Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-31 / 25. szám

$

Színházi bemutató kérdőjelekkel

Duborry

Ábrahám István cs Várhegyi Márta az operett egyik jelenetében

(Jármay György felvétele)

A Gárdonyi Géza Színház

— kissé a könnyed farsangra, a szórakozásra gondolva

— mutatta be Millöcker nagyoperettjét, a Bubarryt.

Évek óta azzal vigasztaljuk magunkat, hogy az operett kell a színházi műsorba, mert a zene és tánc, a pompás ruhák és nagyhatású tömegjelenetek, a látvány — olykor minden áron és minden mennyiségben — feledtetni tudja a tartalmi silányságot. Egyébként is: az operettet a zeneszerző és a zene értékei miatt szokták műsorra tűzni.

Millpcker zenéje azonban itt ét van hangszerelve, s aki ezt az operettet sikerre vitte, az Theo Mackeben. Fürünkbe mászik-e úgy ez a zene. a magyar fülnek megy-e ez a bécsi muzsika annyira, hogy a közönség talán fütyülni fogja a dalbetéteket az előadás utón?

Ezek a táncok, vagy a többi ragyogás, azt a társadalmat, azt a társaságot, annak illúzióját fel tudják-e ébreszteni bennünk csak egy pillanatra is? A kérdésekre nem kell válaszolnunk az előadás megtekintése' után. Talán a ruhák színessége és stílusa keltett maradéktalanul jó benyomást a díszletekkel együtt (Fekete Mária, illetve Gergely István alkotásai).

Seregi László vendégként rendezte ezt az operettet. Az operett ' sémarendszerét megváltoztatni nem tudta, nem is tehette, a szereposztás pedig megkötötte azt az

„Daliás idők”

Ra’zfilm lesz

a Toldiból

Rajzfilmet készítenek a Toldiból. A János vitéz és a Lúdas Matyi után újabb irodalmi remekmű megfilmesítésén dolgoznak a Pannónia Animációs és Rajzfilm Stúdióban Gémes József és munkatársai Arany János Toldi-trilógiája alapján előreláthatólag 80—90 perces alkotásban ..mondják” el Toldi történetét, Daliás idők címmel.

Technikai újításra is készül a stáb. A kilenc rajzoló a hagyományosan két ember munkáját igénylő ceruzaraj- zolós-fti festés munkafolyamatát egyesítve közvetlenül celluloidra festi - korabeli stílusban — a figurákat. A film várhatóan a jövő év elején készül el, több tízezer mozaikból.

alkotói képzeletet, amely a színész egyéniségét felhasz- . nólva valami újat, valami többletet visz a sok-sok ismert sablonba. A fiatal szerelmes költő, az ő szerelme Jeanne, a táncoslábúan idétlen Brissac márki és szub- rettnek fogalmazott kedvese, Margót itt és most olyanok, amilyenek lehettek. A rendező úgy segített, mint vendég a saját munkáján könnyítendő. hogy az epizódistákat jó játékmesteri vezetéssel engedte érvényesülni a főhősök rovására.

Amikor egy bemutató után a mese. a színpadi cselekvés főhőseit a néző elemezni kezdi, addig eljut legalább, hogy ki tetszett neki a legjobban ; olykor további sorrendet is készít. A Dubarry kétségtelenül első számú alakja a grófnő, az utcalányból kegyencnővé vált párizsi lány. akit Várhegyi Márta alakított. A varrónő, aki a költőbe szerelmes, mert

érzelmeinek rabja, rokonszenvesebb nekünk, mint az

a grófi szerető, aki a királyt és főként a király hatalmát kapja jutalmul. Ezt az érzelmi váltást nem is annyira az énekesnő játéka indokolja. mint az a nagyúri és a férfiszerelmet jól kifejező XV. Lajos, akit Ábrahám István alakít. Kettőjük között elhalványodik Harmath Albert, aki sem énekben, sem játékban nem állja a versenyt azokkal, akikkel a színpadon ebben a derűs végül is megmosolygott és már érdektelen, de valahol mégis pikáns operett-pletykában harcban kell állnia. A költő szerelmét. érzéseit anró jelenetek 'során kellene elhinnünk a fiatal színésznek. de madame Dubarrv és XV. Lajos könnyedén átléphetnek rajta, mert a fiatalságnak ezt a mindent elsöprő fellángolását ő nem képes érzékeltetni.

Margót és Brissac kettőse — Kelemen Márta és Poór Péter jóvoltából — kétszer ismételhetett egy-egy táncszámot. de őket sem az énekük miatt tapsolta meg a közönség.

Komáromy Éva volt az egyedüli, áki hozta az operett pikáns-könnyed légkörét. A feladatukat egyébként kitünően ellátó művészek — Palóczy Frigyes, Ábrahám István, Zoltán Sára, Vitéz László, Nádassy Anna, talán még Kanalas László és Mátyás Jenő is — túl komolyra vagy inkább súlyosra sike- rítették játékukat az összességében laposan működő vezető négyes mögött.

A zene szólt Kalmár Péter dirigensi pálcája nyomán, de az igazi zenei élmény csak nem tudott megszületni.

A tánckar Géczy Éva Irányításával működött. Láttunk mór itt, ebben a színházban jobb produkciót, színesebbet/ A Herédy Éva igazgatása alatt működő énekkar megtette a tőle telhetőt, de a kórus csak hátterét adhat a szólistáknak.

A mozaikjaiban színes előadás a forgószínpadon is széthulló részekként várta az idő múlását, a színházi este végét.

Farkas András

Vár a Hátra

alatt

Ezren és ezren mennek a budapest—miskolci főúton,

gyönyörködve a Gyöngyös és Kápolna között észak felé sötétlő Mátrában, s tán nem is sejtik, hogy a hegytömb tövében érdekes kjs vár maradványai állnak. Érdemes egyszer oda is elzarándokolni, nem kíván nagy kitérőt. A főútról több mellékútvonalon is elérhetjük jó szőleik nedűiről híres községeken — Abasáron, Domoszlón, esetleg a két Debrön — keresztül a célt: Kisnánát.

Egy régi körtemplom

A falu — Nána — neve elsőnek egy 1325-ből való oklevélben maradt fenn, ez azonban nem jelenti azt, hogy az idő tájt keletkezett. Régebbi voltára utal az egyik — a karcsúbb — torony is a kis dombon, ahol a nánai vár romjai állnak. Ez a hajdani várkápolna tornya. A régészek úgy találták, hogy ez előbb állít, minit maga a vár, és eredetileg egy egyházas hely körtemploma volt. Építőanyaga és szentélye leginkább XII. századi jelleget őriz, de a körülötte kialakult hajdani temető legrégibb sírjai egy évszázaddal még korábbi korra vallanak.

A templom azonban nem maradt meg olyannak, ahogy először épülhetett, hanem több ízben is bővítették, így nyugat felől a temető korábbi sírjai fölé épült félköríves alaprajzú toldaléka, és egy másik hasonló, de szögletes — csonka nyolcszög alaprajzú —, szentélyszerű rész csatlakozott a keleti oldalához. Ez legkésőbb 1428- ra befejeződött, mert akkor a régi falalap fölé került Kompolthy László sírja.

A Kompolthyak

Ezt a családnevet érdemes megjegyezni, mert a KomVártorony és kápolnatorony

(Gámán Gábor felv. — KS)

polthyak — akik az Aba nemzetségből eredtek —voltak Nána ural, ők építtették a várat is főúri székhelyül nagy uradalmaik közepette, s így a család előneve is nánai lett. (A falu Nána neve egyébként egykori személynévből ered.)

A család több tagjának feljegyezne 3 nevét a történelem. így* Kompolthy I. Péter az utolsó Árpád-házi királynak, III. Endrének volt a támogatója — az Abák ugyanis mindvégig a hívei maradtak, miközben az elhatalmasodott főurak zöme valósággal függetlenítette magát a királyi hatalomtól. Az ő halála után lányának kiszemelt jövendőbelijét, Vencel cseh királyfit támogatta a trón utódlására I. Péter, s csak 1308-ban állt az An jou Róbert Károly mellé. Később jelentős méltóságokra emelkedett. Az ő fia is vármegyék elöljárója volt, dédunokái pedig országbírók, főpohárnokok.

Családi vár

A Kompolthyak az említett régi templom közelében

a XIV. században építtettek egy palotát. Azután a XVII század elején várfallal ösz-t szefogták a templomot és a« palotát, s a falat nyugat felől kaputoronnyal erősítettek! meg. Végül is kettős falgyű-* rű ölelte egységbe a kápol-j. nóból és a palotából, gazda-'’ sági és lakóépületekből állón családi várat, ’ amelynek a®' 1 1962. évi feltárását követően szépen megvédett, hely-i reállított romjaiban gyönyörködhetünk a helyszínem; (s bent pedig egykorú fegyverek, szerszámok, oklevelek és használati tárgyak ki* állításában).

Nem sokáig állt épen a vár. A család kihalta után, a XVI. század közepén török támadás áldozata lett, pusztulásnak indult, s többé már nem újították fel.' Romjai megőrizve vallanak: egy hajdan rangos és az ország történelmében nem jelentéktelen szerepet játszó családról. Az ő váruk, bír* tok központjuk volt ez a nem, stratégiai jelentőségű vár.

N. F.

MpniuvSt

1jjjr /iwcytMfj ni,1

1980. január 31., esüWrlök

A

z egész életemre kiható első szerelmemet az határozta meg, hogy akkoriban anyám takarítani járt. Űri házakhoz, többek között Trommelékhoz is. A legőszintébben szólva, sohasem dicsekedtem volna anyám foglalkozásával. Nem olyan időket élünk. Meg aztán úgy érzem magam, mint egy valódi gróf a származásukkal kérkedő újgazdagok között. Csak azért árulom el az igazat, mert enélkül nem tudnám elmondani ezt a történetet.'

Tehát anyám takarítani járt, Trommelék velünk szemben laktak. És mindannyian Zuglóban laktunk.

Hat-hét éves lehettem ebben az időben. Az biztos, hogy már iskolába jártam.

Átmentem anyám után Trommelékhoz. Akadálytalanul bejutottam a lakásba. Végig minden ajtó nyitva volt. Anyám az egyik talpa alatt padlókefével ide-oda csúszkált. Olyan nevetséges volt, hogy vigyorogva megálltam és néztem, mert azt hittem, játszik, ő is vidáman intett felém, de a csúszkálást nem hagyta abba.

Aztán bejött egy velem egykorú kislány. Trommel Babyka. Öt már láttam az utcán, és onnan is tudtam a létezéséről, hogy mióta megtanultam olvasni, át- küldte anyámmal a meséskönyveit.

Olyan szép kislányt azóta sem láttam. Finom bőrű volt. és földöntúllan tiszta és kedves és mosolygó, és rögtön megmutatta az egész házat, és szökdécselve mutatta meg. A kertet is. A vécét is. ahol csodálatos1 minőségű fehér papírok 1 voltak egy dobozban.

Császár István*

Első találkozásom a szerelemmel

*C#ös/.Är Tslvfln elbeszélése « Iv'i/nomi .SiHí»Vivol*fri)ni évi

novcIiapálj ázHíán in. díjat nyert.

— Vegyél ki egy papírt — mondtam.

Trommel Babyka kivett egyet. Szaladtunk ceruzáért, és rajzoltam neki, mert el akartam kápráztatni. Hálából, és azért, mert beleszerettem.

Aznap elhasználtuk a vécépapírok felét. Mindre bohócot rajzoltam, piros és kék színessel.

Trommel Babyka úgy leste minden művem megszületését, mint soha nem látott kinyilatkoztatást. Akárcsak én, ő sem volt képes megunni a bohócokat.

És természetesen ő is belém szeretett.

Egymásra talált az alkotó férfi és a gondoskodó nő.

Ezután minden takarítás alkalmával átmentem. Ezt Trommel Babyka mamája sem ellenezte, csupán arra t figyelmeztetett, hogy módjával használjam az egészségügyi papírt. És adott egy almát.

Bár szerelmeinket semmi sem zavarta, egyre jobban vágytam arra, hogy kitörjünk a Trommelék háza által nyújtott szűk világból, és mint királynőt vezessem Babykát a magam határtalan birodalmába.

Ez a birodalom ott terült el az udvarunkon és környékén. A királynő-hasonlatnál jnaradva: be akartam vezetni Trommel Babykát az udvarba.

A ház, amelyben laktunk, földszintes volt. és legalább ötven méter hosszú. Mellettünk foghíjas kerítés

választott el egy lóistállót és kocsiszínt. Ide csak esténként jöttek a fuvarosok. Napközben egy Rumos becenevű öregember őrködött, vagyis denaturált szeszt ivott, és egy kis harisnyaszárból — amit időnként elloptunk tőle — bagót tömött a szájába. Felőle nyugodtan csúszkálhattunk a szalmakazlakról, mászkálhattunk a padláson vagy a kocsik alatt.

De ez„ még nem minden! Ott volt az udvar végében, a szemétdomb. Valóságos aranybánya) ezernyi felhasználható tárggyal. A villanykörtét falhoz lehet vágni, és akkor durran,, a biciklibelsőt meg lehet nyújtani, a karikák, drótok és főleg a zseblámpaelemek mind * jók valamire. Ha másra nem, arra, hogy szétszedjük.

De még ez sem minden! Mert a sz.emétdombon is túl, volt egy alacsony kerítés, amögött pedig, kicsit mélyebben, lakott a bolond Rózsa, akinek, ha lekiáltottunk, kijött a háza elé, és az öklét rázva ordítozott, miközben a fekete kutyája hörögve rángatta a láncát’.

Hát ezt akartam megmutatni Trommel Babykának. Ide akartam őt vinni magammal. Az En Világomba, amiről már annyit meséltem neki. Szíve leghőbb vágya volt velem jönni, de a mamája még a széltől is féltette. Végre, egy gyönyörű tavaszi napon elengedte. lei- kemre kötve, hogy nagyon vigyázzak rá. és ne legyünk sokáig. Aggódott, de már nem tudott ellenállni Babyka könyörgésének.

Szikszai

Károly

illusztrációja

Rögtön a szemétdomb felé vezettem. Kézen fogva mentünk, ő fehér harisnyában és fekete lakkcipóben, én pedig mezítláb. Túlságosan is siettem, úgy, hogy el kellett engednem a kezét, mert félve lépegetett a magasra nőtt gazban.

— Ezt nézd meg — mondtam, amikor odaértünk.

— Szemét — mondta.

— Ide nézz! — kiáltottam vidáman, és felkaptam egy piros lábast, és egy darab vassal Ütni kezdtem, mint a dobot. Szemem-szám tele lett a lepattogó zománccal, de azért csak Ütöttem.

— Hagyjad! Menjünk innen — mondta Babyka.

Ledobtam a lábast, és beláttam, hogy nem itt kellett volna kezdeni. Ismét kézen fogtam.

— Gyere, most olyat mutatok, amilyet nem láttál!

Indultunk az udvar vége felé. Erre még magasabb Volt a gaz. Csak attól féltem, hogy a bolond Rózsi nem lesz otthon.

Trommel Babyka megállt.

— No, gyere! — mondtam.

— Nem dkarok — mondta Babyka.

— Meglátod, milyen érdekes lesz.

— Nem érdekel.

Elengedtem a kezét és

csodálkozva néztem rá.

— Már fáradt vagyok. És itt minden olyan piszkos mondta Babyka.

— Gyere csak, később már egész jó út lesz —-, mondtam, és előreléptem néhányat.

— Nem megyek — mond-» ta Babyka, és visszafordult;

Amíg a házukig. értünk, hallgattunk. Nem haragúd-* tam rá, csak nagyon szomorú lettem, és nem volt) mit mondanom.

Többé nem mentein átí hozzájuk. Magamban szenvedtem a boldogtalan szerelemtől, ! és azon tépelőd- tem, hogy talán a kocsiszínt kellett volna megmutatnom. vagy be kellett vol-< na csöngetnünk az utca véu gén levő villába és elszaladni. De hát azt csak este lehet, amikor nem látják) hogy ki volt az.

Ősszel, amikor jött a hideg idő. Trommelék nekem, adták Babyka használt kabátját. Szürke Bocskay-ka- bát volt. az akkori divat szerinti. Ha az arcomhoz ért, megéreztem rajta Babykáék lakásának szavát, és Babyka arcának illatát.

Ahogy most erősen visZJ szagontlolok, úgy emlékszem! naftalinszaga volt. ®