Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-03 / 28. szám
A szabad idő j hasznosítása Ha a tv- vagy rádióriporter, újságíró, író valakit a munkájáról, szabad idejéről, azaz életviteléről faggat, nem maradhat el a jól ismert kérdés: na és mi a hobbija? Ugyanígy tesznek azok a társadalomkutatók is, akik az emberek életmódját, szabad idejét, vagy munkáját vizsgálják, csak a kérdéseik rafináltabbak. Tapasztalat, hogy az interjúalany erre a kérdésre adott válaszában gyakran többet elárul magáról, mint egyéb kérdések kapcsán, de legalábbis ezzel a kép lesz teljesebb. Mindenesetre tény, hogy korunk emberének arculata nem érthető anélkül, hogy ne vegyük szemügyre a tevékenységében megnyilvánuló alapvető tendenciákat. Az , alapvető tendenciák közé tartozik az ún. hobbitevékenységek óriási méretű térhódítása, különösen azokban az országokban, amelyeket elért az ipari civilizáció. Az emberek életére, közérzetére különös kisugárzása van a munkahelyi viszonyoknak (szétdaraboltság, monotónia, feszes beszabályozottság stb.j, a lakásnak és a 'lakóhelyi viszonyoknak (urbanizáció, lakótelepek zsúfoltsága. régi városrészek lebontása, kis méretű lakások stb.j. ■ 1 valamint a megnövekedett szabad idő (különösen egyes j rétegeknél és korosztályoknál), hogy csak a legfontosab- 1 bakat említsem. . i Ügy vélem, hogy azok fiinak közel az igazsághoz, J akik azt vallják, hogy itt a társadalmi fejlődésnek elke- ( rülhetetlen következményével állunk szemben. Ami azt [ jelenti, hogy az ipari civilizáció kísérő jelensége, tartó- ( /éka, vagy azt is mondhatnánk, hogy az „ára" a lét bizonyos fokú mechanizálódása, amely keresztbe-kasul át- szövi az emberi társadalom minden szféráját. 1 Az ember természetes ösztönéből következik, hogy védelmet keres a veszéllyel szemben, és_ igyekszik kiépíteni a védekező mechanizmusokat. A társadalomkutatók többsége a hobbitevékenységeknek éppen a védekező funkcióját tartja a legerősebbnek. Ezen nem változtat az sem, hogy közrejátszanak benne más szempontok is (pl gazdasági okok). A kutatások egybehangzó tapasztalata, hogy (különböző országokban és miliőkben) nagyon sok ember ' igyekszik a szabad időben megvalósítani azokat a vá- . I ' gvakat, amelyeket hivatásszerű munkájában nem tud kielégíteni. A ..kenyérkereső” munka után sokan keresik az olyan fajta aktív tevékenységet, amellyel kielégítik ambícióikat, szükségleteiket, mint például: a munkafeladat szabad választása, tervezés, befejezettség stb. Erről tanúskodik a dolgozók egyik leggyakoribb kommentárja a hobbijukról: I ez valami olyasmi, amit „szeretek”, amiben ...szabadnak érzem magamat" — szabadnak mindenekelőtt annak megválasztásában, hogy mit fogok csinálni, hol és mikor. Ez a magyarázata annak, hogy mindenekelőtt az Egyesült Államokban, vagyis a világ legiparosodottabb országában találjuk a legkiterjedtebb hobbitevékenységet, • de párhuzamos jelenségeket találunk más. technikailag fejlett társadalmakban, például Angliában. Franciaország- i ban vagy a szocialista országok többségében. A „csináld ] magad” mozgalom méreteiről sokat mond az az Egyesült ! Államokból származó kimutatás, amely szerint a legkü- ’ lönbözőbb társadalmi réteghez tartozó számtalan barkácsoló, évenként több mint 6 milliárd dollárért vásárol festéket, cementet, fumérlemezt, fűrészt, gyalut, fúrót és ! más, ügyes „nélkülözhetetlenekként” eladott eszközöket. A kutatások nemzetközi tapasztalatai megegyeznek abban, [ hogy a hobbi valószínűleg jobban kifejezi a személyiség egészét, mint maga a munka, mert az emberek túlnyomó \ többsége szükségből dolgozik, míg a hobbi mögött válasz- , tás van. Az ismétlődő feladatok elkerülhetetlenek, de a ' hobbi, amelyben az ember megtalálja kielégülését, ké- ! pes némiképpen kompenzálni egy túlságosan mechanizált } élet hatásait. } Az emberek munkán kívüli magatartásukban, tevé] kenységük megválasztásában eltérnek egymástól az élet- < « kor, képzettségi szint, társadalmi foglalkozás, Családi kör- J nyezet, kulturáltság és értélcminták szerint. ) Amikor tehát arra keressük a választ, hogy mit jeI lent a hobbi a ma embere számára, nem szabad a fenti 1 J összefüggésről sem megfeledkezni. Ebből érthető meg ( igazán a szociológusok és pszichológusok többségének az | a felfogása, hogy a gyakran és indokolatlanul szidott í hobbi korunk egyik egyértelműen hasznosnak mondható j terméke, mivel az önmegvalósítást szolgálja. Mint dr. ) Buda Béla pszichológus főorvos mondja: a hobbi tré- j ningben tartja az embert és — mint a munka általában J — nemesit, többre tesz képessé. Emellett a legtöbb hobbi | — ha látszólag magányos is — valójában társas tevékeny| ség, hiszen csak akkor van értelme, ha társak is akadJ nak hozzá, ha a szenvedély másokkal megosztható vala- , ] milyen kommunikáció útján. Éppen ezért a hobbi az emberi kapcsolatok kristályosodási pontja is; akinek hobbija van és abban el tud merülni, az igazán sohasem magá- j nyos, mint a nélküle élő ember. í A hazai viszonyok tapasztalatai is azt bízonyitjék, j hogy az iparosodás, az urbanizáció növekedése nyomán I egyre több ember foglalkozik szabad idejében valami- j lyen hobbi tevékenységgel. Talán legszembetűnőbb a kér- j tészkedők számának növekedése, elsősorban az üzemi ( munkások és az értelmiségiek körében. Ez a tendencia j várhatóan tovább erősödik, ami teljesen érthető, hiszen J a városi lét minden kényelmével és komfortjával együtt j ; oly sokat vesz el a természetiből, hogy az emberekben ! él és növekszik a vágy a szabad természet után. Nálunk j ez* még hevesebben nyilvánul meg, mint a fokozatosab- ban urbanizálódott országokban. Amikor valaki a hobbikertjét műveli és abban él, olyan környezetbe kerül' vissza, amely megőrzi és fenntartja a természet elemi sajátosságait, de egyúttal kifejeződik benne az ember személyes igénye is a természet formálására, befolyásolására. A kutatók megfigyelték, hogy az ember életevek má- , sodik felében fordul nagyobb érdeklődéssel a természet felé. Ebben a korosztályban megnövekszik a kertészkedők aránya, ekkorra az emberek többsége belefárad a városi „nyüzsgésbe”, hajszába. Lassan olyan értékeket kezd preferálni. amelyre addig nem sokat figyelt, például egészségének védelme, ígv nő meg a saját környezetének értéke. így válik a természet, a hobbikért kissé a menekülés. az önvédelem fontos színterévé. Végiggondolva a hobbitevékenységek szociológiai, pszichológiai, közgazdasági összefüggéseit, meggyőződhetünk arról, hogy bennünk nem valami egoista elfajulást, közösséggel szembeni magatartást kell feltételezni, hanem nagyon is egészséges emberi törekvéseket. Ebből az is | következik, hogy a hobbitevékenységekhez szükséges eszközöket nem luxuscikkeknek kellene tekinteni. hanem nélkülözhetetlen fogyasztási cikkeknek, és ennek kifejem zésre kellene jutnia a választékban és. a mérsékeltebb ' árakban is. Módra László zóval, nem is válaszolt? — Mondtam már, hogy azért nem válaszoltam, mert úgy volt, hogy el tudok menni. Csak aznap derült ki, hogy nem mehetek. — Olyan fontos ügy jött közbe? — Igen. Olyan fontos. De ehhez magának semmi köze. Ez családi ügy, és a legkevésbé sem tartozik a nyilvánosságra. A leveleket — úgy egyeztek meg — Gábor bácsi írta meg. Szálkás, egyenes betűkkel, amilyen ő volt, még nyolcvankét esztendős korára is. Nem írt hosszabban egyik gyerekének sem. Csak azt irta, hogy szombaton tartják az aranylakodalmat este. Senkit nem hívnak, nem lesz ott más a gyerekeken kívül. Ha valamelyikük nem tudna jönni, írjon, mert úgy főznek, sütnek. A három fiú és a két lány csaknem egyidőben kapta kézhez a levelet és majdnem egyszerre olvashatták a szabályos zsínórírással üzent intelmet, hogy „az aprókat nem kell nagyon felöltöztetni a hidegben, mert abból csak baj lesz.” — Megírtam apának, hogy nem tudok elmenni. Nem kaptam szabadságot. Próbáltam elcserélni a szolgálatot, de nem ment. Volt egy fiatal kolléga, akivel lóban vagyunk, és az először hajlandó is lett volna cserélni velem. de aztán, azt mondta, hogy valahol tudott szerezni eav fűthető hétvégi házat és oda megy inkább. Azt mondta. olyan „csaiszim” van, öreg. hogv ilyet még nem láttál. így mondta. Szerdán már tudtam, hogy nem fogok hazamenni. íev hát megírtam a levelet. Igen, akkor szombaton is ugyanazt a kört. csináltam. Körtér. Budafoki út, Vegvész utca. Budafoki út. Körtér. Amikor letettem a szol náiatot, már késő este volt. Aznap ugvanúev kelt mint máskor. Fertőzött kint a konyhában, kivette a kre- dencből a pálinkásüveget, töltött magának és odaült az asztalhoz. Soha nem itta meg állva a kis ónpohárba töltött három centnvi kaparósat. ígv hívta csak, kaparós. Megitta, gondosan visszazárta az üveget a kredencbe, és kiment. Elsöpörte a havat. Nem sietve, nem nagy tempóban, de egyetlen szusz- szanás. egyetlen megállás nélkül. Először a két disznót etette meg, utána vetett a tyűkoknak, majd bement az istállóba. Mióta lova nem volt, nagyon megszerette a Szigethy András: Történet tanulság nélkül teheneket. Ezt különösen. Ahogy a villával babrált, leszórta, eligazgatta a szalmát, mindig hangosan beszélt. Néha belebökött egy-egy óvatosát a tehén oldalába és morogva, krákogva megszólalt; eriggy már arrébb, Bori. Mire végzett, az asszony elkészítette a reggelit'. Egymással szemben ülve ettek, csendben, és mint mindig ötven éve, az' asszony most is megkérdezte a végén. Jólesett-e, párom? Délelőtt elment a kocsmába. Egy, üveg sör mellett üldögélt. azt kortyolgatta, iszogatta hosszan. — De mé”is. Kíváncsi volnék. hogy mf lehetett annyira fontos, ami miatt nem tudott elmenni? — Kérem. megmondtam már magának, hogy ez rám tartozik. Én felelős tisztségben vagvok. Ha azt mondom, hogy valóban fontos ügy jött hirtelen közbe, akkor az fontos- is. — És a felesége nem tudott volna elmenni a két gyerekkel, hogv legalább az unokák ott legyenek az aranylakodalom estéjén? — P.-re nagyon rossz a közlekedés. Több órás- átszállásokkal lehet csak eljutni. A kocsit pedig nem mertem odaadni ilyen úton az asszonynak, mert még összetörte volna. Amikor végzett a ház körüli munkákkal, megmosakodott. megboro+válkozott. Azt mondogatta mindig, hogv aki hideg vízben mnsatszik. az egész séges marad. Borotválkozáshoz sem langvosítntta meg a vizet. Az arcát sós. horszesszel bedörzsölte, gon- dósán kifénvetítette a fekete kerek orrú félcinőt és a szekrényből elővette a sötétszürke öltönvt. amel”“-’ a hnlvónv csíkozást teljesen felszívta az idő. A felesége mindenáron azt akarta, hogv kössön < nyakkendőt is. de végül mégiscsak kihajtva maradt a fehér ingnyak. A szúrós szemöldökű férfihoz semmiképpen sém illenek a szavak. A két' fiát kiküldi a szobából, 6 az ablak felé fordul és úgy beszél. Talán, hogy ne lássam a szúrós szemöldök alatt levő szemeket. — Én szerettem a legjobban mindannyiunk közül. Anyánál is jobban. Nagyon sokkra születtem, a többiek már nagyok voltak. Félős lettem, ijedős, beszédhibás is a félénkség miatt. A többiek sokszor csúfoltak is miatta. De apa soha nem bántott. Ée<iig világ életében szigorú volt és nagyon kemény ember, de rám csak halkan szólt mindig. Emlékszem, pedig soha nem tette meg. hogv egyszer, amikor nagyon féltem, egyik este velem aludt... Csendben sétál az ablak előtt. — Azóta annyiszor elmondom magamnak, és azzal keresek mentséget. hogy megértette volna, ha még el tudom neki mondani. Volt egv frissen műtöttem. Komplikációktól lehetett tartani. Végül semmilyen probléma nem adódott, de ezt már csak most lehet tudni, utólag. Akkor nem mehettem el. Befűtöttek a tiszta.szobába. felhúzták a friss, ropogós ágyneműket. Szétnyitották a konyhai asztalt és a viasz- kosvászon térítőt kicserélték a még most is patynlat.fehér damasztabroszra. Feltették a tányérokat. aztán leültek az asztalhoz és Gábor bácsi felnyitott egy üveg vörös bnrt. Biztos. rezzenéstelen kézzel töltött a felségének is. magának is. Mielőtt megitták a bort. megcsókolták egymás arcát. Az egvik lánv — negyvenöt éves asszonv — azt mondta. nem. ér rá. velem találkozni. és különben sincs semmi értelme húszéicetni arról, ami megváltoztathatatlan. A másik hosszan beszél és azt hlzonygatía. hogy az anviuknak nngvnn nehéz élete volt. Mind’® csak dolgoztak és gviíltötték a nénzt, ó“ élni nem tudtak vele soha. Serfőző Simon: Évek múlva Kifigyelték az esték; a járda dűlőkön mentem, mentem, majd eltűntem mindig a portyúktetüs bérház-szérüknél. Utánad kutattam, akit elcsaltalak a liba-sztrádákról. A város-mélyekben hajaddal borultak villámra az éjszakák, ahonnan évek múlva kanyarodott ki velünk, indult az út hazafelé. Otthon már vonultak akkor lakodalmunk nótái az őszben eldiibörgő madarakként. A cigányzenés szélben táncolt a kerítés. F.gy-ingre vetkőzve 1 mulatott a csákány. J Reggel dillöngézett részegen | a csirkéktől i körülrugdalt ólnál. Weöres Sándor: Lég Az égből függ a táj, mint óriás parittya, a szűk látóhatár koronává szorítja. Dombok hullámai felhőkre válaszolnak patak csillámai a menny felé nyomulnak. S a fent és lent között csóvái a szeleknek sugárba öltözött levegőt libegtetnek. Villányi László: Fűszál «»I .i»*»,— Este tfzi® voltak fenn. MlnrUr, ai'tó-/n®n«ra meg. nVorlt az am”-<v mondatokba csennenő heszél®etás. és az sw7nnv csak annvit mornWt. amikor elhalt a mo- ^orzőeác hn®v martint nem Ők. A mil.or lpíokddtek, az ö’-eg hallotta, hogy felesége sír. — Ne szlnákoli — szólt rá csendesen és reggel nem itta már meg a kanarósat. K°Hetieniíl pUátta az állatokat. almoz.ás közben meg sem szólalt. Az ebédet nem kérte. Lefeküdt. Amikor az asszony bement, hogy betakarja. már nem volt benne élet. Hajnalban ébredsz frissföldű erdőn mint álmodtad rég szem ne ijedjen leszek hajadban csak bőröd érez mikor fésülni elindul ujjad szemhéjadat majd szádat takarjam s ne bánd ha metsz érintésem vér serken nyomában tenyeredbe tégy halántékodra élbezd testemnek zöld illatát.
