Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-12 / 9. szám

Rendkívüli közgyűlés PÉNTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Közjáték Korzikán HÁROM HALOTT és néhány sebesült — egyelő­re ez a korzikai véres események mérlege. Mármint a legfrissebb közjátéké, amely a Fesch Szálló megszál­lásával függ össze. Végül is az akció nem emelkedik ki a többi, hasonló jellegű megmozdulás sorából. Tu­lajdonképpen még Ajaccióban sem keltett különö­sebb feltűnést. Hozzászoktak a korzikaiak... Noha a terrort nehéz megszokni, Napóleon szü­lőhelyén az erőszak hagyományszámba megy. A kor­zikai nép sok évtizede küzd az önállóságért, az em­beribb körülményekért, a munkanélküliség ellen és jogaiért. Elkeseredettségében gyakran olyan eszkö­zökhöz folyamodik, mint a legutóbbi: a hotel elfogla­láséval, tucatnyi túsz ejtésével az autonomisták húsz társuk szabadon bocsátását akarták kierőszakolni. Ezúttal — akárcsak már gyakran a sziget történeté­ben — a francia rendőrség brutálisan beavatkozott, csírájában elfojtva az esetleges zavargásokat. HOGY Ml ROBBANTOTTA KI a nyugtalansá­got és az autonomisták akcióját? Olyan eset, amely párját csöppet sem ritkítja: Bastelicában két sze­mélyt foglyul ejtettek az autonomisták, azzal a vád­dal, hogy el akarták rabolni és megölni mozg.ilmuk két vezetőjét. Ahol ilyen szenvedélyek lobbannak föl időről időre, ott nehéz firtatni a fegyveresek akciójá­nak jogosságát. Sokkalta inkább figyelmet érdemel, hogy a sziget mintegy 100 ezér lakója rendkívül rossz körülmények között él. Az iskolában nem anya- nyelvüköm hanem franciául folyik az oktatás, sok a munkanélküli, hiányzik az egyetem és a főiskola, s az idegenforgalomból csordogáló pénz sem a sziget őslakosságának erszényét duzzasztja, hanem a'fran­ciákét, lévén a tulajdonosok többsége az anyaország­ból való. Ahol hajdanában az idegenlégió állomásozott — Korzikán áll utolsó fellegváruk — ott manapság az erőszak az úr. Évente sok száz merényletet, ember­rablást követnek el, rendszerint az UPC (Korzikai Nép Uniója), vagy az illegális FLNC. az Autonomisták Radikális Mozgalmának emberei. Volt már repülő­foglalás és több túszdráma, de Párizs hajthatatlan: a legcsekélyebb önállóságról sem hajlandó tárgyalni. S azt sem veszi fontolóra, miként lehetne a 8700 négy­zetkilométeres sziget gazdasági életét fellendíteni, a korzikaiak életét elviselhetőbbé tenni. AMÍG PEDIG erről nem kezdődik érdemi pár­beszéd Ajaccio és Párizs között, minden marad a régi­ben. Marad a terror, az erőszak, a gyűlölködés is, amely Korzika múltjának és jelenének oly szomorú velejárója. Gyapay Dénes Doszt visszautasította az ENSZ beavatkozását Közép-európai idő szerint csütörtökön este New York­ban megkezdődött az ENSZ- közgyűlés rendkívüli üléssza­ka. Mint jelentettük, a rend­kívüli ülés összehívására a Biztonsági Tanács 12 tagjá­nak kérésére került sor, az úgynevezett afganisztáni kér­dés miatt. A közgyűlés 34. rendes ülésszaka elnökének, Salim Ahmed Salimnak megnyitó szavai után elsőnek Afga­nisztán külügyminisztere emelkedett szólásra. Sah Rtu- hammed Doszt beszédében országa belügyeibe történő nyílt, durva beavatkozásnak nevezte a közgyűlés rendkí­vüli ülésének összehívását, amely ellentétes az ENSZ alapokmányával. Az afgán külügyminiszter ezúttal is hangsúlyozta, hogy az Afga­nisztánnak nyújtott szovjet segítség sem a térség, sem a világ békéjét nem fenyegeti. Az európai szocialista or­szágok — köztük Magyaror­szág — csoportja nevében felszólaló Leonyid Dolguhic, Belorusszia ENSZ-képviseiő- je rámutatott: a rendkívüli ülés összehívása mögött Kí­nának és az Egyesült Álla­moknak az a szándéka húzó­dik meg., hogy elterelje a nemzetközi közvélemény fi­gyelmét a feszültség élezé­sére irányuló tevékenységé­ről, s egyúttal az ENSZ lep­le alatt próbáljon meg to­vábbra is beavatkozni Afga­nisztán belügyeibe. Csen Csu. a Kínai Nép- köztársaság ENSZ-képviselő- je durván rágalmazta a Szov­jetuniót az Afganisztánnak nyújtott katonai segítség mi­att, és ismételten „globális hegemonizmussal” vádolta a szovjet vezetést. Korrigált az „Új Kína" A kínai politika gyakorla­tában szinte példátlan lé­péshez folyamodott az Üj Kína hírügynökség, amikor „fordítási hibára” hivatkoz­va korrigálta Teng Hsziao- ping miüiszterélnök-helyet- tes és vezérkari főnök kije­lentését, Mint emlékezetes, Brown amerikai hadügymi­niszterrel lezajlott tárgyalá­sán Teng Hsziao-ping a Szovjetunió elleni szövetség­re szólította fel a világ or­szágait, köztük természete­sen az Egyesült Államokat is. A kínai vezető politikus kijelentését felkapta az ame­rikai és a világsajtó, s a nemzetközi közvélemény rea­gálása a jelek szerint meg­lepte a pekingi vezetést. Két nappal a kijelentés elhang­zása után az Űj Kína hír- ügynökség közzétette az em­lített korrekciót és rámuta­tott, .hogy Teng Hsziao-ping nem szövetségre, hanem „egységre” hívott fel a Szov­jetunió ellen. Megfigyelők a korrekciót figyelemre méltónak tartják. Annál is inkább, mert a Zsenmin Zsipaoban és az egész kínai sajtóban közölt kínai nyelvű Üj Kína jelen­tésben félreérthetetlenül és félrefordíthatatlanul a „szö­vetség” (lien ho) és nem az „egység” (toany csie) kifeje­zés szerepelt. Vannak, akik úgy vélik, Teng Hsziao-ping túllőtt a célon, s az ameri­kai hadügyminiszter tudtul adta kínai vendéglátóinak, hogy bár az Egyesült Álla­mok híve á Kínával kialakí­tandó globális és 'Stratégiai együttműködésnek, még nem látja elérkezettnek az időt ahhoz, hogy a Teng Hsziao- ping által sürgetett szövet­ségre lépjen Kínával a Szov­jetunió ellen. Carter súlyos lépésre szánta magát A Carter-kormányzat olyan irányvonalat valósít meg, amellyel lemond a fegyver­zetkorlótozási ■ tárgyalások folytatásáról — jelentette a The New York Times. Carter elnök utasította az amerikai fegyverzetellenőr­zési és leszerelési hivatalt, mindazokat, akik a fegyver­zetellenőrzés kérdéseivel foglalkoznak, hogy tegyék félre az érre a területre vo­natkozó mindenfajta javas­lataikat. Hivatalos körök vé­leménye szerint Carter in­tézkedése. amelyet múlt hét végi memoranduma tartal­mazott, gyakorlatilag meg­akadályozza. hogy bármilyen' előrehaladást érjenek el :» fegyverzetek korlátozásáról folyó különböző tárgyaláso­kon. így a közép-európai fegyverzetek és fegyveres erők kölcsönös csökkentésé­ről, a nukleáris kísérletei« általános és teljes betiltásá­ról, valamint a vegyi fel­verek és az ellenséges mű­holdrendszerek betiltásáról folyó tárgyalásokon — hang­súlyozta a The New Yorls Times. A The New York Times szerint. Carter lépésének sú­lyos következnrmvei lesznek a szovjet—amerikai viszony­ra. Khomeini yugalomra int Tabriz városában a héten is többször került sor Khomeini- ellenes megmozdulásokra. Képünkön: Shariat Madari a.ja- tollah hívei Khomeini-képeket szaggatnak szét egy felvonu­láson. (Népújság ' telefotó — MTI—KS) Khomeini ajatollah, az irá­ni forradalom vezetője arra szólította fel az ország né­Ncw York-i experiment (5.) Polgári körzet — TÉNZT! Adj pénzt! — Egy dülöngélő, kiéhezetten vagy éppen betegesen vézna férfi áll előttem, és maka­csul ismételgeti: — Pénzt! — Nem fenyegetően, inkább egykedvűen. — Mi lesz? — kérdezi. — Pénzt! — A New Yorkot (iőO kilométer hosszúságban behálózó földalatti egyik vo­nalán utazom, éjszaka egy óra van, Queensből tartok Manhattanbe. Ketten va­gyunk a kocsiban. Amikor felszálltam, üres volt. Rossz jel. nem tanácsos így közle­kedni, de nem válogathat­tam, egyébként is indították a szerelvényt. Bizonytalan állású útitár­sam nem vesz elő revolvert, nem ránt kést. Szelíden erő­szakos. Amennyire felmér­tem esélyét. az enyémek sem rosszabbak az övénél. Megmakacsolom hát magam, és nem nyúlok a kikészített dollárok után. A férfi sze­mébe nézek, várom, mit ki­vin tenni. Egy ideig még sürget, aztán — nyilván nem tud másra gondolni. mint hogy egy hasonszőrű kábító- szeressel hozta össze a sor­sa — az ajtóhoz tántorog, szédelea. és a legközelebbi megállónál leszáll. I KÉT lí.MBER. aki sosem lát­ta egymást sose hallott a foHpnűirnn ff H»*K 1 £880. jáuuár 12., szombat másikról, mégis ennyire egyformán fejezze ki ma­gát. .. Mister Gaal idegenvezető, az American Express ide­genvezetője, a New York­ból Washingtonba vezető Kilencvenötödik úton egy ezüstszürke autóbusz fedél­zetén: — Ebben az ország­ban, a gazdagokat leszámít­va. mindenki el van adó­sodva. — John, Kinga barátja: — Amerika az adósokból él. A rejtély, „a fából vaskari­ka” a bank. Aki befeketíti magát a banknál, az elve­szett ember. Az akassza fel magát, költözzön el az Álla­mokból, utazzon Európába, de legalábbis változtassa meg a nevét, tgy még lehet reménye az életre. Pénzhez másként nem jut... AZ IDEGEN KÉTSZERE­SEN el akarja harapni a nyelvét. New Yorkon kívül pompás utak, folyamszerűen szélesek, kitűnő állapotban. Utat építeni ugyanis több mint jó üzlet. Mister Gaal szerint, ha így halad, né­hány éven belül lebetonoz­zák, aszfaltozzák * az egész Államokat. A gigantikus metropolis­ban viszont kátyú kátyú hátán, óriási gödrök az uta­kon. Bénító a forgalom és a zsúfoltság New York­ban. bizonyos órákban telje­sen megbénul a forgalom. A Queensboro-dídon hala­dunk Johnnal, amikor egy­szer csak valósággal felbo­rul a kucsi. Nagy nehezen megállunk, valósággal szét­robban a bál oldali első ke­reke. Éjszaka van, előttünk öt kocsi vesztegel, kerekü­ket szerelik. Ugyanaz a gö­dör szerencséltethette őket is. — Beperelem ezt az átko­zott várost — így John, s ez az egyetlen, amit megte­het. New York útjainak egy része magánkézen van, pénzt kell fizeni a hidak, az alagutak használatáért. A felújítás, karbantartás a vá­ros gondja lenne, a város viszont évek óta csődben van. Miközben száz és ezer kilométerszámra építik az Államok közötti sztrádákat, New Yorknak nem sikerül kapni ezekből a pénzekből, így hát John, a millió és millió autós szitkozódik, át- kozódik. Közlekedni viszont kell. LÁTTAM A WASHING­TONI Capitolt, a Lincoln­emlékművet, betértem, in­kább csak levegőt szívni két múzeumba, s most úgymond hazafelé. New Yorkba tar­tunk. Egynapos kirándulás, 370 kilométeres út oda és vissza, fáradt a társaság. Pilótánk. Richard rádió­zással szórakoztatja magát. Szája előtt mikrofon, a mellettünk haladó. velünk szemben jövő autósokkal társalog az úgynevezett pol­gári körzet sávján. —,A Wo- tergettől jövök és megyek a nagy almához — közli Richard. — Most hagytam el két nagy főnököt. — Mister Gaal fordítja a jel bé­nánk bank hátán Manhattan déli felén széfet: — A sötét bőrű em­berünk azt akarta közölni, hogy Washingtonból jön, és New Yorkba hajt. S mögöt­te rendőrök állnak lesben, akik mérik a sebességet. Er­re figyelmeztette a többie­ket. Gaal úr a mi szórakoz­tatásunkról igyekszik gon­doskodni. Amilyen tárgyila­gosnak mutatkozott, amikor az állampolgárok pénzügyi helyzetéről számolt be, most annyira elfogult. Magyar fülek számára talán még nem hallott alapállásból tart politikai kiselőadást. Ütitár­saim egy részét már a leg­kevésbé sem zavarja, javá­ban alszanak. A Magyaror­szágról velünk jött idegen- ' vezetőnk, az IBUSZ alkal­mazottja azonban már piros az indulattól. A nem várt politikai délutánt ő fejezi be. Elkéri a mikrofont társától, és ennyit mond: — Höl­gyeim és uraim. mister Gaalt hallották, New York­ból. MISTER GAAL legköze­lebb New Yorkba érve vet­te kezébe a mikrofont. (Folytatjuk) Ecrenczi József pét, hogy „szüntesse be a viszálykodást, s lásson hozzá a haza építését célzó mun­kához”. Urumiéh, nyugat- azerbajdzsáni város küldött­ségét fogadva a főpap hang­súlyozta: Irán a népi hatar lom megteremtésének fontos időszakába lépett, amelvnek soron következő szakaszai az elnökválasztás és a nemzet- gyűlési választások lesznek. „Azután hozzákezdünk az "új Irán építése nagyszabású ter­vének megvalósításához” — hangsúlyozta Khomeini. Az azerbajdzsáni Tabriz- ban hírügynökségi jelentések .szerint az elmúlt 24 óra vi­szonylag nyugodtan telt el. Noha az üzletek, iskolák és hivatalos intézmények to­vábbra is zárva mars ltak. Ugyanakkor továbbra is fe­szült a helyzet,, s fennáll a veszély, hogy kiújulhatnak az összetűzések Khomeini és Sariat-Madari ajatollah hí­vei között. A teheráni rádió közölte, hogy az iráni hatóságok le­tartóztatták a Forghan nevű illegális terrorszervezet IS tagját, köztük Akbar Gudar- zit, a csoport vezetőjét. Ez a reakciós szervezet, amelv fő­ként a volt császári titkos- rendőrségnek. a SAVAK-nak egykori munkatársaiból áll, célul tűzte ki., hogy a terror eszközével próbálja meghiú­sítani a forradalmi folyama­tot az országban. Köztudott, hogy a Forghant terheli a felelősség több neves iráni politikus — köztük Khomeini közeli munkatársa és ta­nácsadója. Motahari aiaiol- lah és Tabatabai ajatollah. valamint a volt vezérkari főnök, Karani tábornok — meggyilkolásáért. Teherán­ban közölték azt is. hogv a hatóságok, a szervezet főha­diszállásán olyan dokumen­tumokra bukkantak, amelyek alapján a Forghan toyábbi tagjait sikerült azonosítani, s amelyekből fény derült ar­ra, hogy A csoport újabb merényletekre készült.

Next

/
Thumbnails
Contents