­mük? — futott oda a kisfiú. Mindketten elnevettük ma­gunkat. Nem gondoltam vol­na, hogy ez a beesett mellű nő ilyen csengőn tud ka­cagni. Arcvonásai ellágyul­tak, látszott, hogy a fia kö­rül forog minden gondolata. — ötletes kérdés — szól­tam. — Hiába, senki a vilá­gon nerrf gondolkozik olyan tisztán és okosan, mint a gyerekek. A nő szemében bizalom csillant: — Én is azt hiszem, hogy a földön a legdrágább kincs a gyermek. Ezért nem kí­méltem még az egészsége­met sem értük. Látja, maga is rögtön észrevette, hogy rossz bőrben vagyok, pedig most már istenesen nézek ki. Pár évvel ezelőtt olyan leromlott állapotban voltam, hogy az orvosok nem enge­délyezték a szülést. Két gye­reket el kellett vetetnem. Harmadszorra aztán elhatá­roztam, mindenki előtt eltit­Tessék^választani! címmel az idén is megrendezik a Magyar Rádió és az Orszá­gos Rendező Iroda közös tánczenei bemutatóját. Feb­ruár 16-án, szombaton ezút­tal is a székesfehérvári Vö­rösmarty Színház ad otthont a seregszemlének. Ezúttal is huszonnégy új szerzemény kerül a közön­ség elé: 12 énekes és 12 együttes mutatja be a szer­zőpárok műveit. A tervek kólóm, hogy gyereket várok. Az első időben még ment is a dolog: jó szorosra húztam az övemet, nem is vett ész­re senki semmit. De aztán már nem lehetett tovább rej­tegetnem. A betegségem is súlyosbodott. Barátaimra, ro­konaimra való tekintettel vé­gül mégiscsak megint az or­vosokra kellett hallgat­nom... Hogy megsirattam! Tudja, iszonyú érzés egy anyának elveszíteni a gyere­két, ha már néhány hónap­ja a szíve alatt hordta. .. Teljes három hónapot fe­küdtem a kórházban, de eg. pillantig sem gondoltam ar­ra, hogy a gyerek miatt ren­dült meg így az egészségem. Keskeny ujjaival idegesen tépdeste a fűszálakat, szemé­be könnyek lopakodtak, a hangja rnegrernegett. Kiforr!/ • tottarri a tekintetemet, a folyó túlsó oldalán emelkedő he­gyeket kezdtem tanulmá­nyozni. A kisfiú egy csokor tarka virágot hozott az anyjának. Az asszony sovány karjaival szorosan magához ölelte, megsimogatta rövidre nyírt haját, és megcsókolta a homlokát. Aztán szemét le­szerint olyan népszerű szó­listák tolmácsolják az „új termés” színe-javát, mint Cserháti Zsuzsa, Kovács Ka­ti, Zalatnay Sarolta, Ihász Gábor, Koós János, Máté Péter, az együttesek sorában pedig a Gemini, a Bojtorján, a V. Moto Rock szólaltatja meg — többek, kögött —- Demjén Ferenc, Wolf Péter, Konpz Tibor, Máté Péter, Dancsák Gyula szerzemé­nyeit. hunyva, hátravetett fejjel folytatta a történetet: — Elhatároztam, hogy a következőt mindenáron meg­szülöm, még ha belepusztu­lok is. Egészen belebeteged­tem a gyerek utáni vágya­kozásba. Irigykedve néztem az asszonyokra, akiket gye­rekekkel láttám. A szomszéd gyerekeket kezdtem babus­gatni. de az anyjuk megha­ragudott. attól félt, hogy megfertőzöm őket. Éjjelen­ként azt álmodtam, hogy az enyémet tartom a karom­ba. .. Aztán jöttek a ször­nyű ébredések, a keserves könnyek. .. És egyszer csak megmozdult bennem a fiam. Most már senki elölt nem titkoltam el a jövetelét, meg­mondtam a rokonaimnak meg az orvosoknak, nem en­gedem. hogy bárki egy ujjal is hozzánk nyúljon. Nagyon aggódtam miatta, mert ugyanolyan rossz állapotban voltam, mint azelőtt. De éreztem magamban a gyer­mekemet, és ez erőt adott. Az orvosok , is megtettek mindent, hogy megmentse­nek bennünket. Aztán megszületett... Mozdulatlanul feküdtem, tel­jesen kimerültén, és csak néztem, néztem a fiamat. Ujjongott testem-lelkem, sír­tam és nevettem a boldog­ságtól. És tudom, hogy a fiam mentett meg a halál­tól. „Élnem kell — szorítot­tam össze a fogamat —, hogy ne jusson árvaság­ra.” ... Most már nagy fiú, azt hiszem, derék ember vá­lik belőle. Az egészségem is kezd helyreállni... Megle­het, hogy még őzikéje is lesz... Arcán könnyed zavar fu­tott át. Gyöngéden, féltő sze- retetlel simogatta meg a fia fejét. Daloltak a pacsirták, haj­ladoztak a fűszálak, a virá­gok, valahonnan mézillatot hozott a szél. Szivembe béke költözött. Mongolból fordította: Zahemszky László Hí közvetítsün Németi Zsuzsa sz. ERDENE ANYA /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents