Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-05 / 29. szám

KÉPERNYŐ ELŐTT A gyökerek AMERIKA MA nem lenne éppen az ami, ha nem lett Volna rabszolgaság, Bal az „Igazságot“’ senkitől sem tdé- zeni. pedig minden bizony, nvtil találtam volna Idézhető nagyságát az irodalomnak, a történelemnek, vagy a po­litikának, kinek szavai, ép­pen neve okán, kevésbé tűn* nőnek cinikus kifejezésnek. Az emberiség történetének legnagyobb szégyene a rab* szolgaság volt, de amely nél­kül az emberiség nem jutott volna el civilizációjának és kultúrájának ama szintjére, ahová máig eljutott. A rab- szolaatartó társadalmak az osztály társadalmak fejlődésé­nek, kialakulásának egy-egy fokát lelentették és egyben az emberiség korát Is. A A rabszolga... mai szemmel valóban ször­nyűséges rabszolgaság és intézménye a görög, a római és számos későbbi társada­lom alappillére volt. Spartacus fellázadt ugyan és rettegésben tartotta római uralt, de harca mai szemmel tekintve bármennyire is cso­dálatra méltó, versre, re­gényre. balettre ihlető, eleve bukásra ítélt küzdelem Volt. A társadalmi feltételek még nem voltak érettek arra, hogy a rabszolgatársadul- mat a feudális, a jobbágy- tartók társadalma Váltsa fel. És még mindig nem a tévé­sorozatról szólva: az ENSZ 1948-ban (!) ünnepélyesen deklarálta, hogy a rabszol­gatartás és a rabszolgakeres­kedelem minden formája ti­los. És nem egészen három t?' - vet később, kénytelen volt újból leszögezni ezt az ál­láspontját, ám a Rabszolga­ság Ellen Küzdő Szervezet — mert lám még ilyen is van. s mint kiderül kell is, hogy még legyen — két esz­tendővel ezelőtt is azt állí­totta még. hogy legal tbb tíz­millió rabszolga él manap­ság is a földön. Nem általában a rab­szolgaság ellen kell felhör­dülnünk a Gyökerek láttán. Már az Ida* programjukét is a Bar tók-cen len áruimra való készülőd's jegyében ál­lították össze amatőr zenei együtteseink. A Kovu-rk Or­szágos Tanácsának felhívá­sára az év során a különbö­ző rendezvényeken, találko­zókon részt vevő énekkarok minden fellépésükkor leg­alább egy Bartók-művet, il­letve a Mester rendkívül, gazdag népdalgyűjtéséből, -feldolgozásából válogatott összeállítást tűznek műsoruk­ra. Fo.íozott gondji fordíta­nak a;rs is. hoa> a. amatőr dalosokat mind jobban meg­ismertessék a nagy zeneszer­ző életével, munkásságával. 0M&Mg 1980. február 5., kédd hanem a rabszolgaság eme talán minden korok legbru- tállsabb fajtájává lelt ki­zsákmányolási „forma" kor­szerűtlensége ellen. Amit már semmi, csak legfeljebb h rabszolgaturtók Igazoltak szükségesnek, A XVIIf. szá­zad már a felvilágosodás szá­zada Európában, Rousseau. Decartes. Diderot —■ hogy csak a történelemből, vagy az Irodalomból néhány Is­mert nevet citáljak — már nemcsak íriák és vallják, de tanítványaik országokat át­fogó sereseivel hirdetik Is az emberi egyenlőséget. Már nem is reltetten izzik. ha­nem lángol a forradalom tü­ze. de az Egyesült Államok­ban a rabszolgaság intézmé­nye oly magától értetődő, hogy Franklin Benjámin, vagy akár Jefferson, a nagy elnök, maga is rabszolgáiul- tó. Bár az ember egyenlősé­gét vállalják és vallják. NOS. NÁLUNK Magyaror szégon nem ürülnek ki az utcák a Gyökerek vetítése­kor, de kétségtelen, hogy a Gnmbiából elhurcolt Kanta Kinte és társai, leszármazott­jai sorsa. Alex Haley ná- • lünk is megjelent könyvelik tévéváltozata, igen nagy ér­deklődést Váltott ki a ma­.. .cs a rabszolgatartó gyár közönségben is. Jóma­gam számára — bevallom őszintén — nem a korokat, korszakokat és sorsokat át­fogó történetek az érdeke­sek, mert egy idő után e tör­ténetek mögül mindinkább ktvülan a sorozat rendezői, dramaturgiai gyengesége Is. Sokkal inkább a hazai reagá­lás, az érdekes, a kétségkí­vül egzotikus és a mi szá­munkra extrém történet, egy ősszel ismét megszervezik a középiskolás énekkarok or­szágos fesztiválját, s az itt legkivélóbbnak bizonyult kó­rusok novemberben dísz-, hangversenyt adnak a Zene- akadémia nagytermében. Valamennyi megyében ön­állóan is megemlékeznek Bartók Béla születésének too. évfordulójává’. így idén és jövőre országszerte ünne­pi előadásokon szerepelnek h helyi amatőr együttesek a vidéken élő hivatásos előadó­művészekkel, illetve zeneka­rokkal együtt. Különösen azokon a vidé­keinken, ahol Bartók nép­dalokat gyűjtött, ösztönözni kívánják a helyi pávakörö­ket. együtteseket arra. hogy e szinte kiapadhatatlan folk* lórkinesből minél többet sa­játítsanak el és illesszenek repertoárjukba. (MTI) sajátos családregény képer- nyősítése és annak hatása az odafigyelésre késztető. A ma embere, a ma magyar embere számára nem jelent történelmi és átélt tudatot az a még oly megdöbbentő szóm sem. hogy mintegy 50 millió fekete bőrű embert hurcoltak el, öltek meg 1882- ig Fekete-Afrika népeiből, mígnem 1802. szeptember 22*én Abraham Lincoln el­törölte a rabszolgaságot. Ar­ról sincs személyes élménye, vagy keveseknek van csak, hogy még manapság is, több mint egy évszázaddal a rab­szolgák felszabadítása utón. milyen hallatlanul éles az elleniét h feketék es fehérek között' az Egyesült. Államok­ban. Aligha lehet ezek után és ezek miatt kétséges, hogy a humanista háborgás sokkal inkább egyfajta kalandos tör­ténelmi film iránti magas fokú érdeklődés, mintsem olyasfajta önmagával és a múltjával szembenéző lelki- ismeret-vizsgálat. mint ami­lyen a Gyökerek a regény­ben és a tevéváltozatban az amerikai átlagpolgár számá­ra volt és maradt. Gilbert Moses rendező egyszerre tö­rekedett regényhűségre, lát­ványosságra és az emberi ér­zelmek. a lázadás és a ki­szolgáltatottság dialektikájá­nak képernyői megfogalma­zására. Hol ez sikerült job­ban, hol az, egy azonban vi­tathatatlan: ez a tévéfllm-so- rozat nálunk is felrázta az érdeklődést és nálunk is, azért egyfajta szembesülést jelentett a faji előítéletek­kel. EBBŐL A SZEMPONTBÓL, sőt. pontosabban ebből a szempontból Is hasznos vál­lalkozás volt Alex Hnley re­gényének tévéadaptációját megvásárolni és bemutatni a magyar közönségnek is. Gyurkó Géza Szalay István: Vadász­kalap i. Amikor belépett a szobá­ba, friss erdőillattal telt meg a levegő. Több évtizedet megért elnyűtt vadászkalap­ját maga mellé huppantotta a földre, egészen közel a szék lábához, aztán, hogy el­lenkezni próbáltam, mosoly­gott. — Sose törődjön vele! Tudja, én úgy szeretem, ha a kalap a fejemen van. vagy pedig közvetlenül a kezem ügyében, mert nélküle hová is mehetne az ember? Hallgattam dallamos be­szédét, jóízű, találó megjegy­zéseit, miközben ő engem fürkészett, majd a puska- szekrényen akadt meg a te­kintete : — Többet tisztítgatja, mint használja ezeket a puskákat, pedig a vadászpuska nem dísznek való. Valamit moiit*<«m rá men­tegetőzve, miközben ő tekin­tetével végigsimogatta az agancsokat, az öregapámtól örökölt vadászkürtöt, a va­dászlámpát is a sarokban. —- Keveset vadászik mos­tanában! Nem tetszik nekem, hogy többnyire csak a város­ban jár-kel, kényelmes szé­kekben üldögél... Mi.t tehet ilyen szóra az ember, minthogy a feje búbját vakargatja. aztán ez­zel. azzal mentegetőzik, hogy így. meg úgy. sok a munka, vendégek, miegyéb, de ő mindezekre csak a fejét csó­válta: Legalább egy Bartók-műsort Ősszel a középiskolás kórusok országos fesztiválja Hasznos együttműködés ősszel a hatvani I-ets szá­mú Általános Iskola 3/b osz­tályos tanulóit tömörítő út­törőraj és a Hatvani Városi Rendőrkapitányság Ifjúság- védelmi önkéntes rendőri csoportja között szocialista szerződés megkötésére ke­rült sor. E szerződés rögzí­tette. hogy a csoport patro­nálja a rajt és tagjait, ré­szükre különoőző' előad.)in­kát. KRESZ-Jeteit- *‘t és ki­rándulást szervez. E sorozat egyik állomás^ volt rtemié- giben a városi művelődési központban megrendezett KRESZ-vetélkedő. amin ''a pajtások számot adtak vá­ros- és közlekedési ismere­tekben szerzett tudásukról. A legeredményesebbnek a Pinoccio őrs bizonyult, amelynek tagjai a KBT által felajánlott polikreszjátekot és egyéb értékes nyeteményt vehettek át. A többi részt •/evő pajtás sem távozott el üres kézzel. A tombolán mindenki ráérhetett valamit. A jól sikerVt rendezvényen az Eger—-Mátra vidéki ‘Bor­(Fotó; Szabó Sándor) gazdasági Kombinát hatvani üzeme többfajta Márka-üdí­tővel látta vendégül a paj­tásokat. Képünkön: a gyerekek bol­dogan mutatják a nyeremé­nyüket, Vrabecz Mátyásné osztályfőnöküknek. 23 magyar film Pécsett Megkezdődött a XII. magyar Játékfilmszemle Lapunk munkatársa jelenti: A hétfői Dunántúli Napló hírei közt keretet kapott az egyik .szívderítő hír, mely sze­rint a Mecsek alján megje­lent az első hóvirág. Az idő­járás az Egerből idelátogató számára valóban nagyon enyhe, . Pécs február elején tavaszias derűvel, napsugár­ral fogadta a XII. magyar játékfilm« zsemle résztvevőit. A hangulat igazán feszti- váli. Bár a 4-től 8-ig négy nagy moziban bemutatandó 23 magyar és 12 külföldi filmre elővételben elkelt majd harmincezer jegy, még­is alig van olyan járókelő, legyen idős. vagy fiatal, aki a megyeszékhely központjá­ban meg ne torpanna a mű­sort, a rendezvényekét hir­dető plakátok, hirdetések előtt. Pedig az idei szemle — a takarékosság jegyében — valamivel kisebb fényű, mint a korábbi kilenc alkalommal volt. ..Csak” ötszáz szakem­bert hívtak, ..csak" öt a helyszínek száma és .csak'1 öt napig tart a program. S kevesebb a szemlét kiegészí­tő kiállítások, s más műso­rok száma is. Igaz, az idén nem egy új vonással gazdagodott a film­szemle. Az 1979-es esztendő színvonalas termelésének be­mutatása mellen ugyanis mód van arra. hogy a szak­emberek a helyi érdeklődő közönséggel együtt megvitas­sák milyen filmekre van szükség 1980-ban. mit vér az értelmiség a mozitól, ,a je­len, s a múlt valósága ho­gyan tükröződik a stúdiók filmjeiben, s mi a magyar produkciók helye és szerepe kultúránkban. Új vonás az is. hogy a rendezők, drama­turgok, forgatókönyvírók és a szakosztály tagjai ez al­kalommal szavaznak arra, melyik magyar alkotást tart­ják a legkiemelkedőbbnek. A filmek és filmesek e pé­csi találkozója azonban szo­kás szerint nemcsak egysze­rűen az elmúlt esztendő szemléje, hiszen 15 ország­ból érkezett külföldi kritiku­sok véleménye befolyásolja, hogy milyen produkciókat, vásárolnak meg tőlünk a/, idén. Nos, az mindenesetre bizonyos, lesz miből válogat­ni. Hétfőn délután ár. Pozsgai Imre kulturális miniszter, kulturális életünk időszerű kérdéseiről és a film kap­csolatáról szólott előadásá­ban. s ezzel nyitotta meg a pécsi filmszemlét. Az esti órákban pedig bemutatták Rózsa János Vasárnapi szű­rők című új filmjét. Németi Zsuzsa — Hajnali háromkor még nincs vendég, sem holdtölte­kor, este nyolc, kilenc után.. . Elnevettem magam ügyet­len válaszaimon, a könyörte­lenül igaz .szavak hallatára, de a korábbi orvosi tanácsok is eszembe jutottak; —■ Ne hajszold magad! Többet mozogj. kapcsolódj ki, még ha az alvás rovására megy is néhanapján. . . Mór-mór az volt az érzé­sem. hogy ez az ember be­lém lát, amikor újabb meg­jegyzéssel állt elő. — A disznóagyarak bizony gyengécskék! Aprók, silá­nyak. látszik, hogy többségük szórón lőtt, beetetett népség. — Tudja, nincs szerencsém a disznóhoz. Ezen aztán akkorát neve­tett, hogy még az arca is nekipirosodott. A kényelmes vadászok mindig a szerencsé­jükre panaszkodnak, pedig sokszor — már megbocsás­son — a lustaság az ok in­kább, mint a szerencse hiá­nya. Magának magyarázzam, hogy a nagy kanok nem dél­után, meg estefelé korzóznak az erdőn, vagy azt kérdez­zem meg, hogy hányszor töl­tötte már kint az éjfélt egy- egy takaros agyarasra vár­va? A szavak a torkomon akadtak, de ő most beszélő kedvében volt: — Tudja-e, hogy magának köszönhetem azt, hogy va­dász vagyok, hogy vadászka- lapot hordhatok a fejemen? — Ne köszönjön maga ne­kem semmit! — kaptam a szavába kicsit ingerülten, de ő feltartott mutatóujjával je­lezte, hogy beszélni óhajt: — A háború utáni telek nagy, erős havazásokat hóz­tak. Jól emlékszem. — mint­ha ma történt volna — a Kupacső gyerekkel, mint két suttyó legényke jártuk az erdőt hús után. Akkortájt — ha visszaemlékszik — orvva­dászott a fél falu, bér aho­gyan a hatalom erősödött, egyre szorosabbra fogták a gyeplőt. — Fegyvereket, tölténye­ket beszolgáltatni! — dobolta naponta a kisbíró. de az er­dők odvas fái. mélyen rej­tett szlklarepedéseí tele vol­tak puskával, lőszerrel. A Nemzeti Bizottság tagjainak, — maguknak — volt csak néhányuknak fegyvertartási engedélyük, az is kétcsövű flintára. —- Azokban a napokban már teljesen nem volt mit enni, a gyerekek is húsért jajgattak, ezért elhatároztam, hogy nyakamba veszem az erdőt. Éjszaka még lámpát sem gyújtottam, ügy szede- lő/.ködtem össze, baltát csap­tam a hónom alá. kötelet csavartam a nagykabát tete­jére. Az ajtónyikorgásra anyám felébredt. — Orvvadászni mégy már megint? Csitítottám az anyámat, de ő rákezdte, hogy nem elég-e a bajunk, hogy apám a Donnál maradt, és hogy in­kább sose lásson húst, mint­sem engem börtönbe vigye nek. Én voltam otthon a leg­idősebb fiú, ezért szó nélkül ráhúztam anyámra az ajtót, — majd elhallgat, ha magában marad — gondoltam, de azt is tudtam, hogy ennie kell a családnak. Éjfél már jócskán elmúlt, amikor kétszer egyformán mégkoccantotfam a Kupa- csőék ablakát. Jött is nem­sokára a cimborám, emlék­szem, még szánkót is húzott maga után, hogy azt higy- gyék, hogy tényleg fáért me­gyünk. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents