Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-29 / 50. szám

ÜSeaSScil, tcRccsl, muzsikőHai Jugoszläuiäböl Mint hírül adtuk, a szarajevói tudományegyetem ének- és ncptáneesoport'a a kultúrkap- csolatok jegyében Egerbe látogatott. Az egri főiskola megb ivására érkezett vendégek a Gárdonyi Géza" Színházban dalokkal, s fergeteges táncokkal mutatták be a jugoszláviai népek művészetét. Felvételünk a forró hangulatú műsoron készült. • . . (Fotó: Szántó György) Ahol a falu kulturális központja lesz... Látogatóban a tarnaörsi új iskolában A hivatásérzettel társult lelkesedés önmagában is nagy dologra képes. Orrá lett az alkalmi nehézsége­ken, s ha fokozatosan is, de csak legyőzi a siker meg­annyi akadályát. Hegedűs Gyuláné, a tar­naörsi új általános iskola igazgatója erre utal, amikor a múlt nehézségeit eleveníti­tek Két műszakban — Harmincegy esztendeje kerültem ide, telítve tett­vággyal és ambíciókkal. Ak­kor meglehetősen mostoha körülmények között, foglal­kozhattam a gyerekekkel. Nem sokat, javult a helyzet az 1958—59-es tanévben sem, pedig akkor egy te­remmel gyarapodtunk. Ettől függetlenül a'zsúfoltság majd olyan aggasztó gondunk ma­radt. mint régebben volt. Délelőtt, délután tanítot­tunk. s csak azután jöhettek az úttörők, a szakköri ren­dezvények. Személyes élményeiből nyújt ízelítőt Péter Józscfnó, csapatvezető. — Reggel nyolctól este hé­tié zajlott nálunk az élet. A diákok száméra ez egyál­talán nem volt előnyös, mert akik délután jártak iskolá­ba, azok hamarabb fárad­tak el. jobban elkalandozott a figyelmük, nehezebben bol­dogultak az anyaggal, mint előnyösebb helyzetben levő kársaik. Mi. nevelők nem pa­naszkodtunk, tudtuk: egy­szer nálunk is megváltoz­nak a mostoha adottságok. Az első lépcső Nemhiába reménykedtek, hiszen a pedagógusok, fir.ik- kal-lányaikkal együtt ta­valy szeptember elsején bir­tokba vehették az új, a küllemre is szemet gyönyör­ködtető oktatási intézményt. — Tizenegymillióba ke­rült. s a berendezésekre 3(10 ezret kelthettünk. Űgv is mondhatnánk: éppen annyit kantunk, amennvi valóban kéllett. Túlzás nélkül állít- 'hatom. hogv eleinte folyvást csodáltuk az éoíiletet. an­nak ’ jó elrendezését. Az óriás ablak'^emeken hábo­rítatlanul özönlik be a fénv. a padok és a különböző bú­torok a legkorszerűbbek. Az úf tantervek' által előírt szemléltetőeszközök sem hin­dHü 1980. február 29., péntek nyoznak. Egyszóval: öröm itt dolgozni. Ezt mindenek­előtt . azok érezhetik, akik sok éven át megannyi baj­jal birkóztak ebben a tan­testületben. A birtokbavétel után kö­vetkezett a tervezés ideje. —- Megszüntettük a két műszakot. Most az összes he­lyiséget oktatásra használ­juk, mert a régi szárnyban levő három termet renovál- tatjuk. Ezekben. tartjuk majd a napközis foglalkozásokat., A szülők régóta sürgetik ezt, s most egvre-másra jelentik be igényeiket. A jövő tanév kezdetétől szórakozni, pihen­ni, művelődni vágyókat fo­gad ma.jd'áz úttörő-, a klub­szoba és a könyvtár is. Ek­kortól egyébként megoldó­dik a körzetesítés is. Nálunk tanulnak majd az erki felső­tagozatosok. Az előkészítés, a szervezés 1 régóta folyik. Egy biztos: egyetlen nevelő, egy pedagógus sem csaló­dik. A körülmények itt min­denképpen kedvezőbbek ' lesznek, mint a szomszédos faluban voltak. Persze mi sem járunk rosszul, mert a szakos ellátás aránya húsz százalékkal — ez komoly ugrás — emelkedik, s csak kémia, rajz, ének 'szakos és gyakorlati foglalkozást ve­zető tanárunk nem lesz. Jobbá formálódott a han­gulat. nyomuk sincs a ki- sebb-nagyobb bosszúságok­nak: mindenki képességei legjavát akarja nyújtani a katedrán. Ennek meg is van pz ered-, menye. Hallgassuk most a kifejező részleteket! — A fiatalok tevékenyeb­bek az órákon, s jól szere­pelnek a különböző verse­nyeken is. . Egyikőjük mate­matikából — megyei szin­ten — az első tíz közé ke­rült. A járási pályaválasztá­si vetélkedőn ötödik, a sza­valok versenyén második helyet szereztek. Ezek a si­ker első jelei.,a valódiak, a kevésbé látványosabbak azonban majd az elkövetke­ző esztendőkben születnek. A közművelődés érdekében » ' Antal Béla vb-titkár arról gvőz meg. hogy a tanács et­től az iskolától még töb­bet vár. — A harmadik tervet fo­gadtuk el. Ez nem véletlen, mert az volt a szándékunk, hogy az intézmény egykor komplex nevelési központ legyen, azaz otthonává vál­jék ne csak a nevelés-okta­tásnak, hanem a közműve­lődésnek is. Az utóbbi célt szolgálja majd szeptember elsejétől a nagyterem, a zsibongó, a felszabaduló út­törő-, könyvtár és klubszo­ba is. . Ezzel az együttessel . már kezdhetünk valamit, rá­adásul esetenként igénybe vehetjük az osztálytermeket. A tanítók, a tanárok — s ez a jövőre nézve megnyugtató — lelkesednek az ötletért, s készséggel vállalnak népmű­velői feladatokat is. Annál is inkább, mert akarva-aka- ratlan eddig is ezt tették. A hatodik ötéves tervben — ez még csak elképzelés -— az épülethez toldunk egy bib­liotékát is, s akkor a legszi­gorúbb kritikus is jónak tartja majd a tárgyi adott­ságokat. Lelkesedésben ed­dig sem volt hiány, így hát aligha kell aggódnunk, a holnapok miatt. A milliókat olyan helyre fektettük be. ahol fiadzanak, kamatoznak, méghozzá mindannyiunk ja­vára. .. Pécsi István * Factor Ferenc hatvani koncertje A-spanyol, Luis Milan már a XVI.'században kompo­nált gitárra különböző mű­veket. Hazánkban viszont jóformán csak á felszaba­dulást követő évtizedek sze­reztek megbecsülést a gitár­nak, Szendrey-Karper Lász­ló, vagy a fiatalabb Fodor Ferenc személyében pedig nemzetközi rangú játékost, művészegyéniséget e hang­szernek. Utóbbi volt a vendége a Hatvani Galéria februári pódiumműsorának, széles skálán villantva fel a hang­szerben és annak irodalmá­ban fejlő szépségekét, érté­keket. A koncert egyébként rendhagyónak Ibizonyult, hi­szen egy kiállítás legmar­kánsabb darabjaihoz, Jan- zer Frigyes szobraihoz ido­mult, 'megbizonyosítva ben­nünket a társművészetek ha­tásos összecsengéséről, a művekben szúnnyádó érzel­mi azonosságról. A „Fürdö- ző” életörömet és nyugal­mat sugalló leányalakja pél­dául éppen a reneszánsz mester Luis Milan „Fantá­zia” című művét csalta ki Fodor Ferenc hangszeréből, hogy nem sokkal később az .röcs-ike” játékosabb, önfe- ledtebb figurája láttán Bartók Béla „Gyermekek­nek” sorozata révén érezzük meg két műfaj, szobor és zene, azonos alaptémáját. Aztán a háború apokalipszi­sét idéző Janzer-mű, a kör­körös céltábla elé szegezett, megroncsolt emberi test kö­vetkezett, amelyhez —. szin­te improvizációszerűen — Leo Brouwer 'zaklatott, ke­mény pendítésű „Etüd’Ljét társította az előadóművész. Majd a ráadások! Mozzani „Variáció”-ja és Villa-Lobos két nehéz gitárszerzeménye. Végül jegyezzük fel dr. Losonci Mitilós műtörténész nevét, aki igen szug- gesztív. versidézetekkel tűzdelt • előadásba ágyaz­ta mind Janzer Fri­gyes szobrászi műveit, mind Fodor Ferenc műtár­gyakat zeneileg megjelenítő remeklését. Kettőjük „össz- játéka” igazán emlékezetes élménnyel gazdagította a hatvani műbarátokat, akik további hasonló, újszerű mű-, vészeti események reményé­ben ; oszlottak szét a galéfia- pódium otthonából, a Dam­janich Szakmunkásképző In­tézet Madách Utcai elegáns klubjából: (m. gy.) KONCZIK JÓZSEF: A kapcsol 10. A parancsnok lehajtotta fejét. Egy kicsit szégyellte magát, de amint a forró hul­lám elöntötte nyakszirtjét, majd mintha egy sapka hú­zódnék előre, homlokán, ar­cán át a szájáig, forróságot érzett, és ez jó volt. A fiú elnyílt szájjal hallgatta to­vább a hangot. — Köztetek van olyan, ,aki szerelmes. Az ő szívdobogá­sa kellett a kulcs megtalálá­sához. Ha majd visszamen-' tek, ne felejtsétek, hogy Za- arkai kell a teljes anyag megfejtéséhez, de Ki-torral együtt A ti szerelmetek csak ezt az információt nyitja meg. Za-arkai, ha akarná, akkor sem tudna segíteni a Központnak. Nem ismeri az elrejtési kulcsot ő maga sem. Mivel ügye tisztázatlan, a végtelenített. vegetációban várja ő is a vis-ozatérésteket. S ugyanígy várja Ki-tor is. Mert őt azzal az adaggal hi-. bernáltam, ami nekem lett volna elég. hogy itt megvár­jalak benneteket. Először Ki-tort is az űrha­jóra akartam vinni. Akkor már mind aludtak. De ek­kor rájöttem-, hogy hibát kö-' vettem el. Amikor a Központ felé útban, egyharmaá tá­volságon felébrednek, Ki-tor' jelenléte az^al fenyegethe­tett volna, hogy újra kezdő­dik köztük a harc. Ezért itt rejtettem el. Ki-tor testét megtaláljátok szintén. Ha Za-arkái szerelmes még, és Ki-tort-is életre keltitek majd. akár itt a Földön, akár a Városban, az- infor­máció teljes megfejtését kap­játok. Ha nem. akkor az in­formáció úgy módosul, hogy kizárja kettejük szerelmét. Akkor nyitja az információs zárat a ti. érzéstek, szerelme­tek is, de csak akkor, ha Za-' arkai már nem szerelmes. Ébresszétek fel, s kérdez­zétek meg tőle, szereti-e még Ki-tort. Igent fog mondani. A Helyettes hozzálátott, hogy a két bioritmus elem­zésével megfejtse, mi történ­hetett akkor, amikor a le­génység az információ után kutatott, a parancsnok pe­dig már hibernálta közülük az elsőt. Za-arkait. — Persze — hümmögött magában. — Világos. Akik az űrhajón kutattak, a kék sáv indulataiban jártak Mi­nél nekibuzdultabban kutat­tak, annál messzebb kerül­tek a piros sávtól, amit kü­lönben is csak Za-arkai sze­mélyén át használhattak vol­na fel eredményesen. Nemsokára horizontális ro­botjaik ezüstszürke - gömbjei csillantak meg a lebukó Nap fényében. Elhaladtak a folyó fölött, a kiszélesedő partnál. A Fiú lenézett a „teknőceire. Lege­lésztek most is. mint mindig napnyugta után. reggelig. Tudta, hogy a Fiú le fog nézni. Elmosolyodott magá­ban. Ha itt lenne most, az ő robotjában, megfogná a ke­Az egyetlen út Szaporodik az emberiség, forrong a világ. A tudósok valószínűségszámításokat végeznek az ezredfordulóig és azon túl is a föld eltartóképességére vonatkozóan. Itt élünk, itt kell együtt élnünk békességben ahhoz, hogy planétánk továbbra is eltartson minket Együtt kell maradnunk külön­bözőségeink ellenére is.­— Különbözőségekről beszól? — Igen! Mint ahogyan egyetlen ujjunk sem egyforma, nincs két teljesen egyforma ember sóm a világon. Mindany- nyian különbözőek vagyunk. És mégis... — Világosabban szóljon! — Bőrünk színe, életmódunk, világnézetünk, testalka­tunk, érdekeink sem egyformák. — Túl nagy dolgokat emleget! Többen is bekapcsolódnak a vitába, érvelünk, magyará­zunk. ' — Akkor lássuk a közelebbi különbözőségeket: nő és férfi, gazdag, szegény, öreg, fiaíal, hívő, nem hívő, lusta, szorgalmas. ' Sürgetik, hogy a dohányzók és nem dohányzók népes táborában tegyenek végre igazságot. — Miért kell szívnia más ember büdös cigarettafüstjét annak, aki nem dohányzik? Szüntessék meg a dohányzást a hivatalokban is, ne csak a kórházakban. — Ne szüntessék meg a dohányzást a hivatalokban! — Aki dohányozni akar, az szívja otthon a cigarettát! — Micsoda badarság ez? Én negyedóránként szaladhat­nék haza rágyújtani. Nem értik? Én nem tudok élni ciga­retta nélkül.. .■ Bizonyos, hogy elöbb-utóbb e nem lényegtelen ellentét­ben is megtaláljuk majd a megegyezést a helyes megoldást. A beszélgetők közül valaki a természetvédelniet hozza szóba. — Meg kellene tiltani, hogy‘kivágják az erdőt! — Szó sincs róla! A fára szükség van. Fában amúgy Is szegény ország vagyunk, nem nélkülözhetjük az évente ki termett fát. 1 — És a vadak? — Lerágják a facsemetéket, tönkreteszik az ültetvénye­ket. — Vadak nélkül ugyan milyen lenne az erdő? Csapkodnak a gondolatok, röppen a fantázia, mint ágról ágra a madár. — Engem nem ért meg a fiam! Valahogyan egészen más szemmel nézi a világot. — Miért? Mást akar, mint maga? — Azt nem mondhatnám. Csak másképpen. Nem elég óvatos, körültekintő, megfontolt. — Ez természetes, hiszen ő még fiatal. Csak nem azt várja tőle, hogy hatvanesztendős fejjel gondolkodjék? — Mindenáron azt akarja, hogy autót vegyünk. — Na és? Ha pénzük van rá? — De annyi a baleset az utakon. Lehet, hogy a kocsi az életébe kerül. .. Csupa ellentétből áll a világ. És mégis fejlődik, előrébb jut. Tért hódít a kultúra, éhínség és javakban való dúskálás váltogatják egymást. Hol közelebb, hol távolabb kerühiek egymáshoz á népek. Történelmünket végigkísérték a háborúk Most oly kori­ban élünk, amikor a háború az emberiség • pusztulását a föld megsemmisülését jelentené. Vitázzunk, érveljünk, nra: gyarázzunk. De háború nélkül! E2 közös érdekünk, hiszen a ' létünkről "van szó. .. Szalay István zét. Jelzett neki, hogy ne maradjon le. Az öreg messze fölöttük repült. Tiszta fényben, a nap teljes sugárzásában Visszaszólt a Helyettesnek, hogy ne álljon le a vétellel. Robotja műszerfalán maga is, figyelemmel kísérte, hogy tart-e még- a kapitány be­széde. Végtelenül ismételte elejétől kezdve az egész üze­netet. Az Öreg üzent, hogy jöj­jenek fel, de ő leparancsol­ta, A sugárzás helyét milyen magasságból könnyebb lesz megtalálniuk, mint fentíől. Két perc múlva égy vonal­ban repültek. Magas fák mellett szálltak le. Innen már a kézben tar­tott műszer vezette őket. , Erősödött, egyre tisztább lett a beszéd, s jól kivehető volt az elrejtéshez szolgáló szívritmus is. Most már, hogy tudta, meg mindig csodálko­zott rajta, hogy mennyire hasonlít a víz partmenti' za­jához, a sziklák omlásához. . . .Egy tisztáson pillantot­ták meg az embercsoportot. Már a Hold világított, a törzs falujának közepén' pe­dig férfiak, nők, gyerekek táncoltak. Az előbbi szé­gyenérzéshez hasonló, heves, boldog meghatottságot ér­zett. S megértette azt is, miért nem találták meg azt a fát, amelyikbe a kapitány elrej­tette az élőbb felfogott üze­netet. ..'.A kapitánynak a lány szívdobogásával elrejtett sza­vai a fából készült dobból szálltak feléjük; olyan közel­ről, mintha a mellkasára ha­jolva hallgathatták volna, hogyan dobog Ki-tor szíve. (VÉGE) Szihszai Károly rajzi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents