Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-20 / 42. szám
MS tartalékaink Á szerződéses fegyelem AZ IMPOZÁNS ÉPÜLETEK látványa, a minden igényt kielégítő orvosi berendezések bemutatása megnyugtat, örömmel, tölt el: lám, az összefoglalás, a gondos munka nem marad eredmény nélkül. A balatonfüredi szívkórház bővítéséről szóló televíziós tudósítás azonban mégsem „happy end”-del zárult. Hiába volt ugyanis az áldozatkész munka, mert a bővítés egyik alvállalkozója, a pécsi liftszerelő vállalat — miután tengelyhibás felvonókat kapott — nem tudta teljesíteni szerződésben vállait kötelezettségeit, így az új kórházrész átadása feletti öröm sem lehetett teljes. A beteg emberek gyógyításával foglalkozó intézmény számára a hibátlanul működő lift lét- fontosságú berendezés, ha nem működük, vagy — mint Balatoni üreden történt — fel sem tudják szerelni, olyan láncszem esik ki a gépezetből, amelynek a gyógyításhoz ugyan látszólag kevés köae van, de nélküle akadozik, csaknem lehetetlenné válik a kórházi dolgozók munkája. Valaki, valahol tehát nyilvánvaló mulasztást követett el, egészen pontosan, nem teljesítette vállait kötelezettségét... A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az ágazat tavalyi tevékenységét bemutató tartalmas összeállítását lapozgatva olvasom a következő sorokat: „Fejlődés mutatkozik a több éves szer- zödéskötésekben, a szerződéses fegyelem terén elért javulás azonban nem kielégítő. Változatlanul sok probléma adódik a szerződésekben rögzített feltételek — minőség, mennyiség, határidő — be nem tartása miatt. ..” Még egy példa, szintén a televízió tudósítása alapján. A színhely a Tudományos Akadémia, a belkereskedelem tárca vállalatainak országos tanácskozása. Csodálkozom és szinte felfoghaitat- lannak tűnik számomra, hogy a miniszternek az ország nyilvánossága előtt kell figyelmeztetnie a vállalati vezetőket munkájuk alapvető hibáira, és felszólítani őket, változtassanak szemléletükön. A vállalatok többsége ugyanis a tanácskozás időpontjáig még nem kötötte meg az 1980-ra vonatkozó szerződéseket. Az eddigiek is bizonyítják, hogy valami nincs rendben, vállalataink egy része rosszul értelmezi az országon belüli együttműködést, a hazai kooperációkra, közös gyártásokra, beruházásokra stb. vonatkozó szerződések „játékszabályait”. AZ ELŐÍRTNÁL gyengébb minőségű a kapott áru? Ugyan, kérem, dehogy kérünk felelősségre vonást, hiszen holnap velünk is megtörténhet ugyanez. .. Nem kötjük meg a szerződéseket? Miért kell ilyen jelentőséget tulajdonítani ennek? Az élet megy tovább, és papíron utólag is ráérünk rögzíteni az adatokat. Legfeljebb a választék lesz egy kicsit szegényesebb, az üzletek ettől még nem zárnak be. valamit mindig lehet vásárolni... Ezeket a mondatokat a gyakorlat példái sugallták, az egyes vállalatok bizonyára vérig sértődnének, ha ilyen kijelentésekkel, szemléletmóddal jellemeznénk őket. Mert azt mindenki elismeri, hogy „általában” ilyen a helyzet, hogy a hazai együttműködést közel sem jellemzi az a határozottság, tervszerűség, korrektség és minőségi munkára való törekvés, mint ugyanezen termelői egységek külföldi partnerekkel fennálló kapcsolatait, de az önvizsgálatig csak kevesen jutnak el. a fogyatékosságok feltárásáig, a hibák beismeréséig, felelősségre vonásáig még ennél is kevesebben. Az MSZMP kongresszusi irányelvei világosan és egyértelműen fogalmazzák meg, hogy gazdaságpolitikánk alapvető célja a népgazdaság tervszerű és kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása: „Az országos feladatok kialakításában. megoldásában jóbban kell építeni a vállalatokra, a szövetkezetekre, amelyek önálló felelős munkájától. vállalkozó szellemétől. gazdálkodásuk eredményességétől döntő módon függ gazdasági előrehaladásunk.” Fejlődésünk egyik alappillére tehát adott. A PART, AZ ORSZÁG NÉPE, az eddigi eredmények alapján, bizalmat szavazott, önállóságot biztosított a nyugodt épitőmunkához. A képzeletbeli mérleg azonban csak akkor fog egyensúlyba állni, ha a másik oldal, vagyis a vállalatok tevékenysége. mindennapos munkája is ebben a szellemben zajlik, A felelőtlenség, a szerződéses fegyelem be nem tartása nemcsak egyszerűen mások becsülettel végzett munkájának eredményességét veszélyezteti, hanem népgazdaságunk számára is gondokat okozhat. (K. H. J.) Több egri bor lUliskolcnok Több mint egy évtizede tart gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatot Borsod megyei. miskolci élelmiszeripari vállalatokkal az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát. Az elmúlt napokban a kombinát vezetői együttműködési. kiskereskedelmi és árubeszerzési szerződést kötöttek a Miskolci Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalattal. Az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát a szerződésben vállalta, hogy megjavítja Borsod megye székvárosának, Mískolcnak palackosbor-ellátását, bővíti a palackos borok eddigi választékát és gondoskodik arról is, hogy legyen mindig elegendő készlet a Márka üdítőkből. Vállalta továbbá a túrajárat szerinti terítés és á göngyölegezés rendjének betartását, megszigorítását. A szerződésben rögzítették a két vállalat szocialista brigádjai szorosabb együttműködésének módozatait is. ffaréíffir# a kor real Reggel óta beszélgetünk, most pedig már közeledik a 11 órás vezetői tanácskozás, ideje tehát befejezni. Csakhogy ez nem is olyan köny- nyű! Mert a gyár a témánk természetesen, ez a néhány év alatt széppé és erőssé serdült gyár. és ez Vass Tibor száméra olyan, mint családban a gyerek. Néha nevet, néha elmosolyodik a gyáregységvezető, attól függően, hogy a „gyerek”. a Finomszerelvénygyár hevesi gyáregysége melyik fejlődési periódusánál tartunk. jóról van-e szó, vagy netán válami átmeneti gyengélkedésről. Mindenesetre, annyi bizonyos, hogy az utóbbi öt év döntő jelentőségű a „kis Berva” életében. — Ne legyen tévedés — emeli fel kezét figyelmeztetően a gyáregységvezető —, nem akarom én lebecsülni a korábbi esztendőket sem, de még most sincs tíz éve annak, hogy elhatároztuk: a hevesi szabad munkaerő lekötése érdekében (közben Egerben munkaerőhiány) és ipartelepítési meggondolások alapján gyárat építünk. a többség, a munkásgárda már a hevesi vidékről került ki, ők az elsők, akik nemcsak ízlelgetik, de élik is a munkássá válás bonyolult, nehéz folyamatát. És ahogyan ők előrehaladnak ezen az úton. úgy fejlődik a gyár is. Részben kívülről is, szemmel láthatóan, részben belülről: 1975-ben megépül a szerelde, végleg szakítanak az induláskor otthont adó „kúriával”, az addig ott dolgozók is beköltöznek a telephelyre. így 76-tól már együtt a család, és újabb termékcsaláddal bővül a profil, hidraulikus berendezésekhez gyártanak nagynyomású tömlőcsatlakozdkat. Új csarnok Gyárat építünk A kezdet azonban nem szó szerinti építkezésit jelentett. hanem „csak” munkát. A strand melletti épületet kapták meg — kúriának becézték —, azzal a céllal, hogy ott szerelőmunkát végezzenek. Ez a majdani gyár embrionális állapota, 1971. március 15-öt írnak, és 140 — Egerben már a munka fortélyaival megismerkedett — emberrel munkához látnak. Az újabb nagy dátum 1974. augusztus 20. Ekkor adják át ünnepélyesen a jelenlegi telephelyet. Most már alkatrészgyártás is folyik (olajkályhához adagolók. gépkocsikhoz vil'logó- automaták, motorkerékpárokhoz porlasztók és gépkocsikürtök), és ebben az évben 377-es létszámmal 92 millió forint termelési értéket produkálnak Vass Tibor szükségesnek érzi erről megjegyezni, hogy a mérnökök és szakmunkások a törzsgyárból jöttek, de — Olyan nagy volt irántuk az érdeklődés — magyarázza Vass Tibor —, hogy elhatároztuk, új csarnokot építünk — kizárólag e termék számára. Az eredmény: ezer négyzetméter alapterülettel nőtt a gyár. S közben mind jobban beletanultak a munkába, 1978- ban 182 millió forint a termelési értékük, duplája annak, amit a kezdet évében, 1974-ben produkáltak. Ez, akkor igen jelentős eredménynek számít! Büszkék rá, örülnek neki, és nagy kedvvel tovább dolgoznak. Már 576-an vannak (a nem fizikai állomány a kezdeti 47-ről 48-ra „módosult” ekkorra). és minden tekintetben képesek arra. hogy a XI. pártkongresszus által megfogalmazott termékkorszerűsítési folyamatban részt vegyenek. Hogy ilyen rövid idő alatt ez így lehetséges, az egyáltalán nem a véletlen műve, és több összetevőből áll: határozott, céltudatos gazdasági vezetést és pártmunkát foglal magában, s egyben jelzi a törzsgyár sok segítségét és azt is. hogy a fiatal gyár igazi otthonra talált Hevesen. A kongresszusi határozatok alapján felülvizsgálták a termékszerkezet korszerűsítésének lehetőségét, felhagytak a már nem gazdaságos motorkerékpár-porlasztók és autókürtök gyártásával, majd 1978-ban megtörtént a nagy. Előttünk a gondosan ösz- szeállított statisztika. Tíz évre visszamenően nézegetjük. vizsgálgatjuk a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet adatait. A legnagyobb érdeklődésre természetesen a költség és nyereséghányád száma tart igényt, hiszen végső soron ez a mutató, „mondja” ki. hogy jól, vagy rosszul alakult-e az esztendő a közös gazdaság számára. A mínusz jel először 1978- ban jelenik meg a nyereség rovatban, amikor a szőlő rossz termése miatt jelentős kiesést szenvedett el a gazdaság. Innen már csak egy ugrás a tekintetnek az 1979- es évre. amikor a veszteség és az alaphiány együttes ösz- szege nyolcmillió 181 ezer forintot tesz ki. Mérlegen a verpeléti veszteség Valamikor nem is olyan — egyáltalán régen — még szomorú szenzációnak hatott, ha egy-egy termelő- szövetkezet zárszámadásakor veszteségi'ől számolt be a tudósítás. Az idén aligha lehetne még az érdekesebb újságcikkek közé is besorolni egy-egy veszteséges tsz- ről szóló híradást, hiszen tizenhét közös gazdaság zárta sikertelenül az évet megyénkben. Ha tehát egy termelőszövetkezetben a veszteség okait vizsgáljuk, akkor olyan összefüggésekre, a konkrét tényeken keresztül olyan tendenciákra igyekszünk rávilágítani, amelyek túllépnek egy gazdaság határán és próbálják ráirányítani a figyelmet a megoldandó kérdésekre. Mindenekelőtt annak a véleménynek szeretnék hangot adni, hogy egy-egy mezőgazdasági üzemben a veszteség nem tragédia. Hogy megyénkben tizenhét gazdaság tartozik most ebbe a kategóriába, azt sokkal inkább a reális gondok tükröződésének lehet tekinteni, s az mindenképpen örvendetes, hogy adminisztratív simításokkal nem terelődött el a figyelem e gondok megoldásának szükségességéről. Tudomásul kell venni, hogy a mezőgazdasági üzemek gazdálkodását is érintő szigorúbb szabályozórendszer könnyen negatív irányba lendíti ki a mérleg serpenyőjét, esetleg olyankor is, amikor egy-egy termelőszövetkezet egyébként hozza az évek óta megszokott tervet, produkálja a szokványos hozamokat és munkatempót. Ha az okokat visszamenőleg vizsgáljuk, Verpeléten például tíz évvel ezelőtt hozott utoljára nyereséget a csaknem száz hektár barackos. Azóta minden évben elfagyott a termés és az eddig belefért a gazdálkodás terheibe. Az idén már nem. Jövőre még úgy sem. Tíz esztendővel ezelőtt három és fél millió nyereséget hozott. 1971. óta viszont minden esztendőben 109 . százalékos árbevételi kiesés forrása ez a gyümölcsös. A fagyzugos helyre telepített, barackos — a tények megkérdőjelezik a szakmai döntés helyességét — árbevételi negatívumának ellensúlyozására. több éves tapasztalat után talán előbb is gondolni lehetett volna a tervek készítésekor. Tény, hogy az idea mérleget ismét nyomta a gyümölcsös árbevételének hiánya, amely 1971 óta halmozódik. Az elmúlt esztendő igen rossz búzatermést hozott. Nem volt kivétel ez alól Verpelét sem. ahol csaknem három és fél millió forinttal kevesebb volt az árbevétel a tervezettnél. Borsóból egymilliós haszontól esett el a gazdaság, a gyengébb szőlőtermés okozta veszteség pedig 3,3 millió forint volt. A szántóföldi növénytermesztés, a zöldség és gyümölcs, valamint a szőlő együttesen kilencmillió forintnyi negatívummal terhelte meg a „rossz oldalt”. A termésben jelentkező gondokat már a múlt esztendő júniusában felismerte a termelőszövetkezet vezetése. Olyan másodvetésekkel próbálkozott, amelyek részben ellensúlyozzák majd a rossz termés várható következményeit. Bár szerződést is kötöttek az áru a, mégis a termett uborka kétharmadát be kellett szántani értékesítési lehetőség hiánya miatt, s leszedve, szállításra előkészítve a földön maradt húsz-huszonöt vagonnyi dinnye. A tervezett árbevétel így itt is, elmaradt. Ebből az esetből is kitűnik. hogy a szerződéses fegyelem. a felvásárlás, a kereskedelem a jövőben még nagyobb szerepet fog játszani. Visszahatása a termelésre közvetlenül is érzékelhető. s az egész komplex tevékenység magasabb szintre emelése sürgető és elodázhatatlan gond, amely megoldásra vár. Azzal is tényként kell viszont számolni, hogy a mai követelmények között egy termdősiovetkezel irányítása nem merülhet ki csupán termelési kérdésekben. Olyan bonyolult, nagy áttekintő, szervező és piaci manőverezőkészséget igényel, amelyeknek hiányát táblán maradó, vagy éppen beszántásra kerülő terméssel kell megfizetni. Az új szabályozók a termelő árak emelésével 3,6 millió forintos többletbevételhez juttatják ebben az esztendőben a verpeléti termelőszövetkezetet, a pluszkiadások — energia, műtrágya árának emelése például — viszont hat és fél millió forinttal terhelik a kiadásokat, így tehát még fontosabb lesz, hogy a tervezett árbevételek pontosan, menetrend szerint fussanak be a közös gazdaság pénztárába. Még nagyobb jelentősége lesz a gondos, körültekintő tervezésnek. Egy olyan gazdaságnak, amilyen a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet, számolnia kell azzal, hogy a különösen időjárásérzékeny kultúra, a szőlő okozhat kellemetlen meglepetéseket Már 1978-ban is több milliós kiesés forrása volt a gyengébb termés. Fokozatosan előtérbe kerülnek az úgynevezett biztonságosán kompenzáló tevékenységek. Verpeléten például duplájára emelik az olajos magvú növények termőterületét, s ez jó kiegészitő a szóló mellett, amely az összes árbevétel 30 százalékát adja. Természetesen az első számú biztosíték a stabil vezetés és jó szakembergárda. Az utóbbi felfrissítésre szorul Verpeléten. Az állattenyésztési ágazatban például már most jó jelei mutatkoznak a két esztendeje munkába állt középvezető tevékenységének. A nem is oly régen még ijesztően alacsonynak mondható 1250 literes tehenenkénti átlag most háromezer liter fölé emelkedett. s ez döntően a hozzáértő szakmai irányításnak köszönhető. Az a veszteség amely a tavalyi esztendőben érte a gazdaságot, fontos figyelmeztető volt. Igaz, úgy is fel lehetne fogni, hogy csupán a rendkívüli kedvezőtlen körülmények egyszeri és véletlen összejátszása okozta a kialakult helyzetet. Sokkal hasznosabb azonban olyan konzekvenciát levonni az ügyből, amely hozzásegíti a termelőszövetkezetet ahhoz, hogy a megszabott három esztendő alatt kigazdálkodja a veszteséget. Az idei esztendőtől a már említett szigorúbb körülmények ugyanis nem teszik lehetővé. hogy megszokott közepes szinten folytasson gazdálkodást bármelyik mező- gazdasági nagyüzem is. A mérleg nyelve csak akkor billen pozitív irányba, ha az eddiginél lóval nagyobb erőfeszítéseket tesz a termelőszövetkezet szakmai és felső vezp+asp hr,av a tagsággal karöltve ’éoáct tudion tartani a ma követelményével. Szigethy András minőségi „ugrás”: pneumatikus autómatikaelemek gyártását határozták el, s rövidesen megkezdték az Ikarus autóbuszok ajtőműködtető automatikájának gyártását. Az eredmény még a szakembereket is meglepte. 1979- ben ugyanis 350 millió forint termelési értéket értek el. és ennek 55,5 százalékát már az új termék hozta. — Figyeljük csak — ír számokat egy noteszlapra a gyáregységvezető —, a létszám ekkor 582, a kezdethez képest 54 százalékkal emelkedett, a termelési érték viszont majdnem négyszerese a kezdetinek! , Ez mutat valamit.. jelent valamit, valami nagyon fontosat. Azt, hogy megtanultunk, tudunk dolgozni. És ami legalább eny- nyire fontos, de inkább fontosabb: a dolgozóink az emberek. Én ki nem állom a nagy szavakat, de azt igen i,s meg kell mondani, hogy többek lettek. Nagyobb lett a becsületük, és egészségesen kialakult az önbecsülésük. Igaz, rengeteget áldoztak szakmai felkészültségük fokozására, de most már látják, hogy megérte, érdemes megkérdezni őket.. Így is történt. Berki Jánosné ajtóműköd- tető szerelő, betanított munkás. Arca fiatal, alkata vékony, nem látszik rajta, hogy két gyerek édesanyja, pedig Ági lánya már hatodikba .jár. a kisfiú, Zsolti pedig szeptemberben kezdi az iskolás éveket. — 1971-től dolgozom itt, korábban az állami gazdaságban voltam a kertészetben. Itt először villogóbeállí- tó voltam, amikor pedig visszajöttem a gyesről, olajúszószerelést végeztem. Éz így ment egészen 78-ig, akkor két hónapig be kellett járni Egerbe, megtanulni ezt az ajtóműködtetőt. Most már ezt csináljuk. A mesterem azt mondta. . . Fülöp Dezső 25 éves fiatalember korán, kilenc esztendővel ezelőtt kezdett dolgozni. . . — Nem volt otthon, aki keressen, azért kellett abbahagynom a tanulást. Mert tanultam, a Finomszerelveny- gyárban voltam 71-ben tanuló, de abba kellett hagynom. .. Árvái Berci a mesterem, azt mondta, bármikor szívesen visszafogadnak. így aztán, néhány évi segéd- munkáskodás után — a 21- es Volánnál voltam — 1974 májusától már újra itt vagyok, itthon. Először, két évig gépmunkásként dolgoztam, akkor indult egy tanfolyam, felnőtt szakmunkásképző, azt elvégeztem, így most már beállító lakatosként vagyok szakmunkás, bár az órabé rém még nem valami sok, jelenleg 15,50. .. Ö is „kétcsaládos” és három műszakban dolgozik. Hozzájuk hasonló helyzetben és körülmények között sokan dolgoznak a gyárban, melynek termékei már kezdettől eljutnak külföldre is. Legutóbb, 1979-ben a szocialista országokba irányuló exportjuk értéke 42,3 millió, a tőkés pedig 32,8 millió forint volt. Most — mint országszerte a munkahelyeken — az itt dolgozók is a XII. pártkongresszusra és felszabadulásunk 35. évfordulójának méltó megünneplésére készülnek. Az eddigi 16 szociális,ta brigád mellett most. további öt indul munka ver senybe, és természetesen valamennyien csatlakoztak a győri Sziklai Sándor szocialista brigád felhívásához. Megtették, mert akarják és képesek rá. A lig ot,-hat esztendővel azután, hogy ez a vidék még — ipari területként — csak egy fehér folt volt. B. Kun Tibor 1980. február 20„ szerda
