Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-08 / 5. szám
Felhívás főhajtásra Új tachnológia a Bonyhádi Cipőgyáron SOKÁIG EMLÉKEZETES marad a jó szemű és jó fülű tv-néző számára egy műsor részlete. Kamerák elé ült. ámbár homályban hagyott arccal, egy vidéki gépkocsivezető. Nem kevesebbet mesélt el, némi humorral és szarkazmussal fűszerezve, mint azt: miiként is építette fel milliót érő reprezentatív családi villáját — harmadáron? Hogyarj tudta „összehozni”, soronként, darabonként, az állam szeme előtt a téglákat; miként bonyolított le négyszáznál több feketefuvart; hogyan alakult ki és működik (nem is minden környezetből! elismerés nélkül) az a „kaláka”, amelynek alapelvét úgy lehetne talán megfogalmazni: „segíts magadon az állam vagyonával, és mi is megsegítünk téged”... A ház áll és igen tetszetős. A vállalkozó szellemű tulajdonos bizonyára hét lakat alatt őrzi, harapás kutya, wertheimzár és minden egyéb szükséges kellék segítségével. Példája egyedi, bár a magántulajdont korán,tsem csak a tolvaj szarkák óvják, akik a legjobban tudják, mennyire kall félteni a „nehezen szerzett” javakat. Mellettük létezik jó értelemben vett tulajdonféltés is: a munkával — sokszor nem is csekély fáradsággal — megteremtett javaik védelme, sokféle eszközzel és találékonysággal. Utóbbi így helyes. Kár. hogy aiz ellenkezőre is bőséggel akad példa. Pedig: óvatosságra nagy szükség lenne. A Legfőbb Ügyészség bűnügyi adatai sok figyelmeztetést tartalmaznak arra vonatkozóan: akár a közös vagyont, a társadalmi tulajdont tekintjük, akár az egyéni javakat, a bennük keletkező károk mértéke igen jelentős. (Sőt, a személyi javak elleni bűncselekmények száma folyamatosan gyarapodott az utolsó öt esztendőben.) Csak néhány szám: egy év alatt 224 millió forinttal károsították meg a népgazdaságot a társadalmi tulajdont fosztogató tettesek. Egyidejűleg 11 százalékkal nőtt a magánszemélyek javai. ellen elkövetett bűncselekmények száma. S ami szintén igen figyelemreméltó. a bűncselekmények 60 százalékában 500 forintnál nagyobb volt a kér, 308 esetben pedig az ötvenezret is meghaladta. (Különösen sok volt a személyi javak elleni bűncselekmény Bács-Kiskun-, Borsod—Abaúj—Zemplén és Fejér megyében, a járások közül pedig a ráckevei és a marcali járás a „listavezető”.) EZEK A TÉNYEK a hozzánk tartozó tárgyak, apróbb és nagyobb javak „veszélyeztetettségének” növekedését jelzik. Egyúttal azt is, hogy a bűnözésben, — elsősorban a visszaesők körében —. megnőtt a kedv, s a kezdeményezőkészség, vi- kemdházak fosztogatásától az autófeltörésekig mindazon tárgyak eltulajdonítására, vagy megrongálására, amelyek egyéni gyarapodásunk során mind nagyobb számban kerülnek a birtokunkba. Es — tegyük hozzá mindjárt kellő beismerésként — az egyén, a család javainak gyarapodása, az értékek fel- halmozódása koránt sincs arányban a családi „biztonsági intézkedésekkel és módszerekkel”. Nem hiábavaló szólná erről. hiszen, ha csak az ingatlanokat vesszük, több mint kétmillió családnak van Magyarországon családi haza, vagy nyaralója, kisebb- pagyobb víkendtelke. (A gépkocsik i Önzetlenségéről, nyitva felejtett ajtóiról, félig felhúzott ablakairól most ne is beszéljünk.) Az év jó néhány hónanjá- ban üresen állnak a víkend- házak, bennük hagyott feledett értékekkel. Az Állami Biztosító a megmondhatója, hányán hanyagolják el a biztosítás megkötését. és olyan javakra, amelyekre korábban évekig, sőt évtizedekig kuporgatott a család. Drága kerti gépek, szerszámok; másutt alig takart faanyag, építőanyag; nem szervezték meg az őrzését, holott a legtöbb helyiségben, üdülőterületen akadna vállalkozó nyugdíjas, aki több ingatlan együttes őrzésére is felkérhető lenne. A TAKARÉKOSSÁG nemcsak üzemi tevékenységre, gazdálkodásra vonatkozik. A takarékosságra egyéni és családi méretekben is nagy szükség van. S talán nem időszerűtlen, ha válfajai közé soroljuk a tulajdonvédelmet is. A bűnös kezére került érték szegényebbé teszi azt, aki á javakért megdolgozott, kuporgatott, becsülettel gyarapította tulajdonát. S ne feledjük azt sem, hogy a magánszemélyek javainak gyarapodása — a közös vagyon növekedése is! Az ország gyarapodása, újabb családi házaikkal, üdülőkkel, kertekkel, hogy most csak ezekről tegyünk említésit Nem a Harpagonok zsugoriságára való biztatás diktálja mindezt. Semmiképpen sem elítélendő, ellenkezőleg, továbbfejlesztésre érdemes a javaink védését szorgalmazó megannyi lépés, biztatás; származzék rendőri szervektől, biztosítási szakemberektől, vagy tanácsi tisztségviselőktől. A magunkét védjük és megteremtett életszínvonalunkat is védjük, amikor az ember és a technika erejét, találékonyságát — magunk törődésével ötvözve — jobban használjuk fel. Várkonyi Margit Az egereseit! szénbánya régi urai és proletárjai i, HEVES MEGYE igen jelen‘ékeny természeti kincse az Egercsehi térségében a föld mellében rejtőző „fekete gyémánt”. A szén kibányászásá- ra alakult részvénytársaság megyénknek a felszabadulás előtt egyik legszámottevőbb tőkés vállalkozása volt. Mindenképpen érdeklődésre tarthat számot, ha visszapergetve az idő kerekét, dokumentumok tükrében megvizsgáljuk, hogy kik voltak a bánya birtokosai, urai, s miként éltek kizsákmányolásuk gyeplőjébe fogva munkásai, proletárjai. Miután Egercsehi földesura, Beniczky György birtokán szenet talált, megkezdte annak bányászatát is. Mivel azonban Beniczky nem rendelkezett elegendő tőkével, 1904 decemberében szerződést kötött Márkus Ágoston egri mérnökkel és lovag Wessely Károly bécsi tőkéssel a becses természeti kincs kiaknázására. A szerződés időtartamát 90 évben határozták meg. Márkus kutatófúrásai is eredményt hoztak. Az igen jelentékeny tőkebe- ' fektetést igénylő vállalkozáshoz Wessely pénze is elégtelennek bizonyult, úgyhogy 1906-ban életre hívták az Egercsehi Kőszénbánya Részvénytársaságot. Az üzleti tranzakció keretében a Wessely—Márkus-cég átadta műszaki adatait és fúróberendezését az-új cégnek, melyekért 1250-darab 200 koronás részvényt és 180 ezer koronát kantak. Az Egercsehi Kőszénbánya RT 2.5 millió korona alaptőkével indult. Érdemes idézni a levéltárban megőrzött iratok alapián a legfőbb részvényeseket: Budaoestvidéki Kőszénbánya RT.. Engel Ármin igazgató. Kálmán Manó aligazgató, lovag Wessely Károly, Beniczky György földbirtokos, valamint belga pénzemberek hosszú sora: Du Monceau Lipót, Nernix Edmund brüsszeli ügyvédek, Deulfn Nestor mérnök, Albert Gilbert, Alexandre Patte, Jules Sablon ingatlantulajdonosok. A bánya részvényeinek többsége a belga tő. kések kezén volt. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁG azonban deficittel dolgozott. 1909-ben több mint 105 ezer, 1914-ben pedig 204 ezer korona a veszteség. Mi volt ennek az oka? Rávilágít erre egy 1910. évi közgyűlési jelentés: „A porosz és osztrák bányák, továbbá egyes magyar bányák erős küzdelme folytán a szén eladása csak nyomott árak mellett történt. .De az első világháború sem hozott nagy hasznot. „.. .A háborús állapot beálltával javulás helyett lényeges rosszabbodás állott be...” Így hát ravasz pénzügyi fogással hozták egyenesbe a részvénytársaság szénáját. 1918-bap a 2,2 millió korona értékű részvényállományt lebélyegezték 625 ezerre, majd a hiány pótlására 9375 darab új részvényt bocsátottak ki, amivel a cég alaptőkéjét 2,6 millió koronára emelték. Az Egercsehi Kőszénbánya RT. 1923 utolján megvásárolta a Bélapátfalvi Port- landcementgyár RT. összes ingó és ingatlan vagyonát, s ezzel a megye egyik legjelentékenyebb tőkés nagyvállalkozásává fejlődött. 1929-ben már az előző évre 16 pengőt fizettek részvény- szelvényenként. és általánossá vált az 5 százalékos osztalék. sőt sokszor még 3 százalékos felülosztalékot is kaotak a tőkések. No, de ki látta a hasznát az értékes szénkincsnek? Természetesen a részvénytulajdonosok. de érdemes végignézni a vezérigazgató és más vezetők fizetését, s egyéb juttatásait is. Gesmay József vezérigazgató 1938—1943-ig a közgyűlés határozata értelmében a következő évi jövedelmet húzta a csehi bánya és a cementgyár után. Fizetése 56 400 pengő. Korpótlék: 3800 pengő. Családi pótlék: 3800 pengő. A különböző üléseken való részvételért: 11 000 pengő, összesen tehát évi 75 ezer pengő készpénz- juttatásban részesült. De ráadásul éppen a gazdasági válság alatt, 1931. és 1937. között szabad lakás, fűtés és világítás fejében 8, renume- rációként pedig 20 ezer pengő ütötte a markát. DE AZ IGAZGATÓSÁGI tiszteletdíj sem volt kis summa. 1928-ban 2 ezer pengő. A végrehajtó bizottság tagjai pedig 3 ezer pengőt kaptak. Mátyás László igazgató évi fizetése 22 000 pengőre rúgott, de Engel és Körmen- dy igazgatók sem kaptak 18 000 pengőnél kevesebbet. Ugyanekkor Csuhány Lajos cementgyári portás özvegye csupán 16 pengő havi „kegydíj”-at kapott. De 1933- ban Illés Dezső könyvelő állását ik felmondták, „miután hosszas betegsége nem teszi őt alkalmassá teendői ellátására. ..” 1920-tól a bánya részvényeinek többsége az Angol— Magyar Barik RT. és a Bu- dapestvidéke Kőszénbánya Rt. tulajdonába került. Ebben az időben nagy volt a bánya részvényeinek a kelendősége á tőzsdén! 1942ben a főrészvényes a Magyar Általános Kőszénbánya Rt., de a többi tulajdonos sorában találjuk a Magyar Általános Hitelbankot, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, a magyarországi Cisztercita Rendet, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-t, a Leipziger Vilmos Szesz- és Cukorgyára Rt-t. Heinrich H. és Fiai Rt-t és Weisz Fülöp örököseit is. A fasiszta faji törvények hatása alatt a zsidó szármává bonyhádi cipőgyárban 30 évig, többségében varrott technológiával készítették a cipőket. Jelenleg termelésük kétharmada varrott, egyhar- mada ragasztott. A változást a kézi munkaerő csökkenése és a termelékenység növelése tette szükségessé. A gyárban ennek ellenére kísérleteznek a korábbi technológia megmentésével. Ennek eredményeként jött létre az úgynevezett „Gotlex” cipő. 1978- ban a niintacipő a BNV-n közönségdíjat nyert. 1980- ban pedig már angol exportra is készítenek „Gotlex” cipőket. * (MTI Fotó — Gottvald Károly felvétele) Á cipő, amiben — járnánk Szavatossági javítás: megyénkben is Még olcsóbb korában Is sok bosszúságot okozott a vásárolt cipő, ha utóbb kiderült róla, hogy hibás, részben vagy teljesen alkalmatlan a viseletre. Most pedig, hogy drágább —érthetően — még nagyobb a méreg, amikor a lábbelit, valamely rendellenessége miatt nem használhatjuk. Jóllehet, a gyárakban, üzemekben törekszenek a figyelmesebb, pontosabb munkára, a megfelelőbb rhinő- ségre, sajnos, hellyel-közzel ezután is csak számolhatunk selejtes áruval. Amit reklamálunk. Mert mi mást tehet az ember, mint tiltakozik, panaszkodik ? Nos, igen. Panaszkodik, s követeti a cserét. A csere, a kifogásolt termék visszaküldése azonban nem a legjobb megoldás. Tisztában vannak ezzel „lenn” és „fenn” egyaránt, a fogyasztók, a minőségellenőrző intézet — a KERM'l — munkatársai, a gyártók és a felügyeleti szervek is. Egyszerűbb, praktikusabb, gazdaságosabb módja is lehetne egy-egy ügy elintézésének. Szerencsére már túl vagyunk az útkeresésen. A Könnyűipari, illetve a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint az OKISZ ugyanis még 1979. nyarán kísérletet kezdett öt megyében — Baranyában, Békésben, Győr- Sopronban, Nógrádban és Tolnában — a szavatossági cipőjavítás megvalósítására, a helyi javítóhálózat kialakítására. Sőt, az is elmondható, hogy a próbálkozás eredményesnek bizonyult! Kedvező tapasztalat az említett megyékben, hogy — a vizsgált három hónapban — az előző évi 16 988 helyett „mindössze” 6258 pár cipő esetében kellett kártalanítazású urak helyét tőrőlmet- szett őskeresztény urak foglalták el. Az igazgatóság elnöke ruhmwerti Rapaich Ri- chárd királyi tanácsos, nyugalmazott lovassági tábornok lett. Ezekben az években bezzeg volt is min osztozkodni, hisz például 1939-ben a cég tiszta nyeresége csaknem 3 milliót tett ki. A FELSZABADULÁS után Rapaich Richárd tábornok még megmaradt vállalati tisztségében, mígnem 8 millió forint alaptőkével államosították az egercsehi bányát és a bélapátfalvi cementgyárat. S most nézzünk körül a csehi bányászok háza táján. Utunkban kiváló vezetőnk akadt. A dr. Urban Gusztáv szerkesztette Eger című újság egyik jótollú munkatársa, napokat, töltött a bányatelepen és azokban a környező falvakban, ahonnan a bányászok naponta bejártak dolgozni. Ezt a szociológiai beszámolót 1932-ben vetette papírra szerzője nyomban az élmények hatása alatt. Az életszagú riport 1932 januárjában készült. „Valami nyugtalanító van ezen a vidéken most. A kopasz és tar erdőkkel borított hegyekben, s a szűk völgyek szomorú, szegény falvaiban, melyek úgy lapulnak meg apró házaikkal a sziklák alján. mintha a végzet elöl bújnának. Pedig amitől félnek, úgyis eléri őket hamarosan, ha eddig el nem jutott hozzájuk: egy sereg két. ségbeesett ember, kenyér és holnapi kenyér, és remény nélkül, nekitaszítva a tél kegyetlen könyörtelenségének. Ahol jártunk eddig, Szarvaskő, Bocs, Fedémes. Istenmezeje, mindeddig a keserves várakozást, vagy megdöbbent, tanácstalanságot mondják. Szokatlan izgalomban élnek ezek a máskor csöndes és álmos faluk. Emberek őgyélesnek az utcákon és esténként a ..tüzelőkben” elkeseredett kifakadások hangzanak el. Rövid idő alatt megtanulták e szavakat: kapitalizmus. tőke, profit és sűrűn mondják is. Sápadt kéoű munkásoktól halljuk, akik hetek óta itthon tétlenkednek, mert .máról holnapra elbocsátották, úgyszólván kidobták őket az egercsehi szénbányából, ahol eddig dolgoztak. Most értetlenül állanak a nyomorúságuk előestéjén és zúgolódnak, vagy reményekkel áltatják magukat. MAGÁN A BÁNYATELEPEN a kolonisták között is nagy a megdöbbenés, bár azt mondják, hogy közülük egyelőre senkit sem meneszt a bánya mindenható központi vezetősége. Mégis olyan a telep, mint a megbolygatott méhkas... Ez a mozgósítás napjaira emlékeztető nyugtalanság 1931 december 15-én kezdődött. Akkor hozták nyilvánosságra az első felmondásokat és egy csoportban 180 embernek kellett letenni a kenyéradó szerszámot. . . 1933 januárjában újból 140 ember került az utcára. A szélnek eresztett bányászok hazamentek. 320 ember közül ki Istenmezejére, ki Bocsra, vagy Fedémesre, . s otthon 320 család jóformán betevő falat nélkül várta őket. Nagyon meg lehet érteni, ha az elkeseredett, mindert- nap elbocsátásuktól rettegő munkások felhánytorgatják, hogy az elmúlt évben, mikor a nehéz gazdasági viszonyokra való hivatkozással 8 százalékkal csökkentették a munkabéreket... ugyanakkor a vezérigazgató tiszteletdíját havi ezer pengővel javították. .. Hogy mi fog történni a közeljövőben az egercsehi bánya lendületes leépítésénél, nem lehet tudni. Annyi bizonyos. hogy igaza van annak a bányásznak, aki találó gúnnval. mondotta: a bő. nyász élete eddig Isién kezében volt. ha lement az aknába. Most a vezérigazgató úr kezében van. mert nem tudjuk, mikor téteti le velünk a szerszámot. Pedig az keservesebb, mint a föld alatt elpusztulni. Akkor mindennek vége legalább, de koldulni nem kényszerül az ember.” (Folytatjuk) ^«o-ár Tsfyátf ni a vevőt, a reklamált 10 308 pár lábbeliből pedig 4050-et nyolc napon belül csaknem teljes megelégedésre kijavítottak a településeken, vagy a környékükön. Ilyenformán célszerűnek látszott a kísérlet immár egész országra történő ki- terjesztése is. S némi „finomítással”, a körülmények tökéletesebb kialakításával, kellő előkészítéssel — szállítóeszközök, javítógépek biztosításával, a nyugdíjasok foglalkoztatásának nagyobb lehetőségével, a szükséges bértömeg megteremtésével a díjtételek rendezésével — 1980. január 1-től általánosan bevezették az új módszert. Ennélfogva a két tárca minisztereinek rendelkezése szerint a vevőnek jogában áll a belföldi kiskereskedelmi forgalomban vásárolt, hazai gyártmányú vagy éppen importból származó valamennyi hibás lábbeli kijavítását kérni az adott üzletben. Ugyanekkor az eladó köteles gondoskodni az időben visszakapott cipő nyolc napon belüli rendbetételéről. Amennyiben pedig a kérést nem teljesítik, a vásárlót természetesen ezután is csak kártalanítani kell. A fogyasztói szolgáltatásnak minősített újeipő-javí- tással a területen dolgozó, illetve kijelölt szakszövetkezetek — Heves megyében a Hatvani Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet, a gyöngyösi „Kékes” Ktsz, valamint a Füzesabonyi Javító-Szolgáltató Szövetkezet — foglalkoznak. Megállapodás szerint osztoznak a körzeteken, rendszeresen összegyűjtik az üzletekbe vissza vitt hibás cipőket, s munkájuk végeztével, rendbetéve, kijavítva visszajuttatják azokat ismét a boltokba. Ha bármilyen oknál fogva túllépik a megengedett nyolcnapos határidőt, elesnek az esedékes javítási díjtól. Ami feltétlenül a vevők érdekeinek tiszteletben tartására ösztönzi valamennyiüket. A módszer kiterjesztése, persze nem jelent szó szerinti általánosságot. Egyes kis forgalmú helyeken, sajnos ezután is csak a régi módon lehet érvényt szerezni a vevő igazának. Változás azonban ilyen esetekben is, hogy reklamáció esetén például mindenekelőtt felajánlják a vevőnek a szükséges javítás diját, vagy — a hiba mértékének megfelelően — árcsökkentést adnak a vásárolt cipőnél. A csere, a vételár visszatérítése: a legvégső megoldás. Gy. Gy. JÉÉáS© 1980. január 8., kedd
