Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-08 / 5. szám
Lehel arany, ami nem fénylik? LEHET BIZONY. Mert, ha értő kezek megtisztítják az Idők és korok porától, patinájától. ha nem hivalkodó, de ízléses keretbe kerül; fényleni fog és aranynak is bizonyul. Ö, ne ijedjen meg a nyájas olvasó, nem az aranymíves céh valamely kései képviselője elmélkedik, sőt elménckedik, még csak nem is egy kapualji gyűrűárus. ki érthetetlen módon az aranyról akarja bebizonyítani, hogy az valójában — arany. Tévékritikát olvas, méltatást inkább egy immáron másfél százados olyan vígjátékról, amelynek megnézésétől majdhogynem elvette a kedvem jómagámnak is először a mű szerzőjének személye, a mű tévé-újságbeli előzetese. s az ebből az előzetesből egy részt felolvasó narrátora az Éljen az egyenlőség!- nek. Mivelhogy erről az Eöt- vös-vígjátékról van szó, amelyet nem átallott a televízió rögvest az új esztendő első napjának esti főmű- sorában bemutatni —, hogy egész évben így legyen. Mert a mondás úgy tartja; amilyen az új év első napja. olyan lesz utolsó is. Mindezek után óvatos mértéktartással. tévékritikusi voltom és .létem keserű tudatával roskadtam le a készülék elé: nem a kellemes szórakozás, de a kínzó munka vár most majd rám. Az egykori iskolai és az egyéb stúdiumaim tapasztalatai ugyanis tökéletesen kizártnak nyilvánították, hogy a regény- és történetíró, a Kis múzeum, tájház lesz Abasáron. A községi, tanács és a megyei múzeumi igazgatóság közösen megvásárolt a faluban egy 250 éves ka- pásházat. s itt alakítják majd ki a környék jellegzetes mesterségének, a szőlőművelésnek ódon kellékeit, szerszámait reprezentáló kiállítást. Természetesen bemutatják a mátraalji élet számos egyéni dokumentumait is. Népviseleteket, régi paraszti bútorokat. A parasztházat szépen rendbe hozták, s a karácsonyi ünnepek előtt megtörtént már a mű: 'aki átadása is. A látogatók s az érdeklődők a kora tavasszal megtekinthetik megyénk legújabb tájházát. A teleoüiés pálosvörösmar- ti részében az =>lmúlt évben 800 néter ivóvízvezetéket újítottak fel, s így számos QJÉMMM 1080. január 8„ kedd szárazán pedáns, elkötelezett, de mondandóját a belső átfűtöttség miatt mégis és még ma is olvasmányosan előadni tudó Eötvös József vígjátékot lenne képes írni, Írni írt ugyan színművet, éppen ezt — hogy így-é?, az majd a későbbiekből kitetszik — be is mutatták a múlt század derekán, de az már akkor sem kapott többet a tisztes szónál, a szándék elismerő méltatásánál. És —' ajaj, tudjuk jól —, ha egy műnek a szándékát méltatják és ismerik el, akkor teszik ezt annak okán, hogy más elismerni való aligha akad. Es az Éljen az egyenlőség! televíziós változata Vámos Miklós derűs, könnyed, egy kicsit a mesét, de a tanulságos mesét — és nem tanmesét! — idéző rendezése, Gyárjás Miklós, szellemesen gunyoros, a mű keletkezésének korát és napjainkat találóan összekötő kommentárja, amelyet könnyed eleganciával Antal Imre adott elő, de ha jobban tetszik, hát játszott el, — szóval mindez együtt sikert hozott. Élvezetes, szórakoztató, és felettébb tanulságos tévéjátékot láthatott a néző. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK, én most a tanulságost nem úgy értem, hogy a műből a rendező, a kommentátor és a színészek jóvoltából mi szólhat és mi szó^t a mához, — erről is lehetne egyébként m,ég jó néhány gondolatot leírni. Ám sokcsalád jutott korszerű vízvezeték-hálózathoz. A községi tanácson elmondták, hogy az idén ebből a munkából még 150 méter cső lefektetése van csak hátra. A felújítási összegből ebben az évben jut még az orvosi1 rendelő, az iskolai napközi és a klubkönyvtár tatarozására, karbantartására is. A községben élők legnagyobb gondja azonban 'továbbra is az utak hiánya, s a meglevők korszerűtlen állapota marad. Sorra épülnek fel az új házak, alakulnak ki az új utcák, ám az' úthálózat nem követi a falu fejlődését. Egy-két „utcából” csak ölben lehet kihozni a gyermekeket, s a tüzelőszál- lítás is igen bonyodalmas. A korszerűsítéshez azonban nem elegendő a falu „beruházási kerete”. Remélhetőleg a megye is hozzájárul ahhoz, hogy az egyik legdinamikusabban fejlődő község korszerű úthálózattal rendelkezkai fontosabbnak tartom, hogy Eötvösnek ezzel a dra- maturgiailag ugyan gyenge, porral vastakon betakaród- zott, fekete-fehér figurákat felsorakoztató tévéjátékával is lehetett mit, sőt sokat kezdeni. Mert éppen a szándékai, amiért megírta e vígnak szánt játékot, azok voltak az igen figyelemre méltóak. Voltak és maradtak! Meg vagyok győződve róla. hogy ha merőben új utat nem is jelentene az Éljen az egyenlőség! televízióra vitele klasszikusaink és a kevésbé Ismert műveik felkutatásában, bemutatásában — de odafigyelésre kész- tetőt mindenképpen. Azt nem állítom, hogy akár holnap ugyancsak egy effajta narrátori, kommentátori szöveggel, a múlt század és a jelen képi változásaival lehetne csak felfrissíteni, előadásra alkalmassá, sőt emlékezetes produkcióvá emelni az eleddig örök halálra • ítélt alkotásokat és alkotókat. Minden bizony- nyak más, százfajta útja és lehetősége van, hogy akár Jósika Miklós, vagy Tinódi Lantos Sebestyén, Kemény Zsigmond, vagy Gvadányi újra vagy egyáltalán bemutathassak a közönségnek. Az Éljen az egyenlőség! arra volt kiválóan példa, hogy a tiszta, a nemes, a kort és a „fajzatot” előbbre vivő szándék és gondolat mindennek az alapja. A SZERKEZETI VAZAT,"a játék dramaturgiáját — bocsánat a kifejezésért — még hozzá lehet „csinálni”. Invencióval, ötlettel, a legalább ugyanannyi és ugyanolyan szándékkal, mint amivel az eredeti mű a régen volt szerző akarata szerint életre és a mai társak segítségével új életre született. Gyurkó Géza Nagyon sok ember hiszi magáról azit, hogy tévedhetetlen. No meg azt is. hogy az ő eszén túljárni nem lehet, vagyis' felettébb okos. bölcs, rajta aztán nem fog semmiféle praktika. Hát ez a mi emberünk —, aki őszintén szólva becsületes, a gyárban munkáját jól végző szaki — szintén ilyen tévedhetetlennek és kissé ravaszkásnak hitte magát, s ezt bizony elismételgette a „Három jó barát”-ban. Mondanom se kell, a „Három jó barát” régi címere egy italboltnak. ami Diósgyőrben, a Lillafüred felé vezető út mentén működik, ütött-ko- pott műemléknek számító magányos épület, > lévén több mint háromszáz esztendős. Valamikor még Fazola Henrik idejében a vasat, meszet szállító fuvarosok itt ültek össze egy pohár borra, rendezvén olykor olyan verekedéseket, hogy még a kármentő is ordított fájdalmában. Node, miért ez a hosszú bevezető (ezt a főszerkesztő mondja, nem én), tény, hogy ma is mint italbolt jói megy, gyári munkások.' fuvarosok látogatják, köztük a mi emberünk — nevezzük Károly bácsinak, aki gyári munkája mellett még gazdálkodik is. Lova van, szekere, szóval, kihasználja az élet minden percét, reggel négykor kel, s az esti tíz óra kényszeríti ágyba. Persze a hosszú napokban egy-két órás három jó barátbeli tartózkodás is benne foglaltatik; néhány fröccs, régi történet na és az állandó magabiztos önmagaszta- lás; őt' még nem ejtette át senki, és amíg fej van a nyakán, nem is fogja. Az italbolt vezetője —nevezzük Pista bácsinak — olyan jókedélvű ember, régóta van a szakmában, s miután ricsei születésű a, feleségével együtt, egyszer csak hallja ám, hogy a Károly bátyánk bárányokat akar venni, — Ejnye — mond’a a boltvezető —, ha maga bárányokkal is akar foglalkozArany ez Is, bár már alig fénylett. Az iskolai tankönyvekből Garai Gábor költő segítségével, Victor Máté zenéjével és zenéjére kilépett, és ismét nekivágott a pusztának Bolond Istók. Képünkön e zenés dráma egyik főszereplője, aki ebben az újszerű műfajban is otthonosan mozog: a Dajkát alakító Gobbi Hilda. Tanácsi támogatással — Abasáron Tájház, vízvezeték, felújítások Útjelző volt az aprópénz Kaland az éjszakában Avagy: hogyan fogjunk betörőt? Éjfélre járt, amikor a fiatal pár hazafelé indult a csányi bisztróból, ahol a lány dolgozik. Beszélgetésük fonala hirtelen megszakadt... — Hallottad az üvegcsörömpölést? — Igen... Az italbolt felöl jött a hang. Ahogy közelebb értek, a földbe gyökerezett a lábuk. A kocsma betört üvegajtaján éppen akkor mászott be valaki. Méghozzá: olyan magabiztos mozdulatokkal, mintha csak egyedül lenne a világon. Amint beért, néhány üvegcserepet kidobott az utcára, aztán eltűnt a gyéren megvilágított helyiség belsejében. Mit tesz általában ilyenkor az ember? Sarkon fordul és minél gyorsabban odébbáll, mert ki tudja, tőr van-e a betörőnél, vagy lopott pisztoly! Bohács Sándor és Kondás Margit a pillanatnyi meghökkenés után nem ezt tette, hanem a szomszéd utca felé vette az irányt, ahol az italbolt vezetője lakik. — Betörtek a kocsmába — költötték fel Szabó Józsefet, aki talán még katonakoi'á- ban sem öltözött fel ilyen gyorsan, mint a hír hallatán. Valahonnan — máig sem tudja megmondani, hogy honnan — egy gereblyét kapott a kezébe é<s Bohács Sándorral együtt elindult „betörőt fogni.” Hajsza a ködben Eközben az italbolt éjszakai látogatója felhajtott két deci pálinkát és zsebre vágta a kasszában talált aprópénzt. olyan 500 forint körüli összeget. Majd, mint aki jól végezte a dolgát, angolosan távozni készült. Amikor azonban meglátta a közelgő két férfit, futásnak eredt, s eltűnt a ködben... — Sanyiék utána vetették magukat, én pedig egy másik szomszéddal a körzeti megbízottért indultam — idézi fel az eseményeket Kondás Margit. A betörő ekkorra már a falu szélén járt. Hogy merre tart. azt hallották az üldözői, mert a zsebében csörgött a több maroknyi aprópénz. Az egyik ház előtt pedig ráakadtak a kocsmafosztogató táskájára is, amelyet menekülés közben dobott el. — Ahogy elhagytuk az utolsó házat, észrevettük, hogy a betörő befutott a szántásba. Oda 1* utána mentünk, tudtuk, hogy itt elkapjuk, mert mély volt a talaj, szinte húzta vissza az ember lábát. Es igazunk lett, mert egyre közelebb értünk hozzá, elfáradt a sok futástól, végül pedig erőtlenül esett össze — mondja a két férfi. A betörő megadta magát. Mire a körzeti megbízott megtalálta őket, már ismét benn jártak va faluban: a rendőrség felé kísérték az illetőt. — Nem ment azért olyan könnyen — vallják be —, mert amikor ott a szántóföldön szembefordult velünk, a kezében megvillant egy kés... De sikerült ártalmatlanná tenni, aztán a közelben lakó Geczki László önkéntes rendőrrel együtt átadtuk a körzeti megbizótt?-* nak. A beszerző körút vége — Mint. kiderült, Vargd Balázs kiskörei lakos volt a betörő — egészíti ki a tör-' ténetet Csáti Ferenc nendős törzsőrmester, körzeti meg-- bízott. — Amikor felvettük <t jegyzőkönyvet, beismerte « betörést. Sőt, azt is elmond-' ta. hogy Hort-Csánynál szállt' le a vonatról, onnan tért be | Csányba „szerencsét próbálni". A beszerző körútnak itt lett aztán vége, mert amolyan beszerző körút volt ez a fiatalembernek. Elárulta ezt a táska tartalma is: kerékpár- és kismotoralkatrészelc voltak benne, össze-vissza mindenféle. Ezeket is lopta valahonnan.,. Az elszámoltatáskor minden kiderül, s a büntetett előéletű fiatalember — aki mostani lebukása előtt néhány hónappal szabadult a börtönből — ismét zárka- koszton él majd egy ideig. Eddig a betörőfogás hite-: les története, amelyet akkor jegyeztem fel, amikor a hatvani áfész elnöke, Bocsi László a rendőri szervek javaslatára — a társadalmi tulajdon és az állampolgárok nyugalmának védelméért — pénzjutalomban részesítette Bohács Sándort, Kondás Margitot és Szabó Józsefet. Szilvás István ni, jöjjön csak el Ricsére. Talán hallott arról, hogy arra mifelénk, Ricsén, nagy a juhtenyésztés, szép selymeszöld legelők Vannak, a téesz legnagyobb jövedelme belőlük ered. Nincs híresebb a ricsei báránynál, aztán én'is tudnék vagy hat bárányt eladót. A héten, amikor szabadnaposak leszünk, úgyis haza akarunk menni, elvisz- szük kocsival, megnézi a bárányokat s ha jónak találja őket, megveheti. Amúgy is haza akartunk menni, tudja, néhány hónapja temettük el az én drága jó édesapámat, legalább meglátogatom a tfe- metőban... —, Aztán olcsón vesztegetik azokat a bárányokat, mert hogy Riese nem a szomszédban van? Két napomba is belekerül a haza- szállításuk, a lovam pedig mintha bicegne. Aztán két- napi fizetett szabadság is ugrik, szóval, mindent bele kell kalkulálni; időt, pénzt, fáradságot: — Nem veszít maga azon semmit, Károly bátyám, ha autóval visszük és hozzuk. Legalább elmondhatja, hogy Ricsén is járt. Ami pedig a hat bárányt illeti. majd meglátja, ha tetszik, megveszi, ha nem. akkor autózott egyet. A feleségem jól vezet, hamar megjárjuk... Ügy is lett. ahogy eltervezték. Károly bácsi az úton. Riese felé robogva, egyébről sem beszélt mint a bárányokról, s arról, ha már ott van. a hat jerke mellé okvetlenül egy kost is vesz, hadd szaporodjanak. selymes a fű a Bükk aljában. Ha pedig olcsón sikerül megvenni a hat bárányt, ajánlani fogja Ricsét a szomszédainak. Sebesen gördültek az autó kerekei, s Riese felé közeledve már feltűntek a legelésző juhnyájak. Az idő szép, a .határ zöldell, a legelők hullámzó fütenger. a nap vakítóan fénylik, a kékbe játszó égen aprócska rózsaszín bárányfelhők — szétszórt égi juhnyáj — és Károly bátyámban tovább gyűrűznek a gondolatok. Már-már gondokkal is küzd, mert uram bocsá’, mi lesz négy-öt év múltán, amikor mondjuk száz juhot kell legeltetnie. De hát akkorra itt a nyugdíjkor. szóval, ilyen és ehhez hasonló tépelődések közepette érkezik Ricsére. — Tudja mit. Károly bácsi — mondja a „Három jó barát” italboltvezető.ie — gondolom, maga is megszomjazott, először menjünk be ide a presszóba, bevágunk egy üveg sört. addig a feleségem hazamegy, főz valamit. Mi meg a sör után megnézzük a hat bárányt. Rendben? Persze, hogv rendben volt. s Károlv bátvám néhány üveg sör után már büszkén magvarázta: hat bárányt jött venni, a Pista barátja kom- mendálja, jó lenne már látni az állatokat. — Aztán csákányt hozott-e magával, bátyám? — kérdezte egy ivócimbora az asztalnál. — Ugyan, öcsém, minek az. nem szokás a bárányokat csákánnyal hajtani. — Hát csak éooen megkérdeztem — felette az ivócimbora. miközben rápillantott földijére, s közben gya- nús-huncutan villant a szeme. — Különben menjen, bátyám, nézze meg azokat a bárányokat. Ügy is tettek. Nem sokáig kellett menniük. Pista bátyánk, a Három jó barát boltvezetője vezette a menetet, mert közben még két juhászfonna ember is csatlakozott hozzájuk. Aztán megálltak a ricsei főtér ár- tézi kútjánál.' — Hát itt minek időzünk, Pista komám? — kérdezte Károly bácsi. — Láttam én már artézi kutat, a bárányokat akarom látni! — Ejnye a szeme istenit magának, hát nem látja? Ott vannak az ártézi kút háta megett, középen a juhász, mellette a pulija, az egyik oldalán három, a másikon pedig a másik három bárány. Csak éppen hogy meg nem szólalnak!... Bizony azok sosem fognak megszólalni. Mert bármilyen sok dollárt is gyűjtött össze a Ricséről tizenkét dollárral Amerikába kivándorolt Czu- kor Adolph, beszélő szobrot ő .sem tudott alkottatni a földieknek. De ismerve a környék meg a község fő jövedelmi forrását, hát csináltatott nekik kőbárányokat, büszke tekintetű kőjuhászt, meg egy kőpul-it. Ezeket aztán nem fogja se betegség, se vész. hanem, az idő. az már megszórta szürke és zöldes mázzal, ahogy az lenni szokott. Hanem a szintén általa fúratott ártézi kút az beszél, surrog, csahog, mert adja a vizet- és ez a fontos. Ami pedig Károly báh-áo- kat illeti, ö bizony dühöngött egy darabig. Csorba esett az önérzetén, meg a nagy magabiztosságán, mert az esetnek híre futott. Nevettek a Három jó ha "át törzsvendégei is. s miután jó néhámyan gyári munkás közibük tartozik, az eset megtörténte után olykor telefonhoz hívták a munkahelyén, s a hívó fél csupán ennyit mondott: hecc... Harag azonban nincs. Károly bátyánk ma is be-betér a valamikori „Három jó barát” címet viselő, sárga falú italboltba, ott, az új emeletes házak tövében, megisz- sza a maga borocskáját, s jókat nevet a ricsei kiránduláson.. Végtére senki sem csalha- , tatlan.
