Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-20 / 42. szám

r \ A PÁRBESZÉD, a gondo­latok szabad áramlásának, az emberek egymásra talá­lásának megjelenési formá­ja volt a témája Erdei Grünwald Mihály asz­taltársaságának. Mivel kü­lönböző szakterületek — fi­lozófia, biológia, építészet — képviselői közelítették meg a kérdést, az ember azt vár­ta, hogy ellentétes nézetek­ről hall. A beszélgetők gond­jai azonban azonosak vol­tak. Éspedig: Elszakadtunk egymástól? Nincs közös té­mánk. Nem tudunk beszél­getni. Ha így van, mi az oka elsorvadásuknak? Mi­lyen lélektani motívumok, beidegződések akadályozzák a közlésnek ezt a formáját? Nem a kétféle műveltség okozója-e elapadásuknak? Mennyire érdekli az embe­reket mások munkája, gond­ja? Vannak nézetek, amelyek a hiányzó párbeszédeket a túlzott specializálódással, a szaktudományok gyors fej­lődésével magyarázzák, egy olyan helyzettel, amelyben a szakember legközvetle­nebb munkatársaival sem beszélheti meg szakmája eredményeit. Ez a magány eredményezi aztán a ködbe vesző monológokat, ex ca- tedra ítéleteket, semmitmon­dó véleményeket, az óvatos­ságnak és a falmellékiség- nek azt a formáját, amely jelenlétet dokumentál ugyan, de nem tartalmaz állásfog­lalást, lelép, elhallgattat lé­nyegében ésszerű elképzelé­seket. A gondolkodó ember összefüggéseket keres a ter­mészet tényei és a társada­lom között s akkor nyug­szik meg. ha ezeket a ma­ga kódján megtalálja, de örömmel veszi, ha ebben az útkeresésében segítségére van a szakember. Megoldás lehetne a svéd példa? Ott az általános mű­veltség azt jelenti,- hogy az egyetemi tanár és a munkás „ismeri a társadalmi össze­függéseket, kódolni tudja a dolgokat, tudja, mi hogyan jött létre, milyen összefüg­gésben áll egymással és hol kell keresni a hozzátartozó részletekét”. Egy mérnök és a munkás kitűnően megérti egymást, mert egy közös jelrendszer ferdítés nélkül közvetíti gondolataikat. (Nincs szükség művezetőre.) Polihisztorokra van hát szükség ? (Ma sem lehet meghatódás nélkül olvasni az utolsó erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel életrajzát.) Lehet, hogy nemsokára ko­runk megbecsült embertípu­sa lesz, aki sokoldalúan is­meri szakmáját, de ismeri a társadalom mozgástörvényeit is, amelyek hullámai át­csapnak a biológia, a fizika és a művészetek területére. Ez az ember nem torpan meg tudománya határain, nem tart attól, hogy butá­nak, tájékozatlannak tart­ják, hiszen szemlélete kö­zéppontjában a társadalom áll, annak felismerése és elhitetése, hogy mindenki a közért dolgozik, mindenki a társadalomért dolgozik, hogy a társadalom a miénk és képesek vagyunk irányításá­ra. Az emberek nem csevegni, fecsegni akarnak, hanem bi­zonyosságokat keresnek olyan pillanatokban is, ami­kor környezetükben ennek az ellenkezőjét kénytelenek ta­pasztalni. MOLDOVA GYÖRGY ké­szülő szociográfiájának lap­jaiból kelt életre — Ács Gyula tolmácsolásában — Girold Mihály nyomó­mester, munkásigazgató, fő- technológus, szb-titkár, aki hetvenéves korából vissza­tekintve elsuhanó életére — bár átélte az évszázad és a szakma minden örömét és kínkeservét — nem mond­hatja magát boldogtalan em­bernek. Mellőzések, éhezések sérelmek ellenére is hű ma­radt az osztályhoz, a mozga­lomhoz, a munkához. Kell-e ennél több? Gondja a nép gondja volt a nehéz évek­ben, az ma is. Hallgassuk csak! ”Ha egy új munkás csak 1—2 napot tölt el egy gyárban, arra ezer forinto­kat fizetünk rá és ez az egész a népgazdaság kára. Magyarországon ma legalább 400 ezer olyan munkanélkü­li van, aki már nincs régi munkahelyén, de még nincs új munkahelyén”. . Mint napszámosgyerek a Goldbergernél kezdte, fa­szenet tört egy zárt mű­helyben. de 19 éves korá­ban már önállóan dolgozott. Krefeldről, a textilipar Mek­kájáról mondja: „Negyven éve szalagrendszerben dol­goztak. A szalagok között parketta, rajta piros kókusz­szőnyeg. Egy-egy szalag vé­gén pálma vagy agávé. Ezek a növények nemcsak a „Schönheit in Arbeit” ide­ált szolgálták. A növények színén, állapotán le tudták mérni, mennyire szennyezett a levegő a csarnokban”. Életének fordulópontjaiból az évszázad és a mozgalom története bontakozott ki és egy nemzedéké, amelyik nem hiányzott a munkából. „Mit sajnál legjobban, mi maradt ki az életéből?” — kérdezi az író. „Ha majd meghalok, a felhőket fogom sajnálni, a felhőket, amelye­ket oly sokszor néztem, amikor a hegyeket jártam. Ha választani lehetne, mit viszek magammal a túlvilág­ra, nem valószínű, hogy az embereket. A felhőket ta­lán?” De hát mindazt egy­szer olvashatjuk is. Ezek a beszélgetések, pár­beszédek, hallható gondola­tok nemcsak tudósok, szak­emberek. írók, riporterek vállalkozásai, hanem nap­jaink naplói. Kár lenne, ha széles áradásuk megszűnne. A mikrofon nyugtalan, moz­gékony szerkezet, könnyeb­ben jut emberek közelségé­be mint a kamera, inkább kifejező eszköze a gyorsan változó éveknek mint a történész oknyomozó munká­ja. Pillanatnyi helyzeteket, nézeteket rögzítenek, ame­lyek részei az ország törté­netének, szereplői, hordozói egy szándéknak, tervnek, ví­ziónak, s ha hiszik saját éle­tüket, hiszik a nép életét és jövőjét is. Ebergényi Tibor • Ül*­Dohányzási tilalom egészségügyi intézményeinkben Világszerte a dohányzás elleni küzdelem éve 1980 Állásfoglalást tett közzé az Egészségügyi Miniszté­rium a dohányzás visszaszo­rítására teendő intézkedé­sekről. Ennek kapcsán ar­ról is tájékozódott az MTI munkatársa, hogy a dohány­zás elleni nemzetközi küzde­lem évének nyilvánította az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az 1980-as eszten­dőt. A hazai egészségvéde­lem szakemberei sokrétű ak­ciót indítanak a „füstölés” ellen — mindenütt. — A dohányzás — hang­súlyozzák az Egészségügyi Minisztérium illetékesei — súlyos egészségkárosító ha­tással jár, ezért jelentős ér­dek fűződik egyénileg is, társadalmi méretekben is a dohányzási szokások vissza­szorításához. A dohányzás ártalmainak csökkentése fo­kozott erőfeszítéseket kíván elsősorban az orvosoktól, de valamennyi egészségügyi dolgozótól is. Az egészség- ügyi felvilágosító és nevelő munkának mindenekelőtt arra kell irányulnia, hogy a fiatalokat visszatartsa a do­hányzástól, a dohányosokat pedig — különösen a szív-, tüdő- és érrendszeri megbe­tegedésben szenvedőket — fokozatosan leszoktassa ar­ról. Az egészségnevelés mellett fontos a személyes példamu­tatás és bizonyos körben szükségesek adminisztratív tilalmak is. Az Egészségügyi Minisztérium ezért ismét fel­hívja az egészségügyi intéz­mények vezetőit, hogy a fel­ügyeletük alatt álló intézmé­CíMmms X 1980. február 20., »erd» nyékben tegyenek hatékony intézkedéseket a dohányzás ártalmainak csökkentésére. Vezessenek be a betegekre, az egészségügyi dolgozókra és a látogatókra egyaránt kötelező dohányzási tilalmat azokban a helyiségekben, amelyek a betegek vizsgála­tára. gyógykezelésére, elhe­lyezésére, étkeztetésére szol­gálnak, s ahol a betegek egyébként is rendszeresen megfordulnak (folyosók, bü­fék, betegkönyvtárak). A tilalomról jól látható táblán tájékoztatást kell adni, az intézkedések betartását pe­dig ellenőrizni kell. A nagy fontosságú egész­ségvédelmi téma hátteréhez tartozik, hogy a dohányfüst káros hatása voltaképpen mérgezésben jelentkezik. A dohány legveszedelmesebb mérgei: a nikotin, a kát­rány és a szénmonoxid. Ezek felszívódása részben már a szájüregben megkezdődik. Különösen veszedelmes ha­tású a szénmonoxid: három- százszor erősebben kötődik a vér festékanyagához, mint az oxigén — így oxigénhiá­nyos állapotot teremt a szer­vezetben. Ezzel az oxigén­hiányos vérrel „táplálkozik” például a terhesek szerve­zetében a magzat is. A ci- garettázás magzati ártalmai közé tartozik a spontán ve­télés, a koraszülés és az ez­zel összefüggő csecsemőha­landóság. Megdöbbentő te­hát, hogy mégis — miként egy nemrégi felmérésből ki­tűnt — minden ötödik ter­hes nő cigarettázik nálunk. Talán azért, mert a cigaret- tázás okozta ártalmak nem olyan drasztikusak? Nem fejlődési rendellenességet okoz, „csak” koraszülést, en­nek minden lehetséges káros kör'etkezmévyével együtt. Az úgynevezett Zscllcrház Nagyrcdcn Ismét gyarapszik a számuk (Fotó: Szalay László) Népi műemlék házak a hevesi tájakon UJ Csaknem két évtizede egy (bár gondolatában nem előzmény nélküli) elképzelés megvalósításának kezdeti lé­péseire szánta el magát a Heves, megyei Múzeumok Igazgatósága. Elsőként 1963- ban, Párádon nyílt vidéki múzeumi kiállítóhely, az úgynevezett Palócház, ahol nem egy rövid ideig nyitva tartó kiállítás formájában, hanem eredeti részleteinek egységében látható az épü­let, annak hiteles berende­zésével együtt. Az elmúlt ti­zennyolc esztendő alatt, min­denütt jelentős helyi erőfe­szítéssel párosulva, Átány- ban, Bélapátfalván. Dormán- don és Hevesen, Kisnánán. Mikófalván, Noszvajon és Verpeléten jöttek lét­re a néprajzi. hely­es irodalomtörténeti szem­pontból kiemelkedő állandó bemutatók. Alapos előkészítő munka latok után, a községi veze­tők tiszteletet érdemlő kez­deményezésére az egri Do­bó István Vármúzeum szak­emberei most újabb két, az Országos Műemléki Felügye­lőség tervei szerint helyre­állított népi műemlék épület­ben a Mátraalja lakóinak életét reprezentáló kiállítást rendeznek be. Nagyrédén az elmúlt esz­tendő végén múzeumi keze­lésbe áladott Erzsébet téri. úgynevezett Zsellérház emlé­keztet majd az országos hír­névre szert tett község fárad­hatatlan és szorgalmas ősei­nek mindennapjaira. A ha­gyományápoló település la­kói, a tanácsi szervek, az általános iskola pedagógusai és diákjai, s nem utolsósor­ban a Szőlőskert Termelő- szövetkezet (mint az épület helyreállításánál^ szakszerű kivitelezője!) elismerésre méltó összefogással példáz­zák napjaink egészséges lo­kálpatriotizmusát. Abasáron ugyancsak ha­sonlóan örvendetes esemény­re került sor a múlt év no­vemberében. A község egé­szének támogatásával a He­ves megyei Múzeumok Igaz­gatósága itt egy olyan népi műemlék épületet vehetett át berendezési-e és további e­üzemeltetésre. amelyben nerációkon át szőlőmüvelü (kapás) család élt. A tervei szerint e házban a helység történeti és régészeti emlé­kei, valamint az oltványké­szítés eszközei kapnak majd otthont. Fontos, hogy a töb­biek mellett név szerint is megemlítsük ehelyütt Bene Miklós tervezőt, Fülöp Fe­renc, Veres József, és Sütő Bertalan kisiparosokat, akik­nek szakszerű munkája nyo­mán Abasár is a múzeum­ügyet szívvel és lélekkel pártoló közösségek maradan­dó törekvéseit reprezentálja. így az elképzeléseknek megfelelően már minden adott ahhoz, hogy a múzeu­mi és műemléki hónaptól kezdődően mindkét új kiállí­tóhely látogatható legyen. Kriston Vizi ’ózsef A magyar és a szovjet kultúra napjai Gazdag programot szerve­zett hazánk kultúrájának mind szélesebb körű megis­mertetésére az elmúlt esz­tendőben a Kulturális Kap­csolatok Intézete: összesen 190 kiállítást rendeztek kül­földön. ebből 96-ot a szocia­lista országokban. Az idei esztendő legrango­sabb rendezvénye az ápri­lisban sorra kerülő magyar kultúra napjai a Szovjet­unióban, illetve a Magyar- országon megrendezendő szovjet kultúra napjai. Kortczek József: A kapcsol 2. Amikor megkapta kineve­zését erre az űrhajóra, ame­lyet: Astrának neveznek, azonnal felkereste a Közpon­tot, Megtudta, hogy az Equus űrhajó információt hagyott a Föld nevű bolygón, ezt kell az Astrával a Köz­pontnak elhoznia. Három férfit kapott maga mellé az Astrára. A Központ megbí­zottja megmutatta neki az Equus kapitányának haszná­lati tárgyait, a hajónaplót, és levetítette a kapitány szava­it is, amit visszatértekor mondott. Nem sokat tudott meg belőle. Kérdezősködése elől a Központ embere el­zárkózott, ő pedig fegyelme­zetten tudomásul vette a helyzetet. Már az űrrepülő- téren voltak, amikor a Köz­pont megbízottja közléke­nyebbnek bizonyult: — Tudjuk, hogy maga pár éve a Központban is dolgo­zott, ezért választottuk ki erre az útra. .. Még most is elcsodálkozik, amint felidéz^ a jelenetet. Hiszen ezt nem lett volna szabad! A Központ éppen azért szokta megmutatni az előző feladatot teljesített ka­pitány személyes holmiját, a naplót, és levetíteni szavait, hogy az újonnan kinevezett parancsnokot meggyőzze ró­la. sikeresen tért. vissza az előző űrhajó. Mit akar hát ennek közlésével a Központ embere, hogy tudják,, ő is dolgozott ott? Hiszen ezzel a/.t adja tudomására: tutijuk, hogy tisztában van vele. mind a személyes használati tárgyak, mind a beszéd, mind a naplókópia, másolat, amit előre szoktak elkészíteni. így volt az Equus-szal is. Ha egy űrhajót katasztrófa ér. a Vá­rosi Csatornán bejátsszák a kópiát a sikeres visszatérés­ről. Sikeres visszatérés ese­tén is bejátszásból értesül­nek a Város lakói a vissza­érkezésről. Ö. mint egykor a Központ munkatársa, tudja ezt. Mint öt expedíció résztvevője, szintén tudta. Mint négy pa­rancsnoka. szintén tudta. Ve­le is elkészült a felvétel mind a háromszor, mindig ott voltak személyes tár­gyainak másolatai a Központ széfjeiben. S ő büszke volt erre. Minden küldetése ve­szélyes volt tehát. De azzal, hogy start előtt a Központ megbízottja közölte, tudják, hogy dolgozott már köztük, éppen azt adták tudomására, hogy az Equusról nem tud­nak semmit. Vagy legalábbis keveset. S mégis: a ruha, az Equus kapitányának szinte­zője. a monogramos gyűrű, a film. . . A Szertartás. Mert nem más. A Város soha nem tudhatta meg. mi az igaz­ság. A hozzátartozók jóval később persze megtudták... De ők. a parancsnoki állo­mányúak sem tudhatták mindig, melyikük él még. Néha váratlanul indult új útra, aki visszatért, néha csak a Központ adhatta ki a hírt az új megbízatásról, amikor az a parancsnok már régen nem is élt. Belátta, szükség van rá. hogy így szépítsék meg az igazat. Ez va’amiféle szertartás Ez egy hit. Hogy élnek mind. A kedves arcok, a barátok, a nagyszerű társak. De most, indulás előtt egy­értelműen tudatták: az Equus kapitánya nem él. Te­hát őszinték voltak hozzá, te­hát bíznak benne, tehát kül­detésük veszélyes. S ott van­Szikszai Károly rajza nak a széfekben az ő tárgyai is, ott van előre a jelentés is. a sikeres visszatérésről. Igenis, meg fogja 'oldani a feladatot. Elég erősnek érzi magát. A Fiút azért vette maga mellé, hogy az öreg is és a Helyettese is lássák, nincs szüksége rájuk. . . .Jelezné már egy sárga pont, hogy megvan. Semmi. A villantót mozdító keze fá­radtan ereszkedett a mellé­re. A Fiú összepakolt. Fel­küldte a műszereket a hori­zontális robottal Kozmikus 125-re. Elindultak ők is. Füilesztő, forró éjszaka lett. (Folytatjuk) it

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents