Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-15 / 11. szám

# ■?-- -T' .r- f-cír- -— — i-i»- ír- -ff-1— ra-rii-*»— ,— —tiOr^—-^--r-- **.^*.**—« HÉTFŐ ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Á béke hangja AZ OLASZ PAESE SERA „higgadtnak és béke- szeretőnek” minősítette Leonyid Brezsnyev nyilatko­zatát, amely a Pravdában jelent meg. A világ egyik legnagyobb hírügynöksége, az amerikai Associated Press az interjúból megállapította, hogy számos új nemzetközi dilemmával kapcsolatban szovjet részről ez volt „az eddigi legtekintélyesebb reagálás”. így igaz. Az SZK'P KB főtitkára, szovjet államfő nyilatko­zatának kiemelkedő jelentőségét két egymástól el nem választható tényező, a hangnem és az időpont adja meg. Az időpont közismerten nem akármilyen: sorsdöntő események és folyamatok olyan láncreak­ciójának vagyunk tanúi napjainkban, amely döntő mértékben kihat az enyhülés — és ezzel az emberi­ség — jelenére és jövőjére. Leonyid Brezsnyev meg­fontolt szavai akkor hangzottak el, amikor a válasz­tási csinnadrattától hangos, mindenekelőtt a belső hatalmi szempontokkal törődő amerikai kormány úgy akarja az igazán húsbavágó témákról (infláció, mun­kanélküliség stb,.) elterelni a figyelmet, hogy az iráni krízis, az afganisztáni események és más fejlemények ürügyén szovjetellenes kampányba kezdett. Ez a je­lenlegi világhelyzet egyik legfontosabb és legveszé­lyesebb eleme, számos felelőtlen lépés (nemcsak a SALT-rati fikái ás. félretolása, de jórészt még az euró- rakéta-döntés is) elsősorban erre vezethető vissza. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT, ilyen hideg- háborús kísérletek kellős közepén gyógyírként hatott a Moszkvából, a legmagasabb helyről messzire hal­latszó józan, higgadt hang — az a Brezsnyév-nyilat- kozat, amely nem fenyeget, hanem érvel; nem kinyi­latkoztat, hanem elemez. A Washingtoni Post az interjúnak azt a részét idézi, amely az amerikai partner megbízhatatlanságá­nak veszélyességéről szól, az óriási példányszámú japán Jomiuri Shimbun „a Szovjetunió megbünteté­sére” irányuló amerikai lépések tarthatatlanságát hangsúlyozza, az AB amerikai hírügynökség pedig a nyilatkozat lényegét emeli' ki: a szovjet külpolitika változatlan. EGY VESZÉLYESEN VATOZÓ HELYZETBEN az ilyen változatlanság a kibontakozás ígérete. Az idézett olasz Paese Sera is erre utalt, amikor leszö­gezte: a szovjet vezető szavaiból derűlátás érződött ki az enyhülés sorsát illetően. Harmat Endre ♦ ) I Afganisztán lm barátja a Szovjetunió Leonyid Brezsnyev nyilatkozatának visszhangja Széles visszhangra találtak az .egész világon Leonyid Brezsnyevnek a Pravda kér­déseire adott válaszai. Szá­mos ország lapjai kiemelke­dő helyen közölték a vála­szok teljes szövegét, avagy azok részletes tartalmát. „Leonyid Brezsnyev elítéli Cáriért, mint megbízhatat­lan partnert” — ezzel a címmel publikálta cikkét a Washington Post. „A szov­jet államfő azzal vádolta Carter elnököt és az Egye­sült Államokat, hogy a Szov­jetunió afganisztáni beavat­kozásáról szóló hazugságok tömkelegét terjeszti, és mint az államközi kapcsolatokban teljes mértékben megbízha­tatlan partnert elítélte az amerikai kormányzatot”. A japán Jomiuri Simbun élesen bírálta a Carter-kor­mánynak a „Szovjetunió megbüntetésére” tett lépéseit. Kabul Babrak Karmai nyilatkozatot adott a TASZSZ kabuli tudó­sítójának. Az Afganisztáni Népi De­mokratikus Egységpárt Köz­ponti bizottságának főtitká­ra, a forradalmi tanács elnö­ke, miniszterelnök — a többi között — elmondta: az utób­bi évekre jellemző, hogy ak­tivizálódtak azok az imperi­alista és reakciós körök, ame­lyek minden 'áron igyekeznek meghiúsítani az enyhülésit, nemzetközi síkon feléleszteni a hidegháborút, az erőszak ^és a hegemonizmus imperi­alista politikáját és arcátla­nul beavatkozni szuverén or­szágok és népek beliig vei be. Leonyid Brezsnyev a Prav­dának adott válaszaiban tel­jes mértékben leleplezte az Egyesült Államok és szövet­ségesei. a NATO harciasko- dó köreit és a pekingi hege- monisták politikájának, an­nak a politikának az agresz- szív lényegét, amely komo­lyan veszélyezteti a békét. Az imperializmus — foly­tatta Babrak Karmai —, de főleg az amerikai imperia­lizmus, a legutóbbi fdőben a mesterségesen létrehozott „afgán kérdést” használja fel ürügyül, hogy feszültséget szítson, hogv megtorpedózza az enyhülést.' Az Afganisz­táni Demokratikus Köztársa­ság külső ellenségei, miután kudarcot vallottak azzal, hogy nyílt fegyveres beavat­kozással aknázzák alá az af­ganisztáni forradalom vívmá­nyait, más eszközökhöz nyúl­tak: hazudnak és rágalmaz­nak. hogy lejárassák Afga­nisztánt és az afgán népet, megingassák az afgán—séov-■ jet barátságot. Próbálkozása­ik azonban hiábavalók, mert az a segítség, amit a Szov­jetunió az afgán kormánv kérésére összhangban az 1978-as afgán—szovjet szer­ződéssel és az ENSZ alap­okmányának betűjével és szellemével a forradalmi Af­ganisztáninak nyújtott, nem „beavatkazás”. amint ezt egyesek szeretnék állítani, hanem hatékony segítség egy független és szuverén ország­nak. amely a külső ellenség­gel szemben fegyverrel kény­telen véde'mezná forradalmi vívmányait. Leon3'id Brezsnyev vála­szai a Pravda tudósítójának ismételten azt támasztják alá, hogy Afganisztán, az afgán nép olyan hű és megbízha'ó barátra talált a Szovjetunió­ban, ameL'nek támogatására a nehéz időkben mindig szá­míthat. A több. mint tizen­öt milliós afgán nén ebben látja annak biztosítékát, hosv megvédheti, sőt, meg is sok­szorozhatja az áprilisi for­radalom vívmányait minden elképzelhető támadással szemben — fejezte be nyi­latkozatát Babrak Karmai. Gandhi új kormánya Hétfőn lelőtte a hivatali esküt Indira Gandhi új kormánya. Képünkön: India új miniszterelnöke egy falusi küldöttség tagjait fogadja új delhi otthonának kertjében, akik kineve­zése alkalmából köszöntik. (Népújság telefotó — AP—MT1—KS) Álláspontok az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés rend- kívüli ülésszakán felszólalt Hollai Imre nagykövet, Ma­gyarország állandó ENSZ- képviselője. A magyar fődelegátus meg­állapította, hogy a szocialis­ta országok képesek voltak kiállni a hidegháború meg­próbáltatásait, szilárdan ál­lást foglaltak az enyhülés politikája mellett és vissza­utasították azokat a zsarolá­si kísérleteket, amelyekkel alapvető elvi engedményekre akarták rávenni őket. A nemzetközi politika hullám­zása közepette az elmúlt időszakban mind ez ideig si­került megvédeni, sőt több területen el is mélyíteni az államközi kapcsolatokban ál­ért pozitív eredményeket. Az enyhülés ellenfelei most új kampányt indítottak az álla­mok és a népek közötti megértés együttműködés alá- aknázására. Ezzel kapcsolatban Hollai Imre hangsúlyozta az ENSZ óriási felelősségét a béke, a biztonság megőrzésében és óvta a világszervezetet attól, hogy hagyja magát visszatérí­teni a hidegháború útjára. Irán és a BT A teheráni külügyminisz­térium nyilatkozata, „sem­misnek és érvénytelennek” nyilvánította a Biztonsági Tanácsban az Irán elleni gazdaság szankciókról beter- j isztett határozati javaslatot, amely a Szovjetunió ellen­szavazata következtében nem lépett határozat erejére. „Most, hogy az Egyesült Államoknak Irán gazdasági elszigetelésére irányuló ma­kacs és megalapozatlan kí­sérletei kudarcot vallottak, felszólítjuk a többi kor­mányt, hogy ne hagyják magukat bevonni Washing­ton politikai játékaiba és tartózkodjanak az olyan in­tézkedésektől, amelyek Irán­hoz fűződő kapcsolataikat megronthatják”. Arany és aranyár RÓMA Franco Maria Malfatti külügyminiszter egészségi okokból történt lemondása miatt hétfőn átalakították Francesco Cossiga kormá­nyát. Az új külügyminiszter Attilio Ruffirá lett, az ed­digi hadügyminiszter. Az olasz kormány új mi­niszterei hétfőn a Quirinale palotában Pertini elnök előtt letették a hivatalos esküt. WASHINGTON Az Egyesült Államok két éven belül 400 millió dollár értékű katonai és gazdasági segélyt hajlandó nyújtani Pakisztánnak és hasonló tá­mogatásra ösztönzi nyugat­európai szövetségeseit. Köz­ismert, hogy Pakisztán terü­letéről kiindulva intézik tá­madásaikat afgán ellenfor- radalmárok a népi rendszer ellen. Fegyvereiket pakisztá­ni és kinai forrásokból kap­ják. LONDON Margaret Thatcher brit miniszterelnök félórás meg­beszélésen fogadta Warren Christopher amerikai kül­ügyminiszter-helyettest, aki úribb nyugat-európai kör­út tál iavekszik Washington szovietellenes intézkedései rrrilé felsorakoztatni a N ATO-szövetségeseket az af­ganisztáni fordulatinyomán. HANOI Az elmúlt napokban Is folytatódott a kínai fegyve­re« tevékenység a vietnami —kínai határon — adta tűd­től egv Hanoiban közzétett összefoglaló ielentés. A be­számoló szerint elsősorban Hoang Lien Son tartomány határmenti körzetei voltak kínai tüzérségi provokációk célpontjai. 1980.' január 15., kedd Az elmúlt néhány hónap folyamán szinte minden na­pilap, folyóirat közölt arany­nyal foglalkozó cikkeket. Ezen írások között akad né­hány, amelyik nem teljesen olyan fényben tünteti fel a sárga fémet, mint azt annak világgazdasági szerepe indo­kolná. E cikk keretében né­hány arannyal kapcsolatos gondolatot szeretnék meg­osztani az olvasóval, segít­ve az információözönben va­ló helyes eligazodást. Az arany karrierje 1971-ig A hajdanában teljes érté­kű pénzként funkcionáló arany az 1929—33-as világ- gazdasági válságot nem volt képes túlélni. 1934. január­jában az Egyesült Államok hatvan százalékkal leérté­kelve nemzeti valutáját a dollárt, felállította az 1971- ig érvényben tartott egy uncia = 35 dolláros arányt. Ez képezte később 1944. de­cemberében a Bretton— Woods-i valutarendszer alap­ját. A nyugati világ valutá- ris együttműködése tehát az Egyesült Államok azon ga­ranciavállalásán alapult, mely szerint minden ország központi bankja felesleges dollártartalékait az USA központi bankjánál, a Fede­ral Reserv System-nél át­válthatja aranyra. Ez gya­korlatilag azt jelentette, hogy a dollár egyenértékűvé vált az arannyal. Ez egy céltu­datos, mindenben az Egye­sült Államok érdekeit szem e'őtt tartó valuta- és gazda­ságpolitika eredménye. Probrima egészen addig nem is jelentkezett, míg az Egyesült Államok fizetési mérlege aktív volt. Ez az időszak a 40-es évek végétől a hatvanas évek eleiéig tart és a közgazdasági irodalom mint ,doiláréh=ég”.et emle­geti. Ezen periódusban min­denkinek a dollára volt szüksége és nem az arany­ra. A hatvanas évek elejétől, amikor a nyugat-európai tő­kés országok valutáikat kon­vertibilissé tették — jelez­ve, hogy a háború okozta gazdasági gondokat sikerült leküzdeni — új irányzat kezdett kialakulni a nem­zetközi pénzpiacokon. A dol­lár gyengült az aranyhoz képest. Ezt jelezte a szabad­piaci —aranyár 35 dollár/un- ciás szint fölé emelkedése. Az USA érdekeinek vé­delmére szükség volt egy együttműködési forma létre­hozására, amely a hivatalos szinten stabilizálja a sza­badpiaci aranyárat. Ezt a feladatot töltötte be 1968-ig az arany-pool. Ez, a fejlett nyugati tőkés országok együttműködése volt a sza­badpiaci aranyüzletben, melynek során az árak emel­kedésekor plusz kínálattal jelentek meg a piacon, il­letve az áresést jelentős vá­sárlásokkal igyekeztek meg­akadályozni. 1968-ra azonban az Egyesült Államok külföl­di adósságai olyan mértéket öltöttek, hogy a dollártól el­forduló kereslet hatalmas nyomásként nehezedett az aranyra. Ezt a nyomást már az arany-pool sem volt ké­pes elviselni, így megszűné­se után az arany ára átme­netileg 30—35 százalékkal haladta meg a hivatalos aranyárat. Ez az időszak 1971-ig. — az USA beváltási garanciáidnak megszűnéséig v— a kettős aranyár időszaka. 1971-től már csak egyetlen aranyár létezik, a szabad­piaci, amely sokkal iobban tükrözi az arany valódi érté­két — a ielentős ingadozá­sok ellenire is — mint an­nak Héjén a hivatalos arnnvár. önként adódik a kérdés, mi is valójában az arany reális nemzetközi ára? Árrobbanás és aranyár A hetvenes évek elején el­kezdődött világgazdasági változások legjellemzőbb vo­nása az árszintek robbanás- szerű megemelkedése és az árarányok gyökeres átrende­ződése. Ebben az átalakuló­ban levő világgazdasági kör­nyezetben természetes jelen­ség, hogy az arany ára je­lentős mértékben elszakadt a hosszú éveken keresztül, mesterségesen fenntartott hivatalos aranyártól. Sze­rény becslések is körülbelül hatszoros aranyárat tartanak indokoltnak 1971-re, az 1934-es szinthez képest. Ezt az aranyárat növeli tovább az 1971. óta eltelt időszak világpiaci árszint-növeke- dése. Ilyen gondolatmenet­tel ma az arany reálisnak nevezhető ára 350 dollár/un- ciában lenne meghatározha­tó. Az arany ára azonban 1980. január elején megkö­zelítette a 650 dollár/unciás szintet. Mi lehet ennek a magyarázata? A fenti árkialakítási gon­dolatmenet a világpiaci ár­növekedés átlagát veszi fi­gyelembe, amelyen belül a nyersanyagárak jobban, a késztermékek árai kevésbé emelkedtek. Amennyiben valamelyik fő árucsoportba kell besorolnunk az aranyat természetesen mint nyers­anyagot vesszük számba. Ezen belül is mint fémet. Az 1934 és 1980 közötti fémárak, az egyes fontosabb­nak ítélt fémek esetében a következőképpen alakultak. A réz ára az eltelt 46 év alatt közel 34, az ólomé 48, az óné 33, az ezüstté pedig mintegy 196-szorosára (!) emelkedett. Ezzel szemben az arany ára ugyanezen időszak alatt „csak” 17-sze- resére. Ilyen gondolatme­netet követve tehát az arany ára még sok meglepetést produkálhat a jövőben. Az aranyár alakító tényezői Mint minden árucikknél az aranynál is a legfonto­sabb áralakító tényező az érték. Az értéket pedig az árucikk előállításához átla­gosan szükséges társadalmi munka mennyisége határozza meg. Bányatermékek eseté­ben viszont — mivel a bá­nyászat lehetőségei korláto­zottak — a legrosszabb kö­rülmények között kibányá­szott nyersanyag termelési költségei a mérvadók. Az aranyra vonatkoztatva a fentieket a következőről van szó. A bányajáradék elve és gyakorlati realizálódása alapján a piacra kerülő arany árát jelentős mérték­ben behatárolják azok az aranybányák, melyeknek ter­melési költségei a viszony­lag magas sávban helyezked­nek el. Ilyen magas ön­költségi sávba tartozó bá­nyák még a tőkés világ aranytermelésének 75 száza­lékát adó Dél-afrikai Köztár­saságban is találhatók. Pél­daként említhető a dél-afri­kai West land Consolidated csoporthoz tartozó néhány bánya, ahol a termelési költ­ségek egy uncia aranyra ve­títve meghaladják a 600 dol­lárt is. Ez tehát azt jelenti, hogy egy hatszáz dollár/un- ciás aranyár közgazdasági­lag nem nevezhető túlzott­nak. Ilyen megközelítésben a magas aranyár ösztönözni fogja olyan bányák meg­nyitását is, ahol a termelési költségek ez ideig nem tet­ték lehetővé a kitermelés megkezdését. Az ilyen — ma­gas önköltséggel dolgozó bányákból kikerülő — arany viszont tovább fogja emelni az arany piaci árát. Az egész ördögi körforgásnak a vá­sárlói kedv fog gátat szab­ni. Az áremelkedés akkor áll meg, amikor egy bizo­nyos szint fölött az arany már nem talál vevőre. A forgalmi szféráról, mint áralakító tényezőről szólva a következőt érdemes meg­jegyezni. Az egyes években a világon 7600 és 7800 tonna között alakulnak az eladá­sok. Ez a kínálat messze alulmaradt azon a szintén, amely elég lett volna a ke­reslet kielégítésére. A leg­nagyobb aranyvásárló az ék­szeripar, amely az évenként rendelkezésére álló arany- mennyiség mintegv 50—60 százalékát szívja föl. A je­lenlegi feszült aranypiaci helyzetre jellemző egyéb­ként, hogy a vezető tőkés országok, köztük az USA, Anglia, Franciaország ék­szerüzleteiből eltűntek a IS karátos aranyékszerek álad­va helyüket a 14 karátos, vagy még alacsonyabb aranytartalmú aranytár­gyaknak. Az aranypiacon ki­alakult keresleti tényezők tehát egyértelműen a magas, esetleg tovább emelkedő aranyárak mellett szólnak. Végül) de nem utolsósor­ban alapvető áralakító té­nyező a világgazdaság fejlő­désének megítélése. Ezen szempontok alapján is emel­kedő aranyárat valószínűsít­hetünk, ezt támasztják alá a világgazdaság 1980. évi fejlő­désének kilátásai is. Az OECD 1979. végén közre­adott jelentése 1980-ra is­mét növekvő gondokkal szá­mol. Ezen belül kétjegyű inflációt, több mint húszmi1- lió munkanélikülit és gazdasági növekedés helyett visszaesést jósol a prognó­zis. 1980. folyamán a fejlett tőkés országok körében is nőni fog a fizetési mérleg gondokkal küzdő országok száma. A tőkés és fejlődő világ országainak fizetési mérleg«; passzívuma tovább nő, főleg az energiahordo­zók további drágulása mi­att. Ezzel összhangban az OPEC-országok folyó fizetési mérleg aktívuma meg fogia közelíteni a 80 milliárd dol­lárt, húsz százalékkal ha­ladva meg az 1979-es szin­tet. Ez a hatalmas összeg egy része természetesen az arany iránti , kereslet növe­kedésének tartós tényezője. A többek között profiinfláció képében jelentkező és most már több mint hat éve hú­zódó világgazdasági válság a fejlett tőkés országok vállal­kozóit is egvre nagyobb arányban ford’tia az arany felé, amely — úgy tűnik ké­pes a gazdaságot átmenteni hasonló megrázkódtatásokon. Nem zárhatjuk ki annak lehetőségét sem, hogy az aranv árát a nem is olyan távoli jövőben háromrievű szám helyett már né^vie- gvűvel kell majd kifejez­nünk. Dr. Nyíri Iván i I 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents