Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-07 / 31. szám

/ SZERDA ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Üzenet . Moszkuöböl Moszkvában befejeződtek a legmagasabb szintű szovjet—kambodzsai megbeszélések. Az aláírt egyez­mények önmagukért beszélnek: a megállapodások kiterjednek a gazdasági, a műszaki-tudományos és a kulturális élet minden területére. Ez a dolog jellegé­ből következően elsősorban azt jelenti, hogy a Szov­jetunió immár államközi szerződésekben rögzített ke­retek között folytatja sokoldalú segítségnyújtását a Kambodzsai Népköztársaság sokat szenvedett népé­nek. Ez a segítség közismerten nem mai keletű. A fel- perzselt, előbb az amerikai bábrendszer, majd a pe­kingi ihletésű Pol Pot-rezsim által pusztított kis dél­kelet-ázsiai országnak élelmiszer, gyógyszer, az elemi vérkeringést biztosító járművek formájában már ed­dig is a Szovjetunió nyújtotta a legszámottevőbb tá­mogatást az új élet megindításához. A megállapodás erkölcsi-politikai jelentősége azonban nemcsak a gaz­dasági segítség önmagában is létfontosságú témáján mutat túl, hanem a kétoldalú kapcsolatokon is. Washington és szövetségesei a múltban is rend­szeresen azt szerették volna elérni, hogy az enyhülés sajátos ellenértékeként a Szovjetunió szüntesse be a rabságból felszabadult népek támogatását. Szovjet részről erre mindig higgadtan, de határozottan ki­nyilvánították, hogy erről szó sem lehet. Az enyhülés — hangzott és hangzik most is a válasz — az embe­riség egyetemes érdeke, ami nem lehet elvtelen alku, vagy zsarolás tárgya. Miközben az emberi jogokról szónokló Fehér Ház hagyományosan állig felfegyverezte és saját népeik haragjától is a végsőkig védte az olyan diktátorokat, mint Reza Pahlavi, Anastasio Somoza (vagy éppen a Bhuttót felakasztatö Ziaul Hak pakisztáni tábornok­elnök), Moszkvától elvárta volna, hogy közömbösen nézze a haladás és a reakció küzdelmét az úgyneve­zett harmadik világban. E politika cinizmusára kevés tény volt jellemzőbb, mint az, hogy Washington mind­máig azt a Pol Pot-rezsimet ismeri el, amely a kam­bodzsaiak egyharmadát elpusztította. Ezért mély, jövőtformáló értelemben is elmond­ható, hogy a szovjet—kambodzsai egyezmények ün­nepélyes feledhetetlen üzenet Moszkvából. A Szovjet­unió — külpolitikája lenini alapelveihez híven — változatlanul kiáll az enyhülésért. De továbbra sem azon az áron, hogy lemondjon a haladás pozícióinak erősítéséről. Harmat Endre Bővítették a magyar—bolgár gazdasági együttműködést Marjai József visszaérkezett Budapestre A magyar—bolgár gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési vegyes bi­zottság 16. ülésszaka február 6-án Szófiában befejezte munkáját. Az ülésszak ered­ményeiről és határozatairól Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese es Andrej Lukanov bolgár .mi­niszterelnök-helyettes, a bi­zottság két társelnöke jegy­zőkönyvet írt alá. A bizottság figyelmének középpontjában a két or­szág pórt- és kormánykül­döttségeinek 1979. évi tárgya­lásain született megállapodá­sokból eredő feladatok vég­rehajtása, valamint az 1981 —85. évi tervek egyeztetése állt. A bizottság meghatároz­ta továbbá a gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működés további fejlesztése érdekében szükséges intéz­kedéseket. A két ország közötti áru­forgalom évről évre eredmé­nyesen fejlődik. A kölcsönös szállítások 1980. évi elő­irányzata mintegy négyed- milliárd rubel értéket képvi­sel. Az áruforgalom növeke­désének eredményeképpen az 1976—80-as időszakra szó­ló hosszú lejáratú kereske­delmi egyezmény 1977-ben bővített előirányzatai is túl­teljesülnek, a ténylegesen bonyolított forgalom értéke a jelenlegi tervidőszakban meghaladja majd a 900 mil­lió rubelt. A bizottság a két ország közötti műszaki-tudományos együttműködés elmélyítése érdekében további intézke­désekben állapodott meg. Marjai József szerdán visszaérkezett Budapestre. Iránban választásokra készülnek Letartóztatták a tájékoztatási minisztert A parlamenti választások­ra való készülődés, a túsz­ügy megoldását célzó erőfe­szítések felgyorsulása és a nemzetiségekkel, elsősorban a kurdokkal való kiegyezés­keresés az eddiginél is moz­galmasabb napokat ígér az iráni politikai életben. Továbbra is naponta ülé­sezik az ország legfőbb ha­talmi szerve, az Iszlám For­radalmi Tanács és fontos döntéseket hoz. A keddi ta­nácskozáson például határo­zat született arról, hogy az ország első elnökét, Abol Hasszán Baniszadrt — ha Khomeini ajatollah is úgy akarja és a határozatot jó­váhagyja — kinevezik a ta­nács elnökévé. Eszerint Ba- niszadr elnököl majd a ta­nács hátralevő ülésein, majd a parlamenti választások után az új kormány meg­alakulása nyomán a testület feloszlik és átadja helyét a kabinetnek. A forradalmi tanács azt is elhatározta, hogy Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár ja­vaslata kapcsán nemzetközi vizsgálóbizottságot állíta­nak fel a megbuktatott sah által elkövetett bűncselek­mények kivizsgálására. A bizottság összetételének meg­határozása — természetesen iráni jóváhagyással — Waldheirrí ENSZ-főtitkárra vár. Mint megfigyelők rá­mutatnak, továbbra sem tisztázott a nemzetközi vizs­gálat lefolytatása és a tú­szok szabadon bocsátása időrendi összefüggése. A politikai hatalom szer­vezeti formáinak vitájában egyidőben letartóztatták Nasszer Minacsi tájékoztatá­si minisztert, akit az ameri­kai nagykövetséget megszál­ló diákok a CIA-vel való együttműködéssel vádoltak meg. A miniszter letartózta­tását családtagjai közölték a sajtóval. Az amerikai követség sze­mélyzetét fogva tartó diá­Találkozás Vietnammal I. Megváltozott helyzetben Hoang Tung, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a VKP központi lapja, a Nhan Dán főszerkesztője, szinte zavar­ba ejtő udvariassággal fogad. Teával kínál és érdeklődik, mennyi ideje vagyok Viet­namban. — Három napja — fele­lem. — Ennyi idő alatt is lát­hatta. milyen szegény a mi országunk. Csaknem mosta­náig szakadatlanul harc folyt földünkön, így hát nem cso­da. hogy gazdasági nehézsé­geink vannak. — Mi az oka, hogy Viet­namban 1975-ig egyik hábo­rú követte a másikat? — Hazánk bizonyos érte­lemben nemcsak Délkelet- Ázsia, hanem az egész kon­tinens kapuja. Ezt a kaput akarta mindenki megszerez­ni. A japánoknak, a fran­ciáknak, az amerikaiaknak, most pedig a kínaiaknak kellett bizonyítanunk, hogy az ország a vietnamiaké. Pe­dig mi mindig békét akar­tunk, hiszen népünk nagyon el .áradt az évtizedekig tar­tó küzdelemben. 1975-ben, az ország egyesítése Után, a Központi Bizottság úgy vél­te hogy végre eljött az any- nvira vart béke időszaka. Nem így történt. Kína min- denképpen biztosítani akarta befolyását Délkelet-Ázsiában- Megtámadta a nagyhatalmi törekvéseit nem támogató Vietnamot, annak ellenére, hogy kormányunk és népünk mindent megtett a két or­szág közti ellentétek békés rendezéséért. Elsőként gratu­láltunk a Kínai Kommunista Párt új elnökének, Hua Kuo-fengnek Mao halála után, sőt még a kambodzsai &MmsU, 1986. február 7., csütörtök Pol Pót rendszerével kapcso­latban is tettünk eleinte né­hány semleges nyilatkozatot, hogy elkerüljük a fegyveres konfliktust. Jómagam több­ször találkoztam Teng Hsziao-pinggel, de a beszél­getések során csak Kína nagyhatalmi törekvéseiről győződhettem meg. — Hogyan értékeli a je­lenlegi helyzetet? — Sajnos, egy újabb kí­nai támadás veszélye miatt jelenleg is nagy erőket kell elvonnunk a békés építő­munkától. Ez meg is látszik az ország életén — sok mindenben még mindig hiányt szenved a nép. Az 1979-es rizstermelés az 1976- os szintet sem éri el. Textil­ipari kapacitásunk 500 mil­lió méter szövet előállítását teszi, illetve tenné lehetővé, de csak 200 milliót gyártunk. Nincs elegendő nyersanyag. Az 50 milliós népességre 9 jut, sú­milliós sertésállomány de az állatok átlagos lya 50 kilogramm alatt ma­rad. Nehéz helyzetben va­gyunk: az 1981-ig tartó öt­éves terv célkitűzéseinek csak mintegy a felét fogjuk teljesíteni. — Sokat beszélnek az em­berek a hatodik plénum ha­tározatairól. Felfoghatók-e ezek az 1976-ban kezdődött ötéves terv célkitűzéseinek valamiféle módosításaként? — Az 1979 ■ őszén tartott hatodik plénum-tulajdonkép­pen az élelmiszer-termelés fokozását jelölte meg első­rendű feladatként — még annak árán is, hogy nem siettetjük a szocialista ter­melési viszonyok kialakítá­. sát. A déli országrészben például nagyon jól gazdál­kodnak a középparasztok. A kollektivizálással tehát óva­tosan kell bánni, nehogy el­menjen az emberek kedve a termeléstől. A párt plénu­mának igazi jelentőségét ab­ban látom, hogy emberibb és egyben a gazdasági tör­vényszerűségekhez, a konk­rét lehetőségekhez jobban al­kalmazkodó politikát hirde­tett meg. Hogy ezt mennyi­ben nevezhetjük az ötéves terv felülbírálásának? Az igazság az, hogy 1976-ban. az első békeévben túlságosan biztató volt a helyzet. Nem számítottunk a kínai agresz- szióra, s arra sem, hogy Pol Pót ellenünk fordul. Igv hát módosítanunk kellett eredeti elképzeléseinket , beleértve gazdasági munkánk módsze­reit is. Kevés a jól képzett szakember, ezért többék kö­zött a Szovjetu--'jból és Ma­gyarországról is tanárokat, szakértőket sz° -e(nénk meg-, hívni. A fiatalokat is bekell vonni a mui'!'"’>a, vagyis szükség van a káderállo- mánv felfrissítésére. Es még sorolhatnám a tennivalókat, amelyek megvalósításán fá­radozunk. (Folytatjuk) (Következik: Gazdasági gondok) Szigethy András IIu Si Minh-város egyik főutcája (Futó: A szerző felvétele — KS) kok szóvivője bejelentette, hogy szerdán estére vagy csütörtök reggelre várják annak az ötven amerikainak az érkezését Teheránba, aki­ket azért hívtak meg a diá­kok, hogy helyszínen ismer­kedhessenek meg az iráni forradalommal, illetve a sah által elkövetett bűnökkel. Az iráni kormány szintén nagyszámú külföldit kíván meghívni az országba: mint­egy háromszáz embert vár­nak az iszlám forradalom első évfordulójának megün­neplésére. Abol Hasszán Baniszadr iráni miniszterelnök szerdán éles támadást intézett az amerika nagykövetséget meg­szállva tartó „iszlám diákok” ellen, akiknek döntő szere­pük volt Nasszer Minacsi tájékoztatási miniszter letar­tóztatásában. A Kajhan íc- mű teheráni lapnak adott nyilatkozatában Baniszadr a diákokat „diktátoroknak” ne­vezte, akik „államot alkot­nak az államban” és akik az oszágot akaratlanul is az anarchia felé taszítják. A „nem hivatalos vád­emelést” az amerikai nagy- követséget őrző diákok tet­ték meg, akik kedd esti rá­diónyilatkozatukban részle­teket olvastak föl a nagykö­vetségen talált és Minacsira nézve kompromittáló doku­mentumból. Kambodzsai küldöttség Leningrádban A Kambodzsai Nemze! Egységfront és a Népi For­radalmi Tanács küldöttsége, amely Heng Samrin vezeté­sével hivatalos baráti láto­gatáson tartózkodik a szov­jet fővárosban, szerdán dél­előtt ellátogatott á Moszk­va közelében levő Lenir)- kolhozba. A küldöttség tag- , jai megtekintették a gazda­ságot és szívélyes baráti be­szélgetést folytattak a kol - hoz vezetőivel és tagjaival. A kambodzsai küldöttség tagjai korábban megláto­gatták a Malinovszkij raai- sallról elnevezett hackocsi- zó akadémiát is, ahol meg­ismerkedtek a kiképzéssel,' a korszerű katonai techni­kával. A kambodzsai küldöttség moszkvai tárgyalásai befe­jeztével szerdán este a szov­jet fővárostól Leningrádbu utazott. A küldöttséget a Vnu- kovi repülőtéren Leonyid' Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségé­nek elnöke, valamint az, SZKP és a szovjet állam több más vezetője búcsúz­tatta. LE VALETTA Az el nem kötelezett or­szágok Földközi-tengeri cso­portja kedden Málta szige-\ tén megkezdődött konferen- i ciáján kizárta Egyiptomot a ■ tanácskozás résztvevői közül. Az egyiptomi küldöttség ve- j zetője tiltakozott a döntés ellen, amely szerint „meg­sérti az el nem kötelezett mozgalom alapelveit”. Az egyiptomi delegáció ezután elhagyta a találkozó színhe­lyét. BELGRAD w, Jean Francois-Poncet fran­cia külügyminiszter — jugo­szláv kollégája, Joszip. Vrho- vec meghívására — szerdán kétnapos hivatalos baráti lá­togatásra a jugoszláv fővá- rosba érkezett. Belgrádban nagy jelentő­séget tulajdonítanak a jugo­szláv—francia külügyminisz­teri tárgyalásoknak. Sajtókonferencia a DÍVSZ koppenhágai vb-üléséről Február 8—10. között Kop­penhágában tartja végrehaj­tó bizottsági ülését a De­mokratikus Ifjúsági Világ- szövetség — jelentette be Barabás Miklós, a DÍVSZ főtitkára szerdai sajtókonfe­renciáján, Elmondotta: a vb-ülésen elemzik a nem­zetközi helyzet alakulását, megvonják a múlt évben végzett DlVSZ-tevékenység mérlegét, akcióprogramot fogadnak el 1980-ra és dön­tenek tagfelvételi kérdések­ben. Rendkívüli ülésen fog­lalkoznak majd az ifjúság­nak a békéért és a leszere­lésért folytatott harcával. Ugyanakkor az ülés alkal­mat kínál arra is, hogy a négyévente megrendezésre kerülő közgyűlések közötti időszak „félidejéhez” érve a világszövetség áttekintse: ho­gyan valósulnak meg az 1978 februárjában tartott X. közgyűlés határozatai. Túszok a salvadori spanyol nagykövetségen Mint jelentettük — a február 28. Népi Liga (LP 28) elnevezésű ■ szervezet mint­egy húsz tagja hatalmába kerítette Spanyolország . san salvadori nagykövetségét és túszul ejtett hét spanyol diplomatát — köztük a nagykövetet — és nagykö­vetség több salvadori alkal­mazottját. Szerdán hét sal­vadori állampolgárt szaba­don bocsátottak, de tovább­ra is túszként tartják fogva a nagykövetet, az egyik dip­lomatát és a nagykövetség három tagját. Az LP-28. fegyveresei a spanyol nagykövetség kiürí­tése fejében a közelmúlt­ban letartóztatott négy ve­zetőjük és tíz társuk szaba­donbocsátását követelik és azt. hogy Spanyolország sza­kítsa meg diplomáciai kap­csolatait a salvadori juntá­val. A szélsőjobboldal ellen - terorral fenyegetőzik: a „Kö­zépamerikai Felszabadítási Front” elnevezésű szervezet bejelentette megtámadja és felgyújtja a spanyol nagy­követség épületét, ha az LP-28. tagjai egy napon be­lül nem adják meg magu­kat. A front elrabolta Ma­nuel Aguinada Caranzát, a baloldali Nemzeti Demokra­tikus Unió főtitkárát és meggyilkolásával fenyegető­zik. ha az LP-28 nem " tel. jesíti követeléseit.

Next

/
Thumbnails
Contents